Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-26 / 248. szám, szerda

4 MOZAIK ÚJSZÓ 1994. OKTÓBER 26. Bostoni szívsebészek segítsége A remény neve: Kardiocentrum (Új Szó-tudósítás)- Az álmom valóra vált - köszöntötte az immár harmadik alkalommal Pozsonyba visszatérő amerikai gyermekszív-specialistákat a szintén kardiológus Tibor Sagát egészségügyi miniszter, miközben a két éve működő Gyermek Kardiocentrum tevékenységét méltatta. Kiemelte, hogy a HOPE, illetve a Bostoni USAID támogatásával, 2,5 millió dolláros segítséggel 1992-ben megkezdődhetett a központ kiépítése és a szívsebészek felkészítése. Az. anyagi támogatáson túl óriási segítséget jelentett az is, hogy a bostoni gyermekklinikán nemcsak az orvosokat, hanem az intenzív osztályon dolgozó ápolónőket is kiképezték. Jozef Mašura, a Kardiocentrum főorvosa szerint Szlovákiában évente a 75 ezer újszülött közül 700 szívrendellenességgel jön a világra. Négyszáz gyermek túlélését csak a műtét biztosíthatja. -Szlovákiában 1989-ben kapacitáshiány miatt csupán 140 gyermeket operáltak meg, néhányukat külföldön, és voltak, akik nem érték meg, míg esetleg rájuk is sor kerül. Tavaly a központban már 290 gyermeket, az idén, a mai napig, 227-el mentettünk meg. Az elkövetkező napokban a műtőkben reggeltől estig „nagyüzem" lesz, bostoni kollégáink segítségével több szívműtétet végzünk. A Kardiocentrum intenzív osztályának megtekintése után Theodor Russell amerikai nagykövet elismeréssel nyugtázta a hazai orvosok szakértelmét, majd ígéretet tett arra, hogy mindent megtesz az amerikai-szlovák egészségügyi kapcsolatok további bővítése érdekében. - A reménynek valóban Kardiocentrum a neve, ezért támogatását szívügyemnek tekintem - nyilatkozta. (péterfi) Idegenforgalom Az Overture programról (Új Szó-tudósítás) Miként lehet a turisztika szempontjából kitűnő adottságokkal rendelkező Rozsnyót és vidékét idegenforgalmi központtá alakítani és ezáltal segíteni e térség gazdasági felemelkedését? - ez volt a témája annak a tanácskozásnak, amelyet tegnap tartottak Rozsnyón. Az Európai Unió közreműködésével annak idején programot dolgoztak ki a kelet-európai fejlődő demokráciák gazdasági talpraállásának támogatására. Ennek egyik része az Overture program, mely az idegenforgalom fejlesztésére vonatkozó tervezetek kidolgozását támogatja. Szlovákiában három régiót választottak ki a turizmus fejlesztésére, ezek egyike Rozsnyó és környéke. A tegnapi tanácskozást a gömöri régióra vonatkozó tulajdonképpeni tervezet elkészítésének kell követnie. Azok a külföldi vendégek is felszólaltak, akiket felkértek, hogy tanácsadóként vegyenek részt a tervezet kidolgozásában. David Jepson, a londoni önkormányzat tagja elmondta, Gömörnek kitűnő adottságai vannak, de ahhoz, hogy idegenforgalmi központtá váljék, még sok a tennivaló: az infrastruktúra fejlesztésétől a határátkelők kérdésének megoldásáig. Myles Mackye, az angliai Coventry és Rian Doran, az írországi Cork városok vezetésének képviselői elmondták, miként sikerült városaikat ipari központin')! - az ipar kényszerű leépítése után - turisztikai centrummá alakítaniuk. (klinko) KÖZLEMÉNY \ A Tajti Községi Önkormányzat értesíti az érdeklődőket, hogy 1994. október 29-én, szombaton, a halottak napja alkalmából ideiglenesen újra megnyílik a Tajti-Cered közti határátkelőhely. Az érvényes útlevéllel rendelkező motorosok, gyalogosok reggel 8 órától este 20 óráig vehetik igénybe. Az autonómia alapvető emberi jog Október eleje óta zajlik Budapesten az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet felülvizsgálati konferenciája, amely decemberben csácsosodik ki a kormányfők találkozójával. Ennek keretében az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEV) hétfőn szakmai szemináriumot rendezett Népcsoportvédelem Európában címmel. A szemináriumon részt vett Duray Miklós, az Együttélés elnöke és Farkas Pál, az MKDM alelnöke is. A szeminárium jelentőségéről Duray Miklóst kérdeztük - Elsősorban azt említem, hogy egyértelműen kimondták: az autonómiára való jog a közösségek alapvető emberi joga, és nem ugyanaz, mint a kisebbségvédelmi rendszerek. Az autonómia joga ugyanis összefügg többek között az őshonossággal, a társadalmi szervezettséggel és a lakóhellyel. Ilyen szempontból meg kell különböztetni a nagy kérdéskör két részét. Egyik a területileg őshonos és sajátos településszerkezettel rendelkező közösségek helyzete, a másik a szórványoké vagy az új kisebbségeké, amelyek betelepülés által jöttek létre. A mi területünket, és főleg a magyarságot az őshonos népcsoportok helyzetének a megoldása érinti. Sokan foglalkoztak azzal is, hogy a politikai életben az autonómia jogának érvényesítése ennek ellenére úgy jelentkezik, mintha az adott állam dezintegrációjára irányulna. A szakemberek, ellentétben a politikusokkal, már egyértelműen kimondják, hogy az autonómia jogának megvalósítása, beleértve a területi autonómiát is, tulajdonképpen egy olyan megelőző jogintézkedés, amely csökkentheti az ország területi egységének megbontásától való félelmet. Dél-Tirol, Belgium példája bizonyítja, hogy a megvalósított autonómia az igények kielégítését szolgálja, és ekkor teljesen másodlagossá válik, hogy az adott népcsoport melyik ország területén él. A lényeg az, hogy saját ügyeiben, a kultúrájával és önazonosságával kapcsolatos minden kérdésben maga dönthessen, legyen közigazgatási és közgazdasági önrendelkezési joga. Ennek a konferenciának a lényege az volt, hogy bizonyítsa, azok az országok, melyekben visszautasítják az autonómiára való jogot, az emberi jogot sértik meg. • Jelen voltak ezeknek az országoknak a képviselői is? - A szakmai szemináriumon különböző országok szakemberei és gyakorló politikusai vettek részt. Minden EBEÉ-ország külképviseletét meghívták, de sajnálatosan a meghívást többen nem vették komolyan. Szlovákia képviselője is csak rövid ideig voltjelen. Sokan távolmaradásukkal fejezték ki, nem értenek egyel azzal, hogy az autonómia joga alapvető emberi jog. A vitazáróban is elhangzott, nem alakulhatott ki igazi vita, mert a jelenlevők tuljadonképpen egy véleményen voltak. • Christoph Pan, a FUEV elnöke bemutatta a Népcsoportvédelem Európában című kisebbségvédelmi szerződéstervezetet. Mit tudhatnánk meg erről a dokumentumról? - A tervezet az Emberi Jogok Chartájának kiegészítő jegyzőkönyve lenne. A FUEV egyszer márelőteijesztette az ET-ben, majd a véleményezés alapján átdolgozta. Most azt a változatát mulatta be, amely már az ET véleményét is tartalmazza. Kitér az egyéni jogokra és a közösségiként értelmezhetőekre is. Ez utóbbiak közé sorolja az autonómiára való jogot, az önkormányzóság jogát, a nyelvhasználatra, az iskolára való jogot Még óriási viták lesznek, hiszen egyértelmű, mely országok utasítják el majd a jogok ilyen értelmezését. Kérdés, mi lesz a tervezet sorsa, mert most olyan stádiumba jutott el, amelyből már nem lehet lefaragni az alapvető emberi jogok feladása nélkül. Az anyag már közvetlenül az ET-be kerül. (csizmár) Rendhagyó irodalomóra Lanttal, síppal, dobbal... „... Balassi költészete sem idegen a zenétől, kortársaitól e tekintetben nem különbözik Mint gyakorló előadója e dallamoknak, úgy gondolom, valóban sokszor segítenek a dallamok a versek szövegének értelmezésében, tagolásában. Balassi Bálint ismerte ezt a komplex élményt - mi se tagadjuk hát le!" - vallja a Tiszavirág című lapban megjelent írásában Csörsz Rumen István, a budapesti egyetemistákból álló Musica Historica Együttes tagja. Az általa is megfogalmazott igazságról dél-szlovákiai hangversenyeik során is sokan meggyőződhettek már. Legutóbb például az elmúlt napokban, amikor a régi hangszereket megszólaltató együttes a február óta műsorán szereplő Balassi-összeállítással Csábon, Ipólyvarbőn, majd Kassán lépett közönség elé. A Hernád-parti város Thália Színházában hétfőn este több száz fiatal kapott ízelítőt a négy évszázaddal ezelőtti lírából és zenéből. (gazdag) Kutyaüto Az Elefánt (a pozsonyi Ligetfaluban ingyen terjesztett helyi reklámújság) 21. számában a polgármester nyilvánosságra hozatta azon becsületes kutyatulajdonosok nevét és lakcímét, akik a kutyájukat bejelentették a helyi hivatalban és az ebadót befizették. Egyben felszólította a több mint százezer ligetfalui lakost: keressék a listán kutyatartó szomszédaik nevét, és ha nem találják, jelentsék he a helyi hivatalnak. Persze hogy elolvastam a listát, hiszen a mi tizenkétemeletes házunkban majd minden emeleten tartanak kutyát, és igazán nem megy ritkaságszámba, hogy éjszaka kutyaugatásra, vonításra ébredünk. Kell-e mondanom, hogy kutyatartó szomszédaim közül egy sem szerepelt a névjegyzékben? Rendben, tudomásul vettem, ilyen is van. De kikérem magamnak, hogy valaki a szomszédaim feljelentésére szólítson fel, hogy belőlem valaki feljelentőt csináljon. Mert ahhoz, hogy én feljelentéseket tegyek, elsősorban utálnom kellene a kutyákat vagy a gazdáikat, másodsorban pedig elmebajban vagy legalábbis jellemhibában kellene szenvednem. Ellenben a ligetfalui polgármester még nem készített el egy átfogó szabályzatot, amelyből kiderülne, mire van joguk a kutyatartóknak és szomszédaiknak (ha ilyen szabályzat mégis létezne, akkor talán azt illett volna közölni a helyi újságban). Mert ebben a szabályzatban lehetne például az, hogy a kutyákat nem szabad a felvonón közlekedtetni, esetleg csak akkor, ha ott a „gazdin" kívül senki más nem tartózkodik. Benne lehetne, hogy a kutyaugatás által érintett szomszédokat illene megkérdezni, mielőtt valaki kutyát telepítene a lakásába. Minden megoldható, csak akarni kell. Nekem ebben az esetben éppen a rendezés komoly szándéka hiányzik, és érzésem szerint a hiányt egy rendkívül populista megoldással, újabb ellenségkép megrajzolásával próbálják pótolni. Mégpedig éppen a helyhatósági választások előtt. A Szlovák Nemzeti Pártot képviselő ligetfalui polgármester nyilván ezzel indította be választási kampányát. Kihasználja az emberi irigységet (mert ugye, kinek telik fajtiszta, törzskönyvezett kutyára ?), az alantas emberi ösztönöket. Nyilván nem érdekli, hogy a lakosságot két táborra osztja; kutyatartókra és szomszédaikra. Feltételezése szerint nyilván azok vannak többségben, akik nem tartanak kutyát. Bennük véli felfedezni azokat, akik egy hónap múlva majd éppen rá szavaznak. Teheti ezt annál inkább, mert itt, a megközelítőleg 130 ezer főt számláló településen még az összetartozási érzés halvány jelei sem fedezhetőek fel. Ez a 130 ezer ember még nem alkot közösséget (itt valójában még az egy lépcsőházban élő emberek sem ismerik egymást). Az innen-onnan bevándoroltak gyökértelennek érzik magukat Pozsonyban, és éppen ezért ebben, a nem is olyan régen még nyilvánvalóan háromnyelvű városban nagyon jól jönnek nekik az olyan Slota- vagy Prokeš-féle lelki mankók, mint: „Szlovákia a szlovákoké" vagy „Szlovákiában szlovákul". A gyökértelenségre, a sorsközösség érzésének hiányára, úgy tűnik, már alapozni lehet olyan választási kampányt, amely kihasználja az emberi gonoszságot, rosszindulatot, ármánykodást... Sokan lesznek hálásak a polgármesternek azért, hogy az abszolút névtelenség, személytelenség szavatolásával üzenetrögzítőre mondhatták indokoltan vagy alaptanul - irigyelt vagy utált szomszédaik nevét. A kutyatulajdonosok pedig már mindenkit gyanúsítgatnak, és állítólag tömegesen tesznek kirándulásokat a város túlsó végébe, hogy „ottfelejtsék" kedvencüket; hogy ne kelljen a bírsággal együtt kifizetni az ebadót. Apropó, 1992-ben jóváhagytak egy úgynevezett adatvédelmi törvényt. A polgármester ezt a törvényt is megsértette akkor, amikor nyilvánoságra hozta a kutyailletéket fizető személyek névsorát, lakcímét. Az ilyen nyilvántartásokat egyszerűen nem lehet közzétenni, mert nem tartozik a nyilvánosságra, hogy XY-nak telik-e kutyára, kutyaeledelre, ebadóra. A vonatkozó törvények alapján a listán szereplő megközelítőleg 1200 ember a személyiségi jogaiba való illetéktelen beavatkozásért és nem vagyoni (de azért mégiscsak pénzben kifizetendő) kártalanításért perelhetné a polgármestert vagy a hivatalát. Ha ez megtörténne, alighanem kevés lenne az az összeg is, amelyet ebadóként, a feljelentéseknek hála, ki tudnak róni a helybéli lakosságra - még akkor is, ha igaz a hír, hogy percenként két feljelentés fut be a nem fizető kutyatulajdonosokra. FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LÁTOM I Nyugat felé vagy Keletre? A választások előtt és óta már legalább százszor feltették ezt a kérdést a parlamenti pártok vezetőinek: Melyik párttal elképzelhető és melyikkel nem a kormánykoalícióra lépés? A megkérdezettek válasza rendszerint nem volt szellemileg túlságosan megerőltető. A leggyakrabban így hangzott: Mindenkivel hajlandók lennénk együttkormányozni, amennyiben a programok összeegyeztethetőek. Persze, a Mečiar-mozgalom politikusai a gyengébbek kedvéért még hozzátették: a Demokratikus Unióval semmiképpen. Meg aztán vannak pártok, amelyeknek vezetői a Magyar Koalícióval való kormányzati együttműködést tekintették eleve elképzelhetetlennek. A programok különbözőségéből kifolyólag... Érdekes, hogy a Lupták-féle Szlovákiai Munkásszövetséggel való együttműködést, a fura politikai szervezet csendestársként, netán kormányzati tényezőként való elfogadását még soha egyetlen párt sem kérdőjelezte meg. Vegyük magunknak a fáradságot, s nézzük, mennyire összeegyeztethetőek Luptákék elképzelései a parlamentbe bejutott pártok programjainak legfontosabb pontjaival. A privatizációt illetve az ország külpolitikai orientációját érintő pontokkal. Egészében véve elmondható, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Demokratikus Baloldal Pártja, a Magyar Koalíció mindhárom pártja, a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Demokratikus Unió, de némileg még a Szlovák Nemzeti Párt prog ramja is privatizációval képzeli el a gazdaság talpraállítását. A felsorolt pártok ugyan különböző magánosítási filozófiához igazodnak, az államosítás azonban egyiknek sincs a zászlajára írva. Sőt... Nagyjából a külpolitikai orientáció kérdését illetően is hasonló a helyzet. Mečiarék ugyan tettek kétértelmű kijelentéseket, a Szlovák Nemzeti Párt pedig egészen egyértelmű gesztusokra ragadtatta magát Zsirinovszkij-ügyben, egészében véve azonban a kormányalakításban mérvadó pártok soha nem vonták kétségbe, hogy Szlovákiának a nyugati struktúrákban a helye. Ennyit a pártprogramok legfőbb kérdésekben kinyilvánított összeegyeztethetőségéről. Viszont aki még nem tette meg, ha érdekli a kérdés, olvassa el a Munkásszövetség 12 pontját, amelyet később 14-re bővítettek. És Ján Ľupták kilátásba helyezte, hogy a követeléseket tovább fokozza. Ezek a követelések - nem túlságosan buja fantáziával akár államosítási programként is felfoghatók, és akár 1948-ban is megfogalmazódhattak volna, ha Gottwaldéknak is olyan siralmas színvonalú az értelmiségi garnitúrájuk, mint amilyen a Munkásszövetségé. Csehszlovákia Kommunista Pártja a februári győzelem napjaiban már jól képzett értelmiségiekkel rendelkezett, így az államosítási szándékot szolidan megfogalmazott törvényjavaslatok formájában tette közzé. És ami még ennél is egyértelműbb: Ľuptákék a múlt hét végén nyomatékosan kinyilvánították: sem az Európai Unióba, sem a NATO-ba való belépéssel nem értenének egyet. Ezek után csak csodálkozni lehet azon, hogy a kormányalakítással foglalkozó, és a leendő kormány szilárdságát mindennél fontosabbnak tartó politikusok még mindig meghatározó fontosságúnak tekintik a pártprogramok összeegyeztethetőségét. És nem kevésbé furcsa, hogy azok a pártok, amelyek már-már az élet természetes velejárójának tekintik a leendő kormány Luptákéktól függését, még ki merik jelenteni, hogy a Magyar Koalíció azért alkalmatlan a kormányzati munkára, mert programja nem kompatibilis a többi pártéval. Előbb-utóbb megalakul a szlovák kormány. Viszont előre meg lehet jósolni, hogy amennyiben bármelyik miniszterelnök komolyan veszi a pártja programjában szereplő privatizálást és a Nyugat felé orientálódást, Ján Luptákkal szakítania kell. Vagy talán arra várnak némely politikusok, hogy Ľuptákék nem veszik komolyan „programjukat"? TÓTH MIHÁLY