Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)
1994-11-21 / 269. szám, hétfő
I 8 I ÚJ SZÓ H I RDETES 1994. november 23. Halzl József tisztessége Néhány hete lapunk átvette a magyarországi Blikk cikkét, amely beszámolt arról, hogy a Magyar Villamos Művek Rt. rendkívüli közgyűlése leváltotta a vezetőséget, köztük Halzl József vezérigazgatót. A történtekkel viszonylag bő terjedelemben foglalkozott valamennyi budapesti napilap. Két okot említettek a leváltás indoklásaként: állítólag a vezérigazgató és az igazgatóság késleltette, sőt akadályozta a konszern privatizálását. Bírálták továbbá azt a tényt is, hogy a• villamos művek két esztendő alatt 920 millió forint veszteséget produkált, ennek ellenére az elmúlt három évben 900 millió forinttal támogattak mintegy 100, túlnyomórészt a Magyar Demokrata Fórum holdudvarához tartozó alapítványt. Az első indokot Halzl József egyértelműen visszautasította, az anyagi támogatások tényét nem tagadta, viszont részletesen megindokolta, hogy milyen célokra szánták a pénzt. 615 milliót kapott a Héra Alapítvány s ebből az összegből a volt vezérigazgató szerint azokat a szegény családókat támogatták, amelyek képtelenek voltak az egyre drágább villanyt és más energiát megfizetni. Több száz millió forint jutott a határon túli magyarokat támogató, jórészt ugyancsak MDF-érdekeltségű alapítványokba. A hír közlése után többen kifejezték rosszallásukat: miért kellett ezt a tudósítást átvenni, miért kellett a szlovákiai magyarság körében is köztiszteletnek örvendő Halzl Józsefet bántani. A Rákóczi Szövetség elnökének tisztességéhez, jóakaratához kétség nem férhet. Sok-sok újságoldalon át lehetne csupán akár csak tételesen felsorolni, hogy miben segített szlovákiai magyar intézményeknek és más közösségeknek. Méghozzá nem ideológiai alapon. Ő ugyanis azon kevesek közé tartozik Magyarországon, aki nem azt kérdezi, hogy melyik párt szimpatizánsa, hanem mi a célja, milyen tervezetre, elgondolásra kér támogatást a kérvényező. Halzl József legnagyobb érdeme a regionális célalapítványok létrehozása volt egész Dél-Szlovákiában. Ez a kezdeményezés abból a felismerésből indult ki, hogy társadalmi, nemzeti felemelkedés csak úgy válhat valóra, ha lakóhelyünkön és régióinkban lesz pénzünk és jó rendezőelvünk életrevaló gazdasági és szellemi projektek felkarolására. Érdemes lenne fölmérni: két esztendő múltán mit tettek eddig ezek az alapítványok? Halzl József cselekedetei egyértelműek. Ám a tények makacsok. Tény, hogy Magyarországon a rendszerváltást követően, sőt már a nyolcvanas évek elejétől igyekeztek az erkölcsi támogatáson túl anyagiakkal is segíteni a határon túli magyarságot. Ezt a nemes szándékot alkotmányban, kormányprogramokban rögzítették, ám a mai napig nem hozták létre a támogatás áttekinthető, ezáltal valamennyi érintett számára ellenőrizhető mechanizmusát. Emiatt nem szakmai, hanem pártpolitikai szempontok és ezek alapján megideologizált személyes kapcsolatok révén döntöttek milliók odaítéléséről. Emiatt összemosódott a jószándék és a különböző indíttatású kufárkodás. Emiatt kreáltak Magyarországon kegyelteket és mostohagyerekeket, sőt mindenható, mindenben döntő személyeket és általuk megbélyegzetteket, akiket szinte mindenből kisemmiztek. A pártpolitikai sugallatok ingatag talajára épült rossz modell egyik következménye, hogy veszteséges vállalat százmilliókat költött jótékonysági célra, vagy - a világon párját ritkító példaként - a Szerencsejáték Rt. két évig veszteséges volt, mára pedig éppenhogy nullszaldós, ugyanis Pösze Lajos, a vállalat volt vezérigazgatója 1992-ben 170 millió forintot fizetett ki túlnyomórészt ugyancsak MDF-alapítványok támogatására... Nem csoda hát, ha a szintén nem könnyű helyzetben lévő magyarországi adófizetők körében is betelik az a bizonyos pohár. Az áttekinthetetlen mechanizmusok és a suba alatt meghozott döntések súlyos emberi, közösségi károkat okozó viszálykodáshoz és gyanúsítgatásokhoz vezettek a határokon túl is. Szlovákiai magyar személyek és intézmények egész sora négy éven át keserűen vette tudomásul, hogy két hazai magyar politikus jóváhagyása nélkül egy fillért sem kaphatnak, bármilyen nemes szándékra, fontos tervezetre kértek pénzt. Kivéve az Illyés Alapítványt. Bizonyíthatóan akadt olyan kiadó, amely a jobboldali értékrendű MDF-alapítványoktól és a baloldali értékeket támogató József Attila Alapítványtól is kapott milliókat, személyes kapcsolatok és jól megideologizált kérvények alapján. Más kiadók viszont írhattak bármilyen megalapozott kérelmet, ha a két politikus összevonta a szemöldökét, nem volt pénz. Nem volt apelláta. Halzl József és több másjószándékú társa nem sikkasztott. Meggyőződése szerint nemes célokra költött állami pénzeket. Csakhogy sem ő, sem más nem tudja megmondani, valójában miként sáfárkodtak százmilliókkal. Lehetséges, hogy az egész összeget nemzetiségi kultúrára, közművelődésre, intézmények támogatására fordították. Akadnak, akik ebben kételkednek, és ujjal mutogatnak bizonyos személyekre. Vádaskodások helyett végre lépni kellene. Olyan pályázati rendszert kimunkálni és nyilvánosságra hozni, amelyben csak a szakmai szempontok lényegesek. Több pénz nem lesz ezután sem, ám ennek ellenére hiszem, hogy mégis több pénz jut majd valós szakmai érvekkel alátámasztott közcélokra. SZILVÁSSY JÓZSEF í VILLÁMINTERJÚ KIRÁLYHELMEC POLGÁRMESTERÉVEL. PÁSZTOR ISTVÁNNAL Jó csapatunk van... • Pásztor úr, nehezebb volt győzni, mint négy évvel ezelőtt? - Úgy érzem, nehezebb. Főleg azért, mert az egyik vetélytársam nem éppen tisztességes módszereket is alkalmazott ellenem. Meg az is közrejátszott, hogy egyesek megpróbálták megosztani az engem jelölő Együttélés és MKDM egységét, tömegbázisát. • Mi az, ami a leginkább hozzájárult az ön győzelméhez? Az, hogy az említett két mozgalom jelöltjeként indult, vagy a polgármesteri tisztségben kifejtett eddigi munkája? - Szerintem mindkettő. • Ön egyben országos parlamenti képviselő is. Győzi majd erővel és idővel a két tisztség ellátását? - Egyelőre hiszem, hogy bírni fogom. Sokat gondolkodtam azon, győzöm-e majd mindkettőt, illetve azon, hogyan lehet összehangolni a kettőt úgy, hogy a városnak ne hátrányára, hanem előnyére legyen. Nos, kétségtelen, a helyi teendők eredményes teljesítéséhez egy jó csapat, ügyes munkacsoport kell. Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján úgy látom, Helmecen ez a gárda lényegében megvan. Itt elsősorban a képviselő-testületre gondolok, meg az egyes bizottságokra, intézményekre. Bízom abban, hogy az Együttélés és MKDM mellett számíthatunk a Magyar Polgári Párt és a Demokratikus Baloldal Pártja hathatós segítségére is. Ez a két párt például a helyhatósági választásokon igen tisztességesen, demokratikusan viselkedett. Természetesen szorosan együtt kívánunk dolgozni a vállalkozókkal, a romák szervezetével, valamint a többi párttal, csoportosulással is. • Mi az, amit az elmúlt négy évben nem sikerült elképzelése szerint teljesíteni? - Kétségtelen, hogy a városfejlesztésben nem sikerült minden tervünket megvalósítani. Továbbra is időszerű például az új alapiskola építésének befejezése, a munkanélküliséget a vállalkozókkal együttműködve szeretnénk csökkenteni. Azon leszek, hogy bővüljön az önkormányzatok hatásköre, és a komáromi tanácskozás szellemében erősödjön a természetes közigazgatási régiók gazdasági szerepe. (gazdag) GJ ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT J ÚJJÁÉLEDT KIFEJEZÉSEK. A parlament pontosan két héttel az 1989-es fordulat ötödik évfordulója előtt szakbizottságot hozott létre az 1994 márciusában lezajlott kormányválság tanulságainak összegzésére. Néhány nappal az évforduló előtt pedig a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom több vezetője is abbéli aggodalmának adott hangot, hogy a november 17-re bejelentett diáktüntetés során „egyes politikai erők esetleg visszaélhetnek a tömegmegmozdulásban rejlő lehetőségekkel". Ugyanezekből a forrásokból olyan hírek is felröppentek, amelyek szerint esetleg sztrájkokra és más elégedetlenség-megnyivánulásokra is sor kerülhet a megemlékezések során. Nos, a diákok tüntetése során egyáltalán nem történt rendzavarás. Igaz, az egyetemi polgárok egyértelműen kifejezésre juttatták, miként vélekednek a „forradalom elfuserálásáról" (az egyik diákvezető találó kifejezése), mindazonáltal a tüntetések mindenütt november 17-ike szellemében, tehát békésen zajlottak. Úgy tűnik, sztrájkhullám veszélyétől sem kell egyelőre tartani; Mečiarék sztrájkokkal kapcsolatos utalásaira a szakszervezetek vezetősége kiegyensúlyozottan, ugyanakkor önérzetesen reagált. így ma, november 21-én akár azzal is elintézhetnénk a DSZM berkeiből származó jóslatokat, hogy: kár volt az ördögöt a falra festeni. Ugyanakkor lehetetlen volt észre nem venni, hogy az 5. évforduló megünneplése „veszélyeinek" ecsetelésekor tőrőlmetszett pártállami szakzsargont használtak a „győztes mozgalom" főpropagandistái. Még annyira sem erőltették meg magukat, hogy legalább más kifejezést használjanak a pártállam időszakában diszkreditálódott helyett. Akárcsak az emlékezetes Néhány mondat (1989 tavasza) „spontán" elítéltetésekor, úgy most is a „visszaélés" volt érvelésük kulcsszava. A parlamenti vizsgálóbizottság viszont akkor járna el a legstílusosabban, ha dokumentuma „Az 1992-es választások után a HZDS-ben és a társadalomban kialakult válság tanulságai" címen válna közkinccsé. Ezek után már minden csak azon múlik, 20 évig lesz-e ez a szellemi gyöngyszem katekizmusa a szlovákiai közéletnek, vagy „csak" néhány esztendeig. KIBONTJÁK A DU „CSOMAGJÁT"? Az Alkotmánybíróság egyértelműen állást foglalt a Demokratikus Unió választási szereplése ügyében. Kimondta, hogy a 10 ezer aláírás érvényességének elismerése a kerületi, illetve a központi választási bizottság hatáskörébe tartozik. Az Alkotmány értelmében az Alkotmánybíróság döntésének felülvizsgálatában a parlament sem illetékes. Ennek ellenére a DU jelölését támogatók aláírásait ellenőrzés céljából kikérte az SZK Nemzeti Tanácsának egy bizottsága, és a belügyminisztérium helyt adott a kérelemnek. A „leplombázott" iratköteg tehát a parlamentben van, és egyelőre még nem bontották fel. A törvények értelmében az aláírásszámlálók megállapításának akkor sem lehetne a DU parlamenti képviselői számára jogi következménye, ha kevesebb mint 10 ezer aláírást állapítanának meg a „csomagban". így felmerül a kérdés, vajon mi a célja a DSZM-nek az egész huzavonával? Számos jogtudós arra figyelmeztetett, hogy az aláírási íveken szereplők személyi adatainak „nyilvántartásba vételével" a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom törvénysértést követne el, hiszen módja nyílna a listákon szereplő személyek „káderezésére". Mečiarék azonban aligha erre törekednek elsősorban. Inkább az gyanítható, hogy a köztársasági elnöki intézmény diszkreditálása mellett „egy füst alatt" az Alkotmánybíróság tekintélyét is meg szeretnék kérdőjelezni. A hét folyamán eldől, feltörik-e a pecsétet, vagy ezt a lehetőséget rosszabb időkre tartalékolják. TÓTH MIHÁLY A Nordica finn jégtörőhajó legénysége szombaton reggel emelte ki a szeptember 28-án elsüllyedt Estonia komphajó roncsát a tengerfenékről. Az Estonia tragédiája több mint kilencszáz életet követelt. Pénzünk nagy részét megesszük T A SR-jelentés Az év első felében főleg a vállalkozói szférában növekedtek gyorsabb ütemben a bérek, miközben az egyes ágazatokban ez az ütem nem volt megfelelő arányban a gazdasági eredményekkel. Az SZK Statisztikai Hivatala szerint az átlagos Itavl nominálbér 5846 korona volt. A lakosság szociális helyzetéről szóló Jelentést a múlt hét folyamán megvitatta a parlament geszclós bizottsága Is. A lakosság szociális helyzetére nagy hatással van a bérek és a gazdasági eredmények közötti viszony alakulása. A szóban forgó jelentés szerint az 5388 nem pénzügyi vállalkozói szubjektum közül 2955 veszteséges volt, veszteségük összesen több mint 18 milliárd koronát tesz kl. A többi vállalkozói szubjektum össznyeresége közel 34 milliárd koronára rúg, és ezt főleg a vlllamoslpar és a bankszektor produkálta. A munkatermelékenység és a bérek alakulása közötti legnagyobb eltérés az fparl ágazatok közül főleg a gép- és műszergyártásban volt Miközben a munkatermelékenység ebben az ágazatban az előző évihez viszonyítva 9,4 százalékkal csökkent, a nominálbérek 19,7 százalékkal növekedtek. A gazdasági reform következtében az év első felében folytatódott a társadalom bevételi források szerinti rétegeződése. A háztartásokban növekedtek az élelmiszerre fordított kiadások, miközben a nem élelmiszer-jellegű árukra kevesebbet költött a lakosság. A háztartásokban a kiadásoknak a 42,5 százalékát élelemre, 32,8 százalékát nem élelmiszer-ipari termékekre, 24,7 százalékát pedig szolgáltatásokra fordították. A családi költségvetésekben az élelmiszerekre, italokra és a közétkeztetésre fordított kiadások a múlt év azonos időszakához képest 18 százalékkal növekedtek, és egy családtagra számítva átlagban 1050 koronára rúgtak. VÁLASZ OLVASÓINKNAK Dologi teher K. /.: A lakásszövetkezettől most kaptam meg a lakás eladásáról szóló szerződést, amelyben azzal a telekkel kapcsolatban, amelyen a lakóházunk áll, az szerepel, hogy valamiféle dologi terhet létesítenek. Miről van szó? Azt hittem, hogy a lakással együtt rendezik majd az építési telket is, és mindezt bejegyzik az ingatlankataszterbe. A kataszterrel kapcsolatban viszont csak a lakást említik, a telket, illetve ezt a bizonyos dologi terhet viszont már nem. Jól van ez így? írjam alá a szerződést? A dologi teher a polgári jog fogalma. Gyakorlatilag egy, a tulajdonjogot korlátozó jogi intézményről vagy más megfogalmazással élve: idegen dologbeli jogról van szó. A törvényes meghatározás szerint a dologi teher az ingatlan tulajdonosát valaki másnak érdekében korlátozza, mégpedig azzal, hogy köteles valamit eltűrni vagy valamilyen cselekvéstől tartózkodni, esetleg köteles valamit megtenni. Ilyen esetben a telek tulajdonosa nyilván azt lenne köteles eltűrni, hogy a földjén ott áll egy lakóház. Ez a kötelesség, dologi teher áthárul minden következő tulajdonosra is, azaz nem egy adott személyt terhel, hanem a telek mindenkori tulajdonosát. Nagyon fontos szabály viszont az, hogy a dologi teherből eredő jogok megszerzéséhez feltétlenül szükséges az ingatlankateszterbe történő bejegyzés (bekebelezés). Nézetünk szerint azonban a szerződés aláírása előtt elsősorban az 1993. évi 182. számú úgynevezett lakástörvény 23. paragrafusának második és harmadik bekezdésére kellene a figyelmüket összpontosítaniuk. Ez a két rendelkezés gyakorlatilag azt mondja ki, hogy a lakásszövetkezet tulajdonában levő ház alatt fekvő telek, ha 1993. szeptember elsejéig a korábbi jogszabályokkal összhangban a lakásszövetkezet úgynevezett állandó vagy tartós használatában volt, akkor ez a tartós használati jog a törvény hatálybalépésével a lakásszövetkezet tulajdonjogává alakult át (magyarán: az említett rendelkezés alapján feltehetőleg a lakásszövetkezet a beépített telek tulajdonosa). A lakásszövetkezet a beépített telekhez az előbb említett rendelkezés alapján megszerzett tulajdonjogot (vagy annak bizonyos hányadát) térítésmentesen, azaz ingyenesen köteles átruházni a lakás vagy a nem lakóhelyiség tulajdonosára (ez a kötelezettség terheli a lakásszövetkezetet akkor is, ha a lakás tulajdonjogát az úgynevezett szövetkezeti transzformációs törvény, azaz az 1992. évi 42. számú törvény alapján ruházza át). dr. P. D.
