Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-09 / 184. szám, kedd

1994. AUGUSZTUS 11. ÚJ SZÓ PUBLICISZTIKA 1867 Verőfényben a Ticce-tábor Képzőművészek a Bodrogközben Festőállványok, ecsetek, festékestubusok a királyhelmeci Petőfi Sándor Városi Művelődési Közporit kiállítótermében. Két héten át ez volt a megszokott kép, meg az elmélyült alkotás légköre. Képzó'művészek találkoztak ismét, hogy megkeressék az alkotást segítő emberi harmóniát. Saját lelkükben, az egymással való találkozásban, a város és környékének megismerésében és nem utolsósorban a Ticce Képzőművészeti Alkotótábor hagyományának folytatásában. Manapság, nem kis gondoskodást, erőfeszítést kíván a szervezőktől egy ilyen alkotótábor megszervezése. Nem is annyira az egyéni energiák, az alkotók odavonzása, hanem a szükséges pénz és az anyagiak előteremtése. Tóth Mária, a művelődési központ igazgatója: - Ennek a régiónak fontos, hogy fennmaradjon, működjön a Ticce-kör és az évente megrendezésre kerülő Ticce-tábor. Számos jeles képzőművész került innen a pályára, s az is kötelességeket ró ránk, amit LöjflerBélaszellemi hagyatékaként őrizünk ebben a közösségben. Elsősorban a grafika, a festészet, a szobrászat iránt érdeklődő fiataloknak kínálunk lehetőségekét, hogy közvetlenül találkozzanak, ismerkedjenek a tapasztalt képzőművészekkel, a különböző technikákkal. A Királyhelme.ci Művészeti Alapiskola tanulóin kívijl Budapestről hatan érkeztek, Tőlünk négy gimnazista kapott lehetőséget, hogy csereként a berettyóújfalui alkotótáborban vehessenek résZt, Ők a művelődési ház képzőművészeti klubjában dolgoztak, s ez a jutalmuk. Czibák Mária képzőművész-pedagógus személyében olyan vezetője volt az idei Ticcevtábornak, aki annak idején az alapítók között volt, s azóta is rendszeres résztvevője a rendezvénynek. Sokkal fontosabbnak tartja azonban a gyerekek és a fiatalok ilyetén való segítését: - Bár megfogalmaztunk egy előzetes programot, ez mégsem egy szigorúan megtartandó keret. Éppen azt szolgálta, hogy a rendelkezésre álló két hétben a fiatalok megtanuljanak a munkájukra koncentrálni, mindenhez segítséget kérjenek, de semmit sem írtunk elő. Ez a keret inkább a szabad alkotást kínálta fel valamennyi résztvevőnek. Mi, tapasztaltabbak meg igyekszünk, segíteni őket, az alkotói eszmecserékkel inspirálni egymást. Aki grafikát készít vagy éppen akvarellezik, az sem marad árván, hiszen én mint pedagógus a művészeti alapiskolában is tanítom ezeket a képzőművészeti műfajokat. Nagy örömünkre szolgál, hogy P. Baranyai Stefánia személyében szobrászművész is van közöttünk, s remélhetőleg néhányan ellesik tőle a kisplasztika-készítés vagy a szobrászatban oly nélkülözhetetlen rajz titkait is. Előreláthatólag Ferencz György szobrász részvételével is gazdagodik a tábor, aki afaszobrászat technikájában tud tanácsokat adni. , .J, Azok mondják, akik alkotóként részesei az ilyen táboroknak, hogy nélkülözhetetlen a feltöltődéshez, a gondolatok szembesítéséhez, a közvetlen visszajelzéshez. Nemcsak a minden ilyen találkozót követő közös kiállítás szolgálja ezt, hanem a napokon át tartó közvetlen kapcsolat. A királyhelmeci Ticce-tábor eddigi évfolyamaiban kialakult gyakorlattá lett a résztvevők cserélődése. Nem mindegyik alkotó tud két hetet ott tölteni, vannak, akik egy-két napra mennek oda, mások egy hetet dolgoznak. Ez persze azon a tényen mit sem változtat, mely szerint mindenki felajánlja az alkotótábor szervezőinek egy munkáját, amelyeket a tábor befejeztével kiállításon mutatnak be, majd a művelődési központnak adományoznak. P. Baranyai Stefánia: A forrásnál (Az alkotó felvétele) Az idei Ticce-tábor résztvevői között voltak olyanok, akiknek bizonyára más, a királyhelmeci helyszínnél egzotikusabb táj is rendelkezésükre állt volna az ilyen elmélyülésre. P. Baranyai Stefánia mint szobrászművész ezelőtt hat évvel már bemutatkozott a városban. - Négy budapesti festőművésszel állítottunk ki akkor, s megfogott á város hangulata. Akikkel találkoztam, valamennyien értőt, ha nem művelői a képzőművészemek. Ez a kapcsolat azóta csak erősödött, s Tiszai Nagy Menyhért révén barátsággá is növekedett. Most festészettel foglalkozom, ami izgalmas le. hetőséget jelent a módszerek elsajátításához. Hangsúlyozom, hogy ez nem gátol meg abban, hogy tanácsot adjak olyanoknak, akik a kisplasztika vagy a szobrászát iránt éreznek vonzódást. Hiszen vannak dolgok, amiben nekem van szükségem tanácsokra, s vannak, amiben én is segíthetek a társaknak. Ezzel együtt a magamfajta felnőttekkel felvállaljuk a fiatalok terelgetését is. Nem véletlenül beszélek többes számban, hiszen hárman is vagyunk itt olyanok, akik nemcsak korunknálfogva tehetjük ezt. Takár Emőke tájképfestőként mutatkozott be, s elmondása szerint több-kevesebb sikerrel, de ebből igyekszik megélni. -A táj iránt vonzódom, a színek világában élek. Alakos ábrázolásokat ritkán, szinte elvétve csinálok. Ha azt kérdezi: hogyan lehet ebből megélni, kénytelen vagyok rá válaszolni. Igen rapszodikusan. Először vagyok itt, s bevallom: nem számítottam ilyen kedves fogadtatásra. Igencsak inspiráló a résztvevők köre, hiszen az ember szeret szembesülni azzal, amit csinál. Ráadásul irt őszintébbek egymáshoz az emberek. Otthon sokáig nem festettem plein air képeket, zavart, amikor mögém álltak. Én viszont szerettem másokat meglesni. Éz a kettősség már a múlté, s nem zavara kíváncsiskodás, az értő leskelődés. Hiszen itt erről van szó. Nem az a fontos tehát az ilyen alkotótáborokban, hogy az elvonulás lehetőségét, az alkotói magányt tegye lehetővé a képzőművészeknek, hanem éppen fordítva. Szakmai fórumként, közvetlen kapcsolatok termőhelyeként működjön, ahol a „mindent szabadon tehetek" lelkiségét kíséri a közvetlen kommunikáció lehetősége. P. Baranyai Stefánia éppen ezt a szakmai megalapozottságú, de ugyanakkor általános lelki értékeket adó közeget szereti: -Amikor eljöttünk ide, nem tudtuk, kikkel fogunk találkozni. Legtöbb esetben mindig idegenekkel ismerkedünk meg, s nagyon-nagyon örülünk, ha ismerősökkel találkozunk. Velük és rajtúk keresztül vesszük fel a kapcsolatot a többiekkel, mert itt a nyitottság kötelező. Csak így lehet inspirálni egymást, még akkor is, ha néha valami miatt szomorú, gondterhelt az a másik, Észre sem vesszük olyankor, ha a közvetlen odafigyelés, a lélek fölé hajlós nyomán elmúlik a rossz hangulat, s csak az önfeledt alkotás marad. Rendhagyó és egyben csodálatos dolog, hogy zenéhez értők is vannak közöttünk. Az ő játékuk segít bennünket. Azokban a pillanatokban azonos hullámzásba kezdenek a lelkek. Volt, aki szobrait hagyta ott, hogy a királyhelmeci Ticce-táborban olajképek festésével próbálkozzon. Más meg talán a szokásait feledve éppen a plein air festészeti módszerrel próbálkozott. Az egyik külföldi Vésztvevőt - Juhász Erikát - a város még megmaradt zegzugos utcáinak a hangulata, a fények és az árnyak játszadozása, a nyári fotróságtól bizarr színekben hullámzó levegő ihlette akvarelljeinek elkészítésére. Felfigyeltető volt, hogy a régiek, a nagy alapító atyák és anyák közül az első héten Tiszai Nagy Menyhért és Czibák Mária volt résztvevője az alkotótábornak. Várták Ferencz György szobrászművészt, meg

1 a többieket. Egyre ritkábban értesülhetünk róla, hogy a valamikori képzőművészeti körök vagy alkotói csoportosulások betársulnának egy-egy hagyományos vágy éppen mostanában születő kezdeményezésbe. Mintha a kiilönutasság, a másfajta eszmények követése szerinti elzárkózás átgyűrűzött volna a képzőművészek közé is. Pedig olyan időket élünk, amikor szinte másodlagos egyegy művész hivatásos vagy nem hivatásos státusa, pedagógusi alapállása vagy a diák mestert tagadó törekvése, hagyományokat követők kísérletezései vagy a posztmodernek művészeti ágakat szintetizáló felfedezései. A sokszínűség, a gondolati gazdagság, a technikai változatosság és a különbözőségekből születő lelki harmónia vágya még mindig nem elég erős a találkozásokhoz? Meddig lesz ez így ? DUSZA ISTVÁN Sikeres turné után a fülekiek Finn vendégkórus a Palóc Napokon Jövőre ünnepli fennállásának 75. évfordulóját a füleki férfikórus, amely a napokban tért vissza finnországi vendégszerepléséről. Az érkezésük után tartott szűk körű találkozón beszélgettünk a kórus vezetőjével, dr. Reszutyík Istvánnal és Fehér Miklós karnaggyal. Mint a bevezetőben megtudtuk, három évvel ezelőtt nehéz napokat élt át a csoport, melynek helyzete olyannyira kritikussá'vált, hogy tagjai azt fontolgatták, feloszlanak. A legválságosabb időszakban találkoztak jelenlegi karnagyukkal, a salgótarjáni Fehér Miklóssal. - Karnagy úr, hogyan jött létre ez. a gyakorlatban nem mindennap tapasztalható kapcsolat? Fehér Miklós: - Egy novemberi napon felkeresett munkahelyemen a Csemadok füleki alapszervézetének az elnöke. Elmondtá, hogy karnagyot keres, és valaki hozzám küldte. Megbeszéltünk egy időpontot, majd átjöttem megtekinteni a kórust. Átmenetileg, fél évre elvállaltam a munkát. Ügy gondoltuk, időközben találunk megfelelő karnagyot. Ügy látszik, az én elképzelésem és a kórusé találkozott, talán ezért nem váltunk meg egymástól. Meggyőződésem, hogy a kórus korábban sem a tudása, hanem a szervezetlensége miatt került veszélybe." '„.', Reszutyík István: - A vészhelyzetet az okozta, hogy az előző karnagyunk itthagyott bennünket. - Hány tagja van jelenleg a kórusnak? • Reszutyík István: - Korábban ötvenöten voltunk, de aztán lemorzsolódtak néhányan. Jelenleg hivatalosan harminckettő a létszám, de valójában huszonnyolc állandó énekesünk van. Bár idén három fiatal énekes is csaüakozott hozzánk, ennek ellenére a gárda életkora jóval meghaladja az ötven évet. Finnországban is szerepelt velünk olyan énekes, aki jóval túl van a hetedik ikszen. A karnagyon kívül még hárman járnak hozzánk Salgótarjánból: Venczel Ottó, Rákos József és Schram Sándor. - Hogyan jött létre ez a külföldi turné? Fehér Miklós: - Tavalyelőtt a salgótatjáni pedagógusok vegyes karának a meghívására Magyarországra látogatott egy finn vegyes kar, amely többek között fellépett itt,- Füleken is, a vár megnyitóján. Fellépésük oly sikeres volt, hogy a városban működő egyik férfikar is kedvet kapott a vendégszereplésre. A salgótarjáni Virág László karnagy kolléga volt a közvetítő. S amikor a finn vegyes kar magyarországi vendégszereplését kellett viszonozni, úgy egyeztünk meg, hogy a salgótarjáni pedagóguskórussal mi is elutazunk Finnországba, augusztus elején pedig itthon, Füleken fogadjuk vendéglátónkat, a lieksai férfikórust. . - Hol és mivel szerepeltek Finnországban! Fehér Miklós: - Szinte az egész hetet végigénekeltük. Nyolc koncertet adtunk, s repertoárunkban magyar népdalok, reneszánsz muzsika, kánonok, egyházi dalok, Kodály-, Liszt-, Suchori-művek szerepeltek. Reszutyík István: , - Legtöbbször vendéglátóink városában, Lieksában léptünk fel. A 21 ezer lakosú város érdekessége, hogy alig háromszáz kilométerre fekszik az északi sarkkörtől. Ott még meleg ruhát viseltünk. Felléptünk ezen kívül Juukában, Bombában a Kalevala-házban, a helsinki Sziklatemplomban és másutt. - Hogyan fogadták a finnek a számukra ismeretlen dalokat? Fehér Miklós: - Pompás tolmácsunk volt, aki a dalok előtt röviden elmondta, miről énekelünk. A magyar népzene kuriózum a világon, ám ehhez párosult részbeni történelemazonosságunk, valamint a zene világnyelve, amely itt is megtette a maga hatását. Mellesleg, mint megtudtuk, Lieksában nem ismeretlen a magyar zene. A salgótarjáni kórus karaagya négy évig tanított a városka zeneiskolájában, de jelenleg is él itt egy magyar zenetanár, aki Nagykanizsáról származik. - Egy ilyen turné nem olcsó mulatság Reszutyík István: - A kórustagok fejenként 3 ezer koronát fizettek be, de akadtak azért támogatóink is. Hadd említsek meg közülük párat: az ESTA, a KHJ, a MOTOMOLTI, a T + O = TERMELÉS kft., valamint ifj. Takács János vállalkozó járult hozzá anyagilag, hogy az út megvalósulhasson. - Mit tudhatnánk meg a finn énekkar programjáról? Reszutyík István: - Egy hétig tartózkodnak a vidéken. Fellépnek többek közt a betléri kastély kápolnájában, koncerteznek a siófoki evangélikus templomban és természetesen Füleken, ahol a Palóc Napokon láthatja, hallhatja őket a közönség. - S az önök további tervei? Reszutyík István: - További kemény gyakorlás. Az ősz folyamán szeretnénk eljutni az erdélyi Sepsiszentgyörgyre és felvenni a kapcsolatot az ottani kórussal. Jövőre pedig ott leszünk a galántai Kodály Napokon, ahol eddigi mérlegünkön (egy bronz- és öt ezüstérem),; szeretnénk javítani, s végre aranyatszerezni, FARKASOTTÓ Színe és visszája Néma zongora. Aligha véletlen, hogy Japánban alkalmazzák ezt a zseniális találmányt, hiszen ott az emberek jó része igencsak összezsúfoltan él, s a kezdő zongorista skálázása egy egész lakónegyedet kergethet őrületbe. A néma zongo, ra természetesen csak a kívülállók számára néma, mert a Zenész fülhallgató segítségével minden hangot jól hall. Egy különleges pedál kapcsolásával ugyanis csak szenzorok érzékelik, hogy melyik billentyűt ütötték le, s egy kis számítógép a zenélő számára átalakítja a jelzéseket. Egy kapcsolással a zongora ki is hangosítható. Az új találmány páratlan sikernek örvend, egyelőre nyolcezer darabot készítettek belőle. A tervezők következő feladatként a néma hegedű elkészítésével foglalkoznak. * Aki húsz évig nem zongorázhat. Ted Poe texasi bíró ítéleteit a vádlottak sohasem felejtik el. Nemrég azzal keltett feltűnést, hogy húsz évre eltiltott a zongorázástól - egy zongoratanárt. Az illető szexuálisan zaklatta két fiatal leánytanítványát. A perirat szerint „elriasztotta" tanítványait attól, hogy valaha is leüljenek a zongora mellé. Mivel nem zongoráznak többé, jogos, hogy a tanár se tehesse ezt. A zenetanár mellékbüntetésként köteles lakása ajtajára táblát kifüggeszteni: „A bíróság rendelete értelmében ebbe a lakásba nem léphetnek be 18 éven aluli nők." A spanyol múzeumok sem jelenthetnek kivételt. Tizenegy esztendei ingyenes belépés után ismét fizetni kell a hazaiaknak is a huszonegy spanyol állami múzeumban. Ingyenes viszont a belépés továbbra is a tizennyolc évnél fiatalabbak, a hatvanöt évnél idősebbek és a nyugdíjasok számára, a hét végén pedig mindenkinek. A tanulók ötvenszázalékos kedvezményt élveznek, a munkanélküliek kérdése még nem vetődött fel. Az Európai Unió illetékes szerve szólította fel Spanyolországot, hogy szüntesse meg a tagországok közötti megkülönböztetésnek az eddigi gyakorlatát, miszerint csak a külföldieknek kötelező a fizetett belépő. -:(;Az indiai „Rambo"másik arca. Az első számú indiai akcióhős bevetette magát Bombay város Arthur Road nevű börtönébe. Nem azért, hogy netalán ott forgatná legújabb filmjét. Szandzsaj Dutt ezúttal a forgatókönyv helyett egy bírói utasításnak volt kénytelen engedelmeskedni. A filmsztárt azzal gyanúsítják, hogy részt vett a Bombay tőzsdéje ellen tavaly márciusban elkövetett robbantásos merénylet előkészítésében. Találtak a lakásán egy géppisztolyt, de arról azt állítja, hogy önvédelmi célokra vásárolta. Az eset komoly veszteségeket okoz az indiai filmgyáraknak: kilenc mozifilm forgatását kellett leállítani. A vizsgálati fogság igencsak hosszúnak ígérkezik: az ügyész 3530 tanú kihallgatását tervezi. Egyiptomi film a terrorról. Egyiptomban vagy 60 moziban vetítik, helyenként rendőri biztosítással, a mai vallási fundamentalizmus témáját elsőként kritikus hangon feldolgozó, A terrorista című filmet, amelyet Szíriában és Jordániában betiltottak, Libanonban pedig csak egyes részeket kivágva mutathattak be. A kalandos történet fiatal főhőse az élet értelmét keresve köt ki az iszlám fanatikusoknál, akik végül is megölik. Nem kizárt, hogy ez a sors vár a forgatókönyvíróra és a főszeréplőre, Egyiptom egyik legnépszerűbb színészére - mindketten kaptak halálos fenyegetést, (k-s)