Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-07 / 283. szám, szerda

AL ÚJSZÓ HAZAI KORKÉP 1994. december 7. RIMASZOMBAT Diákok vetélkedője ÚJ Szó-hir A Diákhálózat történel­mi vetélkedőt hirdetett meg, melynek témája a fa­sizmus története. A közép­iskolások számára rende­zett vetélkedő országos döntőjének^ Diákhálózat múlt évi történelmi vetél­kedőjének győztese, a Ri­maszombati Gimnázium ad otthont. A ma délelőtt zajló versenyre 18 csapat nevezett be. (klinko) A Komáromi Jókai Színház sajnálattal értesíti a tisztelt kö­zönséget, hogy a Honvéd Nép­táncegyüttes ma esti komáro­mi fellépése műszaki okokból elmarad. A budapesti Szlovákia Kultu­rális Intézete és a Kalligram KCíiyvkiadö szeretettel meg­hívja barátait és olvasóit a csü­törtök délután 18.00 órakor tartott - a karácsonyi könyvpi­acra megjelenő - szerzői estjé­re. Helyszín: Szlovákia Kulturá­lis Intézete, Rákóczi út 15, Bu­dapest. Bevezetőt Karol Wlachovský mond, a műsort Grendel Lajos vezeti. A bemutatott kötetek: Hizsnyai Zoltán: A stigma krá­tere (bemutatja Margócsy Ist­ván), Alapy Gyula: A csallóközi halászat története, Ipolyi Ar­nold: Csallóköz műemlékei (Kósa László), Juraj Špitzer: Nechcel som byť žid, Fábry Zol­tán - Peéry Rezső - Szalatnai Rezső: Obžalovaný prehovorí (Kiss Gy. Csaba), Juraj Špitzer: Kétség és remény (Bojtár End­re), F. Scott Fitzgerald: Az utol­só cézár, Tom Robbins: Olykor a kovgörl is elandalodhat (Osz­tovits Levente), David Loy ­Marcia Vetrocq: Rakd sorba a gyöngyöket (Kukorelly Endre), Thomka Beáta: Tolnai Ottó (Csordás Gábor), Mészöly Mik­lós: Otthon és világ (Szegedy­Maszák Mihály). A Pozsonyi Magyar Kulturá­lis Központ szeretettel vár min­den érdeklődőt Kalmárné Ho­róczi Margit kiállítására, ame­lyet december 8-án 17.00 óra­kor nyitnak meg a PoMKK épü­letében (Somolického l/a). A kiállítás megtekinthető január 8-ig, naponta 9 -16 óra kö­zött. Ki fogadja a turistákat? A bősi vízlépcső töltéseinek építéséhez Vajka és Bodak közt két nagy kavicsbánya létesült. Az így kialakult tavak egyelőre ki­használatlanok, jobban mondva nyaranta vadkempingezők ezrei üdülnek körülöttük. A két tó sorsa viszont azért figyelemre méltó, mert a Csallóköz kétségkívül leg­nagyobb, százmilliós nagyság­rendűre becsült idegenforgalmi üzleti lehetőségét rejtik. Ezzel tisztában vannak a vízlépcsőt építő vállalatok is, így, bár a terü­letet csak ideiglenesen vehették birtokukba, már sok-sok évvel ezelőtt kidolgozták az utóhaszno­sítás terveit. 1989 novembere után viszont változott a helyzet, a föld újra egy­kori tulajdonosai kezébe került vissza. A két tó esetében ezek ál­talában a környékbeli falvak úr­béri-, illetve gazdaközösségei, amelyek örvendetes gyorsaság­gal újraszerveződtek, és kérték vissza egykori tulajdonukat. A fo­lyóágak környékén fekvő erdők esetében ez eddig problémamen­tesen zajlott, nem jutottak viszont zöld ágra a két tó területével kap­csolatban. Ezért is néztek nagy várakozással a Farkas Pál parla­menti képviselő által múlt héten szerdán Vajkán szervezett talál­kozó elé, amelyen végre sze­mélyesen beszélhették meg az il­letékesekkel a problémát. Ta­kács István, a több mint három­száz tagot számláló vajkai közbir­tokosság vezetője elmondta, hiá­ba adták be a törvény által meg­szabott időben kérvényüket, nemcsak a tulajdonukkal nem rendelkezhetnek mind a mai na­pig, még válaszra sem méltatták őket. František Lahoda, a terüle­tet ideiglenes jelleggel kezelő Víz­ügyi Beruházó Vállalat főosztály­vezetője megígérte, hogy illetékes kollégája írásban ad választ arra, miért késik az ügyintézés. Beje­lentette azt is, hogy mivel a szá­mukra 1994-végéig meghosszab­bított ideiglenes használati en­gedély hamarosan lejár, holnapra találkozót hívtak össze a Duna­szerdahelyi Járási Hivatalba, ahol a tulajdonosokkal megbeszélik a következő időszak lehetőségeit. A tulajdonosok képviselői azt is kifogásolták, hogy a beruházóvál­lalat rövid időn belül már a har­madik tervet dolgoztatta ki a terü­let hasznosítására anélkül, hogy ezt velük megtárgyalta volna. František Lahoda ezeket tanul­mányoknak nevezte, amelyeket épp most szeretnének a tulajdo­nosok elé terjeszteni. Takács Ist­ván, illetve a nagyszarvai közbir­tokosság nevében Pálfy Dezső egyaránt leszögezte, nem zárják ki a vízlépcsőt építő vállalatok részvételét a terület idegenforgal­mi hasznosításából, de erről tulaj­donosi pozícióból szeretnének tárgyalni, és továbbra is kérik a megoldatlan jogi kérdések gyors rendezését. (tuba) MEGKÉRDEZTÜK Meddig kell elvégeztetni az emissziós teszteket? Ivan Václavík, a Közlekedési és Távközlési Minisztérium sajtó­titkára: Sok gépkocsivezető panasz­kodik, hogy a kötelezővé tett emissziós tesztek elvégzésére kijelölt végső határidőt (1994. december 31-ét) képtelenek lesznek betartani, ugyanis az au­tójavítókban olyan torlódás van, hogy az év végéig nem tudják vállalni a kipufogógázok elemzé­sét, illetve a motorok beállítását. Az év végi határidő valóban ir­reális. Ugyanis november végéig a gépkocsivezetők csak mintegy 40 százaléka abszolválta az em­lített ellenőrzést. Ezért Mikuláš Dzurinda tárcavezető úgy dön­tött, az említett terminust 1995. szeptember 30-ig meghosszab­bítják. Ez a dátum viszont már végleges és valamennyi autós köteles ellenőrzésnek alávetni gépkocsiját. Ellenkező esetben a közlekedésrendészet részéről szigorú büntetésekkel kell szá­molni. (ov) A Ghýmes nem pihen Mint arról lapunkban hírt ad­tunk, az Ifjú Szivek GHÝMES e­gyüttese az elmúlt héten nagy­szabású hangverseny keretében ünnepelte meg fennállásának ti­zedik évfordulóját. Nos, sokan azt gondolták, hogy jó ideig nem hallanak e sikert sikerre halmozó együttesről. - Nincs megállás ­vallják Szarka Gyuláék, hiszen tegnap este már Komáromban vendégszerepeltek a Duna Tele­vízió szilveszteri műsorának nyil­vános felvételén, ma este pedig Párizsba indulnak, ahol hat na­pot töltenek. A hat nap alatt több fellépésük lesz a tévében és a rá­dió koncerttermében. Műsorukat megnézi Európa számos mene­dzsere. A párizsi kiruccanás meg­határozhatja jövő évi külföldi ven­dégszerepléseiket. -cse­VÁLASZ OLVASÓINKNAK Törvényes felelősségbiztosítás - külföldön Zs. K.: Még Karácsony előtt külföldre akarunk utazni gépko­csival. Amikor utoljára voltunk ott, egy bizonyos összeget (20 vagy 50 koronát) kellett befizetni, és kaptunk valamifé­le igazolást, hogy külföldi biztosítással is rendelkezünk. Nem tudom, milyen biztosítás volt ez, de azt sem, hogy még mindig létezik-e, kötelesek vagyunk-e befizetni, illetve elu­tazás előtt ezt elintézni? Az úgynevezett felelősségbiz­tosításról volt szó, amelynek alapján a biztosító fizetette vol­na a kártérítést, ha ön külföldön balesetet (kárt) okoz. Ez a fe­lelősségbiztosítás jelenleg is lé­tezik a törvényes felelősségbiz­tosítás keretén belül. Lényeges változás viszont a korábbi időszakhoz képest az, hogy az 1994. január l-jétől érvényes törvényes felelősségbiztosítási díjtételekbe már belefoglalták a külföldön okozott kárért való fe­lelősség biztosításának díját is (lásd a 304/1993. tt. számú rendelettel. módosított 423/1991. Tt. számú rendelet 1. §-a első bekezdésének a/2 pontját). Azaz, ha idén befizette a törvényes felelősségbiztosítás díját, a külföldi útja előtt felte­hetőleg nem kell további össze­get fizetnie. Az úgynevezett kül­földi biztosítást a Szlovák Köz­társaság területén érvényes ál­lami rendszámtábla és az „SK" jelzés helyettesíti Belgiumban, Csehországban, Dániában, Franciaországban, Finnország­ban, Monakóban, Görögország­ban, Hollandiában, Írországban, Luxemburgban, Magyarorszá­gon, Németországban, Norvégi­ában, Portugáliában, Ausztriá­ban, Spanyolországban, Svájc­ban, Lichtensteinben, Svédor­szágban, Olaszországban, San Marinoban, Vatikánban, Nagy Britanniában és Islandon. Vannak azonban országok, ahol úgynevezett „zöld kártya" szükséges. Az európai államok közül Albánia, Románia, Len­gyelország, Bulgária, Észtor­szág, Jugoszlávia, Szlovénia, Horvátország és Törökország tartozik ide. Ezt a zöld kártyát a Szlovák Biztosító illetékes fiókin­tézete állítja ki 50 korona lero­vása fejében, és a kiállítás nap­jától az adott naptári év végéig érvényes. dr. P.D. TEGNAP OLVASTUK A távozás módjáról Moravčík kormánya a jövő évi állami költségvetésért min­dent megtett, amit csak tehe­tett. A múlt heti ülésén ráadá­sul még el is fogadta. A tegnapi ülésén már csak egyről dönthe­tett: beterjeszteni vagy sem a parlament elé. Az ügyvivő kabi­net programnyilatkozatában csupán azt ígérte, hogy a költ­ségvetéstervezetet előkészíti. A hosszú hónapok óta szü­letőfélben levő új kormány azonban lehetővé tette, hogy a költségvetést ne csak előké­szítse, hanem ki is dolgozza. Viszont ezt csak parlamenti többség hagyhatja jóvá, s ezzel nem a kormányon levő fél, ha­nem a kinevezett kormányfő rendelkezik. Ezért Jozef Mo­ravčík több ízben felkérte Vla­dimír Mečiart, hogy tárgyalja­nak a költségvetésről. A DSZM elnöke elutasította felkérését és bejelentette, hogy azt tartja helyesnek, ha „a költségvetés azonnal a nemzeti tanács elé kerül, hogy a bizottságokban időben megvitassák". Mečiar, akit a parlamentben 83 képvi­selő támogat, viszont egyálta­lán nem leplezi: a költségvetés tervezete cseppet sem tetszik neki. Ha ez valóban így van, ak­kor a kormány jelenlegi első embere jogosan kérdi, mi értel­me van a törvénytervezetet a nemzeti tanács elé beterjesz­teni? Jozef Moravčík minden bizonnyal nem akar olyan költ­ségvetést beterjeszteni, amely elvetésre ítéltetett, és azt mondja, hogy „ez felelőtlen já­ték, amelynek ideiglenes költ­ségvetés lehet a következmé­nye, s ezt minden áron meg akarjuk akadályozni". (...) Ha a jelenlegi kabinet nem terjeszti be, akkor nem tudja elkerülni a DSZM részéről rázúduló bírála­tot, ha beterjeszti, akkor nem tudja megakadályozni az ideig­lenes költségvetést. Ebből az következik, hogy Moravčík kor­mánya nem a költségvetésről dönt, hanem valami egészen másról. Arról, milyen módon tá­vozzon. (Marián Leško, Pravda) MAR MA KAPHATÓ A ilasärnap A tartalomból: K Cseh pragmatizmus? Kisebbségi holdfogyat­kozás! Kövesdi Károly beszélge­tése Kluka Józseffel, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének elnökével • Egy pohár víz Kórházi ádvent Dusza István tárcasoroza­ta K AIDS: a választás pró­bája Lamp! Zsuzsa írása ko­runk pestiséről • Siker-titok nélkül T. Szilvássy László riportja a Sókszelőcei Mezőgaz­dasági Szövetkezetből K Izmok és fegyelem Beszélgetés Rusznák Ka­ti testépítővel M Tizenegy ékkő Szabó G. László interjúja Rácz Kati dzsesszéne­kesnővel 32 oldalas színes maga­zin sok érdekességgel, részletes rádió- és té­véműsorral Sorsoltunk Tegnap közjegyző jelenlété­ben sorsoltuk ki a BÖNGÉSZŐ című verseny e heti nyerteseit. Ezer koronát küldünk Szórád Ferencnek, Chladná 66, Nyá­rasd (Dunaszerdahelyi járás). Ötszáz koronát nyert Ádám Atti­láné, Gorkého 31, Rimaszom­bat és Szacskó Éva, Hlboká 51, Királyhelmec. A nyerteseknek gratulálunk, a pénzt postafor dultával küldjük. A helyes megfejtés: Dobos László. Helyreigazítás Tegnapi számunk 8. oldalán, a Jer, csókolj meg, Katám! című írásban sajnálatos elírás tör tént. A kassai Thália Színházban csütörtökön, azaz holnap este lesz a Makrancos hölgy bemuta­tója. Olvasóink és az érintettek szíves elnézését kérjük. -y­AHOGY ÉN LÁTOM jj| Kisebbségi kabinetpolitika Újságíróink, a szlovákiai ma­gyar sajtó nem nagy dicsőségé­re, diszkréten hallgatnak min­den lényegesről, ami azóta tör­tént, hogy a nagy ovációval foga­dott egységes választási fellé­pésnek köszönhetően az ország harmadik legnagyobb politikai ereje lett a Magyar Koalíció. Politikusaink is fölöttébb szűkszavúan porciózzák a tájé­koztatást. Úgy tesznek e vonat­kozásban, mintha mind a három pártelnök moszkvai politikai főiskolán vált volna államférfiú­vá. Pedig hát ismerjük mind a hármat, tudjuk, hogy az átkos­ban az alapfokú fejtágításra is csak akkor mentek el, ha na­gyon muszáj volt. Ennek elle­nére úgy titokzatoskodnak, mint három Metternich korabeli való­ságos császári titkos tanácsos és öt kommunista főapparatcsík együttvéve. Nyilván úgy gondolják mind a három pártban a legfelsőbb ve­zetők, hogy azon a nyári napon, amikor a koalíciós szerződést aláírták, egyszer és mindenkor­ra elintéződött a magyar egység ügye. Úgy vélik, hogy az egység keretében el is lehet bitangolni a csaknem hatszázezer nemzet­társ által oly hőn áhított, majd megvalósulása után ünnepelt Magyar Koalíciótól. November elején, a parla­ment alakuló ülése után az kel­tett általános megdöbbenést, hogy a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom kurtán-fur­csán külön parlamenti klubot alapított. Némely újságírók ­meglehetősen bátortalanul ­bátorkodtak felhívni magyarja­ink figyelmét, hogy ideje lenne az asztalfiókból elővenni az Új Szónak azt a számát, amelyben írva találtatnak az MK további együttműködésére vonatkozó megállapodások. A szlovákiai magyarok közül néhány tucat­nyian bizonyára keresték a koa­líciós szerződés szövegét, ám ki­derült, hogy feleségük mindjárt másnap szalonnát csomagolt a dokumentumba. Politikusaink pedig a szó szo­ros és átvitt értelmében sajtpa-p­írrá kvalifikálták át a szerződést. így meg kellett elégednünk Bugár Béla magyarázatával: két parlamenti klub több egy parla­menti klubnál. Továbbá: ha két parlamenti klubja van a szlová­kiai magyarnak, akkor nem egy­szer, hanem egymásután két­szer kérheti a tanácskozás fel­függesztését, a házbizottság összehívását. A magyar egységért lelkesedő és a szerződések megtartásá­hoz ragaszkodó dél-szlovákiai ember azok helyett is elpirul eme érvelés hallatán, akik e for­mulát kiagyalták. Az újságíró pe­dig kínjában rágja az írógép műanyagát, és tűnődik: megírja, vagy ne írja meg a frakció ketté­szakadásának igazi okát? Bugár Béláéknak nagyon jó okuk volt a különválásra. Lépé­sük bátor tett volt. Viszont meg­áll az ember esze, hogy miért nem voltak ahhoz is elég bátrak, hogy ne ködösítsenek, hanem árulnák el az Együttélésről való leválás igazi okát is. Sok min­dent kibírt az elmúlt évtizedek­ben a szlovákiai magyar. Ezt is kibírná. Nyilván az egység bűvöleté­ben élő szlovákiai magyarság meghasonlásától tartanak. De vajon nem az lett volna-e a meg­oldás, ha őszintén közlik a vá­lasztókkal a kettéválás igazi okát? Talán arra várnak, hogy majd valamelyik újságíró követ el leleplező írást, vállalva lépé­sének minden ódiumát. Hetekig találgatták magyarja­ink, hogy melyik klubhoz csatla­kozik a Magyar Polgári Párt egyetlen képviselője. Durayék­hoz csatlakozott. Még szeren­cse, hogy találtak erre is egy kö­dösítő formulát: A. Nagy László a Magyar Koalíció klubjának tag­ja marad. Csakhogy ez a klub november 3-a óta már nem az a klub. Még formálisan sem. Bizonyítható, hogy a Magyar Polgári Pártra eddig az volt jel­lemző, hogy szavazótábora tu­datosan, tehát nemcsak „én is magyar, ő is magyar" alapon szavazott. Azzal, hogy a párt egyetlen képviselője Durayék­hoz csatlakozott, hallatlan za­vart idézett elő rokonszen­vezőinek körében. Akik, monda­ni sem kell, pontosan ismerik az Együttélés vezetői zömének po­litikai ízlését. Mostantól kezdve Duray Miklós mellett haladva lesz kénytelen A. Nagy László européer, egyebeken kívül anti­nacionalista lenni. Nem lesz könnyű feladat! TÓTH MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom