Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-12 / 236. szám, szerda

1994. OKTÓBER 5. ÚJ SZÓ

1 híreK - véLEményeK 12 3 Akik kimaradtak... Lesz-e népszavazás 13 községben a magyar helységnév visszaállításáról? Csaknem egy évnek kellett eltelnie, hogy Szlovákia teljesítse az Európa Tanácsba való felvételkor vállalt kötelezettségét, és a szlovák parlament végre törvényileg is rendezze a magyar nyelvű helységnévtáblák kérdését. Hogy ez a régóta várt és oly sok vitát kavart törvény mennyire tökéletes vagy tökéletlen, arról most hadd ne essen szó. Egy azonban mindenképpen hiányosságaként róható fel: nem vonatkozik arra a tizenhárom szinte színmagyar községre, amelyeket annak idején a szlovák nemzet jeles személyiségeiről neveztek el. Ezekben a falvakban november elseje után is csak abban az esetben kerülhetnek ki a magyar nyelvű helységnévtáblák, ha a helyi népszavazáson (ai/ielyen a szavazásra jogosultak nyolcvan százalékának részt kell vennie, hogy érvényesnek ismerjék el) a szavazók 80 százaléka ezt megszavazza. Vajon miként döntenek az érintett falvak? Vállalják a népszavazás (több helyen nem előszöri) megrendezésével járó fáradalmakat, többletkiadásokat? És vajon milyen esélyt látnak arra, hogy egy ilyen népszavazás eredményét az illetékesek ezúttal figyelembe is fogják venni? Tallós A tallósiak egyszer már - 1992 nyarán - népszavazással eldöntötték: szeretnék visszakapni a község régi, eredeti nevét. A község 1450 lakójának 96 százaléka magyar. Hogy miért kapta ez a falu Samuel Tomášik nevét, mind a mai napig rejtély, mert személyes kapcsolatra utaló adatoknak sehol nem sikerült a nyomára bukkanni. Ezért hát (joggal) ügy gondolták, a történelmi falunév visszaállítása nagyon is helyénvaló lenne. Az akkori népszavazáson a választásra jogosult polgárok közül 838-an vettek részt, és közülük 790-en a Tallós név visszaállítására voksoltak. - A szavazás eredményét elküldtük a belügyminisztériumba, de kérésünket nem hagyták jóvá mondja Komrhel Tibor polgármester. - Most, a táblatörvény elfogadása után újból elküldtük az 1992-es népszavazás eredményét, kérve, ismerjék el azt mérvadónak. Azt a választ kaptuk, ha akarjuk a kétnyelvű helységnévtáblát, új népszavazást kell tartanunk. Nos, ezek után nincs más választásunk. Ám az idő rövidsége miatt erre a népszavazásra már csak a novemberi helyhatósági választások után kerülhet sor. Én bízom benne, hogy a falu lakosai most is kiállnak majd az ősi falunév használata mellett. Taksony Taksony földrajzilag nincs messze Tallóstól, a két falu sorsa is kísértetiesen egyforma. Ezt az ősrégi magyar települést a nagy átkeresztelések idején Janko Matúškti nevével „tisztelték meg", noha a név ismert viselője, a szlovák nemzeti himnusz szövegének szerzője soha nem járt ebben a mátyusföldi községben. Taksony természetesen szeretné visszakapni eredeti nevét, de mivel szintén „kimaradt" a táblatörvényből, népszavazást kell kiírniuk. - A népszavazást még a helyhatósági választások előtt szeretnénk lebonyolítani -jelenti ki Papp Lajos polgármester. - Azt azonban csak remélni tudom, hogy eredménye kedvező lesz számunkra. Az 1820 lakosú Taksony lakosságának 68 százaléka magyar, 32 százaléka szlovák. A szlovákok zöme a második világháború után Magyarországról települt át. Nekik a Taksony név sem jelent többet, mint a Matúškovo. Ki tudja, hogyan szavaznának a helységnévtábla kérdésében. - Nagyon magas a mérce, az érvényes szavazatok 80 százaléka kell ahhoz, hogy a falu újra használhassa ősi nevét. És attól tartok - mondja a polgármester -. hogy néhány szlovák polgár alighanem ellene szavazna. Mert pillanatnyilag ilyen a hangulat a faluban. Ráadásul fennáll a kockázat: ha a népszavazás számunkra kedvezőtlen eredménnyel zárulna, nem lehet megismételni. Egyelőre még várjuk az új kormány megalakulását, ki tudja, mi lesz még e törvény sorsa... Guta „Gúla maga egy város... " - énekli a Ghýmes együttes. Ami igaz is, ráadásul nem is fiatal. Már 1551-ben városi kiváltságokkal rendelkezett. A Kolárovo nevet 1948-ban kapta, ám a mai napig sem tisztázott, kiről kereszteték el: Ján Kollárról, a költőről, Jozef Kollárról, a festőről vagy Mária Terézia könyvtárosáról, Adam František Kollárról. Ugyanis mindhárom jeles személyiség két l-lel írta a nevét... Gútán is volt már egyszer népszavazás a város ősi nevének visszaállításáról. Akkor, 1992-ben, a szavazásra jogosultak 61 százaléka járult az urnához, és 93 százalékuk amellett voksolt, hogy Gúta legyen ismét Gúta. - Akkor hiába volt a népszavazás, a névváltoztatási bizottság is, a kormány is elutasította kérelmünket az eredeti név visszadására - emlékszik vissza a két évvel korábban történtekre Harsányi Imre, a város polgármestere. - Mi azonban azóta sem adtuk fel a reményt. A közeljövőben megtartandó helyhatósági választásokkal együtt népszavazást is rendezünk a magyar helységnévtábla felállításáról. Abban egy pillanatig sem kédelkedem, hogy milyen eredménnyel zárul, ám ezzel akkor sem elégedhetünk meg. A polgárok egyszer már megszavazták az ősi név visszaállítását. A népszavazás akkori eredményét én szentnek tartom. Addig fogunk harcolni, amíg Gúta ismét Gúta nem lesz. Ha kell, akár a nemzetközi fórumokig is elmegyünk... Bős Gútával egyszerre kapta kézhez a névváltoztatási kérelmet elutasító kormányhatározatot Bős is azon az emlékezetes nyáron. Pedig 3000 aláírás gyűlt össze a kérelem alátámasztására, s kompromisszumként az első köztársaságban használt Be.

š visszaállításával is megelégedtek volna. Hiába. Az. elutasítás indoklásában az illetékesek arra hivatkoztak, hogy a vízerőmű miatt nem tehetnek eleget a kérésnek, mivel az ezen a néven vált ismertté a világban. Lám, a bősiek még ezt is „köszönhetik" az erőműnek... - A lelke mélyén mindenkit bánt a dolog nyilatkozta Szenes Iván polgármester -, hiszen semmi közünk Jozef Gabčíkhoz, de a népszavazás kiírását már meghagyjuk az új képviselő-testületnek. Elég sok gond van így is a különböző választásokkal. Ki tudja, lenne-e kedvük a váLekenye Aprócska település a Rozsnyói járásban - Lekenye. Lakóinak száma a részét képező Sajótibával együtt sem haladja meg a 350 főt. Ám ez a kicsike falu a legrégibb települések közül való. Az okiratokban már 750 évvel ezelőtt is találkozunk a nevével, a Bohúňovo névvel ellenben csak úgy negyvenöt évre visszamenőleg. A két név ugyanazt a települést jelöli, csak az egyik „hivatalosan", a másik pedig történelmileg. - A falu népe soha nem fogadta el a ráerőszakolt nevet. Nem hiszem, hogy az eltelt negyvenegynéhány év alatt valaki is kiejtette volna a száján a Bohúňovót, ha a szülőfaluját említette - jelenti ki Kozsár Erzsébet, a község polgármestere, majd így folytatja: - Mi is tettünk már kísérleteket a régi név visszaállítására, de minduntalan akadályokba ütköztünk. Vártuk a táblatörvényt, ám mi kimaradtunk belőle. Ezt sajnáljuk, de mit tudunk tenni'.' Még szerencse, hogy ott a kitétel a népszavazásról. Most már csak az a kérdés, mikor tartsuk meg. Jelenleg olyan a közhangulat a faluban, hogy attól tartok, az embereknek nincs túl nagy kedvük szavazni. Megcsömörlöttek. És Jelenleg 13 községben csak az biztos, hogy szlovák helységnévtábla továbbra is lesz (Fotó: Méry Gábor) lasztóknak negyedszer is az urnákhoz járulni. Nem akarjuk őket a referendum és a helyhatósági választások mellett még ezzel is terhelni. De úgy gondolom, a helyhatósági választások után újra felvetődik majd a kérdés, azt pedig ki merem jelenteni, hogy az itt élők meg fogják szavazni a régi név visszaállítását - a magyarok és a szlovákok egyaránt. Ezt bizonyítja, hogy annak idején, mikor az útkarbantartók leszedették a táblát, azt egy szlovák nemzetiségű lakos kertjében helyeztük el. A bősi lakosok nézete ez ügyben egyértelmű. A referendum kiírása csak idő kérdése. A község neve már most is fel van tüntetve magyarul, a hozzánk érkezőt háromnyelvű üdvözlőtáblával fogadjuk. még itt van előttünk az október 22-i referendum, aztán a novemberi helyhatósági választások. Úgy tűnik, a helységnévtábla ügyében addig már nem tudjuk megvalósítani a népszavazást. Az pedig kérdés, hogy miként határoz az új képviselő-testület. Mi szeretnénk a falu ősi nevét visszaállítani, ha rajtunk múlik, nem kétséges a népszavazás eredménye. De mindenképpen jól fel kell készülni rá, mert hiába magyar a falu lakosainak 97 százaléka, ezt a jelenlegi közömbös hangulatot fel kell oldani, ha azt akarjuk, az emberek tudatosítsák, évszázados nevünkről van szó, jogunk van rá, ezért el kell menniük szavazni... És még 12 további községben... S. FORGON SZILVIA Szűkebb hazájukban dolgozhatnak Mélyvízben - mentőövvel rok Nemzetközi Orvostudományi Akadémiája II. nemzetközi kongresszusán. A szervezet az Amerikában, Ausztráliában, Ázsiában és természeElméleti tudással felvértezve léptek be első munkahelyükre, a dunaszerdahelyi kórházba, és néhány nap alatt rádöbbentek: más az egyetem és más az ÉLET. A betegek ágyánál tudatosították csak igazán, hogy számukra soha nem érhet véget a tanulás. - A budapesti találkozón a legújabb orovosi erdeményekről folyt az eszmecsere, de számomra a szakmai kapcsolatfelvétel is fontos volt. Persze sokat kell még tanulni és „edződni" idehaza ahhoz, hogy az ember valamelyik külföldi kórház felé kacsingasson - mondta őszintén, és ha nem kellett volna indulnia a délutáni ügyeletbe, talán folytatta volna érdekes beszámolóját. A régióból származnak, a régióban dolgoznak (Méry Gábor felvétele) tesen az Európában élő magyar orvosokat tömöríti, noha az is igaz, hogy a 7(X)-800 fős tagság 20 százaléka nem magyar nemzetiségű, hanem „csak" szimpatizáns. Az orvosi szobában dr. Gödölle Melindával és dr. Andics Hedviggel az első munkával telt hetek tapasztalatairól beszélgettünk. - Mindketten egy hónappal ezelőtt öltöttük magunkra a fehér köpenyt. Mivel dunaszerdahelyi vagyok, és az egyetemi évek alatt ebben a kórházban gyakorlatoztam, itt szerettem volna elhelyezkedni. Ez sikerült, ugyanis a kórház vezetői előnyben részesítik a régióból valókat. Az egyetemen döntöttem el azt is, hogy onkológus leszek, és milyen véletlen, éppen az onkológiára vettek fel. Jelenleg a belgyógyászattal ismerkedem, ezt követi a neurológia, majd a sebészet - folytatta Melinda. Élvezettel számolt be arról, hogy néhány napos orvosként előbb egy szobányi. vagyis négy beteg gondozásával bízták meg, jelenleg viszont már 12 betege van. - Az egyetemen mindig az a szak vonzott, amelyikből éppen levizsgáztam, bár igaz, az orr-fúl-gégészet mellett akartam kikötni. Pályakezdőként elképzeléseim módosultak egy kissé vallotta be Andics doktornő. Ót is az onkológiára vették fel, majd a kötelező körforgásban a neurológiai osztályra került, tthol nagyon jól érzi magát. Már csak azért is, mert ideggyógyász kollégáitól minden segítséget megkap. - Fekete doktornőhöz osztottak be, aki fokozatosan egyre több feladattal bízott meg. Jelenleg, felügyelet mellett, már három kórterem betegeit látom el. Az is tetszett, hogy az első munkanapon a főorvosom két szakkönyv tanulmányozásával bízott meg, és mihelyt a kollégák látják, hogy lapozgatom, készségesen elmagyarázzák a mit, miértet és hogyant. Tudatosítani kell viszont, hogy nem körülöttünk forog a világ. És nem a parton vagyunk, hanem a mélyvízben... Amikor arról faggatom őket, mivel elégedetlenek, az egyetemi felkészítés gyakorlati hiányosságaira térnek vissza. Szóba hozom az anyagiakat is, de a fiatal orvosnők csak legyintenek. - Az alapfizetésünk alig valamivel több 4 ezer koronánál. Osztálytársaink, akik nem tanultak hat éven keresztül, ennek legalább a dupláját kapják. Az orvosok anyagi elismerése még várat magára. Pályaválasztáskor alig gondol valaki a meggazdagodás lehetőségére - mondott véleményt Gödölle doktornő. - És ha külföldön dolgoznának? érdeklődöm. Melinda bevallja, nem foglalkozik ezzel a gondolattal, viszont Hédi tárgyilagosan megjegyzi: - Egyáltalán nem könnyű külföldön munkát vállalni. Főleg egy kezdőnek nem. Tudom, voltak évek és országok, ahol elfogadták a szlovák orvosi diplomát, de a fejlett országokban orvosaink csak nosztrifikálás, azaz diplomájuk honosítása után jutottak képesítésüknek megfelelő munkához. Az egyetemi szakmai gyakorlatot külföldön végeztem, és nem tagadom, érdeklődtem a munkavállalás feltételeiről. írtam vagy húsz kórházba, nem fogadnának-e néhány hétre. Tizenhét egészségügyi intézel válaszra sem méltatott, kettő visszautasított, de szerencsére volt egy, ahol ingyen kosztot, kvártélyt biztosítottak. Természetesen az utazási költséget és a zsebpénzt a szüleim állták. Már búcsúzunk, amikor említést tesznek arról, soha nem gondoltak volna, hogy orvosként mennyit kell majd adminisztrálniuk. Betegfelvételkor a kórlap kiírása, vagy a zárójelentés megfogalmazása időbe telik. És mivel mindkét osztályon nagy a forgalom, rengeteg az írnivaló. Beismerték ugyan, hogy ezzel is tanulnak, de közölték, szívesebben foglalkoznának betegeikkel. Mert az az igazi. PÉTERFISZONYA - Nem csupán az első hónapok nehezek. Az orvos naponta rádöbben, mennyire tehetetlen - vallotta be a már kétéves gyakorlattal bíró Gombos Zoltán doktor. - Persze a kezdeti drukk enyhült egy kissé, mert ebben a hivatásban az a csodálatos, hogy az ember napról napra, hónapról hónapra többet tanul és tud is. Amikor két évvel ezelőtt dolgozni kezdtem, mások voltak az elképzeléseim. Ma már tudom, azzal tettekjót velem, hogy a „mélyvízbe" dobtak. Remek érzés volt, hogy a belgyógyászati osztály idősebb orvosai készséggel vállalták a mentőöv szerepét. Bárhol, bármikor segítettek. Ha minden igaz. jövőre szakvizsgázom, és ezáltal ismét más lesz a helyzetem. Mint kezdő orvost a gyors, helyes döntés terhe nyomaszt a leginkább. Akkor is, ha tudom, az idősebb, tapasztaltabb kolléga odafigyel munkámra. Felejthetetlen marad számomra legelső ügyeleteim egyike. Beteget hozott a mentőautó. Noha elméletben ismertem az infarktus jeleit, különös érzés volt szembesülni a páciensei, látni az EKG-ját, és megállapítani, valóban infarktusa van. Jólesett, és ma is örülök annak, hogy a főorvostól kezdve minden kolléga segíti a fiatalabbat. Dr. Gombos Zoltán néhány héttel ezelőtt részt vett a WHMA. a Magya-