Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-22 / 295. szám, csütörtök

I LÓI ÚJ szó SPORT 1994. december 22. MIÉRT KAPOTT ARANYLABDAT A BALKANI FENEGYEREK? Hriszto, a katalánok megváltója... A Barcelona rajongól Istenként tisztelik a bolgár Hriszto Sztolcskovot (1966. II. 8-án született Plovdlvban), és némi túlzással Igencsak közel Járnak az Igazsághoz. A csatár keresztneve ugyanis azt Jelenti, hogy Krisztus. Egy nemrégen elvégzett közvélemény-kutatás alapján a katalán klub szurkolóinak 82 százaléka szerint Jórészt neki köszönhető a Barca labdarúgócsapatának legutóbbi négy bajnoki címe, és 62 százalékuk őt tartja a legjobb olyan csatárnak, aki valaha Is magára húzta a piros-kék mezt. Most Európa Is méltányolta tudását, az év futballistájának nyilvánították kontinensünkön. Jobb későn, mint soha. Már két esztendővel ezelőtt őt Illette volna az Aranylabda, de ahogy akkor dühösen mondta, Berlusconi, a Milan elnöke ellopta előle, és Van Bastennak ajándékozta. Sztoicskov el sem ment az ünnepélyes eredményhirdetésre. Hiába no, az ember nem tagadhatja meg önmagát... Mert milyen játékos is Hriszto? Gátlástalan, finoman szólova is kevésbé csiszolt elme, és ha labdát lát, akkor lila köd ereszkedik szeme elé, s nem ismerve sem Istent, sem embert, mindenkin átgázol. Provokál, szimulál, izgágáskodik, veszekszik a bíróval, olyan messze van a fair play díjtól, mint madame Récamier a boldoggá avatástól. De ez cseppet sem érdekli. Bár azt állítja magáról: „Nem vagyok rossz és alattomos ember, mint ahogyan azt sokan gondolják, egyszerűen csak együtt élek a futballal. Ha kifutok a pályára, transzban vagyok, nem kímélem az ellenfelet - én sem kérek kegyelmet -, de még senkinek sem okoztam szándékos sérülést, s ha ez valamikor bekövetkezik, abbahagyom a labdarúgást." Hát... A jugoszláv Pandics, akinek 90 tavaszán eltörte az orrát és kiütötte két fogát (a küzdelem hevében?), valószínűleg más véleményen van... Johan Cruyffnak pontosan ilyen játékosra volt szüksége. Nem csoda, mert lelki alkata nagyjából megegyezik Sztoicskovéval. Hiába nevezte az angol nyelvű sajtó Sztoicskovot a 80as évek végén Mr. Nasty-nek (mondjuk Pimasznak), Nasty player-nek (ez hozzávetőlegesen annyit tesz ízes magyar nyelven, hogy aljas, disznó, gazember módon játssza a futballt), Cruyff éppen egy ilyen típusú csatárt akart. Olyant, aki erőszakos, aki „harap", aki bármilyen helyzetből gólt tud rúgni. Csak természetes, hogy a tréner a futballerényeket is felfedezte benne. Azokat, amelyek csupán a klasszisokra jellemzőek, amelyeket az utóbbi négy évben szinte minden meccsen csillogtatott. Spanyol viszonyokhoz képest is villámgyors, pontos és vakmerő, kitűnően helyezkedik, bal lábas lövései a torreádor biztos találatát juttatják eszünkbe, csodálatosan képes ritmust váltani, a másodperc tört része alatt palira veszi őrzőjét és feltartóztathatatlanul tör kapura, s ami nem megvetendő, lát is a pályán. Mindezt láthattuk mi is a kupameccseken és a világbajnokságon. Szóval a Barcelona 1990 nyarán megvette a CSZKA-tól, 500 millió pesetát (mintegy ötmillió dollár) fizetett érte, Sztoicskov ebből állítólag 100 milliót kapott. Szerződtetésekor 170 ezer dollárba szabták meg az évi fizetését (ez tizenötször több, mint amennyit Bulgáriában keresett, de még így is a „legcsóróbb" volt a játékosok között), most az évi jövedelme meghaladja a hárommillió dollárt. Ide-oda csábítgatják, mesés összegeket ajánlanak neki, de ő marad. Nem is tagadja, hogy sorsát örökre összekötötte a Barcelonával, már sírhelyet is vett magának a Montjuich dombon levő temetőben. Hriszto - a barcelonaiak szerint - katalánabb a katalánoknál. Főleg azért mondják ezt róla, mert alig volt olyan meccs, hogy ne rúgott volna gólt az örök riválisnak és nem titkolt ellenségnek, a Real Madridnak... Százkét találatával Sztoicskov a Cruyff-korszak legjobb góllövője. Barcelonában azért is szeretik, mert szorult helyzetekben mindig segít a csapaton. Az elmúlt három esztendőben az utolsó játéknapon dőlt el a spanyol bajnoki cím sorsa: 1992ben két gólt lőtt a Bilbao ellen (2:0), 1993-ban egyet a Real Sociadadnak (1:0), ebben az évben pedig ismét kettővel terhelte meg a Sevilla hálóját (5:2). Ugy tűnik, mintha Sztoicskov (balról) küldte volna földre ellenfelét, de az becsúszva igyekszik szerelni a csatárt Négy bajnoki cím a Barcával, BEK-győzelem, Aranylabda... Gondolt-e erre a plovdivi utcagyerek, akit 12 évesen igazolt le a helyi Marica, hogy nem sokkal később eltanácsolja, mondván, tehetségtelen. Valószínűleg nem ez volt a fő ok, hanem az, hogy a trénerek nem tudtak mit kezdeni a kötekedő, megzabolázhatatlan, külvárosi természetével. Később visszatért, hat évig játszott az együttesben, aztán 18 évesen a központi katonai csapat, a CSZKA hívta soraiba. Hősünk ugyan már akkor irtózott minden regulától, szabálytól, kötöttségtől, de azért boldogan igent mondott. Az ország első számú futballcsapata hívta... Aktív részese volt 1985-ben a CSZKA-Levszki (a hadügy és belügy csapata) kupadöntőn kitört óriási verekedésnek, mely után a kommunista párt központi bizottságának titkársága annullálta az eredmény, és hét játékost - természetesen köztük a kocsmai verekedő hírében álló Hrisztót is - örökre eltiltotta, hogy egy év múlva amnesztitát kapjanak. Ez volt Sztoicskov szerencséje. És az, hogy 1989-ben a Szredeccé átkeresztelt CSZKA KEK-elődöntőt játszott Barcelonában, Hrisztót egyszerűen nem tudták tartani a barcelonaiak, három gólt lőtt, s Cruyff mester kiadta a jelszót: „Ezt az embert meg kell szereznünk!" Még meg sem melegedett a Barcában, és már kiállították. Meglökdöste a bírót, szántszándékkal ráugrott a lábára; tíz meccsre elmeszelték. Maga sem tudja sárga lapjainak számát (van belőle vagy negyven), hatszor állították ki, de szerinte csak azért, hogy „a spanyol bírók hírnevet szerezzenek maguknak..." A balkáni fenegyereket ma már nem egyszerűen a legjobb kelet-európai futballistának titulálja a világ, hanem mindenféle rangsor élére helyezi. Se szeri, se száma a mesés ajánlatokkal jelentkező kérőknek, mert Hriszto Sztoicskov ma minden klubnak minden pénzt megér. Bulgáriában nemzeti hős, s valószínűleg a világ egyetlen labdarúgója, akinek Szófiában egy egész újságot szentelnek. A neve: Sztoicsgól. TOMI VINCE u ©@© « 20 SZLOVÁK BEFEKTETÉSI ALAP ERŐS ÉS SZLOVÁK rS © • 18, TEL.: ( ) 385, 360 386: BANSKÁ BYSTRICA. RUDLOVSKÁ 85, TEL.: 088/745 635, 746 161: PREŠOV, TKÁČSKA 2, TEL.: 091/723 704 g korona