Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-03 / 228. szám, hétfő

4 PUBLICISZTIKA ÚJ SZÓ 1994. OKTÓBER 3. Most az. unokámra is gondolok... Méry Gábor felvétele A kristály közepe Szlovákiában nincsenek csodák. In­kább az számít csodabogárnak, aki ilyesmire számít. Az ország politikai ve­zetése továbbra is megmarad a balos­nacionalista erők kezében, akik a nyolc­vankilences rendszerváltás után előkuj­torogtak a sötétből, és megadták az alaphangot, amit a politikai kultúrától igazában mindig is elzárt nép első kijó­zanodásában kegyesen elfogadott. Ez van, ezt kell szeretni. I la szeretni nem is, ezt kell elfogadni, mert nincs más. Itt még az sem lehetetlen, ami bárhol a vi­lág más tájain: Napóleonnak egyszer si­került visszatérnie, akkor is csupán száz •napra. Mečiar itt van harmadszor is, csendestársaival és feltétlen kiszolgálói­val. megemészthetetlen falatként és hát­borzongató realitásként. Az ország népe nyugalmat szeretne és ga/.dag(xlást, vé­delmet és biztonságot, s a szavazók egy­harmada megválasztja a leiforgatókat, akik miatt ismét urnák elé kényszerült. De hát mit akar ez a nép, tehetnénk fel a kérdést. Az elemzők majd kielem­zik, honnan a „cár atyuska effektus", s miért tarthat a végtelenségig az ellen­ségkép mint politikai tényező, és majd kimutatják, ki lesz ismét a mérleg nyel­ve: a munkáspárt-e, a magyarok-e, a széteső Weiss-pái1-e. Hogy miért csú­szott vissza a baloldal. Hogy miért nyert mégis a baloldal. Hogy miért ke­rült be csupán hajszállal a parlamentbe a legnemzetibb párt, s hogy miért lesz domináns mégis a nemzeti eszme. S kí­nos egyezkedések után majd alakul va­lamilyen kormány, amely lehet, négy évig privatizálgat. de lehet, hogy na­gyon gyorsan elődje sorsára jut. A legnagyobb csalódás tegnap azo­kat érte. akik azt hitték, mečiartalanul is lehet új kormányt csinálni, valamiféle széles bázison, ha az elnök lesz olyan bátor, és nem a DSZM-et bízza meg kormányalakítással. S ha Mečiarék nem nyernek túlságosan. Harmincöt százalékukkal csak hetek kérdése, kit hogyan dolgoznak meg. kinek milyen mézesmadzagot ígérnek a hatalomban. Szlovákiában nincsenek határozott arc­élű. modern politikai pártok, talán az egy KDM kivételével. Az SZNP múlt századi eszmén lovagol, a Munkásszö­vetség a negyvenéves demagógiát gör­geti maga előtt, a magyar koalíció ön­védelemre épít. A Demokrata Pártnak nincs bázisa, mert az. országnak nincs polgári rétege. A többi a személyi ellen­tétek. szimpátiák, érdekek, osztozkodás mentén csordogál ide-oda, cserél széket, és ül át egyik zenekarból a másikba. Miközben tovább szegényedünk, és te­hetetlenül figyeljük a „politikai kristá­lyosodásnak" aposztrofált folyamatot, amelyből csak nem akar kristály lenni. Miközben a gyanúsan sokat emlegetett európai vonatok itt robognak el a kertek alatt. Halljuk a füttyszót, hisz nem va­gyunk süketek, csak éppen nem nekünk fütyülnek, hanem ránk. Vagy lehet, hogy mégis vannak cso­dák? Várhatunk tovább türelmesen... KÖVKSDI KÁROLY Folytatódik Ma. holnap, holnapután...Savanyú a szőlő a szlovák politikusoknak. Pedig igazából az történt, amit józan szem­lélődéssel előre láthatott mindenki. Alig adták közre az első választási becsléseket, megkezdődött a nyilatko­zatháború. Ennek első bajvívóit élő adásban láthattuk a televízióban. Igazá­ból őket tekinthetjük győzteseknek, bár, a reagálásaikból ítélve, vesztesnek érzik magukat. Vesztesnek, mert elma­radlak a várakozástól, mert nem telje­sültek a saját maguk korlátai között született nemzetállami álmaik. Ráadá­sul egyiküknek sem sikerült szavazato­kat rabolnia a magyar koalíciótól, pedig mindent megtettek, hogy megtévesszék a magyar nemzetiségű választókat. Különös dolog az, amit a politika iránt legalább a napi hírek szintjén ér­deklődő magyar választó a történések folyamatában tapasztalhat. Amikor a pártok az ő szavazatára áhítoznak, még a legádázabb magyarellenes kampányt folytató pártocska is megkísérli a háló­vetést. Hamis adatokkal teletűzdelt rá­dióreklámját minden szlovákiai magyar sértésnek tekintette: nemzeti önérze­tünkbe gázoló gúnyolódásnak. Aligha véletlen, hogy a máris folytatódó csatá­rozásoknak éppen magyar politikusaink a legtürelmesebb szemlélői, hiszen vá­rakozásuk látszik beigazolódni. Szá­munkra - választóik számára - ez a tü­relem azonban egyáltalán nem tetszik nyugalomnak. Nem is remélhetünk nyugalmat, hiszen Szlovákia érdekeire hivatkozva máris megjelentek a Mečiarral kompromisszumokat kötni akaró pártvezérek. Márpedig ezek sze­rint nekik kevésbé Szlovákia, s ezen be­lül a szlovákiai magyarság gazdasági, szociális és kulturális felemelkedése, valamint érdekvédelme a fontos. Ma­gyarországhoz mért reciprocitást emle­getnek a nemzeti közösség jogaiban. Rettegnek a magyar koalíció kormány­tényezőként való említésétől is. Félő, hogy újra bedőlnek Mečiar ígérgetései­nek, aki vasárnap délig egyszer jelent meg a nyilvánosság előtt, amikor moz­galmát sajnáltatta, hogy őt kihagyták a választói névjegyzékből. (Vagy kiha­gyatatla magát? Ezt majd eldönti a köz­ponti választási bizottság vizsgálata.) Mečiar helyett sokáig a mozgalom má­sodik garnitúrája nyilatkozgatott. Elég­gé botladozva és bizonytalanul. Az áhí­tott nászéjszaka előtti lányos sze-m­éremtől zavarodhattak meg a többi par­lamentbe jutott párt és koalíció fő- és al­vezérei, hiszen mindegyre a végleges eredményeket várva kerülték meg a ko­alíciós esélyeket. Pedig nagyon szeret­nék a kormányzati házasságot. Mi már tudjuk, hogy a magyar koalíció állja a szavát: Mečiarral és Slotával nem lép­nek be semmilyen kormánykoalícióba. Tiszta sor. Hiszen a magyar válasz­tók bizalma rendülne meg. ha eddig nyilvánosságra nem hozott érdekekből kiindulva tennék meg ezt a lépést. El­végre vannak politikai kompromisszu­mok. amelyekkel igen hamar áthághat­ják még az amúgy igencsak tág politikai erkölcs halárait is. Ilyeneknek tekinthet­jük az ország új közigazgatási és közsé­gi önkormányzati elrendezését, a kultu­rális és oktatási autonómiát és a közép­európai országok közötti regionális együttműködések kérdéskörét. OUSZA ISTVÁN ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT MELYIK PÁRT MIÉRT NF.M BOLDOG? Ezeknek a választásoknak az az egyik sajátossága, hogy eredményhirdetés után egyik pártvezető ar­ca sem sugárzott az örömtől. Még a győzőké sem. Jó okuk van a komor­ságra. Mečiaréknak ugyan a legtöbb, valószínűleg 60 képviselőjük lesz a parlamentben, de 1992-ben 74 mandátumot kaptak. Weissnek különösen kevés oka van az örömre, hiszen csak egy paraszthajszálon múlott, hogy pártját nem előzte meg a magyar koalíció; 29-ről 18-ra csökken a képvi­selőik száma. Carnogurskýék is csak 17 emberüket küldhetik a törvény­hozásba a két évvel ezelőtti IS helyett. A Szlovák Nemzeti Párt mandá­tumainak száma 15-ről 9-re csökken, és mindössze 0.4 százalékkal lépte túl az 5 százalékos küszöböt. Az előretört politikai erők örömébe azért vegyül üröm, mert szándékaikat a lehetséges szövetségesekkel aligha tudják megvalósítani, l.uplákék Munkásszövetsége, amely „repülőstart­tal" ugyan egyből 13 mandátumot szerzett, ráadásul tisztában van azzal, hogy a Mečiar vezette zenekarban még a harmadhegedűs szerepére sem számíthat, hanem legfeljebb a nagybőgőt cipelheti. És, persze, szavazhat. Moravčíkéknak az lesz a fő gondjuk, hogy szintén szövetségeshiánytól kell tartaniuk, és nem lehet tudni, hogy e párt átülésre hajlamos vezetői majd miként tudják elviselni az ellenz.éki létet A rosszkedv tehát általá­nos, és még a mindig optimista Čarnogurskýéknak is bizonyára szöget üt a fejükbe, hogy stabilnak tekintett szavazóbázisuk sem olyan stabil, mint gondolták. MIT HOZOTT A MAGYAR KOALÍCIÓ? Ha összeadjuk az 1992-es magyar koalíció eredményét a Magyar Polgári Párt akkori, 2,4 százalé­kos eredményével, és ehhez még hozzászámítjuk azt a többletszavazatot, amely az igazi hármas koalíció megkötésének köszönhetően realizáló­dott, megkapjuk a tíz egész tizennyolc százalékos végeredményt. Ami, önmagában véve, nem rossz. Ennek ellenére sem a magyar pártvezetők, sem választóik nem lehetnek boldogok. Az itt a kérdés, lesZnek-e olyan partnerek, akikkel - feltehetően ellenzékben - befolyásolni tudják a ma­gyar politikusok az ország sorsát és Dél-Szlovákia helyzetét. Nem éppen kedvező jelenség, hogy úgyszólván minden olyan párt, amelyik gyengéb­ben szerepelt, mint két esztendeje, most hajlamos arra, hogy a legkisebb ellenállás irányába haladva a magyarok iránti erélytelenséggel magya­rázza a kudarcot. Itt újból csak az a politológiai alaptétel jut az ember eszébe, amely szerint bajos dolog ott polgári társadalmat építeni, ahol nincsenek polgárok. ELBÁTORTALANODOTT ÚJSÁGÍRÓK? Vasárnap reggel hét óra­kor a Szlovák Rádió körülbelül olyan terjedelemben foglalkozott a pén­teki és szombati választásokkal, mintha mondjuk arról tudósított volna, hogy Dél-Afrikában megvoksoltatták a lakosságot. Vagy még kisebben. Mindössze annyit közölt a hallgatóval, hogy a parlamentbe bejutott hét párt közül melyiknek hány képviselője lesz. Az ember óhatatlanul felte­szi a kérdést: Csak nem bánták meg a szlovákiai újságírók, hogy 1992 után kiábrándultak Vladimír Mečiarból, és ennek hangot is adtak? Le­gyünk derűlátók, és reménykedjünk abban, a tömegtájékoztatás szűksza­vúságának mindössze az volt az oka, hogy a véleményformálók még a kampánycsend után egy nappal is tárgyilagosak akartak maradni. TÓTH MIHÁLY Kihűlt a leves A parlament elnöke bizonyára fittyet hányt biztonsági szabály­zatra. protokollelőírásokra, s él­ve mentelmi jogával még tahin a közlekedési szabályokat is áthág­ta, amikor autójával szombaton délután a rádió stúdiójáig robo­gott. Elmondása szerint a meleg leves kanahizását hagyta abba. mert a parlament alelnöke a vá­lasztás eredményeit latolgató élő adásban olyan dolgokat mondott, amit nem hagyhatott szó nélkül. Ilál igen, a maga módján ke­ménykedett a választások nagy vesztesének tekinthető párt elnö­ke. Olyannyira, liogy a győztes párl adta eddigi parlamenti el­nöknek torkán akadt a falat... Nem volt szüksége sem testőrre, sem gépkocsivezetőre, amikor saját kocsiján végigrobo­gott a városon. Csak erre gon­dolhattam, amikor a stúdióban megcsörgette a kulcsait. Igaz, csak ő tudhatja, milyen autó kul­csait mutogatta a nézőknek. Ha sajál kocsiján ért röpke öt perc alatt a rádió épületébe, nem irigylem a testőrét, akinek köte­lessége lett volna a parlament el­nökét a meleg levese kanalazga­lásál megszakító indulat közben is védelmezni. (d-n) Mikor szavazunk újra? Michal Kováč köztársasági elnök számára nem marad más hátra, mint Vladimír Mečiart megbízni a kormányalakítással. A harminc szá­zalékot meghaladó végeredmény mellett bármi­lyen spekuláció kizárt. Mečiar nélkül csak úgy alakítható kormány, ha a DSZM-en kívüli pár­tok kivétel nélkül kormánytényezővé válnak. Ezt a lehetőséget a tudományos-fantasztikus irodalom nálunknál képzettebb művelőinek hagyjuk meg. A legfeljebb 60 mandátummal rendelkező DSZM-frakció vajmi kevés ahhoz, hogy ké­nyelmesen lehessen kormányozni. Arra sem elég. hogy a kormányprogram többségi támoga­tást kapjon. így az előrehozott választások nem megoldást, hanem a két évvel ezelőttihez képest patthelyzetet teremtettek. Egyszínű kormány nem lesz. a kétszínű is kevés mandátummal ren­delkezne. így hát ebben az országban most min­den lehetséges. Lehet, hogy a DSZM kipróbált partnerét, a Szlovák Nemzeti Pártot tekinti majd első komo­lyabb tárgyalópartnerének. Ebben az esetben szüksége lesz még egy frakcióra, amely nyíltan vagy szépen a háttérből támogatja a kabinetet. Ilyennek kínálkozik a programmal nem rendel­kező és a szakszervezetek hőskorára emlékez­tető Munkásszövetség. Ján Lupták ugyan kije­lentette. ellenzékben óhajt maradni, de ki tudja, ki az a néhány, eddig ismeretlen ember, aki az új. 13 tagú parlamenti frakcióba kerül. Megve­hetők lesznek? Netán olyan naivak, mint pártel­nökük. s így bármire kaphatóak egy ötvenfillé­res órabér-emelésért'.' Az is lehetséges, hogy á Demokratikus Balol­dal Pártja és koalíciós partnerei lesznek a tár­gyalópartnerek. Ne feledjük. Weissék 1992-ben olyan hallgatólagos támogatást nyújtottak Mečiarnak. amely nélkül egyetlen alkotmány­törvény sem kapott volna elegendő szavazatot. Felújítható ez a csöndestársi viszony, vagy nyílt koalíciós ajánlat is szóba jöhet? Nehogy azt higgye bárki is. hogy Weiss és Mečiar közt ki­békíthetetlen az ellentét. S persze ne feledjük: a DBP pártelnöki posztja sem nyugdíjas állás. Pe­ter Weiss igazi vesztesként bebizonyíthatja, tud úriember módjára veszíteni, és nem kap majd az első koalíciós alkalmon, hogy pártján belül be­töltött tisztségét megtarthassa. Támadásokra ugyanis számíthat, a DBP tagsága nem egyszer bírálta a párt vezetését, s mint kiderült, a bírálat éppen az európai szintű politizálásnak szólt. Ján Čarnogurský és Jozef Moravčík hiába haj­landó a nagy megegyezés nevében még a DSZM-mel is tárgyalni, ők bizonyára nem kap­nak koalíciós ajánlatot. A formáját hozó magyar koalíció pedig Mečiarral semmiképp nem lesz hajlandó kormányozni, s hogy miért, azt nem kell négy év tapasztalataival a hátunk mögött ap­rólékosan boncolgatni. Mečiarral nem szabad kormányozni, de ha lehetőség nyílna más megol­dásra (az idei tavaszi kormányválsághoz hason­lóan), számban jelentősen megerősödve élni kell a lehetőséggel, és be kell lépni a kormányba. A választások előtt sokszor megkérdezték kommentátoroktól, megfigyelőktől, miről szól­nak az idei parlamenti választások. Néhányan új politikusnemzedékért kiáltottak, elfeledve: a választók új generációjára is szükség van. A né­pet. ugye. nem lehet leváltani. Az igazán jó vá­lasz - az eredmények ismeretében - a követ­kező volt: most azt döntjük el. mikor szavazunk újra. Nem hiszem, hogy egyedül maradok a vé­leményemmel: hamarosan. LOVÁSZ ATTILA

Next

/
Oldalképek
Tartalom