Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-15 / 239. szám, szombat

1994. OKTÓBER 13. ÚJ SZÓ

1 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 12 2475 Hiteles történelmi kép - és anekdoták Új dokumentumok a kiugrási kísérletről lentkezett, amikor tudomást szerzett a magyar fegyverszüneti delegáció megérkezéséről. Visszaugorva az időben: a csehszlovák emigráns kormány 1944. augusztus 24-én emlékeztetőt nyújtott át a német és a magyar fegyverszünettel kapcsolatban. • Tehát akkor, amikor még a szlovák felkelés ki sem robbant, amikor megvalósulóban volt a román kiugrási kísérlet, Magyarországon pedig éppen azokban a napokban érlelődött a Sztójay-kormány leváltására irányuló igyekezet, a fegyverszüneti delegáció kiküldésére pedig csak jóval később történt utasítás. - Nos, az említett csehszlovák memorandum több fontos követelést tartalmazott. Az 1938 előtti határok visszaállításán, a müncheni döntések érvénytelenítésén túl figyelmet kelthet a Magyarországgal szembeni követelések gondos részletezése, a levéltári anyagok visszaszármaztatására is kiterjedve. Ami viszont már megütközést vált ki: Csehszlovákia részt kívánt venni Magyarország megszállásában, méghozzá a Csehszlovákiával határos déli területeken. A további ugyancsak meglepő követelés: a magyarok kitelepítése Csehszlovákiából Magyarországra oly módon, hogy annak mindennemű költségeit Magyarország fedezze, sőt, ezenkívül a Csehszlovákiában maradt vagyontárgyakértjáró kártérítést is. Tehát a magyar kormány fogadja be a kitelepítetteket és a költségeket is vállalja. • Ez a szövetségeseknek eljuttatott csehszlovák követelés nem teljesen ismeretlen a szakirodalomban. - Az angol változathoz a múltban jómagam is hozzájutottam, de az, hogy a szovjetek is megkapták, újdonságnak számít. Mindenképpen érdekes, hogy a fenti csehszlovák igények 1944 őszén ismét előkerültek. • Nos, Janics Kálmánnak A hontalanság évei című könyve eléggé érzékletesenfejti ki, hogy a csehszlovák érdek a dél-szlovákiai magyarok fegyveres kiűzése volt. Márpedig a hadicselekményekben bekövetkezett változások 1944 végén ezt a szándékot veszélybe sodorták. Nem beszélve arról, hogy a fenti követelésekhez minden valószínűség szerint a szovjetek sem járultak hozzá. - Nem tudom, hogy is reagáltak a szovjetek erre a jegyzékre. Ezután kell tisztázni, hogy a csehszlovák kormány milyen befolyást gyakorolt a fegyverszüneti tárgyalásokra a későbbi szövetségesi megállapodások során. • Az. újságolvasó szemszögéből elkerülhetetlenülfelmerül a kérdés: az újabb dokumentumok elősegítik-e a történelmi közhelyek és beidegződések felszámolását, vagy pedig újabb anekdotákat szülnek. Mert ezek közül nem egy az 1944-es őszi kiugrás meghiúsulásához kapcsolódik. - Ha a közismert pesti viccekre gondol, akkor azt mondhatom, hogy ezek mindig jól tükrözik a korszellemet, mégha nincs is történelmi forráserejük: • Történeti valóságnak és a néplélek utólagos reflexióinak egymásra vetülésére gondolok. Arra például, hogy diplomáciai gondokat okozott Faragho tábornok „pechje" a Makarovékkal Zólyomban folytatott tanácskozás után, miután oly erőteljesen „berúgta" az ágy alá 43-as fehércipőjét, hogy a nagy zűrzavarban anélkül szállt repülőre. Hogy világosabb legyen: a már említett Alekszandr Puskás egyik dokumentumidézetében az okokra ugyancsak rávilágító megfogalmazás is szerepel, hogy tudniillik Zólyom mellett a fegyverszüneti delegáció tagjai a szovjet partizánparancsnokokkal „kimentek levegőt szívni". A Makarovék közvetítésével kijutott magyar fegyverszüneti delegáció tagjaként Faragho első kérése, hogy 43-as félcipőt kapjon, a szovjetek számára valamiféle rejtjelezésként hatott. Moszkvában Kuznyecov tábornok pedig azt kérdezte (nyilván ismerve a partizánmódszereket): eltűnt-e vagy ellopták-e a félcipőt? - Mindez érdekes és szórakoztató. Mégha történelmi tragédiáról van is szó. Szerintem a közelmúlt történelmével akkor tudunk szembenézni, ha a közgondolkodásban is és nemcsak a szakmai berkekben a hiteles történettudományi kép szüli az anekdotákat. KISS JÓZSEF Kenyérre nem telik, Mariboróra igen Gazdag történelmi irodalma van az ötven évvel ezelőtti meghiúsult kiugrási kísérletnek, ami megpecsételte Magyarország és a magyarság háború utáni helyzetének alakulását. Az okok sokrétűek és messzenyúlóak, de ugyanakkor túlontúl leegyszerűsíthetőek. Az elmúlt évtizedekben a propaganda a végkifejletet egyértelműen a két háború közötti rendszer átmentésére irányuló kísérlet kudarcának tulajdonította. A rendszerváltás utáni években viszont hangot kapott a Horthy-rendszer korábban elhomályosult kényszerpályája, de oly módon, ami szinte felmentést ad minden korabeli lépésre. A történészek feltehetően megvetik a publicisztikai elmeszüleményeket. Ragaszkodnak a dokumentumokhoz. A közelmúltban magyar-orosz akadémiai csereegyezmény keretében jutottak újabban hozzáférhetővé vált dokumentumokhoz a magyar történészek. Közöttük volt Vida István, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa is, őt kérdeztük a moszkvai út bennünket, szlovákiai magyarokat érintő felfedezéseiről. • Nehéz engedni a természetes kíváncsiságnak Mi a helyzet a Makarov-leve lekkel? Miként tükröződik az önök által tanulmányozott szovjet dokumentumokban egy máig tisztázatlan probléma, mely a nyolcvanas évek elején Magyarországon nemcsak a szakmai berkekben váltott ki visszhangot, hanem az értelmiségi közvéleményt is élénken foglalkozatta? Vagyis, milyen képet mutat a belső szovjet érvelés Makarov alezredessel, a szlovákiai Voljanszkij partizánbrigád politikai biztosával kapcsolatban, akinek levélben lefektetett, a legfelsőbb szovjet vezetés jóváhagyására hivatkozó Ígéretei között szerepelt többek között az akkori magyar határok érvényben maradása. S ez a magyar küldöttség számára erőteljes érvelési alap volt. - Természetesen jómagam is megfeszített figyelemmel tanulmányoztam a rendelkezésre álló lehetőségek között az erre utaló aktákat. Az eddigi történelmi irodalomból, mint ismeretes, az a kép bontakozik ki, hogy a szovjetek nem akartak tudni ilyen személy létezéséről. 0Némileg árnyalta, de sokban bo(Folytatás az 1. oldalról) derültek emberbaráti megnyilvánulásomon, majd készségesen felvilágosítottak, kikből is áll a szociális segélyért folyamodók jelentős hányada. Például a múlt évben hónapokon át kapta a szociális segélyt egy olyan hölgy, akinek életszínvonala nemhogy elérte, de többszörösen meg is haladta a létminimumot. Hogyan tudódott ez ki? Véletlenül. Egy hevesebb szóváltás után a hölgy férje fogta magát, elment a hivatalba és bemutatta a szociális osztályon a felesége devizaszámlájának kivonatát. A hölgy Ausztriába járt dolgozni - természetesen feketén. Az esetben az a különös, hogy nincs benne semmi különös. Az ilyen „ügyeskedőkből" több is akad a szociális osztály kliensei között. Sefteléssel, üzleteléssel, külföldi munkával egész szép jövedelemre tesznek szert, s közben szemrebbenés nélkül felveszik a szociális segélyt is. Nagyon igazságtalan ez, főleg azokkal szemben, akik valóban rá lennének utalva arra a pár száz koronára. De ezeket a jogtalanul segélyezetteket nagyon nehezen, leginkább csak a véletlen segítségével lehet elcsípni. Persze, vannak másféle esetek is. A régebbi kliensek között akad olyan házaspár, amelynek nemrég született a kilencedik gyereke. A postás részükre havonta közel 12 000 koronát kézbesít ki. Ilyen esetnyolította is ezt a képet 1982-ben a História című folyóirat hasábjain Alekszandr Puskás szovjet történész két egymást kiegészítő és némileg egymást cáfoló cikke. - Lényegében most sem mentes a kérdőjelektől az ide vágó történészi forráskritika. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi bizonyos körülhatárolt forrásbázisba nyertünk betekintést, Molotov külügyi népbiztos titkárságának anyagaiba, és a magyar vonatkozású külügyi döntésekhez észrevételeket szolgáltató magyar referatúra irataiba. • Itt nyilván az. lehet érdekes, hogy mi jutott el a felsőbb szintekre. Újabban tudniillik a nem „hivatalos" szervek szerepére is fény derül. - Én egyet mondhatok. A belső ügykezelés iratai arról tanúskodnak, a szovjet diplomáciát valóban meglepetésként érte a Makarov-levelekben foglalt ígéretekre hivatkozó magyar érvelés. A feljegyzésekből kiolvasható, hogy intézkedéseket foganatosítottak Makarov kilétének felderítésére. Úgy tűnik, valóban nem tudták, kiről és miről van szó. A kijevi partizántörzstől kapott tájékoztatás igazolta, hogy létező személy, aki viszont felsőbb felhatalmazás nélkül, úgymond, saját szakállára cselekedett. Egyébként, amikor a magyar küldöttség először vetette fel a kérdést Molotov külügyminiszternél, ő az egész ügyet lesöpörte az asztalról, de a külügyminisztérium két-három nap múltán helyesbítette Molotovot, a fentiek értelmében. Hogy a külügyminisztériumon és a párton kívül valahol máshol is kapott-e felhatalmazást Makarov, ez a rendelkezésünkre bocsátott források alapján nem állítható. • A Makarov-ügyhöz hasonló érdeklődésre tarthat számot Csehszlovákiának a magyar fegyverszüneti egyezménnyel kapcsolatos szerepe. - Az emigráns BeneS-kormánynak kapaszkodót jelentett az 1943-as decemberi csehszlovák-szovjet barátsági szerződés. Erre hivatkozva igényt tartottak a magyar fegyverszüneti tárgyalásokon való részvételre, azzal érvelve, hogy a szovjeteknek konzultálniuk kell velük ilyen ügyekben. így a csehszlovák képviselet azonnal jeben az ember joggal kételkedik a szülők felelősségérzetében, mert hogyan vállalhat valaki ennyi gyereket, ha nem tudja őket eltartani? Vagy úgy gondolják, tartsa el őket az állam? Úgy, hiszen ennyi pénzből már sok mindenre telik, főleg, ha se lakbérre, se villanyszámlára nem költenek. S ha még némi (ha nem is törvényes) mellékesre is lehet számítani, a család egész szépen elboldogul segélytől segélyig. A következő ügyfél nem egyedül érkezett. Két apró gyereket vonszolt maga után. Egyszeri segélyt jött kérni, hogy - mint mondta - a gyerekeinek ételt tudjon venni. - Azt a választ kaptam, hogy most nem megy, próbáljam meg a jövő héten - meséli a fiatalasszonynak könnyes szemmel. - És addig miből vegyek a gyereknek tejet, kenyeret? Kolduljak vagy lopjak ? - Ne gondolja, hogy szívtelenek vagyunk - jegyzi meg a hivatal egyik munkatársa. - Tudja, hozzászoktunk már az ilyen jelenetekhez. Eleinte gyakran megesett a szívünk a „szerencsétleneken", akik idejöttek sírva, hogy éhen hal a család, közben a marlborós doboz meg kikandikált a zsebükből. Meglehet, az asszonyka tényleg nem tehet róla, hogy a férje notórikus munkakerülő, sehol nem marad meg tovább egykét hétnél. Nem számít neki az sem, hogy a családja éhezik. Ha már szorul a hurok, őket küldi ide könyörögni, remélve, csak megszánjuk az ártatlan gyerekeket. Általában így is történik, de a végtelenségig ezt mégsem lehet folytatni. - Túl sok a spekulatív egyén, és mi túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy folyamatosan ellenőrizhessük a segélyt kapók szociális helyzetét, és biztosítani tudjuk, hogy valóban csak azok kapjanak, akik rá vannak szorulva - összegzi a helyzetet Ľudmila Vávrová, a körzeti hivatal szociális osztályának vezetője. - Havonta átlag 3,5-4 millió koronát fizetünk ki segély formájában. Hány esetben derül ki utólag, hogy alaptalanul! Ilyenkor azonnal leállítjuk a folyósítását, és visszamenőleges hatállyal kötelezzük az illetőt a kapott összeg visszafizetésére. De tudja, milyen hosszadalmas egy-egy kinnlévőség behajtása? Sokan megpróbálnak bennünket, illetve az államot rászedni, azt állítva, semmilyen jövedelemmel nem rendelkeznek, közben meg kitudódik, hogy külföldön dolgoznak. Olyan esetünk is volt, amikor az illető a Miletič utcai piacon árult. Szerintem a munkaügyi hivataloknak is jobban oda kellene figyeniük főleg a régebbi munkanélküliekre, de valószínűleg nekik sincs rá módjuk. Pedig valahogy meg kellene végre oldani ezt a problémát, hiszen az mégsem lehet, hogy az államkasszából, indokolatlanul, milliókat herdáljanak el. Ebben alighanem egyetértünk. Valóban határt kell szabni, meddig tart az egyén felelőssége a saját sorsáért és hol kezdődik az állam felelőssége polgárainak boldogulásáért. A szociális segélyek rendszere végül is nem azért van, hogy milliókat költsenek olyanokra, akik nem szorulnak rá, miközben más, tényleg ráutalt családok nem kapnak egy fillért sem. Talán segítene, ha szigorúbban megkülönböztetnék az igazi és az álmunkanélkülieket. Mert sok az olyan munkanélküli, aki nem is akar dolgozni, és ezért még pénzt is kap. Meglehet, többet, mintha dolgozna. Vegyük például a minimálbér összegét, amely 2450 korona. Hányan keresnek ennyit becsületes munkával, és hányan kapnak ennyit vagy még többet munkanélküli vagy szociális segély címén? Érthető ezért, ha egyesek úgy kalkulálnak, hogy mi a kifizetődőbb: ha dolgoznak, vagy ha otthon maradnak? Munkanélküliként sem fognak éhen halni, s ha még egy kis fusit is vállalnak, úgy élhetnek, mint Marci Hevesen. Közben mások, akik nem ilyen szemfülesek, és soha máshoz nem értettek, csak a becsületes munkához, egyre mélyebbre süllyednek. Talán ennyiből is látszik: baj van a szociális védőhálóval. Szorosnak ugyan már elég szoros, de még mindig túl sok rajta a lyuk. Ezeket a nyilvánvaló joghézagokat kellene végre betömködni, hogy a szociális támogatások rendszere valóban érvényesülhessen, ott, ahol szükséges. S. FORGON SZILVIA RMDSZképviselok Horn Gyulánál (Budapesti tudósítónktól) A magyar-román, illetve a magyar kormányzat és a romániai kisebbség közti kapcsolatokról tárgyalt tegnap Budapesten Horn Gyula miniszterelnök és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti frakciójának küldöttsége. Horn a tárgyalások után újságíróknak nyilatkozva elmondta: a megbeszélés során az RMDSZ képviselői szóltak arról, hogy kezdetben - feltehetően, mert nem voltak pontosan tájékoztatva - bizonyos előítélettel viseltettek az új kormánnyal szemben. Amikor azonban megismerték a hivatalos álláspontot, ezek a fenntartások, félelmek megszűntek. Kifejtette továbbá, a találkozón számos konkrét ügyről cseréltek véleményt. Szóba került egyebek közt a romániai magyarság támogatásának kérdése, a két ország közt megkötendő alapszerződés, a romániai oktatási törvény tervezete. A miniszterelnök megerősítette, hogy a magyar kormányzat minden olyan jelenség ellen fellép, amely sérti a kisebbségek jogait, s Budapest megítélése szerint ilyen az új romániai oktatási törvénytervezet. Árról is szót ejtettek, milyen magatartást tanúsítson Magyarország ez Európa Tanácsban, vagy más nemzetközi szervezetben Romániával és Szlovákiával kapcsolatban. Verestóy Attila, a román szenátus RMDSZ-frakcióvezetője kifejtette: meggyőződése szerint többen bíznak a mai magyar kormánykoalícióban, mint amennyien esetleg gyanakszanak. Egyben tájékoztatott róla, hogy a mostani budapesti látogatás után a román parlament bizottságai is felveszik a kapcsolatot a megfelelő magyar partnerekkel. A délután folyamán a román parlament magyar szenátorainak és képviselőinek küldöttsége Kovács László magyar külügyminiszterrel tárgyalt. Vasárnap magyarországi látogatásra érkezik Teoctist bukaresti pátriárka, a román ortodox egyház feje. Háromnapos látogatása során Gyulán és Méhkeréken román ortodox templomot szentel fel. A pátriárkát fogadja Göncz Árpád államfő is. KOKES JÁNOS Németország választások előtt Patthelyzetben Talán nem is lehet megszámolni, hány közvélemény-kutatási eredményt hoztak nyilvánosságra az elmúlt hetekben a vasárnapi „szuperválasztásokra" váró Németországban. Érdemes volt, hiszen szinte napról napra változott az ábra - a legutóbbi parlamenti patthelyzet veszélyét mutatja. A Focus e heti adatai szerint a németek 41 százaléka támogatja a jelenlegi kormánykoalíció két keresztény pártját (CDU/CSU), 36 százalékuk Rudolf Scharping ellenzéki szociáldemokratáit. A Zöldek 7,5 százalékra, a liberálisokat tömörítő FDP 6,5 százalékra, a Gregor Gysi vezette kommunista utódpárt, a PDS 4,5 százalékra számíthat. Ha valóban ilyen eredményekkel zárulnának a szövetségi parlamenti választások, akkor Kohl kancellár CDU/CSU-FDP koalíciója 47,5 százalékkal állna szemben az SPD-Zöldek-PDS alkotta ellenzékkel, amely 48 százalékkal rendelkezne. Ez azt jelenti, a mostani koalíció csak akkor szerezhetne többséget a Bundestagban, és kerülhetné el biztosan a nem kívánt nagykoalíció megalakítását, ha Gysiék kimaradnak a törvényhozásból. Illetve, ha az FDP-nek valóban sikerül bejutnia a parlamentbe, s a magukkal hozott szavazatok nyolc vagy több százalékával megtámogatná Kohlékat. Sok minden ftigg temészetesen azoktól a választóktól, akik még nem döntötték el, kinek adják voksukat. (ug) •