Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)
1994-12-17 / 291. szám, szombat
1994. december 17. ÉRDEKESSÉG ÚJSZ Ó 5 j Padlón Ritka az a család, társaság, amelyben az év végi többnapos ünnepek szigorúan alkoholmentesek. Senkit sem akarunk egy-egy pohár Jó borról, pezsgőről lebeszélni, csak szeretnénk felhívni a figyelmet a mértékletesség szép erényére. Elrettentő példaként pedig egy olyan esetet teszünk közzé, amely ugyan ritka a diplomáciában, ám éppen ezért vált hírhedtté. S a „nagyok" bukásából az egyszerű halandó is okulhat. A szó szoros értelmében lebukott, azaz arccal a földre zuhant a Finn Köztársaság elnöke, Martti Ahtisaari. A protokolláris szempontból párját ritkító eset - pontosabban: esés - azért is kínos, mert a testes szociáldemokrata politikus a svéd királyi palota, a Drottingholm dísztermében „fogott padlót", méghozzá a két szomszédos skandináv állam kormányfőinek, Carl Bildt svéd és Esko Aho finn miniszterelnöknek a társaságában (hogy a többi előkelő szemtanút most ne is említsük). A Mauno Koivisto utódaként március óta hivatalban lévő finn elnök kevésbé bírja, de ugyanúgy nem veti meg az alkoholt, mint a magas szintű protokolláris fogadást is „átalvó" moszkvai kollégája, Borisz Jelcin. Ahtisaarinak nem sokkal az ominózus esést megelőzően beszédet kellett volna mondania, ám hallgatagon, mi több, bambán maga elé meredve ülve maradt. (0 tempóra, o mores! - Ó idők, ó erkölcsök! - tépi ilyenkor a haját a protokollos.) A „finn Kennedy"-nek is nevezett Esko Aho próbálta ugyan menteni a helyzetet, amikor többször, emeltebb hangon is megismételte: „A Finn Köztársaság elnökéé a szó" - az egykori ENSZ-diplomatából Suomi legfőbb közjogi méltóságává avanzsált Ahtisaari azonban rá se hederített protokolláris kötelmeire. Ehelyett hirtelen felállt az asztaltól, elindult valamerre, ám néhány lépés után elvesztette az egyensúlyát, és hasra esett. A svéd kormányfő pókerarccal szemlélte a jelenetet, gondolván, a finnek dolga eldönteni, hogyan ítélik meg az „esetet". A Helsinki Elnöki Hivatal szóvivősége nem késlekedett közleményben tudtul adni, hogy a köztársasági elnök úr „rendkívül elégedett" volt svédországi látogatásával. Ahonnan egyébként egy ragtapasszal az orrán tért haza... (MN-O. K.) Werner Herzog államelnök Poldi nevű drótszőrű tacskójával költözött az elnöki rezidenciába. A hűséges szemű, barátságos kutyafajta a németek kedvenc háziállata. Ideális akár egy városi lakásban való tartásra is. Hűséges, barátságos természetű, de hősiesen védelmezi gazdáját, ha úgy érzi, hogy azt valaki bántani akarja. Mivel a tacskó eredetileg vadászkutya, nem áll messze tőle - indokolt esetben - a támadókedv. Gazdáit viszont imádja, a gyerekekkel nagyon szívesen eljátszik. Igénytelen, kifejezetten jó kedélyű állat, vidám játszópajtása öregnek és fiatalnak egyaránt. Aki tehát még mindig nem döntötte el, valóban megvegye-e gyermekének a többször megígért kutyát, meglepje-e magányos rokonát egy „néma" társsal, s ha igen, milyennel, talán könnyebben dönt a fentiek ismeretében. (B-k) POLDI, AKI LAKÁSBAN IS TARTHATÓ A First Hund Ahogy Amerikában Clinton el- den mozdulatával, akként a nénök cicája, Socks a fotóriporte- meteknek is megvan a maguk rek hadát vonzza magához min- First Catje helyett a First Hundja. Az elnöki rezidencia bájos lakója Az oldalt írta és szerkesztette: GÖRFOLZSUZSA HaKzsírszagű rokonság Sajnovics János (1733-1785) a magyar tudománytörténet nagy alakja. Jezsuita szerzetes tanár volt: csillagász, nyelvtudós. Huszonöt éves korától a bécsi udvari csillagvizsgáló megbecsült munkatársa. E minőségében utazott el a nemzetközi hírű csillagásszal, Hell Miksával a Nap előtt elvonuló Vénusz bolygó megfigyelésére Észak-Norvégia egyik szigetére. Ott lapp halászokkal találkozott, hamar megismerte nyelvüket, és meglepődve tapasztalta a magyar és a lapp nyelv közti hasonlóságokat. A csillagászati kutatómunka után több mint fél évet töltött Koppenhágában, ahol a dán tudóstársaságban lehetősége volt tanulmányozni az északi nyelveket. Ott dolgozta ki teóriáját - természetesen latinul a magyar és a lapp nyelv rokonságának felismerése alapján, a finnugor nyelvcsalád létéről. Amikor a könyve hamarosan Magyarországon is megjelent, nemesi körökben hangos botrány tört ki. A magyar nyelv, sőt a magyar nemzet megrágalmazásának, egyenesen meggyalázásának tekintették a „halzsírszagú rokonság"-ot. Ábrándos nyelvészek előkelőbb atyafiságot igényeltek: héber, görög, sőt sumér nyelvrokonságot akartak találni. (Égyes fantaszták máig erőltetnék a sumér - az ős mezopotámiai nyelv és a mi nyelvünk rokoni kapcsolatát.) Nem csak a legkonzervatívabb generális poéta, Gvadányi József háborodott fel, de még a „felvilágosodott" Barcsay Ábrahám is így beszéli le olvasóit az akkor legmodernebb nyelvtudományról: „Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket. " Csak a kor legszínvonalasabb és legtudósabb nyelvésze, Pray György ismerte fel, hogy itt most valami fontos, új kezdődött. Mégis egy-két emberöltőnek kellett elmúlnia, amíg itthon is, a nagyvilágban is igaznak vélték azt, ami igaz volt: halzsírszag ide, halszírszag oda, létezik finnugor nyelvcsalád, és mi is ehhez tartozunk. Az élet során sok mindent vállalhatunk vagy nem vállalhatunk, de azt, hogy kik és mifélék a rokonai, senki sem választhatja meg. HEGEDŰS GÉZA (TV-magazin) A zene gyógyít és megbetegít Ha a család ifjabb tagjai valamilyen „hangos" ajándékot kérnek karácsonyra, még van egy kis időnk alaposan meggondolni, teljesítjük-e vágyukat, legyen szó drága hifitoronyról vagy egyszerű walkmanről - magyarul sétálómagnóról. Már csak azért is, mert esetleg a csúcsforgalomban - fülükön a szerkentyűvel - mindeh körültekintés nélkül lelépnek az úttestre, veszélyeztetve saját és mások testi épségét. Persze, igyekeznek majd meggyőzni minket arról, hogy ez szamárság, ők tudnak vigyázni. Pedig éppen a héten kaptunk Franciaországból egy hírt arról, hogy egy, a sétálómagnójába belefeledkezett fiatalember lépett a robogó vonat elé, amely természetesen halálra gázolta őt. Nem hallotta sem a mozdonyvezető figyelmeztető sípjelét, sem három társa kétségbeesett kiáltozását, csak a vad ritmusú rockot. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a zene lehet balzsam a beteg léleknek, de még a fájó testnek is. Ha a szomszédunk rendszeresen a fülünkbe ordíttatja a hifitornyát^ és kedvenc muzsikájának hangerejétől nálunk már hullani kezd a festék a falról, ne tervezgessünk ellene se parázs veszekedést, se feljelentést. Nem biztos, hogy minket akar idegesíteni. Előfordulhat, hogy csupán a természetgyógyászat híve, és valamilyen nyavalyáját a zeneterápia segítségével akarja kikúrálni. A zene varázshatalmáról évezredek óta számtalan legenda született. S hogy a regéknek igazuk lehet, bizonyítják azok az eredmények, amelyek a muzsikával meggyógyított esetek összegzéseként láttak napvilágot. A szakemberek szerint a zene olyan panaszok elmulasztására képes, amelyeknek szervi okuk nincsen. A betegségek listája hosszú, az agresszivitástól a kétségbeesésig terjed. A zeneterápiával foglalkozók zenei házipatikát is összeállítottak, otthoni használatra. így tanácsaik szerint a fejfájást kúrálhatjuk Beethoven híres szonátájának, a Holdfénynek a hangjaival, depresszió esetén pedig nyugodtan tegyünk fel a lemezjátszó korongjára egy Bach-lemezt, és a kívánt hatás nem marad el. Az orvosok szerelmi bánat ellen Schubert-dalokat ajánlanak, de Brahmsot a babának! A zeneterápia támogatására és továbbfejlesztésére nemrégiben önálló alapítvány született Hamburgban. Alapító tagjai között ott találjuk többek között a híres énekest, Peter Maffayt. Az alapítvány támogatásával elsősorban az autizmusban szenvedők gyógyítására nyílik lehetőség. A zeneterápia azonban ennél jóval szélesebb körben alkalmazható: az Egyesült Államokban például speciális muzsika segítségével kómából hoztak vissza betegeket. Ugyanezt - minden zeneterápiai előképzettség nélkül megcselekedte egy bajor amatőr fúvószenekar is. A huszonnégy tagú csapat egyik tagja autóbalesetét követően öt hónapon át feküdt kómában, és társai minden vasárnap muzsikáltak az ágyánál. A jól ismert hangok végül felélesztették öntudatlanságából az egykori fúvószenészt, aki ma már újból beszél, bár tolókocsiját még nem hagyhatta el. Arról a szakirodalomban jóval kevesebb szó esik, milyen hátrányokkal járhat a muzsikával való gyógyítás. A mellékhatásoktól ugyan nem a beteg szenved, környezete viszont igencsak megsínyli a terápiát, ha a páciens és a családtagok zenei ízlése eltérő. Ilyenkor előfordulhat, hogy míg az egykori beteg szépen felépül a muzsika hangjaira, házastársában újabb pácienst nyer a pszichi kai bántalmakkal foglalkozó orvos. A kisbabák szíve már az anyaméhben hevesebben dobog, ha klasszikus zenét hallgatnak - fedezték fel a kutatók. A még meg sem született csecsemők különösen Mozart és Brahms melódiáit kedvelik. A hallás a csecsemőnél már a terhesség hatodik hónapjában kialakul, először édesanyja hangját ismeri fel. A zenére a leg-több magzat örömmel reagál. A tesztvizsgálatból kiderült; hogy negyven kpzül harmincöt baba szíve kezdett hevesebben verni, amikor Bach orgonakoncertjét játszották. A magzatok szívét azonban Mozart és Brahms művei dobogtatják meg a legjobban. A modern zenére már kevesebb lelkesedéssel reagáltak. A kísérletek szerint a kisbaba nemcsak hogy hallja a zenét az anyaméhben, de fel tud ismerni dallamokat is, amelyekre később, a születése után is emlékezni fog. A kutatók azt is megállapították, hogy ha az izgatott, síró újszülöttnek egy olyan dallamot játszanak le, amelyet már a magzati korban megismert, a zene hallatára csodálatosZenekedvelő lesz? A sétálómagnó egyben veszélyforrás is képpen igen gyorsan megnyugszik. Ezért javasolják a várandós kismamáknak, hogy a terhesség utolsó harmadában minél gyakrabban hallgassanak egy bizonyos, lehetőleg szelíd dallamot. A szülés után a kisbabát gyorsan meg lehet ezzel nyugtatni. A meg nem születettekre a legnagyobb hatással Brahms bölcsődala van. Á kutatók még nem tudták ennek a titkát megfejteni. Ezt a dallamot Brahms feltehetően egy magasabb sugallat hatására komponálta. (MN) Klasszikusokat - minden mennyiségben számtalan más bajra is megtalálhatja a beteg a gyógyírt a zeneirodalomban.
