Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-07 / 207. szám, szerda

4 SZÜLŐFÖLD ÚJSZÓ 1994. SZEPTEMBER 13. Ajánlat nyugdíjfizetéskor (Új Szó-tudósítás) Az Első Szlovák . Befektetési Társaság, több sikeres va­gyonjegyes és koronás befektetési alap kezelője, a vagyonjegyes privatizáció második hullámában két új alappal in­dul - jelentették be a társaság tegnapi sajtóértekezletén. Ezek a Nagy Alap és a Nyugdíjasalap, amelyek több előnyt is kínálnak a polgárok számára. Vladi­mír Rajčák vezérigazgató-helyettes szerint a, jobb'ma egy veréb, mint hol­nap egy túzok" elv vezérelte őket, ezért már most kétezer koronát kínálnak mindazoknak, akik az összes pontjukat hozzájuk fektetik be. Ráadásul sok más alappal ellentétben ez nem megy a jövendő osztalékok rovására. A nyug­díjasoknak kívánságra elküldik a va­gyonjegykönyvet és a bélyeget, bár ha nem hozzájuk fektetik be a pontokat, akkor visszakérik ezek árát. A kam­pány során a postával működnek együtt. Ezért a nyugdíjak kifizetésével együtt terjesztették az ajánlatukat, amelyre már eddig is több mint százez­ren reagáltak. Számukra megkezdték a küldemények kézbesítését, hétfőig húsz­ezer darabot adtak postára, és ez a munka folyamatos. A befektetési tár­saság képviselői szerint az eddig felkí­nált vagyon már elegendő a folyamat beindítására, de remélik, hogy még to­vább bővül, és eléri az eredetileg ígért szintet. (tuba) TEGNAP OLVASTÜK | Következmények nélkül A cseh fél tegnapig a Cseh Nemze­ti Bank révén megtérítette Szlovákia számára a 130 millió ECU közteshitel feletti, közel 3 milliárd szlovák koro­na összegű tartozását. Rudolf Filkus szlovák pénzügyminiszter jelentette ki ezt a lap munkatársának.A pénz­ügyminiszter szerint azok az egyes politikusoktól származó kijelentések, melyek szerint ez a kormány 50 milli­árd koronás költségvetési hiányt hagy maga után, inkorrektek, keményen populisták. , A szóbeszéd korántsem fedi a való­ságot. Tegnapig (azaz tegtrape lőttig - a szerk megjegyzése) az állami költségve­tés hiánya 11 milliárd korona volt. Ha ebből leszámítjuk a Csehország által megfizetendő 130 millió ECU-t, tehát a mintegy 4,2 milliárd koronát, akkor szeptember elején a költségvetési hi­ány nem éri el a 7 milliárd koronát sem. Semmiképpen sem lépjük túl a 14 mil­liárd koronás költségvetési hiányt, te­hát azt az összeget, amely a Nemzetkö­zi Valutaalappal közösen megfogalma­zott és aláírt memorandumban is szere­pel" - hangsúlyozta Filkus. Leszögezte, ha 1995. január else­jétől hatályát veszítené a Szlovákia és Csehország közötti fizetési egyez­mény, Szlovákiának nem okozna kü­lönösebb gondot, hiszen kedvezően alakulnak devizatartalékai, az inflá­ció mértéke sem nagy, és már mutat­koznak a szlovák gazdaságélénkülé­sének a jelei. A klíringelszámolást nem szüntethe­ti meg csak az egyik fél, mindkettőnek bele kell egyeznie. Ha Csehország azért javasolja a fizetési egyezmény megszüntetését, mert az előnytelen számára (a miniszter szerint nem az), a szlovák fél figyelembe veszi majd ké­rését. A két fél megegyezhet abban, hogy a fizetési egyezmény felmondá­sára vonatkozó három hónapos határ­időt csökkentik, de ezt mindkét ország parlamentjének is jóvá kell hagynia. Az új szlovák parlament azonban leg­hamarabb október derekán ülhet össze, ami azt jelenti, hogy a fizetési egyez­mény megszüntetésére újév előtt nem kerülhet sor. Rudolf Filkus elmondta, még nincs szó a klíringszámlán levő, ún. régi blokk megszüntetéséről. Felmerülnek olyan állítások, hogy nem kívánatos az exportálók hátrányos helyzetbe hozá­sa. A tízszázalékos behozatali vámpót­lék esetleges megszüntetéséről szólva a pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy jelentős hatást gyakorolna a két ország közötti fizetésekre, de Szlová­kia gazdaságának megkezdődött élénkülési folyamatát nem érintené. (Akna Franková, Smena) A gyilkos gömbvillám (Folytatás az 1• oldalról) nyira furcsa az egész, szinte megmagya­rázhatatlan. A környéken villámnak semmi más nyomát nem láttam. Egy­szerűen lekaszabolta őket, de semmi másban nem tett kárt." Az élettelen testek látványa a hely­színre érkező rendőröket és az orvost is megdöbbentette. - Ha látta a The Day After (Másnap) című filmet, amely arról szól, hogy ho­gyan nézne ki a, világ egy atomtámadás után, akkor el tudja képzelni, milyen volt az a látvány - mondta az a rendőr, aki az esetet vizsgálta. -Az volt a furcsa, hogy a juhok majdnem egy vonalban feküd­tek, középen pedig a fiatal juhász. Az. or­vos rögtön a helyszínen megállapította, hogy villámcsapásról lehet szó, hiszen az áldozat karján észrevett egy megégett pontot, melyen a villám bemehetett. Az első orvosi véleményt a boncolás is megerősítette. Az esetről hétfőn dr. Štefan Slávik, a losonci rendőrség vizs­gálati osztályának igazgatóhelyettese adott hivatalos tájékoztatást. - A boncolás egyértelműen megál­lapította, hogy villámcsapásról volt szó, s kizárt minden más okot, például az erőszakot - tudtam meg Slávik úrtól. ­A poltári szövetkezetnek a villámcsapás 150 000 ez.er koronás kárt okozott azzal, hogy 101 juha is odaveszett - fűzte még hozzá a nyomozótiszt, majd már nem hivatalosan hozzátette: - Rendkívül furcsa esetről van szó, amelyhez foghatóra a környéken senki sem emlékszik. A halott juhászon és az elpusztult birkákon kívül szakembere­ink a villámcsapásnak semmi jelét nem találták. A szerencsétlenség egy hegyol­dali legelőn történt, ahol se fa nem volt, fémtárgy meg egyáltalán nem, ami oda vonzhatta volna a gyilkos erőt. Még az áldozatokon is nehezen lehetett észre­venni, hogy mi is történhetett velük. Pal ót, a fiatal,. 19 éves kokavai bacsót szombaton temették. Két éve dolgozott a poltári szövetkezet juhászaként, ta­vasztól őszig a juhásztanyán, az erdei „szalason" élt. Amikor ott jártam, sze­rettem volna a tragédia helyszínére, a Hidegkútnak nevezett helyre is kimen­ni, de a kokavaiak eltanácsoltak a dél­utáni túrától. - Nagyon messze van, vagy 800 méteres tengerszint fölötti ma­asságban, ahová az út erdőkön, hegye­ken-völgyeken keresztül vezet. Egyedül úgysem találná meg a helyet, látni meg semmit nem látna ott, csak a rétet - pró­báltak lebeszélni, s miután kísérőm nem akadt, aki vállalkozott volna arra, hogy hétfőn délután elinduljon velem, letet­tem a szándékomról. Beszéltem viszont a poltári szövetkezet munkabiztonsági előadónőjével, aid éppen akkor érkezett vissza az ominózus helyről. - Már másodszor jártunk kinn, hogy tüzetesen átvizsgáljuk a terepet, de sem­milyen nyomra nem akadtunk. A villám egyszerűen nem tett mást, mint agyonü­tötte őket. A falu, a környék még mindig nem tud napirendre térni a megmagya­rázhatatlan eset fölött. KLINKO RÓBERT Slotáék csak blöfföltek... (Új Szó-tudósítás) A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom ér­tesülése szerint a Slota-féle SZNP nem nyújtott be semmilyen keresetet a legfőbb ügyészséghez, hogy vizs­gálják felül a magyar koalíció válasz­tási programját - jelentette ki a moz­galom tegnapi sajtótájékoztatóján Bugár Béla elnök. Megjegyezte: Slo­táék így akarják felhívni magukra a figyelmet. Azt mondta: legalább a szlovák többség és a legfőbb ügyész­ség illetékesei is elolvassák az MKDM, illetve a magyar koalíció választási programját, s lehet, ennek hatására rájuk fognak szavazni a vá­lasztásokon. Az SZNP „akcióját" időzített- támadásnak nevezte Bárdos Gyula szóvivő is, aki megjegyezte: az SZNP-nek köszönhetően nagyobb te­ret kap a sajtóban az MKDM, illetve a magyar koalíció. Leszögezte, hogy a komáromi dokumentumok tárgy­alási alapul szolgálhatnak, ám a szlo­vák térfélen nem (igazán) tapasztal­tak igényt az ilyen megbeszélésre. A szlovák kormánykoalícióval folyta­tott öt hónapos együttműködésről el­hangzott: nem volt felhőtlen, de leg­alább bizonyítani lehetett, hogy más­ként is lehet politizálni, és rendezni lehet a magyar-szlovák viszonyt is. Szó volt a sajtótájékoztatón a vá­lasztásokról, illetve arról, hogy egyes fővárosi, valamint vidéki lakótelepe­ken olyan felhívások jelentek meg, miszerint a választókerületekben el­lenőrizni fogják a választók állam­polgárságát. Bugár Béla ezzel kap­csolatban bemutatta az újságíróknak a Ladislav Pittner belügyminisztertől kapott levelet, amelyben a belügymi­niszter leszögezi: a választási bizott­ságok csak a választók személyazo­nosságát, nem pedig állampolgársá­gát vizsgálhatják. (gágyor) Kit miért az ügyészség elé? - Slota úr házon kívül tartózkodik. Nem, kérem szépen, Zsolnán sem érhető utol. Prokeš és Andel? Most tanácskoznak, hívjon egy óra múlva... Prokeš és Andel? Őket sem tudom adni önnek, ma még nem láttuk őket - ilyen és hasonló válaszokat kaptunk, amikor a Szlovák Nemzeti Párt vezetőit meg akartuk kérdezni, hogy valójá­ban mit kifogásolnak a magyar koalíció választási programjában, miért akarnak a Legfőbb Ügyészséghez fordulni, mit kívánnak ez­zel elérni, és egyáltalán olvasták-e a magyar pártok választási programját. Dobroslava Krajačičová, a párt sajtótitkára hétfőn azt mondta ne­künk, hogy semmiféle információt nem adhat, mivel ő maga nem vett részt a szombati tanácskozáson. Ugyanakkor a Národná obroda című lapot arról tájékoztatta, hogy az SZNP nem ismeri a magyar pártok választási programját. Aztán véletlenül maga Jozef Prokeš, a párt tiszteletbeli elnöke vette fel a telefont, és arra a kérdésre, hogy olvas­ta-e a magyar pártok választási programjait, őszintén bevallotta, ő nem sajtótitkár... Persze, a fenti, megválaszolatlanul maradt kérdések feltevése nyilván fölösleges egy olyan párt képviselőinek, amely szerint a szlovák nemzeti és állami szuverenitást, területi integritást sérti a névhasználati, az anyakönyvi, és természetesen az a táblatörvény is, amely, állításuk szerint, immár „kicölöpözte" a szovákiai magyar autonómia határait. Éppen ezért talán azt is kár lenne megkérdezni, hogy miért fordulnak a Legfőbb Ügyészséghez. A politikai pártok ­• ról szóló törvény ugyanis meglehetősen egyértelműen kimondja, hogy a legfőbb ügyész indítványára az SZK Legfelsőbb Bírósága határozhat az olyan párt tevékenységének felfüggesztéséről, amely­nek programja a Szlovák Köztársaság szuverenitása vagy területi integritása ellen irányul. Nyilván nem véletlen, hogy a politikai pár­tokról szóló 1991. évi föderális törvényt ezzel a rendelkezéssel csak 1993. január 21-én egészítették ki. Egy ilyen vagy hasonló rendel­kezés a szövetségi csehszlovák állam fennállása alatt komoly ve­szélyt jelenthetett volna a Szlovák Nemzeti Pártra, illetve még a Mečiar által vezetett Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomra is, hi­szen mindkét politikai párt a csehszlovák állam szétverésére töreke­dett, tevékenységük tehát a csehszlovák állam területi integritása el­len irányult. Itt kell viszont elmondani, hogy még a területi autonó­mia követelése sem sérti az állam területi integritásának, esetleg szuverenitásának érdekeit. Az Olasz Köztársaság alkotmánya pél­dául legalább öt tartomány számára szavatol autonómiát. Sőt, ha már Olaszországot említettük, ott azt a pártot sem tiltották be, amely a programjában nyíltan vállalta, hogy Dél-Tirolt vissza akar­ja csatolni Ausztriához. Egészen más kérdés mondjuk az, hogy miért bujdosnak most a SZNP vezető képviselői, hiszen a politikai pártokról szóló törvény még mindig kellő jogalapot biztosít a párt tevékenységének felfüg­gesztéséhez. Az említett törvény ezt a lépést lehetővé teszi olyan pártokkal szemben, amelyek sértik az alkotmányt és a törvényeket, vagy amelyek nem rendelkeznek demokratikus alapszabályzattal, illetve amelyek programja vagy tevékenysége az emberi jogokat és szabadságjogokat veszélyeztetik. Tekintsünk el most attól, hogy a SZNP tagja állítólag csak szlovák nemzetiségű állampolgár lehet; „betiltásukra" elegendő indok lett volna egyáltalán az, hogy népsza­vazást akartak kiíratni a halálbüntetés visszaállításáról, holott a szlovák alkotmány értelmében erről a kérdésről tilos népszavazást tartani. „Bujdosásukat" magyarázni lehet viszont azzal is, hogy szombati határozatukat nem egyeztették Mečiarral, aki többször is úgy nyilatkozott, a szlovák nemzetállam számára kifejezett szeren­cse a magyar pártok bejutása a parlamentbe, mert ha ez nem történt volna meg, akkor létre kellett volna hozni a szlovák parlament má­sodik kamaráját, valamiféle felsőházat, amely a nemzetiségeket érintő törvényeket szentesítené. FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LÁTOM i Németország megnyerte a békét A statisztika komoly tudomány. Művelői Oroszországban a minap még azt is kiszámították, hogy csaknem félmillióan élnek azok közül az egykori frontharcosok közül, akiket akkor, 1945 tavaszán Németországban ért a háború vége. Persze, van, amit még a statisztikusok sem tud­nak kimutatni. Mert próbálnák csak megállapítani a moszkvai számkukacok, hogy a veteránok mi­lyen érzésekkel fogadták a hírt: szeptember else­jén az utolsó orosz katona is elhagyta Germánia földjét. A televízióban jól láthatták a Berlinben ál­lomásozott elitdandár 2000 katonájának díszme­netét. Láthatták a dísztribünön mosolygó orosz és német államférfiakat. A virágesőt. A Moszkva fe­lé tartó szerelvényeket. És bárki nyugodtan kocká­ra tehet száz német márkát egyetlen (a forgalom­ból éppen mostanában kivont) kopejka ellenében, hogy a félmilliónyi veteránnak legalább a négyö­töde mélységesen sértve érezte magát. Részint, mert a búcsúztatás nem volt elég ünnepélyes, főképp, mert az orosz katonáknak távozniuk kel­lett Németországból. És akkor még fel sem tettem a kérdést: vajon hogyan érzik magukat azok az orosz tisztek, tábor­nokok, akik azt sem tudják, hogy a voltaképpen ötven évig tartó diadalmas hadjáratból megtérve sátorbari töltik-e majd a telet, vagy szerencséjük lesz, és jut hely számukra valamelyik kaszárnya fabarakkjában? Nem teszem fel ezt a kérdést, mert engem most főképp az érdekel, miért szenvedett a békében ve­reséget az az állam, amelynek hadserege Hitlert is le tudta győzni. És engem legalább ennyire érde­kel az is, minek köszönhetően aratott a békében fényes diadalt az a Németország, amely a háború­ban mindent elvesztett. Viszonyaink silánysága fölött töprengve és a ta­nulságokat keresve Ludwig Erhardnak, a német gazdasági csoda atyjának közismert nyilatkozata jut az eszembe. Valamikor az ötvenes években azt kérdezték tőle az újságírók, minek köszönhető a gyors talpraállás. Lényegében azt válaszolta: an­nak, hogy mindent újra kezdve, „zöld rétre" épít­keztek a németek. És hozzátette: gondolkodás­módban is „zöld rétre" építkeztek. Ami azt jelen­tette, hogy Nagy Frigyes és Bismarck, a dicsősé­ges hadjáratokat vezérlő sok generális a németek tudatából egytől egyig oda került vissza, ahová va­ló: a tankönyvekbe. És ami a legfontosabb: csak módjával. Meg ami szintén fontos: a nagy vereség után a németeknek eszükbe sem jutott azokat dicsőíteni, akiknek a kataklizmát köszönhették. Óhatatlanul a hasonlóságokat és a különbsége­ket keresem a német újraéledés, a szovjet leépülés, illetve a szocialista és a posztkommunista válság­kezelés között. Amikor az NDK-ban már a bolsevik őskövüle­tek is látták, hogy nagy baj van a gazdasággal, Ulbrichtnak támadt egy ötlete: megkerestette Nagy Frigyes szobrát, Berlinben felállíttatta, átí­ratta az iskolai történelemkönyveket, és az udvari történészekkel megállapíttatta, hogy a porosz szel­lem nem is volt olyan reakciós, mint ahogy sokáig állították. Ahogy az ábra mutatja, ez sem segített a földke­rekség első német szocialista államán. Néhány évvel később mi is a történelemmel próbáltunk magunkon segíteni. Az 1989-es nagy fordulat után a Kárpát-medencében ahelyett, hogy politikusaink azt vették volna szemügyre, a hábo­rú után miként csinálták Németországban és egész Európában a gazdaság talpraállítását, meg­kezdődött a félmúlt kétes egzisztenciáinak a reha­bilitálása. Szlovákiában előbb Tiso páter nevét próbálták megtisztítani, majd ahogy hazaszivá­rogtak a második világháború végén megugrasz­tott kisebb-nagyobb fasiszták, a melléksze­replőkre is sor került. Magyarországon is ponto­san ilyen forgatókönyvhöz igazodtak. Tábornoko­kat rehabilitáltak, figyelmen kívül hagyva máso­dik világháborús viselt dolgaikat. Mindebből csak nacionalizmus kerekedhetett. Egy szó mint száz, az 1989-es fordulatot kö­vetően nem Németország példáját követtük, ha­nem továbbra is Moszkváét. Talán ez is közreját­szott abban, hogy még öt év után. sem találtuk meg a kibontakozás irányát. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom