Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-08 / 183. szám, hétfő

1994. AUGUSZTUS 8. PUBLICISZTIKA 3 Ahol nincs, ott ne keress! Lakásügyben a helyzet - változatlanul rossz Egy nemrégiben közreadott felmérés szerint, Szlovákiában 1000 lakosra 307 lakás jut, míg a fejlett európai államokban 390-400. Szorongunk tehát, mint nyulak a ketrecben, s hozzá még szaporodunk is. A demográfiai előrejelzések szerint Szlovákia lakossága az ezredfordulóig kb. 225,000 fővel lesz több. És minél többen leszünk, annál több lakásra lesz szükségünk. Egészen a közelmúltig nem volt különösebb probléma állami vagy vállalati lakáshoz jutni. Sőt, legtöbb 35 000 korona meg némi türelem árán egész szép szövetkezeti lakást is kaphatott az ember ebben az országban. A fiatal, kisgyerekes családok soronkívül is. Ezzel szemben ma lakáskérvénnyel rohangálni, kérni,' könyörögni, pláne türelmesen várni semmilyen instanciánál sem érdemes. A kifejezést - lakást kapni - pedig a legjobb minél előbb elfelejteni. Lakást ma már csak venni lehet (esetleg cserélni vagy örökölni). Persze, ha van mit. Mert az utóbbi időben katasztrofálisan visszaesett a lakásépítések száma. Míg a nyolcvanas években 30-40 000 lakást adtak át évente, tavaly mindössze 14 000-et. És még ennél is kevesebbet kezdtek el építeni (1990-ben még 38 000-et, tavaly már csak 4 400-at!). A múltban nagyon sok ember a lakásépítő szövetkezeteken keresztül építtetett lakást magának. Mostanság azonban már ezek a szövetkezetek is csupán nevükben építenek - mint azt néhány pozsonyi és vidéki lakásépítő szövetkezetben tapasztaltuk. Szlovákiai viszonylatban Pozsonyban várnak a legtöbben lakásra: a lakásszövetkezetek 1994. április 30-ig 14 684 kérelmet tartottak nyilván. Űj lakás viszont a fővárosban is csupán 796 épül. A kereslet tehát jóval meghaladja a kínálatot ami természetesen visszatükröződik az árakban is. Ma Pozsonyban 600 000 koronán álul nehéz lakáshoz jutni... A II. városkerületi lakásépítőszövetkezetben mintegy hétezren várnak lakásra, eladó lakás azonban vagy másfél tucat ha van. - A helyzet szinte napról napra változik - mondja dr. Viera Homolová, a lakásrészleg vezetője. Megtörténik ugyanis, és nem is ritkán, hogy a lakásra várók, miután megkapják a fizetési felszólítást, visszaadják az igénylésüket, mivel a kért összeget nem tudják megfizetni. Ezeket a felszabaduló lakásokat mi azonnal felkínáljuk a soron következő tagoknak. Csak hát kínálhatják, ha az embereknek nincs rá pénzük. Azt ugyanis Homolová asszony "is elismeri, nem olcsók ezek a lakások., Az egyszobás ára 400 000, a háromszobásé 800 000 korona körül mozog. Ráadásul az idén ősszel átadják az utolsó, még a komplex lakásépítési program keretében épült lakásokat is. Hogy azután mit fognak építeni? - Semmit. Illetve folytatjuk a régebbi tömblakásokra való ráépítést - tudtuk meg Ivan Cársky mérnöktől, a beruházási részleg vezetőjétől. Ezek a lakások pedig szintén nem lesznek olcsók, négyzetméterenként 14 000 korona lesz az áruk, nagyságuk pedig 70-től 120 négyzetméterig terjed majd. A legnagyobb ilyen típusú lakás ára tehát több mint 1,3 millió.,. Hogy nem olcsó? Nem bizony. De az új tömblakások még ennél is drágábbak lennének, nemcsak a jóval drágább építőanyagok miatt, hanem az építkezési telkek miatt is. A szövetkezetnek ugyanis nincs saját telke, a város pedig nagyon drágán kínálja a telkeket, és ha a tagoknak azt a pénzt is meg kellene fizetniük, amibe a telek kerül, bizony nem sok lakásnak lenne gazdája. Hasonló cipőben jár a galántai lakásszövetkezét is. - Nincsenek üres lakásaink, nem is épülnek új lakások, de még a jövőben sem igen fognak a mai árviszonyok mellett. Egy négyzetméter 12-15 000 koronába is belejönne, úgyhogy egy átlagos, 70 négyzetméteres lakás 700-800 000 koronába kerülne, és ezt a mi embereink nem lennének képesek megfizetni részletezi a gondokat az igazgató. Miben reménykedhet akkor az a mintegy 180 galántai lakásigénylő, akik épp a lakásszövetkezeten keresztül szerettek volna lakáshoz jutni? Az igazgató úr szerint esetleg abban, hogy csere útján egy-két lakás felszabadul. No de ilyen módon valóban nem lehet megoldani a lakásravárók gondjait. Kizárólag új lakások építésével. A lakásszövetkezet építene is, ha lenne elég szolvens érdeklődő, aki meg is tudná fizetni az így felépült lakás árát, ha a szövetkezetnek magának is lenne rá pénze, hogy telket vegyen, építessen. Csakhát a mai állami lakáspolitika, a hitelviszonyok, az építőanyag- és telekárak mellett... Szinte szóról szóra ugyanezen okokat sorolta fel Halasi úr is, a Lévai Járási Lakásépítő Szövetkezet elnöke. - Mintegy 260 lakásigényt tartunk számon, de kiutalható lakásunk egy sincs. A múlt évben átadtuk az utolsó, még a régi lakásépítési progam keretében épült lakásokat is, újak építésébe pedig egyelőre nem fogunk. Megértem én a lakásravárók gondjait, de nekik is meg kell érteniük, más világban élünk. Elmúlt az az idő, amikor az emberek csak úgy lakást kaptak. Ma mindennek ára van. Így a lakásnak is, Léván például egy négyzetméter lakás ára 8-12 000 korona körül mozog. Aki teheti, vehet. És mi lesz azokkal, akik nem tehetik? A lakásszövetkezet, hogy legalább részben segítsen a lakásravárók gondait megoldani, azt tervezi, hogy felmérést végez, lenne-e igény drágább lakásokra. Ha igen, felépítenék azokat, miáltal felszabadulna néhány régebbi, szövetkezeti lakás, amit aztán megkaphatnának a vékonyabb pénztárcájú lakásra a várók. A másik megoldás, hogy a régebbi tömblakások tetejére fognak újakat ráépíteni. így. Halasi úr szerint, két legyet ütnének egy csapással: új lakásokat is nyernének, meg a régi tetők felújítását is letudnák. A Rimaszombati járásban több mint 200 lakásigénylő vár szövetkezeti lakásra. Valószínűleg hiába, mert a szövetkezetnek nincs kiutalható lakása, és előreláthatólag nem is lesz, mivel nem tervezik, hogy a közeljövőben lakásépítésbe fognának, tudtuk meg Stefan Koska úrtól, a járási lakásépítő szövetkezet elnökétől. Az ok, mint általában mindenütt az országban, itt is a pénzhiány, az állami dotáció hiánya, a hitelpolitika, a magas árak. - Aki nagyon lakáshoz akar jutni, • Az Ouverture és Rozsnyó Lesz-e turistaparadicsom? Sokan beszélnek, sokat cikkeznek arról, milyen kihasználhatatlan lehetőségek rejlenek Szlovákia természeti adottságaiban. Hogy az egész ország turistaparadicsommá válhat, ha... Ennél tovább azonban nehéz lépni, mert általában nemcsak a pénz hiányzik hozzá, hanem sokszor az ötlet és a kezdeményezőkészség is. Rozsnyón - úgy tűnik - szerencsére legalább ez utóbbi kettőből nincs hiány. A glasgowi központú Ouvertureprogram szakemberei 1991-ben választották ki Rozsnyót és környékét, hogy segítsenek egy olyan tervezet kidolgozásában, amely a vidéket adottságai erre meglévén - turisztikai központtá alakítanák. Július végén a Ouverture támogatásával Rozsnyón jártak azok a külföldi szakemberek, akik tájékozódtak a gömöri városnak és környékének helyzetéről, s a tervek szerint - rozsnyói partnereik segítségével - novemberre el is készítik a tervezetet. Pavol Suchodolský, a Rozsnyói Járási Hivatal területfejlesztési osztályának vezetője Imrich 0

ndréšík rozsnyói polgármester társaságában június végén a görögországi Patraszban járt, azon a megbeszélésen, melyen kidolgozták a rozsnyói tervezet elkészítésének munkatervét. Felkerestem Suchodolský urat, hogy megkérdezzem tőle, mit is jelenthet Rozsnyónak és környékének az Ouverture segítsége. - Az Ouverture az Európai Unió országainak, pontosabban ezen országok régióinak együttműködése Közép- és Kelet-Európa régióival a célból, hógy segítsenek a posztkommunista országok problémáinak megoldásában. Itt elsősorban az egyes országok regionális és helyi önkormányzatainak együttműködéséről lenne szó, mivel azonban ez nálunk még nem egészen úgy működik, mint Nyugat-Európában, így mi, az államigazgatás képviselői is részt veszünk benne. Az Ouverture szakemberei 1991-ben választották ki Rozsnyót és környékét, mint a turizmus fejlesztésének esetleges szlovákiai mintáját. A glasgowi központ három olyan várost választott Rozsnyó partneréül, melyek a nehézipari tevékenységről sikerrel átálltak a turizmusra. E három város - konkrétan a görögországi Patrasz, az írországi Crok és az angol Coventry - szakemberei segítenek majd a Rozsnyóra vonatkozó tervezet kidolgozásában. - Az Ouverture-program pusztán abban segített, hogy partnereket szerzett Rozsnyónak, vagy esetleg úgy is, hogy pénzzel is támogatja a tervezet kidolgozását? - Az Ouverture a tervezet kidolgozására 66 ezer ECU támogatást nyújt, ez körülbelül kétmillió korona. Ebből finanszírozható a szakemberek rozsnyói szolgálati útja, illetve a rozsnyóiak külföldi tanulmányútjai, és a Rozsnyóra vonatkozó tanulmány elkészítése. A tervezet megvalósításához a pénzt hazai és külföldi tőke bevonásával kell majd előteremteni. Reményeink szerint áz Ouverture által szerzett kapcsolatok ebben is segítenek majd. A hazai vállalkozóknak pedig megmutathatják az utat, merre induljanak el, ha a turizmussal szeretnének pénzt keresni. - A járási környezetvédelmi hivatal, illetve a pelsőci Körzeti Környezetvédelmi Hivatal vezetői június végén Magyarországon jártak, hogy - amint ezt a pelsőci hivatalvezetőtől tudom - egy, a Gömör-tornai karszt területén létesítendő, mindkét orannak Rimaszombatban sincs más lehetősége, mint hogy vegyen - állítja Koska úr. - Eladó lakás van elég, tessék csak végigböngészni az újságok apróhirdetési rovatait... Tudjuk mi is, vannak eladó lakások. De honnan vegyen egy átlagos jövedelmű fiatal család, mondjuk két kisgyerekkel 800 000 koronát egy háromszobás lakásra? Ha nincs se amerikai nagybácsi, se volt párttitkár keresztapa és még bankot sem raboltak - csakis kölcsönt vehetnek föl. Igen ám. Az átkosban ez is könnyen ment. De próbáljon valaki ma kölcsönt szerezni! Ha nincs semmi olyan tulajdona, amit letétbe helyezhetne, a bankok többsége szóba sem áll a hitelt kérvényezővel. A takarékpénztárban ugyan adnak kölcsönt, viszont csak maximum 250 000-et, azt is 18 százalékos kamatra, hat évre. Ám azt is csak akkor, ha a takarékpénztár igazgatótanácsa elég szolvensnek itéli meg a kérvényezőt és a kezeseket, vagyis garanciát lát arra, hogy a pénz hat év múlva megtérül. Itt van még az új találmány, az építkezési takarékosság. Ahhoz azonban, hogy hat év múlva a lakásra takarékoskodó 250 000-et kapjon (a hitellel együtt), havonta 1250 koronát kellene félretennie. És hol lesznek már hat év múlva a lakásárak... Arról nem is beszélve, ha a lakásra most van szükség. De mégha sikerül is valahol „előnyös" hitelhez jutni - például 500 000 koronához, húsz éves határidőre, 15 százalékos kamattal -,. a családnak ennek fejében havonta 6655 koronát kellene törlesztenie. És akkor még ott vannak a további kiadások: a lakbér, a villany, a gáz, a javítási költségek, ami kb 1900 korona. Vajon melyik fiatal család képes havonta 8500 koronát fizetni csupán azért, mert „lakik"? A tőlünk sokkal fejlettebb államokban is támogatja a kormány a lakáspolitikát. Különösen a szociálisan hátrányos helyzetűek esetében. Mi mikor éljük meg, kogy a kormány ne csak beszéljen á lakáshelyzet megoldásának szükségességéről, hanem a gyakorlatban is tegyen végre annak érdekében valamit? S. FORGON SZILVIA szágba átnyúló nemzeti parkról tárgyaljának. Amint mondta, ez is az Ouverture támogatásával történne. Ugyanakkor nékik nem volt tudomásuk a rozsnyói turizmus fejlesztésére vonatkozó kezdeményezésről. Holott a kettő összefügg. Nem lehetne módot találni az esetleges együttműködésre? - Hallottam én is erről a találkozóról, de közelebbit nem tudok róla. Annyit tudok, hogy a magyarok is bekapcsolódtak az Ouverture-programba, és hogy a szóban forgó tervezet a rozsnyóihoz hasonlóan a turizmus fejlesztésére vonatkozna, ugyan-akkor figyelembe venné a környezetvédelmi szempontokat is. Ez azonban egy különálló, magyarországi tervezet lesz. - A rozsnyói tanulmány mikorra készül el? - November elején tartanánk Rozsnyón egy tanácskozást, nem csak az említett három város, illetve az Ouverture és Rozsnyó szakembereinek részvételével, hanem a vállalkozók bevonásával is. E tanácskozáson már a kész tanulmányt vitatnánk meg, illetve azt, milyenek lehetnek majd a következő lépések. KLINKO ROBERT Egy panasz nyomában Bolgáromból Molnár Lászlótól kaptunk panaszos levelet, amelyben a feladó peres ügyben kéite Segítségünket. Otthonában kerestük fel az idős, egyedül élő férfit, hogy tájékozódjunk az eset részleteiről. Molnár úr elmondta, hogy feleségével 1988-ban költöztek be a losonci nyugdíjasotthonba, és havonta rendszeresen fizették a rájuk kiszabott összeget. De még ugyanabban az évben született egy felsőbb határozat, amely megemelte ezt a díjat. Hogy egyénenként mennyire, azt az év végéig kellett volna a lakókkal ismertetni. A panaszos állítása szerint Losoncon azt csak a rá következő évben, annak is az első negyedév végén közölték. Addig különböző találgatások folytak, Molnárék egyszer arról tájékozódtak, hogy fejenként 1200 koronát fognak havonta fizetni. Összecsomagoltak. Amikor arról a nyugdíjasotthon igagzatója tudomást szerzett, nyugtatgatta az idős házaspárt, hogy az annyi nem lehet, majd ő személyesen utánanéz a dolgoknak. Valóban, a határozat szerint Molnár Lászlónak az alapösszegre még 54 koronát kellett ráfizetni, a feleségének pedig semmit. Augusztusban kapták az újabb határozatot, amelyben a havi illetéket kettőjüknek 1700 koronára emelték. Mivel még ezt az összeget is elfogadhatónak találták, kifizették. De közben Molnárné meghalt, Molnár László pedig hazaköltözött Bolgáromba. Már otthon kapta kézhez a legújabb végzést, amely 15 536 korona befizetésére kötelezi. Indokként a következő mondat: „A nevezett januártól szeptemberig ennyivel maradt adósa a nyugdíjasotthonnak". A losonci járásbíróság értesítette a pozsonyi nyúgdíjliivatalt (Ürad dôchodkového zabezpečenia), és elrendelte az összeg nyugdíjból történő levonását. A nyugdíjhivatal válaszában közölte a bírósággal, hogy nem tehet eleget a határozatnak, mivel a nevezett személy mindössze 288 korona nyugdíjat kap havonta. De, amint emelkedett a nyugdíj összegének a magassága, érvénybe lépett a járásbíróság határozata, a nyugdíjhivatal 149 koronával kurtította meg a panaszos nyugdíját. Molnár László az ügyészséghez fordult segítségért, amely gyorsan kivizsgálta az ügyet, hatálytalanította azt a rendeletet, amely a pana-' szost 15 536 korona visszafizetésére kötelezte. A határozatról értesítette a járásbíróságot és a losonci körzeti hivatal szociális osztályát, amely a rendelet alapján szintén hatálytalanította a JNB 1989. szeptember 26-án hozott 38/89-es számú határozatát. Továbbá, az ügyészség az eddig levont összeg visszafizetésére is kötelezte a szociális osztályt. A károsult várta, mikor lép életbe a határozat. ehelyett azonban egy másik levelet kapott, amelyben a Nyugdíjhivatal arról értesítette, hogy mivel emelték a nyugdíját, azután nem 149, hanem 277 koronát vonnak le havonta. Molnár László ekkor ismét az ügyészséghez fordult. - A részünkről minden rendben van tájékoztatott a járáii ügyész, dr Agnesa Kvaková. - Ezt mi megmondtuk Molnár úrnak is. Mi az ügyet kivizsgáltuk, erről határozatban értesítettük a járásbíróságot és a körzeti hivatal szociális osztályát. Ebben az esetben egy adminisztrációs hiba történt, az egyik dolgozó rosszul számolta ki Molnárék illetékét. Hogy miért nem rendeződött az ügyük? Arról a járásbíróságon érdeklődjön. A járásbíróságon minden az előzetes megbeszélés szerint történt. Dr. Mikulás Géczi a három nappal korábban megadott időben fogadott. Érkezésemre elővette a frissen írott határozatot, amely mentesíti Molnár Lászlót a további „tartozások" fizetése alól. - Bíró úr, miért csak most született ez a határozat? - Nézze, arról nem én tehetek. Én most kaptam meg az ügyet, látja, tegnap írtam meg a határozatot, tehát azonnal cselekedtem. - Közben az idős férfi - közei 80 éves - ki tudja, hányszor megjárta Losoncot. Úgy tudom, hogy egy bizonyítható adminisztratív hiba miatt. Nem lehetett volna egyszerűbben eljárni? - Ilyen hibákat utólagosan nem egyszerű dolog kezelni. Szükséges a bírósági végzés. - Tehát több ilyen eset is történt? - Nézze: a szóban forgó esetet rendeztük. Arról, hogy történt-e több hasonló elírás, most nem tudok nyilatkozni. FARKAS OTTÓ