Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-17 / 266. szám, csütörtök

[61 ÚJ SZÓ MINDENNAPI BŰNÜGYEINK 1994. november 17. Éjféli erőszak a temetőben A „zodiákus gyilkos" MEGGYALAZVA ES MEGVADOLVA Az erőszakos nemi közösülések kivizsgálása olykor igen kemény diónak bizonyul. Főleg akkor, ha az áldozat csak napok, hetek múlva jelenti be a történteket. Nem egyszer az is előfordul, hogy a feljelentés nem fedi a valóságot, vagyis, hogy egy-egy hölgy bosszúból vagy más célból próbál csőbe húzni valakit. Az igazság megállapítása az említett esetekben roppant nehéz és felelősségteljes feladat. Valószínűleg az alábbi drasztikus eset tisztázása is - noha a tények egyértelműnek tűnnek - alaposan megizzasztja majd a bűnüldöző szerveket. A dolog pikantériája, hogy az egyik gyanúsítottnak a papája a falu polgármestere. Az apa, ahelyett, hogy elítélné fiacskája tettét, úgy próbálja beállítani a történteket, mint a személye ellen irányuló, lejáratására szervezett provokációt. (Elvégre, a legjobb védekezés a támadás.) De nézzük, mi is történt azon a szerencsétlen szeptemberi éjszakán. A 32 éves Antónia asszony férje és 4 éves kislánya már az igazak álmát aludta, ő azonban még nem vágyott az ágyba. Eszébe jutott, hogy a közeli motelben diszkó van. Gondolta, rég nem volt szórakozni, és egy kis lazítás nem bűn. (Könnyelműségét azóta ezerszer megbánta.) A jegyzőkönyvbe diktált vallomása szerint - ezt több tanú is bizonyította - egy, legfeljebb másfél órát töltött a zenés helyen. Ez alatt az idő alatt két vodkát ivott meg. Talán az alkohol, talán a közelmúlt szomorú emlékei késztették arra, hogy ebben a kései órában látogasson az út túloldalán levő temetőbe, ahol édesanyja és tragikusan elhunyt fivére fekszik. A szórakozóhely előtt egy falubéli fiatalember cigarettázott. Megszólította, és arra kérte, kísérje a temetőbe, mert egyedül fél. A srác bólintott, és jelezte, indulhatnak. Közben, - ám ezt már Antónia nem látta - intett a távolabb diskuráló két barátjának, hogy kövessék őket. Amikor az asszony a tesvére sírjához érve letérdepelt és imádkozni kezdett. Abban a pillanatban fiatal kísérője rávetette magát, és ott a sírhanton erőszakkal magáévá tette. Hiába védekezett, rimánkodott, fenyegetődzött és kiabált segítségért az asszony. Erősítést csak - két haverja személyében - a támadó kapott. A barátok türelmesen vártak míg társuk készen nem lett, aztán a másik fiú következett. A harmadik sem akart kimaradni a durva szórakozásból. Ő viszont a változatosság kedvéért orális szexre akarta rákényszeríteni a megalázott és sérült nőt. Antónia összeszedve utolsó erejét, futásnak eredt, és sikerült eltűnnie a sírok között. A három gazember egy ideig kereste, aztán odébbállt. A vérző, mezítlábas nő egy ideig várt, majd amikor úgy gondolta, elmúlt a veszély, kimerészkedett rejtekhelyéről, és visszatért a motelba. Ott viszont hiába kért, remélt segítséget. A személyzet kinevette, majd szívtelenül kitessékelte. Szerencséjére egy közeli bérházban megkönyörültek rajta. A kései óra ellenére befogadták, meghallgatták, bekötözzték vérző lábait, majd a történtekről értesítették a rendőrséget. A rendőröknek nem okozott túl nagy gondot letartóztatni a három tettest - két fiatalkorút, és egy tizennyolc éves ficsúrt, a polgármester fiát. A durva trió - és ez senkit sem lepett meg - a kihallgatást követően szabadlábra került. Rövid élet, hosszú szenvedés visszatért Kaliforniai rendőröktől származik a neve a furcsa gyilkosságsorozat elkövetőjének. Először a 70-es években San Franciscóban tűnt fel, s azzal tette magát félelmetessé, hogy áldozatait rendkívül pontosan célzott lövésekkel ölte meg. A hatóságok már akkor minden rendelkezésükre álló eszközt bevetettek, hogy a kegyetlen orvlövészt kézre kerítsék, de mindhiába, nyomtalanul eltűnt. A „Zodiákús" 1990 tavaszán több New York-i kerületben Queens, Brooklyn - újból felbukkant. Gyilkosságait „kézjegyének" megfelelő precízséggel és szisztematikussággal követte el. Áldozatai az állatöv különböző jegyeiben születtek. Az egyes gyilkosságok között 21 nap vagy annak többszöröse telt el. A kiemelten kezelt bűncselekmény-sorozat tettesének elfogása érdekében mindent megtettek a bűnüldözők. A rendőri vezetés egy 50 főből álló speciális egységet hozott létre, amely kizárólag csak a különös gyilkos felkutatásával foglalkozott. A bűnös azonban, érzékelve a rá leselkedő veszélyt, újból elillant, mint a kámfor. A fegyverével halált osztó gyilkos az idei nyártól ismét félelemben tartja az amerikaiakat. A bűnügyi szakemberek az ő számlájára írják azt a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságsorozatot, amelynek kiszemeltjei vétlen polgárok. Július 22-én egy New York melletti vndéglőben kezdődött a Zodiákus rémtetteinek újabb fejezete. Steven Chaifetz és felesége békésen vacsorázott az étteremben, amikor váratlanul lövedék csapódott be a helyiség ablakán. A férfival rögtön végzett a mellébe fúródó golyó. A következő töltény pár nap múlva egy benzinkúti alkalmazott, Ali Gocmez mellett verődött a golyóálló üvegnek - ezúttal a kiszemelt áldozat a fülke védőüvegének köszönhetően életben maradt. A veszélyes merénylő utoljára augusztus elején oltott ki emberéletet. Kathleen Spataforát is a mesterlövész Zodiákus ölte meg, s gyilkos passziójával máig sem hagyott fel. (Police Press) Az arnsbergi ház előtt megálló halottszállító kocsi ajtajának csapódásakor kíváncsi fejek jelentek meg az ablakokban. Később megtudták, hogy a Z. család 3 éves kislánya halt meg. A családról csak keveset tudtak, a gyereket is ritkán látták, de a hír hallatán valamennyiük szívébe beköltözött a részvét és a fájdalom. Csak akkor döbbentek meg igazán, amikor tudomásúkra jutott: évek óta egy elállatiasodott asszony szomszédságában éltek. A törvényszéki orvos által kiadott boncolási jegyzőkönyv láttán még a legerősebb idegzetű emberen is remegés fut át. Kulcscsont- és alkartörés, izomroncsolódások, az egész testet borító véraláfutás. A halál közvetlen oka: a koponyát és az agyat ért sérülés. A kislányt 3 éves korában ragadta el a számára talán megváltást hozó halál. A vád: halált okozó súlyos testi sértés. Petra Z.-t, a kislány 27 éves édesanyját az arnsbergi törvényszék 7,5 év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A Bild munkatársa részletesen beszámol a tárgyalásról, tudósítása nyomán kirajzolódik az eltelt három év szörnyűséges története. - Nincsenek szavak arra, hogy ez a szerencsétlen kislány mennyit szenvedett - indokolta meg a döntést a törvényszéki bíró, s nem is próbálta palástolni mélységes megvetését. A gonosz asszony egykedvűen, rezzenéstelen arccal hallgatta az ellene felhozott vádakat. A szerencsétlen gyermeket az „anya" már 9 hónapos korában a legelvetemültebb módszerekkel kínozta, csak azért, mert sírt, vagy tele lett a pelenkája. Bottal ütötte, ahol érte, fejét többször az ágy rácsához csapta. Máskor fapapuccsal verte a kis testet. Egy alkalommal tenyerét a forró tűzhely lapjához szorította. E részletek felidézésekor hanA faluban az az általános vélemény, hogy a kamaszok rovásán már sok balhé van, de úgy, ahogy az eddigieket, ezt az utolsót is sikerül majd megúszniuk. Antóniát közben kétszer is felkereste az egyik tettes édesanyja, és megpróbálta rávenni - pénzt is Ígérve -, hogy vonja vissza feljelentését, mert fiacskája nem élné túl, ha elítélnék és rács mögé kerülne. A polgármester előbb burkoltan, majd egyre nyíltabban szintén nyomást gyakorolt a feljelentőre. Látva, hogy, a nőt nem tudja eltántorítani szándékától, fenyegetőzni kezdett. Behívatta idős apját, és figyelmeztette, ha a lánya nem gondolja meg magát, csúnyán ráfizet. A temetői incidens szenvedő alanya és családja idegileg már kikészült, mégsem hátrál meg. Antónia asszony, hogy ne tussolhassák el az ügyet, levelet írt az országos rendőrkapitánynak. Közben a polgármester úr is hallatott néhányszor magáról. Állítólag már nem akarta magát jelöltetni a helyhatósági választásokon, de a körülmények rákényszerítették, hogy mégis induljon. Ezt követeli a becsület. Különben is, biztosan tudja, hogy az egész erőszakolási történetet az ő lejáratására rendezték meg. Önerőből nyomozott, és sikerült kiderítenie, hogy az asszony azon az éjszakán részeg volt, - és szánt szándékkal csalta a fiút a sírok közé, ahol a következő szavakkal bátorította fiatal partnerét: Gyere, neked erre szükséged van... Az emberek hallgatnak és kíváncsian várják az igazság istennőjének döntését. gos morajlás futott át a tárgyalótermen. Nyomorult életének utolsó napján Sarah a konyhában a földre ejtett egy szelet kenyeret. Anyja éktelen haragjában a konyhaszekrényhez lökte. Az egyensúlyát vesztett kislány a konyha kövezetére zuhant, s ott feküdt apja hazaérkezéséig. A kihívott orvos azonban már csak a halál beálltát tudta megállapítani. Büntetését az apa sem kerülhette el. Ő maga ugyan soha sem bántotta gyermekét, de három éven keresztül tétlenül nézte, hogy az ártatlan kis ember szinte naponta kerül a pokol tornácára. Az apa bűnrészesség vádjával állt a bíróság előtt. Az ítélet: 4,5 év börtönbüntetés.(Zsaru) Az oldalt írta és szerkesztette: ORDÓDY VILMOS A szörnyeteg gyerekgyilkos Nemrégiben zárult le Nagy-Britannia leghosszabb, legdrágább és legszélesebb körű nyomozása - 12 millió fontba került, 22 tonna dokumentációt „termelt", és az akció során 56 ezer nyomot ellenőrzött a rendőrség. A nyomozás eredményeként május 19-én életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Robert Blacket, a 47 éves skót teherautósofőrt. Blacket 1990 júliusában tartóztatták le - egy szemtanú hívta ki a rendőrséget, miután látta, hogy Black egy tizenéves kislányt erőszakkal berángatott a furgonjába. Börtönbüntetése alatt a rendőrség Blackre összpontosította a figyelmét, és aprólékos nyomozómunkával bebizonyította, hogy három másik kislány elrablásáért és megggyilkolásáért is felelős. A brit törvények szerint a halottnak kijáró tisztelet, azaz egy „rendes" temetés megakadályozása is bűntény, és Black e téren is, bűnösnek találtatott. Susan Maxwell 11 éves volt, amikor 1982-ben eltűnt. Oszlásnak indult tetemét 13 nappal később találták meg 164 mérfölddel délre lakóhelyétől. Caroline Hogg 5 éves volt, amikor 1983-ban eltűnt, 12 nappal később akadtak rá holttestére 808 mérfölddel délre lakóhelyétől, és csak 24 mérföldre attól a helytől, ahol Susan Maxwell holttestére rábukkantak. A 10 éves Sarah Harper 1986-ban tűnt el, és majdnem egy hónappal később találták meg tetemét 80 mérföldre a lakóhelyétől. Black plakátokat szállított ki egy londoni központból, keresztül-kasul az országban. A kézbesítések helye és ideje egybeesett a kislányok eltűnésével. Hitelkártyájának a blokkja percre pontosan mutatja, hogy mikor és hol tankolt. E tényszerű bizonyítékon kívül Black „jellemrajza" is alátámasztotta a nyomozást. Skóciában árvaként nőtt fel, először fogadott szülőknél nevelkedett, majd azok halála után árvaházba került, ahol 10 éves korától rendszeres fizikai és nemi erőszaknak volt kitéve. Először 16 éves korában ítélték el szexuális bűntettért. 1967-ben, 20 évesen egy évre javítóintézetbe küldték, mert lakásadójának 6 éves kislányát molesztálta. Szabadlábra helyezése után rögtön elköltözött Londonba. Az angol hatóságoknak semmi tudomásuk nem volt múltjáról. Blacket Londonban csöndes, visszahúzódó, de alapvetően melegszívű, jó természetű embernek ismerték. Lakásadóinak gyerekei csak testi higiéniájáról viccelődtek. Nem csak, hogy nem tartotta magát tisztán, de furgonját vécének és hálónak egyszerre használta utazásai során. Az alapos házkutatás pornóújságokat és videókat hozott felszínre az autóból, és gyermek ruhaneműket. Black több száz órás kihallgatás alatt semmit nem vallott be. A rendőrtiszteknek adott válasza a „No, comment": „nincs megjegyezni valóm" kifejezésre szorítkozott. Egyedül egy Ray Wire nevű híres pszichológusnak volt hajlandó beszélni. Neki mondta el, hogy úgy emlékszik: nevelőszülei kislánynak öltöztették és furcsa játékokat játszottak vele, s hogy az árvaházban rendszeresen megerőszakolták. Mottóját (amit egy másik pederasztától hallott) is elmondta a pszichológusnak: amikor a gyerekek már elég nagyok (a szexhez), akkor már elég idősek (ahhoz, hogy eljárjon a szájuk). Black úgy érezte, tulajdonképpen szereti a gyerekeket, és nem tudta elviselni a tudatot, hogy fájdalmat okoz nekik. Ezért ölte meg őket. A rendőrség még 19 másik esetre is kiterjeszti a Blacknyomozást. Az áldozatok között francia, holland és német gyerekek is vannak, és meggyilkolásuk Black stílusára utal. (Nők Lapja)