Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-11 / 235. szám, kedd

KULTURA ÚJ SZÓ' 1994. OKTÓBER 11. Szeretnék örömöt osztogatni Kassai beszélgetés Kiss József szerző-rendezővel A kassai Tháliában a színpad felől vidám zene szűrődik, a próbatáblán ott függ a hirdetmény: Kiss József-Devecsery László-Szabados György „Az aranyoroszlán titka"... díszlet: Kiss József... rendező: Kiss József... A próba után tőle magától kérdezzük: 0 Ki ez a Kiss József ? - Budapestről jöttem, harminckét éves vagyok, ami képesítésemet illeti: színész és színházi rendező. Az utóbbi időben egyre nagyobb lendülettel írok is. Tizenhét éves koromban határoztam el - teljesen váratlanul hogy színész leszek. Addig ugyanis képzőművésznek készültem, hiszen a szüleim szobrászok, így ez teljesen természetes volt. De elhatároztam, hogy színész leszek, beadtam a jelentkezést a képzőművészetire is, meg a színművészeti főiskolára is. Mivel színésznek rögtön fölvettek, a másikra már el se mentem a felvételire. 0 És a rendező? - A főiskolán harmadéves koromban jelentkeztem rendezői szakra, és mivel ez posztgraduális képzés, negyedikes színészként harmadikos rendezőhallgató voltam Budapesten. A rendező szakon osztálytársak voltunk Dezsényi Péterrel... 0...a kassai színház főrendezőjével... - ...akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Neki újságoltam, hogy írni kezdtem, és hogy ez milyen jó dolog. Elmondtam neki, hogy nagyszerű volna, ha Kassán születne egy darab Dérynéről és a kassai színjátszás legfényesebb korszakáról, amikor a magyar színészet legjobbjai játszottak itt, amikor a magyar színjátszás lényegében egyenlő volt Kassával. Dezsényinek tetszett az ötlet, de aztán, mikor néhány hét talán hónap - múlva újra találkoztunk, megkérdezte: nem írnék-e előbb egy gyerekdarabot, mert a színháznak arra volna szüksége. 0Így született Az aranyoroszlán titka ? - Igen. Rettenetesen megörültem a felkérésnek, bár azt is tudtam, óriási a felelősség, a feladat: a gyerekeket kell megnevettetni. Devecsery László költőbarátommal - aki a dalszövegek szerzője - megírtuk a darabot. Ha sikerült, mint önjelölt író tovább haladhatok ezen az úton, a másfeledik bemutatót több is követheti. 0 Másfeledik? - Nyáron már volt egy tulajdonképpen félnek számító bemutatkozásom. Egerben, a nyári fesztivál keretében csináltunk egy négyszereplős, félreértéseken alapuló, lakótelepi garzonban játszódó vidám, szerelmi történetet. Majd kiugrottam a bőrömből, mikor hallottam, hogy a közönség kacag, tapsol. Erre az előadásra csupán négy estét kaptunk. Az első valóságos színházi bemutatóm most lesz Kassán. 0Az. első kassai élmények milyenek? - Csodálatosak. A zeneszerzővel. Szabados Gyurival már az első pillanatban azonos hullámhosszon voltunk. Amikor a félig kész munkaszalagot meghallottam, azonnal éreztem, milyen igényes zenét írt, mennyire kell igyekeznünk, hogy a színpadon le ne maradjunk. 0 Tehát igyekszik a társulat... - Nagyon-nagyon tudnak dolgozni. Sokkal több művészi alázat, munkabírás van bennük, mint magyarországi kollégáikban. Itt például, ha két jelenet próbája között egy széket ki kell vinni, ugrik a segédrendező, a színész, hogy kivigye. Magyarországi színházban beszólnak a hívóba: „Bútorost kérünk a színpadra!" Ha valamit el kell intézni, az igazgatótól a portásig mindenki készségesen intézi. Ez az egyik egészen különleges élményem, én így képzelem el a színházat. A másik pedig az, hogy a társulat zöme kifejezetten tehetséges ember. A kassai színház bizonyos mértékig hátrányos helyzetű, már csak földrajzi fekvésénél fogva is. Mint megtudtam: Szlovákiában két magyar színház van. Az egyik Komáromban, amelyiknek ideális a fekvése Pozsony, Budapest és Győr között. Kassa meg itt, a keleti végeken. Ennek ellenére rendkívül tartalmas emberanyag van itt, olyanok, akik vállalják a nehéz küldetést. Ezért leszek nagyon boldog, ha művemmel örömet tudok szerezni itteni kollégáimnak és a közönségnek. 0 Milyen viszonyban van a szerző a rendezővel? - Nagyon jóban. Komolyan mondom, a rendező nagyon szereti rendezni az író színdarabját. Az író már nem nagyon szól bele, most a rendező kezében van a darab. Ez egy olyan rendező - most mint író beszélek -, aki azonnal elfogad minden jó ötletet, és a színészeknek rengeteg ötletük van. Ezeket aztán rendszerint az író is elfogadja. 0A további tervek? - Először is azt szeretném, ha ez a meseKiss József a színészek (Fabó Tibor, Bárta Sándor, Bocsárszky Pál, Érsek György) körében a mesejátékot rendezi <Fotó: FUJl-Balái) musical szép pályát futna be. Főként Szabados Gyuri „slágergyanús" zenéje jelent biztos jövőt. Bízom benne, nagyon sok előadást ér meg a darab itt is. És mivel most már ez egy kész áru, szépen be van csomagolva, akad rá vevő Magyarországon is és a világ bármely pontján. 0 És az írónak mik a tervei? - Függetlenül attól, rendelnek-e a színházak további darabokat, én nagyon sokat szeretnék írni. Ha annyit nem is, mint Lope de Vega, de elhatároztam, minden évben meg kell írnom - mondjuk - négy-öt darabot. Aztán megpróbálom eladni. Szerintem olyan ez, mint a kézművesség: a mester elkészít valami szép tárgyat, aztán eladja. Hozzátartozik ehhez az is, hogy én nagy híve vagyok a két világháború közötti magyar drámairodalomnak: Lengyel Menyhért, Zilahy Lajos, Molnár Ferenc vagy Tamási Áron frenetikus tudású írók voltak, ma is hozzájuk folyamodnak a magyar és nem magyar színházak, ha sikert akarnak. Szerintem úgy kéne a mai élet konfliktusait is feldolgozni, hogy ne forduljon fel tőle a nézők gyomra, hanem hogy erőt adjon, életkedvet, emberséget. Szakonyiék, meg Görgeyék írtak ilyen darabokat, meg Gyurkovics, Spiró, Schwajda. A fiatalok most valahogy másképpen gondolkodnak, más világlátással rendelkeznek, szeretnek a rondaságokban vájkálni. De ezt egy szűk értelmiségi rétegen kívül a közönség nem fogadja el. Én nem szégyellem, hogy a közönség olyanfajta igényeit szeretném kielégíteni, mint Jih' Menzel, aki megcsinálta Hrabal írásából a Sörgyári capricciót, és az emberek tódulnak a moziba, és aztán mosolygós arccal jönnek ki onnan, úgy érzik, szeretik az életet. Szeretnék én is örömöt osztogatni. PÁSZTÓ ANDRÁS Emléktábla három jeles egyházi személyiségnek Minden valamirevaló nemzet, önmagára valamit is adó nép megbecsüli nagy fiait, amiképp azok is büszkén megvallják származásukat és eredetüket. Tájainkon hosszú időn át nem örültek a kegyeletes emlékezésnek. A hatalmat nyugtalanította, ha a múlttal foglalkoztak körülötte. Ezért alig-alig tudunk valamit jeles szülötteinkről, azokról a kiváló személyiségekről, akik egykor nálunk megfordultak, tevékenykedtek. Nem állíthattunk emléktáblákat, de még a meglevőket sem vehettük körül kegyelettel. Ujabban számos helyen készülnek emléktáblák, több településen rendeznek emléknapokat. Falvaink visszatérnek önmagukhoz, merítenek forrásaikból, hogy erőt kapjanak a továbblépéshez. Ez történik az Ipoly mentén is, ahonnan sokan eljutottak a Parnasszusra, de még többen voltak, akik a „második vonalban" álltak helyt becsülettel. Illik ismernünk őket. Egy évvel ezelőtt, 1993. szeptember i 8-án lpolyvisk polgárai háborús hőseikre emlékeztek, amikor eltűnt fiaiknak emlékművet állítottak. Szép példája volt ez az összefogásnak s az önbecsülésnek. Akkori ünnepi beszédemben utaltam rá, hogy lpolyvisk községnek e nemes cselekedetén kívül is van még miből töltekeznie, van kitől példát tanulnia. A falu szülötteire gondoltam akkor, a kiváló egyházi személyiségekre, akikre méltán lehetnek büszkék az ipolyviskiek. S íme, az elvetett mag jó talajba hullott: Visken szeptember 17-én az ünnepi szentmisét követően a templom külső falán egyszerre három nagy szülött emléktábláját leplezték le. De kik is voltak ők, akik tartást és erőt jelenthetnek a jelenben is? Fehér Ipoly Kálmán pannonhalmi főapát, matematika-fizika szakos tanár, természettani író, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja volt. 1842-ben született Ipolyvisken, ahol édesapja gazdálkodott. A család tizenkettedik gyermeke korán árvaságra jutott. 1858-ban Győrben belépett Szent Benedek rendjébe, s 1865-ben pappá szentelték. Paptanárként nyolc éven át oktatta tantárgyait Pannonhalmán. Mint a rend tudós tanára, több kiváló tankönyvet írt. 1874-ben az esztergomi főgimnázium igazgatója lett, 1896-ban az MTA tiszteletbeli tagjává, majd az országos közoktatásügyi tanács másodelnökévé, 1892-ben pedig a Benedek-rend főapátjává választották. Behatóan foglalkozott a rend Győr megyei történetével. Fehér Ipolynak azonban nemcsak Győr megyével, de Honttal is jó kapcsolata volt. Annak ellenére, hogy csupán gyermekkora első éveit töltötte itt, sosem tagadta meg szülőföldjét. 1899-ben a Honti Múzeum küldöttsége járt nála Pannonhalmán. Kérték, fogadná el a létesítendő múzeum védnöki tisztét. A főapát a kérést természetesen elfogadta, s ezer forint adományával a múzeum első alapítóinak sorába lépett. Dr. Fehér Ipoly Kálmán 1909-ben halt meg Pannonhalmán. Azóta a Honti Múzeum is megszűnt, s neves szülöttünkről évtizedeken át alig tudtunk valamit. Reméljük, ezt a hiányt sikerül mielőbb pótolni. Hont megye kiváló egyházi méltóságai közé tartozik Rajner Lajos ipolyviski születésű (1842-1920) püspök, tudós író is. Selmecbányán a piaristáknál, majd Nagyszombatban és Esztergomban tanult. 1866-ban szentelték pappá. Volt érseki levéltárnok és széttartó, szentszéki jegyző és pápai káplán, 1886-tól kezdve esztergomi kanonok, majd sajószentpéteri prépost. 1906-ban püspökké szentelték, 1916-tól pedig főkáptalani nagyprépost lett. Több egyházjogi és egyháztörténeti adalékot tartalmazó könyve is megjelent, ezenkívül mint egyházi szónok is kitűnt. Rajner a szegénysorsú és az árva gyerekek támogatására alapítványt tett. Nemcsak azzal törődött azonban, hogy azok szociális támogatásban részesüljenek, hanem arra is ügyelt, hogy megfelelő vallásos nevelést kapjanak. Rajner Lajost az Esztergom című hetilapban így jellemezték: „A püspöki kereszt jelvényéljen nem tündöklést, hanem annak terhét viseli, tudatában annak, hogy az Isten az egész világot. a lelkek világát helyezte reája." Rajner Lajos kapcsán írtam egy régebbi cikkemben, hogy mindenképp megérdemelne szülőfaluja templomán egy emléktáblát. Öröm és boldogság tölt el most, hogy a falu nagy szülötte „hazatalált" és megbecsülést kapott, hisz neve ott van felvésve az új emléktáblán. Kőnig Mór szintén Ipolyvisken látta meg a napvilágot, 1822-ben. Pesten tanult, s fiatalon, 1848-ban lett a teológia doktora. Később apátkanonoki rangot kapott. A szabadságharc után bebörtönözték. A forradalom idejéből hátramaradt naplójegyzete felkutatásra és feldolgozásra vár. Szeretném erre buzdítani az ipolyviskieket. Meg arra, hogy a jeles szülöttek egy emlékszobát kapjanak majd a plébánián vagy valahol a községben. Hogy minél többet tudjunk elődeinkről. Mert valójában csak azt szerethetjük, amit s akit ismerünk. Reméljük, Kovács Lajos polgármester a falu lelkes lakóival az utóbbi óhajt is valóra váltja. CSÁKY KÁROLY Hogy ne kerüljön feneketlen zsákba... Iskolafejlesztési alap Füleken Sajnos, egyre inkább beteljesedni látszik az évek óta hangoztatott jóslat, mely szerint alapjaiban fenyegeti veszély Szlovákia iskolarendszerét. A fenti megállapítás nem csupán a nemzetiségi iskolákra, óvodákra vonatkozik. hanem általában szinte valamennyi oktatási intézményre az országban. S bár akadtak, akadnak nagylelkű támogatók, még sincsenek elegen. A többség ugyanis ódzkodik (úgymond) feneketlen zsákba dobni a pénzét, s szívesebben támogatna egy konkrét iskolát, ahová a gyerekét íratta, vagy ahol ő sajátította el a betűvetést. A támogatni szándékozók ilyen és hasonló jogos megjegyzései adták az ötletet egy fejlesztési alap létrehozására Füleken, amely a szponzorok pénzéből táplálkozik. - Ha az iskolánk adományhoz jutott - mondta Balogh Barnabásné, a gimnázium igazgatója, - az összeget át kellett utalnunk a tanügyi hivatal számlájára, és a pénz visszavándorolt az állami költségvetésbe. Nem volt rá semmilyen garancia, hogy a nekünk szánt összeget iskolánk használhatja fel. Ennek tudatában azok a személyek, akik tudtak és akartak volna segíteni, arra kértek bennünket, hogy teremtsük meg a lehetőséget, hogy adományaikat ne más iskola kapja. Ilyen előzmények után jött létre a gimnázium fejlesztésére szánt alap (Fond na rozvoj gymnázia vo Fiľakove), amelynek kuratóriumában helyet kaptak szülők is, tanárok is. Bár az iskola éves költségvetése nagyon kevés (324 ezer korona), a fejlesztési alap statútuma leszögezi, hogy a támogatók pénzét csak fejlesztésre használhatja az iskola. Semmi esetre sem fordítható az iskola fenntartására, az az állam feladata. Ezen felül a támogatók meghatározhatják névre szólóan, kit szeretnének az összeggel támogatni, illetve melyik osztály, tanterem, szertár, sportpálya stb. bővítésére használható fel a pénz. Amennyiben nincs konkrét kérés, a felhasználás módjáról az alap kuratóriuma dönt. - A pénzbeli segítségen kívül másfajta támogatást is kapunk - folytatja az igazgatónő. - A helyi Novona bútorgyár igazgatója például bútorokkal segíti az iskolát. Most bordásfalat készíttet a tornaterembe és tíz darab svédszekrényt. A tanév végéig - akár kölcsönbe is - szükségünk lenne számítógépekre. Jelenleg mindössze négy számítógépünk van, ezért az ehhez kapcsolódó tantárgyak oktatása a késő délutáni órákig elhúzódik, úgy, hogy közben akár három lyukasórájuk is lehet a diákoknak. Ha két teremben párhuzamosan oktathatnánk, csökkenne a tanulók iskolai tartózkodási ideje. Eddig vállalkozók, szülők, önkormányzatok, egykori tanítványok fizettek be a fejlesztési alapba. Legnagyobb összeggel, 30 ezer koronával. Fülek város önkormányzata támogatta a gimnáziumot. A vállalkozók nem akarják nyilvánosságra hozni a nevüket. Ugy vélik, ilyen formában történő reklámozásuk etikátlan lenne, hiszen meggyőződésből, és nem reklámfogásból támogatták a gimnáziumot. FARKAS OTTÓ A XXV. Szenczi Molnár Albert Napok műsora október 14. péntek: 13.30 - A szótár és encyklopédia kiállítás megnyitója (szenei alapiskola) 14.00 - Bemutatkozik a székesfehérvári irodalmi és kulturális folyóirat, az Árgus (Csemadok nagyterme, Pozsony) 18.30 - A Székesfehérvári Képzőművészek Társaságának kiállítása (szenei művelődési ház) 19.00A XXV. Szenczi Molnár Albert Napok megnyitója, Lukács Sándor előadói estje (szenei művelődési ház) október 18. kedd: 19.00 - Mária Evangéliuma - rockopera a Komáromi Jókai Színház előadásában (szenei művelődési ház) október 21. péntek: 10.30 - A nagyszarvai Csibészek bábcsoport előadása kisdiákok részére (szenei művelődési ház) október 22. 23, szombat, vasárnap Templomi hangversenyek Szencen és a környező falvakban. Fellép a székesfehérvári Alba Regia Énekkar október 24. hétfó': 18.30 - Szenczi Molnár Albert domborművének megkoszorúzása az alapiskolában. Kossuth Lajos utolsó napjai és temetése - Reznák Erzsébet ceglédi történész előadása október 25. kedd: Rendhagyó történelemóra az alapiskolában és a gimnáziumban október 28. péntek: 17.00 - Ünnepélyes alapkőletétel a gimnázium parkjában Tiszaladányi Jeremiád - oratórium a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskola diákjainak előadásában