Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-13 / 212. szám, kedd

6 SZÜLŐFÖLD ÚJSZÓ 1994. SZEPTEMBER 13. Ragyolc Nem ismétlődhet meg a tavalyi állapot Úgy egy esztendeje figyeltem fel azokra a változásokra, amelyek Ra­gyolcon történnek - a főút menti csi­nos házakra, a szaporodó magánvál­lalatokra. Az út mindkét oldalán egymás után nyílnak a különböző boltok és butikok. Nem véletlenül említettem a főút mentét, átutazóban az ember nem is láthat mást. Ám amennyiben idéje engedi és a mellé­kutcákban is körülnéz, hasonló vál­tozást tapasztalhat. Ragyolc szinte valamennyi utcájában működik élel­miszerbolt. De akkor sem kell el­hagyni a falut, ha valaki lábbelit, ru­hát, háztartási kellékeket, szé­pítőszereket, húst, gyümölcsöt, eset­leg napilapot akar vásárolni. Ragyolcnak 1650 lakosa van: ma­gyarok, szlovákok és romák. A 724 munkaképes lakosból 232 polgár él munkanélküli- vagy szociális se­gélyből. A község rendezett, tiszta, a faluvégen nem éktelenkednek sze­métdombok. - A házaktól rendszeresen elszállít­juk a hulladékot, ügyelünk arra, hogy ne keletkezzenek illegális szemétlera­katok - mondta Bandúr István pol­gármester. - Eddig saját szeméttele­pünkre hordattuk a hulladékot - egy gödröt temettünk be vele. Hamarosan elkészül Csákányházán az új szemét­lerakat, azután majd oda szállítjuk. A megbízatási időszakban nem látvá­nyos, de szükséges beruházásba fog­tunk. Eddig körülbelül 8 kilométeres szakaszon fektettük le a vízvezeték nyomócsövét. A málineci víztároló vi­zét elvezettük a község határáig, pon­tosabban a temetőig. Mi vagyunk a fővállalkozók, de erre a vezetékre kapcsolódnak rá Fülekpüspökiben, Bénán és Csákányházán is. Az ivóvíz már eljutott Ragyolcra, hamarosan befejeződik a szivattyúál­lomás és a víztároló építése, tehát nem ismétlődhet meg a tavalyi állapot, amikor tartálykocsikban szállították az ivóvizet a faluba. A beruházáshoz ötvenszázalékos állami hozzájárulást kapott a falu. Ha sikerül még másfél milliót összekaparni, jövőre az utcák­ban is lefektetik a vezetéket. A polgármestertől megtudtuk, hogy néhány éve nem csökken a falu lako­sainak a száma. A fiatal családok ré­szére nemrégiben adtak át egy nyolc­lakásos háztömböt, tavalyelőtt pedig új utcasort építettek ki: tizenhat ház­helyet adtak el. Azóta mindegyiken megkezdődött az építkezés, sőt tíz la­kásba már beköltöztek a családok. - Az egészségügyi központunk épületét a restitúció alapján vissza­követelte az egykori tulajdonos ­folytatta a polgármester. - Másik épületet kerestünk, felújítottuk, kü­lönben a községben megszűnt volna a körzeti orvosi és a fogorvosi rendelő, valamint a gyermekorvosi tanácsa­dó. Mivel az egészségügyi központ megszűnése a környező falvak lakos­ságát is hátrányosan érintette volna, a lakosság arányszámának megfe­lelően a csákányházi és a sátorosi községi hivatal is hozzájárult a re­konstrukciós munkálatok költségei­hez. Hozzánk tartozik még az abron­csos i üdülőközpont, amely távol esik a falutól. Az út karbantartása évente átlagban 100 ezer koronánkba kerül. Ragyolc (ezzel együtt) 17 kilomé­ter úthálózattal rendelkezik, jelenleg minden utcája portalanított. A legna­gyobb problémát a csatornarendszer hiánya okozza, mert a lakásokból a szennyvíz az emésztőgödrökbe fo­lyik, amelyeket nincs hová kiüríteni. A helyi önkormányzat egy tisztító­berendezés megépítését fontolgatja, ahová a szennyvízzel telt tartályko­csi kiüríthetné rakományát. Idővel pedig kiépülhetne a csatornahálózat. Csak szakaszonként, mert pénz dol­gában Ragyolc sem áll jobban a töb­bi községnél. Fő pénzforrásuk az adóhivatal, amely évenként mintegy másfél millió koronát utal át a közsé­gi hivatal számlájára. Ehhez jön a la­kosság adója - nagyjából 360 ezer korona - és a vállalkozóktól és üze­mektől beszedett illeték. FARKAS OTTÓ Mi rejlik a Csonkavár alatt? Ásatások Tornaiján A rimaszombati Gömöri Múzeum munkatársai dr. B. Kovács István régész, múzeumigazgató vezetésével idén, augusztus ele­jén ásatásokat kezdtek a tornaijai Zoltán-kertben, a Csonkavár­ként ismert sziklás magaslatnál. A feltételezések szerint ugyan­is itt állt az a középkori erődítés, torony, melyről a település is nevét kapta. (Tornaija = torony alatti terület). A tornaijai ön­kormányzat által finanszírozott ásatások célja azonban nem csupán az volt, hogy ráakadjanak ennek a középkori épületnek a maradványaira. Dr. B. Kovács István elmondta, azt remélik, hogy a Csonkavár feltárása által talán közelebb kerülnek a haj­dani Gömör vármegye kialakulása és a megyeszékhely kérdésé­nek megoldásához. A tornaijai munkákhoz ugyanis egy merész hipotézissel fogtak hozzá. A Csonkavárról Fényes Elek az 1851-ben kiadott geográfiai szó­tárban ezt írja: „Említésre méltó Hevessi Bertalan úr regényes kert­je, melyben említést érdemel régi nevezetességéről a Csonkavár, mely nem egyéb, mint 25-26 ölre kidomborodott kerek kőszirt, mely­nek tetejéről szép látvány esik a Sajó mentin." Ebből nyilvánvaló, hogy a sziklán ma is látható épü­letmaradványok ennél az időnél későbbiek. A múlt század második felében, a park átalakításakor épít­tette őket a Tornalljai család, a korszak divatos romantikus szem­léletének jegyében. Hogy azonban a Csonkavár dombján középkori kőépület is állt, annak éppen ott­jártamkor, augusztus vége felé ta­láltak rá a bizonyítékára. Az akkor már néhány hete folyó ásatások során addigra megtalálták az' erődítményt övező vizesárok ma­radványait, melyet - egyébként szokatlan módon - még fallal is megerősítettek. Illetve egy másik, kisebb árokkal. Legalábbis erre le­het következtetni a fennmaradt ré­tegek metszetéből. Erre a külön megerősítésre dr. B. Kovács Ist­ván szerint minden bizonnyal azért volt szükség, mivel az első árok építői sziklás alapba ütköztek, ami megakadályozta a további mélyí­tést. Egyszóval az árkot már koráb­ban megtalálták, s egy-két kutató­árokból kőomladék is előkerült, ami egyértelműen arra vall, hogy valahol fölötte, a sziklán kőépület állt. Egy ilyen épület alapjait ép­pen ottjártamkor találták meg. Közvetlenül a szikla alatt, az emelkedés déli oldalán. - Ez minden bizonnyal Tornaija legöregebb épületének maradvá­nya - mondta nem kis örömmel a múzeumigazgató, amint seprűjé­vel lesöprögette a még rajta lévő földet a mintegy méteres mélység­ben előbukkant falmaradványról, amely láthatóan a kutatóárkon ki-­vül is folytatódott. Nem sokkal ez­után egy másik falra is ráakadtak. Mivel ez az előzőtől eltérően nem mészkőből, hanem homokkőből épült, dr. B. Kovács István úgy vélte, a kettő valószínűleg nem egykorú. - Korai volna véleményt monda­ni, hiszen az ásatások egyelőre csak tájékozódó jellegűek - szö­gezte le. - Szeptemberben a gömö­ri várhegyre megyünk, ott folytat­juk a már három évvel ezelőtt megkezdett munkát. Tornaijára csak jövőre térünk vissza, a most szerzett ismeretek birtokában im­már alaposan fölkészülve a mun­kára. A föltárás céljairól a múzeum­igazgató még a következőket árul­ta el: - Az itteni kutatás kettős indítta­tású: egyrészt a sajógörnöri vár­ban immár harmadik éve folytató­dó föltárásokhoz kapcsolódik, melynek során néhány olyan kér­dés merült föl, amelyek szükséges­sé teszik, hogy kutatásokat végez­zünk a gömöri vár szűkebb környe­zetében is. A másik oldala a dolog­nak, hogy a tornaijai önkormány­zat határozatot hozott egy városi múzeum létesítéséről, melyet fölte­hetőleg a jövő évben nyitnának meg. Az önkormányzat úgy gondol­ta, mindenképpen szükséges, hogy a város régebbi múltját illetően újabb adatokat szerezzünk. Az ed­digi kutatások alapján úgy tűnik, hogy a vár keletkezése a XII-XIV. századra keltezhető. Ekkor már megvolt, de természetesen régebbi is lehet. Kiderült azonban az is, hogy a lelőhely történeti gyökerei ennél sokkal régebbiek, hiszen újkőkori településnyomok is előke­rültek itt. Sőt bronz.- és rézkori le­letek is. - A gömöri ásatások során kide­rült, hogy a vár nem Szent István­kori. Ezáltal ha a megyeszékhely ott volt, akkor valószínűleg a me­gye sem az államalapítás korában keletkezett. Hogyan lehelik vilá­gosabbá a tornaijai ásatások ezt a föltételezést? - A sajógörnöri kutatás valóban nem igazolta, hogy a vár Szent Ist­ván-korabeli lenne. Ugyanakkor ha elfogadjuk a történészek általá­nos véleményét, mely szerint Gö­mör vártnegye Szent István-kori, akkor a megye székhelye nem lehe­tett a gömöri várhegyen. Bár fur­csa a föltételezés, de ha Gömör esetleg mégis korábbi, mini a XII. század, akkor nem lehetett-e éppen itt, a Csonkavárnál a székhelye, amely a sajógörnöri kataszteri ha­tár közvetlen közelében áll. Erre csak a szisztematikus kutatás ad­hat majd választ. KLINKO RÓBERT A Rimaszombati és a Losonci járás sok településén csak most épülnek a ra­vatalozók. Az ezernél több lélekszámú Síden 1989-ben rakták le az épület alapjait, s már öt évvel ezelőtt - amikor az építőanyagok még olcsóbbak voltak - 2 millió 400 ezer korona beruházással számolt a tervezője. Mivel a falu az építkezéshez kért államŔámogatást nem kapta meg, csak a napok­ban sikerült befejezni a márványlapokkal díszített épületet, amelyet a helyi plébános szentel fel. (Kép és szöveg: -kas) Újfajta kazánház épül Szepsiben Nemcsak hol, áramot is termel Szepsinek hat klasszikus, szén­tüzelésű kazánháza van, közülük kettő már több mint harminc éve árasztja a városra a különféle szennyező anyagokat. A városi hi­vatalnak a levegőszennyezés miatt nem kis összegű bírságokat kény­telen kifizetni, de leginkább a la­kókat bosszantja, hiszen a kazánok olyan sűrűn ontják a füstöt, hogy a környező tömbházak lakói ruhát sem száríthatnak az erkélyen. A városi önkormányzat ezért kényte­len volt valamilyen megoldásLke­resni, amellyel a klasszikus kazá­nokat gáztüzelésűvé alakíhatnák át. Szepsiben azonban még ennél is nagyobbat léptek - Zachariás István polgármestertől megtud­tam: egy olyan gáztüzelésű kazán­ház építésébe kezdtek, amelyben a gáz nemcsak egyszerűen energiát szolgáltat... Hulladékhővel fűtenek Németországban és Dániában már több mint egy évtizede a fűtésre használt gázt egyben áram­fejlesztésre is felhasználják. A technológia olyan elven működik hogy a gáz egy robbanómotor üzemanyagaként ég el, a motorhoz áramfejlesztő generátort kapcsol­nak, a lakások fűtésére és meleg víz előállítására pedig a motor hűtéséből származó hulladékhőt használják fel. Egy ilyen kazán­ház, még ha nem is olcsó - körül­belül 32 milliós beruházásról van szó -, nágyon gazdaságosnak ígér­kezik. Nemcsak azért, mert na­gyon magas hatásfokkal működik, hanem azért is, mert a termelt vil* lanyáram eladásából szép bevétel­re számítanak. Egy 2 évvel ezelőtti számítás szerint évi négymillió koronás lehet a bevétel, az energi­aárak emelkedését figyelembe vé­ve azonban ez a bevétel csak növe­kedhet. A kazánház építését idén ta­vasszal kezdték meg. Tulajdon­képpen csak egy régi kazánház át­alakításáról van szó, s az üzemelés beindítását a jövő év januárjára tervezik. Ezzel leállíthatják a két legrégebbi kazánházat, s három­négyszáz lakás az új kazánházból kaphatná a hőt. A villanyáramot pedig az energiaipari vállalat vásá­rolhatja meg a várostól. A polgár­mester beszélt az energia értékesí­tésének egy érdekes lehetőségéről is - amelyhez, sajnos, egyelőre hi­ányoznak a megfelelő jogszabá­lyok. Eszerint a városban termelt energiát eladhatnák például egy rozsnyói cégnek, az energiaipari vállalatnak pedig bérletet fizetné­nek a energiahálózat használatá­ért. Ez előnyös lenne a cégnek is, mert olcsóbban kapná a villanyt, mint az állami vállalattól; a város­nak is kifizetődne, meri többet kapna a villanyért, mint amennyi­ért azt az energiaipari vállalat megvásárolja; az energiaipari vál­lalat pedig megkapná a bérleti dí­jat. Ez nem utópia, más országok­ban már működik ilyen rendszer. A kazánházban természetesen nemcsak gázmotorok lesznek, a négy generátor mellé három gáz­kazánt is beszerelnek. Erre azért van szükség, mert a generátorok csak az energiaipari vállalattal me­gegyezett harmonogram szerint üzemelhetnek, s a közbeeső időszakban szükség van a gázka­zánokra. A másik szempont pedig az, hogy a gázmotorok csak átla­gos hőmennyiséget termelnek, nagy hidegekben hozzá kell fűteni. Ezenkívül egy hőakkumujátort is beépítettek a rendszerbe, mert ára­mol olyankor is akarnak termelni, amikor hőre éppen nincs szükség ­hiszen az áramtermelés hozza a hasznot, - de a hőt sem akarják ki­engedni csak úgy a semmibe. A berendezés annyira gazdaságos, hogy még a kikerülő gáz is hőcse­rélőn megy keresztül, így a kémé­nyen már hideg gáz távozik. Huszonegy tonnáról nullára A kazánház évi villanyáram-ter­melése 13 030 megawattéra, az. évi hőleadása pedig 46 ezer gigajoule. De ami ennél is fontosabb: a ko­romtermelés az évi 21 tonnáról nullára, a szénmonoxid-szennye­zés pedig 15',6-ról 1,2 tonnára csökken. Ha valaki azt gondolná, hogy valamilyen méregdrága, csak valutáén megvásárolható külföldi csodamasináról van szó, az téved. A berendezés tervezője és kivite­lezője a kassai Econs cég, a gáz­motorok pedig cseh gyártmányú­ak. Ha januárban sikerül beindíta­ni, valószínűleg ez lesz az ország­ban az első ilyen berendezés. A polgármester arra számít, öl éven belül megtérül a város befek­tetése. Azt is elmondta, hogy sok­kal egyszerűbb lett volna a dolguk, ha hosszú lejáratú kölcsönt kap­hattak volna, de erre ma Szlováki­ában nincs lehetőség. Ezért tizen­hat és fél millió koronás hitelt vet­tek fel a kommunális banktól, és megnyerték a gazdasági miniszté­rium két pályázatát. A környezet­védelmi alaptól négymillió koro­nás sagítséget kaptak, de a többit a városnak a saját költségvetéséből kell előteremtenie. A szepsi önkormányzat vezetői nem elégszenek meg az egyetlen ilyen kazánház üzembe helyezésé­vel, hiszen még négy széntüzelésű kazánház marad a városban. Nem­csak a pénzben kifejezhető ha­szonról van szó, a pénzben ki nem fejezhető talán még fontosabb ­az, hogy a városnak megbízhatóbb hőelletási rendszere legyen, s főleg, hogy a szepsiek tisztább, egészségesebb levegőt szívhassa­nak. (gaál)

Next

/
Oldalképek
Tartalom