Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)
1994-11-16 / 265. szám, szerda
1994. november 18. HIRDETÉS ÚJ SZ Ó L"5L A TRANSZFORMÁCIÓ UTÓHATÁSAI A RIMASZECSI SZÖVETKEZETBEN Nincs ezer istálló... hogy nem tudjuk elvégezni ezeket a jogosan elvárt szolgáltatásokat, mert egyre kevesebb a gépünk, miközben majdnem az eredeti nagyságú földet kell megművelnünk. Az eredeti nagyságot, mert hiába vették ki a földet, tőlünk várják el a segítséget. Hozzáteszem: teljesen megértem őket, hiszen a szövetkezetünk ezzel tartozik nekik. Szóval ember legyen a talpán, aki most itt rendet teremt. Eddig 700 hektár földet vettek ki a szövetkezetből. Ki mennyit, az megoszlik, a legnagyobb terület hetven hektárnyi, a legkisebb fél hektáros. Összesen hatvan földtulajdonos kérvényének tettünk eleget. Az ősszel újabb 300 hektárral csökken a területünk, és félek, most kezdődnek az igazi problémák. Vagyonrészben lassan nem lesz mit kiadni. Nagyon szívesen kiadnánk az istállókat, az irodahelyiségek felét, de ezek senkinek sem kellenek. Mindenki traktort szeretne, meg gépeket. Szétosztja a szövetkezet vagyonát A még ma is öt falu határát egyesítő szövetkezetnek a transzformáció kezdetekor 800 dolgozója és 2300 hektár szántóföldje volt. A dolgozók száma mára 130-ra, a szántóföldé 1600 hektárra csökkent. Amint azt az elnök elmondta, a különbözet esetében kevés kivételtől eltekintve csak a birtokviszony változott meg, a földet továbbra is a szövetkezet műveli. Műveli, amennyiben marad rá ideje. A gazdák panaszkodnak, és teljes joggal. Panaszkodik a tagság is, az elnököt hibáztatja. Akik a közösben kívánnak továbbra is dolgozni, azt vetik az elnök szemére, hogy szétosztja a szövetkezet vagyonát. Lényegében a tagságnak is igaza van, mert lassan azokra a gépekre kerül a sor, amelyek nélkülözhetetlenek a szövetkezetben. Az sem dicséri az elnököt, aki már most tudja, hogy hetek múlva a járműve, amellyel éveken át kenyerét kereste, vagyonérték fejében más gazdá hoz vándorol. Az elnök említette, hogy az ősszel újabb 300 hektárral csökken a szövetkezet földterülete, ezzel arányosan csökkenteni kell a dolgozók számát is. Viszem a vagyonom - Kevesebb föld kevesebb dolgozónak nyújt munkalehetőséget és megélhetést, és ez természetes - folytatja az elnök. - Itt van a második nagy probléma, mert ha csökkentjük a létszámot, ez egy újabb lavinát indít el. Akit elbocsájtunk, kiméreti földjét, tehát újabb dolgozókkal kell csökkenteni a létszámot, akik ugyancsak viszik a földjüket, és nincs megállás. A bűvös Lassan már nem lesz kiadni való gép körbe nem tudunk beleavatkozni. Aztán itt van az összefonódottság. Mondjuk akad egy nélkülözhető adminisztratív dolgozónk, ha elküldjük, viszi a férjét is, aki esetleg egyik kulcsemberünk... Kellene egy bekötőút Megállunk Zádorban, szétnézünk Rimaszécsen. A gazdasági udvarokban épült, ilyen-olyan állapotban lévő istállókra mindenhol ugyanaz a kép a jellemző. A farmergazdálkodáshoz túlságosan nagyok, ezenkívül közel épültek egymáshoz. A kísérőm szerint a legkisebben 100 darab szarvasmarha fér el, a legnagyobbakba akár 320 is beköthető. S ha véletlenül találnak a gazdaság végében egy olyant, amelyik megfelel a gazdának és alkalmasínt bekeríthető, külön bejáratot nem nyithatnak hozzá. így az újdonsült gazdának - még ha gyöngytyúkot nevel is - alkalmazkodnia kell azokhoz a szigorú előírásokhoz, amelyet a tomboló sertéspestis miatt a gazdaságok ellenőrzésére és fertőtlenítésére dolgoztak ki a járási hivatal és Farmergazdálkodási célokra nem jók ezek az istállók (A szerző felvételei) az állategészségügyi központ il letékesei. Lenne megoldás A szövetkezet tavaly óriási veszteséggel zárt. A veszteséget leírták a vagyonértékből. Ebben az évben rekordmennyiségű gabona termett, az elnök szerint a tavalyi veszteség egy részét most jóváírják. És beruháznak. - Az utolsó energiánkkal beruházunk, gépeket vásárolunk folytatja az elnök. - Tavaly egy nagyteljesítményű vetőgépet vásároltunk, az idén pedig egy cukorrépakombájnt. Eddig a cukorrépa kiszedéséhez rengeteg erőt kellett mozgósítani, elavult gépekkel dolgoztunk, ráadásul a 30-40 százalékát elszórták. Az új répakombájnunk minimális veszteséggel dolgozik, és csak három személy szükséges hozzá. Beleértve az elhordó jármű vezetőjét is. Mindezek ellenére azt kell mondanom, hogy bankok nélkül, hitelek nélkül nem tudunk megbirkózni a problémákkal. Csak nem tudom, hogy a pénzintézmények hogyan akarják visszakapni a pénzüket, az eddig felvett hiteleket. Azzal, hogy felemelték a kamatot, nem segítettek magukon. Azzal csak a hitelezőjét segít megfojtani. A bank szakembereket küldhetne a termelőkhöz - beleértve a magángazdákat is -, és amely gazdaságot arra érdemesnek találná, azt támogatná. Ezen olyan beruházások támogatását értem, amelynek révén nagyobb lenne a termelékenység. A hitelezők közül talán néhányan biztosan csődbe mennének, a bank elveszítené a pénzét, de a többségtől visszanyerné. így szerintem kialakulna két erős csoport, a farmerek csoportja és a szövetkezeteké. Az elnök szerint más okok miatt is szükséges lenne a szövetkezeti forma gyors támogatása. Lassan új nemzedék szivárog be a termelésbe, amelynek tagjai még nincsenek megfertőzve a jól ismert „munkabetegségekkel". Mert transzformáció ide, transzformáció oda, „a jéerdé" sokak számára, „csak" közös marad. Továbbra is. FARKAS OTTÓ SZOMOLAY FERENC: A vagyonalapban is mindenkit leváltottak Csirke József Csirke József, a Rimaszécsi Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke azon kevesek közé tartozik, akik annak idején szüleik birtokán kivették részüket a mezőgazdasági munkákból. Kaszált, kapált, aratott, állatokat nevelt... Szülőfalujában, Óbáston ugyanis az utolsók között alakult meg a szövetkezet. Tulajdonképpen meg sem alakult, hanem a hetvenes évek legelején egy rendelettel elvették a gazdák földjét, és a környéken működő közöséhez csapták. így a háború után megkezdődött földreform Gömörben is befejeződött. Az ősei birtokán többé-kevésbé gazdálkodni tudó fiú főiskolára jelentkezett. Elvégzése után a rimaszécsi szövetkezetben helyezkedett el, ahol sok mindenbe belekóstolhatott, különböző beosztásokban dolgozott. A politikai fordulat után a tagság elnöknek választotta meg. Akkor bizonyára még nem sejtette, mibe vág bele, és hogy a szülők mellett szerzett tapasztalat mostanság egy másik főiskolával felér. Jó másfél évvel ezelőtt újabb fogalommal bővült a mezőgazdászok szótára. Transzformáció: halljuk útonútfélen, a magyar megfelelőjét, az átalakítást jóformán senki nem használja. Falvainkon közismert lett az eredetileg latin kifejezés, és olyannyira a vidék gazdaságpolitikájának a súlypontjává vált, hogy a kívülállók joggal feltételezhetik, a mezőgazdaság átalakítása nehezen bár, de helyes irányban elindult, a terhes része már mögöttünk van. A rimaszécsi beszélgetés arról győzött meg, hogy ez egyéni megítélés dolga. Az elnök szeA november 3-ai heti parlamenti ülés nagyon fontos változásokat hozott a privatizáció irányításában, kicserélődött a Nemzeti Vagyonalap teljes vezetése, és megváltoztak a legfontosabb hatáskörök is. Szomolay Ferenctől, a Nemzeti Vagyonalap szintén leváltott elnökségi tagjától azt kérdeztük, miként zajlott le ez a helyszínen, a vagyonalapon belül. - A döntés pénteken, valamikor negyedikén hajnalban született meg. Aznap a Nemzeti Vagyonalap munkatársai arra készültek, hogy tovább folytatják a hétfői elnökségi ülés anyagainak előkészítését. Ez azonban megszakadt, mert váratlanul összeült az új elnökség, és azonnal leváltott mirv dekit, akit csak lehetett. A konkrét munkát végző és az elnökség által irányított végrehajtó testület tíz szekcióból áll, mindegyik élén egy igazgatóval. Ezeket egy kivételével leváltották, ez utóbbi mindig biztos támasza volt a DSZM-nek. Indokrint még nem vagyunk túl a nehezén. Nem guruló korona Az elnök határnézőbe invitál. És miközben terepjárónkkal meglátogatjuk a répabetakarítókat, a vetőket, Csirke Józseffel a transzformációs folyamat helyi megvalósításáról, gondjairól, buktatóiról beszélgetünk. - Mint a bumeráng, ez nálunk úgy üt vissza - vág a közepébe az elnök. - A bajok tulajdonképpen ott kezdődnek, hogy mi valóban lelkiismeretesen, felelősségteljesen elkészítettük a transzformációt. Minden értéket pontosan kimutattunk, és bevittük az összegzésbe. Levontuk a tartozásokat, és egy hektárnyi területre 35 ezer korona vagyonértéket kaptunk. Ezt az értéket sokan guruló koronának tekintik, amelyhez úgy juthatnak hozzá, ha kiveszik a földjüket. Igen ám, csakhogy ebbe az értékbe beletartozik a gépparkon és a haszonállatokon kívül más egyéb is. Például az irodaház, a hatalmas istállók, a milliós értékű cseppfolyós műtrágyát előállító berendezés stb. En megértem azokat, akik végre szeretnék saját kezükbe venni sorsuk irányítását, és ilyen céllal veszik ki a földjüket. A legmesszebbmenőkig támogatom őket, mert sokan nem tudják, mibe vágnak bele. Többségük, sajnos, majdnem ott folytatja, ahol apám valamikor abbahagyta. A törvény szerint a szövetkezetnek úgy kellene eljárni, hogy annak, aki kimérette a földjét, vagyonértékben gépet is kellene kapnia. Ez abban az esetben lenne megoldható, ha szövetkezetünk ezer apró istállóból és ezer kisteljesítményű gépből lenne összerakva. Az igazi problémát csak akkor érzi az ember, amikor a kisteljesítményű gépeket már kiadta. Ha most valaki kivesz 10 hektár földet, hogyan magyarázzam meg neki, hogy csak olyan gépeink maradtak, amelyekkel akár 100 hektárt is megművelhet? És ha most azt odaadom történetesen az első kérvényezőnek, mit adok a következőnek? Az pedig joggal várja el a szövetkezettől, hogy ha nem kapott mondjuk kombánjt, a megmaradó vagyonérték fejében arassam le a búzáját, vagy szántsam fel a földjét. De hamarosan oda jutunk, lésként csak annyit közöltek velük, hogy ennek politikai okai vannak. • Tekinthető mindez visszavágásnak a márciusi változásokért? - Akkor teljesen más volta helyzet, a vagyonalap szinte egyáltalán nem működött, nem kellett leváltani senkit, hanem egyszerűen újonnan neveztünk ki embereket, hogy elindíthassuk a privatizációt. Az tény, hogy a mostani új elnökségbe és végrehajtó testületbe túlnyomórészt ismeretlen szakemberek kerültek be, akiknek életrajzéban eléggé gyakran az szerepel, hogy az elmúlt években a DSZM valamelyik járási szervének alkalmazottjai voltak. Egyikük viszont ismert ember, Juraj Molnár, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke. Úgy látszik, számára máshol nem jutott hely, ezért került erre a jól fizetett és nagy hatáskörrel járó posztra. • Mi történt ezek után? - Szombaton és vasárnap lezárták a vagyonalap helyiségeit, talán attól féltek, hogy az ő februárknárciusí gyakorlatukhoz hason lóan a leváltott munkatársak valamit elkövetnek. Látszik, hogy nem voltak kellően tájékozottak. Azt érezték, hogy a privatizáció ezen keresztül irányítható, viszont nem ismerték fel, hogy az elmúlt hathét hónapban a játékszabályok teljesen megváltoztak. Időközben ugyanis a privatizációs törvényt belső szabályozókká dolgoztuk fel, amelyek irányítják a privatizáció egyes részfolyamatait. Hétfőn azután megkezdődött a helyek elosztása, amely valószínűleg egész héten tartott. Némely szekció ugyanis annyira sok munkát igényel, hogy ember legyen a talpán, aki ott helyt tud állni. Alapvetően megváltozott a közvetlen eladásokkal foglalkozó szekció helyzete. Ez a forma egy hosszú folyamatot jelent az ágazati minisztériumtól kezdve a vagyonalapig, amelyről eddig a kormány hozta meg a döntést, amelyet azután a vagyonalap realizált. A múlt hét óta azonban a döntés is a vagyonalap hatáskörébe tartozik. A korábbi, viszonylag bonyolult folyamat lehetőséget adott az esetleges hibák eltávolítására, az pedig a széles koalíciós kormányban is azonnal feltűnést keltett volna, ha ezek az eladások túl szűk körben mozognak. Összegezve elmondható, hogy, sajnos, az az eredetileg is nagyon szűk kör, amelynek van pénze, hitele és mersze is a privatizációhoz, most pártérdekek alapján tovább szűkült, és ez rossz jel külföld felé. • Mennyiben befolyásolták ezek az események a vagyonjegyes privatizáció előkészületeit? - Egyelőre nincs olyan jelzésünk, hogy valamilyen változás készülne. A múlt hét közepén az volt a helyzet, hogy az erre a célra kijelölt vállalatok fele már a vagyonalapnál volt, a másik felén pedig még a privatizációs minisztérium dolgozott. Ez késést jelent az eredeti ütemtervhez képest, december végéig azonban várhatóan lezárulhatna az előkészítés folyamata. Megtörténhet ugyanakkor, hogy addig a kínálatból törölnek néhány vállalatot, egyszerűen azért, mert abból a bizonyos szűk körből valaki más is érdeklődik iránta. Valószínű, hogy az előre bejelentett határidők eltolódnak, ennek viszont nem a vezetésváltás lesz az oka, hanem a privatizációs és főként az ágazati minisztériumok lassú munkája. (tuba)