Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-18 / 241. szám, kedd

1994. OKTÓBER 2495. ÚJ SZÓ HÍREK - VÉLEMÉNYEK 2539 Gázában a hétvégén a fundamentalista Hamasz híveinek ezrei tüntettek, követelve a mozgalom aktivistáinak szabadonbocsátását. Összesen 350 személyt tartóztattak le a múlt héten a palesztin rendfenntartó erők azzal összefüggésben, hogy a Hamasz elrabolt majd meggyilkolt egy izraeli katonát. A további zavargásoktól tartva a palesztin rendőrség tegnap megkezdte a letartóztatottak elengedését. 55 személy szabadult, köztük a Hamasz egyik vezetője. Kozirev Bagdadnak lobbyzik (Folytatás az I. oldalról) rozatot, amelynek célja az USA által felvázolt „ellenséges és szélsőséges képlet" eltörlése. Egyelőre ez a kommentár az egyedüli hivatalos iraki reagálás a BT-határozatra. Bagdadban tegnap a parlament rendkívüli ülést tartott. A helyi rádió ugyan nem közölte a tanácskozás témáját, de vélhetően az Irakra nehezedő ENSZ-nyomás miatt előállt helyzetet vitatták meg. A BT említett határozatában Irakot felszólította az 1990-9 l-es Öböl-háború után kijelölt új kuvaiti határvonal elismerésére, amire Bagdad hajlandó lenne. Legalábbis ezt közölték Kozirev múlt heti iraki tárgyalásai után, de ennek fejében követelik a szankciók, elsősorban az olajembargó feloldását. Bagdad és Moszkva ezt közös nyilatkozatba foglalta, amit várhatóan a héten vitat meg a BT. Kozirev ugyan Washingtonban tartózkodik, de az eredeti tervek szerint Moszkvában találkoznia kellett volna a brit királynő kíséretében lévő kollégájával, Douglas Hurddel. Az Interfax hírügynökség azonban azt jelentette, hogy elmarad a találkozó, mivel az orosz diplomácia vezetője nagyon rossz néven vette Hurd reagálását, amelyben helytelenítette Kozirev iraki kezdeményezését. Figyelmeztető sztrájk a Skodában egyeztek a németországi szintet húsz százalékkal meghaladó munkaintenzitásba. Uhlíf úgy látja, hogy a cég taktikája a gyár szétverésére irányul, lényedében egy összeszerelő üzemmé akarják degradálni. Uhlíŕt egyébként a sztrájk idején beengedték a gyár területére, mert tagja a Škoda igazgatótanácsának, de más ágazati szakszervezetiek a gyárkapun kívülről szemlélték az eseményeket. Haiti A félelmek tovább élnek (TA SR-hír) Nem kizárt, hogy merényletet készítettek elő a száműzetéséből szombaton visszatért haiti elnök ellen - jelentette ki Jean-Bertrand Aristide tanácsadója. Annak kapcsán nyilatkozta ezt, hogy gránátokat és gránátvetőket találtak tegnapra virradó éjszaka a haiti hadsereg parancsnokának gépkocsijában, melyen az elnöki palotához érkezett. John Shallman, az amerikai hadsereg szóvivője viszont kizárta a merénylet lehetőségét. Az állítólagos merényletkísérlet hírére az elnöki palota előtt többezres tömeg gyűlt össze. A palotát elhagyó Jean-Claude Dupen'al vezérőrnagy gépkocsiját a tömeg fenyegetően körülvette, de végül is szabadon távozhatott. Előzőleg tárgyalt Aristide elnökkel, akitől megtudta, hogy a jelenlegi 7 450 főről mindössze 1 500-ra kívánja csökkenteni a katonaság létszámát. A tábornokot egyébként a visszatért elnök nevezte ki a hadsereg élére, miután távozott az országból a junta vezére, Cedras. Aristide tegnap tanácsadóival tárgyalt arról, hogy mielőbb ki kell deríteni, hogy a hadsereg tagjai közül kik sértették meg az emberi jogokat, óket lefegy vérzik és elbocsátják a hadsereg kötelékéből. Európai Unió A finnek helyeslik a belépést (TA SR-hír) A finnek 57 százaléka a vasárnapi referendumban amellett szavazott, hogy az ország jövő évtől legyen tagja az Európai Uniónak. A népszavazáson a választásra jogosultak 74 százaléka vett részt. Az eredményt Martti Ahtisaari államfő úgy értékelte, hogy a finnek jelentős többsége a belépés mellett döntött. A referendum eredményét még a parlamentnek is meg kell erősítenie, méghozzá kétharmados többséggel. A politikai pártok többsége jelezte, hogy tiszteletben fogja tartani a népszavazás eredményét. Svédországban és Norvégiában még hátra van a referendum. Az ottani politikusok abban bíznak, hogy a lakosság követni fogja a finn példát. Jacques Delors-t, az Európai Unió elnökét kellemes meglepetésként érte, hogy a finnek ilyen nagy arányban az EU-tagságra voksoltak. Magyarország Csökkenő' optimizmus (Budapesti tudósítás) Csökken a magyar kormánypártok népszerűsége, és a korábbinál jóval kevesebben hisznek abban, hogy Magyarország - ügy általában - a jó irányba halad. Egyebek közt ez derült ki abból a felmérésből, amelyet a Népszabadság felkérésére készített szeptemberben a Medián Közvéleménykutató Intézet. A megkérdezettek 53 százaléka véli úgy, hogy „Magyarországon a dolgok általában rossz irányba mennek", míg ez a szám júliusban, tehát közvetlenül az új kormánykoalíció megalakulása után alig 39 százalékot tett ki. Ugyanakkor a „minden jó irányba halad"-ról júliusban még 37 százalék volt meggyőződve, de szeptemberre ez a szám 29 százalékra csökkent. A „nem tudom"-mal felelők aránya júliusban 24 százalék, míg szeptemberben 18 százalék volt. Összehasonlításként: a korábbi, a Magyar Demokrata Fórum vezette kormány alatt tavaly szeptemberben egy hasonló felméréskor a megkérdezettek 66 százaléka nyilatkozott borúlátóan, 25 százalékuk volt optimista, míg kilenc százalék „nem tudom"-mal felelt. A nyilvánosságra hozott adatok érdekessége, hogy kimutatja: a kormánypártok szimpatizánsai körében is nőtt az elégedetlenség. A szocialisták körében 26-ról 39 százalékra, míg a szabaddemokraták körében 33-ról 55 százalékra. A Medián a politikai intézmények iránti bizalmat is kutatta. A kormány iránti bizalom 63 százalékról 59 százalékra esett vissza. Nem meglepő, hogy a lakosság a legnagyobb bizalommal továbbra is a köztársasági elnöki hivatal iránt viseltetik, bár a bizalom itt is 80-ról 78-ra esett vissza. A bizalmat növelnie vagy azonos szinten tartania csak az alkotmánybíróságnak, egyáltalán a bíróságoknak és a rendőrségnek sikerült. (KOKES) Győztes vesztesek, vesztes győztesek Kohl kancellárnak a vasárnapi szövetségi parlamenti választások után nem marad más hátra, mint hogy gyorsan elfeledje a szép időket, amikor még kényelmes többséggel kormányozhatta Németországot. A korábbi keresztény-liberális koalíció ugyan elegendő szavazatot gyűjtött össze a kormányzáshoz - és ez a lényeg -, ám a csupán 10 százalékos előny kíméletlen harcot jövendöl. A megerősödött szociáldemokraták (SPD), a zöldek szövetsége (Zöldek/Szövetség'90) mellett épp Honecker „politikai leszármazottjai", a PDS képviselői lesznek a kancellár pariamenti életének megkeserítői. Bár nem érték el az 5 százalékos küszöböt, négy keleti választókörzetben szerzett közvetlen mandátummal mégis bevonulhattak a Bundestagba. Ennek, ugye, aligha örvendezhet az egyesítés kancellárja. Azt már viszont saját szerencséjének is tekintheti, hogy a tartományi választások nagy vesztesei. Kinkéi liberálisai a csodával határos módon - nyilván a töredékszavazatoknak köszönhetően - bent maradtak a bonni parlamentben. Számukra azonban még a koalíción belül, Kohl nagy háta mögött sem lesz könnyű a politizálás. Valószínű, hogy meg kell válniuk a másodhegedűs szerepétől, amelyet az erősebb bajor CSU vesz át Teo Waigel pártvezető, pénzügyminiszter elképzelése és követelése szerint, a külügyi tárcával, illetve az alkancellári tisztséggel együtt. Waigelnek - tekintettel a választási eredményekre - valóban nincs oka arra, hogy meghunyászkodjon, de érdekes módon nem tette ezt a többi párt vezetője sem. Győztesnek tekinti magát mindenki. Kohl azért, mert ismét ő alakíthat kormányt, és keresztülhúzta a szociáldemokraták „nagyszájú" kancellárjelöltjének, Rudolf Scharpingnak a számításait. A Zöldek és az exkommunisták azért, mivel bekerültek a szövetségi parlamentbe, a liberálisok pedig bennmaradásukat tekintik diadalnak. Győztesnek képzeli magát Scharping is, hiszen az SPD rengeteg pluszszavazatot kapott, és csaknem utolérte a részéről vesztesnek elkönyvelt keresztény pártokat. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Scharping nem tudta valóra váltani álmát a „trónfoglalásról" -a németek ismét Helmut Kohlt választották. Nem szimpátia alapján, vagy attól függően, melyikük, hol tölti szabadságát, kinek milyen a szemüvegkerete, van-e szakálla vagy nincs - mint ahogy a német kommentátorok csipkelődtek. Németország a folyamatosságra szavazott, a Kohl által képviselt külpolitikai, biztonságpolitikai és főleg gazdasági irányvonal folytatására. Az SPD a szociálpolitikára támaszkodó kampányával most nem tudta a németeket rávenni a váltásra. S hogy ez nem sikerült, az részben magának Scharpingnak köszönhető, hiszen politikai nagyságban távolról sem közelíti meg a „szemaforpolitikát", vagyis a nagykoalíciót határozottan elutasító Helmut Kohlt. Mint az egyesítés kancellárjának, Kohlnak is kudarcként kellene elkönyvelnie, hogy nem tudta eltüntetni a keleti és nyugati országrész közötti szakadékot. Hiszen míg a PDS a régi tartományokban egyetlen szavazatot sem tudott szerezni, a volt NDK területén a korábbi választásokhoz képest plusz 20 százalékot gyűjtött össze a szociális védőhálóba kapaszkodó munkanélküliek, és - furcsa módon - a fiatalok táborában. Nagy részük épp a PDS-ben látja a keletnémet érdekek védelmezőjét - nem a CDU-ban, de nem is az SPD-ben. Ami pedig az FDP-t illeti, a választók szerint „Keleten" nincs szükség liberálisokra. Nélkülük kell majd boldogulniuk a keresztény pártoknak a Bundesratban, a fontos törvények elfogadásáról döntő tartományok tanácsában is, ahol szembetalálkoznak az ellenzéki többséggel. A kormánykoalíciónak a megváltozott politikai színtéren - tetszik, nem tetszik - együttműködésre kell törekednie a szociáldemokratákkal. A vasárnapi németországi választások még egy fontos mozzanata: senki sem beszélt barna lázról, a németek egyszerűen leszavazták a szélsőjobbos Republikánusokat. URBÁN GABRIELLA Szmoking és vodka Csicserinről, Szovjet-Oroszország külügyminiszteréről szólt az egyik első peresztrojkás film, amely megrengette a szovjet külpolitika évtizedeken át dicsőnek mondott alapjait. Ebben volt egy csodálatos jelenet, amely gyakran eszembe jut és mindig jókedvre derít. Csicserin Olaszországba készült, nemzetközi konferenciára, s természetesen frakkra volt szüksége. Lenin kormánya be akarta tartani a diplomácia játékszabályait a külsőségekben is, hiszen tudta, durva, faragatlan „orosz medvéket" várnak, s kapnak helyettük egy titkos fegyvert: művelt, több nyelven beszélő, disztingvált és természetesen frakkos úriembert. Elő is kerítettek egy öreg zsidó szabót, aki nemcsak kabátot tudott kifordítani, hanem frakkot is varrni. Amikor Csicserin megjelent a ruhapróbán, állva, egy lábon táncolva igyekezett belebújni a szűk szárú nadrágba. Ekkor döntött úgy a szabó, hogy nemcsak kifogástalan frakkot kap tőle a bolsevik miniszter, hanem egy kis leckét is illemtanból: „Táncolni a bálban szokás, a nadrágot pedig ülve kell felvenni." Attól tartok, Moszkvában és Pétervárott nincs már egyetlen bölcs zsidó úriszabó sem, aki szmokinggal és intelmekkel látná el a már nem kommunista, de még mindig nagyon zűrzavaros ország vezető politikusait. Pedig éppen most nagy szükségük lenne mindkettőre, hiszen az angol királynőt látják vendégül. Szmokingjuk végképp nincs az. orosz politikusoknak, megbízható hírek szerint kénytelenek voltak kifosztani a színházak ruharaktárait és a kis számú jelmezkölcsönzőt. Számításba jöhettek még a mindkét városban immár szép számban előforduló külföldi diplomaták és üzletemberek - már ha van köztük olyan ismerősük, akihez bátran fordulhatnak ilyen kényes kéréssel. Az. udvari etikettel pedig végkép hadilábon áll a Kreml és környéke. Ezen a téren valamivel jobb helyzetben van a Szmolnij és vidéke: Auróra ide, forradalom bölcsője oda, azért a cári városban voltak diszkréten működő tánc- és illemtanárok a legkeményebb szovjet években is. Ilyen körülmények között egyáltalán nem meglepő, hogy a vezető politikusok ilyen kényes magánproblémái a lapok vezető témáivá váltak. Legfőképpen pedig az, hogyan fog viselkedni az elnök. Az aggodalmak - nincs mit szépíteni - helyénvalóak. Főleg a németországi katonabúcsúztató után, ahol Jelcin ingatag lábon állva maga vezényelte a katonazenekart, s az írországi botrány után, amikor ki sem szállt a repülőgépből, pedig ott várta őt az ír kormányfő díszszázadostul, zenekarostul. II. Erzsébet pedig éppen rendkívül tartózkodó modoráról híres, s bár az etikett megengedi, sőt megköveteli a koccintást, a vodkát nem kedveli, nála maximum egy pohár pezsgő jöhet számításba. Képes lesz-e Jelcin ilyen fejedelmi gesztusra, képes lesz-e egy pohárnál megállni? Vagy hozza a formáját, s Ő Királyi Felségét - nagy orosz szívére hallgatva - így szólítja meg: „barátnőm, Liza"? Mert az amerikai elnöknek a „baráton, Bili" megszólítás dukált. Iga-. Clinton egy született demokrata, s egész jól tűrte ezt a bratyizást. Jobb későn, mint soha - alapon az orosz parlament alsóháza pénteken megpróbálta napirendre tűzni az államfőnek immár az •'• szág tekintélyét sértő viselkedé, ét, de a 400 képviselőnek kevese, b mint a fele volt jelen, így a problémát nem sikerült felvétetni a napirendre. Sokan bizonyára „igazoltan" voltak távol. Vagy szmokingot hajkurásztak, vagy... (görfbí) (Új Szó-hír) A Mladá Boleslav-i Skoda autógyárban a tegnap déletőtt tíz és tizenegy óra között megtartott figyelmeztető sztrájkban mintegy 7 000 dolgozó vett részt. Jan Uhlír, a fémipari szakszervezet elnöke nagyon sikeresnek minősítette a munkabeszüntetést, mivel nemcsak munkások, hanem műszaki alkalmazottak és mérnökök is részt vettek benne. Szerinte a dolgozók a lehető legnagyobb mértékben eleget tettek a munkáltatók elvárásainak, és bele-