Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-13 / 237. szám, csütörtök

MOZAIK ÚJSZÓ' 1994. OKTÓBER 13. TEGNAP OLVASTUK | Nem haladunk a devalválás felé A Szlovák Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézetének a szlovák nemzetgazdaság 1994 első félévi fejlődéséről készített tanulmányával és a második félévre vonatkozó előre­jelzésekkel kapcsolatban felmerült a szlovák korona devalválása lehetősé­gének gondolata. A Pravda közelebbi felvilágosítást JZgon Hlavatý mér­nöktől, az intézet tudományos munka­társától kért. - Az előző devalválás bizonyos te­ret teremtett a fizetési mérleg kie­gyenlítéséhez, de ez idővel beszűkül­het. Bizonyos feltételekkel ismét fel kellene éleszteni az exporttámogatást. Nem lehet szó azonban ugrásszerű de­valválásról, úgy, mint az tt múltban volt, amivel kiegyenlítették a pénz ér­tékét. Olyan lépésre van szükség, amely kiegyenlítené az export ütemé­nek lassulását. Ilyen módszert alkal­maznak Magyarországon is. • Ezek szerint várható a korona le­értékeld se? - Az első félévben a fizetési mérleg és az infláció kedvezően alakult, és ha ez így folytatódik, nem lesz szükség devalválásra, még a legkisebb mér­tékűre sem. Hiba lenne kész tényként értelmezni a leértékelést. A döntést a fizetési mérleg, az infláció, a kivitel és a behozatal második félévi alakulásá­- nak a figyelembe vételével kell meg­hozni. • Rövidesen érvényét veszti a beho­zatali pótlékról szóló döntés, s ezen fe­lül az importálók a certijikáláshoz is alkalmazkodnak. Ez a külkereskedel­mi mérlegünket is ronthatja... - Megítélésem szerint a helyzet nem drámai. A lehetőségek közül az ön által említettet tartom a legvaló­színűtlenebbnek. Sőt ellenkezőleg, még egyszer megismétlem: az első félév mutatói alapján feltételezhető, hogy nem is kell majd foglalkozni a devalválás lehetőségével. Hungexpo szimfónia Pozsonyban Magyar kiállítási vállalat bemutatkozása (Új Szó-tudósítás) Boros Jenő ma­gyar nagykövetnek. Csendes János kereskedelmi tanácsosnak, valamint a szlovák gazdasági minisztérium kép­viselőinek és hazai vállalkozóknak a részvételével zajlott tegnap Pozsony­ban a legnagyobb magyar kiállítási vállalat, a Hungexpo Rt. első hivata­los szlovákiai bemutatkozása, ame­lyen a nemzetközi hírű kiállítási válla­latot bemutató, Hungexpo szimfónia című reklámfilmet is levetítették. A Hungexpo, amely a Budapesti Nemzetközi Vásárközpont tulajdono­sa, és elsősorban gazdasági kiállításo­kat szervez, évente megközelítőleg 20 alkalommal kínál koncentrált kapcso­latteremtési és bemutatkozási le­hetőséget egy-egy szakmai témakör­ben az érdekelt vállalatok és vállalko­zások számára. Amint azt Nagy Ká­roly, a Hungexpo főtitkára bevezető ismertetőjében is hangsúlyozta, eze­ken a seregszemléken mostanáig elég kevés szlovákiai résztvevő és látogató fordult meg. Pedig mindkét országban a gazdasági szerkezetváltás problémái révén a vállalkozások hasonló problé­mákkal küszködnek. A Hungexpo ve­zérkarának véleménye szerint a szlo­vák-magyar üzleti kapcsolatokat újra kell építeni, természetesen a meg­lévők ápolása mellett. Ebben segítsé­gükre lesz a pozsonyi VVB vásár- és kiállítási vállalat, amely a Hungexpó­val kötött együttműködési szerződés alapján a szlovákiai, vállalatok és vál­lalkozók számára közvetlen informá­cióforrásként szolgál majd. Mária Teplá, a gazdasági miniszté­rium illetékese szerint a szlovákiai vállalatok számára a tárca is hozzájá­rul a magyarországi kiállításokon való részvételi költségekhez, legutóbb az őszi BNV-n vett részt ilyen támoga­tással 19 vállalat. (t. szilvássy) Körkérdés a helyhatósági választások elé: Miért válasszuk az önök jelöltjét? Korábban szó volt arról, hogy a magyar pártok az. önkormány­zati választásokon is összefognak, és közös polgármester-jelölteket állítanak, sok helyen mégis egymás mellett (vagy egymás ellené­ben ?) indították jelöltjeiket. Ezzel kapcsolatban három kérdést tet­tünkfel mindhárom magyar politikai erő illetékesének: 1. Miért tartja fontosnak, hogy a választópolgárok éppen az önök je­löltjére szavazzanak? 2. Az elmúlt négy év tapasztalatait összegezve melyek azok a hibák, amelyeket ki kellene küszöbölni az önkormányza­tok munkájából? 3. Hogyan igyekez­nek segíteni a polgármesterek és a helyi képviselők munkáját? Kvarda Jó­zsef. Együtt­élés: 1. Nagyrészt az Együttélés politikai moz­galmon múlt, hogy létrejöhe­tett a komáro­mi nagygyűlés. Persze ez nem azt jelenti, hogy az MKDM és az MPP polgár­mesterei és képviselői nem támogatták volna az ügyet. Az Együttélés prog­ramjának egyik alappillére az önkor­mányzatokban folyó munka, hiszen a demokráciában a parlament működése mellett nem kevésbé fontos, sőt a nem­zeti kisebbségek szempontjából még fontosabb az önkormányzatok munká­ja. Helyi szinten a döntési lehetőségek a saját kezünkben vannak, de szeret­nénk elérni, hogy akkora jogkörrel ren­delkezzünk, amekkorára az önkor­mányzatok európai chartája alapján jo­gunk lenne. 2. A legfrissebb tapasztalat, javítani­való a választópolgárok jegyzékének összeállítása, habár ez nemcsak az ön­kormányzatok hibája volt. Szeretnénk, ha az oktatás, a kultúra, a szociális ügyek, a környezetvédelem, az építés­ügy terén bővülne az önkormányzatok hatásköre, de a polgármesterek hatósá­gi jogkörét is bővíteni kellene. 3. Reméljük, hogy a választások után, lehetőleg koalíciós alapon, létre­hozhatunk egy olyan központi önkor­mányzati szervet, amely jogi és szak­mai tanácsadással, napi használatra szolgáló kiadványokkal segíthetné az önkormányzatok munkáját. Természe­tesen az önkormányzatok gazdasági hátterének megerősítése is rendkívül fontos. Angyal Béla, MPP: I. Az el­múlt másfél­két évben az MPP nagy fi­gyelmet szen­telt az önkor­m á n y z a t i munkának. Helyi csoportjaink segítségével igyekeztünk a problémák iránt érzé­keny, felkészült, tenniakaró jelölte­ket találni. Programunk értelmében az önkormányzat feladata, hogy fog­lalkozzon a helyi szinten jelentkező életszükségletekkel, az életszínvonal emelésével. 2. A problémák egy részének meg­oldása, például az önkormányzatok jogkörének bővítése, valamint anyagi hátterük szavatolása a parlamentre vár, de sok problémát önkormányzati szin­ten kell megoldani. Nem tisztázott az ellenőrzés rendszere, a döntéshozatal és a végrehajtás folyamata. A követ­kező megbízatási időszak egyik nagy feladata lesz a községi vagyon, például a lakások minél célszerűbb hasznosítá­sa, privatizálása. 3. Az önkormányzatok szakmai tá­mogatására az év elején létrehoztuk a Civitas Alapítványt. Szemináriumok, konferenciák szervezésével, szakmai segédanyagok kiadásával és kutatási programokkal igyekszünk segíteni az önkormányzatokat. Hóka Lász­ló, MKDM: I. Önkor­mányzati je­I ö 1 t j e i n k elsősorban a saját közössé­gükben elis­mert emberek, akik már a mozgalomban is bizonyították, hogy nemcsak beszél­nek a gondjaikról, hanem lenni is akar­nak falujuk, városuk jövőjéért. 2. A legnagyobb hiányosság talán az, hogy nem sikerült rendszeressé ten­ni kapcsolatainkat az önkormányza­tokkal. Az alkalomszerű összejövete­lek nem bizonyultak eléggé hatékony­nak, és a polgármesterek testületének munkája is sokszor csak névleges volt. 3. Az önkormányzati testület és a parlamenti klub rendszeres kapcso­lata lehetővé tenné a közös fellépést az önkormányzatok jogállását, szer­vezeti és gazdasági éleiét érintő kér­désekben. Mozgalmunk szakembe­rei konkrét esetekben is tudják segí­teni az önkormányzatok munkáját. Nagyon fontosnak tartom, hogy a Magyar Koalíción belül a lehető leg­hatékonyabb módon összehangoljuk az önkormányzati testületek munká­ját. (gaál) Pozsonyi Zenei Ünnepségek Fergeteges siker - félház elölt Meglepően gyér számú közönség gyűlt össze a Szlovák Nemzeti Színházban Mara Zampieri ária- és dalestjén. Ez a tény különböző találgatásokra adott okot. ami nem csoda, hisz az olasz szopránénekesnő személyében világsztárt kö­szönthetett a pozsonyi publikum, s ugyanez a műsor két nappal előtte telt házat vonzott, és nagy sikert aratott ­Bécsben. Egyesek szerint a Pozsonyi Zenei Ünnepségek szervezőirodája okolható a gyér látogatottságért, mivel, úgymond, nem propagálta kellő módon a koncertet. Má­sok úgy hallották, az osztrák fővárosból váriak néhány au­tóbusznyi koncertlátogatót, de a bécsiek az utolsó pillanat­ban lemondták jövetelüket. Az okok tehát ismeretlenek, tény marad viszont, hogy Pozsony nem Bécs, de nem is Budapest, ahol Szyjatoszlav Richter legelső fellépése annak idején szintén félig telt ház előtt indult, de mire befe­jeződött, már a csilláron is lógtak az emberek, mert a jelen­levők a szünetben gyorsan összetelefonálták ismerőseiket, akik taxiba vágták magukat, nehogy lemaradjanak a nagy élményről. Ezúttal a koncertről távol maradt pozsonyiak el­szalasztották a nagy élményt. Mara Zampieri ária- és dal­estje ugyanis vitathatatlanul az volt. A magukat leginkább a bel canto világában otthon érző olasz énekesekről köztudott, hogy meglehetősen távol áll tőlük a daléneklés, legalábbis az a területe, amelyet Schu­bert, Schumann, Brahms és Mahler neve fémjelez. Zampi­eri sem a német Liedet választotta, hanem olasz mesterek - Puccini, Mascagni, Cilea és Respighi - koncertpódiu­mon szinte soha nem hallható dalait. A hangverseny első felében előadott két mű. Haydn szólókantátája, az Ariadne Naxosz szigetén és Weber Non paventa mia vita kezdetű áriája is ritka csemegének számít. Haydn 1790-ben írt, hosszú lélegzetű drámai jelenete bővelkedik a recitativók­ban, amelyek a mai zenehallgató számára néha bizony fá­rasztóak. Zampieri előadásában azonban annyi színnel és érzelemmel telítődtek, hogy egyenrangúvá váltak az áriák­kal. Nem kis merészség egy szál zongora kíséretében ilyen igényes, a lírai és a drámai érzelmek minden skáláját átfo­gó művet választani első számként. Erre csak az vállalkoz­hat, aki olyan fölényes biztonsággal kezeli a hangját, mint Mara Zampieri. Ez a hang töretlen fénnyel és rendkívüli kifejezőerővel szól minden regiszterben, leheletfinom pia­nissimókra és súlyos drámai akcentusokra egyaránt képes. A szeszélyes sodrású Weber-wvd. parádés lehetőséget nyújtott mindkét véglet megszólaltatására. A hangverseny első részében a ragyogó technikájú, nagy formátumú énekesnő remekelt, az intim hangvételt igénylő daloknál pedig a művész szólt hozzánk. Zampieri az at­moszférateremtés mestere. Csodálatos pszichológiai érzék­kel ragadta meg a különféle dalok más-más hangulatvilágát és érzékeltette az egyes dalokon belül változó hangulati szí­neket. Előadása mindig a szövegre és az abból fakadó han­gi árnyalásra épül, híján van minden magamutogatásnak, a lélek legmélyéről fakad. Külön élmény volt mindig tökéle­tesen érthető, árnyalt, plasztikus szövegmondása. Aki esetleg szentimentális, gyengécske művekre, az operaszerzés amolyan melléktermékeire számított, meg­lepődve tapasztalhatta, mennyi finom invenció és érzés van ezekben a századforduló táján komponált, ritkán hal Iható dalokban. Zampieri valamennyi előadásával remekelt, de a legszívszorítóbb Respighi Povero cor (Szegény szív) című dala volt, amely úgy hangzott, mint egy kétségbeesett, könnyes kiáltás, és Cilea műve, a Vita breve (Rövid élet). Ennek szövege egy naiv, gyanútlanul bizakodó hangú leve­let idéz, amelynek íróját, a tüdőbajos fiatal lányt hirtelen megborzongatja a közeli behavazott temető látványa. Az énekesnő a legtöbb dalt ülve adta elő, mivel nemrég, a Tosca müncheni előadásán az Angyalvárról leugorva lá­bát törte. A szűnni nem akaró taps és bravózás ellenére bi­zonyára ezért adott csak egyetlen ráadást. Santuzza áriáját Mascagni Parasztbecsületéből. A zajos tetszésnyilvánítás­ból bőven jutott Edoardo Lanzának is, aki ideális zongora­kísérőnek bizonyult. A félig üres színházat a művésznő mosolyogva így kommentálta a koncertet követő rögtön­zött sajtóértekezleten: „Csodálatos volt a közönség. Úgy látszik, akik eljöttek, felelősséget éreztek a távolmaradotta­kért, és helyettük is tapsoltak." VOJTEK KATALIN Waldemár Lujzája Waldemdr úriember módjára jelent meg a lakásomon. Nem ro­hangált, csöndben, szépen átvé­szelte a hálószobaszekrény bör­tönét, míg véletlenül, tiszta pi­zsama után kutatva nem nyitot­tam rá. A szobában feleségi minőségben található hölgy eb­ben a pillanatban fogalmazta meg a tájfun-ll frizurát, amely abból áll, hogy az égnek mereve­dett hajszálakat gyorsan befúj­ják lakkal, s így csodálatos tupir­mentes hajkölteményt lehet va­rázsolni. Szóval, Waldemár megérke­zett, és arra figyelmeztetett, liogy jön a tél, s ő a melegvizes c sövek melegét választja, így jutva a la­kásomba. A hülyéje! A konyhá­ban éppen füstölt szalonna volt az asztalon, és némi rágnivalót a kredencben is talált volna, de őa vadonatúj hálószekrényt Válasz­totta, mint tisztaságot és rendet tisztelő úriember. Nem rágta szél a fapolcokat. nem piszkította össze a ruhákat, csak várt. Eb­ben semmi különös nem lenne, ha idővel nem döbbentem volna rá, mindezt miért tette. Waldemár, a finom lélek Luj­za kiabálása eredményeképp lá­togatott meg. Nagy a család és szapora, el kell tartani a mihasz­na kölyköket, és egy finom lélek ne tétovázzon, kajáért rohanjon, mindennap, látástól Mikulásig. Lujza fölhergelte Waldemárt. Azl a csodálatosan intelligens lényt, amelyik nem harapott rá az egér­fogóra, nem hitte el, hogy a dió­val megtámasztott befőttesüveg ebédlő, hiszen tudta, ráesik az egész, ő meg ottmarad. Csak egy aprósággal nem számolt. Férfi­társa a hálószobában ugyancsak intelmekre hallgatva végül is ki­várta Waldemárt. A vadonatúj klozettkefe nyele lett Waldemár végzete. Föláldozta magát. Lujza csak két napig bírta a sí­rást - ennivaló után kelleti néz­nie. S jött. A mindig okos, „nem megmondtam hogy bontotl csir­két... "felfogású lény az első fel­állított befőttesüvegben végezte. Szidta a sorsot e's a házigazdát, de mindez nem segített rajta. A szalonnát megrágta, az asztali összepiszkította, mert egy dolgot boldogult urától nem tanuli meg: a kajaszerzés művészetét, az úri­emberhez méltó modort, amelyet csak fondorlatos, ádáz vadász­ösztönökkel rendelkező házigaz­da játszhatott ki. Lujza tehát kö­vette Waldemárt. Ki tudja, hogy mennyei sajtjaik, szalonnáik fö­lött milyen jókat veszekednek. Nyugodjanak békében. Ked­, ves háziegereim nélkül nem is iz­galmas a lakótelepi élet. -ász Pénzért ölt a kétszeres gyilkos (TA SR-hír) Október 26-án Po­zsonyban kezdődik a 18 éves P. H. pere, akit kétszeres gyilkossággal és lopással vádolnak. A nyitrai fiatal­ember március 16-án vasrúddal és késsel felfegyverkezve behatolt ro­konainak nyitrai családi házába, s előbb 36 éves nagynénjével, majd 92 éves ükanyjával végzett. A kétszeres gyilkosság elkövetése után össze­szedte a lakásban található kész­pénzt, magához vette az áldozatok takarékbetétkönyvét, ékszereit, vala­mint elvitt egy puskát is - töltények­kel együtt. A rendőrség másnap buk­kant a tettesre, aki Besztercebányán éppen egy játékteremben tartózko­dott. Kiderült, hogy a szörnyű bűncselekmény elkövetése előtt Nyitrán egy nőt is meglopott; az asszony kézitáskáját vitte magával, amelyben 15 ezer korona lapult. Az egyébként büntetett előéletű vádlott tetteit azzal magyarázta, hogy sürgősen pénzre volt szüksége a játék­automatákra és adósságainak a tör­lesztésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom