Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-01 / 177. szám, hétfő

SPORT •ó/szó" 1994. AUGUSZTUS 1. Harmadszor is: Mészöly (Oi Szó-információ i Benkő László, ;i/ MLSZ új elnöke cb­•bes.á ' T'X-J J '.."Í iiis/01 .1/ ťhmili heteii :atĽimett szövetségi kapitányt igyekezett találni. S mint amy beszámol­tunk. szerdán órákig győzködte 1 Tibort, .tki vegtii nemei n [ .ii<i!k:>/i'(t Cumk Já­nossal is. ám a Vác mesteredzője , m ".-ť/-" .. már foglalt, s lönben is ,i magyar bajnokcsapa­tot knmol\ nctn/etko/t li hidaink várják, ilyenkot megbocsáthatat­lan bűn lenne felállni az edzői kis p iűró Szóba jött még Garami József »/r, /).',•/../..•>: • ...'lite! n-iik lt:!inij(ls/nrr<L MtsJ>!\ Kál­w "üli 1 :'. uj. ,„•'*»• \ ' it, ' mas s/áirt a ]c!ck s/et int e/úttal • 1 mert harmadik jelölt - értesüléseink s/etint - igent mondott. Kňztu dott, hogy Vasas- ílscr jder.le gi edzője harmadszor vezetné u nsagv.tr válogatottat. , , . » , < ufjn a rekkenő hőség és u/ tíjság­irúk elől balatoni n\ alakijába húzódott vissza, ahonnan min­den kíváncsiskodónak ezt üzen­te: -• Hétfőn (azaz ma -a >zerk.i délelőtt a budapesti Olimpiai Szállóban bemutatom a: új szö­vetségi kapitányt, -v-l­Gazza és a megvert ara „Nem bántam meg, hogy durván viselkedtem a volt menyasszonyom­mal" -jelentette ki Paul Gaseoigne egy angol bulvárlapnak adott inter­jújában. A terjedelmes cikk azzal foglalkozik, hogy az angol labdarú­gás fenegyereke (jelenleg a Lazio já­tékosa) a közelmúltban egy félté­kenységi jelenet során hajánál fogva ragadta meg egykori menyasszo­nyát, majd dühében a falba verte az ex-ara fejét. Nem sokkal később fel is bontották eljegyzésüket a kétgyer­mekes Sheryl Kyle-lal. „Gazza" könnyezve ismerte el az újságíró­nak: „Igaz, hogy megütöttem őt, mert nem szentelt elég figyelmet ne­kem, és ezért azt gondoltam, már nem szeret. Mikor másnap meglát­tam kék-zöld foltokkal, el se hittem, hogy ezt én okoztam neki. Aztán mi­kor újra felment nálam a pumpa, Sheryl teljesen elhidegült tőlem. Mindenesetre egy cseppet sem bá­nom a dolgot." A legújabb hírek szerint Gaseoigne és Sheryl ismét jó barátok s a futballis­ta megjegyezte: szeretné, ha mindenki békén hagyná őket, és nem szólnának bele a magánéletükbe. (k) Népszerű lesz? Már két hete befejeződött a lab­darúgó-világbajnokság, és sokan meditálnak azon, gyökeret ereszt-e a futball az Egyesült Államokban. A vita tulajdonképpen azóta tart, amióta a FIFA az USA-nak ítélte a XV. futballfesztivál rendezési jo­gát. A kérdés tehát az, hogyan le­hetne Amerikában is népszerűvé tenni és meghonosítani a „soccert", az „igazi" futballt? A Los Angeles Times egyik számában ezzel foglal­kozik. „Először is az átlagamerikaira kell gondolnunk" - kezdi az újság. Az átlagamerikai pedig 30 és 40 év közötti, házas, két gyereke van, az éves jövedelme 30 000 dollár, és sej­telme sincs a labdarúgásról, amely számukra unalmas, például azért, mert kevés a gól. „Nem lenne olyan nehéz a labdát a kapuba lőni, hiszen akkora, mint a Grand Canyon. A probléma az, hogy nem akarják - összegezte tapasztala­tait a Los Angeles Times „szakíró­ja". - A kapus olyan, mint a masi­niszta egy elárvult állomáshelyen. Jó, ha kéthetente van valami dolga ". Elúszott az aranyhal DARNYI TAMÁS: Magamtól félek, ezért vonulok vissza! Darnyi Tamás vegyesúszókirály (felvételünkön) a ko­moly szemműtétje óta nem kedveli a nyilvánosságot. Ezt alátámasztja az is, hogy fotózni sem engedte, engedi ma­gát. S ezen a ponton részben meg lehet érteni. Az 1983-as, súlyos operációt követően ugyanis a lelkileg megviselt, háromszoros ifjúsági Európa-bajnok sportoló, a lehető leghamarabb el akarta felejteni betegségét, ám a kíván­csiskodó újságírók még hónapokkal később is arról fag­gatták őt, amiről nem akart beszélni - a műtétről. Ez gát­lást, sőt, talán ellenszenvet váltott ki benne a tollforgatók iránt, s ennek következménye az, hogy Darnyi nem nyilat­kozik. Pedig azóta világsztár lett, s már nem a szemműtét, hanem fantasztikus eredményei jelentették (volna) a fő té­mát. Csütörtöki bejelentései hogy befejezi, sokkolta a sportvilágot. A miértre sokan keresték volna a választ, ám Puci (a medence partján mindenki így hívja) kijelentette: csak Gyárfás Tamásnak, a Magyar Úszó Szövetség elnö­kének, a Sport plusz Foci főszerkesztőjének ad interjút. A félórás beszélgetést pénteken reggel sugározta a Napkel­te... Az első kérdésre határozott vá­laszt adott: „Biztos, hogy nem én nyerem a szeptemberi, római vi­lágbajnokságon a 200 és a 400 méteres vegyesúszást. Hogy mi­ért? Mert nem ináulok az olaszor­szági vb-n! Nem készültem, nem edzettem úgy, mint máskor. Sokat vívódtam azon, hogyan tovább. Az Egyesült Államokban Dolan, Finnországban Sievinen napról napra javul, egyre komolyabb el­lenfél, olyannyira, hogy aligha si­kerülne őket legyőznöm az olasz fővárosban..." Darnyi többször is hangsúlyoz­ta: „Nem ijedtem meg tőlük! Már 27 éves múltam, nem vagyok képes arra, amire a közelmúltban. Ilyen­kor félre kell állni. Ennyi volt, elég volt, fizikailag sem bírom már. Magamtól félek, ezért vonulok vissza! A napi 6-8 órás edzéseket nehéz elviselni; elfáradtam, meg­öregedtem. Második, harmadik ugyan lehetnék, de nekem ez nem kell! Ingább a kilenc éve tartó ve­retlenséget választottam. Rómába, nézőként sem megyek szívesen. " Tudni kell azt is, hogy Darnyi már hónapok (szerinte évek) óta nem edz annyit, mint amennyit mestere, Széchy Tamás előírt. Az 1988-as, szöuli diadal után enyhült az úszópápa szigora Darnyival szemben, nem kis meglepetésre Tamás dönthetett egyes dolgokról. Mivel az eredmények, az aranyér­mek, no és a világcsúcsok sem ma­radtak el, így Széchy módszerei is változtak. Felnőtt emberként ke­zelte Darnyit, aki bevallotta, ko­rábban bizony egy-egy pofon is el­csattant a medence partján. A barcelonai aranyérmek jutal­ma féléves pihenő volt, ami után csak nehezen lendült bele az 1985 óta verhetetlen vegyesúszókirály. A tavalyi, sheffieldi Európa-baj­nokságon kihagyta a rövidebb ve­gyesúszószámot, s a dupla távon csupán centiméterekkel előzte meg a finnek ifjú tehetségét. Azóta csak hébe-hóba jelent meg a Kom­jádi-uszodában. Széchy Tamás hallgatott. Vajon miért? „Szerintem, Tamás bácsi tudta, előbb-utóbb visszavonulok. Mégsem állt ki a nyilvánosság elé, s nem kür­tölte világgá, hogy nem készülök. Én egy szóval sem említettem neki a ró­mai vb-től való távolmaradásomat. Viszont olyan jól ismer, hogy érezte, szétválnak útjaink." Darnyi Tamás nem fordít telje­sen hátat az uszodáknak, csupán a nagy világversenyektől búcsúzik. Magyarországon - az idén és jövőre - még kisebb versenyeken rajtkőre áll, s talán a Világ Kupa­viadalokra is ellátogat. A közel­jövőben a Vendéglátóipari Főis­kolán, valamint a Testnevelési Főiskolán egyaránt a diploma­munka megvédése vár rá. Ezek el­végzése után e két irányban sze­retne elindulni. Az edzői pályára még nem gondol, majd egy-két év múlva. Az újságírókkal mihama­rabb rendezni szeretné a kapcsola­tokat, amelyek a vélt és a valós okok miatt még mindig feszültek: „Ilyen voltam, a nyilatkozatok he­lyett inkább úsztam. Jó lenne fáty­lat borítani a múltra..." Darnyi nemcsak a tollforgatóknak mon­dott nemet, hanem - állítólag időhiány miatt?! - a letűnt rend­szer pártvezéreinek is... Évekig hiába várták őt az ünnepélyes fo­gadásokra. Reméli, hogy visszavonulása másoknak nem ad majd impulzust hasonló döntés meghozatalára. Természetesen, Egerszegi Kriszti­nára gondolt: „Mindenkinek ma-, gának kell eldöntenie, meddig bír­ja. Egér még csak 20 éves, én meg már 27. Biztos vagyok benne, hogy folytatja." Az interjú végén - mint ahogy az várható volt - megint Széchy Tamásra terelődött a szó: „Tíz-ti­zenkét évvel ezelőtt azt nyilatkoz­tam, megfojtanám az edzőmet egy kanál vízben. Ez a harag idővel el­múlt. A szenvedések ellenére óriá­si hálával és szeretettél gondolok Tamás bácsira. Hiszen kihajtotta belőlem az eredményeket. Jelenleg kitűnő a kapcsolatunk, remélem, ez továbbra is megmarad. " (zsigárdi) hne, a csütörtökön visszavonult négyszeres olimpiai, világ­, valamim nyolcszoros Európa-bajnok Darnyi Tamás arany­érem-gyűjteménye - 1985, szófiai Európa-bajnokság: 2 (200 és 400 vegyes); 1986, madridi világbajnokság: 2 <200 és 400 vegyes); 1987, strasbourgi Európa-bajnokság: 2 (200 és 400 vegyes); 1988, szöuli olimpia: 2 (200 és 400 vegyes); 1989, bonni Európa-bajnokság: 3 (2(H) és 400 vegyes, valamint 200 pillangó); 1991, perth-i világbajnokság: 2 (200 és 400 ve­gyes): 1992, barcelonai olimpia: 2 (2/10 cs 400 vegyes,; 1993, sheffieldi Európa-bajnokság: ! 1400 vegyes). Kétszáz (1:59,36) és négyszáz vegyesen (4:12,36) is ó tartja a világ­csúcsot, . • . . . Vigyázat, kerékpározók! Sportélmények a labdarúgó Európa-bajnok hazájában Óriási meglepetésre kilencvenkettőben Dánia beugróként megnyerte a svédországi labdarúgó Európa-bajnokságot. Ha nincs érvényben Jugoszlá­via kirekesztése a nemzetközi porondról, ma nem emlegethetnénk az északi állam sikerét. Három napon át kíváncsian nézelődtem és kérdezősködtem a mintegy ötmillió lakosú Ország fővárosában! Koppenhágában: vajon mi rej­lik a jéghegy csúcsa mögött? Hogyan sportol a dán ember? Miként törődik azzal, hogy egészséges maradjon? Kikből és hol nőnek fel a világhírességek? Labdarúgók, kerékpározók, kézilabdázók... 1 •m Koppenhága legelső szembetűnő képsora a rengeteg zölá. Szinte minden­hova beférkőzik a növények levegőtisztító világa, sok helyen még az építmé­nyeket is eltakarja. Ligetek, parkok, zöldövezetek sokasága. Na és a tenger. Megannyi lehetőség a mozgásra, az egészséges időtöltésre. Amikor dán föld­re lép az ember, jócskán oda kell figyelnie, melyik úton halad tovább. A gép­járműveknek és gyalogosoknak kijelölt aszfaltburkolat mellett egyenrangú helye van a kerékpározóknak szánt sávnak. A főváros egyik lakótelepe köze­lében hatalmas tó húzódik. Vize az állatvilág birodalma, fürdésre nem alkal­mas. Ám a tengerszemet körülvevő pázsitszőnyegen gyalog- és kerékpárutak kígyóznak. Reggel és estefelé sokan futnak, robognak a kijelölt útvonalakon, teljesítve napi mozgásadagjukat. Séta közben családokkal, fiatalokkal, egye­dül kocogókkal találkozunk. Persze, figyelnünk kell, nehogy a sietőkerekezők elé tévedjünk. És ez Koppenhága bármelyik pontján előfordulhat. Errefelé gyakoribb közlekedési eszköz a bringa, mint Pozsonyban. Erről könnyű meggyőződni. Szombat délelőtt egy városszéli körülkerített sportlétesítményben. Gyerek­zsivaj, amerre csak néz az ember. Bíztatások a pálya széléről, szapora labda­kergetés. Foci egyszerre több játéktéren, melyek mérete kisebb, mint az igazi, a kapuk sem túlságosan nagyok. Csak a labáa valódi, no meg a focistapalán­ták. A legapróbbaktól a tizenévesekig. Felszabadultan játszanak, lövik a gó­lokat, cseleznek, adogatnak, élvezik a futball örömeit. A majdani Laudrupok, Morten Olsenek. Tavasztól őszig számtalan ilyen szombat délelőttöt töltenek együtt. A főváros korosztályos bajnokságainak mérkőzésein: Nem salakon, nem fűcsomós játéktéren, nem csak megtűrten. Igazi gyepszőnyegen, sok-sok pályán, egymás mellett nevelkednek a jövő (Európa) bajnokai. Hogy ez nem egyedi példa, arról a tengertől alig pár száz méterre fekvő további sportléte­sítményben is meggyőződhettünk. Eszünkbe juttatta: a jómódúság a sportolá­si körülményekben ugyancsak jelentkezik. Díszcserjékkel körülvett salakfelü­letű teniszbirodalom, arrébb kiváló minőségű focijátékterek, az épületben meg egy sokpályás tollaslabda-csarnok. Hát csoda, hogy a dánok a sportág legjobbjai közé tartoznak? És akkor még nem jártunk Koppenhága legna­gyobb sportlétesítményeiben. 3. Maradt még egy élmény a végére is. Vasárnap délelőtt kilépve vendéglátónk házából, egy jó tucatnyi főből álló bringázó boly halad el előttünk. Mindjárt jön is a magyarázat: „ Túrára mennek. Ez szokás nálunk. Összeáll a csoport, nye­regbe ülnek és kerekeznek egyet. Lakótelepi szomszédok, rokonok, ismerősök. Amit látunk, csak egy csepp a tengerből." De az előbbiekkel együtt egyet s mást elárul a koppenhágai dánok sportolási szokásairól, lehetőségeiről. Bepillan­tást adva ama jéghegy belsejébe, melynek világszerte látható csúcsára leg­utóbb a labdarúgók kapaszkodhattak fel. J. MÉSZÁROS KÁROLY A kerékpártúrára indult lakótelepiek (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom