Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)
1994-12-06 / 282. szám, kedd
2 \ ÚJ SZÓ hírek - vELemEnyek 1994. december 2952. Békesség a léleknek Ladislav Vallach felvétele Nemesócsa 725 évvel ezelőtti első írásos említése alkalmából nemrégiben avatták fel a község központjában található Jubileumi Parkot. A zöldövezetben helyet kaptak a két világégésben elesetteknek emléket állító szobrok, egy szökőkút, lélekharang, valamint a képen látható ökumenikus kápolna. A Dócze Péter komáromi építésztervező leleményességét dicsérő, az organikus építészet stílusjegyeit magán viselő kápolna csendesen várja a lélekben megpihenni vágyó embereket. (kosár) NASZVA D Megoldást hoz a turizmus? Naszvad, 5240 lakosával, a Komáromi Járás azon nagyközségeinek egyike, ahol a gazdasági átalakulás következtében sok ember veszítette el állását. A 2400 produktív korú lakos közül 511 munkanélküli. Számuk valójában több is lehet, mivel a háztartásban dolgozó nők egy része nem vétette magát nyilvántartásba. Többségük a háztájiban Jut mellékjövedelemhez. A nagyarányú munkanélküliség oka. hogy a Járási székhely, valamint a szomszédos Érsekújvár számos ipari üzemében, valamint a helyi mezőgazdasági szövetkezetben Jelentős létszámcsökkentést hajtottak végre. Csupán az utóbbi 450-ről 275-re csökkentette tagjainak számát. Érthető tehát, hogy az új önkormányzat elsődleges feladataként kezeli a foglalkoztatottság megoldását. Külön tervet dolgoztak ki, amelyről Haris József, a község polgármestere tájékoztatott. - A foglalkoztatottság nemcsak a közhasznú munka bővítésével oldható meg, hiszen annak lehetőségei behatároltak. Új szolgáltatásokkal, a turizmus életrekeltéséből fakadó munkahelyek létesítésével számolunk. Nyugati tőkeberuházásra építve egy gyógyfürdő felépítésének tervei készültek el. A helyi termálvíz különböző ízületi, reumatikus bántalmak gyógykezelésére alkalmas. Folynak a tárgyalások, de sajnos, konkrét eredmény nélkül. A nyugati bankok a jelenlegi bizonytalan politikai helyzetben idegenkednek a komolyabb beruházásoktól. A felkínált lehetőséget azonban nem utasították el, de az építkezés megkezdését Szlovákia politikai helyzetétől teszik függővé. Az idegenforgalmi központ építése alapjában megoldhatná a foglalkoztatottság és a munkanélküliség kérdését. A nagyszabású építkezés legalább 200-300 szakembernek és segédmunkásnak nyújtana munkalehetőséget, nem beszélve a későbbi alkalmazottakról. Egyelőre marad a közhasznú munka. • Milyen tapasztalataik van nak ezzel kapcsolatban? - Jelenleg a munkanélküliek foglalkoztatását bizonyos mér tékben közhasznú munkák szervezésével oldjuk meg. Az idén 10-15 embernek kínálhattunk munkalehetőséget. Az utak, közterek és parkok gondozásában segédkeztek. A kábeltelevízió bevezetésénél további 15-20 munkanélkülit alkalmaztunk. Jó munkát végeztek, szívesen foglalkoztatjuk őket. A jövőben akár több személyt is alkalmazhatnánk, de igazodnunk kell a munkahiva tálhoz, mert az új szabályozás szerint a bérköltségek fedezésén kívül a munkahivatal állja a foglalkoztatási alapból a szociális, az egészségügyi, a betegségi, valamint a nyugdíjbiztosítást. • Tudnak segíteni a nehéz helyzetbe került lakosokon? Önkormányzati szinten több esetben foglalkoztunk a munkanélküliek és a rossz szociális körülmények között élő polgárok helyzetével. Minden munkanélküli esetét külön-külön bíráljuk el. Néhány esetben gyorssegélyt utaltunk ki a legrászorultabb családoknak. Javítani próbálunk a létminimum alatt tengődő, egyedül élő, beteges nyugdíjasaink helyzetén is. • A helyhatósági választások előtt hogyan értékelték a falufejlesztésben elért eredményeiket? - A csatornahálózat kivételével csaknem valamennyi célkitűzésünket megvalósítottuk. Befejeztük a víz- és gázvezeték lefektetései. Több mint 7 milliós beruházással modern üzletközpont létesült, és javultak a szolgáltatások. Felújítottuk a kultúrházat. Újjáépítettük a ravatalazót is. Az új megbízatási időszak fő feladatainak egyike a csatornahálózat és a szennyvíztisztító-állomás megépítése. Értéke meghaladná a 40 millió koronát. KRASCSENICS GÉZA JÖVŐRE FOLYTATÓDNAK AZ ÁSATÁSOK Hol volt Gömör megye székhelye? A városi képviselő-testület elöntése alapján, Tornaiján, a város teljes anyagi támogatásával, augusztusban megkezdődhettek a régészeti ásatások annak kiderítésére, hogy a Zoltán kertben feltételezett földvárnak milyen történelmi összefüggései lehetnek. Az eddigi ásatási eredmények ismeretében mit lehet elmondani az erődítményről? - kérdeztük dr. B. Kovács Istvánt, a rimaszombati Gömöri Múzeum igazgatóját, az ásatások vezetőjét. - Az erődítmény megállapításaink szerint egy földesúri vár volt, amelyet feltehetően Boluk vagy Bolok nevezetű úr építtetett a 13. század második felében. Ez azért ismeretes, mert az 1245-ben IV. Béla által kiadott adománylevélben, amelyben neki adományozta a Kövy nevű gömöri várföldet, az oklevél nem említi a várat. Nyilván azért, mert még nem épült meg. Kövy pedig egyértelműen a Zoltán kerti természetes sziklaképződésről kapta nevét. A következő írásos emlékünk 1291ből való, amely viszont Castrum Tornália néven már említi a várat. Illetve a települést: Tornália alio nomine Kövy-ként. • Az utóbbit mivel magyarázzák? - Azzal,-hogy az eredetileg Kövy néven ismert királyi várföldön kialakult egy váraljai település, amit a tornya után toronyaljának, tehát Toronaliának neveztek el, de a Kövy neve is élt. A következő írásos anyagunk a 14. század húszas éveiben említi a várat, a Castrum Tornalia kisebbik tornyát. Ebből sejthető, hogy nagyobb tornya is volt. Tehát miután 1245-ben még nincs vár, 1291-ben pedig már Tornália néven ismeretes a hely, nyilvánvaló, hogy a két időpont közötti évtizedekben épült fel a vár, valószínűleg az említett Bolok úr révén. • Mit bizonyítanak az eddigi régészeti feltárások? - Feltártunk egy téglalap alakú épületalapot, amely részben "sziklára támaszkodott. Megtaláltuk az épület bejáratát, előkerült néhány - nem különösebben díszes - faragott kő, amelyek valószínűleg a kapu részei. A régészeti leletanyag többségében kerámia, de előkerült egy apró aranyozott bronzveret, pénzérmék, vastárgyak. A feltárt régészeti anyagok összességben, származásilag a 13. század második felébe illeszkednek bele. A legfiatalabb feltárt leletünk a 14-15. századra tehető. Ez lehet az az időszak, amikor a vár megszűnt. Ez feltehetően azzal függ össze, hogy a Tornally család, amely lakta a várat, felépítette a család kúriáját, amely már jobban megfelelt a kor akkori követelményeinek. A vár ezzel egy időben enyészetnek indult, köveit széthordták, alapjait betemette a föld. A természetes sziklaképződményt és a hozzá kapcsolódó várat kettős sáncárok övezte. A Sajó folyó felől nem, onnét a mocsaras rész természetes védelmet nyújtott az erődítménynek. Átvágtuk a sáncrendszert is, az ott szerzett leletanyag megfelel a várral kapcsolatosan elmondottaknak. Próbaszelvényt nyitottunk a vár közvetlen szomszédságában is, s bizonyítani tudjuk, hogy a terület már az őskorban is lakott volt. Újkőkori, rézkori, bronzkori településmaradványok kerültek elő. • Mi lesz a feltárt terület és a leletek sorsa? - Előzetes elképzeléseink szerint a feltárt maradványokat konzerválni kellene, majd a park rekonstrukciója után láthatóvá lehetne tenni a nagyközönség számára. A városi önkormányzat támogatja az ásatások folytatását. • A feltárások megkezdése előtt voltak olyan feltételezések, hogy az egykori Gömör megye központja elvileg a Zoltán kerti várban lehetett. Sikerült már előbbre jutni ebben a kérdésben? - / Igen. Most már tudjuk, hogy a megyeszékhely Sajógömörön volt. A sajógömöri várban szintén folytattunk ásatásokat, most már csaknem teljes egészében rekonstruálni tudjuk. Ami a keltezését illeti, nos, újra átértékeltük a történelmi forrásokat és a régészeti megfigyeléseinket, s úgy tűnik, igaza lesz Kristó Gyula történésznek, hogy Gömör megye nem István kori megye. Szerintünk Gömör megye valamikor a 12. század közepe táján alakulhatott ki. Ha a történelmi tényeket veszem alapul és szembesítem a régészeti leletekkel, akkor az építmény is, amelyben kutatunk, feltehetően a 12. század közepén épülhetett. Ez azt jelenti, hogy a vár Gömör megye legkorábbi kőépülete - persze azok között, amelyeket a mai napig ismerünk. Jövőre itt is folytatjuk a kutatásokat, és várhatóan még jó néhány kérdésre ka 1 punk választ. FARKAS OTTÓ Ferenczy és Rimaszombat Ferenczy István, a magyar szobrászművészet megteremtője Rimaszombatban született. Lakatosnak tanult, később édesapja Budán rajzolni taníttatta, majd Bécsben éremmetsző osztályba íratta. A fiatal Ferenczy, mesterségével felhagyva, Rómába utazott, ahol különböző mestereknél megfordulva szobrokat faragott. Hazatérve Budán telepedett le és dolgozott. Többek között nevéhez fűződik az olyan magyar márványnak a felkutatása, amelyből szobor készíthető. Élete alkonyán szülővárosába, Rimaszombatba költözött. Gömöri tartózkodása idején azonban már jelentős művet nem alkotott. Kivéve egyet, az Euridikét. Ferenczy jelentősebb műveit a budapesti Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta, ám kikötötte, hogy Euridike szobrát temessék mellé. Rimaszombatban úgy mondják, hogy a hatvannégy éves művészt zúgó viharban temették el. Évtizedekigjeltelen sírban nyugodott, mígnem negyvenhét év után sírját megkeresték, exhumálták és hamvait a rimaszombati református templom alagsorában temették el. Márványkoporsóját az Euridike szobra díszíti. A látogató először talán vegyes benyomásokkal figyeli a gyönyörű szarkofágon elhelyezett formás, de repedezett, durván összeillesztett női szobrot. Aki nem ismeri a fekvő márványszobor történetét, az nem tudhatja, hogy ez hozzátartozik a Ferenczy-históriához. Rimaszombatban a következőképpen mesélik ezt a történetet: Amikor a mester műhelyében tűz ütött ki és a lángok minden oldalról körülvették Ferenczy legkedvesebb szobrát, rászólt a tanítványára, mentse meg Euridikét. A legény jókora edény vízzel akarta megfékezni a lángokat. A hideg víz a szoborra ömlött, a felhevült márvány a hideg víztől darabokra hullott. Hevessy Pál jóvoltából aki restaurálta a szobrot megmaradt s így ma is díszítheti Ferenczy István szarkofágiát. (farkas) Az Idén már második alkalommal rendezték meg Komáromban neves külföldi művészek és énekkarok részvételével az egyházzenei találkozót. A Harmónia Sacra Danubium'94 elnevezésű rendezvényre Ausztriából, Erdélyből, Csehországból, Magyarországról érkeztek vendégek, hogy az egyházi zene a legméltóbb helyen, ezútal Észak- és Dél-Komárom templomaiban szólaljon meg. Stubendek Lászlót, a találkozó főszervezőjét az általa elindított, hagyományteremtő rendezvény szerepéről, jelentőségéről és jövőjéről kérdeztük. • A neves szlovákiai egyházközpontok mellett miért éppen Komárom ad otthont e jelentős egyházzenei találkozónak? - Komárom mellett mindenekelőtt Szlovákia egyik legnagyobb egyházi épülete, a Szent András templom kivételes építészeti adottságai szólnak. A templom belterét ugyanis karzatok fonják körbe, melyeken száznál is KOMAROM A musica sacra ünnepe több énekes elfér. így lehetőség nyílik arra, hogy mise alatt a kórusok a hívek feje fölött felelgessenek egymásnak. A komáromi rendezvényt pedig éppen ez teszi oly különlegessé. Az Istent dicsőítő müvek nem hangversenytermekben vagy kultúrotthonokban szólalnak meg, hanem a templomban, szigorúan beépítve az egyházi szertartásba. Ez az, ami Komáromba vonzza a neves szólistákat és együtteseket. • A négynapos rendezvénysorozat megszervezésébe mindkét Komárom aktivan bekapcsolódott. A zeneművek református, evangélikus és katolikus templomokban egyaránt felcsendültek. A sok rendezvény közül mégis mi jelentette a találkozó kicsúcsosodását? - A Szent András templom 1860. évi újraszentelésének évfordulóján ünnepi szentmisére került sor, amelyet Takács Nándor székesfehérvári megyés püspök celebrált. A püspök úrról annyit feltétlenül tudni kell, hogy maga is aktív zenész, zenezerző, a magyar Cecilia Társulat egyházi elnöke. Az ünnepi misén fellépő énekkarok közül kiemelkedett a bécsi Schubert templom és a budapesti Mátyás tempolom kórusa, valamint Baróti István esztergomi orgonaművész. • Az egyházi szertartásban mekkora szerep jut a zenének? - Ha csak abból a tényből indulunk ki, hogy a zeneirodalom mintegy kilencven százaléka egyházi ihletésű, már akkor is sejthetjük, hogy a zene az egyházi szertartás szerves részét képezi. A középkorban, illetve még az azt megelőző időszakban is a liturgiát énekelt formában adták elő, esetleg recitálták a szöveget. • Mi a helyzet manapság? - Az egyházi zenének a szertartásokban ma is megvan a maga szerepe, bár manapság fennáll annak a veszélye, hogy a könnyűzene olcsó válfaja elsekélyesíti a musica sacrát. Ha mi nem Bachot, Beethovent, Bartókot vagy Kodályt állítjuk magunk elé mércének, akkor a nagy mesterek hagyatékát nagyon könnyen aprópénzre válthatjuk fel. Klubszerű vallási összejöveteleken, bibliaórákon természetesen használható a gitár is, de ünnepi alkalmakon az már nem felel meg. • Várható-e a komáromi találkozó folytatása? - A második alkalommal megszervezett találkozó nagyon kedvező fO' gadtatásra talált az egyházi énekkarok körében. Ennek köszönhetően több kórus már előre jelezte részvételét a következő évi rendezvényen. Szeretnénk a találkozót jövőre is megszervezni, oly módon, hogy az a város kulturális rendezvényeinek egyike legyen. KOSÁR DEZSŐ