Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-06 / 231. szám, csütörtök

2388 MOZAIK •ÚJSZÓ 1 1994. OKTÓBER 6. A kereskedelmi felügyelőség tapasztalatai Jugoszláv háború: Hűsárlesen A helyszínen sok minden más Koszorűzási ünnepség A Csemadok Kassai Városi Vá­lasztmánya, a Kassai Magyarok Ba­ráti Társasága, az Együttélés kassai szervezete és a Thália Színház 1994. október 8-án (szombat) az aradi vér­tanúkra emlékezvén koszorúzási ün­nepséget rendeznek Margonyán, Dessewffy Arisztid sírjánál. A rendezvény színhelyére Kassá­ról a Thália Színház autóbusza viszi az érdeklődőket, mely 9.00 órakor a Felszabadulás térről, a Slovan Szálló melletti nagy parkolóhelyről indul. Az autóbusz először Csákándon, Dessewffy Arisztid szülőhelyén áll meg, majd onnan Margonyára indul, ahol a koszorúzás 12.00 órakor lesz. A helyszínen Balassa Zoltán hely­történész - publicista mond emlék­beszédet. A koszorúzási ünnepségen részt vesz Boros Jenő, Magyarország szlovákiai nagykövete, a Páneurópai Unió miskolci küldöttsége, valamint más vendégek is. (-szák) Nemzetközi konferencia Komáromban Az erődökről (Új Szó-tudósítás) Kétnapos tudo­mányos konferencia kezdődik ma Ko­máromban, melynek témája az erődrendszerek iesz. A Szlovák Műemlékvédelmi Intézet, valamint a magyarországi Országos Műemlék­védelmi Hivatal közös rendezvényén több szlovákiai, magyarországi, vala­mint csehországi történész, műemlék­védelmi szakelőadó, valamint kör­nyékbeli pedagógus vesz részt. Zsók Gizellától, a Szlovák Műem­lékvédelmi Intézet komáromi irodájá­nak munkatársától megtudtuk, hogy a komáromi konferencia megrendezé­sére elsősorban a nemzetközi kapcso­latok javítása végett kerül sor. Fontos, hogy a hasonló területen kutató törté­nészek és műemlékvédők megismer­kedjenek egymással, s elmondják, hogy saját területükön milyen ered­ményeket értek el. A konferenciának különös jelentősége van Komárom szempontjából, hiszen a városon vé­gighúzódó nagy kiterjedésű erődrend­szer - melynek gerincét a Nádorvonal képezi - eltekintve az V-ös és VI-os bástyától, még felújításra vár. A ma délelőtti előadások a szlová­kiai erődrendszerekről szólnak, míg délután a konferencia résztvevői a ko­máromi erődrendszerrel ismerkednek meg. Megtekintik a nyilvánosság előtt sajnos zárva található öregvárat, vala­mint a Nádorvonal legnagyobb kiter­jedésű erődítményét, a már felújított VI-os bástyát. Holnap délelőtt a Ma­gyarországról érkezett szakemberek tartanak előadásokat, míg délután a Csehországból érkezett vendégeké lesz a szó. KOSÁR DEZSŐ Újságírói etika... (Új Szó-hír) Tegnap a Slovenská re­publika napilap közölte olvasóival, hogy a múlt héten a TA SR sajtóiroda kassai fiókjának hat munkatársa kilé­pett a Szlovákiai Újságírók Szindikátu­sából, mert kifogásuk van a szervezet országos elnöke, Július Gembieký el­len, meg azért, mert a szindikátusnak a kassai Domino efekt hetilap szerkesztői is tagjai. Nos, az újságírók szindikátusa kelet­szlovákiai vezetősége tegnap semmit sem tudott arról, hogy az említett új­ságírók kiléptek volna a szervezetből. Szerinte a hír nem igaz, félrevezető. Természetesen igyekeztünk meg­kérdezni a legilletékesebbeket is, a TA SR kassai munkatársait. Közülük há­rommal sikerült beszélnünk tegnap. Svätopluk Písecký, Vojtech Bačo és Kulik László cáfolták a Slovenská re­publikában megjelent hírt, s mint mondták, nincs tudomásuk arról, hogy a további három kollégájuk közül vala­ki is kilépett volna a szindikátusból. Kell ehhez kommentár?! (gazdag) (Új Szó-összeállítás) A hazai hús­piacon kialakult feszült helyzet ren­dezésére és a fogyasztói árszínvonal megtartása érdekében a pénzügyi tárca vezetése szeptember 29-ei ha­tállyal rendeletben szabályozta a hús és hústermékek kereskedelmi árré­sét. Mint ismeretes, a pénzügymi­nisztériumi előírás 13 százalékban szabta meg az árrés felső határát. A hazai fogyasztói piacon uralkodó állapotokra jellemző, hogy szeptem­berben ez volt a pénzügyi tárca má­sodik ilyen lépése. A hónap elején ugyanis a burgonya árát kellett sza­bályozni. Ennek maximált árát 12 koronában határozták meg. Az emlí­tett rendeletek betartását az utóbbi napokban a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai külön fi­gyelemmel kísérték. Amint azt Da­niela Krkošovától, a felügyelőség nyilvánossággal kapcsolatot tartó osztályának vezetőjétől megtudtuk, a legutóbbi felmérés során 88 hen­tes- és 120 zöldségüzletben el­lenőrizték az említett árrendelkezé­sek betartását. - A felmérések alapján a burgo­nya esetében egyértelműen ked­vezőek a tapasztalatok. Ellenőrzése­ink során mindegyik zöldségüzletben betartották a burgonya maximált árát, csupán három esetben akadtak gondok a minőséggel. A húsárakat érintő rendelkezések betartásában már egyenlőtlenebb az ellenőrzések során szerzett kép. A 88 ellenőrzött elárusítóhely közül 26-ban bizony túllépték a megszabott 13 százalékos árrést. Amint megtudtuk, sok esetben az árak helytelen kerekítése révén pró­báltak nagyobb nyereséghez jutni a kereskedők, jónéhány helyen pedig arra hivatkoztak, hogy nem tudtak az említett árszabályozásról. Pozsony­A nemzetközi fórumokon a kor­mány és a parlament Szlovákia elis­mertetését úgy szeretné elérni, hogy rendszeresen megemlítik: a Szlovák Köztársaság a nyugat-európai struktú­rákba mihamarább be óhajt lépni. Nem elégíthet ki minket viszont csu­pán az a tény, hogy a külföldi partne­rek kezdik figyelembe venni a plurális politikai és gazdasági rendszerünk visszafordíthatatlanságát, és már szá­mítanak velünk... A modern civilizá­ban például a Vajnorská utcai hentes­üzletben a húst 15 százalékos, a húskészítményeket pedig 20 száza­lékos árréssel forgalmazták, a tulaj­donos állítólag nem tudott a rende­letről. Sajnos, a vidéki városokban is gyakran megsértették az előírásokat. Dunaszerdahelyen a Sport utcai élel­miszerüzletben 8 féle húst és 11 faj­ta húskészítményt a megszabott 13 százalék helyett 14—19 százalékos árréssel árusították. Ugyanebben a városban a Jednota hentesboltjában is túllépték a 13 százalékos árrést. Komáromban négy üzletben (Jeseni u., Klapka u., Priateľská u., Murgaš u.) ugyancsak vastagabban fogott a kereskedők ceruzája, mikor a húsá­rakat kiszámították. Losoncon szin­tén találtak két olyan üzletet, ahol a 13 százalékos kereskedelmi árrést nem tartották be a húskészítmények­nél. A Zdroj ottani hentesboltjában például 6 húsfajta és 29 féle húské­szítmény árát toldották meg 14-21 százalékos felárral. A kereskedelmi felügyelőség ál­tal elvégzett felmérések tapasztala­tai azt mutatják, hogy a feltételezett húshiány ellenére a lakossági ellá­tás folyamatos, a választék is kielé­gítő. S noha a felmérések során az árdrágítás túlságosan kirívó esetei­vel nem találkoztak, a jelenlegi hús­árakat figyelembe véve a fogyasz­tók érdekeinek védelmében tovább­ra is fontos, hogy az ellenőrzés De­moklész-kardjaként ott lebegjen a kereskedők feje felett. Az árréssel való szabályozás során ugyanis a fogyasztónak vajmi kevés esélye van arra, hogy ellenőrizni tudja, va­jon a kereskedő mekkora alapárhoz tette hozzá a maga megszabott nye­reségét. Hogy ennek mi köze van a piacgazdasághoz, az már egy másik kérdés. tszl ciós irányzatok megértését és érvé­nyesítését igényeljük, egy olyan növe­kedési pályát kellene megalapoznunk, amely a legfejlettebb országok tapasz­talataira épül, és e folyamat megvaló­sításában a diplomácia lehetőségei egyelőre kiaknázatlanok. (...) Nálunk mindeddig nem használtuk ki a dikta­túrákból a demokrácia útjára lépő ál­lamok, mint például Spanyolország, Argentina, Chile és a többi állam ta­pasztalatait, ahol a karrierdiplomaták Az egykori Jugoszlávia területén fo­lyó testvérháborúról a tömegkommuni­kációs eszközök jóvoltából szinte napo­nta tájékozódhatunk. Azonban, bár mindez csak néhány száz kilométerre dúl tőlünk, mégis kevesen szereztek közvetlen tapasztalatot az ott folyó ese­ményekkel kapcsolatban. Közéjük tar­tozik az eperjesi Molnár István, aki gépkocsivezetőként a szlovák ENSZ­hadtest katonájaként egy évet töltött a hadszíntéren. • Kikkel dolgoztatok együtt, és mi­lyen volt az együttműködés? - A világ minden tájáról érkeztek oda katonák, közéjük osztottak szét ha­tosával-hetesével bennünket. Először néhány hónapot kanadaiakkal voltam, azután hollandokkal, majd fél évet len­gyelekkel. A hivatalos nyelv az angol volt, de ezt a főnökeink se nagyon is­merték, ők is inkább tolmácsot vittek magukkal. Mi is kézzel-lábbal muto­gattunk, de ez. nem volt probléma, ami­re szükségünk volt, meg tudtuk ma­gyarázni. • Az utóbbi időben egyre többet hallani arról, hogy a katonák feketéz­nek. Mi erről a véleményed? - Tudja az egész világ, hogy a kato­nák gyakran kihasználják az ottaniak helyzetét. Ez főleg Szerbiában folyik, ahol már semmi sincs, se élelmiszer, se főtűanyag, se benzin. • Az ENSZ-erők parancsnoksága nem igyekszik ennek elejét venni? - Igyekszik ugyan, de mindenki megfizethető. A rend fenntartása a ka­tonai rendőrség feladata, de gyakran ennek tagjai a kezdeményezők. • Miként vélekednek az ottani em­berek a háborúról? - Egy részüknek elege van az egészből, de nem nagyon tehetnek semmit, csak várnak, hogy majd csak történik valami. A másik fele viszont minden áron bosszút akar állni. Azt mondják, hogy még az sem érdekli őket, ha eközben családjukkal együtt - akik képzése sokéves folyamatot vesz igénybe, és jelentős belföldi va­lamint külföldi gyakorlatot igényel ­állami szolgálatban, vagyis helyükön maradtak. Míg nálunk több ízben is intellektuális érvágásra került sor: 1945-ben és 1948-ban, 1968 után és 1989 novembere után is. Országunk szellemi ereje nem olyan nagy, hogy az állandó tömeges elbocsátás, meggyengítés ne ütközne ki néhány területen - Szlovákia nem olyan gaz­dag, hogy az emberi tőkével pazarló­an bánjon. Itt az idő a „spanyol út" al­kalmazására, amely a nemzeti megbé­kélést szorgalmazza, és lehetővé teszi az ország teljes intellektuális tőkéjé­nek kihasználását. Ez az út rövidesen éhen halnak. Közben ugyanis földjei­ket elhanyagolják, legfeljebb az öreg­asszonyok dolgoznak rajtuk, ők is fe­ketében. • Mennyire tartod valósághűnek az ottani eseményekről szóló beszá­molókat? - Szerintem a televízióban egészen más látható, mint amilyen a valóság. Rendszeresen megtörtént, hogy világ­gá kürtölték a valamelyik faluban elkö­vetett mészárlást, arróí viszont hallgat­tak, hogy a másik fél nem messze ettől hasonlóan viselkedett. • Eszerint tehát a nemzetközi sajtó szerbellenes? - Szerintem igen, pedig a szerbek­nek sok mindenben igazuk van. Pél­dául az. egész tengerpart a horvátoké, a határ a parttól mindössze tizenöt­húsz kilométerre húzódik. A szerbek pedig nem tudnak kijutni a tengerhez, pedig onnét származnak a nagy bevé­telek. Nekik így csak a hegyek marad­nak, ahol legfeljebb birkákat legeltet­hetnek. • Tapasztaltál valamilyen különb­séget a szerbek és a horvátok életmód­ja között? - A szerbek harciasak, és nem na­gyon szeretnek dolgozni. A horvátok ezzel szemben beképzeltebbek, ezt tapasztalhattuk akkor is, amikor né­hány éve turistaként arra jártunk, és szegény rokonként lenézlek bennün­ket. A horvátok képesek egész nap egy konyak vagy egy kávé mellett a kávéházban üldögélni, a szerbek vi­szont inkább a hegyeket járják és va­dászgatnak. • Elképzelhetőnek tartod, hogy va­laha is elfelejtik az elmúlt években tör­ténteket? - Ezt nem tudom elképzelni, ehhez legalább két-három generációra lesz szükség. Szerbiában ma már olyan a helyzet, hogy még a kisgyerekek is fa­puskával járnak és játékként az arra ha­ladó autókra vadásznak. (tuba) oda vezethet, hogy a külügyi szolgálat nem lenne veszteséges, hanem éppen ellenkezőleg, nyereséges és pénzt hozna (a többi tárcával együtt) az ex­portlehetőségek kiaknázása, a Szlová­kia számára kedvező együttműködé­sek kialakítása, a külföldi tőke idecsa­logatása, a modem gyártási technoló­giák behozatala, valamint mindazon ismeretek begyűjtése révén, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a modern ci­vilizációs folyamatokat időben észre­vegyük és alkalmazzuk. A diplomácia nyújtotta lehetőségek koránt sincse­nek kimerítve. A választásokból győztesen kikerülő kormánynak kel­lene ezeket kihasználnia. (Ján Jurista, Pravda) AHOGY ÉN LÁTOM 1 Mečiar kísérleti léggömbje Idestova már négy esztendeje, hogy a szlováki­ai politikusok naponta tapasztalhatják, hogy Mečiar (főképp ha ő a miniszterelnök) mennyire nem képes sem a csapatmunkára, sem a koalíciós együttműködésre. Tegnapelőtt, alig néhány órával a választási eredmények hivatalos kihirdetése után a parla­mentbe bekerült összes párt elnöke a köztársasági elnök vendége volt, és a politikusok ismét megta­pasztalhatták, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke egészen sajátságosan képzeli el az együttműködést. Keltošovát és Lexát küldte el maga helyett, és a két politikus ahelyett, hogy tár­gyalásokba kezdett volna lehetséges partnereivel, rövid úton felszólította az államfőt: mondjon le. Ennek alapján még a politikában járatlan egy­szerű állampolgár is csak egy következtetésre jut­hat: Mečiar nem megegyezésre, hanem a politikai feszültségek szítására törekszik. Tisztában van ve­le, hogy ha természetes szövetségesével, a Szlo­vák Nemzeti Párttal lép koalícióra, még mindig ki­sebbségben lesz a parlamentben. Sőt, még akkor sem lenne meggyőző többsége, ha sikerülne meggyőznie Ján Luptákot, és a Szlovákiai Mun­kásszövetség hajlandóságot mutatna az ellenzéki eltökéltség feladására. A győztes számára tehát nincs más megoldás, mint a régi recept érvényesí­tése, a parlamenti ellenfelek pártjainak bomlasztá­sa. E vonatkozásban azonban korlátozottak, sőt, minimálisak a lehetőségek. A szlovák keresztény­demokratáknál biztosan nem talál elcsábítható partnereket. Moravčík pártjának vezető politiku­sai egyszer már megtapasztalták, mit jelent Mečiarral egy tálból cseresznyézni. Marad a De­mokratikus Baloldal Pártja, ennek azonban szin­tén kevés a „beszervezésre" alkalmas képviselője. És legalábbis remélhető, hogy a Magyar Koalíció­ban sem lel felhasználható emberekre. ilyen viszonyok között nagyon valószínű, hogy Mečiar azzal számol, az elkövetkező fél év alatt három politikai erő kap a köztársasági elnöktől megbízatást kormányalakításra, és a három közül egyik sem lesz képes parlamenti többséget produ­kálni. Ebben az esetben - az alkotmány értelmé­ben - új választásokat kell kiírni. A DSZM elnö­kének logikája szerint ez alatt - az ideiglenes kor­mány vezetésével - még jobban lerobban az or­szág gazdasága, még inkább növekednek a társa­dalmi feszültségek. Mindez együttvéve Mečiar malmára hajtja a vizet, aki - nem egészen logikát­lanul - arra számíthat, hogy a legközelebbi válasz­tásokon már megszerzi a parlamenti helyek több mint 50 százalékát. Nem a véletlen műve, hogy Keltošová mellett éppen Lexa volt jelen a DSZM képviseletében az einöki „kerekasztalnál". Lexa még Mečiarnál is alkalmasabb arra, hogy hangulatot keltsen Michal Kováč ellen. A két politikus közötti személyes el­lentétekről legendák keringenek, és azokat, akik támogatására, illetve megnyerésére Mečiarék szá­mítanak, nem nagyon érdeklik a tények. Ők csak a mártírt látják Lexában, azt a tehetséges politikust, akit a köztársasági elnök nem akart miniszterré ki­nevezni. Lexát a kísérleti léggömb szerepének ellátására szemelte ki Mečiar. Nyilván azt akarta megtudni, hogy otromba felhívására, az elnök lemondásának követelésére hogyan reagál a többi parlamenti párt elnöke. Meg kell mondani, hogy a pártelnökök meglehetősen langyosan reagáltak a botrányos magatartásra. Általános nyilatkozatokat tettek az alkotmányosság tiszteletben tartásáról, és talán még Ján Ľupták. a Szlovák Munkásszövetség el­nöke volt az, aki legkeményebben fogalmazott: „Ilyen hangnemet még én, az. egyszerű melós sem ütöttem meg a parlamentben." Közben országos vita alakult ki, hogy Michal Kováč alkotmányt sértett-e azzal, hogy nem sze­mély szerint Mečiart, hanem a DSZM-et bízta meg a kormányalakítási konzultációk megkezdé­sével. Most mindenki az ország alaptörvényét ta­nulmányozza, és ismét kiderül, hogy az alkotmány - enyhén szólva - nem remekmű, mert számos fontos kérdés megoldását félreérthetően szabá­lyozza. A jelenlegi kormánykoalíció pártjai úgy vélik, Szlovákiának minél rövidebb időn belül működőképes kormányra van szüksége. Mečiarék viszont - minden jelből erre lehet következtetni ­időhúzásra rendezkedtek be, hogy profitálhassa­nak a válságból. TÓTH MIHÁLY TEGNAP OLVASTUK ^ A szlovák diplomácia lehetőségei

Next

/
Oldalképek
Tartalom