Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-23 / 220. szám, péntek

1994. SZEPTEMBER 2265. 'IÚJSZÓ• HÍREK-VÉLEMÉNYEK Iskolakeresztelo Selye János nevét vette fel a komáromi gimnázium A majd háromszázötven éves múltra visszatekintő Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnáziumban a közelmúltban egy nagyon kedves ünnepségnek lehettek tanúi az alma mater volt és leendő diákjai, tanárai. A gimnázium augusztus 29-én felvette egykori diákjának, Selye Jánosnak, a stresszelmélet megfogalmazójának a nevét. Az említett ünnepnapon került felavatásra az iskola lépcsőházéiban elhelyezett emléktábla és a Selyét ábrázoló bronz plakett. Ebből az alkalomból készítettük az alábbi beszélgetést Ipóth Barnabással, az iskola igazgatójával. - Igazgató lír, az egykori bencés gimnáziumból létrejött állami intézmény hogyan jutott el odáig, hogy nevében ne csak általános megjelölés szerepeljen, hanem azt egy világhírűvé vált diákja tegye a többi hasonló intézménytől különbözővé? - Úgy gondolom, hogy intézményünk, a töhb évszázados fennállása és sikeres működése során bőségesen rászolgált a nemrégiben megtartott keresztelőre. Hiszen olyan hírességek tanítottak a gimnáziumban, mint Baróti Szabó Dávid, CzuQzor Gergely, Kulcsár István, Katona István és Gidró Bonifác, ugyanakkor diákjaink is messzi földre elvitték az alma mater jó hírét. Feszty Árpádnak, Konkoly Tege Miklósnak, Szinyei Józsefnek és nem utolsósorban Selye Jánosnak köszönhetően a világon ma már nagyon sok helyen ismerik és elismerik iskolánkat. Mivel a szlovák állam iskolatörvénye indokolt esetben lehetővé teszi az oktatási intézmények névadását, úgy gondoltuk, hogy kérelemmel fordulunk az oktatásügyi minisztériumhoz. Kérelmünk elbírálása ugyan egyelőre csak szóban történt meg, Selye hozzátartozóinak beleegyezésével még az iskolaév megkezdése előtt megtartottuk a névadó ünnepséget. - Az iskolában oktató, vagy diákoskodó sok híresség közül miért éppen Selyére esett a választási - Iskolánkat mindenképpen olyan egyénről szerettük volna elkeresztelni, aki életművével, humanitásával és polgári elveivel méltóképpen hozzájárult ahhoz, hogy felzárkózzunk Európához, a nagyvilághoz. A bécsi születésű Selye János, aki katonatiszt édesapja révén került Komáromba. mint a Nobel-díj várományosa, szerteágazó tudományos tevékenységével beírta magát a világ nagy történelemkönyvébe. Ő az, aki nemcsak a magyarok körében számít osztatlan sikerre, hanem másutt is. A stresszel kapcsolatos megállapításait minden orvosi egyetemen tanítják, műveit szerte a világon olvassák. - A nyugat-szlovákiai középiskolák közül a komáromi gimnáziumot az utóbbi években a legjobbak között emlegetik. Vajon mit szólnak ehhez szlovák kollégáik? - Ebben az enyhén szólva zaklatott politikai légkörben nehéz erről véleményt mondani. Szakmailag mindenképpen elfogadnak bennünket, s ettől nagyobb elismerésben úgysem lehel részünk. Azt nem kívánhatjuk, hogy szeressenek is bennünket, hiszen a szeretet múlandó, csupán érzelmi kérdés. Véleményem szerint egy kisebbségnek sohasem azt kell szorgalmaznia, hogy szeressék, hanem, hogy elfogadják. - Hogyan vélekedik Ön a nemrégiben üjra szóba került alternatív oktatásról? - Az iskolaügyi minisztérium által kidolgozott tervezet kisebbségekkel foglalkozó része meglehetősen homályos, többféleképpen értelmezhető állításokat tartalmaz. Mi egyértelműen leszögezzük, hogy az alapokat anyanyelven kell elsajátítani, ugyanakkor mindent meg kell tennünk azért, hogy diákjaink idegen nyelveket, így a szlovákot is minél tökéletesebben elsajátítsák. Sajnos a jelenlegi helyzetben ezt az igyekezetünket néhány erősen nemzeti beállítottságú szlovák párt csak nehezíti. Ilyen légkörben nagyon nehéz megtalálnunk a gyerekek pozitív motiválásához vezető utat. Az új iskolai évben pedig fokozottabb figyelmet szeretnénk szentelni az idegen nyelvek oktatásának. Három amerikai tanítónő bevonásával kívánjuk az angol nyelvoktatás szintjét emelni, ugyanakkor lektoraink segítségével intenzív angol nyelvtanfolyamokat is indítunk, elsősorban az iskola diákjai számára. - Köztudott, liogy a szlovákiai magyarok százalékban kifejezve is jávai kevesebben végeznek főiskolát, mint például a szlovákok. Ön szerint mi lehet ennek az oka '.' - Iskolánkból évente a tanulók 80-90 százaléka jelentkezik valamelyik főiskolára, s általában a jelentkezők 60 százaléka felvételt is nyer. Ezzel az eredménnyel ebben a tekintetben a komáromi gimnázium Nyugat-Szlovákia legsikeresebb középiskolája. Ha csak rajtunk múlna, akkor az országos statisztika korántsem lenne annyira lehangoló, hiszen eredményeinket tovább javítják a magyarországi főiskolára kerülők, akikről a szlovák statisztika nem ad számot. Annak okát, hogy kevés diák kerül be a felsőoktatási intézménybe, én elsősorban a felkészületlenségben látom. Nagyobb odafigyelésre és áldozathozásra lenne szükség mind a tanárok, mind a diákok részéről, mert, mint iskolánk is bizonyítja, magyar diákok is érhetnek el kitűnő eredményeket. KOSÁR DEZSŐ Agcsernyö vagy Tiszacsernyő? Egy névtévesztés utóélete A bodrogköziek és a tájékozottabb olvasók bizonyára mosolyognak a fenti címen, hiszen tudják, két településről van sző. Mégis fontosnak tartom, hogy szót kérjek a „Csernyők" ügyében. Ugyanis a honi sajtó, és a magyarországi médiák névhasználatában meglehetős zűrzavar mutatkozik c két név körül. Ami talán bocsánatos bűn a határon túliaknái, de megengedhetetlen pongyolaság a honi sajtóban. Hogy csak egy példát emeljek ki: a Vasárnap családi magazin 1994. augusztus 21-ei, 34. számának 5. oldalán 6-sz.or (!) szerepel az a megfogalmazás, hogy „az ágcsernyői (megállapodások, találkozó stb.)". Csak emlékeztetőül: az 1968. július 29. és augusztus 1. között megtartott sorsdöntő találkozóról volt szó, az akkori csehszlovák állami- és pártvezetés, valamint a szovjet politbüro között. A történelmi és baljós találkozó n e m Ágcsernyőben zajlott le! * * ® A félreértés okait abban kell keresni. hogy a történelmi Bodrogközben három Csernyő nevű településről van tudomásunk. I - Legősibb a „Csernofolo" vagy „Csernopolo" nevű kis település (praedium), amely egykor a mai Királyhelmec és Pólyán között feküdt a Tice partján. Igy említi a leleszi prépostság alapítólevele 1214-ben, mint belbirtokot. Ez a község a középkor végén elnéptelenedik, lakosai Pólyánba költöznek és ma már csak a református temető mutatja, hogy merre volt. Királyhelmec határában két dűlőnév - "Csernyi-alja" és „Csernyi-szög" - őrzi a néhai falu nevének emlékét. 2 - A másik Csernyő a Bodrogköz keleti szegletében fekszik, közel az ukrán államhatárhoz. Erről a történészeknek későbbi időpontból van tudomásuk - 1270 körül V. István király egyik ajándékozó irata említi a „Csernafewld" települést és „Cherney-Cherne" formákból ismert 1355-ből (Zichy okm. II. 643.), 1361-ből (Jászói prép.3-fol 218.) valamint 1369-ből (Diplomáciai levéltár Bp. 5759). „Aghcherne" formában ismereteink szerint először 1448-ban említik (Leleszi elen, stat.). Ez. a község 1927-ben a „Cerná" nevet kapja, majd 1948ban a mai napig használt hivatalos nevet - „Čierna". Ma is megvan, mint önálló közigazgatású község - Ágcsernyő. Megjegyzem, már többeket megtévesztett a két település hasonló neve, ezért gyakran összemosódik (pl. némely lexikonban, monográfiában stb.) a két község („Csernofolo" és „Ágcsernyő") régmúltja. 3 - Azok után, hogy a Bcneš-féle kormányzat 1945-ben a Szovjetuniónak „ajándékozta" az 1918-1938 között Csehszlovákiához tartozó Kárpátalját, elveszített egy fontos vasúti csomópontot Csap városát, (pedig a trianoni határok bodrogközi megvonásában a Kassa-Csap vasútvonal hovatartozásának volt döntő szerepe), tehát sürgető szükséggé vált egy új csomópont-megépítése. Ekkor történt az, hogy Ágcsernyő, Bély, Battyán, Kis- és Nagytárkány határaiból kihasítva 1946 után felépítettek egy gigantikus vasúti átrakodó állomást és mellé egy lakótelepet, amely városi rangot kapott és a iiivatalos neve mindmáig „Čierna nad Tisou". Mivel új, mesterségesen alkotott, hagyomány nélküli megnevezésről van sző, nem létezett semmilyen magyar névalak, ezért a népnyelv csakhamar - megkülönböztetésül - előbb a „Nagyesernyő" (t.i. az Ágcsernyőből így lett „Kiscsernyő") majd a pontosabb „Tiszacsernyő" elnevezést kezdte használni, amit mint beveti nevet immár törvényesített az ún. „táblatörvény" névjegyzék-melléklete. Tehát összefoglalva: jelenleg a Bodrogközben két „Csernyő" van, mégpedig az ősrégi eredetű falu, Ágcsernyő, amelynek nincs is vasútállomása, és a Tiszacsernyő nevű kisváros, az a hely, ahol a sokat emlegetett 1968-as találkozó végbement. ® ® * Sejteni a tévesztés eredetét: 1968-ban a magyarországi médiák dolgozói bizonyára régebbi térképeken keresték a számukra addig jelentéktelen „Čierna nad Tisou" magyar eredetijét, és mivel ilyet nem találtak, ezért egyszerűen azonosították a néhány száz lelkes határmenti kisközséget a szomszédságában felépített többezer lakosú ma is fontos vasúti csomóponttal — Tiszacsernyővel! BOGOLY JÁNOS MADÁCH BIBLIOTÉKA Hagyománymentés I „Az Ung-vidék igen hosszú ideig a magyar néprajzi kutatás térképén fehér foltként szerepelt, s ez csak az utóbbi években, évtizedekben kezd egyre sokszínűbb tartalommal megtöltődni. Lényegében, néhány korábbi, szórványos, publikációban testet nem öltött próbálkozást leszámítva, az 1980-as évek legelején kezdődött meg az Ung-vidék tudományos igényű néprajzi feltárása. "- írja Liszka József a Csuprosok és üstfoltozőkhoz írt előszavában. A Madách könyvkiadó gondozásában a közelmúltban megjelent karcsú kötet szerzője, Bodnár Lajos, már az ötvenes évek elejétől kutatja és gyűjti szülőfaluja, Mátyóc, illetve közvetlen környezete, az Ung-vidék néphagyományait. Munkáinak eddig mindössze kis töredéke látott napvilágot. Ezért is, és több szempontból is hézagpótló ez a kiadvány, amely az ung-vidéki paraszti társadalom egykori gazdálkodási, kereskedési, vásáros mindennapjait és ünnepeit hozza közel az olvasóhoz dióhéjban, a néplélektan és a múlt feneketlen bendőjében lassanként alámerülő szokások tarka virágaival megtűzdelve (falucsúfolók, vásári folklór, csempészek, csárdák). Karcsúsága dacára élvezetes, s nem csupán a szűkebb szakma figyelmébe ajánlható kötet Bodnár Lajos munkája.-ysfer BODNÁR LAJOS Csuprosok és üsiííollo%ók (Ing nwgyei árucsere és t marok a századfordulón MMVlťll A megtorlás békéje sokban közölt publicisztikai írások egy egészet alkotva nyújtanak történelmi tablót a szlovákiai magyarság történelmének legnehezebb időszakairól, párhuzamot vonva a jelennel, a hogyan tovább kérdésével, a Clementis-féle „megtorlás békéjének" lenyomatait, következményeit, sorsunkat kutatva és mérlegelve. -y„Mindaz, amiről a ma már ismert dokumentumok hírt adnak, annak a humánus elvnek az alapján történt, amelyet ugyancsak Clementis doktor fogalmazott meg Párizsban, miszerint „a vonatkozó rendelkezés nemcsak a szó szoros értelmében vett háborús bűnösök kitelepítésére jogosít fel bennünket, hanem mindazokra, akik bármilyen formában és már a háború előtti években ak-tivan részt vállaltak a köztársaság szétverésének előkészületeiből". Majd utal a bécsi döntés után kiadott „szép kiállítású" almanachokra, amelyek igen sok csehszlovákiai magyar életrajzát is tartalmazzák. S Clementis szerint „már ez a dokumentáció is feljogosította volna a csehszlovák bíróságokat, hogy szigorított, háború utáni büntető előírások alapján magyarok ezreit ítéljék halálra vagy súlyos börtönre ". A fenti idézet Gál Sándor újabb publicisztikai kötetének, a Madách kiadó gondozásában a közelmúltban megjelent A megtorlás békéjének egyik meghatározó passzusa. A Hét című hetilapban 1991-ben folytatáHonismeret Hont megye régészete A közelmúltban jelentette meg a komáromi Duna Menti Múzeum Nemzetiségi Osztálya „Honismereti Bibliográfiák" c. sorozatában a történeti Hont megyére vonatkozó régészeti irodalmat. Szerzője Nevizánszky Gábor, a nyitrai Régészeti Intézet munkatársa, aki nagy áttekintéssel gyűjtötte össze a megyére vonatkozó adatokat. Az első hivatkozások egyike még Rómer Flóristól, a magyar régészet egyik úttörőjétől származik. A kötetben felsorakoztatott szerzők többsége a magyar és a szlovákiai régészet elismert képviselője. Az összeállítás az őskortól egészen a késő középkorig nyújt áttekintést a megye régészeti kultúráiról, legnevezetesebb lelőhelyeiről. Megtalálhatók benne például a korabeli Magyarország legjelentősebb bányavárosára, Selmecbányára vonatkozó fontos művelődéstörténeti adatok, nem is beszélve az Ipoly mente gazdag régészeti kultúráiról. Amint azt Liszka Józseftől, a kötet szerkesztőjétől megtudjuk, a jegyzék a „Honti kutatási program" keretében jelent meg, annak mintegy segédanyagaként. Ezért hát ..bízzunk benne, hogy ez az összeállítás nagyban segíti majd a térség honismereti kutatóinak minél elmélyültebb tevékenységét éppúgy, mint a fentebb említett kutatási programban résztvevő szakemberek munkáját. " (trugly)