Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-29 / 225. szám, csütörtök

MINDENNAPI BŰNÜGYEINK •Ói SZÓ' 1994. SZEPTEMBER 29. A NAGYVILÁGBAN TÖRTÉNT Gengszterháború Bombay: A véres leszámolás egyenesen a bombayi bíróság épüle­tében történt. A városszerte ismert bűnöző, Ashvin Naik a tárgyalás után három őt kísérő hölggyel együtt kifelé tartott az épületből, amikor tüzet nyitott rájuk a konku­rens maffiabaijda egyik tagja. A bűnözőt súlyos sérülésekkel szállí­tották a börtönkórházba, és megse­besültek az őrök is. A bíróságon lezajlott incidens csak egy kis epizódja a Bombayben dúló gengszterháborúnak. A napok­ban az egyik étterem tulajdonosára kezdtek el lövöldözni a nyílt utcán, akinek csak különös szerencséje folytán sikerült életben maradnia. Megsérültek viszont vétlen békés járókelők. Márciusban a város kü­lönböző kerületeiből többször is ér­keztek bejelentések utcai tűzharcok­ról. Ezek a bűnöző csoportok a helyi befolyásukat akarják ilyen módon megszilárdítani, egymással szem­ben állva harcolnak a koncért. A helyzetet az teszi érthetővé, hogy napjainkban Bombay a Pakisztánból Indiába irányuló kábítószer-csem­pészés legnagyobb átadó bázisa. Lengyel rekord Varsó: Mint ismeretes, lengyel földön már bevezették a közlekedési büntetőpontok osztogatását. Aki egy naptári évben 21 pontot szed össze, annak elveszik a jogosítványát, és is­mét vizsgáznia kell autóvezetésből. Tavaly viszont sajátos rekordot ál­lított fel egy alkoholt kedvelő vidéki polgár. Ót ugyanis a rendőrök több ízben kapták el, amint részegen ve­zetett, és 30 pontot szedett össze! A jogosítványát mégsem vehették el, a kihágásokra ugyanis minden alka­lommal kerékpáron került í>or. Az •élelmes bíróság azonban talált kiu­tat: két évre eltiltotta a polgárt a ke­rékpározástól! Bankmaffiák Moszkva: Az orosz belügyminisz­térium képviselője, Alekszandr Gu­rov nyilvánosságra hozta, hogy az orosz maffia ellenőrzi az ország bankjainak nagyobb részét. Teszi ezt olyan brutális módszerekkel, mint a gyilkosság, merénylet, emberrablás, zsarolás és betörés a számítógépes rendszerekbe. Csaknem húsz bankárt és üzlet­embert gyilkoltak meg a maffiák fi­zette bérgyilkosok 1993 folyamán. Nem titok már, hogy abban az or­szágban körülbelül 40 ezer állami és magánvállalatot is a maffiák el­lenőriznek, amelyek bevételük na­gyobb részét az úgynevezett „védel­mi pénzekből" nyerik. Az alvilág csak tavaly több tízmillió dollárt „szakított le" a bankoktól hamis mágneskártyákkal és más módsze­rekkel. A „más módszerek" között (Fotó: archívum) az egyik legelterjedtebb az, amikor hamis garancialevelekkel és megbí­zásokkal késztetik a bankokat na­gyobb összegek kifizetésére. A rekordot azonban nem tavaly, ha­nem még 1992-ben érték el, amikor a csecsen maffia a Központi Orosz Ban­kot csapta be. Még nem világos, hogy milyen módszerrel, de „meggyőzte" a bank alkalmazottait, hogy több milli­árd rubelt utaljanak át a Csecsen Bank­nál nyitott számlákra. Számítások sze­rint több mint 300 millió dollár úszott el így. (Poüee Press) Valahol Szlovákiában... Egy rendhagyó autólopás története , Nem mondok sem újat, sem meg­lepőt azzal, hogy azok az emberek, akik személyesen is kapcsolatba kerül­tek a szervezett bűnözés, a maffia vala­melyik válfajával (vagy akár az áruhá­zak közelében garázdálkodó zsebes ro­ma bandákkal) - félnek. Nem mernek közbeavatkozni, tanúskodni, nem tesz­nek feljelentést, mert attól tartanak ­joggal hogy az alvilág a fenyegeté­sét, amely gyakran a családtagokra is vonatkozik, valóra váltja. Ezért inkább hallgatnak, és ha zsarolják őket, fizet­nek, mert a felrobbantott autók, a fejbe lőtt vagy vízbe fojtott áldozatok igazol­ják: a bérgyilkosok nem sokat teketóri­áznak. A bevezetőben említett félelmet egy napjainkban megesett különleges autó­lopás szenvedő alanyának reakciója, nyilatkozata is igazolja. A minap felhívott volt kollégáin, és sokatmondóan közölte, ha találkozunk, egy nem mindennapi bűnügyi sztorival szolgál. - Kábítószer, gyermekrablás, gyil­kosság? - érdeklődlem. -Semmi ilyesmi. Autólopás - hang­zott a válasz. - Hát az is valami? Igazán nem túl izgalmas téma, hiszen naponta több tu­cat kocsit „kötnek el". És nem segít sem a garázs, sem a riasztó, de még a farkaskutya sem - mondtam csalódot­tan, de azért másnap elmentem a talál­kozóra. Ott kiderült: a nem mindenna­pi gépkocsilopást ismerősöm barátjá­nak a kárára követték el. Csakhogy akadt egy kis bökkenő. Az illető először hallani sem akart ar­ról, hogy a történetét publikáljam. Hosszas rábeszélés után végre belee­gyezett abba, hogy név, lakcím és időpont nélkül, valamint néhány érde­kes és elég lényeges részlet kihagyásá­val mégis közreadhatom e furcsa ese­tet, amely - valahol Szlovákiában tör­tént. A városban lakó mérnök egy szép napon úgy érezte, rámosolygott a sze­rencse. Az egyik autóbazárban felfe­dezte álmai gépkocsiját, egy jó karban levő nyugati autót. (Megígértem, a márkát is titokban tartom.) Az ár is el­fogadható volt, így semmi sem akadá­lyozta a vételt. . Az építész és családja öröme azon­ban korainak bizonyult. Még csak kezdtek hozzászokni a gépkocsi nyúj­totta kényelemhez, amikor egy reggel kor, ha az üzletünkről hallgat, mint a sír. Ellenkező esetben - toldotta meg infomációját a rejtélyes telefonáló - so­sem látja viszont a kocsit. A mérnök mindent megígért, és megtartotta a szavát. Úgy gondolta, ennyit megér az autó, és kár volna koc­káztatni. Másnap pontosan megjelent a megadott címen. Már messziről észre­vette a félreeső helyen parkoló autóját, az autónak csak a hűlt helyét találták. Pedig a volánról a „tolvajriasztó" rúd sem hiányzott. (Ezt a tényt szabad volt közölnöm.) A tulajdonos természetesen jelentet­te a lopást a rendőrségen. Türelmesen kivárta a sott (aznap ő volt a harmadik a megkárosítottak sorában), majd a ki­hallgatás után aláírta a jegyzőkönyvet. A zsaruk nem sok jóval biztatták, igy mérnökünk lélekben már elbúcsúzott autójától. Egy hét múlva megszólalt a telefon. Egy fátyolos hang csak annyit kérde­zett tőle, szeretné-e visszakapni autó­ját. - Természetesen - válaszolta a megkárosított. - Semmi akadálya. Ha fizet 500 dol­lárt, már holnap viheti. Persze csak ak­(Archív felvétel) amely körül - alig akart örömében hin­ni a szemének - néhány rendőr is álldo­gált. Köszönetet akart mondani a sike­res munkájukért, és megkérdezte, va­jon ezúttal is készítenek-e jegyzőköny­vet. Ám lelkesedését hamar lelohasz­tották. -Uram, nem ebben egyeztünk meg! Elhozta a pénzt? - kérdezték ridegen. - Igen - mondta sápadtan a mérnök, és a boríték után nyúlt. Ekkor leszerel­ték kocsijáról az idegen rendszámtáb­lákat, majd azzal bocsátották útjára, hogy az eredetiket a csomagtartóban találja. - Azt, hogy ál- vagy igazi zsarukkal volt-e dolgom, becsületemre mondom, nem tudom - közölte velem, és nem volt okom kételkedni szavaiban. De ezzel a történetnek még nincs vé­ge­Három hónap után ismét nyoma ve­szett az autónak. A tulajdonos esküdni mert volna, hogy ugyanannak a társaság­nak a keze van a dologban, ezért elha­tározta, saját szakállára kezd nyomoz­ni. Néhányszor elment arra a helyre, ahol zsarolóinak fizetett. Jól számított. Harmadnap összefutott az egyik autó­tolvajjal. Nyakon ragadta, és kerek pe­rec megmondta, mivel gyanúsítja. Az illető erősködött, nem tud semmiről, ezúttal - állította - mások voltak a tet­tesek. Erre újdosült „nyomozónk" ­bármilyen furcsán is hangzik - meg­kérte a korábbi tolvajt, hogy alvilági összeköttetései révén próbáljon a tette­sek nyomára bukkanni. Az illető meg­ígérte. hogy segít, és ő is megtartotta a szavát. Néhány titokzatos telefonhívás után emberünket találkára hívták, majd el­vezették egy irodába. Ott tárgyalópart­nerétől azonnal árajánlatot kapott, de ezen már nem is csodálkozott. 30 ezer koronát kért az autó visszaszolgáltatá­sáért. A kárvallott tudta, hogy nem az isztambuli bazárban van, mégis meg­próbált alkudni. És neki volt igaza. Jo­gos tulajdonát ezúttal potom tízezer koronáért vihette haza. Az üzletkötés második alkalommal is az előző forga­tókönyv szerint játszódott le. Lelkére kötötték, hogy „semmi rendőrség", mert mindörökre elbúcsúzhat az autó­jától. Egyébként is - figyelmeztették ­az elmondottakat úgysem tudná bizo­nyítani, majd közölték vele, melyik parkolóban veheti át a kocsit. A már tá­vozó „ügyfélnek" még üzleti ajánlatot is tettek. Ha netán neki vagy valame­lyik ismerősének jó és olcsó gépkocsi­ra volna szüksége, elég szólni. Pár na­pon belül az óhajtott színárnyalatban szállítják a kért márkát. Favoritot 30 ezerért, nyugati kocsit típusonként va­lamivel drágábban. Természetesen a forgalmi engedélyről a vásárlónak kell gondoskodnia. Hát ennyi. Aki nem hiszi, járjon utána. Germán gyermekdrámák A berlini rendőrség különleges alakulata (Son­dereinsatzkommando - SEK) júniusban meg­mentette egy túszul ejtett gyermek életéi. Miután a nyolcéves kislány édesanyja s annak élettársa összerúgta a port, a férfi előbb megütötte, majd késsel fenyegette meg az anyát. Az asszony el­menekült a lakásból, de gyermekét már nem tud­ta magával vinni. A dühöngő éjszakai túszszedő a zsaruk megérkeztekor azzal fenyegetőzött, hogy megöli a lányt, amennyiben a rendőrök fe­léje közelítenek. A SEK profi alakulata ártalmat­lanná tette a 35 esztendős férfit. A kisiskolásnak az ijedségen kívül nem esett baja. A német fővárosban is megmutatkozik az a szomorú tendencia, hogy a tettesek és az áldoza­tok egyre fiatalabbak. Nagy vihart kavart Berlin­ben annak a kilencéves fiúnak az esete, akit két, nála alig idősebb „gengszter" késsel kényszerí­tett divatos homlokpántjának átadására. A srác ellenkezéséi a duó alapos veréssel, összerugdo­sással honorálta. Wolfgang Zirk főfelügyelő a te­kintélyes Der Tagesspiegel hasábjain kifejtette, hogy az itjúság bűnözése is egyre brutalisabb. Korábban a pénzt, ruházatot, kerékpárt eltulajdo­nító tizenéves „banditák" a lehető leggyorsabban elillantak a tetthelyről, napjainkban viszont „ve­szik maguknak a fáradságot", és még alaposan helyben is hagyják áldozatukat. A jó idő bűnre csábít. „Esős, hideg időben inkább otthon ma­radnak a fiúk " - nyilatkozta a bűnügyi rendőrség szakembere, hozzátéve, hogy a tinilányok is gya­korta követnek el bűncselekményeket. Példa erre az a júniusi eset, amikor három leányzó a sötéte­dés beálltával Schöneberg kerületben egy 15 éves iskoláslányt támadott meg. A cipője átadá­sát megtagadó áldozatot ájulásig püfölte a trió. A súlyos fej- és arcsérüléseket szenvedő tinédzser esete heves vitákat váltott ki! A jóléti német tár­sadalomban hol tanulják a fiatalok a kegyetlensé­get? Odahaza, az iskolában, az utcán vagy a fil­mekből? Az elmúlt hónapok egyik legsúlyosabb közle­kedési balesete a Drezda-Berlin autópályán tör­tént. Az A 13-as sztráda Schipkau közelébe levő közlekedési csomópontjánál egy cseh család Mazdája ismeretlen okból átszakította a korlátot, és a mélybe zuhant. Az autó azonnal lángot fo­gott: a kocsiban ülő három gyermek és a szülők szörnyethaltak. A szülői felelőtlenség játszott komoly szerepet abban a brandenburgi balesetben is, melynek sé­rültje egy hétéves srác volt. A fiúcska odahaza, a szekrényben rábukkant édesapja pisztolyára, s já­ték közben hasba lőtte magát. A német házaspár ellen gondatlanságból elkövetett testi sértés vád­jával indítottak eljárást. Nagy erőkkel nyomoznak a német hatóságok Kevin K. tragédiája ügyében. A háromesztendős kisfiút csupán néhány percre hagyta felügyelet nélkül az idős pótmama Kölnben. A gondjaira bí­zott gyermeknek nyoma veszett. Öt napon át ku­tattak a rendőrök a fiúcska után, átfésülve az egész környéket. A rejtélyes körülmények között június 3-án, pénteken eltűnt gyermek tetemét a szomszédos telken június 8-án, szerdán lelték meg. Az. éj leple alatt csempészte valaki a huliát a helyszínre. A detektívek az erőszakos bűncse­lekmény felgöngyölítéséhez a német lakosság se­gítségét kérték. (A Mai Nap rajza) A megrontott anyós A magyar kriminalisztika történetében példa nél­kül álló eset a Szeged melletti Szatymazon történt: az erőszakos közösülés sértettje egy kilencvenesz­tendős matróna volt. Elkövetője pedig az egyik csa­ládtag. K. Ferencné (90) előrelátó asszony volt, s bár csa­ládon belül nem szokás, eltartási szerződést kötött tu­lajdon lányával és annak férjével. Mondanunk sem kell, hogy erre a jogi lépésre főleg a vő, S. László (55) magatartása sarkallta. A rokkantnyugdíjas férfit többnyire kenyérre lehetett kenni, az utóbbi időben mégis mind gyakrabban mutatta ki a foga fehérjét, s ezért nem volí alaptalan az idős hölgy félelme. László úr azon a fülledt, nyári napon is sörösüveg mellett múlatta az idejét, majd megmelegítette a tökfőzeléket, hogy megebédeltesse anyósát. Az idős hölgyről tudni kell, hogy már hosszú ideje fekvő be­teg. Több agyvérzésen is átesett, ennek következté­ben beszélni is alig tudott, mutogatással próbálta megértetni magát. Elméje azonban ép volt, felfogta mindaztrami körülötte történik. A vő mielőtt a tányért az ágyhoz vitte, megszaba­dította anyósát fölösleges ruhadarabjaitól, s az idős asszonyon a végén már csak a feltűrt hálóing maradt. S. László néhány kanál után felpattant, megivott né­hány felest, majd bezárta az ajtót. Protézisét az asz­talra tette, kigombolta pantallóját, s az ágyban fekvő anyósának esett... Az ijedtében támadója fejéhez vágta a papucsát, akit ez az intermezzo sem térített észhez. Nem tudni, milyen tortúrák vártak volna még az idős asszonyra, ha a lánya nem érkezik váratlanul haza és nem nyit be a szobába. Elállt a lélegzete, ami­kor hites urát a közismert pózban meglátta. Az asszony felháborodása nem ismert határokat: azon­nal értesítette a rendőrséget. A Szegedi Városi Bíróság elrendelte az erőszakos közösüléssel gyanúsított férfi előzetes letartóztatását, aki azóta is részegségével magyarázza tettét. Az or­vosi látlelet az anyóson több harapási és szívási(!) nyomot is regisztrált, ezek a vő vehemenciájának ékes bizonyítékai. S. László leginkább azt fájlalja, hogy időközben felesége beadta a válókeresetet, hangoztatva abbéli véleményét, hogy aki a saját anyósa megbecstelenítésére vetemedik, az más szörnyűségekre is kapható. Nincs más hátra: a bíró­ság igazságos ítéletének kiállása után S. Lászlónak mindent elölről kell kezdenie. (Zsaru)

Next

/
Oldalképek
Tartalom