Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-28 / 275. szám, hétfő

! 6 i ÚJSZÓ KITEKINTŐ 1994. november 28. Öt évvel a mámoros napok után 1989 végének mámoros napjai óta öt esztendő telt el. Neves világlapok ezekben a napokban sorra közölnek helyzetelemző írásokat Budapesten a csillogó új nemzetközi repülőtér tele turistákkal és üzleti befektetőkkel, akik odavillantják útlevelüket a korszerű üvegkalickákban ülő határőröknek, azok pedig csak nézik, amint az utazók hulláma átvonul a vámvizsgálaton. Csupán egyórányi repülőútra kelet felé, a lerobbant kijevi Boriszpol repülőterén fáradt utasok várnak sorukra, hogy egy darab papírt vegyenek, amellyel beállhatnak egy másik sorba vízumért. Azután egy harmadik sorban várnak, hogy egy cellaszerű fülkében megjelenhessfenek a KGB által kiképzett bevándorlási ellenőrök előtt, akik aztán egy sor vámpapírt töltetnek ki velük, és átkutatják csomagjaikat. A procedúra általában kétórás, mint a régi kommunista időkben. Öt év telt el a kommunizmus kelet-európai széthullása óta, amikor Maj^arország elkezdte lebontani a vasfüggönyt Ausztriával közös határán, Lengyelország pedig első szabad választását tartotta a második világháború óta. Nem sokkal később keletnémetek ezrei kezdtek átáramlani a berlini falon, csehek és szlovákok gyülekeztek a prágai Vencel téren, és lemondásra kényszerítették a kommunista vezetőiket, a románok pedig fölkeltek a brutális diktatúra ellen. A következő két év folyamán gyöngült Moszkva szorítása a volt Szovjetunión, míg végül 1991-ben a Szovjetunió fölbomlott, és tagköztársaságai függetlenné váltak. De 1989 végének mámoros napjai óta a vasfüggönyt új, kevésbé látható elválasztó vonal váltotta föl a volt kommunista világban: a gazdagok és szegények közötti, akik igen eltérően tekintenek a jövőbe. Az egyik oldalon áll Magyarország, Lengyelország és Csehország, amely nagyon szeretne belépni a tőkés nyugati demokráciák közösségébe. Nagyarányú gazdasági növekedésével és szinte kitapintható önbizalmával a jelek szerint mindegyik a gyors sávban halad e célja felé. A másik oldalon Ukrajna, Románia és Bulgária nem bizonyos benne, sorsa merre mutat, és leragadni látszik egy posztkommunista szürkületi zónában, évről évre mindinkább elmaradva gazdaságilag. Ám még a gyors sávban haladóknál is van zavar és csalódottság. A The New York Times nyári fölméréséből, amely Csehországban, Magyarországon és Lengyelországban készült az ottaniak reményeiről és a dolgokhoz való hozzáállásáról, az derült ki, hogy az emberek bizonyos félelemmel tekintenek új szabadságukra. Reagálásaik jelentős részben a gazdasági bizonytalansággal függnek össze. Kelet-Németország kivételével, amely az 1990es újraegyesülés óta évente mintegy 100 milliidőleges karbovanyec kupon, amit az Oroszországtól való függetlenségjelképeként hoztak valuta gyanánt forgalomba, mára olyan érték telen lett, hogy az utcán összecsődülő emberek inkább orosz rubelt akarnak venni. A hagyományos gazdasági kötelékek elvonják Ukrajnát a Nyugattól, és növelik függőségét Oroszországtól, a függetlenség nemzeti álmai ellenére. És Kijev üzleti élete jelentős mértékben akörül forog, hogyan lehet olcsó, kommunista jellegű állami hitelhez jutni. Az állami irányítású gazdaságok egész Kelet-Európában összeomlottak. A kommunizmus idején ismeretlen munkanélküliség növekszik: 16 százalék Lengyelországban, 12 százalék Magyarországon, 14 százalék Romániában és Ukrajnában, közel 5 százalék Csehországban. Ezen országok vezetői azt mondják, nagy csalódást okoz nekik a nyugati demokráciák támogatásának hiánya. „Ha a jelenlegi helyzetet összevetjük az 1989-1990-es várakozásainkkal, azt mondanám, nem 73 százalék Csehországban, 86 százalék Magyarországon és 80 százalék Lengyelországban - azt válaszolta, hogy a biztos munkahely sokkal fontosabb a számára, mint az utazási szabadság vagy a fogyasztási cikkek gazdag választéka, amit a kommunizmus összeomlása óta élvez. A megkérdezett magyaroknak csak 12 százaléka vélte úgy, hogy jobban él ma, mint öt évvel ezelőtt, míg a lengyeleknél ez az arány 18, a cseheknél pedig 32 százalék volt. Ezek az érzések magyarázhatGazdagok és szegények árd dollárt kap, a virágzó Nyugat nem kínált semmi olyat, mint a Marshall-terv, hogy segítsen a volt kommunista országoknak elindulni a piacgazdaság felé. Továbbá nem tudta szavatolni a hadászati stabilitást, miközben a térségnek a nacionalizmus Szerbiában, Boszniában és a volt Szovjetunió távolabbi területein elszabadult nagy és romboló erőivel kellett fölvennie a harcot. A nagyhatalmú volt kommunista funkcionáriusok által támogatott bűnszövetkezetek néha veszélyesebbnek tűnnek, mint az immár elavult atomarzenál, amelyet a bűnözők megszerezni próbálnak. A zavarodottság ellenére, a régi idők stabilitása és kiszámíthatatlansága iránti jelentős nosztalgia ellenére a legtöbb kelet-európai országban az emberek nem rohannak vissza a kommunizmushoz. És továbbra is mind eltökélten az Európai Unió tagjává akarnak válni az évszázad végére. „Nem hiszem, hogy ez irreális lenne - mondja George Kopis, az IMF vezető budapesti tisztviselője. - De keményen meg kell majd dolgozniuk érte." Szlovákia, Szlovénia és a balti államok csak egy kicsivel vannak mögöttük. Még Oroszország is a piacgazdaságfelé halad, báraztalán csak sok év múlva lesz működőképes. De azokban az országokban, amelyek még nem kötötték sorsukat egyértelműen a Nyugathoz, a gazdasági struktúra és a gondolkodásmód még változatlan, a kommunizmus idején uralkodó vezető csoportok ma is helyükön vannak, a változás mindenütt látható jelei dacára. A budapesti Váci utca mellékutcájában egy olasz bolt most nyugati cipőt árul készpénzért - magyar forintért -, ez annak a jele, hogy a helyi valuta kezdi megnyerni a fogyasztók és a külföldi beruházók bizalmát egyaránt. Kijev főutcája, a Krescsatyik mellékutcájában az f>r 1 r.w* íikí 'V twta^vM „Pontosan tudom, hogyan mennek a dolgok, mert öt éve még emberek börtönbe juttatásával kerestem a kenyerem - mondja Vagyim Nyesztyerenko, a nyomozóból lett exportőr-importőr. Fő piaca Oroszország. -Állami pénzt kapok gyógyászati eszközök vásárlására, és a pénzt kétszer is megdolgozta tom. Gyümölcsöt és zöldséget veszek belőle itt, eladom Oroszországban drágábban, aztán ott megveszem a gyógyászati cikkeket, és hazahozom az itteni ügyfeleknek." A szovjet típusú állami óriásvállalatok uralják még az ukrán gazdaságot, bár legtöbbjüket csak az állami hitelek tartják életben - amelyeket most már leállítottak, elbocsátásokra és a termelés leállítására kényszerítve a vállalatokat. Nyugati közgazdászok szerint az ipari termelés idén eddig 40 százalékkal csökkent. Az ország politikailag megosztott kelet-nyugati irányban, és észak-déli irányban is a krími szakadár orosz mozgalommal. A júliusi nápolyi gazdasági csúcsértekezleten a hetek csoportjának vezetői megegyeztek, hogy akár 4 milliárd dollár értékű segélyt is fölajánlanak Ukrajnának, ha végre határozottan elindul a piacgazdaság felé. Szeptember végén az IMF azt közölte, hogy kezdetnek egy 360 millió dolláros kölcsönt fo lyósítanak még az év vége előtt. Am az ilyen támogatás ellenére Ukrajna megosztott a tekintetben, milyen irányba akarja végül is vinni a gazdasági reformot. A kommunista örökséget még azokban az országokban is nehéz lerázni, amelyek tudják, merre tartanak. vagyunk elégedettek, mert úgy gondoltuk, a dolgok gyorsabban mennek majd - mondta Andrze] Olechowski lengyel külügyminiszter. - Ha Nyugaton válaszra sürgetjük a politikusokat, azt mondják, igen, csatlakozhattok hozzánk a századfordulón. De nincs megegyezés az addigi menetrendről. Talán naivak voltunk." A The New York Times említett júliusi fölmérése is azt mutatta, hogy sok közember sebezhetőnek érzi magát. Túlnyomó többségük ják, miért juttatták a lengyelek és a magyarok ismét hatalomra a volt kommunista pártokat a választásokon. „Öt évvel ezelőtt félretehettem pénzt a fizetésemből - mondja Krzysztof Prosowski 43 éves acélmunkás, akinek Varsó közelében lévő gyára közel 2000 munkahelyet veszített el, miután egy olasz cég megvette az 51 százalékát. Most fizetéstől fizetésig élek, de nincs sok reményem, hogy ilyen körülmények között másik munkát találnék." Ám arra a kérdésre, hogyan látják jövőjüket, több cseh, magyarés lengyel mondta magát „általában derűlátónak", mint „általában bo rúlátónak". Lengyelország kivételével az optimisták száma azokénál A The Wall Street Journal karikatúrája is nagyobb volt, akik „bizonytalannak" vélték jövőjüket: 56 százalék 32 ellenében Csehországban, és 44 százalék 39-cel szemben Magyarországon. Lengyelországban 36 százalék mondta magát derűlátónak, 22 százalék borúlátónak és 42 százalék bizonytalannak. A Magyar Gallup Intézet körülbelül 1000-1000 embert kérdezett meg a The New York Times számára mindhárom országban. A hibaszázalék mindegyik helyen plusz-mínusz 3 százalékpont volt. Bár Magyarországon és Lengyelországban a volt kommunista pártok „szocialistákként" tértek vissza, nem csupán nevükben változtak az elmúlt öt év folyamán. Az új szocialista vezetők mind félnek az orosz uralomtól, és gyors NATOtagságra törekszenek, hogy a szövetség megvédje őket. Azt is hangoztatják, hogy éppoly eltökéltek a piacgazdaság megteremtését illetően, mint konzervatív elődeik. Lengyelországban azonban a magánosítás üteme érezhetően lassult, és az a döntés, hogy Marian W. Zacharskit nevezik ki a lengyel hírszerzés élére - az Egyesült Államokban elítélték kommunista kémként, majd 1986-ban kicserélték - megdöbbenést keltett, és a kormány vissza is vonta a jelölést. Öt év alatt az Európai Unió váltotta föl a Szovjetuniót Kelet-Európa legnagyobb kereskedelmi partnereként, de a nyugati országok többet adnak el a Keletnek, mint amennyit onnan vásárolnak. Az Európai Unióba irányuló lengyel kivitel 83,5 százalékkal nőtt 1989 és 1992 között, a cseh és szlovák export 116, a magyar pedig 54 százalékkal. Ám nyugati behozataluk még gyorsabban növekedett, összesen 2,25 milliárd dolláros kereskedelmi hiányt okozva nekik a nyugat-európai viszonylatban. Kelet-európai tisztviselők panaszolják, hogy amikor vállalataik nyugati versenytársaiknál olcsóbban tudnak valamit előállítani, a nyugat-európai kormányok vámokkal vagy büntetőkvótákkal védik tőlük iparukat. De ez lassan változik a tőkés verseny nyomására, ami az egész térségben átalakítja az áruházak polcait. A kelet-európai fogyasztók elfordultak az állami márkáktól olyan nyugati termékek felé, mint a Henkel cég Persil mosópora, de most már a szappant helyi gyárak készítik Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban és Bulgáriában. „A piacunkon található új élelmiszertermékek 60 százalékát három éve még importáltuk mondja Marian Brzoska lengyel agrárügyi tisztviselő. - Most ezeket itt gyártjuk." CRAIG WHfTNEY Kelet-Európa szociális válsága FrankiurlerRundschau Az UNICEF megítélése szerint súlyos szociális és egészségügyi válságba került Közép- és Kelet-Európa a kommunizmus összeomlása után, és ez a válság veszélybe sodorja a reformfolyamatot. Az emberek bizonytalanná vált helyzete a szív- és érrendszeri megbetegedések meg a gyilkosságok és öngyilkosságok számának felszökését eredményezte - szögezi le az Egyesült Nemzetek Szervezete Gyermekvédelmi alapjának (UNICEF) jelentése. A drasztikusan elharapódzó elszegényedés és a gyatrább táplálkozás szintén növelte a halandóságot elsősorban a 30 és 55 év közötti férfiak körében. A halálozások száma több mint 800 ezerrel haladta meg Közép- és Kelet-Európában a születések számát 1989 és 1993 között - állapítják meg a tanulmány szerzői. A felmérésbe bevont kilenc orszában, Albániától Lengyelországon keresztül Oroszországig, oly magas mostanság a halálozási ráta, mint amekkora egyébként csak háborús időkben szokott lenni. Egyre több ember halálozik el szívbetegségek, alkoholizmus és erőszakos cselekmények következtében. Ráadásul a gyilkosságok és öngyilkosságok számának aggasztó felszökését észlelik. Oroszországban kétszer akkora arányban követtek el gyilkosságokat 1993-ban, mint az Egyesült Államokban, holott az utóbbi országban amúgy is viszonylag magas ez a ráta, hiszen 10,2 gyilkosság jut 100 ezer lakosra évente. Az UNICEF az úgynevezett szegénybetegségek Kelet-Európába való visszatéréséről is beszámol. Romániában 44 százalékkal több tbc-s megbetegedés fordul elő, mint a politikai fordulat előtt, Oroszországban pedig a 26-szorosára szökött fel a diftériás megbetegedések száma. A létfeltételeket a szóban forgó országok többségében tovább rontja az egészségügyi hálózat lerobbanása és a nagy környezetszennyezés. A felmérésbe bevont országok többségében drasztikusan elharapódzott a szegénység a UNICEF szerint. Az átlagjövedelem 18-39 százalékkal esett vissza e térségben 1989 és 1992 között. A nyomorban élő emberek száma 1991-ben még csupán 2,5 százalékra rúgott Oroszországban, egy évvel később viszont már 23 százalékra szökött fel. A legjobban Csehország, Szlovákia és Magyarország birkózott meg a fordulattal. Ezekben az országokban még az emberek 4 százaléka sem nyomorog. Az elszegényedés meg a válság többi következménye csaknem valamennyi családot érinti Kelet-Európában - állapítja meg a tanulmány. Az emberek „szociális stressz" alatt állnak a szegénység, munkanélküliség, a migráció, a hozzátartozók elhalálozása, a reménytelenség és a munkahelyen vagy a családban megélt konfliktusok kövekeztében. Ráadásul az is aláássa az emberek egészségi állapotát, hogy a fogyatékos közellátás miatt kevesebb tejhez, sovány húshoz meg friss zöldséghez és gyümölcshöz jutnak hozzá. Elsősorban a fiatalok sínylik meg a gyatra táplálkozást, a szegénységet és a társadalmi bizonytalanságot. Az UNICEF illetékesei aggasztó jelnek tartjeik a tanulók számának visszaesését. Az UNICEF szakértői arra a végkövetkeztetésre jutnak, hogy „Kelet-Európa egyes részein az egész reformfolyamat politikai esélyeit komoly veszélybe sodorja az egészségügyi, táplálkozási és halálozási válság". Elakadhat a demokráciára és piacgazdaságra való áttérés - figyelmeztet az UNICEF.