Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)
1994-11-24 / 272. szám, csütörtök
1994. november 22. szULofold ÚJ SZ Ó JL) KALLIGRAM-KÖNYVEK MAGYARUL ES SZLOVÁKUL A kölcsönös megbecsülés fóruma A hasonlatok és képzettársításokjátékos lehetőségeit kínálja a Kalligram Kiadó Dominó könyvsorozatának értelmezése." Amikor indulásként egyszerre látott napvilágot Kiss Gy. Csaba, Miroslav Kusý és Petr Príhoda kötete, a hátsó borítójukon szereplő és azóta ismétlődő magyarázószöveg úgy jellemezte a sorozat megjelent és jövőbeli darabjait, hogy azok egymáshoz illeszkednek „akár a dominó: egymást kiegészítve, korrigálva." Jeles középeurópai szerzőknek a nemzetiségi kérdés megjelenítési formáit vizsgáló műveire vonatkozott a sorozatcím adta párhuzam. Az együttélés és hontalanságérzet, identitás és nemzeti önámítás neuralgikus pontjait vette górcső alá többek között Czesziav Milosz, Danilo Kiš és Mészöly Miklós könyve. Időközben a Dominó-kiadványok részeként egy újabb zárt kötetsor borítóin immár fülszöveggé lépett elő a magyarázat. S a társasjátékra utaló címadásból többszörös asszociáció is fakadt. Szinte intelemként fogalmazódott meg: nem az első kocka felborulásának a többit is magával rántó hatásában, hanem azzal szemben kell keresni az ösztönzést. Ez pedig a dominó eredendő játékszabályában rejlik azonos számértékű kockákból összeálló mozaik létrehozása, ami átvitt értelemben a közeli és távolabbi népek együttélésének szellemi képleteként is felfogható. A mozaik így valójában a többnemzetiségű közép-európai és európai kultúrkörnyezet megelevenedése, „a párbeszédnek, a kölcsönös megbecsülésnek és a humanizmusnak a fóruma." Ha úgy tetszik, szellemi versengés. Talán nem érdektelen az afo7T risztikus erejű, önmagában is kifejezésteljes fülszöveg kikristályosodásának végigkísérése. Mert ez egyet jelent a Kalligram Kiadó úttörő vállalkozásának kiérlelődésével: a közép-európai szellemi nyitottság előmozdítása két nyelven, szlovákul és magyarul is megjelenő művek kiadásával. Igaz, hogy azóta a szlovákiai magyar könyvkiadásban már akad példa hazai kisebbségi szerzők szlovák nyelvű szerepeltetésére, ami egyfajta elszánt kísérlet a kisebbségi zártság feloldására és a többségi közeg érdeklődésének párbeszédre hívó felkeltésére. De a kétnyelvű párhuzamos kiadások elindítása a nagyívű, tágabb horizontra kitekintő kölcsönösségigény felvállalásával a Kalligram felfogásmódjában fogalmazódott meg először, s ölt testet kiadványaikban. Ezek között egy és ugyanaz a szerző magyarul és szlovákul is napvilágot látó kötetein kívül a csak egyik vagy másik nyelven megjelenő könyvek is tudatos koncepciót szolgálnak: egyaránt tanúskodnak a hazai magyar kisebbségi szellemiség befogadókészségéről, tolerancia-érzékenységéről, de önértéktudatának kiterjesztéséről is. Valójában ilyen jellegű volt maga a szlovák nyelvű színrelépés Juraj Špitzer: Nechcel som byť žid című (Nem akartam én zsidó lenni) életrajzi tűnődésének közreadásával. S ezzel szinte egyidőben hagyta el a nyomdát Obžalovaný prehovorí címmel az a kötet, mely Fábry Zoltán: A vádlott megszólal-ján kívül még magában foglalja Peéry Rezsőnek és Szalatnai Rezsőnek az 1945 utáni üldöztetések idején született kisebbségi önvédelmi memorandumait. Ezek után került a könyvpiacra NECHCEL SOM BVŤŽII) Budúcnost - Európa címmel Wolfgang Kraus osztrák kultúr- és irodalomtörténész esszégyűjteménye, mely már korábban magyarul Jövőnk Európa címmel napvilágot látott. S az előrejelzés szerint a sort Konrád György, Mé szöly Miklós, Danilo Kiš és mások már magyarul megjelent, vagy arra váró könyvének párhuzamos szlovák kiadása követ. A Dominó sorozat említett kiadói hitvallása a közös történelmi tapasztalatok és tanulságok erőterében jelöli meg a kölcsönös megismerést és megértést szolgáló mai igyekezet indítékait. S igya szellemi egymást gazdagítás a nyílt szembenézést, a tisztázást, a múlt görcseinek feloldását is jelenti, számolva a nézetek megütközésének feszültségével. A Fábry-írás címével fémjelzett kötet szlovák nyelvű megjelenése a szlovák-magyar viszony egyik legérzékenyebb pontját érinti. Fazekas József és Szarka László utószava szem előtt tartja a tételesen is megfogalmazott követelményt: „Mindazok, akik meg akarják ismerni a szlovákiai magyar kisebbség lelkiségét és gondolkodását, feltétlenül meg kell ismerkedniük annak történeimé vei, főleg a háború utáni időszakkal." így a hangsúlyt azoknak a történelmi körülményeknek a megvilágítására helyezik, amelyek Fábry, Peéry és Szalatnai tiltakozó írásait életre hívták. A magyar kisebbség történetének két háború közötti időszakát illetően is hadat üzennek a beidegződött sémáknak. Utalnak arra, hogy a húszmilliónyi európai kisebbség számára ez idő tájt a békés határrendezés szorgalmazása az egyik megoldási alternatívát jelenthette. Hangsúlyozzák, hogy a szlovákiai magyar politikusok többsége a hitleri hatalomátvételt követően is a tárgyalásos, kétoldalú megállapodások híve volt. A történelmi tájékoztatás vitára is kész beállítottsága minden bizonnyal fontos tartozéka a Fábry-írás szlovák fogadtatását előkészítő igyekezetnek. Felmerül azért, vajon mennyire lesz képes a szlovák olvasó a fábryi írásművészet sajátosságainak érzékelésére, aminek híján a gondolatok üzenete is elvesztheti hatóerejét. Vajon nem találkozik-e értetlenséggel az a fábryi gondolati építmény, a vox humana, melynek a történeti valóság csupán eszköze, s mint ilyen, a fábryi végletesen kiélezett ellentétpárok közötti szüntelen izzásban forr ki magából újabb felismeréseket. Nem tagadható el az aggódó kíváncsiság, amely Fábry immár legendás történelmi periratának szlovák nyelvű fogadtatása iránt él a szlovákiai magyar' közegben. Hisz negyvennyolc év múltán jut el az írás azokhoz, akikWOLFfiANü fíSAüS JÖVŐNK EURÓPA I T SB W OLFGANG KRAUS BUDÚCNOSŤ-EURÓPA nek Fábry eredendően szánta: a szlovák és a cseh értelmiséghez. De most már az akkori nemzedék utódaihoz. Fábry annak idején a korabeli csehszlovákiai szellemi és politikai élet színe-javának megküldte a kézirat gyors, alkalmi fordítását. A visszhangtalanság ismeretes, de vajon most lesz-e foganatja annak, amit a Vladimír Mináčtól átvett, az utószóban szereplő idézetrészlet ígér: „Alázattal kell bocsánatot kérni a szlovákság minden egyes bűnéért, a magyaroknak okozott minden konkrét gyötrelemért. Hisz nem farkasokról, hanem polgártársainkról van szó " Bízzunk az utószóban megjelölt elvárásban, hogy „a múlt tanulságaival közösen látunk neki a jövő feladatainak megoldásához". A Kalligram kiadó ezt a reményt és bizakodást a cselekvőkészség kockázatot is vállaló felelősségével párosítja. KISS JÓZSEF íj KÖZLEMÉNY A Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma az 1994-es évben az alábbi Szlovákiában megjelenő könyvek kiadását részesítette támogatásban: , Alapy Gyula: A csallóközi halászat története (Kalligram) Ambrus Ferenc-Gordon László: Rozsnyó (Madách-Posonium) Angyel Miklós: Udvard nevezetességei (Madách-Posonium) Az én naptáram (Lilium Aurum) Barak-Ivaskovics-Jankovics: Adok neked valamit (Lilium Aurum) Baróti Szabó Dávid: Válogatott versei (Lilium Aurum) Blaskovics József: Rimaszombat és vidéke a török hódoltság korában (Madách-Posonium) Blaskovics József. Tarih-I-Üngürüsz (Érdem) Bordás Sándor: Lelkünk útvesztői (Kalligram) Bogoly János: Templomaink (Mécs László Népfőiskola) Csáky Károly: ...hónát a hazában... (Terra) Csáky Pál: Magyarként élnL.(Pannónia) Cselényi László: Hamupipőke lázadása (Madách-Posonium) Csehy Ágota: Bartók a Felvidéken (Komáromi Lapok) Csontos Vilmos: Pitypalatty (Madách-Posonium) Duba Gyula: Sólyomvadászat (Madách-Posonium) Engel Alfréd: A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve (Kalligram) Fényes Elek: Komárom vármegye leírása (Kalligram) Finta László: Borsómese (AB-Art) Fogarassy László: Ligetfalu és a pozsonyi hídfő története (MadáchPosonium) Gál Sándor: Isten csendje (Madách-Posonium) Géczi Lajos: Ondava menti népmesék (Madách-Posonium) Gömöry János: Emlékeim egy letűnt világról (Pannónia) Gyönyör József: Terhes örökség (Madách-Posonium) Gyurcsó István: Nem voltunk rosszak (Lilium Aurum) Hajdú István: A púpos (Lilium Aurum) Hizsnyai Zoltán: A stigma krátere (Kalligram) Jakab István: Értsünk szót egymással (Kalligram) Janics Kálmán: Összegyűjtött írások (Madách-Posonium) Jó szóra oktasd..." (Lilium Aurum) Juhász Katalin: Gerezdek (ABArt) Koncsol László: Válogatott dolgozatok (Madách-Posonium) Kövesdi Károly: A nagy banán árnyékában (AB-Art) Lacza-Kiss-Ozogány: A magyar tudomány évszázadai (Madách-Posonium) Mikola Anikó: Versek (AB-Art) Monoszlóy Dezső: Menekülés Szodomából (AB-Art) Móra Ferenc: Dióbél királyfi (Kalligram) N. Császi-Cs. Nagy: Nyelvi tudatosság - nyelvtantanítás (Kalligram) Németh llona-Barak László: Micsoda kaland (Nap) N. Tóth Anikó: Tamarindusz (Lilium Aurum) Paxy László: Éva almája (Lilium Aurum) Popély Gyula: Ellenszélben (Kalligram) Rákos Péter: Irodalmi tanulmányok (Kalligram) Soóky László: Ábécé (Lilium Aurum) Szalatnay Rezső: írói arcképek (AB-Art) Szarka László: Szlovák nemzeti fejlődés - magyar nemzetiségi politika 1867-1918 (Kalligram) Szőke István: Magyar-szlovák, szlovák-magyar cserkészszótár (Lilium Aurum) Szvatkó Pál: A változás élménye (Kalligram) T ipari László: Palócország gyöngyszemei (Madách-Posonium) Tóth László-Filep Tamás Gusztáv: A csehszlovákiai magyar irodalom rövid története (Kalligram) Tóth László: Hívebb emlékezésül (Kalligram) Tóth László: Minden olyan furcsa (Nap) Tőzsér Árpád: Pozsonyi páholy (Kalligram) Turezei Lajos: Szondák a két háború közti csehszlovákiai magyar szellemi életből (Lilium Aurum) Vadkerty Katalin: A reszlovakizáció (Kalligram) Varga Imre: Luca kiskönyve (Kalligram) Zalabai Zsigmond: Irodalom és „iroda-lom" (Kalligram) Zalabai Zsigmond: Mit ér a nyelvünk, ha magyar? (Kalligram) Z. Németh István: Hócompóc bohócai (AB-Art) Zsigmond Tibor: Csallóköz régi és új egyházi iskolái (Lilium Aurum) Zs. Nagy Lajos: Édeni vihar (Madách-Posonium) Zs. Nagy Lajos: Hamu Laci és az eretnek (Madách-Posonium) .y. BESZÉLGETÉS FISCHER ERNŐVEL Emberi léptékeket... Fischer Ernő képeit az 1981-es első „hazai" bemutatkozás után a közelmúltban másodszor láthattá a losonci Nógrádi Galériában a művészetpártoló közönség. Alkalmat adva a mintegy másfél évtizedes alkotói időszak összehasonlítására s egy életpálya megismerésére. A művésznek ritkán nyílik alkalma arra, hogy szülővárosába látogasson. Losonci kiállítása apropóján kérdeztem tőle, hogyan érzi magát idehaza. - A szülőföldre lépés menthetetlenül emóciókat, érzelmeket vált ki. Számomra tulajdonképpen az az érdekes, hogy ilyenkor mindig a gyermekkort kell konfrontálni azzal, amit most tapasztalok. Tíz éve jártam itt utoljára. Mit élek meg, amikor a városba lépek? Látom a református templomot, végigmenve a főutcán találkozom az YMCÁ-val, a Búza térrel ahol egykor dinnyehegyek magasodtak, Zólyom felé haladva, hallom a "Voda! Voda!" kiáltásokat, s előttem van, ahogy hatéves gyerekekként vittük a vizet a szaladó katonáknak. "Ezek egyszerre állnak össze egy közös élménnyé, s konfrontálódnak azzal, hogy mi van most. Számomra kicsit zűrzavaros lett ez a város. Hiányzik belőle valami nagyon lényeges: a tartás, ami mindig megszabja egy város belső karakterét. Losonc alakulóban, formálódóban van. Bizonyos, hogy évek múlva lesz ilyen vagy olyan karaktere. Pillanatnyilag nincs benne nyugalom, hiányoznak részei, amiket már nem is lehet betölteni. Az építészetnek egy sor megoldatlansága mutatkozik: még nem nőtt ki abból, hogy az emberi léptékeket kell újból meglátnia. - Nagy hatással volt önre Prága, a katedrálisok... - Igen a harmincas évek. Fiatal „Csóróként" érettségiztem... Anyám mondta, többé nem engedi meg, hogy gyárba menjek valamilyen munkára. Belőled inteligens embernek kell lenni, ezért mindent megteszek - mondta. S meg is tett mindent. Felkerülem Prágába, ahol nagyrészt abból éltem, hogy éjszakánként magyar feliratokat írtam, és a MAG-ban takarítást vállaltunk egy ruszinszkói magyar gyerekkel. Ezért ott a konyhában alhattunk. így lettem egyetemi hallgató, s közben éppen olyan egyetemi polgár voltam, mint a többiek. Egy polgári, demokratikus világba csöppentem, amely ugyan korántsem volt hibamentes, mondhatnám, alakulóban volt, de ez számunkra, az itteni magyarok számára újdonság volt. Prága nekem, mint vizuális embernek, aki a látványon és az élményeken keresztül dolgozza fel a világot, azt jelentette, hogy a Kempinskyben megnézheted a Nagy Prága képemet, amire ott nagyon büszkék. Nagyon sok idegen felhív, hogy látta a képet. - Ha végigtekint az életén, mi az, amit újra megcsinálna? - Ugyanígy? Mindent! A lényeg az, hogy az élethez hozzátartozik a szenvedés. Az is, hogy mezítlábas, nagyon szegény melós gyerek voltam. Hogy olyan szüleim voltak, amilyenek. Akik úgy küszködtek az életért, ahogy egy gyári telepen a mindennapi életért küszködni kellett. Ez nekem egy életre megadott mindent. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy szegénynek születtem, mert azt mondtam: pedagógus leszek, tanárember és festőművész. S amíg van bennem egy kis szusz, mindig is azon fogok dolgozni, hogy a lentről jövőknek a segítségére legyek, azokat oktassam. Ez az én életem ma is. „Azt mondják, hogy a XXI. század az agy évszázada lesz. Ha ez igaz, akkor ezen a kiállításon megtehetjük az első lépéseket a XXI. század felé. Fischer Ernő képei azzal, hogy a XX. század semmilyen stílusirányzatába nem sorolhatók be, azzal, hogy egy rendkívüli szintézist ábrázolnak, már megvalósítják azt, hogy az érzékszervekkel felfoghatatlant ábrázoljanak. Azt ábrázolják, ami valahol a lelkünkben már megvan, vagy már régesrégen megvolt, de elfelejtettük és újra fel kell fedezni. Én azt mondom, hogy Fischer Ernő a XXI. század festőművésze." Dr. H. Szabó Kinga, a Losonci Galéria igazgatónőjének kiállítást nyitó gondolatainak igazáról a képek látványával győződhetett meg az odaérkező látogató. PUNTIGÁN JÓZSEF