Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-03 / 254. szám, csütörtök

Fotók: archívum AZ OLDALT ÍRTA ÉS SZERKESZTETTE: ORDÓDY VILMOS 1Q

| ŰJSZÓ MINDENNAPI BŰNÜGYEINK 1994. november 3. Túszdráma a Józsefvárosban sem akarta beengedni. Azok magukkal vitték, és a sertésé/ alá rejtett kését is megtalálták. Édesanyánk is a közelben volt, így Marian jóformán a karjai között halt meg. Mondanom sem kell, nagyon nehezen viseli a tragédiát. Jelenleg Karvinában lakó nővé rünknél próbálja visszanyerni lelki egyensúlyát. Képzelheti, hogy éreztük magunkat, amikor láttuk, hogy N. S. már másnap vagy harmadnap otthon volt. Úgy viselkedik, mintha misem történt volna. Egy hónapja találkoztam vele, akkor azt kiabálta, te leszel a következő. A sógoromat is megfenyegette. Pár napja megint a kapu előtt ácsorgott. Barátnőmmel arra mentünk, s ő provokálva arra kért, fizessek neki valamit a kocsmában. Elküldtem a pokolba. Erre azt kiabálta, hogy várjak csak, majd engem is elintéz. A megboldogult 18 éves húgával is találkozott. - Amikor észrevett, utánam köpött. Úgy tesz, mintha mi lennénk a vétkesek. Azt is tudni kell róla, nem idevalósi. Falujában, Deákin azonban nem tűrték meg, ezért kénytelen volt elköltözni. Elmentem a községi hivatalba, és kértem, lakoltassák ki. Azt a választ kaptam, kérésemet adjam be legépelve, és gyűjtsek aláírásokat. Remélem, testvérem gyilkosát elítélik és lecsukják. De még itt marad a fia, aki sok mindenben hasonlít az apjára. Az iskolában felkerestük a biciklitolvaj hírében álló fiú volt osztályfőnökét, és arra kértük, jellemezze hajdani diákját, akiről azt is beszélik, meglopta tanítónőjét. - Attila agresszív, csúnyán beszélő, nehezen nevelhető, sok problémát okozó gyerek volt. Tanulótársai féltek tőle, és nem csupán azért, mert rendszeresen elszedte tízóraijukat. Hogy ne kerüljön konfliktusba a többiekkel, a pszcihológus tanácsára külön foglalkoztunk vele. Az a pedagógus, akinek volt szabad órája, csak őt okította. Egy ilyen különórát arra használt fel, hogy meglopja tanítónőjét. Háromezer koronát emelt el a táskájából. Szerencsére kolléganőm gyorsan rájött, hogy nincs meg a pénze, de így is már csak egy ezrest sikerült visszakapnia. A maradék pénzt, ha jól tudom, részletekben hajtotta be a szülőktől. Természetesen a polgármester véleményére is kíváncsiak voltunk, ám házon kívül tartózkodott, így egyik munkatársával, Kontár Valériával beszéltünk. Ő annyit mondott, nekik tiszteletben kell tartaniuk a bíróság döntését. Nincs tudomása arról, hogy N. S. jelenleg veszélyeztetné a helybélieket. A sajnálatos tragédia óta csak egy nyugdíjas bácsi emelt panaszt, mert megszólította, és pénzt kért tőle. Amikor elutasította, megfenyegette. N. S. ügyének tárgyalására a közeljövőben kerül sor. Mi sem fogunk hiányozni, és a fejleményekről tájékoztatjuk majd az olvasókat. LÁTOGATÁS A POKOLBAN „Imádok ölni!" „Ez maga a pokol!" A látogatónak etömör jellemzéssel mutatja tie Valerija Gurjeva az általa vezetett különleges moszkvai klinikát, ahol már negyven esztendeje foglalkozik bűnöző gyermekekkel. Az ő szakvéleménye dönti el, hogy a fiatalkorú bűnözők beszámítható állapotban követték-e el tetteiket. A bűnözők egyre fiatalabbak, aminek több Oka van. Az egyik társadalmi: a változások nyomán egyfelől nagyobb a szegénység, másfelől kirívó az utcákon jól érzékelhető hirtelen gazdagság. Mindkét jelenség kényszerít, illetve csábít a bűnre. De közrejátszik az is, hogy a környezetkárosodás nyomán sok gyerek születik különféle fizikai-pszichikai hátrányokkal. A professzor asszony bemutatott a külföldi újságíróknak néhány fiút. (A lányok számára itt nincs hely, őket a felnőtt nők között helyezik el, Gyurjeva szerint „ennek minden súlyos következményével <együtt, hiszen jelentős részük profi bűnözővé válik".) Gyima D., 15 éves: - Szokás szerint részeg voltam. Leszálltam a villamosról. Megláttam a kislányt. Neki akartam esni. Ő védekezett. Feldühödtem. Megerőszakoltam. Utána egy kővel szétvertem a fejét. Vologya, 16 éves: - Imádok ölni, imádom hallani az áldozat hörgését és a csontok reccsenését, imádom látni, amint folyik a vér. (Gurjeva szerint ő a legreménytelenebb eset.) Igor, 16 éves (részeges mostohaapja folyton verte az édesanyját): - Ne félj, mama, ez többet nem fordul elő. Mikor ezt kimondta, megkereste a férfit, kicsalta a kocsmából, és megölte. Aljosa, 12 éves. Megölte apját és anyját. Miért? - El akartak költözni egy másik városba. Azt remélték, ott kapnak munkát. Én meg hiába mondtam, hogy itt akarok maradni, itt van az összes barátom. Nem hallgattak rám, magukra vessenek. - Professzor aszony - kérdezte az egyik újságíró -, ön, akinek ennyi szörnyű élménye van e falak között, nem fél az utcán? - Nem. Ha fiatalok gyanús csoportját látom, ott Is arra gondolok, amire itt, munka közben: ezek végül is gyerekek, akik legalább annyira áldozatok, mint bűnözők. És akiket meg kell menteni. (Zsaru) Verekedéshez riasztották a józsefvárosi járőröket azon a vasárnapon, a kora délutáni órákban. A Diószegi Sámuel utca 22. szám alatt egy sokkos állapotban levő asszonyt találtak, akit agyrázkódással azonnal kórházba szállítottak a mentők. Hamarosan kiderült, hogy a szerencsétlen asszonyt volt ura hagyta helyben. A rendőrök nyomban megkezdték a férfi felkutatását, hamarosan el is jutottak a lakásához. Itt azonban először egy kaukázusi juhász fogadta az érkezőket, s ezután jelent meg az ajtóban a férfi, karján egy kislánnyal. A kicsivel fenyegetőzve akarta a rendőröket távozásra bírni a szemmel láthatóan zavart tekintetű apuka. Mivel a rendőrök azonnal látták, hogy a gyermek közvetlen életveszélyben van, rádión erősítést kértek, s felkészültek egy esetleges azonnali beavatkozásra is. Pillanatok alatt a helyszínen volt a rendőr-főkapitányság 8-as akciócsoportja, valamint a kerület összes szabad járőre. Megkezdődött az udvari lakás körbekerítése, valamint a tárgyalás a túszejtővel. A cél a gyermek életének, testi épségének a megmentése volt, ezért az akció vezetője minden lépést átgondolt, igyekezett megnyugtatni a felbőszült férfit. Idegfeszítő pillanatok következtek. A szomszédok, ismerősök próbálták jobb belátásra bírni az apát. Lassan múltak a percek, a negyedórák. Aztán elfogyott a lakásban a cigaretta. Az akciósok tudták, fordult a kocka. Az alkohol és a nikotinéhség hamarosan megtöri az amúgy is labilis alkatot. Először sikerült rávenni a dühöngőt,. hogy az óriási kutyát engedje ki. Nyílt az ajtó, s Bill, a morcos kaukázusi juhász kicammogott a lakásból. Ebben a pillanatban vették át a rendőrök a kezdeményezést, egyszerre hatan rontottak be az ajtón. Mire az apa bármit is tehetett volna, már biztos kezekben volt Brigitta. Kattant a bilincs, s egy perc múlva már nyoma sem volt az udvaron a feszültségnek. Megkönnyebbült mindenki, a túszejtő is talán már megbánva az egészet -, nyugodtan ült be a járőrkocsiba. Bill a szomszéd pártfogásában szemlélte az eseményeket. Brigitta is kidörzsölte az utolsó könnycseppeket a szeméből, sőt mosollyal fogadta, hogy cipőjét egy kedves törzsőrmester lány adta fel rá az udvar közepén. A túszdráma megoldódott, de a család további sorsának alakulása nem látszik biztatónak! (Zsaru) Tettes - szabadlábon EMBERÖLES FELSOSZELIBEN I/Ida Marian - élt 25 évet - olvasható a felsőszeli temető egyik sírján álló fakereszten, amely semmiben sem különbözik a többi friss sírhanton levő kereszttől. Csak a halál oka merőben más. A fiatalember életét nem gyógyíthatatlan kór vagy autóbaleset oltotta ki - erőszakos cselekmény áldozata lett. N. S.-t a faluban csak úgy emlegetik (és minden bizonnyal jogosan): „az a gyilkos". Mi mégsem sütjük rá ezt a szörnyű bélyeget. Annál is inkább, mert amíg a bíróság nem hirdeti ki az ítéletet, nincs jogunk ilyen jelzővel illetni. A tények viszont megmásíthatatlanok. N. S. hirtelen haragú, garázda ember hírében állt, és már korábban is volt egy késelési esete. A közelmúltban nyakon szúrta falubélijét, egy kis jóakarattal azt is mondhatnánk, a barátját, aki perceken belül belehalt súlyos sérülésébe. A tragikus incidensnek több szemtanúja volt, így az elkövetés módja teljesen egyértelmű. A további fejlemények mégis a megszokottól eltérően alakultak. A hatóságot nem érheti vád. A rendőrök a tettest rövid időn belül letartóztatták, megkeresték és lefoglalták az elrejtett kést is. A bíróság viszont úgy döntött, hogy az elkövető szabadlábon védekezhet. N. S. tehát az áldozat családtagjainak és a falu lakosságának a legnagyobb megdöbbenésére már a temetés napján otthon volt. Nem csoda, hogy az emberek fel voltak, fel vannak háborodva, és egyesek félnek, mert a garázda férfi a kezdeti meghunyászkodás után már ismét kezdi kimutatni foga fehérjét, és az életveszélyes fenyegetésekkel sem fukarkodik. A helyszínen járva az első információkat az italboltban és az utcán szereztük. A megkérdezettek nem rejtették véka alá véleményüket, ám - és ez is jelzésértékű - csak név nélkül voltak hajlandók beszélni. „Az első napokban, amikor valóságos lincshangulat uralkodott a faluban, ez a gazember meglapult, nem mert az emberek szeme elé kerülni. De most már a kocsmába is eljár. A legrosszabb az egészben, hogy roppant kiszámíthatatlan, az ember sohasem tudja, hányadán áll vele." „Azt is beszélik, nem teljesen komplett. Mi, akik ismerjük, inkább úgy jellemeznénk, hogy dörzsölt fickó, akinek megvan a magához való esze." „Ha viszont nem épelméjű, helyezzék zárt intézetbe, hogy ne veszélyeztethesse többé az emberek testi épségét." „Állítólag úgy próbálják beállítani az esetet, hogy önvédelemről volt szó. De könyörgöm, ez merő képtelenség, hiszen a tettes egy nagy darab erős ember, áldozata pedig egy cingár legényke volt... A tőrkés használatát semmi sem indokolta." „Hogy lehet szabadlábon egy olyan férfi, akinek már korábban is volt egy hasonló esete? Akkor valakitől pénzt kölcsönzött, és amikor az illető visszakérte, behívta a házába, és a fizetés helyett hasba szúrta. A hitelezőt csak a gyors orvosi segítség mentette meg." „Sajnos, a fia az ő nyomdokaiban jár. Ha a faluban eltűnik egy bicikli - és ez elég gyakori eset -, tuti, hogy az ő keze van a dologban. Legutóbb ismerősöm udvarából loptak el két drága kerékpárt. Egy házkutatás során állítólag kilenc bicajt foglaltak le nála. Különben is, mit lehet várni egy olyan kölyöktől, aki saját tanítónőjét is meglopta." „Megmondom őszintén, nekem az a véleményem, hogy az illetőt azért is engedték haza, mert »csak« egy szegény asszony gyerekét tette el láb alól, akinek se pénze, se befolyásos ismerőse..." Az áldozat édesanyjával nem találkoztunk, beszéltünk viszont a megboldogult Vida Marian húgával és öccsével, aki szemtanúja volt testvére halálának. - Aznap többedmagammal egy újonnan felépített maszek szórakozóhelyen dolgoztam. Anyu is ott takarított. N. S. a közelben az utcán ácsorgott, csak pár méterre tőlünk. Nemsokára láttam, hogy jön a bátyám. Váltottak pár szót, aztán hirtelen vitatkozni kezdtek. N. S. a bátyámba rúgott, aki lerogyott, majd mikor megpróbált feltápászkodni, nyakon szúrta. Az egész egy pillanat műve volt. Odarohantam, Marianból csak úgy dőlt a vér. Segíteni nem tudtam, ezért hívtam a mentőket és a rendőröket. Az orvos gyorsan a helyszínre ért, de már nem volt segítség. A tettes hazafutott, és magára zárta az ajtót. A rendőröket A testvér a sírnál (Ordödy Vilmos felvételei)