Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-10 / 260. szám, csütörtök

1994. november 10. MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJ SZ Ó M Zsarolók, pénzbehajtók, bérgyilkosok Január elsejétől szeptember végéig hazánkban 105 ember­életet oltottak ki erőszakkal. Az áldozatok között volt egy csecsemő és 11 kiskorú gyermek is. A részletes bűnügyi mérlegből nemcsak az derül kl, hogy a legtöbb gyilkosságot szerdán, a legkevesebbet pedig vasárnap követték el, hogy az elkövetők közt volt 67 férfi és 13 nő, vagy hogy 63 gyilkos csak alapfokú végzettséggel rendelkezik, hanem az is, hogy a legveszélyeztetettebb foglalkozások kategóriájába a ma­gánvállalkozók tartoznak. Továbbá, hogy a zsarolások, a vé­delmi pénzek rendszeres beszedése, az adósságba kevere­dett egyének, valamint családtagjaik megfélemlítése, oly­kor könyörtelen likvidálása nagy részben a Jól szervezett kül­földi bandák munkája. Ám - ahogy ezt Jaroslav Ivor, a Bel­ügyminisztérium Vizsgálati Hivatalának Igazgatója elmond­ta, a hazai alvilág köreiben Is akadnak szép számmal hason­ló kaliberű pénzbehajtó verőlegények és bérgyilkosok. A vizsgálótiszt ismételten hangsúlyozta, hogy a növekvő erőszakhullámot csak úgy lehet némiképpen megfékezni, ha a zsaroltak azonnal, tehát már a legkisebb ilyen jellegű megnyil­vánulásnál értesítik a bűnül­döző szerveket. Mert ha egyszer beadják a derekukat és fizet­nek, már aligha képesek - leg­alább is ép bőrrel - kiszállni ebből a veszélyes, maffia által irányított körhintából. Persze, az is nyilvánvaló, hogy sokan azért nem jelentették, je­lentik a veszélyhelyzetet, mert maguk is törvénybe ütköző üzle­tekkel foglalkoznak, és attól fél­nek, nemcsak zsarolóik bukná­nak le, hanem fény derülne az ő illegális tevékenységükre is. Jaroslav Ivor több konkrét pél­dával támasztotta alá azon állí­tását, hogy ha a rendőrség idejé­ben tudomást szerez az alvilág készülő akciójáról, sikeresen közbeavatkozhat, és megakadá­lyozhatja a bűncselekményt, íme, néhány eset. Egy jól menő cég igazgatóhe­lyettese több fenyegető levelet kapott, melyekben felszólítot­ták, utaljon át egy jelentősebb Az alacsony, törékeny testű lány, H. Regina alig múlt tizenhat esztendős. Félénken tekinget körbe a börtön nyolcfős zárkájá­ban, ahol már négy hónap­ja él előzetes letartózta­tásban. Alig hinni okát: féltestvérével, a nála hat évvel Idősebb 0. Zoltánnal brutálisan meggyilkolták rokkant nevelőapjukat, az 56 esztendős P. Jenőt. A testvérek édesanyja a má­sodik válása után, hat eszten­deje ismerte meg P. Jenőt. Kez­detben szépen éltek, a férfi a vasútnál elég tisztességesen keresett. Aztán jöttek a tragé­diák... - Egy éjjel azzal állítottak be hozzánk nevelőapám kollégái, hogy nagy baj történt - emlé­kezik vissza H. Regina. ­Apám, aki sarus volt a helyi pá­lyaudvaron, valahogy elcsú­szott, elesett, bal lábfejét le­vágta a kerék. A kórházban később térdtől amputálni kel­összeget külföldre, különben életével fizet, és családtagjait sem kímélik meg. A levelek alap­ján a bűnügyi rendőrség lebuk­tatta a zsarolókat - három honi gazembert. - Fizess, mert máskülönben személyesen is megismerkedsz az orosz maffia jól bevállt mód­szereivel - próbálták megfélem­líteni azt a nagymihályi vállalko­zót, akitől előzőleg már bein­kasszáltak százezer koronát. Az illető ezúttal jelentette az ese­tet, így a három gangszter - két ukrán és egy hazai férfi - besé­tált a zsaruk kelepcéjébe. Szerencsére az a két zsaroló is rendőrkézre került - igaz, a károsult hibájából kissé későn ­akik erőszakkal hatoltak be egy üzletasszony lakásába, hogy fe­lelőségre vonják, mert elmulasz­totta megfizetni a védelmi pénzt. A boltvezetőnő átadta aznapi bevételét, és a lakásban található összes készpénzt, de a rablók ezt kevesellhették. Ugyanis hamarosan ismét visszajöttek, magukkal cipelték az asszonyt, és kínzással próbál­ták megtörni. Egyikük meg­erőszakolta, majd egy tóparton azzal ijesztgették, hogy a vízbe lett. Anyám, aki már akkor is sokat betegeskedett, totál ki­borult. Napról napra ment össze, vagy 25 kilót fogyott. A baleset után fél évvel halt meg, valami bélrák végzett ve­le. A férfi a baleset után egyre többet ivott, pedig korábban sem vetette meg az italt. Mind kibírhatatlanabbá vált, az őt ért tragédiát mások kínzásával próbálta enyhíteni. Reggeltől estig parancsolgatott a körülöt­te lévőknek. Már az sem segí­tett a dolgon, amikor műlábát kapott, és kiszállhatott tolószé­kéből. Simogatni kezdte Három évvel ezelőtt, az asszony halála után kezdődtek azok az események, amelyek aztán a tragédiához vezettek. fojtják. Addig merítgették a víz­be áldozatukat, míg ígéretet nem tett, hogy megszerzi a kö­vetelt összeget. Ekkor hazaszál­lították, ám előlegként maguk­kal vitték a nő bőr ülőgarnitúrá­ját. Másnap este, amikor jöttek a pénzért, bilincs kattant a csuklójukon. Sajnos az ilyen drámai lefolyá­sú eseményeken kívül nem ke­vés tragikus kimenetelű találká­ra is sor kerül a vállalkozók és vetélytársaik, ellenlábasaik, zsa­rolóik között. Az utóbbi hetekben mintha el­szabadult volna a pokol. Gyilkos­ság gyilkosságot követett. Októ­ber 26-án a vízi rendőrség a Du­na pozsonyi szakaszán kifogott egy hullát. Az ismeretlen halott­ról hamarosan kiderült, azonos a 11 napja nyomtalanul eltűnt fővárosi autószerelővel. A férfi fején talált ütésnyomok erősza­- Zoli valamilyen betörések­be keveredett, egy évre börtön­be zárták. Kettesben marad­tunk a nevelőapámmal. Már hozzánk kerülése idején is sze­retett simogatni, az ölébe ültet­ni, de ezt akkor, gyerekfejjel, kedveskedésnek fogtam fel. Tavaly már nem az volt. Azon az estén is csúnyán beszívott. Megparancsolta, feküdjek mel­lé az ágyba, s tegyek úgy, hogy az neki jó legyen. Sírva rohan­tam ki a konyhába, hogy ilyes­mit ne kérjen tőlem. Utánam sántikált és alapossan felpofo­zott. Hogy amíg az ő nyugdíját zabálom, azt teszem, amit ő akar. Elállta az ajtót, nem fut­hattam ki az udvarra. Újra si­mogatni kezdett, hogy nem akar ő megizélni, más kedves­séget vár tőlem. Mit tehettem? Melléfeküdtem... kos halálra utaltak. A rendőrök­nek az áldozat gépkocsiját is si­került megtalálniuk, ugyancsak a Dunában. Ligetfalui lakásában, egy kés­sel a mellkasában bukkantak rá arra az üzletemberre, akiről nemcsak közvetlen munkatár­sai, hanem az egész környék tudta, van mit a tejbe aprítania. A tettes(ek) kiléte még ismeret­len. A poprádi nyomozók sem le­hetnek túlságosan elégedettek, hiszen a járásukban idén elkö­vetett kilenc gyilkosság közül mindössze két esetben sikerült leleplezniük az elkövetőket. Rá­adásul hiába nyomozták ki, hogy a strbai erdőben talált ma­gánvállalkozót két ukrajnai maf­fiózó tette el láb alól, a kiadatási kérelmükre az Ukrán hatóságok nem reagáltak. Havonta kétszer-háromszor kellett „boldogságot adnia" Re­ginának. Utálta a nevelőapját, de mi mást tehetett?! Nem volt hová szökni, elbuj­dosni; Se egy rokon, se egy jó ismerős. Elérkezett a nap, amikor 0. Zoltán szabadult, s hazaérke­zett. A férfi ellenségesen fo­gadta. - Börtöntöltelék, taka­rodjon vissza oda, ahol eddig volt! - kiabálta. - Többször ölre mentek, de Zoli, aki erősebb volt nála, ez­után mindig békén hagyta. Egy ilyen balhé után meséltem el a bátyámnak, mikre kényszerí­tett az öreg az ő távollétében. Roppant pipa lett, megfogad­ta, hogy azonnal megöli, alig bírtam lecsillapítani. így érkezett el az a tragikus A két hete Vernár közelében talált üzletember gyilkosainak kilétét is homály fedi. Október utolsó hetében Kézsmárk határában 180 per­cen belül három holttestre bukkantak. 27-én a déli órák­ban egy traktoros csaknem be­leütközött az erdei ösvényen parkoló Zastava gépkocsiba. Amikor kiszállt, hogy figyelmez­tesse a felelőtlen sofőrt, meg­fagyott ereiben a vér. A volán mögötti férfit átlőtt koponyával találta. A boncolásnál kiderült, közvetlen közelről, több lövés­sel ölték meg. Hasonló sorsra jutott az a 24 esztendős mun­kanélküli fiatalember is, aki csak egy kőhajításnyira feküdt a Zastavától. Három óra múlva a kézsmárki Start szálló mellet­ti ligetben rábukkantak a har­madik áldozatra, egy 34 esz­tendős poprádi üzletemberre, akit ugyancsak főbelövéssel küldtek a másvilágra. Mindhár­mukat egy és ugyanazon pisz­tollyal intézték el. Az eddigi vizsgálat során mindössze annyit sikerült kideríteni, hogy a munkanélküli fiatalember üz­leti kapcsolatban állt sorstár­saival, és a környéken „autóke­reskedőként" tartották nyilván. Valószínű, hogy a rejtélyes hár­mas gyilkosság szálai egy nem­zetközi, lopott autók külföldre csempészesére specializáló­dott bandához vezetnek majd. A nagy felháborodást kiváltó brutális emberölések felderíté­sére egy tapasztalt bűnügyi és vizsgálótisztekből álló nyomo­zócsoportot hoztak létre, mely­nek feladata a gyilkosok kézre­kerítése és az ügy hátterének kivizsgálása. este. 0. Zoltán még délután ki­ballagott a kocsmába, ne­velőapját otthon döntötte ágy­ba a pálinka. Néhány óra alatt annyira kialudta mámorát, hogy a lányt ismét maga mellé parancsolta. Az az élvezkedés volt az utolsó az életében... Fojtás után halastó - Váratlanul betoppant Zoli - idézi fel a perceket H. Regi­na. - Én már csak azt láttam, hogy a padlón dulakodnak. A bátyám a nevelőapám mellére térdelt, és kért tőlem valami kötelet. Azt hittem, összekötöz­ni. A kamrából kerítettem egy ujjnyi vastag, vagy kétméteres darabot. De Zoli kétszer a nya­kára tekerte, és a végeit húzni kezdte. Az öreg hörgött, fekve rúgkapált, de olyannyira, hogy Zoli majd leesett róla. Ekkor ül­„Orosz rulett" az égbolton Katasztrofális a légi köz­lekedés biztonsága a volt Szovjetunió utódállamai­ban. Az illetékes hatóságok vizsgálata szerint egymillió utasra vetítve a balesetben elhunytak aránya az 1987­es 0,3 százalékról 1993­ban 4,3 százalékra emel­kedett. Tavaly 1080-an haltak meg a világon légi kataszt­rófák következtében. Noha az ex-szovjet gépek csak az utasmennyiség kilenc szá­zalékát szállították, az összes baleset 35 százalé­ka és a halálesetek 40 szá­zaléka írható a rovásukra. A statisztikák szerint 1994 első negyedévében máris több mint kétszázan haltak meg az Aeroflot mai utód­cégei repülőgép-balesetei­nek következtében. Ezek a cégek úgy jöttek létre, hogy az egykori Aeroflot mintegy 160 kis légitársasággá esett szét. A Légi Utasok Nemzetközi Egyesülete (IAPA) áprilisban hivatalos közleményben óvott az egykori Szovjetunió légterében vagy gépeivel va­ló repüléstől. Túlterheltek a repülőgépek, a karbantar­tás alacsony színvonalú, a biztonsági berendezések elavultak, a pilótafülkékben nincs fegyelem, az irányítók nagy hibaszázalékkal dol­goznak. Idén márciusban például Szibéria fölött az egyik pilóta a gyerekeit kezd­te tanítgatni a repülés forté­lyaira, ami 75 utas életébe került. Tádzsikisztánban egy kis gép csaknem kétszer annyi utast szállított, mint a megengedett. A Newsweek című amerikai hetilap „orosz rulettnek" nevezi a volt Szovjetunióban kiala­kult repülési gyakorlatot. Nyugat-Európában en­nek ellenére gyakran száll­nak fel és le a keleti gépek. Az Aeroflot nagy vonzereje ugyanis az olcsóság: a Frankfurt-Moszkva járaton például az oda-vissza uta­zás feleannyiba kerül, mint a Lufthansán. A charterjá­ratok esetében pedig az ár­különbözet egy-egy útvona­lon meghaladja a százezer dollárt is. (Ferenczy Europress) Az oldalt írta és szerkesztette: ORDÓDY VILMOS tem a lábára. Irtó hosszúnak tűnt az az idő, amire végre el­hallgatott és csend lett. Többé nem mozdult. A testvérpár rövid töprengés után kieszelte a tervet. Áldoza­tukat éjszaka a kézikocsival el­húzzák a közeli halastóig. Ott köveket kötöznek rá és vízbe dobják. A bomló testtel majd végeznek a halak. Ők azt ha­zudják, hogy nevelőapjuk távo­li rokonokat ment látogatni. A faluban a kutyának sem hiány­zott. - Be is vetettük a vízbe, de két nap múlva valahogy a fel­színre jött. A halászok húzták partra. Ahogy mondták a rendőrök, a hideg víz szinte konzerválta, jól látszottak a foj­togatás nyomai. A boncolás azt is bizonyítot­ta, hogy már holtan került a víz­be. Ezek után a tettes, ponto­sabban a tettesek előkerítése már csak rutinfeladatnak szá­mított. (Mai Nap) FIZETESNAP -Nagy baj van,drága Kovács úr! Az igazgató me­gint nem találja a páncélszekrény kulcsát...! Börtön helyett egyetem? A különös ítélkezési gyakorlat néhány amerikai kisvárosban kezdődött, de mostanában már sokfelé találkozni vele. A bíró választási lehetőséget ajánl a bűntett elkövetőjének, kezdetben főleg utcalányoknak: „vagy irány a cella, vagy beiratkozik egy egyetemre, például a nők helyzetével foglalkozó szemináriumra!". Ezt az ítéletet kapta Sean Campbell prostituált is, és természetesen inkább az egyetemet választotta. A dolog olyannyira megtetszett neki, hogy már nem ment vissza az utcára, hanem komolyan véve az egyetemen tanultakat, ápolónőnek je­lentkezett egy sugárklinikára. Egy másik prostituált, Melánie Thompson, utcai „botlása" után egy - a keresztény irodalommal foglalkozó - speciális kollégium­ra került. Őt is megfertőzték: most mindenáron zárdába akar vonulni. A piti tolvajok, kisebb kihágások tettesei kezdetben nem hittek a fülüknek. De a bírák komolyan gondolták. „Vagy - vagy!" A börtön helyett persze mindenki az egyetemet választja. Ezek az emberek sohasem voltak még rács mögött, retteg­nek a börtöntől. A bírák tudják ezt, és azt is, hogy a cellákban csak elrontanák őket. Míg szabadon, a világban van esélyük rá, hogy „megjavuljanak". De az sem mindegy - mondják néhányan, afféle csöndes összeesküvést sejt­ve az ügy mögött -, hogy az új megoldás rendkívül kedvező az államnak. Jobb évente ötszáz dollárral dotálni egy egyetemi diák tanulmányait, mint ezreket adni ki egy börtönbeli rabra! (Police Press) A NEVELT LÁNYÁVAL ÖRÖMKÖDÖTT A halaknak szánták a rokkant férfit

Next

/
Oldalképek
Tartalom