Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)
1994-12-20 / 293. szám, kedd
1994. december 21. hirek - velemenyek ű J SZ Ó 1 3079 | A XXI. század nemzetek fölötti lesz? Paul Kennedy skót történész legutóbbi könyve a nemzetállam halálátjósolja, melynek oka a demográfia, a technológia, a kommunikáció és a pénzügyek együttes hatása. A Felkészülés' a XXI. századra szerzője talán nem tulajdonít megfelelő súlyt az eszméknek, a vallásoknak és az embereknek? Erről beszélünk Emmanuel Le Roy Ladurie francia történésszel. - Paul Kennedy könyve, a Felkészülés a XXI. századra heves vitákat váltott ki mind az Egyesült Államokban, mind Európában. Mi a véleménye a könyvről? - Előző könyve, „A nagyhatalmak tündöklése és bukása" egyszerre váltott ki belőlem érdeklődést és megdöbbenést. Ez a skót történész, aki a Yale-en tanít, bebizonyította, hogy jól ismeri a birodalmak történetét és bukásuk csíráit: a birodalmak, nem képesek egyszerre külső háborúkat vívni és saját népeik elvárásait teljesíteni. A könyv, bár 1988-ban jelent meg az Egyesült Államokban, egyetlen sort sem tartalmazott a Szovjetunió összeomlásáról. Paul Kennedy mintegy távcsövön szemlélte a fejleményeket, nagy vonalakban felsejlettek előtte a dolgok, de szem elől tévesztett alapvető „részleteket". Legújabb műve intelligens és jólértesült. Nem arra próbál választ adni, mi fog történni két év múlva; hosszú-távú fejleményekről beszél, amelyeket nem lesz módunkban ellenőrizni, hiszen.harminc év múlva vagy már elfelejtettük őket, vagy nem is élünk. - Nem ő az egyetlen, aki nem vette észre a közeledő eseményeket.:. - Ott volt azért Emmanuel Todd, akinek nyitva volt a szeme. Paradox módon Kennedy az overstretchingről kifejtett elméletét (amely szerint egy birodalom nem folytathat egyszerre nagyszabású kül- és belpolitikát anélkül, hogy ne tenné ki magát bomlasztó feszültségeknek) az Egyesült Államokra alkalmazta. Márpedig a Szovjetunió omlott össze. - A nemzetek feletti mozgásokban az a közös, hogy mind a nemzetállamok hatalmát gyengíti... - Kennedy a szuverenitásnak abból a felfogásából indul ki, amelyet Jean Bodín dolgozott ki a XVI. században (a Köztársaságban). Határaival, rendőreivel, vámosaival, egyetlen nyelvével és kultúrájával a nemzetállam, a szuverén állam kisajátítja, amit annak idején imperiumnak hívtak, azaz a hatalmat. Kennedy szerint bár a nemzet alapvető támpont marad, két oldalról is támadás éri: egyfelől a regionális partikularizmus, másfelől a nemzetközi áramlatok oldaláról. Az első támadási felületre a mi országunk is érzékeny. De a korzikai epizód kivételével a 60-as évek perifériális és regionalista mozgalmai mind elcsitultak. Egy pillanatig úgy látszott, ezek a mozgalmak győzelmet aratnak a nemzet felett. Más országoknak ennél több jutott. A nemzetek a király körül épültek ki, mint Franciaországban, különböző nyelvű népességből, majd egy nyelv körül, miközben a közös vallás egyre kevésbé meghatározóvá vált. Most viszont az etnikai, sőt a vallási különbségek kezdték bom lasztani őketl Az a múlt felé fordulás, amit a volt Jugoszláviában láthatunk, talán a XXI. századot vetíti elénk. Ami a „fentről történő bomlasztást illeti, Kennedy különösen nagy jelentőséget tulajdonít a világméretűvé vált üzleti tevékenységnek, amelynek szereplői, pénzemberek és ipari vállalkozók, nem vesznek tudomást a határokról; a jelenség súlyát felmérhetjük a tevékenységek áthelyezésén. Nemrég ugyancsak megdöbbentem, amikor kaptam egy francia, francia nyelvű társadalomtudományi folyóiratot, amelyet Malajziában adtak ki, nyomtattak, és onnan postázták a címemre! Nyilvánvaló, hogy a delokalizációból az üzletemberek húznak hasznot, s nem az iowai farmerek, a beauce-i parasztok és a lotharingiai munkások. - A könyv sokat foglalkozik a demográfiai változásokkal Is. - Kulcsfontosságú problémáról van szó. Egyrészt itt vannak például Afrika Szaharán túli területeinek 6-7 gyermekes családjai, miközben Európában a születési arányszám 1,7-re (Kelet-Németországban 0,7-re) esett vissza, s ezen még Svédország mutatóinak javulása sem segíthet; ez egyértelmű hanyatlást jelent. Ez a kettős jelenség erősen bomlasztó hatással van a nemzetállamra, hiszen az embertömegek általában hajlamosak a szétfolyásra. Az egyiptomiak például nem lehetnek 100 millióan akkora művelhető területen, mint Belgium. Az afrikai tömegek Európa kapuinál állnak; Gilbraltáron, Olaszországon, Görögországon vagy Franciaországon keresztül szivárognak be. A mexikói és közép-amerikai bevándorlók beilleszkedési nehézségei az Egyesült Államokban, bár ennek a népességnek anyanyelve és a vallása nem is tér el nagy mértékben a befogadó országétői, előrevetítik Európa problémáit az iszlám bevándorlókkal, akik eléggé el nem ítélhető módon arabul beszélnek. Az identitással kapcsolatosjelenségek a kemény konzervatív jobboldalra adott szavazatokban kristályosodnak ki, és olykor egész vidékeket átformálnak. A Földközi-tenger partvidéke, ahol hagyományosan a baloldalra szavaztak, egészen átalakult. - Egy másik fontos változás, amelyre az államok nem lehetnek befolyással: a biológiai forradalom. - Kennedy szenvedélyes csodálója a hormonnal táplált borjúnak. De komolyra fordítva a szót, szerinte a nagyhatalmú amerikai agrárbusiness, amelyben a termelők a nagy élelmiszer-ipari üzemeket kiszolgáló futószalaggá váltak, a családi kisgazdaságok végét vetíti előre. Pesszimizmusa talán túlzott, afelől azonban nem lehet kétség, hogy a nemzeti identitás fő hordozója, a parasztság eltűnőben van. Angliában és Németországban ez már elfogadott tény. A minőségi élelemhez való francia vonzódásunk, amely kultúránkból ered, ellenállóbbá tesz minket. De még így sem biztos, hogy a mezőgazdaságunk fennmarad. Az ipari országokban a parasztság majdnem teljes megsemmisülésének lehetünk tanúi. - A különálló államok sokkal kiszolgáltatottabbak a környezeti veszélyeknek (üvegházhatás...), amelyek természetüknél fogva nemzetek felettiek. - Ami a trópusi őserdőt illeti, a helyzet valóban kétségbeejtő. De a savas eső veszélyével való érvelésre egy olyan nagy nemzetállam, mint Brazília, nyugodtan visszavághat az őt vádolóknak azzal, hogy ők is lerombolták erdeiket, miért éppen neki kellene megőriznie az övéit az emberiség javára. A nemzetállam nem mindig a legjobb barátja a nemzetnek, még kevésbé az emberiségnek. Osztom Kennedy aggodalmát az üvegházhatást illetően: Kína és India iparosodása a maguk kétmilliárdos népességével elkerülhetetlenül a széndioxid-kibocsátás növekedését fogja eredményezni, és valószínűleg a Föld egy részének felmelegedéséhez vezet. - A XXI. század tehát olyan sötét lesz, mint amilyennek Kennedy lefesti? - Kennedy aktív pesszimista. Azt reméli, hogy a veszélyek felismerése lehetővé teszi orvoslásukat. De a nemzetállamokat rosszul felfegyverzettnek tartja ahhoz, hogy a bolygó problémáival felvegyék a harcot, annál is inkább, mert elveti Jules Verne és Victor Hugo felfogását a haladásról. Ma már tudjuk, hogy minden előrelépés egyben hátrálás is: a hadifoglyokat elvben már nem végezzük ki, de a háborúk minden korábbinál öldöklőbbek. A XXI. század képe valószínűleg nagyon fog hasonlítani a televízióban már most minden este látható képekre, amelyek szinte mindenhonnan vérengzésekről számolnak be. - Ha hiszünk Kennedynek, azok az országok vannak legjobban felkészülve a XXI. századra, amelyek terveznek. Ez előnyt jelent Japánnak és Koreának, hátrányt az Egyesült Államoknak. - Kennedyből érződik a gazdasági liberalizmusban csalódott ember. Azzal egyetért, hogy a szovjet tervgazdálkodás katasztrofális következményekkel járt, de a japán módszert célravezetőnek tartja. De leginkább a meglepő teljesítményeket magyarázó japán fegyelmet és konfucionizmust csodálja. - Mi a véleménye az Európát illető optimizmusáról? - Európa nagy összevisszaságban halad előre, de halad. Azzal a kiegészítéssel, hogy fellendülése a gazdasági növekedés függvénye, és ez utóbbiból mostanában hiány van, és hogy egyre inkább szembe kell néznie a bevándorlás okozta problémákkal, kicsit a 20as évek Amerikájához hasonlóan, ahol az idegengyűlölet bevándorlási kvótákat eredményezett. De Európa 1970-től 1990-ig csodálatos mintát nyújtott arra, hogyan lehet a régi konfliktusokat megoldani. - És mi a helyzet az amerikai hanyatlással, amit Kennedy előző könyve sugallt? - Ha a XX. század, ahogy mondják, Amerika százada, félő, hogy a XXI. század is az lesz a kultúra szempontjából, olykor mindazzal, ami benne a legnemesebb, de gyakran minden közönségességével együtt. Még ha a japánok átvették is egy részét, a szórakoztatóipar legnagyobbrészt Amerikáé. Igaz ugyan, hogy az amerikaiak sokfélesége és individualizmusa, az adókkal szembeni leküzdhetetlen ellenérzése képtelenné teszi őket a nagyszabású politikai előrelátásra, de én mégis úgy gondolom, hogy az Egyesült Államok súlya továbbra is számottevő marad. Másrészt, demográfiai és ideológiai okokból, az iszlám egyre többet fog nyomni a mérlegen. - A Kennedy-féle történelemfelfogás, amely elvonatkoztat az emberektől, a vallásoktól, az eszméktől, ráhúzható-e a valóságra? Az amerikai kutató mindent egyszerre felölelő nézőpontjából szemléli a világot. A Gorbacsov és Jelcin típusú bomlasztó vezetők szerepe, vagy például XIV. Lajosé, akinek halálával elkezdődött a felvilágosodás, vagy Sztáliné, akinek eltűntével a kommunizmus bukásához vezető folyamat elindult, mindez nem az ő asztala. A halált úgy látja, mint a demográfus, a halálozási arányszámokon keresztül, amelyek alacsonyabbak egyes országokban, magasabbak másokban. De vajon igazán tudja-e, hogy a történelem tragikus?... -KROMANIA Hátra arc! Nehéz küldetésének teljesítése során Varian gyakran járt külföldön. Ott volt öt évvel ezelőtt Gorbacsov és Bush máltai csúcstalálkozóján is. A kémnek sikerült egészen a nagyhatalmú urak előszobájáig eljutnia - legalábbis a regényben. Pavel Corut, a regény írója ugyan a maga román James Bondját is nagy nőcsábásznak és revolverhősnek ábrázolja, a brit mintaképpel ellentétben viszont az ő ügynöke ráadásul még politikusi koponya is. A titkosszolgálat embere ugyanis, mint a regény elbeszéli, már Máltán megértette, hogy Ceausescu napjai meg vannak számlálva, mivel a két nagy megállapodott abban, hogy megfosztják hatalmától. A hazai kémelhárítás kénytelen volt tehetetlenül végignézni, hogyan hajtják végre az összeesküvést. Corut, a volt Securitate-tiszt, a kémtörténetekben továbbra is azt a személyi kultuszt szolgálja, amelyet Ceausescu megbuktatásáig celebráltak a „titánok titánja" körül. Mikor Kelet-Európában másutt a népek már jó ideje sikerrel követelték a polgári jogaikat, a Conducator terrorrendszerében továbbra is egyremásra tűntek el a rács mögött azok, akik bírálni mertek. A testvérországokból még a reformszocialista lapok bevitelét is megtiltották, és minden írógépet nyilvántartásba kellett vétetni a rendőrségen. Bizarr egy ország ez a Románia: az egykori horrorlegendák ma bestsellerek. Ceausescu Securitatéja él, és a korábbi fogdmegek mindig gondoskodnak újabb meglepetésről: az örök tegnapiak egy csoportja össze akarja hívni a Román Kommunista Párt XV. kongresszusát „a szocialista forradalom vívmányainak elmélyítésére és továbbfejlesztésére". A régi rendszer 87 egykori csúcsfunkcionáriusa közül immár az utolsó néhányat is szabadon bocsátották. Négy éve „népirtás" vádjával életfogytiglanra ítélték őket, mert sortüzet nyitottak a tüntetőkre. Mintegy ezer román vesztette életét. A népfelkelés élére a köpönyegét ügyesen forgató Iliescu került, a régi kommunista, aki 1971-ig a KB ideológiai titkára volt. Aztán még idejében eltávolodott Ceausescutól, és a szocialista populizmusba vetette minden reményét. Iliescu pártja, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja ma a régi szekusok gyűjtőhelyéül szolgáló Nemzeti Egység szélsőjobboldalijaival együtt kormányoz koalícióban. A jobboldal táborában a Conducator egykori tányérnyalói, például a pártköltő Adrian Paunescu és a kommunista pártideológus Corneliu Vadim Tudor viszik a prímet. A nemzeti érzelmű köpönyegforgatók a Romania Mare (Nagy-Románia) hasábjain követelik a szomszédos moldáv köztársaság és Románia egyesítését, valamint azt, hogy Ukrajna adja vissza a Sztálin alatt elvesztett Észak-Bukovinát és Dél-Besszarábiát. Ebben a Romániában még a Hitlerrel szövetséges zsidóüldöző diktátornak, Ion Antonescu marsallnak is új szobrokat állítanak. Az Iliescu-kormány nem hajlandó kulturális autonómiát adni a kis híján kétmilliónyi magyarnak, és nem hajlandó kisebbségi védelemben részesíteni a cigányokat. Sőt a védelmi miniszter a hadsereg bevetésével fenyegeti a kisebbségek vezetőit arra az esetre, ha netán felmerülne bennük a szeparatista akciók szervezésének gondolata. Virgil Magureanu, a titkosszolgálat vezetője csak most tárja a világ elé az 1989-es véres eseményekről készült nyomozati jelentést, amely a Secut minden bűn alól felmenti: a moszkvai, budapesti és washingtoni ügynököket terheli a felelősség a sortüzekért. A jelentés kifejezetten azt sugallja, hogy külső beavatkozás nélkül Romániában is békésen ment volna végbe a fordulat. A hadsereg és a titkosszolgálat, úgymond, már rég Ceausescu ellen fordult, lehetővé téve a megbuktatását. Hamisítatlan történelemhamisítás, amellyel szinte lépten-nyomon találkozhatunk Romániában... (k-t) A FELRELEPES NEM MINDIG A TÖNKREMENT HAZASSAG JELE Mit ne tegyünk a párkapcsolatban? Ne intézzünk mindent közösen - nyugodtan legyen időről időre titkunk egymás előtt, és ne számítsunk örökké tartó szenvedélyes szerelemre - többek közt ezeket tanácsolja a Für S/e című magazinban Michael Thiel pszichológus, felsorolva a házasságban elkövetett hét legnagyobb tévedést. Thiel az első számú tévedést abban látja, hogy aki állandóan együtt van a párjával, annak alig van olyan saját véleménye, amelyet megbeszélhet vele. Ehhez járul a kölcsönös függőség és az az érzés, hogy a másik nélkül már semmit sem képes elintézni. Tévedés továbbá - vélekedik Thiel -, hogy a partnereknek nem lehetnek titkaik egymás előtt. Téves az a nézet is, hogy a partner felelős a másik boldogságáért. „Senki nem várhatja el a másiktól, hogy az egymaga boldoggá tegye őt" - mondja a pszichológus. Szkeptikusan kell fogadni azt a feltevést is, hogy egy házasság annál boldogabb, minél szenvedélyesebb a szerelem. Egy kapcsolat újdonsága és izgató jellege gyakran gyorsan elillan, s ilyenkor a szevedély átadja helyét a stabil szerelemnek, a bizalomnak és az emelkedettség érzésének. Végül Thiel szerint téves az a felfogás, hogy a félrelépés a tönkrement házasság jele. Gyakran a probléma csak a partnerek egyikénél áll fenn, például amikor az illető a maga vonzerejét akarja bizonyítani a hűtlenséggel. Lényeges, hogy felismerjék az okot, és a hűtlenséget őszinte beszélgetés segítségével feldolgozzák magukban a partnerek. (Mn) A zokni a lélek tükre Egy amerikai kutatócsoport bebizonyította, hogy zoknink szinte hűen tükrözi egyéniségünket. Egy olyan személy, aki fekete zoknit hord, nagy valószínűség szerint szimpatikus, az emberek felé nyitott egyéniség. A piros zoknisok a legzárkózottabbak embertársaink közül, akik zöldet húznak, azok általában nagyon nehezen kezelhetők. A fehér zoknisoknak - ahogy a japánok mondanák - nincs saját arcuk, állandóan másokat követnek, másokra próbálnak hasonlítani. A kék szín kedvelői a természet szerelmesei, bármit odaadnának egy erdei sétáért, a barna zoknisok pedig romantikus, álmodozó lelkek. Vigyázat tehát, milyen színű zokniban indulunk el reggel otthonról, mert könnyen lehet, hogy embertársaink - a lábunkra nézve „lemeztelenítenek" bennünket. (B-k) (Archív felvétel) Jéglabdák potyogtak Golflabda nagyságú jégdarabok zuhogtak az égből Johannesburgban. A jeges, síkossá vált utakról buszok és személyautók csúsztak le. A szokatlanul zord időjárás következtében mintegy hetvenen vesztették életüket és sokan megsérültek. -bi-