Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-06 / 231. szám, csütörtök

OLVASÓINK OLDALA ÚJ SZÓ' 1994. OKTOBER 6. Tisztelt szerkesztőség! Gyakran elhangzik, hogy vasu­tunk milyen elavult, a vonatok dö­cögősek és piszkosak, a vasutasok pedig nem veszik emberszámba az utasokat. Létezik azonban kivétel is. Csehországban tanulok, így szükségem van egy diákigazol­ványra, melynek felmutatása után kedvezményes áron vehetek je­gyet. Csakhogy igazolványom ér­vényessége néhány nappal vissza­utazásom előtt lejárt, így el voltam készülve a legrosszabbra, kiszámí­tottam, hogy kétszáz koronától kell majd elbúcsúznom. A párká­nyi állomás pénztárosa azonban váratlanul megkérdezte, hogy nem beiratkozásra megyek-e. Igenlő válaszom után beírt még egy utat a régi igazolványomra, és így diákje­gyet vásárolhattam. Köszönet a pénztárosnőnek, akit személyesen nem ismerek, amiért törődik az utasok érdekeivel is. PÓCZIK GÁBOR Hradec Králové A közelmúltban a helybeli plébá­nos felszentelte Nagymácséd új fel­ségjeleit: a zászlót, címert és pecsé­tet. Délután az ünnepség a te­metőben folytatódott, ahol felavat­ták az első és a második világháború áldozatainak emlékművét. Noszek Ferenc polgármester után Popély Gyula történész mondott beszédet, majd elhelyezték a kegyelet koszo­rúit az emlékműnél. B. L, Nagymácséd Pazarolunk... A pártállam idején folyt a verseny azért, ki tud több hektárt learatni, az nem számított, mennyi volt a szem­veszteség. Ez csak akkor mutatkozott meg, amikor a tárcsázás után térdig érő sarjúárpa, -búza nőtt. Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy ez ma már másképpen van. Ha valaki Dunaszerdahelyről Ga­lánta felé autózik, remek látványban le­hel része. A konzervgyárat elhagyva olyan táblákat lát, ahol a búza már olyan nagyságúra nőtt, mintha május lenne. Az egyik tábla a nagyudvamoki, a másik a sikabonyi szövetkezeté. Tehát minden maradt a régiben. To­vábbra is pazarolunk. A főnökök kezé­ben nagy hatalom van. Aki szólni mer, az megkapja a felmondást. így a sze­rencsétlen polgár hallgat. Hát ide jutottunk! Egy kiló kenyér 13, egy liter vizes tej 9,50, egy kiló színhús 140 korona. Itt, az Arany szige­ten kezdődtek az erőszakos szövetke­zet-alapítások. Amikor már jobban ment a soruk, egy-egy jól menő szövet­kezethez öt-hat pocsékul gazdálkodót rokonítottak. Amikor ezek beilleszked­tek a jól gazdálkodó szövetkezetekbe, akkor szétrombolták az efsz-eket. Per­sze ez csak a Csallóközre és a Mátyus­földre vonatkozik, mert Közép- vagy Kelet-Szlovákiában a szövetkezetek csak óriási állami támogatásokkal tengődtek. MOLNÁR FERENC Dunaszerdahely Az olvasói leveleket, mon­danivalójuk tiszteletben tar­tásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdjekében olyanokat is kö/.­lünk, amelyeknek lartalmá­teljes mértékben egyet. Kö­Valóban nem hátrálhatunk (Megszüntették a lédeci kisiskola magyar osztályát, Új Szó, 1994. 9 22.) Őszinte felháborodással olvas­tam a cikket, amely arról tudósít, hogy Lédecen szeptember elsejé­vel a Nyitrai Tanügyi Hivatal dön­tése alapján megszünették az 1-4. osztályos szlovák alapiskola mel­lett működő magyar osztályt. Nem szándékozom kitérni a megszüntetés módjának fondorla­tos, erkölcstelen módjára, mely­nek következtében a szülőknek és a helyhatóságnak még csak le­hetőségük sem adódott az idejébe­ni tiltakozásra. Nyilvánvalóvá vált ez a kedves olvasók előtt az emlí­tett újságcikkből. Csak alá szeret­ném támasztani a szerző megál­lapítását, amely szerint ebben az esetben nem engedhetünk. Megbizonyosodhattunk. attól függetlenül, hogyan jönnek-men­nek a kormányok, és jelenleg ép­pen ki birtokolja a hatalmat, egy pillanatra sem szűnik a magyar is­kolahálózat gyengítésére irányuló igyekezet. Márpedig megmaradá­sunk felé iskoláinkon keresztül ve­zet az út. Oktatásügyben nincs ho­vá hátrálnunk. Ezen a területen a meghátrálás egyet jelent a gyors asszimilációnkkal. Legmarkánsab­ban éppen a Nyitra környéki ma­gyar falvak sorsának alakulása bi­zonyítja e megállapítás helytálló­ságát. Esetükben a magyar iskolák megszűnése a nagyon gyors nyelv­váltáshoz és a nemzeti identitás feladásához vezetett. Teljesen nyilvánvaló előttem, hogy nem egyszerű dolog érdeke­ink eredményes képviselete okta­tásügyünk területén. Gyakran tűnhetnek erőfeszítéseink kilátásta­lan szélmalomharcnak. Mégis azt kell mondanom, egy percig sem inoghatunk meg eltökéltségünk­ben. Ki kell védenünk az államap­parátus mindennemű taktikázását, amely iskoláink ellen irányul. Tu­datosítanunk kell, hogy a magyar nyelvű oktatás problémáit nem tudjuk rövid úton megoldani. Ezek csak nagyon hosszú, szívós és ál­dozatkész tevékenység árán ren­dezhetők. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy megéri a fáradságot, mert nemzetiségünk megmaradá­sának legalapvetőbb biztosítéká­ról, az iskolánkról van szó. Ezek után csak azt mondhatom a konkrét lédeci eset kapcsán, hogy a szülők, az önkormányzat, a pe­dagógusok és az ügyben bármi­lyen módon segítő szándékkal sze­repet vállaló érdekeltek semmi­lyen körülmények között ne adják fel a magyar osztály újraindításába vetett hitüket. Amennyiben nem sikerülne az újraindítás ebben az iskolaévben, sikerülnie kell jövőre, de ha még akkor sem, be­indítjuk két év múlva. Csak ez le­het az alapállásunk. Ebben és a ha­sonló esetekben szigorúan el kell vetnünk a semmit sem tehetünk szemléletet. Osztom az írás szerzőjének vé­leményét, hogy a választások utáni új magyar parlamenti képviseletre oktatásügyünk területén vár a leg­fontosabb feladat. Alapvetően megkönnyítené helyzetünket egy számunkra sokkal kedvezőbb ok­tatási törvény kimunkálása. Nagy­mértékben visszaszoríthatóak len­nének ezáltal a magyar iskolák el­len irányuló intézkedések a tan­ügyi szervek részéről. EG YÜD LÁSZLÓ A Metalinda a beteg gyerekekért A mai világban ritkán fordul elő. hogy valaki önzetlenül, segítőkészen nyújtja jobbját. De azért mégis megesik. A Metalinda együttes a közelmúltban jár­ta az országot, sok helyen vendégsze­repelt, és a bevételt gyermekotthonok­nak és alapítványoknak ajándékozta. Azokon a helyeken, ahol koncertet ad­lak. felkeresték a helyi gyermekottho­nokat is. így jutottak el a fogyatékos gyerekek kassai intézetébe. A gyere­keknek ez óriási élményt jelentett, sok kérdést tettek fel a zenészeknek, és büszkén őrzik az autogramokat. Külön örömet jelentett, hogy az együttes megajándékozta otthonunk lakóit leg­újabb kazettájával. Meghívták őket a hangversenyre is, így sokan ingyen je­len lehettek a rendezvényen. Köszöne­tet kell mondani a fiúknak, hogy a be­tegekre és elhagyatottakra is gondol­tak, szebbé téve ezzel egyhangú, oly­kor komor napjaikat. ANETTA SM1KOVÁ Szomotor Köszönet Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Fóthy Jánosnak, az MKDM parla­menti képviselőjének, aki időt és fáradtságot nem sajnálva segített a lédeciek­nek problémájuk megoldásában a magyar osztály megszüntetésével kapcso­latban. Nagyra értékeljük segíteni akarását. A zoboraljaiak abban bíznak, hogy az általuk hőn óhajtott magyar gimnázium megalakul, mert csak az biz­tosíthatja az itt élő magyarság nyelvének és kultúrájának megőrzését. A lédeci szülők és önkormányzat nevében: Chrenkóné Latika Ildikó és Fazekas József A legfontosabb a szeretetet Baráti szívessáa (Bűntények sorozata Komáromban, Új Szó, 1994. 9. 30.) WCOOCIJ Az utóbbi hetekben a sajtó sajnos sokat foglalkozott a Komáromi já­rással. Ez azért sajnos, mert az utóbbi időben két gyilkosság kavar­ta fel a város és az ország lakossá­gát. Legszomorúbb benne, hogy mindkét gyilkosságot fiatalkorú kö­vette el. Komáromi lakosként és anyaként különösen megráztak a történtek. A két gyilkosság indítóoka a pénz­szerzés volt. Nem tudjuk, hogy a kél kamasz milyen körülmények között élő család gyermeke. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy pénzszerzés volt a borzalmas tettek motívuma. Hogy miért? Ha gyerekünknek mindent megadunk, pénzzel akarjuk pótolni hiányzó fi­gyelmünket, törődésünket, a gyerek értékrendjében a pénz lesz az elsődleges. Egyre többet akar, és ha már nem tudjuk teljesíteni kívánsá­gait, akkor egyedül próbálkozik, s hogy milyen módon...? Meg kell említeni a szegénységet is. Emiatt sem tudunk gyermeke­inkre figyelni. Idegesek vagyunk, hogy nincs munkánk, nincs pén­zünk, vagy mert a férjünk (felesé­günk) eltékozolja azt. Ilyenkor is a gyerek számára a pénz lesz az elsődleges. Ezért is a szülők a fe­lelősek. Hogy mit tehetünk? Legyen az szegény vagy gazdag család, de a gondok mellett találjunk időt arra is, hogy megismerjük gyermekünk lelkét, gondolkodását. Míg kicsi, kapjon tőlünk mesét, később men­jünk együtt kirándulni, sétálni, be­széljünk meg egy-egy filmet, és so­rolhatnám! Az ilyen kapcsolaton keresztül ismerhetjük meg őt. A nap huszonnégy órájából találjunk min­dig idői arra, hogy a gyerek érezze szeretetünket, azt hogy csak vele törődünk. Így értékrendjében első helyre a szeretet kerül, de ezt csak tőlünk, szülőktől tanulhatja meg. PAUER GYÖRGYI Komárom - Én sem emlékszem már mindenkire, de elképzelhetőnek tartja, hogy négyszázhúsz fős osztályba jártam... ?! A magyar koalíció és a magyar sajtó A magát függetlennek nyilvánító és jelölő magyar sajtó megbocsát hatatlanul viszonyult a hármas ma gyar koalícióról folytatott tárgya­lásokhoz. Ahelyett, hogy tárgyila­gos magyarázattal szolgált volna olvasóinak, és független megneve­zésének megfelelő álláspontot kép­viselt volna. A hármas tárgyalás elhúzódása, a nézetek mássága mind magyarázat nélkül maradt, ehelyett minden konklúzió arra utalt, hogy a nép hiá­ba követeli az annyira szükséges hármas koalíciót, mert valamely tár­gyalóegység tagja azt érthetetlenül ellenzi, tehát ellensége a magyarság egységes fellépésének. Így lett majdnem a magyar egység ellenségévé nyilvánítva Duray Mik­lós, az Együttélés elnöke, aki ezt tényleg nem érdemelte meg. Mindez az irányadó szlovákiai magyar sajtó támogatásával történt, amivel az a magyarság érdekei védelmére irá­nyuló tantárgyból elégtelenre vizs­gázott. Duray több alkalommal ki­nyilvánította az általa vezetett moz­galom és a kettős koalíció feltételeit - a társuláshoz megkövetelt politikai kultúrát, azt, hogy nem képviselhe­tik a magyarságot labilis erkölcsű személyek, akik személyes érdekből már addig is cseréltek párligazol­ványt, azok, akik az elmúlt négy év­ben nyíltan és egyértelműen az egy­séges magyar képviselet ellen fejtet­tek ki tevékenységet, és nem utolsó­sorban elutasították a komáromi nagygyűlés szellemét és annak do­kumentumait. Duray kitartott, minden megalá­zást szó nélkül eltűrt, érezve maga mögött a kisebbség szilárd erkölcsi támogatását a kritikus helyzetben. Ennek révén rövid idő alatt vissza­nyerte a nép bizalmát, és a magyar­ság az egységes magyar képviselet­be vetett hitét. A probléma magvát sajtónk működésének diszharmóniája képe­zi. Sajtónknak nevezzük azért, mert mi bíztuk meg kényes helyzetünk bemutatásával hazánkban és a kül­föld előtt, amit az el is vállalt. És hol keletkezett a széthangoltság? A függetlenség írott és íratlan tör­vényei magukba foglalják a semle­gesség és tárgyilagosság erkölcsi sza­bályait. Tehát egy független irányzat nem vállalhat vagy közvetíthet aktív ténykedést a kiválasztott szubjektum vagy csoport ideológiája ellen. Ese­tünkben, ha ragaszkodik a tevékeny­sége tartalmához és szelleméhez, meghatározásában meg kell jelölnie a szubjektumot, melyet képvisel vagy támogat, vagy pedig meg kell refor­málnia álláspontját és A szlovákiai magyar kisebbség napilapja címmel jelöli meg magát. Ha pedig teljesen szabad, saját ideológia nélküli, a pil­lanatnyilag uralkodó ideológia szó­szólója óhajt lenni, akkor erre is több, találó jelző alkalmazható. Eddigi tapasztalataim alapján a tisztelt szerkesztőségnek az olvasói levelek közlésével kapcsolatos rövid nyilatkozatát sok esetben így értel­meztem (elnézést kérek, ha tán kissé cinikusan hangzik): A nézetek sok­rétűségéből olyanokat nem közlünk, melyekkel szerkesztőségünk nem ért egyet. Közlünk viszont olyan szer­kesztőségi cikkeket, melyekkel ol­vasóink nem értenek egyel. A felvetett kérdések magyarázatá­val adósak olvasóiknak. Ezt pótolni kell, ennyivel tartozunk egymásnak és a független objektivitásnak. A hogyan továbbról és a követendő irányvonal­ról a sajtó vezetőinek és irányítóinak kell dönteniük Nekünk, olvasóknak csak nézetünk, véleményünk lehet. Javaslom azonban, hogy elképzelése­inket egyeztessük. Elsőként természe­tesen az érdekelt sajtóorgánumnak kell nyilatkoznia hozzáállásáról, haj­landóságáról és lehetőségeiről. Előrebocsátva, hogy nem vagyok semmilyen párt tagja, és sohasem voltam az, én szükségét látom an­nak, hogy a kisebbségnek, a megbíz­ható egységes vezetés mellett, egy tárgyilagos, objektívan vezetett és szerkesztett napilapja legyen, amely támogatná az egységes magyar veze­tést, és magas szinten, naprakészen informálná a magyar olvasótábort. Fel kell ugyanis készülnünk, hogy a fennmaradásunkért folytatott továb­bi küzdelmünk során még rengeteg megpróbáltatásban lesz részünk. Én - a magam nevében - az Üj Szó mel­lett szavazok. Itt látom biztosítva magas szakmai szinten a problémák, valamint helyzetünk alapos ismere­tét, ugyanúgy, mint a rutinos lap­szerkesztést és lapvezetést. Ez természetesen csak elképzelés, megvalósításához a kisebbség ma már egységes vezetőségének és az Új Szó szerkesztőségének megegye­zése kell. Mindenesetre kezdemé­nyezésre van szükség ezen a téren, mert reálisabbnak látszik ez a meg­oldás, mint egy új sajtótermék meg­alapítása. Reméljük, hogy most már sikerül a hármas magyar koalíció egységes fellépésének támogatására az egysé­ges tömegtájékoztató szerveket is létrehozni. GY. NAGY LAJOS Dunaszerdahely

Next

/
Oldalképek
Tartalom