Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-31 / 302. szám, szombat

B o Mo p if esztendőt minden /ledv-eš o&ačón&na^/ SZLOVÁKIÁI MAGYAR NAPILAP KÁRPÓTLÁSUEGY­TULAJDONOSOK, FIGYELEM! Befektetési lehetőség jogi és ingatlan garanciával 1 éves futamidőre, reszletre. Szerződéskötéskor 12% 6. hónapban 62% 12. hónapban 50% kerül kifizetésre. K ÁRPÓTLÁSI JEGYÉT NA PI ÁRFOLYAMON Cím: Magyar KOMÁROM. DUNA PANZIÓ (a Duna-híd után mindjárt balra) Megkereshetnek bennünket egész nap személyesen vagy telefonon. Telefon: 00 36 34 /340 575. Szombat, 1994. december 31. Ara 3,50 korona XLVII. évfolyam, 302. szám HOLNAPTÓL: Érvénytelen útlevelek TA SR-hi r ' A mai nappal a ČSSR és a ČSFR állami szimbólum­mal jelzett útlevelek érvé­nyességüket vesztik. Az állampolgároknak 1994. december 31-ig lehetősé­gük volt arra, hogy az ilyen jelzésű útiokmányokat fe­lülbélyegezhessék Szlová­kia állami címerével és a Slovenská republika feli­rattal. Aki ezt megtette, annak útlevele 1997. de­cember 31-ig érvényes, aki viszont nem intézke­dett a megadott határ­időig, az jövőre változat­lan díjszabás mellett új út­levelet kénytelen kiválta­ni. Egyébként a Csehor­szágba történő utazás fel­tételei nem változnak, to­vábbra is lehet személyi igazolvánnyal a Morva fo­lyó túlsó partjára menni. TIZENHAT POZITÍV ERZES Tűzoltó királynő Az angol királynő kénytelen volt felcsapni tűzoltónak, ami­kor a windsori kastély egyik szo­bájában ülve egyszer csak óriá­si füst csapódott ki a kandalló­ból. Erzsébet egy szódavizes üveget ragadott kezébe, és a vi­zet a tűzfészekre spriccelte. Igen ám, de a szóda a forró tűzzel érintkezve óriási füstöt és hamut produkált, és a ki­rálynőt, aki történetesen estélyi ruhában végezte ezt a művele­tet, tetőtől talpig elborította a piszok. Erzsébet királynő megőrizte nyugalmát, ekkorra már odaértek a hivatásos tűzol­tók, és így az „önkéntes" távoz­hatott, majd átöltözve vissza­tért a helyszínre. A vödör is mérték? Könnyed hangvételű kisripor­tot hozzál a kijózanító állomásról - utasított a főszerkesztő. - És semmi moralizálás, elvégre szil­veszter van - figyelmeztetett. - Szlovákiában az iszákos­ság, a részegeskedés elfoga­dott, tolerálása nem okoz gon­dot senkinek sem. Az emberek többsége nem sejti, mivé válhat az, akin eluralkodik a szenve­délybetegség. Noha a kutatóor­vosok legújabban azt fejtegetik, hogy az alkoholfüggőségért kro­moszómáink a felelősek, teóriá­jukat elfogadni nem tudóm ­tárta fel a helyzetet dr. Daniela Cymbalová, a pozsonyi kijózaní­tó állomás belgyógyásza, miu­tán elbúcsúzott a csoportterápi­án részt vevő pácienseitől. - A kezelést vállaló nők és férfiak már tudják, egyedül képtelenek lemondani a mámort, feledést hozó italozásról. Tudják, nem képesek mértéket tartani s él­vezni az ital illatát, ízét, zamatát. Nekik mindegy, mit isznak, a mi előbbi bódulat a fontos. Nem azért tudom mindezt, mert na­ponta kapcsolatban állok a szenvedélybetegekkel, hanem azért, mert tapasztaltam, mit je­lent az, ha valaki alkoholista. Hat évvel ezelőtt közéjük tartoz­tam én is. Amikor arról beszé­lek, lehet élni alkohol nélkül is, magamból indulok ki. Nem volt könnyű a döntés, de amikor már elhatároztam: vége, elég, való­ban egy kortyot sem ittam. Kerü­löm a puncsos süteményt, de még a rumos pralinét is. Nem zavar, ha a társaságomban al­koholt fogyasztanak, csak en­gem ne kínáljanak! És nem azért, mert esetleg meginoghat­nék! Bosszant, hogy aki nem is­meri absztinenciám okát, sér­tésnek veszi a nem ivást! Ami­kor megelégelem a nógatást, kerek perec megmondom: bo­csánat, én alkoholista vagyok ­vallotta mosolyogva, mintha nem is önmagáról beszélne. Sej­tettem, a bevezető után be akar számolni az alkoholizmus okoz­ta kis és nagy emberi tragédiák­ról, de én mindvégig főnököm szavaira gondolva arra kértem, könnyítsünk a hangvételen. - Lehetetlent kér - szabadko­zott az orvosnő. - Talán ha nem az alkoholiz­musról, hanem az alkoholfo­gyasztással járó kellemes álla­potról beszélgetnénk - próbál­koztam. (Folytatás a 2. oldalon) Borban az igazság - tartja a mondás. Ki tudja, emberünk hány borosüveg alján kereste, és vajon megtalálta­e az igazságot? Prikler László felvétele KÖRNYEZETI KATASZTRÓFA A KAUKÁZUSBAN? Az oroszok olajfinomítót bombáztak TA SR-hír Tegnap reggal az orosz légi­erő a csütörtök esti bombatá­madás után ismét célba vette a csecsen főváros nyugati szélén levő olajfinomítót. A bombázás után hatalmas robbanás hallat­szott, s a város fölött hatalmas láng lobbant fel - tájékoztatott az AFP hírügynökség. Fennáll az a veszély, hogy a finomítót ért támadások következtében el­szennyeződik az „ivóvízforrás", vagyis a városra lehullott hó. Groznijban az emberek immár több napja a hóból nyernek ivó­vizet. A csecsen belügyminiszter tegnap felkérte az orosz kor­mányt, hogy állítsa le a légitá­madásokat, mert „környezeti katasztrófa veszélyezteti az egész Kaukázust". Az olajfinomí­(Folytatás a 3. oldalon) Hetek óta menekülök a té­ma elől. Egyre nyomasztóbb szá­momra, hogy óévbúcsúztató sorokat kell papírra vetnem. Igyekszem ráhangolódni erre « cikkre, megpróbálok végre jókedvű és derűlátó lenni. La­pozgatom a nyugati sajtót, a naprakész sajtószemléket, hátha rám sugárzik némi vi­dámság. Ám napról napra szomo­rúbb leszek. Szinte minden új­ságban aggasztó előrejelzé­sek Szlovákiáról. Jó szót sem lehet olvasni Mečiarról és kor­mányáról. Karácsony előtt köztársa­sági elnökünk vacsorára hívta a szlovák médiumok vezetőit. Reménykedve ültem az asztal­hoz: végre egy kis oázis a min­dennapok idegőrlő és önpusz­tító forgataga után. Michal Ko­váč ezen az estén sem a meg­testesült vidámság, mindazon­által államfőhöz méltó pohár­Közérzet - '94 köszöntőt mond Szlovákia jövőjéről, a demokrácia esé­lyeiről e hazában, külön hang­súlyozva az újságírók erkölcsi felelősségét e társadalmi fo­lyamatokban. Csak nem oldódik a hangu­lat. A kormánylap főszer­kesztője feszeng, szemmel lát­hatóan rosszul érzi magát eb­ben a társaságban, hamarabb távozik, minta köztársasági el­nök. Vidámság helyett sóhaj, pa­nasz árad mindenfelől. Vladi­mír Štefko, a Szlovák Rádió menesztett igazgatója, akit Mi­chal Kováč szóvivőjének ne­veztek ki, a fejét csóválja: - Engem hetvenben is ki­rúgtak, de ez még ocsmá­nyabb konszolidáció. Most még a feleségemet is elbocsá­tották, aki idestova húsz éve szerény kis osztályvezető volt a népművelő intézetben. Poli­tikai okok miatt nagyon sok hi­vatalnoknak kellett távoznia, sőt akadt olyan minisztérium is, ahol még a sofőröket is le­váltották. Az APA osztrák hírügynök­ség pozsonyi tudósítója egye­nesen provokációnak tartja, hogy a magyarellenességére szinte büszke asszonyt nevez­tek ki oktatási miniszternek. Valaki hozzáteszi, hogy ugyan­ott olyan személy lett az egyik főosztályvezető, akit ed­dig már több munkahelyről menesztettek idült alkoholiz­musa, összeférhetetlensége és a kellő tudás hiánya miatt. Nem sikeredett derűsre ez az este sem, mert órákon át arról vitatkoztunk, ki mindenki te­het arról, hogy reményt keltő tavasz után év végére ide ju­tott Szlovákia. Naponta járom az utcát, né­zem a gondterhelt arcokat, és minduntalan a Titanic-szindró­ma jut az eszembe. Süllyed a hajó, miközben odafönn még dáridóznak. Dáridóztak a poli­tikai percemberkék egész éj­szakán át a parlamentben, főpapi segédlettel istentelen színjátékot mímeltek a kor­mánypalota kápolnájában, harsogtak Zsolnán. Demokra­tikus eszméket megcsúfolva becserkészték a parlamenet, kormányt, vezető hivatalokat, tévét, rádiót, szinte minden kulcsfontosságú pozíciót. Ug­rásra készen állnak, hogy leta­roljanak mindent és minden­kit, ami vagy aki nekik nem tet­szik. Döbbenetes ez a dáridó zás, miközben Szlovákia süllyed a gazdasági, társadal­mi összeomlás felé, amit egy­re gyakrabban és egyre töb­ben érzünk saját bőrünkön. Ezért búcsúztatjuk inkább szomorkodva, mintsem jó­kedvűen az óévet. Csüggedésre, kétségbee­sésre azonban semmi okunk. Ezernyi történelmi példa acélozhatja jellemünket, bátor­ságunkat. Ezerszer és annál is többször megtörtént már ugyanis, hogy diktátorok sátá­ni tervei semmivé lettek, mert akadtak bátrak, akik leírták, odakiabálták, hogy meztelen a király. Hiszem, hogy Szlovákiá­ban sok százezer ilyen állam­polgár él. Akik meggyőződésü­ket, lelkiismeretüket többre tartják egy tál lencsénél vagy más odavetett koncnál. Lesz erkölcsi erőnk túlélni az új esztendőben ránk váró nehéz napokat is. SZILVÁSSY JÓZSEF VLADIMÍR MECIAR: A hidegháború fuvallata? TA SR-hír „Nem kell engem Ivan Gašpa­rovičcsal szembeállítani" - nyilat­kozta Vladimír Mečiar kormányfő a rádiónak adott tegnapi interjú­jában, amikor arra reagált, hogy a parlament elnöke csütörtökön kijelentette: az ország alkotmá­nyos rendszerét nem kell módo­sítani. „Ha nem lesz meg a kész­ség ahhoz, hogy betartsák az Al­kotmányt, akkor a társadalmi stabilitást megőrzendő, egyéb al­kotmányos variánsokat is ké­szenlétben kell tartani" - tette hozzá Mečiar. Szlovákia társadal­ma 1995-ben nem igényli a stresszhelyzeteket, a politikai válságokat, valamint a propagan­dát, amely agresszivitásával a hi­degháborút idézi. Az állandó pletykálkodás, a nyugtalanság keltése sérti az újságírás alapel­veit - szögezte le a kormányfő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom