Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-22 / 219. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMENYEK AVS^Í ITT 1 RENDET I (j^-t .ÜTÖTT AZ ÓRA Magyarországon (Komáromban, a mai Komárnóban) születtem. A csehszlo­vák-magyar határt 20 évesen léptem át először, de ugyanaz a határ 17 évvel korábban már egyszer "átlépett" engem. Nem nyugat-szlovákiai, kelet-szlovákiai — hanem európai magyar vagyok, aki­nek az állandó lakhelye Pozsonyban van. A helyi korlátoktól és kis lokál­érdekektől mindig is menekültem. Tevé­kenységemet szélesebb hatósugarúnak szeretném tudni. ©GÁLÁN GÉZA A 4-M LISTÁN * KELET-SZLOVÁKIÁBAN ^ AZ MKDM SZÍNEIBEN *^ VK-1400/5 RÖVIDEN A Besztercebánya-Brezno régió gazdasági fejlődésének távlatairól ta­uácskozott tegnap Jozef Moravčík kormányfő a térség vállalkozóival. Le­szögezte, a kis- és középvállalkozások rendkívül fontos szerepet töltenek be az ország gazdasági életében. A vállal­kozóknak a kormány még júliusban 6(X) millió korona hitelkeretet különí­tett el, amely után csupán 14,5 százalé­kos kamatot kell fizetni. E keretből azonban csak október I -tői lehet men­teni, amit a kormányfő az államappa­rátus rugalmatlanságával magyarázott. Vizsgálatot indítottak annak a két vállalkozónak az ügyében, akik Oľga Keltošová (DSZM) szerint szeptember 19-én durván molesztál­ták őt Bánkeszin (Érsekújvári járás) az U Ducha vendéglőben. Keltošová szerint a két férfi, „akik az ellenzéki politikai pártok szónokai beszédei­nek hatása alatt álltak, írásban és szóban durván zaklatták őt". A politikai pártok és mozgalmak 100 nagyméretű utcai választási pla­kát (billboard) legyártásáért legalább 220 ezer koronát fizettek, s ha a pla­kátokat külföldön készítették, akkor még 100 ezer koronával többet. A plakáthelyek havi bérlése pedig 4500-8000 koronába kerül. A meg­sérült, megcsúfított plakátok kicse­réléséért szintén fizetni kell. Az 1992­es választások óta a billboardok szá­ma megkétszereződött. (TA SK) Duray Rezső (MKDM), a Nyugat­szlovákiai Választási Bizottság tagja szerint a bizottság tegnapi 5. és egyben utolsó ülésén meghallgatták a fővárosi rendőrparancsnok jelentését arról, hogy a plakátok és szavazólisták tönk­retétele mögött eddig nem sikerült fel­fedezni hátsó politikai szándékot. Hosszabb vita után úgy döntöttek, hogy az egyik párt szavazólapjának az előírtnál nagyobb mérete ellenére sem rendelik el a szavazólapok újranyomá­sát. Duray elmondása szerint a válasz­tási kerületben az eddigi 3 próbaszava­zás olajozottan zajlott. A Nyitrai Mezőgazdasági Tudomá­nyos-Műszaki Információs Intézet szeptember 26-ától 30-áig tartja meg a közép- és kelet-európai országok mezőgazdasági könyvtárosainak és in­formatikusainak 4. nemzetközi konfe­renciáját, a nyitrai Agroinštitút előadó­termében. A rendezvényen 17 ország képviselői vesznek részt. Hibaigazítás Tegnapi számunk első kiadásában a második és a negyedik oldalon a lapszél a nyomda hibájából nehezen olvasható vagy pedig olvashatatlan volt. A kellemetlenségért elnézést kérünk kelet-szlovákiai olvasóink egy részétől. ÚJSZÓ— Megszüntették a lédeci kisiskola magyar osztályát 1994. SZEPTEMBER 22. (Folytatás az I• oldalról) diákra van szükség egy osztály enge­délyezéséhez, arról azonban nem, hogy hány diák esetén kell megszün­tetni. Az igazgató úr ekkor a pénzhi­ányra hivatkozott. Hozzátette, hogy nem egy iskola, hanem csupán egy osztály megszűnéséről van szó, s erről a döntésről Kovačíková igazgatónő már júniusban tudott. Megér­deklődtem, mi a teendő annak érdeké­ben, hogy a magyar osztály megma­radjon Lédecen. Jozef Sokol szerint az oktatási minisztériumtól kell kivé­telt kérni. Emil Komárik oktatásügyi államtitkár, akit szintén felkerestem, ennek épp a fordítottját mondta, még­pedig azt, hogy nem az érintetteknek, hanem a tanügyi igazgatónak kell ilyen esetekben kivételt kérnie, s hoz­zátette: a tanügyi igazgatónak a szülők és a helyhatóság megkérdezése nélkül nem volt erkölcsi joga meg­szüntetni az osztályt. Komárik úr azt tanácsolta, hogy a lédeci szülők és a helyhatóság levélben kérjék az oktatá­si minisztériumtól a Nyitrai Tanügyi Hivatal határozatának felülvizsgálá­sát. Ezt már közöltem a lédeciekkel, akik a levelet sürgőseri elküldik az ok­tatási államtitkár úr címére. A lédeci eset, véleményem szerint, pregnáns példája a magyar oktatás meggyengítését célzó „kis lépések taktikájának". Akkor sem engedhe­tünk, ha csak hat gyerekről van szó, mivel ha egyszer megszűnik egy ma­gyar osztály, akkor nincs visszaút. (Mellesleg: tudok olyan dél-szlováki­ai kisiskoláról, amelynek szlovák osz­tályában csupán két gyennek tanul.) Különösen vonatkozik ez Nyitra kör­nyékére, ahol ugyancsak nehéz a ma­gyar oktatási nyelvű iskolák helyzete, mivel az itteni magyar sziget van a leginkább kitéve a többség asszimilá­ciós mohóságának. Ebben a régióban rendkívül hiányzik a magyar gimnázi­um, amelynek létrehozása érdekében szeretnék mindent megtenni. Lehelne akár egyházi gimnázium is, de amíg az érintettek maguk nem szorgalmaz­zák, a képviselő nem tehet semmit. A lédecihez hasonló gondok mind­addig lesznek, amíg oktatásügyünk érdekképviselete sem az oktatásügyi minisztériumban, sem a tanügyi hiva­talokban nincs megoldva. Az új ma­gyar parlamenti képviseletre az oktatás­ügy területén vár a legnagyobb feladat a választások után. Egyrészt éberen fi­gyelni minden törvénytelenségre és segíteni a kezdeményezéseket, más­részt elérni azt, hogy az állam az alap­iskolákra vonatkozóan adjon át bizo­nyos kompetenciákat az önkormány­zatoknak, természetesen pénzzel együtt. Ez Európában, sőt a környező posztszocialista országokban is így van, csak Szlovákia képez kivételt. Nálunk a hatalom ezt azért nem akarja bevezetni, mert a magyar oktatásügyet tudatosan és következetesen központi­lag akarja elsorvasztani. -fy­A Rozsnyói járás gazdaságának helyzetéről Csak két iparág tartja magát (Új Szó-hír) Nemrégiben nyilvá­nosságra hozták a Rozsnyói járás gaz­daságának helyzetéről szóló, az 1994­es év második negyedévére vonatko­zó jelentést. A járásban 20 százalék fölötti a munkanélküliség. Az említett jelentésből kitűnik, a vidék gazdasági helyzete - egy-két kivételtől eltekint­ve - továbbra sem rózsás. A járás ipa­ri termelésének 57,1 százalékát még mindig az állami vállalatok adják, a magánvállalatok pedig csak 30,5 szá­zalékát. Csupán a nemzetközi tőkeré­szesedésű magánvállalatok dicseked­hetnek termelékenységük növekedé­sével: 1993-hoz. képest 37,7 százalé­kos volt. A járásban csupán a fa- és a textilipar növelte árueladását, a kül­földi piacokon pedig csak a textilipar tudott több árut - a tavalyi első félév szállításainak másfélszeresét - értéke­síteni. (klinko) Benépesül a Progresson (Folytatás az. 1. oldalról) csak néhány tucat emberrel kezdik, de a terveik szerint a jövő év folya­mán a létszámot 800-900-ra emelik. Érdeklődésünkre Öllős Árpád el­mondta, hogy potenciális külföldi be­fektetők után érdeklődve Magyarorszá­gon kereste fel a vállalat képviselőit, akik az ott szerzett kedvező tapasztala­tok alapján kezdtek el érdeklődni a magyarlakta terület iránt. Az ügylet le­bonyolítása nem volt egyszerű, de több ember összefogásával végül is si­került. Közülük a polgármester elsősorban Rudolf Filkus pénzügymi­niszternek és Ján Sihelskýnek, a duna­szerdahelyi Járási Munkaügyi Hivatal vezetőjének szerepét emelte ki. Az új üzem számára már meg­kezdődött a szakemberek és munká­sok adatbázisának kiépítése. Az ezzel kapcsolatos részleteket az érdeklődők személyesen a polgármester irodájá­ban is megkaphatják. (tuba) Félkarú rablók ­és áldozataik (Folytatás az l. oldalról) szágban az F63-as diagnózisban szenvedők 10 százaléka nő. Csehországban - egy újságcikk szerint - naponta egy szenvedélybe­teg kerül a pszichiátriára. Nálunk, sze­rencsére, nincs ennyi páciens, de ez még nem ok az optimizmusra. Elég, ha az ember eltölt néhány órát a játék­barlangok valamelyikében, és szót vált a réveteg tekintetű hazardírozók­kal. Elszomorító, olykor hihetetlen­nek tűnő, sorsokkal ismerkedhetünk meg. Egy tizenéves érsekújvári fiú (annak idején írtunk erről az esetről), csakhogy kiélhesse beteges szenved­élyét, egyik osztálytársát zsarolással, később pedig életveszélyes fenyege­téssel arra kényszerítette, hogy szüle­itől fokozatosan, több mint százezer koronát lopjon el. A temérdek pénzt az utolsó fillérig az automatákba ölte. Vannak, akik gépkocsijukat, la­kásberendezésüket is eladják, csak­hogy legyen fedezetük a káros szen­vedélyre. Találkoztam olyan játé­kossal is, aki bevallotta - annak re­ményében, hogy most biztosan sze­rencséje lesz - özvegy édesanyja csekélyke nyugdíját is eljátszotta. A játékosok nagy része tudja vagy legalábbis sejti, hogy a jól beprogramo­zott gépekkel szemben nincs esélyük, mégis naponta megkísértik a szeren­csét. Igaz, néhanapján nyernek - olykor jelentősebb összeget is -, ám ez a pénz általában az utolsó fillérig visszakerül a telhetetlen masinák gyomrába. Szlovákiát 1990-ben kezdték el­árasztani a játékautomaták. Egyre több és több helyen találkozhatunk velük. Számuk napjainkban már meghaladja a tízezret. Aiig van kocsma, vendéglő, szórakozóhely, amelynek sarkában ne villogna csábítóan egy vagy több ilyen gép. Elég megemlíteni, hogy egy-egy játékautomata - már az adó levonása után - átlagban havi húszezer koronát hoz a konyhára. Azt, hogy milyen mo­rális károkat okoz, még a legkitűnőbb számítógép sem képes kimutatni. ORDÓDY VILMOS Jugoszláv válság Sorsdöntő határozatok készülnek a BT-ben (Újvidéki munkatársunktól) But­rosz Ghali ENSZ-főtitkár javasolja a Horvátországban állomásozó kéksisa­kosok szeptember 30-án lejáró man­dátumának meghosszabbítását, egy­szersmind ellenzi a fegyverszállítási tilalom feloldását. A Biztonsági Ta­nács elé terjesztett jelentésében úgy értékeli, hogy a kéksisakosok kivo­nása, illetve a fegyverembargó felol­dására vonatkozó muzulmán követe­lés teljesítése a háború újabb fellán­golásához vezetne. A BT ezen a hé­ten dönt a Kis-Jugoszlávia elleni szankciók enyhítéséről és a boszniai szerbek szigorúbb elszigeteléséről is, tehát a jugoszláv válságot döntően befolyásoló határozatok várhatók. A béketerv Karadzsicsék részéről történt elutasításával kialakult hely­zetről tárgyallak Zágrábban a nem­zetközi összekötő csoport tagjai Tudj­man horvát elnökkel és Akasi Jaszusi ENSZ-főmegbízottal. A tárgyalásról mindössze annyi szivárgott ki, hogy szó volt a kéksisakosok kivonulásáról abban az esetben, ha feloldják a fegy­verszállítási tilalmat. Karadzsics a je­lekből ítélve komolyan tart attól, hogy az USA akár egyoldalúan is fel­oldja az embargót. Ebben az esetben általános mozgósítást hirdet és követ­kezhet a „totális háború". Hogy mek­kora kutyaszorítóba kerüllek a bosz­niai szerbek, azt talán Karadzsicsnak Ghalihoz írt legújabb levele tükrözi: szinte könyörög az ENSZ főtitkár­nak, eszközölje ki Belgrádnál, hogy Milosevics legalább a gazdasági kap­csolatokat ne szakítsa meg. Blokádrekord (TA SR-hír) Szomorú rekord dóit meg tegnap Szarajevóban: elkövetkezett a blokád 901. napja. A bosnyák főváros ost­roma hivatalos adatok szerint 1992. április 5-én kezdődött. Ilyen módon a sokat szenvedett város lekörözte Leningrádot, amelyet a második világháború idején a németek 900 napig tar­tottak körülzárva. A belgrádi Borba a Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) genfi irodá­jából szerzett értesülései szerint Boszniában egymillió ember lett az etnikai tisztogatások áldozata. Leg­több köztük a horvát és a muzulmán. A szerb ellenőrzés alatt álló területe­ken 937 000 horvát és muzulmán la­kosból csak 80 000 maradt. Az UNHCR szerint az etnikai tisztoga­tások során mindhárom fél azonos módszereket alkalmaz, csak az elül­dözöttek száma eltérő. GYARMATI JÓZSEF Maradnak a szankciók (TA SR-hír) A washingtoni védel­mi minisztériumba látogatott tegnap a három éve amerikai száműzetésben élő haiti elnök, Jean-Bertrand Aristi­de. Először jeleni meg a nyilvánosság előtt azóta, hogy Jimmy Carter exel­nök közvetítésével elhárult a Haiti eleni invázió veszélye, megállapodás jött létre az USA és a haiti junta kö­zött a hatalom átadásáról, aminek leg­később október derekáig kell megtör­ténnie. A mintegy egyórás megbeszé­lésen Aristide elnökön kívül jelen volt Anthony Lake nemzetbiztonsági tanácsadó és John Sheehan tábornok, az atlanti haderő hivatalba lépő ve­zetője. Bili Clinton telefonon beszélt Aristide-del, s meghívta őt a Fehér Házba, hogy áttekintsék a vasárnap létrejött megállapodást, amelyről ko­rábban Carter azt nyilatkozta, hogy Aristide számára is elfogadható. Az ENSZ egyelőre kivár, nem vonja vissza a Haiti ellen korábban elrendelt szankciókat - nyilatkozta Madelaine Albright amerikai ENSZ­nagykövet, miután tárgyalt a világ­szevezet főtitkárával. Az ENSZ-dip­lomata szerint a büntetőintézkedések midaddig érvényben lesznek, amíg a három éve elűzött Aristide elnök nem tér vissza hazájába. Magyar-szlovák védelmi tárgyalások (Budapesti munkatársunktól) Vár­hatóan a jövő év elején írják majd alá a magyar-szlovák légügyi egyez­ményt - közölte tegnap Budapesten Tóth András, a magyar honvédelmi minisztérium politikai államtitkára, miután tárgyalásokat folytatott part­nerével, Andrej Sabol szlovák védel­mi államtitkárral. A dokumentum már nagyrészt készen van, csupán bizonyos technikai jellegű dolgokat kell még tisztázni, pontosítani. Ilyen például azon sáv nagyságának a megállapítása, amelybe a szómszéd ország gépei berepülhetnek anélkül, hogy az határsértésnek minősülne. Szó van öt, de tizenöt kilométeres sávról is. Mindkét fél azt várja a do­kumentumtól, hogy lehetővé teszi a véletlen légtérsértések rugalmasabb kezelését. A szlovák védelmi tárca államtit­kára kétnapos látogatáson tartózko­dik Magyarországon, s fogadja őt Ke­leti György honvédelmi miniszter is. KOKES JÁNOS Pozsonyi elutasítás (TA SR-hír) A tegnapi külügyi sajtótájékoztatón Jaroslav Clilebo, a sajtó­osztály igazgatója reagált a magyar kormányfő vasárnapi nyilatkozatára a Duna TV-ben. Szerinte Horn Gyula megpróbálta kioktatni Szlovákiát olyan kérdésekben, melyek európai méretekben még nincsenek megoldva. Horn szerint ugyanis arányos képviselet illeti meg a magyarokat az államigazgatás­ban ott, ahol döntő többségben élnek. Ugyanakkor Chlebo Szlovákia számá­ra elfogadhatatlannak nevezte Románia törekvéseit a kisantant felélesztésére a magyarokkal szembeni közös fellépés érdekében. Iliescu az alapszerződésről Nem kell részletezni (Új Szó-hír) Ion Iliescu román ál­lamfő tegnap ismét elutasította, hogy a készülő magyar-román alapszerző­désben az általános európai alapelve­ken túl részletesen is megfogalmaz­zák a romániai magyar kisebbség jo­gait. Azzal érvelt, hogy a Románia Magyar Demokrata Szövetség ez irá­nyú felvetései a romániai magyarság és a román állam viszonyára vonat­koznak, nem pedig a román-magyar államközi viszonyra. Nem látja tehát okát annak, miért kellene ezeket az alapszerződéseknek is tartalmaznia. Ion Iliescu a védelmi minisztéri­umhoz hasonlóan cáfolta, hogy a ro­mán hadseregnek titkos terve lenne kidolgozva arra az esetre, ha meg­mozdulna a magyar kisebbség Ro­mániában. (KOKES)

Next

/
Oldalképek
Tartalom