Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-24 / 272. szám, csütörtök

1994. november 22. szULofold ÚJ SZ Ó JL) KALLIGRAM-KÖNYVEK MAGYARUL ES SZLOVÁKUL A kölcsönös megbecsülés fóruma A hasonlatok és képzettársítá­sokjátékos lehetőségeit kínálja a Kalligram Kiadó Dominó könyvso­rozatának értelmezése." Amikor indulásként egyszerre látott nap­világot Kiss Gy. Csaba, Miroslav Kusý és Petr Príhoda kötete, a hátsó borítójukon szereplő és az­óta ismétlődő magyarázószöveg úgy jellemezte a sorozat megje­lent és jövőbeli darabjait, hogy azok egymáshoz illeszkednek „akár a dominó: egymást kiegé­szítve, korrigálva." Jeles közép­európai szerzőknek a nemzetisé­gi kérdés megjelenítési formáit vizsgáló műveire vonatkozott a sorozatcím adta párhuzam. Az együttélés és hontalanságérzet, identitás és nemzeti önámítás ne­uralgikus pontjait vette górcső alá többek között Czesziav Milosz, Danilo Kiš és Mészöly Miklós könyve. Időközben a Dominó-ki­adványok részeként egy újabb zárt kötetsor borítóin immár fül­szöveggé lépett elő a magyará­zat. S a társasjátékra utaló cím­adásból többszörös asszociáció is fakadt. Szinte intelemként fo­galmazódott meg: nem az első kocka felborulásának a többit is magával rántó hatásában, ha­nem azzal szemben kell keresni az ösztönzést. Ez pedig a dominó eredendő játékszabályában rejlik azonos számértékű kockákból összeálló mozaik létrehozása, ami átvitt értelemben a közeli és távolabbi népek együttélésének szellemi képleteként is felfogha­tó. A mozaik így valójában a több­nemzetiségű közép-európai és európai kultúrkörnyezet megele­venedése, „a párbeszédnek, a kölcsönös megbecsülésnek és a humanizmusnak a fóruma." Ha úgy tetszik, szellemi versen­gés. Talán nem érdektelen az afo­7T risztikus erejű, önmagában is ki­fejezésteljes fülszöveg kikristályo­sodásának végigkísérése. Mert ez egyet jelent a Kalligram Kiadó úttörő vállalkozásának kiérlelődé­sével: a közép-európai szellemi nyitottság előmozdítása két nyel­ven, szlovákul és magyarul is megjelenő művek kiadásával. Igaz, hogy azóta a szlovákiai magyar könyvkiadásban már akad példa hazai kisebbségi szerzők szlovák nyelvű szerepel­tetésére, ami egyfajta elszánt kí­sérlet a kisebbségi zártság felol­dására és a többségi közeg ér­deklődésének párbeszédre hívó felkeltésére. De a kétnyelvű pár­huzamos kiadások elindítása a nagyívű, tágabb horizontra kite­kintő kölcsönösségigény felvál­lalásával a Kalligram felfogás­módjában fogalmazódott meg először, s ölt testet kiadványaik­ban. Ezek között egy és ugyanaz a szerző magyarul és szlovákul is napvilágot látó kötetein kívül a csak egyik vagy másik nyelven megjelenő könyvek is tudatos koncepciót szolgálnak: egyaránt tanúskodnak a hazai magyar ki­sebbségi szellemiség befogadó­készségéről, tolerancia-érzékeny­ségéről, de önértéktudatának ki­terjesztéséről is. Valójában ilyen jellegű volt ma­ga a szlovák nyelvű színrelépés Juraj Špitzer: Nechcel som byť žid című (Nem akartam én zsidó len­ni) életrajzi tűnődésének közre­adásával. S ezzel szinte egyidőben hagyta el a nyomdát Obžalovaný prehovorí címmel az a kötet, mely Fábry Zoltán: A vád­lott megszólal-ján kívül még ma­gában foglalja Peéry Rezsőnek és Szalatnai Rezsőnek az 1945 utá­ni üldöztetések idején született kisebbségi önvédelmi memoran­dumait. Ezek után került a könyvpiacra NECHCEL SOM BVŤŽII) Budúcnost - Európa címmel Wolfgang Kraus osztrák kultúr- és irodalomtörténész esszégyűjte­ménye, mely már korábban ma­gyarul Jövőnk Európa címmel napvilágot látott. S az előrejelzés szerint a sort Konrád György, Mé szöly Miklós, Danilo Kiš és mások már magyarul megjelent, vagy ar­ra váró könyvének párhuzamos szlovák kiadása követ. A Dominó sorozat említett ki­adói hitvallása a közös történelmi tapasztalatok és tanulságok erőterében jelöli meg a kölcsönös megismerést és megértést szol­gáló mai igyekezet indítékait. S igya szellemi egymást gazdagítás a nyílt szembenézést, a tisztá­zást, a múlt görcseinek feloldását is jelenti, számolva a nézetek megütközésének feszültségével. A Fábry-írás címével fémjelzett kötet szlovák nyelvű megjelenése a szlovák-magyar viszony egyik legérzékenyebb pontját érinti. Fazekas József és Szarka Lász­ló utószava szem előtt tartja a té­telesen is megfogalmazott köve­telményt: „Mindazok, akik meg akarják ismerni a szlovákiai ma­gyar kisebbség lelkiségét és gon­dolkodását, feltétlenül meg kell ismerkedniük annak történeimé vei, főleg a háború utáni időszak­kal." így a hangsúlyt azoknak a történelmi körülményeknek a megvilágítására helyezik, ame­lyek Fábry, Peéry és Szalatnai til­takozó írásait életre hívták. A ma­gyar kisebbség történetének két háború közötti időszakát illetően is hadat üzennek a beidegződött sémáknak. Utalnak arra, hogy a húszmilliónyi európai kisebbség számára ez idő tájt a békés határ­rendezés szorgalmazása az egyik megoldási alternatívát jelenthet­te. Hangsúlyozzák, hogy a szlová­kiai magyar politikusok többsége a hitleri hatalomátvételt követően is a tárgyalásos, kétoldalú megál­lapodások híve volt. A történelmi tájékoztatás vitá­ra is kész beállítottsága minden bizonnyal fontos tartozéka a Fábry-írás szlovák fogadtatását előkészítő igyekezetnek. Felme­rül azért, vajon mennyire lesz képes a szlovák olvasó a fábryi írásművészet sajátosságainak érzékelésére, aminek híján a gondolatok üzenete is elveszt­heti hatóerejét. Vajon nem talál­kozik-e értetlenséggel az a fábr­yi gondolati építmény, a vox hu­mana, melynek a történeti való­ság csupán eszköze, s mint ilyen, a fábryi végletesen kiéle­zett ellentétpárok közötti szün­telen izzásban forr ki magából újabb felismeréseket. Nem tagadható el az aggódó kíváncsiság, amely Fábry immár legendás történelmi periratának szlovák nyelvű fogadtatása iránt él a szlovákiai magyar' közeg­ben. Hisz negyvennyolc év múl­tán jut el az írás azokhoz, akik­WOLFfiANü fíSAüS JÖVŐNK EURÓPA I T SB W OLFGANG KRAUS BUDÚCNOSŤ-EURÓPA nek Fábry eredendően szánta: a szlovák és a cseh értelmiség­hez. De most már az akkori nemzedék utódaihoz. Fábry an­nak idején a korabeli csehszlo­vákiai szellemi és politikai élet színe-javának megküldte a kézi­rat gyors, alkalmi fordítását. A visszhangtalanság ismeretes, de vajon most lesz-e foganatja annak, amit a Vladimír Mináčtól átvett, az utószóban szereplő idézetrészlet ígér: „Alázattal kell bocsánatot kérni a szlovákság minden egyes bűnéért, a ma­gyaroknak okozott minden konkrét gyötrelemért. Hisz nem farkasokról, hanem polgártársa­inkról van szó " Bízzunk az utószóban megje­lölt elvárásban, hogy „a múlt ta­nulságaival közösen látunk neki a jövő feladatainak megoldásá­hoz". A Kalligram kiadó ezt a re­ményt és bizakodást a cse­lekvőkészség kockázatot is vál­laló felelősségével párosítja. KISS JÓZSEF íj KÖZLEMÉNY A Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisz­tériuma az 1994-es évben az aláb­bi Szlovákiában megjelenő köny­vek kiadását részesítette támoga­tásban: , Alapy Gyula: A csallóközi halá­szat története (Kalligram) Ambrus Ferenc-Gordon László: Rozsnyó (Madách-Posonium) Angyel Miklós: Udvard neveze­tességei (Madách-Posonium) Az én naptáram (Lilium Aurum) Barak-Ivaskovics-Jankovics: Adok neked valamit (Lilium Aurum) Baróti Szabó Dávid: Válogatott versei (Lilium Aurum) Blaskovics József: Rimaszombat és vidéke a török hódoltság korá­ban (Madách-Posonium) Blaskovics József. Tarih-I-Üngü­rüsz (Érdem) Bordás Sándor: Lelkünk út­vesztői (Kalligram) Bogoly János: Templomaink (Mécs László Népfőiskola) Csáky Károly: ...hónát a hazá­ban... (Terra) Csáky Pál: Magyarként él­nL.(Pannónia) Cselényi László: Hamupipőke lázadása (Madách-Posonium) Csehy Ágota: Bartók a Felvidé­ken (Komáromi Lapok) Csontos Vilmos: Pitypalatty (Ma­dách-Posonium) Duba Gyula: Sólyomvadászat (Madách-Posonium) Engel Alfréd: A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve (Kal­ligram) Fényes Elek: Komárom várme­gye leírása (Kalligram) Finta László: Borsómese (AB-Art) Fogarassy László: Ligetfalu és a pozsonyi hídfő története (Madách­Posonium) Gál Sándor: Isten csendje (Ma­dách-Posonium) Géczi Lajos: Ondava menti nép­mesék (Madách-Posonium) Gömöry János: Emlékeim egy letűnt világról (Pannónia) Gyönyör József: Terhes örökség (Madách-Posonium) Gyurcsó István: Nem voltunk rosszak (Lilium Aurum) Hajdú István: A púpos (Lilium Au­rum) Hizsnyai Zoltán: A stigma kráte­re (Kalligram) Jakab István: Értsünk szót egy­mással (Kalligram) Janics Kálmán: Összegyűjtött írások (Madách-Posonium) Jó szóra oktasd..." (Lilium Au­rum) Juhász Katalin: Gerezdek (AB­Art) Koncsol László: Válogatott dol­gozatok (Madách-Posonium) Kövesdi Károly: A nagy banán árnyékában (AB-Art) Lacza-Kiss-Ozogány: A ma­gyar tudomány évszázadai (Ma­dách-Posonium) Mikola Anikó: Versek (AB-Art) Monoszlóy Dezső: Menekülés Szodomából (AB-Art) Móra Ferenc: Dióbél királyfi (Kalligram) N. Császi-Cs. Nagy: Nyelvi tuda­tosság - nyelvtantanítás (Kallig­ram) Németh llona-Barak László: Micsoda kaland (Nap) N. Tóth Anikó: Tamarindusz (Lili­um Aurum) Paxy László: Éva almája (Lilium Aurum) Popély Gyula: Ellenszélben (Kal­ligram) Rákos Péter: Irodalmi tanulmá­nyok (Kalligram) Soóky László: Ábécé (Lilium Au­rum) Szalatnay Rezső: írói arcképek (AB-Art) Szarka László: Szlovák nemzeti fejlődés - magyar nemzetiségi po­litika 1867-1918 (Kalligram) Szőke István: Magyar-szlovák, szlovák-magyar cserkészszótár (Li­lium Aurum) Szvatkó Pál: A változás élménye (Kalligram) T ipari László: Palócország gyöngyszemei (Madách-Posoni­um) Tóth László-Filep Tamás Gusz­táv: A csehszlovákiai magyar iroda­lom rövid története (Kalligram) Tóth László: Hívebb emlékezé­sül (Kalligram) Tóth László: Minden olyan fur­csa (Nap) Tőzsér Árpád: Pozsonyi páholy (Kalligram) Turezei Lajos: Szondák a két há­ború közti csehszlovákiai magyar szellemi életből (Lilium Aurum) Vadkerty Katalin: A reszlovaki­záció (Kalligram) Varga Imre: Luca kiskönyve (Kalligram) Zalabai Zsigmond: Irodalom és „iroda-lom" (Kalligram) Zalabai Zsigmond: Mit ér a nyel­vünk, ha magyar? (Kalligram) Z. Németh István: Hócompóc bohócai (AB-Art) Zsigmond Tibor: Csallóköz régi és új egyházi iskolái (Lilium Aurum) Zs. Nagy Lajos: Édeni vihar (Ma­dách-Posonium) Zs. Nagy Lajos: Hamu Laci és az eretnek (Madách-Posonium) .y. BESZÉLGETÉS FISCHER ERNŐVEL Emberi léptékeket... Fischer Ernő képeit az 1981-es első „hazai" bemutat­kozás után a közelmúltban másodszor láthattá a losonci Nógrádi Galériában a művé­szetpártoló közönség. Alkal­mat adva a mintegy másfél év­tizedes alkotói időszak össze­hasonlítására s egy életpálya megismerésére. A művésznek ritkán nyílik alkalma arra, hogy szülővárosába látogasson. Lo­sonci kiállítása apropóján kér­deztem tőle, hogyan érzi ma­gát idehaza. - A szülőföldre lépés ment­hetetlenül emóciókat, érzel­meket vált ki. Számomra tulaj­donképpen az az érdekes, hogy ilyenkor mindig a gyer­mekkort kell konfrontálni az­zal, amit most tapasztalok. Tíz éve jártam itt utoljára. Mit élek meg, amikor a városba lépek? Látom a református templo­mot, végigmenve a főutcán ta­lálkozom az YMCÁ-val, a Búza térrel ahol egykor dinnyehe­gyek magasodtak, Zólyom felé haladva, hallom a "Voda! Vo­da!" kiáltásokat, s előttem van, ahogy hatéves gyerekek­ként vittük a vizet a szaladó katonáknak. "Ezek egyszerre állnak össze egy közös él­ménnyé, s konfrontálódnak az­zal, hogy mi van most. Számomra kicsit zűrzavaros lett ez a város. Hiányzik belőle valami nagyon lényeges: a tar­tás, ami mindig megszabja egy város belső karakterét. Losonc alakulóban, formálódóban van. Bizonyos, hogy évek múl­va lesz ilyen vagy olyan karak­tere. Pillanatnyilag nincs ben­ne nyugalom, hiányoznak ré­szei, amiket már nem is lehet betölteni. Az építészetnek egy sor megoldatlansága mutatko­zik: még nem nőtt ki abból, hogy az emberi léptékeket kell újból meglátnia. - Nagy hatással volt önre Prága, a katedrálisok... - Igen a harmincas évek. Fi­atal „Csóróként" érettségiz­tem... Anyám mondta, többé nem engedi meg, hogy gyárba menjek valamilyen munkára. Belőled inteligens embernek kell lenni, ezért mindent meg­teszek - mondta. S meg is tett mindent. Felkerülem Prágába, ahol nagyrészt abból éltem, hogy éjszakánként magyar feli­ratokat írtam, és a MAG-ban ta­karítást vállaltunk egy ruszinsz­kói magyar gyerekkel. Ezért ott a konyhában alhattunk. így let­tem egyetemi hallgató, s köz­ben éppen olyan egyetemi pol­gár voltam, mint a többiek. Egy polgári, demokratikus világba csöppentem, amely ugyan ko­rántsem volt hibamentes, mondhatnám, alakulóban volt, de ez számunkra, az itteni ma­gyarok számára újdonság volt. Prága nekem, mint vizuális embernek, aki a látványon és az élményeken keresztül dol­gozza fel a világot, azt jelentet­te, hogy a Kempinskyben meg­nézheted a Nagy Prága képe­met, amire ott nagyon büszkék. Nagyon sok idegen felhív, hogy látta a képet. - Ha végigtekint az életén, mi az, amit újra megcsinálna? - Ugyanígy? Mindent! A lé­nyeg az, hogy az élethez hozzá­tartozik a szenvedés. Az is, hogy mezítlábas, nagyon sze­gény melós gyerek voltam. Hogy olyan szüleim voltak, ami­lyenek. Akik úgy küszködtek az életért, ahogy egy gyári telepen a mindennapi életért küszköd­ni kellett. Ez nekem egy életre megadott mindent. Hálás va­gyok a jó Istennek, hogy sze­génynek születtem, mert azt mondtam: pedagógus leszek, tanárember és festőművész. S amíg van bennem egy kis szusz, mindig is azon fogok dol­gozni, hogy a lentről jövőknek a segítségére legyek, azokat ok­tassam. Ez az én életem ma is. „Azt mondják, hogy a XXI. század az agy évszázada lesz. Ha ez igaz, akkor ezen a kiállí­táson megtehetjük az első lé­péseket a XXI. század felé. Fis­cher Ernő képei azzal, hogy a XX. század semmilyen stílus­irányzatába nem sorolhatók be, azzal, hogy egy rendkívüli szintézist ábrázolnak, már megvalósítják azt, hogy az ér­zékszervekkel felfoghatatlant ábrázoljanak. Azt ábrázolják, ami valahol a lelkünkben már megvan, vagy már régesrégen megvolt, de elfelejtettük és új­ra fel kell fedezni. Én azt mon­dom, hogy Fischer Ernő a XXI. század festőművésze." Dr. H. Szabó Kinga, a Loson­ci Galéria igazgatónőjének kiál­lítást nyitó gondolatainak iga­záról a képek látványával győződhetett meg az odaér­kező látogató. PUNTIGÁN JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom