Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-22 / 295. szám, csütörtök

I LÓI ÚJ szó SPORT 1994. december 22. MIÉRT KAPOTT ARANYLABDAT A BALKANI FENEGYEREK? Hriszto, a katalánok megváltója... A Barcelona rajongól Istenként tisztelik a bolgár Hriszto Sztolcskovot (1966. II. 8-án született Plovdlvban), és né­mi túlzással Igencsak közel Járnak az Igazsághoz. A csa­tár keresztneve ugyanis azt Jelenti, hogy Krisztus. Egy nemrégen elvégzett közvélemény-kutatás alapján a kata­lán klub szurkolóinak 82 százaléka szerint Jórészt neki köszönhető a Barca labdarúgócsapatának legutóbbi négy bajnoki címe, és 62 százalékuk őt tartja a legjobb olyan csatárnak, aki valaha Is magára húzta a piros-kék mezt. Most Európa Is méltányolta tudását, az év futballis­tájának nyilvánították kontinensünkön. Jobb későn, mint soha. Már két esztendővel ezelőtt őt Illette volna az Aranylabda, de ahogy akkor dühösen mondta, Berlusco­ni, a Milan elnöke ellopta előle, és Van Bastennak aján­dékozta. Sztoicskov el sem ment az ünnepélyes ered­ményhirdetésre. Hiába no, az ember nem tagadhatja meg önmagát... Mert milyen játékos is Hrisz­to? Gátlástalan, finoman szól­ova is kevésbé csiszolt elme, és ha labdát lát, akkor lila köd ereszkedik szeme elé, s nem ismerve sem Istent, sem em­bert, mindenkin átgázol. Provo­kál, szimulál, izgágáskodik, ve­szekszik a bíróval, olyan messze van a fair play díjtól, mint madame Récamier a bol­doggá avatástól. De ez cseppet sem érdekli. Bár azt állítja ma­gáról: „Nem vagyok rossz és alattomos ember, mint aho­gyan azt sokan gondolják, egy­szerűen csak együtt élek a fut­ballal. Ha kifutok a pályára, transzban vagyok, nem kímé­lem az ellenfelet - én sem ké­rek kegyelmet -, de még senki­nek sem okoztam szándékos sérülést, s ha ez valamikor be­következik, abbahagyom a lab­darúgást." Hát... A jugoszláv Pandics, akinek 90 tavaszán eltörte az orrát és kiütötte két fogát (a küzdelem hevében?), valószínűleg más véleményen van... Johan Cruyffnak pontosan ilyen játékosra volt szüksége. Nem csoda, mert lelki alkata nagyjából megegyezik Sztoics­kovéval. Hiába nevezte az angol nyelvű sajtó Sztoicskovot a 80­as évek végén Mr. Nasty-nek (mondjuk Pimasznak), Nasty player-nek (ez hozzávetőlegesen annyit tesz ízes magyar nyelven, hogy aljas, disznó, gazember módon játssza a futballt), Cruyff éppen egy ilyen típusú csatárt akart. Olyant, aki erőszakos, aki „harap", aki bármilyen hely­zetből gólt tud rúgni. Csak ter­mészetes, hogy a tréner a fut­ballerényeket is felfedezte ben­ne. Azokat, amelyek csupán a klasszisokra jellemzőek, ame­lyeket az utóbbi négy évben szinte minden meccsen csillog­tatott. Spanyol viszonyokhoz ké­pest is villámgyors, pontos és vakmerő, kitűnően helyezkedik, bal lábas lövései a torreádor biz­tos találatát juttatják eszünkbe, csodálatosan képes ritmust vál­tani, a másodperc tört része alatt palira veszi őrzőjét és fel­tartóztathatatlanul tör kapura, s ami nem megvetendő, lát is a pályán. Mindezt láthattuk mi is a kupameccseken és a világbaj­nokságon. Szóval a Barcelona 1990 nyarán megvette a CSZKA-tól, 500 millió pesetát (mintegy öt­millió dollár) fizetett érte, Szto­icskov ebből állítólag 100 milli­ót kapott. Szerződtetésekor 170 ezer dollárba szabták meg az évi fizetését (ez tizenötször több, mint amennyit Bulgáriá­ban keresett, de még így is a „legcsóróbb" volt a játékosok között), most az évi jövedelme meghaladja a hárommillió dol­lárt. Ide-oda csábítgatják, me­sés összegeket ajánlanak neki, de ő marad. Nem is tagadja, hogy sorsát örökre összekötöt­te a Barcelonával, már sírhe­lyet is vett magának a Montju­ich dombon levő temetőben. Hriszto - a barcelonaiak sze­rint - katalánabb a katalánok­nál. Főleg azért mondják ezt ró­la, mert alig volt olyan meccs, hogy ne rúgott volna gólt az örök riválisnak és nem titkolt ellenségnek, a Real Madrid­nak... Százkét találatával Sztoics­kov a Cruyff-korszak legjobb gól­lövője. Barcelonában azért is szeretik, mert szorult helyzetek­ben mindig segít a csapaton. Az elmúlt három esztendőben az utolsó játéknapon dőlt el a spa­nyol bajnoki cím sorsa: 1992­ben két gólt lőtt a Bilbao ellen (2:0), 1993-ban egyet a Real So­ciadadnak (1:0), ebben az év­ben pedig ismét kettővel terhel­te meg a Sevilla hálóját (5:2). Ugy tűnik, mintha Sztoicskov (balról) küldte volna földre ellenfelét, de az becsúszva igyekszik szerelni a csatárt Négy bajnoki cím a Barcával, BEK-győzelem, Aranylabda... Gondolt-e erre a plovdivi utca­gyerek, akit 12 évesen igazolt le a helyi Marica, hogy nem sok­kal később eltanácsolja, mond­ván, tehetségtelen. Való­színűleg nem ez volt a fő ok, ha­nem az, hogy a trénerek nem tudtak mit kezdeni a kötekedő, megzabolázhatatlan, külvárosi természetével. Később vissza­tért, hat évig játszott az együt­tesben, aztán 18 évesen a köz­ponti katonai csapat, a CSZKA hívta soraiba. Hősünk ugyan már akkor irtózott minden regu­lától, szabálytól, kötöttségtől, de azért boldogan igent mon­dott. Az ország első számú fut­ballcsapata hívta... Aktív részese volt 1985-ben a CSZKA-Levszki (a hadügy és belügy csapata) kupadöntőn ki­tört óriási verekedésnek, mely után a kommunista párt köz­ponti bizottságának titkársága annullálta az eredmény, és hét játékost - természetesen köz­tük a kocsmai verekedő híré­ben álló Hrisztót is - örökre el­tiltotta, hogy egy év múlva am­nesztitát kapjanak. Ez volt Sztoicskov szerencsé­je. És az, hogy 1989-ben a Szredeccé átkeresztelt CSZKA KEK-elődöntőt játszott Barcelo­nában, Hrisztót egyszerűen nem tudták tartani a barcelo­naiak, három gólt lőtt, s Cruyff mester kiadta a jelszót: „Ezt az embert meg kell szereznünk!" Még meg sem melegedett a Barcában, és már kiállították. Meglökdöste a bírót, szánt­szándékkal ráugrott a lábára; tíz meccsre elmeszelték. Maga sem tudja sárga lapjainak szá­mát (van belőle vagy negyven), hatszor állították ki, de szerinte csak azért, hogy „a spanyol bí­rók hírnevet szerezzenek ma­guknak..." A balkáni fenegyereket ma már nem egyszerűen a leg­jobb kelet-európai futballistá­nak titulálja a világ, hanem mindenféle rangsor élére he­lyezi. Se szeri, se száma a me­sés ajánlatokkal jelentkező kérőknek, mert Hriszto Szto­icskov ma minden klubnak minden pénzt megér. Bulgári­ában nemzeti hős, s való­színűleg a világ egyetlen lab­darúgója, akinek Szófiában egy egész újságot szentelnek. A neve: Sztoicsgól. TOMI VINCE u ©@© « 20 SZLOVÁK BEFEKTETÉSI ALAP ERŐS ÉS SZLOVÁK rS © • 18, TEL.: ( ) 385, 360 386: BANSKÁ BYSTRICA. RUDLOVSKÁ 85, TEL.: 088/745 635, 746 161: PREŠOV, TKÁČSKA 2, TEL.: 091/723 704 g korona

Next

/
Oldalképek
Tartalom