Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-12 / 287. szám, hétfő

U} Ú J SZÓ MOZAIK 1994. december 10. Földhuzavona Az 1989-es változások után többen elhatározták: megpróbálnak a földműve­lésből, állattenyésztésből megélni - magángazdaként. Bíztak a kormány ígé­reteiben, amely akkoriban deklarálta: támogatja a magángazdálkodást. Az er­re vállalkozóknak azonban csakhamar rá kellett jönniük, e téren sem megy minden úgy, mint a mesében. Rögtön az elején, a földek visszavételének inté­zésekor megállapíthatták, annak idején sokká! egyszerűbben történt az elvé­tel, mint most a visszavétel. Sokan vannak, akik - bár a vállalkozói engedélyt nem kívánták kiváltani - földügyeiket mégis rendezni szerették volna, vagy rendezni szeretnék, de az intézkedésekre, az ezzel kapcsolatos kiadásokra rá­megy a megtakarított pénzük, nyugdíjuk. Amikor végre bizonyítani tudják tu­lajdonjogukat, akkor nem egy esetben jön a másik nehézség: a szövetkezet­tel, állami gazdasággal való megegyezés gondja. Akadnak persze helyek, ahol ez viszonylag simán, zökkenőmentesen ment és megy, nem egy példa van vi­szont az ellenkezőjére is. Lapunkban is többször foglalkoztunk már ilyen ese­tekkel. Közéjük sorolható az alábbi is, melyről azért - mint általában - el­mondható, hogy a dolognak legalább két oldala van. Nem fogadhatták el az ajánlatot A páskaházi Blatník család nem az elsők között volt, melynek tagjai úgy dön­töttek, magángazdálkodásba fognak. Már több mint egy éve annak, hogy nem tud­nák megegyezni a pelsőci szövetkezettel - melyhez Páskaháza is tartozik - a földek visszavételében. Blatníkné a követ­kezőképpen meséli el az ügy hátterét: - Édesapám halála után hagyatékilag én örököltem a földeket, erdőket, le­gelőket. Miután telekkönyvi szempontból rendeződött minden, hivatalosan kértük a pelsőci szövetkezettől, hogy szeretnénk ki­venni földjeinket, és gazdálkodni rajtuk. Idén tavasszal kaptunk is tőlük ajánlatot bizonyos földterületekre, ezt azonban nem fogadhattuk el. Az egyik hely egy mo­csaras terület, közel a romatelephez, így amellett, hogy nem jó termőföld, még ál­landó őrizetet is igényelne. A másik helyre a szövetkezet valamikor tormát ültetett, amelyet a mai napig sem tudott teljesen kiirtani. Úgy véljük, olyan minőségű földe­ket kellene visszakapnunk, amilyeneket annak idején apáméktól elvettek. B A szövetkezet más helyen nem volt hajlandó semmit kimérni? - Mi két másik helyen szerettük volna ki­méretni. Az egyiken jelenleg nincs vetve semmi, a másik területen azonban négy éve lucerna van. Már letermett ugyan, de most, az esős időben újra kifakadt. A szö­vetkezet agronómusa azt mondta, hajlan­dók nekünk adni azt a területet, ha a ve­tett lucernáért kifizetünk körülbelül 15 ezer koronát. Ezt azonban méltánytalan­nak tartottuk. M Mikor adták be kérvényüket a pelsőci szövetkezetbe, és mekkora területet kérnek vissza? - A pontos napra már nem emlékszem, valamikor tavaly télen történt, hogy be­nyújtottuk kérelmünket. A páskaházi ha­tárban körülbelül öt hektárnyi örökségem van, a többi a gacsalki szövetkezethez tar­tozó Kuntapolca kataszterében, illetve Pelsőcön található. • Annak idején ezek a földek egy tag­ban voltak, vagy szétszórva a határ­ban? - Természetesen nem egy tagban, most azonban a szövekezet egy részben adná ki. M Mi az, amit önök elfogadnának a szö­vetkezettől? - Jó lenne, ha a páskaházi és kuntapolcai földek közel lennének egymáshoz, hogy ne kelljen sokat traktorozni egyiktől a má­sikig. Szeretnénk valahogy ésszerűen megoldani, hogy se a szövetkezetnek, se nekünk ne kelljen kerülgetnünk egymás földjeit. Nem tudják, mit szeretnének A pelsőci szövetkezetben Mezei Adél mérnök foglalkozik a földvisszavételek kérdésével. Ö az, aki a páskaházi Blatník család ügyét is intézi. Megkérdeztem hát, miként vélekedik a dologról. - Megnézhe­ti azokat a telekkönyvi kivonatokat, ame­lyekkel az örökségüket bizonyították. Min­denütt az szerepel, hogy terméketlen, kö­ves területekről volt szó. Vagy mocsaras részekről, amelyeket már a szövetkezet alapcsöveztetett. De ez lényegtelen, mert nekünk aszerint kell adni a földeket, ami­lyen a volt birtokaik mostani állapota. Blat­níkék 1993 novemberében adták be hoz­zánk kérvényüket. Tavasszal mentünk ki Páskaházára, kimérni a területet. Abban megegyeztünk, hogy egy darabban kapják meg a területet, hiszen ez számukra is, számunkra is előnyösebb. A dombok alján ajánlottuk a kimérendő földeket, a besoro­lás alapján még jobb minőségűt, mint ami­lyen eredetileg nekik volt. V Ők azonban ezt nem fogadták el, Blatníkné elmondta nekem, hogy miért. Önök mit tettek ezt követően? - Ősszel újra kimentünk Páskaházára. Végül arra jutottunk, hogy azt mondtam nekik, közöljék, hol szeretnének maguk­nak földet. Azt választottuk, amelyikben lucernánk van vetve. Az egy héthektáros parcella, nekik három hektárt kellett ki­mérnünk. A lucerna hároméves, idén na­gyon szép volt, így az agronómus csak úgy egyezett bele a kimérésbe, ha Blatníkék megtérítik a költségeinket, a vetőmag árát, a takarmány értékét. Nem egyeztek bele, sokallták az összeget. Erre a földhi­vatal emberei azt mondták, már másod­szorjárnak ott ez ügyben, most már csak akkor mennek ki, ha mi előzetesen meg­egyezünk a kimérés kérdésében. Szeret­ném, ha ez a megegyezés létrejönne, mint ahogy ez a többiekkel Páskaházán is, meg máshol is megtörtént. Háromezer hektá­ros területünkről eddig 170 hektárt mér­tünk ki, különösebb bonyodalmak nélkül. Az igazat megvallva nem tudom pontosan, hogy Blatníkék mit szeretnének. Azt vi­szont tudom, hogy mi, a szövetkezet szántszándékkal nem kívánjuk megkáro­sítani őket. KLINKO RÓBERT Megállapodás az Együttélés és a Magyar Polgári Párt között a Magyar Ko­alíció parlamenti frakciójának működtetéséről Bevezetés Az Együttélés és a Magyar Polgári Párt az 1994-es parlamenti választásokra megkötött „Szerződés a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom, az Együttélés és a Magyar Polgári Párt sokoldalú együttműködéséről és koalíciójáról" (a továbbiak­ban: Szerződés) zárórendelkezéseinek 1/ bekezdése alapján megállapodnak annak megvalósításáról. (Az említett bekez­dés szerint „a választások utáni együttműködés további rész letes szabályozására új politikai szerződés köthető".) A felek leszögezik, hogy a Szerződés továbbra is érvényes, s politikai tevékenységükben annak megállapodásaihoz tartják magukat Parlamenti frakció 1. Az Együttélés és a Magyar Polgári Párt a Szerződés III. része 5. cikkelyének 1/b bekezdése értelmében a Magyar Koalíció néven megalakult parlamenti frakcióban együtt dolgoznak. 2. A frakció neve: Magyar Koalíció. Szlovákul: Parlamentný klub poslancov NR SR za Maďarskú koalíciu. 3. A frakció élén a Szerződésben megállapított feltételek mel­lett elnökségáll (7. cikkely 1-3. bekezdés), eszerint „Amennyi­ben közös frakciót hoznak létre: 1/ A frakció élén elnökség áll, amelyet a frakció elnöke és három alelnöke alkot. 2/ A frakció elnökét a tagok titkosan választják. 3/ Az alelnököket a koalíciót alkotó jogi alanyok részéről bekerült képviselők saját soraikból delegálják." (Ezen cik­kely szellemében, miután Duray Miklóst a frakció elnökévé választották, A. Nagy László az MPP képviseletében auto­matikusan a frakció egyik alelnökévé vált.) 4. A ..Magyar Koalíció" parlamenti frakciójának elnöksége: a/ rendszeresen ülésezik b/ bármely tagja kérésére összeül c/ előzetesen megtárgyalja a frakciót érintő összes problé­mát, és azokkal kapcsolatban állást foglal d/ összehívja a frakció ülését e/ javaslatot tesz a frakcióülés programjára f/ a frakcióúlések között eljár a frakció nevében g/ politikai kérdésekben állást foglal, és nyilvánosságra hozza azt h/ a frakcióúlések között dönt a szervezésikérdésekben. 5. A frakció nevében a bejelentéseket és nyilatkozatokat a frakció elnökségében való egyeztetés után az elnök teszi meg. Akadályoztatása esetén ezt felváltva az alelnökök végzik. Az elnök akadályoztatása esetén az alelnökök együtt döntenek. Amennyiben a frakció valamely konkrét törvényjavaslat meg­tárgyalása esetén szakmai okokból szóvivőt választ, akkor ez ügyben a frakciót a szóvivő képviseli. A szóvivő a frakcióülések közt egyezteti tevékenységét a frakció elnökségével. 6. A parlament házbizottságában a frakciót az elnökség tagjai megegyezés szerint képviselik. Konkrét ügyekben az elnökség a frakció más tagját is megbízhatja a házbizottság ülésén való részvétellel. 7. A frakció ülése akkor határozatképes, ha a frakció tagjai­nak a fele jelen van az ülésen. A frakció ülésének összehívá­sát a frakció bármely tagja kezdeményezheti, ilyen esetben a kezdeményező egyeztet az elnökséggel, amely összehívja a frakció úlését. 8. A frakció a Szerződés II. részét illető kérdésekben döntést csak konszenzusok alapján hozhat, amely nem állhat ellentét­ben a Szerződésben lefektetett politikai alapelvekkel. Ezekben a kérdésekben szavazás nem megengedett. Amennyiben nem jön létre a frakción belüli konszenzus, a felek közti sikertelen egyeztetés után az eltérő véleményt párhuzamosan kell nyilvá­nosságra hozni. (A szerződés II. része az együttműködés politi­kai alepelveiről rendelkezik. Ez a pont biztosítékot nyújt arra, hogy az egyeztetett politizálásra való törekvés mellett mindkét párt megőrizhesse saját politikai arculatát és az esetleges ön­álló véleménynyilvánításhoz való jogát.) 9. Minden más kérdésben ugyancsak konszenzusra kell töre­kedni. Ha a sikertelen konszenzusteremtés után az elnökség­ben való újabb egyeztetés sem vezet megegyezésre, a kérdést szavazással kell eldönteni. Konszenzus hiányában az eltérő vélemények szabadon képviselhetők. Rendkívüli esetekben a döntést a helyzetnek megfelelően kell meghozni. 10. Személyi kérdésekben az elnökségben való előzetes egyeztetés után a frakció szavazással dönt. A két frakcióúlés között személyi kérdésekben az elnökség dönt. Zárórendelkezések 1. Jelen megállapodás nem érinti a Szerződés érvényessé­gét. 2. Jelen megállapodás az Együttélés Intéző Bizottságának és a Magyar Polgári Párt Elnökségének jóváhagyásával lép érvénybe. 3. A felek megegyeztek abban, hogy a jelen megállapodásu­kat a jóváhagyás után a sajtó útján nyilvánosságra hozzák. Pozsony, 1994. december 2. Az Együttélés nevében A Magyar Polgári Párt nevében DURAY MIKLÓS, elnök A. NAGY LÁSZLÓ, elnök Állásfoglalás 1. Az Együttélés Intéző Bizottsága és a Magyar Polgári Párt Elnöksége megállapítják: a/ Az 1994-es parlamenti választások eredmé­nye alapján a Magyar Koalíció politikai alanyai által aláírt „Szerződés a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés és a Magyar Polgári Párt sokoldalú együttműkö­déséről és koalíciójáról" (a továbbiakban: Szerződés) 5. cikkelye 1. bekezdésének b/ pontja szerint kell eljárni, az­az a három szerződő félnek közös parlamenti frakciót kell létrehoznia. (A szerződés szóbanforgó pontja így hangzik: „Amennyiben a koalíciós felek valamelyikének kevesebb képviselője lesz, mint amennyi szükséges az önálló frakció megalakításához, egy, a megegyezés szellemében működő közös parlamenti frakciót hoznak létre.") b/ A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom a Koalí­ciós Tanács 1994. október 28-i ülésén bejelentet­te, hogy nem kívánja magát tartani a Szerződés fent idézett pontjához, és külön parlamenti frakciót kíván létrehozni. Ezen az ülésen az MKDM szerződésmódosítást kért. c/ Az Együttélés és a Magyar Polgári Párt fontosnak tartják a több éves igyekezet eredményeként létre­jött Szerződés megtartását, és elhatározták, hogy a Szerződés szellemében közösen működtetik a Ma­gyar Koalíció parlamenti frakcióját, d/ Az MKDM parlamenti képviselői a Szerződés ren­delkezéseivel ellentétben létrehozták saját parla­menti frakciójukat. 2. Az Együttélés Intéző Bizottsága és a Magyar Polgári Párt Elnöksége a fentiek figyelembevételével leszögezik, hogy a Szerződés teljesítése a Szerződésben megfogalma­zott módon akadályokba ütközik, melyet az MKDM egyol­dalú lépése eredményezett. Az Együttélés Intéző Bizottsága és a Magyar Polgári Párt Elnöksége leszögezik, hogy a Szerződést szervezeteikre nézve továbbra is érvényesnek tartják. Eltökélt szándékuk annak megvalósítása, ezért a Szerződés zárórendelkezéseinek 1/ bekezdése értelmé­ben kétoldalú megállapodást kötnek. Kifejezik azon szán­dékukat, hogy ezen megállapodás alapján együttműkö­dést ajánlanak fel az MKDM-nek. 3. Az Együttélés Intéző Bizottsága és a Magyar Polgári Párt Elnöksége a Szerződés mindazon részét, amely nem csupán a választási együttműködésre (V. rész) vonatkozik, időtállónak tartják, és a két szervezet közötti szoros és hosszú távú együttműködés alapjának tekintik. Ennek ér telmében a két szervezet nevében kinyilvánítják azon szándékukat, hogy a legközelebbi parlamenti választások előtt közös választási koalíciót hoznak létre. Ezért elhatá­rozták, hogy a Szerződésben megfogalmazott politikai cél­kitűzések alapján egyeztetett választási program kidolgo­zására törekszenek, melynek megvalósítása érdekében megteremtik a személyi és szervezési feltételeket, kölcsö­nösen tiszteletben tartva egymás sajátosságát és alanyisá­gát. Pozsony, 1994. december 2. Az Együttélés nevében A Magyar Polgárt Párt nevében DURAY MIKLÓS, elnök A. NAGY LÁSZLÓ, elnök Egy társaságban a bűnözés a téma. Mint ahogy az általá­ban lenni szokott, hamarosan a rendőrökre terelődik a szó, és azonnal akad, aki ontja ma­gából a szellemesebbnél szelle­mesebb rendőrvicceket. „Ha meg bajba kerülnétek, körbe­csókolnátok őket, mint cári koldus az ötkopejkást" - vissz­hangozza valaki hátulról. A de­rültségnek vége szakad, tekin tetünkkel azt az alacsony ter­metű férfit követjük, aki közbe­szólásával megtörte a hangu­latot. - Te rendőr vagy, fogadjunk! - szólal meg a hirtelen támadt csöndben a mesélő hölgy. - Nem én! - válaszolta amaz nyugodtan, - csak az a helyzet, hölgyem, hogy voltam már pácban. OOO A téma ugyanaz, a helyszín más. A losonci rendőrkapitány­ság bűnmegelőzési osztályán Ľudovít Šimonides főhad­Házlopások naggyal beszélgetünk. A rendőrtiszt sajnálkozással mondja, hogy a lakosság nagy része csak az utolsó pillanat­ban fordul a rendőrséghez. Megtörténik, hogy csupán ak­kor, amikor a biztosító figyel­mezteti a kárvallottat, ha nem jelenti az esetet, nem kaphat kártérítést. - Nem győzzük hangoztatni - emeli ki a a rendőrtiszt -, hogy ha valaki bűncselekmény áldozatává válik, saját érdeké­ben azonnal forduljon hoz­zánk. Minden bűncselekmény helyszínén maradnak nyomok, amelyek a tettes(ek)ről árul­kodnak. Leghasználhatóbbak a frissek, tehát nem mindegy, ki mikor tesz bejelentést. Nagy időeltolódás esetén teljesen el is tűnhetnek az árulkodó jelek. Maradnak a tanúk. Nos, ebből a szemszögből nézve sem sok­kal könnyebb a rendőrség dol­ga. Nem tudom, mi az oka: ér­dektelenség vagy félelem? Az emberek nem akarnak tanús­kodni. Pedig bárki kerülhet kel­lemetlen helyzetbe: tanúkat keres, s a rendőrségtől remél segítséget. Sajnos, sok eset­ben mindezt csak akkor tuda­tosítják a polgárok, amikor ők maguk kerülnek bajba. A rendőrtiszt egy köteg jegyzőkönyvet tesz az asztalra. Lapozgatja, s elképesztő törté­neteket mond el a zseb­metszőkről, az emberi hiszé­kenységről, a figyelmetlenség­gel visszaélő bűnözőkről. Hihe­tetlen, mit ellopnak manapság. Nem csupán bútort, pénzt, ék­szert vagy egyéb kisebb va­gyontárgyat, hanem épülete­ket, komplett családi házakat. Ma minden hasznosítható. A leszedett csempe, a megtisztí­tott tégla, a gerendák, hogy az ablakról, ajtóról ne is beszél­jünk. A lebontott épületet dara­bonként értékesítik. A rendőrtiszt szerint azonban az is elképzelhető, hogy a szét­szedett családi házat másutt ugyanolyanra „rakják össze". - Kilencvenegyben figyel­tünk fel az ilyen bűncselekmé­nyekre - folytatja a főhadnagy. - Úgy kezdődtek, hogy eltulaj­donítottak egy ajtót, egy abla­kot, néhány cserepet, s amikor ezeket senki nem kereste, a tettesek felbátorodtak. Több­nyire lezüllött rétegekből kerül­nek ki, s az eladott építőanya­gért kapott összeg általában egy-két napos alkoholszükség­let fedezésére szolgál. De nemcsak családi házakat lop­nak, hanem középületeket-is. Majdnem erre a sorsra jutott a füleki fürdő és a füleki tanonc­iskola épülete. A fürdő kazán­házának a felét már szétszed­ték, mire elkaptuk a tettese­ket. Éppen a téglát tisztították, amikor rajtuk ütöttünk. A ta­nonciskola esete is a megszo­kott módon kezdődött. A roma férfi először csak a linóle­umszőnyeget csavarta fel. Ami­kor senkinek nem hiányzott, tett még egy kísérletet. Később leszerelte a mosdókat, a WC­t... Egyre bátrabban viselke­dett, segítőtársakat hívott, és mindent elvittek. Még a falak­ból a vezetéket is kiszedték. Persze számtalan esetben a fa­lat is lebontották, a téglát elad­ták. A Vidosza pusztán szétsze­dett lakás anyagának egy ré­szét a Rozsnyói járásban talál­tuk meg. Az ilyen és hasonló lo­pások megakadályozása nagy körültekintést követel meg. Ezek az emberek könnyen félrevezetik a polgá­rokat. Az egyik kihallgatás so­rán például, amikor megkérdez­tük a tanútól, miért nem jelen­tette, hogy a szomszédjának a házát bontják, elmondta, hogy ő érdeklődött a „munkások­tól", mit keresnek ott, de azok elmondták, hogy szanálásra kaptak parancsot. Ezek után természetesnek vette a ház le­bontását, és nem értesítette a tulajdonost. Fel szeretném hív­ni a polgárok figyelmét, hogy minden szokatlan változásról tájékoztassák a rendőrséget. Az elhagyott családi házukat bízzák rá a közelben élő roko­nokra, barátokra, ismerősökre. Amennyiben elköltöznek egy lakásból - még ha fent hagyják a függönyöket is - Jelezzék azt a rendőrségen. A kollégák ezek után jobban odafigyelnek a ház körüli mozgásokra. A főhadnagy még hoz­záfűzte, hogy nemcsak a tolva­jok ellen indítható eljárás, ha­nem a bűnrészesek ellen, te­hát a lopott építőanyag vásár­lói ellen is. FARKAS OTTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom