Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-17 / 240. szám, hétfő

HIRDETÉS •ÚJSZÓ' 1994. OKTÓBER 19. FRICSKA I Hányan maradnak? Napok óta azon gondolkodom, hány képviselő maradhat a parlamentben, ha az alkotmánybíróság bevonásával Mečiaréknak sikerül keresztülvinniük, hogy csaknem negyedmillió választópolgár szavazatával a parlamentbe bejuttatott Demokrata Unió elveszítse képviselői mandátumait. Mert ugye, ha az alkotmánybíróság elfogadná a DSZM által előterjesztett beadványt, akkor olyan precedenst teremtene, hogy annaĹk alapján érvényteleníteni kellene rögtön három további párt választási eredményeit, parlamenti mandátumait is. A Szlovákiai Munkásszövetség parlamenti mandátumait azért, mert a Szlovák Választási Bizottság az ő petíciójukon szereplő tízezer aláírást sem számolta meg, a Közös Választás koalíció (DBP, zöldek. ..) és a Deirfokratikus Szlovákiáért Mozgalom-Agrárpárt mandátumait pedig azért, mert az utóbb említett két koalíció esetében a Szlovák Választási Bizottság nem vizsgálta meg, igaz-e, hogy legalább tízezer egyéni tagjuk van. És ugye, a választási törvény egyetlenegy mondatban szusszantja ki, hogy a választási bizottság „ellenőrizheti az egyéni tagok számáról szóló adat hitelességét, valamint az aláírt petícióban feltüntetett adatok valódiságát". A Magyar Koalícióra, Slota nemzeti pártjára és a Kereszténydemokrata Mozgalomra ez a szabály, illetve az esetleges precedens már csak azért sem vonatkozhat, mert az említett pártok mindegyike a legutóbbi, 1992-es választásokon legalább tízezer érvényes szavazatot kapott - ezért nem kellett petíciót előterjeszteniük, illetve bizonyítaniuk azt, hogy legalább tízezer egyéni tagjuk van (ami a korábban említett négy pártról, illetve koalícóba tartozó erőtlenebb pártokról nem mondható el). Mindent összevetve: a Mečiar-Slota páros által javasolt alkotmánybírósági határozat következtében olyan helyzet alakulhat ki, hogy a szlovák parlamentben csak három párt, illetve koalíció marad; mégpedig a Magyar Koalíció a maga 17 képviselőjével, a Kereszténydemokrata Mozgalom szintúgy 17 képviselővel és a Szlovák Nemzeti Párt kilenc képviselője. Összesen tehát mindössze 43 képviselő. Az alkotmány viszont kimondja azt is, hogy a szlovák parlamentnek 150 tagja van, azaz a képviselők számát az említett három pártból kellene feltölteni 150-re. Ebben az esetben viszont (legalábbis Mečiar és sorstársai logikája szerint) már sor kerülhetne arra is, hogy az érvényes szavazatok 10,18 százalékát elérő magyar koalíciónak a mandátumok újraelosztása révén, több képviselője lenne a parlamentben, mint a Carnogurský-féle KDM-nek, amely csak 10,08 százaléknyi szavazatot kapott, következésképpen pedig arra, hogy a köztársasági elnöknek a Magyar Koalíciót kellene megbíznia a kormányalakítással... Röhögjek? FEKETE MARIAN Emlékmű Kisölveden (Új Szó-hír) Nagy mulasztást pótoltak a 220 lakosú Kisölved polgárai vasárnap, amikor felavatták az első és a második világháború áldozatainak emlékművét. Csenger Géza polgármester a megértésre hívta fel a figyelmet, hogy békében és őszinteségben tudjon együtt élni valamennyi magyar. A környező falvak polgármesterein és a Csemadok képviselőin kívül az ünnepségen jelen volt dr. Kása Sándor, a Magyar Köztársaság nagykövetségének első titkára, Csáky Pál, az MKDM parlamenti képviselője és Dolník Erzsébet, az Együttélés vezető titkára is. Az összejövetel résztvevői istentiszteleten vettek részt, amelyet Kovács Géza református lelkész tartott. Á. G. Zenei anyanyelvünk Jubilál a magyar tanítók énekkara (Új Szó-tudósítás) Az énekszó összetartó és nemesítő ereje sugárzott szét szombaton a Szlovák Rádió hangversenytermében, ahol a Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara tartotta jubileumi hangversenyét. A fennállásának 30. évfordulóját ünneplő kórus ezen az estén felvette két éve elhunyt karnagyának, a népdalmozgalom kiváló kezdeményezőjének a nevét, s ezentúl A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa néven szerepel. Az énekkar elnöke, dr. Duka Zólyomi Emese meleg szavakkal méltatta Vass Lajos emberi és művészi helytállását, Bartók Béla és Kodály Zoltán üzenetét közvetítő szellemiségét, amely ma is eleven erővel hat és él mindazokban, akik ismerték. Elismeréssel szólt Vass Lajos feleségéről is, aki érzőértő társként támogatta férje munkáját, gyakori szlovákiai szerepléseit, s aki jelen volt a jubileumi hangversenyen is. Bauer Győző, a Csemadok Országos Választmányának elnöke ünnepi megnyitó beszédében azt a kontinuitást hangsúlyozta, amely zenei anyanyelvünk őrzésében és ápolásában az egykori vidéki dalárdák és az I. csehszlovák köztársaságbeli magyar tanítók énekkarának a hagyományaira építő kórus munkásságában megmutatkozik. Az énekkar valóban ünnepi produkcióval készült fel a szombati jubileumi koncertre, a kórusirodalom minden korszakot felölelő, gazdag repertoárjának keresztmetszetét nyújtva. Ugyanolyan mély átélés jellemezte a szakrális művek előadását, mint a korban közelebb álló kórusmuzsika megszólaltatását. Különösen megindítóan szólt Kodály híres Esti dala, amelyet az addig a nézőtér soraiban helyet foglaló egykori kórustagokkal kibővülve adott elő utolsó számaként az énekkar. A közönség lelkes tapssal jutalmazta a kórus minden egyes dalát, valamint Tamási Lászlót, a Vass Lajos örökébe lépő fiatal debreceni karnagyot, Janda Ivánt, aki a kezdetektől segített a kórus irányításában, Józsa Mónikát, Horváth Gézát és Stubendek Istvánt, akik a kórus tagjaiként jegyezték el magukat a karvezetéssel. (vk) Egy délután a Simon-Júda vásáron Kürtöskalács Én elmentem a vásárra fél pénzzel...- dúdolgattam magamban a játékos gyermekdalt, miközben Párkány felé utaztam. Szombat délután lévén, nagyobb forgalomra számítottam, mint amilyennel a 83as úton találkoztam. Csak amikor beértem a Duna-parti városba, akkor derült ki, hogy a Simon-Júda vásárban engem szinte mindenki megelőzött. így aztán kénytelen voltam megelégedni egy városszéli parkolóval, és onnét bandukoltam az egyre erőteljesebb zsivaly irányába. Kürtöskalács! Felcsillant a szemem és összefutott a nyál a számban, amikor megpillantottam az omlós, cukros hengereket kínáló árust. Emlékszem, először Erdélyben találkoztam a kürtöskaláccsal, sőt ottani vendéglátóinknak köszönhetően még azt is megleshettem, hogyan is tekerik fel a vajas tésztát a hengerre, szórják meg cukorral, és sütik meg úgy, hogy üvegszerű máz borítsa. Nagy mulasztást követett el az, aki még nem kóstolta! Minél beljebb sodort az útszéli sátrak közt hömpölygő tömeg, annál inkább kezdtem elveszíteni arányérzékemet. Kissé naivan arra gondoltam, hogy végignézem a teljes kínálatot, és csak azután döntöm el, hogy elköltöm-e a vásárra kuporgatott félpénzemet, vagy megtartom a következő Simon-Júda vásárra, hogy akkor, előreláthatóan a mai értékének már csak a feléért tudjak vásárolni. Úgy az ötvenedik, vagy tán a századik árusnál járhattam, amikor rájöttem, hogy valójában mindenki ugyanazt kínálja - természetesen óriási, soha nem látott kedvezménnyel. Műbőr cipőt lúdtalpbetéttel, nyári kiárusításon olcsón megvásárolt ruhát, hazai alkimisták műhelyéből származó párizsi parfümöt és távol-keleti elektronikai termékeket az első sarokig tartó garanciával. Hát ezért döntöttem úgy, vagyonomat inkább kiszolgáltatom az infláció önkényének, és nem gazdagítom otthoni lomtáramat olyan tárgyakkal, amelyek csupa kellemetlen élményt juttatnak az eszembe. KOSÁR DEZSŐ ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT MECIAR NEM PAZAROLJA IDEJÉT. November 3-áig, az új parlament alakuló üléséig még több mint két hét van hátra. Valamennyi parlamenti párt tisztában van vele, hogy ez alatt a 17 nap alatt eldől, belelátható időn belül megalakul-e az összes politikai erő által hőn óhajtott, de laglább kétféleképpen értelmezett szilárd kormány. A választások óta eltelt két hét alatt annyival lettünk csak okosabbak a jövőt illetően, hogy arra legalább következtetni tudunk, melyik (jelenlegi) kormánypárt miként viszonyul a köztársasági elnök elmozdítására tett DSZM-javaslathoz. Egyelőre úgy tűnik, nincs „repedés" az e téren kialakult koalíciós egységben. Általános az a vélemény, hogy már csak azért is kalandorság lenne Michal Kováč leváltása, mert ezzel még cseppfolyósabbá válna a politikai helyzet. Csak fokozná a káoszt, ha a legerősebb párt sugallatára az alkotmánybíróság helyt adna a Mečiar-mozgalom kezdeményezésének, és nem utasítaná vissza a Demokratikus Unió választási eredményeinek semmissé nyilvánítására tett javaslatot. Az államfő után ezt az alkotmányos intézményt is „ki szeretnék vonni a forgalomból", mégpedig a Milan Cič által vezetett testület diszkreditálásával. Mečiarékat közben az „apró munka" is foglalkoztatja. Régi szokásukhoz híven tapogatóznak, hogyan lehetne egy parlamenti pártból, elsősorban a Demokratikus Baloldal Pártjából kettőt csinálni, és megismételni azt, amit annak idején a Szlovák Nemzeti Párttal, még korábban pedig a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal megtettek. Állítólag a Magyar Koalíció bomlasztására is tett kísérletet, amikor az Együttélés elnökével próbáltak kapcsolatba lépni. Mindent összevetve: november 3-a előtt aligha számíthatunk rá, hogy az eddiginél olvashatóbbá válnak Mečiarék törekvései. Igaz, egyszerű többséget a Munkásszövetség megnyerésével a DSZM-SZNP duó kialakíthatna, Luptákék hűsége azonban kutya vacsorája. Bármikor megsértődhetnek, követeléseiket a DSZM még akkor sem tudná teljesíteni, ha történetesen lenne elég anyagi fedezet a Mečiar által beígért béremeléshez. A jövő hónap elejéig azért marad a sötétben tapogatózás. Az a kérdés, hogy a kormánypártok a Magyar Koalícióval együtt képesek és készek lesznek-e keresni és megtalálni a DSZM nélküli megoldást. HOGYAN OSZTJÁK EL AZ 1,7 MILLIÁRDOT? A kormány nem nézheti tétlenül, hogy a mezőgazdaság a tulajdonviszonyok módosulása és nem kis mértékben az idei aszály miatt térdre kényszerült. Október 13án döntés született 1,795 milliárd korona gyorssegély folyósításáról. Ennek valóban gyorsnak kellene lennie, hiszen számos szövetkezetnek és egyéni gazdálkodónak nincs miből gázolajat, illetve vetőmagot vásárolnia az őszi munkák elvégzésére. E nem túlságosan nagy összeget vajon hogyan osztja el a minisztérium, mennyi jut belőle a dél-szlovákiai üzemeknek, vajon ezúttal is a szocialista gyakorlatot követi a minisztérium, és az északi járásokat részesíti előnyben, vagy arányos lesz az elosztás? Ezek a kérdések foglalkoztatják a déli járások földművelőit. Jó lenne, ha a Magyar Koalíció parlamenti képviselői érdemben hallatnák hangjukat, hogy ne keseredjék meg még jobban a magyar nemzetiségű mezőgazdák szájíze. SZAKSZERVEZETEK A „DEFINITÍVA" ELLEN. Egy jól működő demokráciában természetes dolog, hogy a kormányok, a miniszterek négyévenként (vagy gyakrabban) hatalomra kerülnek, majd távoznak, a hivatalnokok, a szakértők azonban maradnak. Ez annak köszönhető, hogy az állami alkalmazottakat (törvény által szabályozva) véglegesítik. „Definitívát" kapnak, ami azt jelenti, hogy a munkáját jól végző tisztviselőt nem lehet az új végrehajtó hatalom kénye-kedve szerint elmozdítani. Ha elmozdítják, jelentős összegű kártérítés jár neki, de a társadalombiztosításban és más juttatásokat illetően is kiemelt kategóriába tartozik. Ezzel „kárpótolják", hogy nem vállalkozhat és nem tehet szert mellékjövedelemre. A köztisztviselők stabilizálása érdekében érdemes ezt megtennie az államnak. Úgy tűnik, hogy a szakszervezetek vezetői másként gondolkodnak. Tiltakoztak a köztisztviselők véglegesítéséről szóló törvény elfogadása ellen. Azzal érvelnek, hogy a hivatalnokok ezzel a munkásokkal szemben aránytalanul nagy előnyöket élveznének. Tény, hogy a kétkeziek elbocsátására a munkaadó bármikor (és akár azonnali hatállyal is) minimális végkielégítéssel sort keríthet. Ez elég nyomós érv, így valószínű, hogy a véglegesítésről szóló törvény még évekre ad acta kerül. TÓTH MIHÁLY Harmincötén mertek - tízen nyertek (Új Szó-tudósítás) - Ez a dunaszerdahelyi topmodell-válogató igazolta barátomnak, John Foxnak, az amerikai Trend Models ügynökség menedzserének a feltevését, mely szerint a dél-szlovákiai régióban sok érdekes megjelenésű, a tucatszépségektől eltérő lány található, csak fel kell őket fedezni. Nos, ez megtörtént, és azt hiszem, a tíz kiválasztott hölgy egy kis szorgalommal még sokra viheti a jövőben. Kár, hogy nem jelentkeztek többen - nyilatkozta lapunknak a szombaton megrendezett gálaműsor után Michal Dočolomanský neves színművész és zsűritag. Szavaival egyet lehet érteni. A kilencvenötös esztendő modellkereső versenyének első válogatóján összegyűlt lányok - Pozsonytól Rimaszombatig - alaposan megizzasztották a 18 tagú nemzetközi zsűrit. Lehet, hogy nem mindenki volt elégedett döntésükkel, ám ezúttal aligha vádolhatók részrehajlással, hiszen a szlovák és cseh döntnökökön kívül osztrák, amerikai, svájci, német és olasz pontozók figyelték a 35 „nádszáíkisasszony" mozgását, testtartását, fellépését, megjelenését. Örömmel nyugtázhattuk, hogy a magyar lányok nagyszerűen szerepeltek. A kisestélyis és a fürdőruhás bemutató után a 10 kiválasztott hölgy a gálaműsorban már belekóstolhatott a manökeni hivatásba - divatbemutatót tartottak. Köztük volt régi ismerősünk is, a Vasárnap és a győri Kisalföld szépségversenyének egyik helyezettje, a komáromi Hanzel Adrién is. Kár, hogy a lányok fellépése, a táncdalénekesek és az Istiglinc népi tánccsoport produkciója, valamint a temperamentumos latin-amerikai táncok és a társastánc szlovák bajnokainak bemutatója gyér számú közönség előtt zajlott. De térjünk vissza a késhegyre menő vetélkedő eredményére. Az első helyet minimális pontkülönbséggel a trencséni platinaszőke Zuzana Sudná szerezte meg. Rajta kívül a következő lányok kerültek a szlovákiai döntőbe: Tóth Edina és Borbély Annamária (mindketten Pozsonyeperjesről). Marsai Judit (Párkány), Hodosi Mónika (Hodos), Hanzel Adrién (Komárom), Silvia Václavíková (Rimaszombat), Michaela Jurčová és Šimona Havková (mindkettő Pozsony), valamint Beata Sumichrastová (Érsekújvár). A barna hajú és roppant csinos Tóth Edina - Tóth Lehel felvételén - sudár termetével (179 cm magas, méretei: 98-59-89), közvetlenségével és bájos mosolyával lopta magát a zsűri és a nézők szívébe. Csak egy hajszálon múlott, hogy nem ő győzött. Az eredményhirdetés utáni banketten több ajánlat, szerződési lehetőség közt válogathatott. Egy brünni ügynökség izraeli szereplést ajánlott fel neki. A pozsonyeperjesi kislánynak mi is feltettünk két kérdést. • A nehezén már túl van, mit érez, boldogságot, netán csalódott, hogy csak pár ponton múlt a győzelem? - Csalódottságról szó sincs. Azzal jöttem ide, próba, szerencse. Nagyon örülök, hogy Annamáriával sikeresen képviseltük falunkat. Erre a lehtőségre egyébként anyuék figyelmeztettek, akik az Új Szóból értesültek a dunaszerdahelyi versenyről. Unokatestvérem készített rólam néhány fotót, és mivel jól sikerültek, úgy éreztem, van esélyem. • Huszonegy esztendős, és a Nyitrai Pedagógiai Főiskola hallgatója. A kínálkozó karrier nem veszélyezteti további tanulmányait? - Az iskolát mindenképpen befejezem. Bevallom, ide olyan elképzeléssel jöttem, hogy ha netán sikerül előnyös szerződést kötnöm, akkor a pénzből fedezhetném további tanulmányaimat, amelyek egyre költségesebbek, így nem kellene szüleimre támaszkodnom. (ordódy)