Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-21 / 218. szám, szerda

1994. SZEPTEMBER 22. UJSZO 'ÚJSZÓ

1 KALEIDOSZKÓP 5 Sárosfán másképp ugatnak a kutyák Patthelyzet a vállalkozók és az önkormányzat között Azzal fordult hozzánk a minap egy olvasónk, hogy segítsünk megtalálni az igazát, hozzuk nyilvánosságra az ügyét, mert úgy érzi, a helyi önkormányzat részéről nagy igazságtalanság érte őt és vállalkozótársait. A panaszos, Varga László egyházgellei vállalkozó elmondta, a szomszédos faluban, Sárosfán egy kis zöldségiizletet üzemeltet, amiért a sárosfai önkormányzat akkora bérleti díjat szabott ki, amekkorát talán még Pozsony belvárosában sem kérnek... svs^í ITT R E N D E T I I I ®-t ÜTÖTT AZ ÓRA A képviselet — szolgálat. Szolgálat egy közösségnek, egy népnek. Szolgálat azoknak, akik akarnak, akik tudnak, akik mernek. Szolgálat az igazságosságnak, a rendnek. Az emberi teremtés és haladás fennkölt érdekeinek! ©GÁLÁN GÉZA A 4-es LISTÁN * KELET-SZLOVÁKIÁBAN AZ MKDM SZÍNEIBEM Pozsonyi árak Sárosfán? Varga Lászlónak, illetve a Veritas társulásnak Egyházgellén is van üzlete, ennek irodájában beszélgettünk a panaszossal és két társával, Bódis Vilmossal és Zöld Ferenccel. Elmondták: 1993 januárjában megegyeztek a sárosfai polgármesterrel. Nagy Brigit/óval, hogy zöldségüzletet nyitnak a falu központjában álló tizenkét négyzetméter területű üzlethelyiségben - egy fabódéban -. valamint a hozzá tartozó tizennyolc négyzetméteres garázsban, amelyeket megvásároltak az azelőtti használótól. A működési engedélyt meg is kapták, s Varga László állítása szerint a polgármester asszonytól szóbeli biztatást kaptak, hogy bátran kezdjék meg az. árusítást, a részletekben majd később megegyeznek. A Veritas Market 1993. február 15-én meg is kezdte a sárosfai üzletben az árusítást. Csak akkor érte meglepetés a vállalkozókat, amikor valamikor márciusban a dokumentumon nincs feltüntetve dátum - megkapták a sárosfai önkormányzat írásos határozatát arról, hogy a helyiségek után egy napra négyzetméterenként öt korona közterület-használati díjat kell fizetniük. Ez így első hallásra nem tűnik soknak, de 365 napra ez már 1825 korona, ami 30 négyzetméterre számítva évi 54 750 koronát tesz ki. s ez már elég szép summa. A vállalkozók ennyit nem hajlandók fizetni. Ezt az 1993. március 30-án kelt fellebbezésükben a sárosfai önkormányzat tudomására is hozták, s egy méltányosabb területhasználati díj megállapítását kérték. Hogy miért szabtak ilyen magas díjat, azt Varga László nem tudta megmondani. Ő is elismeri, hogy az. önkormányzatnakjogában áll Oés 10 korona közötti díjat szabni, de ő úgy tudja, a környező falvakban a hasonló vállalkozásért 1-3 koronás díj a szokásos, ennél többet csak alkalmi árusoktól kémek. Például Dunaszerdahelyen hasonló területért napi három koronát kell fizetni, pedig az járási székhely. Ugyanakkor azt is elárulta, hogy a sárosfaiak véleménye akkor változott meg, amikor megtudták, hogy nemcsak zöldséget, hanem egyéb élelmiszert is árusítanak. - Persze, liogy nuisl is árusítunk, hiszen csupán zöldségből egyetlen iizlel sem képes fennmaradni. De azzal, hogy mi zöldséget is árusítunk, olyan szolgáltatási létesítenünk Sárosfán, ami eddig hiányzott a faluban - magyarázza a panaszos. Azt is tudni véli. hogy több hozzá hasonló üzletes. akinek a boltja községi épületben van. egyáltalán nem fizet bérletet. A fellebbezés nem járt sikerrel, a sárosfai önkormányzat továbbra is tartja magát eredeti határozatához. Később a társulás tagjai úgy döntöttek, telket vásárolnak a faluban, hogy ott a higiéniai szempontoknak is megfelelő, modern üzlethelyiséget építsenek. s így kerüljék meg a területhasználati díj körüli hercehurcát. Meg is vásároltak egy erre alkalmas területet a községházával szemközti telken, s hozzá is kezdtek az építkezéshez. Többek között azzal, hogy betonelemeket szálr Iftottak a helyszínre, s kivágták az árokparton álló díszfákat. A „favágásért" meg is fizették a bírságot, s jóvátételül a falu más helyén tízszer annyi facsemetét ültettek ki. Amíg nem fizetnek, nincs engedély Az építkezéshez meg is van minden - az építési engedélyen kívül. Ezt a somorjai körzeti környezetvédelmi hivatalnak kell kiadnia, de ehhez a község véleményezése is szükséges. Az önkormányzat azonban feltételül szabta, hogy addig nem hajlandó kiadni a szükséges okiratot, amíg a Veritas nem törleszti bérleti hátralékát. - Mi ezt az irreális összeget nem akarjuk és nem is fogjuk megfizetni. Építkezni szerelnénk a saját leikünkön, de nem tudunk, meri a mindenható polgármesternő egyszerűen nem egyezik bele - így Varga László. A Veritas társtulajdonosa azl is elmondta, ahányszor az aránytalanul magas összeg miatt egyezkedni próbállak, a polgármester asszony mindig azzal érvelt, az önkormányzat dolga, hogy mekkora illetékeket szab ki, s erre általában a kutyaadót hozta fel példának, amely más falvakhoz képest Sárosfán alacsonyabb. Állítólag azt szokta mondani: minden faluban másképpen ugatnak a kutyák. - Nem is az a baj. hogy minden faluban másképpen ugatnak - vélte a panaszos -, hanem az, hogy Sárosfán mindenkinek másképpen ugatnak. Aztán elmondta, most éppen azon fáradoznak. hogy megszerezzék a - valamikor talán még a hatvanas években felállított - zöldségesbódéra kiállított építési engedélyt, mert a törvény szerint az engedéllyel rendelkező elárusítóhelyiség után az önkormányzat nem kérhet közterület-használati díjat, legfeljebb adót vethet ki a vállalkozásra. De mindjárt azt is hozzáfűzte, hogy ez nem lesz egyszerű dolog, hiszen a múlt rendszerben nem mindenre adtak ki építési engedélyt, sokszor elegendő volt egy pártutasítás is. Ha lesz engedély, nem lesz tartozás Nagy Brigitta, Sárosfa polgármestere nem szívesen nyilatkozott, mondván, hogy ez az ügy nem tartozik a nyilvánosságra. Azt azonban ő is megerősítette. hogy amennyiben felmutatják a jelenlegi Veritas-boltra valaha kiadott építkezési engedélyt, akkor az önkormányzat visszavonja az illetékhátralékra vonatkozó követelését. A polgármester asszony egy másik megoldást is ajánlott: ha a Veritas a bódéját a jelenlegi helyéről a községházával szemben megvásárolt telekre szállítja, az önkormányzatnak nem lesz ellene kifogása, hogy ott árusítson. Hogy miért volna jobb az új telken a régi bódéban árusítani, mint egy modern, a közegészségügyi előírásoknak is megfelelő épületben, erre nem kaptam választ. Ugyanakkor Varga László azt állítja, az évtizedek óta egy helyen álló bódé olyan állapotban van, hogy ha azt megpróbálnák elszállítani, tönkremenne. Azt is megtudtam a polgármesteről, hogy a faluban még legalább hat üzlet van a Veritason kíviil, s közülük egyetlen - egy textilbolt - fizet ugyanakkora közterület-használati díjai, mint Vargáék. Azaz fizetett, amíg tönkre nem ment, és'a vállakozó vissza nem adta iparengedélyét... Hogy a többiek mennyit fizetnek, s fizetnek-e egyáltalán, erre a polgármester asszony nem voll hajlandó válaszolni. Úgy, ahogy arra a kérdésre is kikerülte a választ: létezett-e egyáltalán valamilyen előzetes szerződés arról, hogy mennyiért adják bérbe a területei a Veritasnak? Azt azonban többször is hangsúlyozta, hogy neki a Veritasszal mint társulással tulajdonképpen nincs is mit tárgyalnia, hiszen az üzlethelyiség használati jogát Zöld Ferenc magánszemélyként kérte és kapta meg, s tudomása szerint a társulás jogi személyként nem is létezik. Az önkormányzat vezetője az üggyel kapcsolatos összes irat másolatát elküldte a járási hivatalnak, hogy ott mondjanak véleményt. Azt a választ kapta, hogy a társulás a törvényben előírt igazolásokkal és dokumentumokkal egészítse ki a fellebbezését. A vállalkozók ekkor - 1994 júniusában egy újabb levélben azzal a kéréssel fordultak az önkormányzathoz, hogy pontosabban határozza meg, milyen dokumentumokat követelnek még tőlük. En ezt már kimondottan időhúzásnak tanom - mondta a polgármesternő. Ezt meg is írtam nekik, azzal, hogy ha tizenöt napon belül nem nyújtják be a szükséges iratokat, leállítom a fellebbezéssel kapcsolatos ügyintézési. Ezzel én a Veritasszal elintézettnek tarlom az ügyet, s ezután csak Zöld Ferenccel mini természetes személlyel vagyok hajlandó tárgyalni. Ez a patthelyzet áll fenn tehát jelenleg a vállalkozók és az önkormányzat között. Még egy ellentmondás van a két fél állítása között: Varga László szerint a faluban egyedül ők árulnak zöldséget, a polgármester asszony viszont azt állítja, több üzletben, néha még a hentesnél is lehet zöldséget kapni. Az. igazság az, a Veritas Markelről első látásra nem tudtam volna megállapítani, hogy zöldségüzlet, mert az élelmiszerek mellett zöldséget egyáltalán nem, gyümölcsből pedig csak narancsot és citromot láttam a pulton. Igaz, a raktárnak használt garázsban éppen ottjártamkor mért ki az eladónő burgonyát egy vevőnek. Egyszeri látogatásból nehéz megállapítani, hogy a zöldségei látásra vonatkozóan melyik félnek az állítása helytálló. Egy sárosfai ismerősöm azonban azt állítja, közönséges zöldséget már hosszú ideje az egész faluban nem kapni... GAÁL LÁSZLÓ VK-1400/4 Pénzhiány ellenére javulás Sajtótájékoztató az egészségügyi minisztériumban (Új Szó-tudósítás) Tibor Sagál egészségügyi miniszter és a tárca főosztályvezetői pozsonyi sajtótájékoztatójukon a minisztérium hat hónap alatt elért sikereiről és a hiányosságokról számoltak be. - Időhiány miatt nem végezhettünk annyit, amennyit szereltünk volna, ám a legfontosabb céljainkat elértük: sikerüli néhány milliárd koronát szerezni a kórházak tavalyi adósságainak kiegyenlítésére, és elkészüli az idei adósságtörlesztés stratégiája is; beindult az állami gyógyszertárak, illetve október l-jén elkezdődik az általános orvosi rendelők privatizációja. Rövidesen 507 állami patika kerül magánkézbe - értékelte a helyzetet a tárca vezetője. Noha a tárca pénzhiánnyal küzd, az anyagiak átcsoportosításával elérték, hogy hét egészségügyi intézet egyes részeinek építése befejeződhessék, és I34 új mentőautó és egyéb jármű minőségi változást hozzon a betegellátásba. Sikernek könyvelhető el a három egészségügyi törvény és a két módosítás elfogadtatása is. A miniszter kifogásolta, hogy egyes intézetekben a gazdasági törvények és előírások ismeretének hiánya miatt még mindig nincs meg a kellő pénzügyi fegyelem, és akadozik a műszerekre, gyógyászati segédeszközökre és gyógyszerekre kiírt versenytárgyalások jogszerű elbírálása. Nem tagadta, hogy nem sikerült decentralizáni az irányítást, ám ennek szintén pénzügyi okai voltak. Az Új Szó kérdésére, hogy a kórházi ágyak számának csökkentése következtében milyen jövő vár a végzős orvostanhallgatókra, illetve nem tartanak-e az orvosok munkanélküliségétől, a következő választ kaptuk. - Sajnos, nem sikerült elérni, hogy a közeljövőben a végzősöknek az állam garantálja a szakvizsgára való felkészülés lehelőségét. Az orvosok munkanélküliségét illetően nincs tudomásunk arról, hogy a munkaügyi hivatalok állástalan orvosokat vettek volna nyilvántartásba. (péterfi) Fából faragott szenvedélyek Csomó Tihamér tárlata a párkányi Városi Galériában Fák. Gyökerükkel, koronájukkal a földet és az eget kapcsolják össze, láthatót a láthatatlannal. Évgyűrűikben őstitkok rejtőznek. Csomó Tihamér őket választotta üzeneteinek hordozójául. Faplasztikái látszólag a zord valóság elől való szüntelen menekülés állomásai, mégis a valóság lenyomatai* — ! Wo

o * wjm% v ' , t / / / f f f ^ m :jm, * m ^ j ^ i" Diptychon IA világ újrateremtése) (Tóth István felvételei) ként általános, egyetemes emberi problémákat vetnek fel: a születés, a fejlődés, a szerelem, az emberi kapcsolatok, a halál, az identitás, a történelmi múltkeresés problémáit. Nyugtalanul kígyózó formáik, árnyakkal terhes mélyedéseik, a véső számtalan apró vájata a XX. század végi ember űzöttségét jelzik. Szenvedéllyel telített formáikban korunk fenyegetettsége lüktet. Alkotójuk a lélek ösvényein sajátos, képzelt világba jut. Fából faragott belső történéseit transzcendens erők formálják. A teremtés meghozza számára a feloldódás boldogságát - ajándékot a sorstól. Csomó Tihamér 1958-ban született. Ipolyságon él. I986 óta foglalkozik faszobrászattal. A fafaragás technikáját autodidakta módon sajátította el. Eleinte kedvtelésből művelte, majd hivatásul választotta. 1989-ben Léván az amatőr képzőművészek kiállításán első díjat kapott faplasztikáiért. 1990-ben önálló tárlattal mutatkozott be Ipolyságon, majd ugyanitt 1992-ben és 1993-ban gyűjteményes kiállításokon szerepeltek munkái. Idén tavasszal Magyarországon is bemutatkozott: a váci Madách Imre Művelődési Központban állították ki szobrait Simonyi Lajos festményeivel együtt. Munkái szeptember 26-ig tekinthetők meg a párkányi Városi Galériában. N.TÓTH ANIKÓ Sámán Az élelmiszer- és zöldségüzlet, amely már „nem élné túl" a szállítást. (A szerző felvétele)