Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-14 / 213. szám, szerda

MOZAIK ÚJ SZÓ* 1994. SZEPTEMBER 16. KAMPÁNYHÍREK J A Magyar Polgári Párt lakossági fó­rumai ma: Kulcsod 18.(X) művelődési ház és Csilizradvány 19.30 művelődési ház - dr. A. Nagy László; Udvard 19.30 - dr. Mészáros Lajos; Balogtamási 18.00 és Rakottyás 2().(X) - Jóba Mihály ménlök, Ferencz József.; Fülekkovácsi 18.00 - Takács János; Szentes 18.30 ­Máriássy Péter, Horváth Dénes és Sza­bó Béla; Rad I §.30 - dr. Pirovits László. Reiter Géza; Kövesd 19.1X) - Könözsi László. Az MPP lakossági fórumai szeptem­ber 15-én, csütörtökön: Bogya 18.00 művelődési ház és Nagykeszi 20.00 Kék Duna vendéglő -ár. A. Nagy László; Pe­red 18.00 és Zsigdrá 19.30 - ár. Mészá­ros Lajos; Balogfala 18.00 és Várgede 20.00-dr. Világi Oszkár, dr. Kónya Zol­tán és Jóba Mihály méntök; Füge 18.00 és Oldalfalva 20.00 - Ferencz Józsej; Pelsőc 20.00 - dr. Pirovits László; Szili­ce 19.00 - Máriássy Péter, Kisgyarmat 18.00 és Paid 20.(X) - Könözsi László. K J106 A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom lakossági fórumai ma: lllés­htíza - művelődési ház - 19.IX): Bugár Béla. Farkas Pál; Lédec - művelődési ház - 19.00: Szatmáry György, Farkas Gábor, Ásványi László; Megyercs ­művelődési ház - 17.30: Sárközy Klára. Harsányi Imre, Fóthy János; Nemesócsa - művelődési ház - 19.(X): Sárközy Klá­ra. Harsányi Imre, Fóthy János; Lekér ­művelődési ház - 18.00: Csáky Pál, Hó­ka László, Szigeti László; Garamkövesd - művelődési ház - 19.00: Csáky Pál, Hóka László, Szigeti László, Keszegh Pál; Rapp - művelődési ház - 16.00: Molnár József, Kónya Ferenc, Talpas Margit, Matyinkó László; Vilke ­művelődési ház - 18.00: Molnár József, Kónya Ferenc, Talpas Margit, Matyinkó László; Szentes - művelődési ház ­19.00: Barta Pál, Paholics Gábor, Oroszvár - a szövetkezet székházának nagyterme - 18.00: dr. Pálházy Béla, Lapos József, Schniererné VV. Ilona. Az MKDM lakossági fórumai szep­tember 15-én, csütörtökön: Felbár ­művelődési ház - 19.(X): Fóthy János; Baka - művelődési ház - 19.00: Fóthy János; Nyitragerencsér - művelődési ház - 19.00: Bárdos Gyula, Szatmáry György; Farkasá - művelődési ház ­20.00: Farkas Pál. Ásványi László, Far­kas Gábor, Kolozsnéma - művelődési ház - 18.00: Sárközy Klára; Csallóköza­ranyos - művelődési ház - 19.30: Sár­közy Klára, Harsányi Imre, Bastrnák Sándor, Lakszakállas - művelődési ház - 18.00: Harsányi Imre, Bastrnák Sán­dor, Kisgyarmat - művelődési ház ­18.00: Szigeti László, Hóka László; Ga­rampáld - művelődési ház - 20.00: Szi­geti László, Hóka László; Lontó ­művelődési ház - 18.00: Csáky Pál; Ipolyszakálla.s - könyvtár - 19.30: Csáky Pól; Pozsony - a KDM-székház nagyterme, Žabotova 2 - 17.00: Bugár Béla, dr. Pálházy Béla. Lapos József, Schniererné W. Ilona; Vaján ­művelődési ház - 18.30: Orosz Erich; Nagykövesá - művelődési ház - 19.30: llomvák János; Nagygépes - művelődé­si ház - 19.00: Paholics Gábor, Őrös ­művelődési ház - 19.00: Barta Pál; De­regnyő- művelődési ház- 19.00. K-107 Beszéljük meg. hogyan tovább cím­mel lakossági fórumokat szerveznek az Együttélés helyi csoportjai ma: Szente­sen 19.00 órakor Pásztor István; Hegyi­ben 18.30 és Kisráskán 19.30 órakor Fuksz Sándor, Czap Mária; Bátkán 18.00 órakor Komlósy Zsolt. Kovács Ist­ván, Batta István, Boros Zoltán; Lőkös­Itázíin 19.00 órakor Komlósy Zsolt. Bo­ros Zoltán, Barczi Tibor, Zsámbok Csa­ba; Gömörpanyiton 19.00 és Beretkén 20.00 órakor Batta István, C.sutor Mária, Barassó István; Csatáron 18.30 órakor Urbán Aladár, Hrubík Béla, Mag Jó­zsef; Lédecen 19.(X) órakor Kvarda Jó­zsef; Fegyvemeken 18.00 órakor Dolník Erzsébet, Danczi József, Megyercsen 17.30 és Nemesócsán 19.(X) órakor Duka Zólyomi Árpád, Rózsa Ernő, Fehér Mik­lós; Kövesden !9.(X) órakor Kele Lajos, Száraz Dénes, Filakovszky János, Forró László; Oroszváron 18.00 órakor Szo­molay Ferenc; Dunaszerdahelyen 19.00 órakor a városháza nagytermében Duray Miklós, Bauer Edit, Harna István, Páz­mány Péter, Andrássy Ferenc, Hulkó Gábor részvételével. A fórumok a helyi művelődési központokban kerülnek megrendezésre. Minden érdeklődől sze­retettel várnak az Együttélés képvi­selőjelöltjei. K-108 Jubileumi évadot kezd a Thália Színház Holnap: Kávéházi menü (Új Szó-információ) Csütörtökön a 25 éves kassai Thália Színház a ju­bileumi évadot egy kabaré bemuta­lásával kezdi. A Gábor Andor, Gá­dor Béla, Görög László, Karinthy Frigyes, Nádussy László, Rejtő Jenő, Nagy Endre írók, valamint Dékán Frigyes, Márkus Alfréd, Zerkovitz Béla zeneszerzők vidám hangulalú, kacagtató műveiből összeállított Ká­véházi menüt olyan színművészek tálalják, mint Bartoltás Katalin, Bo­esárszky Attila. Kövesdi Szabó Má­ria, Pólós Árpád, Sárközy V. Zsuzsa, Tóth Éva, Tóth Tibor, Varga Anikó. Külön érdekesség, hogy a színház szalonzenekarában nemcsak Csen­des Csaba, Gablyasz Péter és Seres Ottó, hanem a színidirektor, Kolár Péter is játszik. A kávéházi miliő Haščák József kassai díszlet- és jelmeztervező munkája. A rendező alias a kávéházi főúr: Csendes László. A Thália Színház művészei ezt a kabarét a nyári szünet alatt - tehát többletmunkaként - tanulták be, vál­lalva elkötelezettségüket e műfaj iráni, mely felvidéki színházunkból eleddig hiányzott. A Kávéházi me­nünek a nyár folyamán Magyaror­szágon, a Zempléni Napok kereté­ben már több városban és üdülőköz­pontban önfeledten tapsolt a közön­ség. Nyilván idehaza is ilyen fogad­tatásban részesül majd. A Kávéházi menü étlapján egy szokatlan szöveg is szerepel, amit fölöttébb érdemes idézni: „ Talán csak az operettet temették annyiszor, mint a kabarét. Szeren­csére azonban erre is érvényes: aki­nek a halálhírét keltik, az sokáig él. így van ez a magyar kabaréval is. Mi a titka? Hogyan talál mindig módot a megújulásra, a feltámadásra? A kabaré egyfajta történetírás. A nem politizáló, csak kacagtatni akaró bo­hózat is sokat sejtet koráról. A tréfá­kat. a kuplékat hallgatva nyomon kö­vethetjük, mi Jóglalkoztatja az embe­reket a századfordulótól napjainkig. Hogy a gondok ma is hasonlóak, mint voltak a század első felében? Ez csakis a véletlen müve lehet." (szaszák) TEGNAP OLVASTUK Már megint az a no! Nem ári néha elmenni egy-egy poli­tikai nagygyűlésre, elvegyülni a tömeg­ben az emberek között, hallgatni, mi kí­nozza, mi bosszantja őket... A válasz­tási kampány ideje alatt egy koalíció­ban lévő mozgalom nagygyűlésére mentem el, és olyanok közé csöppen­tem, akik nyugtalanul vártak arra, akii így emlegetnek: csak őképes arra " (...len on to dokáže). Az illető ruga­nyosan kilépett a pompás limuzinból ­és a tömeg éljenzésbe kezdett. Csak­hogy néhány másodperccel később a gépkocsi másik ajtaja is kinyílt, és egy nő szállt ki. Az elegáns, a vonzó, a ti­tokzatos Anna volt az. A közelben álló­kat máris állásfoglalásra késztette a lát­vány. Valahogy így: Jstenem, ez a nő már megint vele van " - szólt, hangjá­ban rendkívüli csalódottsággal egy jó karban lévő, ötven év körüli nő, és le­biggyesztette ajkát. ,Mi kifogása van Annácskánk ellen?" - szólt harciasan egy kopottas kabátú, foszladozó cipőjű idősebb úr, majd hozzátette: ,Mit csi­nálna nélküle, hiszen ő a jobb keze!" „Inkiíbb egy tisztességes, idősebb hölgyet kellett volna titkárnőül válasz­tania, még ha az kevésbé lett volna al­kalmas a feladatra, mert ez így túlsá­gosan szemet szúró" - védekezett az ötvenes nő, hangjában érezhető félté­kenységgel. ,£s akkor mit néznénk a nagygyűléseken, ha?" - kapcsolódon a beszélgetésbe egy, a legszebb éveil taposó férfi, aki csodálva pásztázta sze­méi Anna bájain. „Csakhogy így az új­ságíróknak van min csámcsogniuk, ha az oldalán egy visszafogottabb, idősebb nő szerepelne, nem lehetne mindig piszkálni őt. És különben is, olyan szimpatikus a felesége, ő miért nem kisérhetné a nagygyűléseire?" ­védekezett továbbra is az ápolt, molett hölgy. A közelben álló nők együttérző, szimpatizáló pillantásokat vetettek a hölgyre, ám megszólalni nem mertek. Végül is, a vezér tudja, hogy mit csi­nál... ,Maga nem provokátor? Maga biztos .szlovákellenes szennylapokat ol­vas, onnét veszi az ötleteket" - mérte fel a helyzetet a legharciasabb bácsi, miközben esernyője fogantyúját kemé­nyen szorította. A hölgy mentette a menthetőt: ,JZn ezt nem rosszból mond­tam, csak azért, hogy a pletykákat elke­rülje. Hiszen Szlovákia a tét! És azt tudja, hogy én mit gondolok ? Hogy olyan férfinak, mint ő, magához méltó asszonyra van joga. Mi, szlovákok mindig férfiak voltunk, ahogyan az il­lik. Ha valaki megtetszik nekünk, meg kell szereznünk - és kész!" - jelentette ki a legjobb korban lévő férfi, és büsz­kén kidüllesztette a mellkasát. A nők lehajtóit fejjel elcsendesedtek, és meg­próbálták nem észrevenni a tribün alatt álló szőkeséget. És a tribünről már öm­löttek a mondatok Szlovákia szebb jövőjéről... (Eva Cobejová. Sme) Mečiaristák az alkotmányosság ellen A Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának tagjait még a Mečiar ál­tal uralt szlovák parlament választolta meg. így került az alkotmánybíró­ság elnöki székébe az a Milan Cič, akinek pályafutása számos, politikai morálba vágó kérdést vetelt fel. Meri ugye, ő volt az, aki a szlovákiai kom­munisták számára először annyira megbízhatatlanná váll (mert állítólag mindaddig nagyon megbíztak benne, amíg csak papnövendékből kommu­nista funkcionáriussá lett kádernek tekintették), hogy még a „Pártból" is kirúgták őt (1968 után), nem sokkal később pedig már annyira megbíztak benne, hogy igazságügyi miniszteri posztba, 1989 decemberében pedig szlovák kormányfői állásba helyezték. Milan Cicről nagyon sokan nagyon sokféléi tudnak, vagy tudni vélnek. Nyilván így van ezzel a Vladimír Mečiar által vezetett DSZM is. Az 1992-es választások után szövetségi kormányfőhelyettesi posztra jelölték, majd a szövetségi Csehszlovákia szétverésében vállalt szerepéért megkapta a szlovák alkotmánybíróság el­nöki tisztét. Huszonöt évig kellett várnunk ennek az alkotmánybíróságnak a létrejöttére, és így talán Mečiar sem tudta a hirtelen államalkotási lázá­ban végiggondolni, hogy kiket is jelöljön, kiket hagyasson jóvá az általa akkor még uralt parlamentben alkotmánybíróként. Michal Kováčot meg­választatta köztársasági elnöknek, Milan Cičet pedig az alkotmánybíróság elnökének. Mivel mindkét funkció bizonyos mértékű függetlenséggel jár, mindkét megválasztott állami funkcionárius Mečiartól függetlenül kezdett gondolkodni, politizálni. Az elmúlt majd két év során Mečiar lalpnyalói több ízben fordultak a szlovák alkotmánybírósághoz a holtbiztos támoga­tás reményében. Az alkotmánybíróságtól remélték azt, hogy alkotmány­sértőnek minősíti a Mečiar-kormány által elfogadott ET-határozatokat, vá­dat emel A. Nagy László ellen, állást foglal a névhasználat és a községi táblák ügyében... Csalatkozniuk kelleti. A Mečiar átal urall parlamenlben megválasztott alkotmánybírák nem mindenben hajlandóak támogatni Mečiar személyi önkényuralmát. Az úgymond Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom képviselői ettől függetlenül írogatják nyilvános leveleiket a köztársasági elnöknek, tesznek javaslatokat az alkotmánybíróságnak. Említhetem iti a sok közül a leg­utóbbi példát, Arpád Matejka pár nappal ezelőtti, az alkotmánybírósághoz címzett levelét, miszerint ennek a végrehajtó hatalomtól és törvényhozás­tól független alkotmányos szervnek kellene felülvizsgálnia a köztársasági elnök egyes kijelentéseit, magatartását. Annak a köztársasági elnöknek a magatartását, akit maga Mečiar jelölt ebbe a tisztségbe, akii még nem is olyan nagyon régen a saját középcsatárjának nevezett, habár azt is beis­merte, hogy a középcsatárja öngólokat rúg. Sokkal nagyobb baj viszont az, hogy Mečiar és talpnyalói máig nem vél­ték azt a fáradságot, hogy az általuk megszavaztatott alkotmányt és végre­hajtási törvényeit elolvassák. Az alkotmánybíróságnak a jogállamban be­töltölt szerepéből ugyanis nem következhet az, hogy egyáltalán foglalkoz­zon a kormányon lévő vagy az ellenzéki pártok egyes képviselőinek félke­gyelmű ötleteivel, de az sem, hogy a képviselőjöltek valamelyike az állam elnevezésével egyező című lapban uszítson az alkotmánybíróság, az ál­lamfő és a parlament ellen. Összegezésként: Mečiaréknak végre el kellene dönteniük, ragaszkod­nak-e a demokratikus jogállamiság alapelveihez, avagy az ötvenes évek szellemét kívánják-e felújítani. El kell dönteniük, a sajál politizálásuk esz­közeként akarják-e dicsérni vagy szapulni az alkotmánybíróságot, vagy el­fogadják-e a saját maguk által meghozott törvényeket, amelyek szerint ez a bírói szerv mindenkitől független. FEKETE MARIAN FELHÍVÁS Szene város magyar ajkú közös­ségének több évtizedes vágya méltó emléket állítani Szenczi Molnár Al­bertnek, a neves nyelvésznek, zsol­tárfordítónak és humanistának, aki kimagasló munkásságával tette vá­roskánk nevét Európa-szerte is­mertté. Reméljük, hogy a XXV. Szenczi Molnár Alberl Napok al­kalmával leleplezhetjük nagy szü­löttünk bronzszobrát. Nagy János szobrászművész alkotását. Célunk valóra váltásához azonban összefo­gásra, közadakozásra van szükség. Kérjük tehát városunk polgárait és mindazokat, akik magukhoz közel­állónak érzik Szenczi Molnár Al­berl örökségéi, lehetőségükhöz mérten támogassák e jeles célt. Adományaikai kérjük a következő számlára továbbítani: SLS Pezinok, č. ü. 148157-119/0900. variabilný symbol 1994. A nagy támogató Tízéves a magyar Soros Alapítvány A világsajtóban tőzsdei bűvészke­déseivel van jobbára jelen, nálunk sokkal inkább a kelet-európai támo­gatási rendszeréi dicsérik-támadják. Sokan nem is hinnék: már tíz éve van jelen a demokrácia járókájában téblábolok lépésgyakorlatain. Soros György személyes magyar­országi képviselője. Vásárhelyi Mik­lós (egyébkéni kitűnő sajtótörténész és hírlapíró, aki a Nagy Imre-per egyik vádlottja voll) így emlékszik a kezdetekre: „A kezdeményezés So­ros György magyar származású amerikai üzletembertől indult el... alapítvány működésének enge­délyezése egyik tünete volt a diktatúra puhulásának, jóllehet a megtűrök nem is gondolhatták, milyen törté­nelmi szerepe lesz a rendszer meg­változtatásában. " El kelleti tűnnie Brczsnyevnek, s bekövetkeznie a mérsékelt reformokat kezdemé­nyező Andropov-uralomnak, hogy egyáltalán tárgyalni lehessen Ma­gyarországon Soros kezdeményezé­séről. A magyarországi siker azonban kihatoll egész Közép-Kelet-Európá­ra, sőt magára Moszkvára is. Soros alapítványai a kultúra és a tudomány pluralitását szolgálják. A támogatot­tak nem világnézeti alapon, hanem teljesítményük alapján kapnak segít­séget. Ma is csak csodálkozhatunk azon, milyen széles világnézeti ská­lát mutat azoknak a névsora, akik a tíz év alatt valamilyen támogatást kaptak munkájukhoz az alapítvány­tól. Konrád György, Eörsi István ép­púgy szerepel ezen a listán, mint Für Lajos vagy Lezsák Sándor. A Soros Alapítvány magyaror­szági működésének tizedik évfor­dulója alkalmából bőséges összeál­lítást közöl a Kritika szeptemberi száma. Ebből újra kiderül, hogy Soros humanitárius akcióját a leg­különbözőbb helyeken és a legkü­lönbözőbb irányokból is lámadják. Angliában a font tönkretevőjének nevezik, noha csak annyi történt, hogy Soros gondosan tanulmá­nyozta a Thatcher-kormány pénz­ügyi politikáját, s ennek alapján ju­tott arra a következtelésre, hogy az angol pénzt le fogják értékelni. Tíz­milliárd dollárnyi kockázatot vál­lalt. amikor a nemzetközi pénzpiac­ra nagy mennyiségű fontot „dobott be", s így szinte kikényszerítette a tizenöt százalékos leértékelést, amelyen több mini egymilliárd dol­lárt nyert. Magyarországon általá­ban részrehajlással vádolják. Azt állítják, hogy csak liberális kezde­ményezésekel támogat, sőt az is el­hangzott, hogy befolyásolni szeret­né a kormánypolitikát. Az alapít­vány vezetői a legmeggyőzőbb érv­nek a támogatottak listájának nyil­vánosságra hozatalát tartották. Ke­vesen tudják, ő segíti a legszeren­csétlenebb sorsú európai város, Szarajevó vízellátásának helyreál­lítását is. Arról meg már inkább mi tudunk többel, milyen jelentős eredmények születtek Soros alapítványainak tá­mogatásával Csehszlovákiában, il­letve Szlovákiában. Sajnos, a króni­ka nem szól róla, hogy Soros György a magyar nemzetiségek kulturális ügyeit ugyancsak hatékonyan támo­gatta, támogatja. Ki is hívta maga el­len a szlovák nacionalista sajtó ha­ragját, nevezik Sörösnek, ilyen­olyan ügynöknek, s ha Magyarorszá­gon a szélsőséges politikusok azzal vádolják, hogy a magyarság romlá­sára tör, a szlovák szélsőségesek meg éppen magyar ügynöknek tart­ják. S hogy zsidóságát hányszor em­legették már, szóba hozni sem érde­mes. A lényeknél maradva azonban le­szögezhető, hogy Soros György si­keres üzletember, aki önzetlen segít­séget nyújtott a közép-kelet-európai kulturális és humanitárius megúju­láshoz. Ezt értékeli nem csupán a magyar szellemi élet, hanem a ma­gyar állam is, ezért szeptember 27­én Göncz Árpád köztársasági elnök kezéből magas állami kitüntetést ve­het át. BROGYÁNYI JUDIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom