Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-02 / 203. szám, péntek

1994. SZEPTEMBER 2. OLVASÓINK OLDALA 5 Szelektív nyugdíjemelés? Válaszút előtt (Aknamezőn, Vasárnap, 1994. VIII. 14.) A szerző Koncsol László írását dilettáns politológiai fejtegetésnek nevezi. Igaz, Koncsol tanár, költő, irodalmár, mégis sok évtizede fi­gyelemmel kísérte a történéseket, és lehetőségei szerint megpróbálta azokat a helyes irányba befolyásolni. Ami tehát az ő oldalán áll, az a tapasztalat, és ennél fogva én adok a véleményére..Viszont úgy vé­lem, hogy Horkay Tamás írása is csak vélemény. Az én észrevételem is csak vélemény, egy a sok közül, és ezen az alapon szeretnék rámu­tatni néhány dologra. Mindenkinek szívügye, hogyan értékeli az előző négyéves kor­mányciklust Magyarországon, és miként értékeli az új választások eredményeit. Én semmiképpen sem értek egyet Horkay úrnak az MDF-re vonatkozó megállapításaival. Ez a párt alapvetően más poli­tikát folytatott, mint amilyent a nép az elmúlt negyven évben tapasz­talhatott. De nemcsak az változott, hanem a társadalmi és gazdasági rendszer is. Egy egész nemzetnek valami újat kellett tanulnia. Az em­ber pedig, mint tudjuk, ösztönösen ódzkodik az ismeretlentől. Ismét köztudatba került a keresztény-nemzeti eszme. 1990-ben sokan meg­érzésből szavaztak erre az eszmére. Az átalakítás feladata eme érté­keket hordozó pártra hárult. Országlása négy éve alatt megteremtette a "nyugat-európai típusú gazdasági és társadalmi struktúra alapjait, de a gazdaság fellendítésére már nem futotta erejéből, idejéből. Szerin­tem az 1994-es választásokon nem a keresztény-nemzeti erők vesz­tettek, hanem egy olyan kormány, amely bizonyos okok miatt nem tudott össztársadalmi jólétet teremteni. Ha körültekintünk a hasonló cipőben járó országokban, szintén hasonló irányú elmozdulást látha­tunk: újra a baloldali erők kerülnek kormányra. Az MSZP győzelmét nagyban segítette az is, hogy nem kellett tar­tania a rokon eszméket valló pártok konkurenciájától, míg a liberáli­sok két, a keresztény-nemzeti erők három párttal indultak. A balolda­li erők egy pártba való koncentrációja nagyban hozzájárult sikerük­höz. Végül megjegyzem: egy párt akkor győz a választásokon, ha a nép elégedett a dolgok folyásával. Ez fordítva is igaz: a társadalmi fe­szültség kormányválságot is jelez. Bár a szívem inkább a nemzeti erőkhöz húz, én mégsem kívánom a szocialista kormány bukását, mi­vel ez válságot jelentene. Ezért őszintén szeretném, hogy Horn Gyu­la és pártja állja meg a helyét, legyen minél sikeresebb, mert a nem­zeti erőknek az ellenzéki szerep sok lehetőséget ad, hogy tovább munkálkodhassanak Magyarország felemelkedésén. HORBULÁK ZSOLT Párkány Valóban vigyáznunk kell? (Vigyázzunk a kaméleonokra, Új Szó, 1994. VIII. 10.) Eső után köpönyeg M Úgy érzem, válaszolni kell a cikkre, mert könnyen zsákutcába vezetheti az érzelmeket. Általános igazságot érintett, azt, hogy jelen­leg igen sok rendezvény része az istentisztelet vagy maga a temp­lom. Igaz az is, hogy ilyenkor sok esetben olyan egyének is ülhetnek az első padsorokban, akik egykor nagy buzgósággal harcoltak a val­lás ellen. Ennek az ideológiai harcnak embertelen vonásai is vol­tak, amikor a bosszút alkalmazták a meggyőzés helyett a lelketlen rendszer törtető szekértolói. Abban azonban eltér a vélemé­nyem, hogy az istentiszteleten való jelenlét nem kívánatos vagy káros volna. Én elsősorban a katolikus hi­tet ismerem, ennek alapja pedig a mély szeretet nemcsak barátaink­kal, hanem az ellenségeinkkel szemben is - tisztelni kell őket, ami a szeretet egyik fokozata. Hangsú­lyozni szeretném, hogy a mi esz­ménk szerint egy kommunista sem ellenség. Még akkor sem, ha ő min­ket annak tart. Örökös kibékíthetet­len ellenségünk azonban a kommu­nista ideológia. Várjuk, hogy a kommunisták is megtérjenek, ezért örömmel tölt el, ha egy kommunis­ta megjelenik a templomban. Saul is pogány tiszt volt, aki halálba ül­dözte a keresztényeket. És megtért. Szent Pál apostol lett belőle, aki mindenét, majd életét adta a ke­resztény eszméért, Istenért. Tudo­másul kellene vennünk, hogyha egy kommunista megtér, nem kell, hogy nyilvános beismerést tegyen, elég, ha ezt Istennel közli. Egy számomra fontos kérdést még meg akarok említeni. Nagyon meg kellene válogatni, milyen al­kalomra adjuk oda templomainkat. Szerintem nem helyes énekkarok, hangversenyek előtt kinyitni temp­lomaink ajtajait, hiszen ilyen ese­tekben szórakozni vágyó emberek foglalnak helyet szentélyeinkben. A templom legyen Isten háza, aki ott fellép, az Istent dicsérje. Ezért az esetleg fellépő kórusok az oltár felé fordulva Istennek énekeljenek. BÁLINT LAJOS Fülek Közeleg a szeptemberi nyugdíjkéz­besítés, amelyet sok ezer nyugdíjas na­gyon türelmetlenül vár. Á remények abból fakadnak, hogy a beígért mint­egy háromszázkoronás emelés a nyug­díjasoknak nagy összeg. Persze sokan még nem tudják, mennyivel is kapnak többet, de azt sem, hogy mennyivel ló­dulnak meg kiadásaik, a lakbér, gáz, villany, no meg az élelmiszer ára. Nem lesz véletlenül úgy, hogy többet kapnak, de többet is kell fizetniük? így majd szomorúan veszik tudomásul, hogy a több pénz ellenére még rosszabbul állnak, mint azelőtt. Türelmetlenségüket meg lehet érte­ni. Ugyanis tudják, a törvény értelmé­ben még az év februárjában megéret­tek a feltételek a nyugdíjak emelésé­hez, így az állam hét hónapnyi emelést megtakarított. Más államokban ezt úgy csinálják, hogy az esedékes hó­naptól emelik a nyugdíjakat, vagyis visszamenőleg kompenzálnak. Úgy tűnik, nem minden nyugdíjas fog szeptemberben örülni a megemelt nyugdíjnak. Ugyanis a rendelkezésre álló információk szerint a törvény a nyugdíjasok egy csoportjáról megfe­ledkezett, méghozzá a legelesetteb­bekről, a legjobban ráutaltakról. A tör­vény nem rendelkezik azon nyugdíja­sok csoportjáról, akiknek a nyugdíja nem éri el a hivatalosan elismert létmi­nimumot, és szociális segélyre vannak A médiumokban sok szó esik a pri­vatizációban felhasznált pénzek erede­téről. A kormánykoalíció támogatja azon törvény elfogadását, hogy köte­lezően bizonyítható legyen a privatizá­ció alkalmával használt pénzek erede­te. Ezt viszont az ellenzék nem veszi jó néven, amin nem is nagyon lehet cso­dálkozni, hiszen az eddig felhasznált pénzek eredetét homály fedi vagy a váltást követően már tisztára mosták azokat az arra hivatottak. Jó lenne a tör­vény, de úgy vélem, az már eső után köpönyeg. Á miért megválaszolására álljon itt két, járásunkban megtörtént eset leírása. Még az 1969-es év elején az egyik páltfunkcionárius kilehelte a lelkét. Köztudott volt, hogy nagy vagyonnal rendelkezett. A család a temetést kö­vetően úgy határozott, hogy az ingat­lant pénzzé teszi, mivel az már nem tel­jesítette eddigi funkcióját, vagyis nem volt kinek és kivel nagy dáridókat ren­dezni. Az eladási árat több mint egy­millió koronában állapították meg a családtagok. Akadt is rá vevő hamaro­san, az egyik közeli község egyik ker­tésze, aki már évtizedek óta intenzíven foglalkozott a kertészkedéssel. Amint létrejött a megállapodás, meg­Már öt éve Nagymegyeren töltök el két-három hetet, mert szeretem a vizet, az ottani embereket, a fürdő kedves, előzékeny személyzetét. Az öt év alatt azonban mintha ez a ked­ves város lefolyna a Dunán... Na, nem a feltúrt városközpontra gondo­lok, hiszen ha azzal elkészülnek, biz­tosan szép lesz a központ. A fürdőre gondolok. Nem tudom, ki a felelős azért, hogy pár évvel ezelőtt harcolni kellett a parkolóhe­lyért, idén viszont kényelmesen meg lehetett állni az árnyas fasor alatt. Vajon miért? Én többek között eze­ket állapítottam meg: 1. A fürdő közepén álló óra tavaly még csak 20-25 percet sietett, most áll. 2. Az óra alatt szép asztalok voltak fapadokkal. Itt kényelmesen elfo­gyaszthatta a család az ebédjét, ha ta­karékoskodni akart. Az öt garnitúrából már csak három maradt, az is rozoga. 3. A hinták még ugyan a helyükön vannak, de csak az állványok. Ülőke egyiken sincs. Sehol egy heverő. Ez is volt! utalva. Ezek az idős emberek, akik amúgy is hátrányos helyzetben vannak még a többi nyugdíjassal szemben is, továbbra is a múltban megállapított létminimumot fogják kapni, amelyet már régen meghaladott az idő, vagyis az infláció. Az ember akaratlanul is elkezd gon­dolkodni, hogy mi is húzódik meg emögött? Üres államkassza, amely le­hetetlenné teszi a következetes megol­dásokat? Lehet. De én azt is tudom, ahol van 60 koronás fejpénz a szavaza­tok után a politikai pártok számára, ahol vannak milliók a választási hadjá­ratra, ott akadnia kellene néhány milli­ónak a rászorultak támogatására. Én emögött inkább nagyfokú közönyt lá­tok, amely egyszerűen képtelen az em­berek, a ráutaltak problémáival, gond­jaival azonosulni. Sajnos, ez a közöny nem kerülte el a kormányt és a parla­mentet sem. És ez a veszélyesebb, mert azt sugallja ez az állapot, hogy a közhi­vatalnokok irányítanak, és hiányzik a mélyreható ellenőrzésük. Engem az is nyugtalanít, hogy még a sajtó sem akarja ezt nagyon észrevenni. Pedig jó lenne, ha az ilyenekre és hasonlóakra nagyon odafigyelnének, mert hiszen ők lennének hivatva képviselni a nyil­vánosságot, kipellengérezni a sumáko­lást. BENKOVICS JÓZSEF Galánta kezdődött a kertészkedő körüli herce­hurca - annak megállapítására, honnan is van annyi pénze. Bizonylatokkal kellett igazolnia az évenkénti bevétele­it. Az érdekes és szomorú az egészben az, hogy a kivizsgáló szervek arra nem voltak kíváncsiak (vagy nem lehet­tek?), hogy az elhunyt elvtárs miből és hogyan harácsolta össze vagyonát! A másik eset már a rendszerváltás után történt. Alkalmasint az egyik vál­lalat élén egy fiatal mérnök állt Azt ta­lán kár is volna firtatni, hogyan szerez­te diplomáját. Amint lehetőség adódott rá, azon nyomban megvette az addig általa irányított vállalatot - több mint hárommillió koronáért. Akkor érdekes módon a hivatalos szervek nem kezd­tek el szimatolni, honnét is szerezte azt a rengeteg pénzt. Hogy nem a fizeté­séből, az biztos, mivel annak ellenére, hogy magas funkciót töltött be a párt­apparátusban, az eset megtörténtekor még nem töltötte be a harmincadik életévét. Gondolom, ez a két eset is ékesen bi­zonyítja, hogy az említett törvényt már legalább öt évvel ezelőtt el kellett vol­na fogadni! NAGY ANDRÁS Szimő 4. A tizenöt éven aluliak nem me­hetnek a gyógymedencébe. Ez he­lyes. De miért jéghideg az aprósá­goknak szánt medence vize a déli kánikulában? Egy lélek sem volt benne. Pontosabban három kisgye­rek játszott a lábmosóban, ugyanis ott kevesebb a víz, így az kissé lan­gyos volt. 5. Az elárusítóhelyek közül nyolc megszűnt. 6. A zuhanyozóban csak körülbe­lül 10 óráig van meleg víz. Haza már piszkosan mehet az ember. 7. Megkérdeztem brünnieket, zsolnaiakat, nagyidaiakat, mit szól­nak az áremeléshez. A válaszuk így hangzott: a víz megéri. Kedves nagymegyeriek! Én jövőre is eljövök, de szeretnék vala­mi újat látni ebben az egyébként me­seszép környezetben! Ugyanis a szolgáltatás hozza a pénzt, a pénzt pedig a vendég! H. J. Szepsi Tisztelt szerkesztőség! ...Zágrábot járva megkapott, hogy az egyik utcán, a járda mentén végig egy téglafal húzódik. A helyi­ek siralomfalnak nevezik. A téglákat azok hozzátartozói rakják le, akik eltűntek vagy meghaltak a mostani polgárháborúban. Szerb, horvát, bosnyák nevek a téglákon... Ahány­szor arra jártam, a fal mindig megnőtt néhány téglával, számuk már meghaladta a 150 ezret. Virá­gok és égő gyertyák sohasem hiá­nyoztak a nemzeti gyűlölet áldozata­inak emlékére emelt emlékmű előtt. Elrettentő példa mindazok számára, akik meggondolatlanul gyűlöletet szítanak! HEGYI KATALIN Tótmegyer ...Felháborodva olvastam au­gusztus 9-én az Üdvözöljük a Casso­viainvestben, illetve a Ferrofond tel­jesítette ígéretét című írást. Én nekik adtam az 1000 pontomat, azzal a cél­lal, hogy majd eladom nekik, és ezt jeleztem is. Idejében elküldtem az erre vonatkozó nyilatkozatomat, az­óta már levelet is küldtem, de még csak válaszra sem méltattak. Ezért nem hiszek nekik. PÁLINKÁS V. Pered ...A harkácsi postán háromkoro­nás bélyeget akartam vásárolni, hogy elküldhessem levelem. A posta főnöknője ilyen bélyeggel nem ren­delkezett, de felajánlotta, hogy ve­gyek négykoronásat. Tehát a harká­csi posta így károsítja meg a lakoso­kat. Nagyobb értékű bélyeget vásá­roltat meg, csak azért, mert még az alapvető bélyegeket sem tudja felkí­nálni. KISS DEZSŐ Harkács Nálunk is így lesz? Az óriási áruház osztályait járjuk, gyönyörködünk a világ minden tájá­ról származó áruban, az alkalmazot­tak kedves mosolyában. Bevásárló­kocsi vagy kosár nélkül kóborolunk, senkinek eszébe sem jut, hogy vala­mit is a zsebünkbe csúsztathatnánk. Hirtelen az az ötletünk támad, hogy apró papírtányérokat vehetnénk, sü­teményre. Tanácstalan keresgélé­sünk láttán az egyik alkalmazott megkérdi, mit is szeretnénk. Kézzel­lábbal elmagyarázzuk, s úgy látszik megérti, mert ő is velünk keres. Vé­gül sajnálatát fejezi ki, hogy kutatá­sunk nem vezetett eredményhez és elköszön. Miután vettünk egy-két apróságot, beállunk a tizennyolc pénztár egyiké­hez. Hirtelen ott terem az előbb meg­ismert alkalmazott. „De jó, hogy el­értem magukat, megtaláltam a tányé­rokat. Boldog vagyok, hogy elégedet­ten távozhatnak innen" - mondotta, és amikor megköszönjük fáradozá­sát, megjegyzi, hogy ez a kötelessé­ge, hiszen ők a vásárlókért vannak. Tényleg, az áruházak és üzletek ott a vásárlókért vannak. Hogy hol? Kanada Ontario tartományának Welland városkájában, az ottani óri­ási áruházban. Remélem, egyszer ez nálunk is így lesz. IVÁN SÁNDOR Kassa Az olvasói leveleket, mondaniva­lójuk tiszteletben tartása- í i r§­líUftve ík mi R. A \ ;>okMŕíäsfgí. >'.-.i­nokal is ku/liink, amehiknuk lartalma\al szerkesztőségünk netn ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további k-wu 'k<t Azért jövőre is elmegyünk...

Next

/
Oldalképek
Tartalom