Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-02 / 203. szám, péntek

1994. SZEPTEMBER 2. OLVASÓINK OLDALA 5 Szelektív nyugdíjemelés? Válaszút előtt (Aknamezőn, Vasárnap, 1994. VIII. 14.) A szerző Koncsol László írását dilettáns politológiai fejtegetésnek nevezi. Igaz, Koncsol tanár, költő, irodalmár, mégis sok évtizede figyelemmel kísérte a történéseket, és lehetőségei szerint megpróbálta azokat a helyes irányba befolyásolni. Ami tehát az ő oldalán áll, az a tapasztalat, és ennél fogva én adok a véleményére..Viszont úgy vélem, hogy Horkay Tamás írása is csak vélemény. Az én észrevételem is csak vélemény, egy a sok közül, és ezen az alapon szeretnék rámutatni néhány dologra. Mindenkinek szívügye, hogyan értékeli az előző négyéves kormányciklust Magyarországon, és miként értékeli az új választások eredményeit. Én semmiképpen sem értek egyet Horkay úrnak az MDF-re vonatkozó megállapításaival. Ez a párt alapvetően más politikát folytatott, mint amilyent a nép az elmúlt negyven évben tapasztalhatott. De nemcsak az változott, hanem a társadalmi és gazdasági rendszer is. Egy egész nemzetnek valami újat kellett tanulnia. Az ember pedig, mint tudjuk, ösztönösen ódzkodik az ismeretlentől. Ismét köztudatba került a keresztény-nemzeti eszme. 1990-ben sokan megérzésből szavaztak erre az eszmére. Az átalakítás feladata eme értékeket hordozó pártra hárult. Országlása négy éve alatt megteremtette a "nyugat-európai típusú gazdasági és társadalmi struktúra alapjait, de a gazdaság fellendítésére már nem futotta erejéből, idejéből. Szerintem az 1994-es választásokon nem a keresztény-nemzeti erők vesztettek, hanem egy olyan kormány, amely bizonyos okok miatt nem tudott össztársadalmi jólétet teremteni. Ha körültekintünk a hasonló cipőben járó országokban, szintén hasonló irányú elmozdulást láthatunk: újra a baloldali erők kerülnek kormányra. Az MSZP győzelmét nagyban segítette az is, hogy nem kellett tartania a rokon eszméket valló pártok konkurenciájától, míg a liberálisok két, a keresztény-nemzeti erők három párttal indultak. A baloldali erők egy pártba való koncentrációja nagyban hozzájárult sikerükhöz. Végül megjegyzem: egy párt akkor győz a választásokon, ha a nép elégedett a dolgok folyásával. Ez fordítva is igaz: a társadalmi feszültség kormányválságot is jelez. Bár a szívem inkább a nemzeti erőkhöz húz, én mégsem kívánom a szocialista kormány bukását, mivel ez válságot jelentene. Ezért őszintén szeretném, hogy Horn Gyula és pártja állja meg a helyét, legyen minél sikeresebb, mert a nemzeti erőknek az ellenzéki szerep sok lehetőséget ad, hogy tovább munkálkodhassanak Magyarország felemelkedésén. HORBULÁK ZSOLT Párkány Valóban vigyáznunk kell? (Vigyázzunk a kaméleonokra, Új Szó, 1994. VIII. 10.) Eső után köpönyeg M Úgy érzem, válaszolni kell a cikkre, mert könnyen zsákutcába vezetheti az érzelmeket. Általános igazságot érintett, azt, hogy jelenleg igen sok rendezvény része az istentisztelet vagy maga a templom. Igaz az is, hogy ilyenkor sok esetben olyan egyének is ülhetnek az első padsorokban, akik egykor nagy buzgósággal harcoltak a vallás ellen. Ennek az ideológiai harcnak embertelen vonásai is voltak, amikor a bosszút alkalmazták a meggyőzés helyett a lelketlen rendszer törtető szekértolói. Abban azonban eltér a véleményem, hogy az istentiszteleten való jelenlét nem kívánatos vagy káros volna. Én elsősorban a katolikus hitet ismerem, ennek alapja pedig a mély szeretet nemcsak barátainkkal, hanem az ellenségeinkkel szemben is - tisztelni kell őket, ami a szeretet egyik fokozata. Hangsúlyozni szeretném, hogy a mi eszménk szerint egy kommunista sem ellenség. Még akkor sem, ha ő minket annak tart. Örökös kibékíthetetlen ellenségünk azonban a kommunista ideológia. Várjuk, hogy a kommunisták is megtérjenek, ezért örömmel tölt el, ha egy kommunista megjelenik a templomban. Saul is pogány tiszt volt, aki halálba üldözte a keresztényeket. És megtért. Szent Pál apostol lett belőle, aki mindenét, majd életét adta a keresztény eszméért, Istenért. Tudomásul kellene vennünk, hogyha egy kommunista megtér, nem kell, hogy nyilvános beismerést tegyen, elég, ha ezt Istennel közli. Egy számomra fontos kérdést még meg akarok említeni. Nagyon meg kellene válogatni, milyen alkalomra adjuk oda templomainkat. Szerintem nem helyes énekkarok, hangversenyek előtt kinyitni templomaink ajtajait, hiszen ilyen esetekben szórakozni vágyó emberek foglalnak helyet szentélyeinkben. A templom legyen Isten háza, aki ott fellép, az Istent dicsérje. Ezért az esetleg fellépő kórusok az oltár felé fordulva Istennek énekeljenek. BÁLINT LAJOS Fülek Közeleg a szeptemberi nyugdíjkézbesítés, amelyet sok ezer nyugdíjas nagyon türelmetlenül vár. Á remények abból fakadnak, hogy a beígért mintegy háromszázkoronás emelés a nyugdíjasoknak nagy összeg. Persze sokan még nem tudják, mennyivel is kapnak többet, de azt sem, hogy mennyivel lódulnak meg kiadásaik, a lakbér, gáz, villany, no meg az élelmiszer ára. Nem lesz véletlenül úgy, hogy többet kapnak, de többet is kell fizetniük? így majd szomorúan veszik tudomásul, hogy a több pénz ellenére még rosszabbul állnak, mint azelőtt. Türelmetlenségüket meg lehet érteni. Ugyanis tudják, a törvény értelmében még az év februárjában megérettek a feltételek a nyugdíjak emeléséhez, így az állam hét hónapnyi emelést megtakarított. Más államokban ezt úgy csinálják, hogy az esedékes hónaptól emelik a nyugdíjakat, vagyis visszamenőleg kompenzálnak. Úgy tűnik, nem minden nyugdíjas fog szeptemberben örülni a megemelt nyugdíjnak. Ugyanis a rendelkezésre álló információk szerint a törvény a nyugdíjasok egy csoportjáról megfeledkezett, méghozzá a legelesettebbekről, a legjobban ráutaltakról. A törvény nem rendelkezik azon nyugdíjasok csoportjáról, akiknek a nyugdíja nem éri el a hivatalosan elismert létminimumot, és szociális segélyre vannak A médiumokban sok szó esik a privatizációban felhasznált pénzek eredetéről. A kormánykoalíció támogatja azon törvény elfogadását, hogy kötelezően bizonyítható legyen a privatizáció alkalmával használt pénzek eredete. Ezt viszont az ellenzék nem veszi jó néven, amin nem is nagyon lehet csodálkozni, hiszen az eddig felhasznált pénzek eredetét homály fedi vagy a váltást követően már tisztára mosták azokat az arra hivatottak. Jó lenne a törvény, de úgy vélem, az már eső után köpönyeg. Á miért megválaszolására álljon itt két, járásunkban megtörtént eset leírása. Még az 1969-es év elején az egyik páltfunkcionárius kilehelte a lelkét. Köztudott volt, hogy nagy vagyonnal rendelkezett. A család a temetést követően úgy határozott, hogy az ingatlant pénzzé teszi, mivel az már nem teljesítette eddigi funkcióját, vagyis nem volt kinek és kivel nagy dáridókat rendezni. Az eladási árat több mint egymillió koronában állapították meg a családtagok. Akadt is rá vevő hamarosan, az egyik közeli község egyik kertésze, aki már évtizedek óta intenzíven foglalkozott a kertészkedéssel. Amint létrejött a megállapodás, megMár öt éve Nagymegyeren töltök el két-három hetet, mert szeretem a vizet, az ottani embereket, a fürdő kedves, előzékeny személyzetét. Az öt év alatt azonban mintha ez a kedves város lefolyna a Dunán... Na, nem a feltúrt városközpontra gondolok, hiszen ha azzal elkészülnek, biztosan szép lesz a központ. A fürdőre gondolok. Nem tudom, ki a felelős azért, hogy pár évvel ezelőtt harcolni kellett a parkolóhelyért, idén viszont kényelmesen meg lehetett állni az árnyas fasor alatt. Vajon miért? Én többek között ezeket állapítottam meg: 1. A fürdő közepén álló óra tavaly még csak 20-25 percet sietett, most áll. 2. Az óra alatt szép asztalok voltak fapadokkal. Itt kényelmesen elfogyaszthatta a család az ebédjét, ha takarékoskodni akart. Az öt garnitúrából már csak három maradt, az is rozoga. 3. A hinták még ugyan a helyükön vannak, de csak az állványok. Ülőke egyiken sincs. Sehol egy heverő. Ez is volt! utalva. Ezek az idős emberek, akik amúgy is hátrányos helyzetben vannak még a többi nyugdíjassal szemben is, továbbra is a múltban megállapított létminimumot fogják kapni, amelyet már régen meghaladott az idő, vagyis az infláció. Az ember akaratlanul is elkezd gondolkodni, hogy mi is húzódik meg emögött? Üres államkassza, amely lehetetlenné teszi a következetes megoldásokat? Lehet. De én azt is tudom, ahol van 60 koronás fejpénz a szavazatok után a politikai pártok számára, ahol vannak milliók a választási hadjáratra, ott akadnia kellene néhány milliónak a rászorultak támogatására. Én emögött inkább nagyfokú közönyt látok, amely egyszerűen képtelen az emberek, a ráutaltak problémáival, gondjaival azonosulni. Sajnos, ez a közöny nem kerülte el a kormányt és a parlamentet sem. És ez a veszélyesebb, mert azt sugallja ez az állapot, hogy a közhivatalnokok irányítanak, és hiányzik a mélyreható ellenőrzésük. Engem az is nyugtalanít, hogy még a sajtó sem akarja ezt nagyon észrevenni. Pedig jó lenne, ha az ilyenekre és hasonlóakra nagyon odafigyelnének, mert hiszen ők lennének hivatva képviselni a nyilvánosságot, kipellengérezni a sumákolást. BENKOVICS JÓZSEF Galánta kezdődött a kertészkedő körüli hercehurca - annak megállapítására, honnan is van annyi pénze. Bizonylatokkal kellett igazolnia az évenkénti bevételeit. Az érdekes és szomorú az egészben az, hogy a kivizsgáló szervek arra nem voltak kíváncsiak (vagy nem lehettek?), hogy az elhunyt elvtárs miből és hogyan harácsolta össze vagyonát! A másik eset már a rendszerváltás után történt. Alkalmasint az egyik vállalat élén egy fiatal mérnök állt Azt talán kár is volna firtatni, hogyan szerezte diplomáját. Amint lehetőség adódott rá, azon nyomban megvette az addig általa irányított vállalatot - több mint hárommillió koronáért. Akkor érdekes módon a hivatalos szervek nem kezdtek el szimatolni, honnét is szerezte azt a rengeteg pénzt. Hogy nem a fizetéséből, az biztos, mivel annak ellenére, hogy magas funkciót töltött be a pártapparátusban, az eset megtörténtekor még nem töltötte be a harmincadik életévét. Gondolom, ez a két eset is ékesen bizonyítja, hogy az említett törvényt már legalább öt évvel ezelőtt el kellett volna fogadni! NAGY ANDRÁS Szimő 4. A tizenöt éven aluliak nem mehetnek a gyógymedencébe. Ez helyes. De miért jéghideg az apróságoknak szánt medence vize a déli kánikulában? Egy lélek sem volt benne. Pontosabban három kisgyerek játszott a lábmosóban, ugyanis ott kevesebb a víz, így az kissé langyos volt. 5. Az elárusítóhelyek közül nyolc megszűnt. 6. A zuhanyozóban csak körülbelül 10 óráig van meleg víz. Haza már piszkosan mehet az ember. 7. Megkérdeztem brünnieket, zsolnaiakat, nagyidaiakat, mit szólnak az áremeléshez. A válaszuk így hangzott: a víz megéri. Kedves nagymegyeriek! Én jövőre is eljövök, de szeretnék valami újat látni ebben az egyébként meseszép környezetben! Ugyanis a szolgáltatás hozza a pénzt, a pénzt pedig a vendég! H. J. Szepsi Tisztelt szerkesztőség! ...Zágrábot járva megkapott, hogy az egyik utcán, a járda mentén végig egy téglafal húzódik. A helyiek siralomfalnak nevezik. A téglákat azok hozzátartozói rakják le, akik eltűntek vagy meghaltak a mostani polgárháborúban. Szerb, horvát, bosnyák nevek a téglákon... Ahányszor arra jártam, a fal mindig megnőtt néhány téglával, számuk már meghaladta a 150 ezret. Virágok és égő gyertyák sohasem hiányoztak a nemzeti gyűlölet áldozatainak emlékére emelt emlékmű előtt. Elrettentő példa mindazok számára, akik meggondolatlanul gyűlöletet szítanak! HEGYI KATALIN Tótmegyer ...Felháborodva olvastam augusztus 9-én az Üdvözöljük a Cassoviainvestben, illetve a Ferrofond teljesítette ígéretét című írást. Én nekik adtam az 1000 pontomat, azzal a céllal, hogy majd eladom nekik, és ezt jeleztem is. Idejében elküldtem az erre vonatkozó nyilatkozatomat, azóta már levelet is küldtem, de még csak válaszra sem méltattak. Ezért nem hiszek nekik. PÁLINKÁS V. Pered ...A harkácsi postán háromkoronás bélyeget akartam vásárolni, hogy elküldhessem levelem. A posta főnöknője ilyen bélyeggel nem rendelkezett, de felajánlotta, hogy vegyek négykoronásat. Tehát a harkácsi posta így károsítja meg a lakosokat. Nagyobb értékű bélyeget vásároltat meg, csak azért, mert még az alapvető bélyegeket sem tudja felkínálni. KISS DEZSŐ Harkács Nálunk is így lesz? Az óriási áruház osztályait járjuk, gyönyörködünk a világ minden tájáról származó áruban, az alkalmazottak kedves mosolyában. Bevásárlókocsi vagy kosár nélkül kóborolunk, senkinek eszébe sem jut, hogy valamit is a zsebünkbe csúsztathatnánk. Hirtelen az az ötletünk támad, hogy apró papírtányérokat vehetnénk, süteményre. Tanácstalan keresgélésünk láttán az egyik alkalmazott megkérdi, mit is szeretnénk. Kézzellábbal elmagyarázzuk, s úgy látszik megérti, mert ő is velünk keres. Végül sajnálatát fejezi ki, hogy kutatásunk nem vezetett eredményhez és elköszön. Miután vettünk egy-két apróságot, beállunk a tizennyolc pénztár egyikéhez. Hirtelen ott terem az előbb megismert alkalmazott. „De jó, hogy elértem magukat, megtaláltam a tányérokat. Boldog vagyok, hogy elégedetten távozhatnak innen" - mondotta, és amikor megköszönjük fáradozását, megjegyzi, hogy ez a kötelessége, hiszen ők a vásárlókért vannak. Tényleg, az áruházak és üzletek ott a vásárlókért vannak. Hogy hol? Kanada Ontario tartományának Welland városkájában, az ottani óriási áruházban. Remélem, egyszer ez nálunk is így lesz. IVÁN SÁNDOR Kassa Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartása- í i r§líUftve ík mi R. A \ ;>okMŕíäsfgí. >'.-.inokal is ku/liink, amehiknuk lartalma\al szerkesztőségünk netn ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további k-wu 'k<t Azért jövőre is elmegyünk...