Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-04 / 180. szám, csütörtök

1994. AUGUSZTUS 4. ÚJ SZÓ KALEIDOSZKÓP 5 Helikopterrel - Bős fölött Pozsonyba (Folytatás az 1. oldalról) hez.-Úgy gondoljuk, jogos az a szlo­vák igény, hogy Magyarország eb­ben a szerződésben újból ismerje el a határok sérthetetlenségét, ugyan­ilyen jogos az a mindkét országban tapasztalható törekvés, miszerint a határok minél átjárhatóbbak legye­nek. Ugyanilyen fontos és jogos tö­rekvés, hogy ebben a szerződésben a két oszág vállaljon kölcsönösen kö­telezettséget az egymás országában élő nemzeti kisebbségek jogainak szavatolására, gyakorlati érvényesí­tésére különböző európai dokumen­tumok és normák szellemében. Ez nem magyar vagy szlovák ügy, ez a térség stabilitásának az ügye, túlmu­tat a két ország kapcsolatain. Kapcsolatainkat javíthatják azok a szerződések, amelyeket holnap Po­zsonyban szeretnénk aláírni. Ez a ví­zummentes utazásról szóló megálla­podás, amelyre azért van szükség, mert Szlovákia önálló állam lett. Szeretnénk továbbá aláírni a kettős adóztatás elkerüléséről szóló meg­állapodást, a toloncegyezményt, jegyzékváltás formájában pedig há­rom új határátkelő megnyitásáról szeretnénk megállapodni, éspedig Letkés és Szalka, Pácin és Nagykö­vesd, valamint Sátoraljaújhely és Slovenské Nové Mesto között. Szor­galmazzuk, hogy közös bank jöjjön létre, amely fellendítheti a kereske­delmi forgalmat, a kölcsönös üzletek finanszírozását. Ezenkívül nyilván más fontos kérdésekről is szó lesz Pozsonyban. Ezt követően a külügyminiszter a jelenlévők kérdéseire válaszolt. ÚJ SZÓ: - Külügyminiszter úr, miért tartja fontosnak, hogy a szlo­vákiai magyarok és a magyarországi szlovákok politikai képviselői is részt vegyenek az alapszerződés kimunká­lásában? - Ez nemcsak fontos, de elenged­hetetlen, ugyanis az alapszerződés­ben az egyik kulcsfontosságú kérdés a kisebbségek jogi helyzetéhek a rendezése. Van egy lengyel mondás: semmit, róluk, nélkülük. Ez érvé­nyes erre a helyzetre is, hiszen a ki­sebbségek helyzetéről, jogainak elis­meréséről, garantálásáról és gyakor­lati érvényesítéséről úgy nem tud tárgyalni a két kormány, a két kor­mányfő, hogy ne ismernék a kisebb­ségek véleményét és azt nem veszik figyelembe. A magyar kormánynak tudnia kell, hogy a szlovákiai ma­gyar pártok, szervezetek miként gondolkodnak helyzetükről, jogaik­ról és ugyanígy tudnunk kell: a ma­gyarországi szlovákok hogyan gon­dolkodnak saját helyzetükről, joga­ikról. Mindez szükséges a tárgyalási pozíciók kialakításához. Az olyan alapszerződésnek, amely nem veszi figyelembe a nemzeti kisebbségek helyzetét, igényeit, nincs semmi ér­telme. PRAVDA: - Némely szlovákiai magyar politikusnak az a véleménye, hogy már az alapszerződésben rög­zítsék, hogy miként kell rendezni a nemzetiségi kérdést, autonómiával vagy más módon. Véleménye szerint mit tartalmazzon ez a kölcsönös kö­telezettségvállalás? - Elvben kétféle megoldásra van lehetőség. Az egyik szerint hivat­kozni lehet az ismert nemzetközi do­kumentumokra. A másik lehetőség szerint a dokumentumok szellemé­ben és ezek meghatározásával konk­retizálni a kisebbségek jogát, az előrelépés módozatait. Én az utóbbi tűnik föl nekem, hogy az új magyar kormány a szlovák féllel való újabb tárgyalása során bizonyos mérték­ben sorrendet változtatott. Előtérbe került a bősi kérdés ideiglenes ren­dezése, viszont mintha az alap­Szerződés ügye kissé hátrább került volna, vagyis az aláírással csak a szlovákiai választások után számol­nak. Helytálló ez a véleményem, mi­niszter út? - Én úgy gondolom, hogy a bősi kérdés és az alapszerződés ügye nem hasonlítható össze. Bős ugyanis olyan konkrét kérdés, melynek műszaki, gazdasági, ökológiai, hajó­zási és más szempontjai vannak. Ezek megoldásában egyaránt szere­pelnek sürgős és hosszabb távú ele­mek. A Szigetköz vízpótlása égető kérdés, mert minden nappal köze­lebb kerülünk az ökológiai kataszt­megoldást látom jobbnak, mert a ki­sebbségek számára megnyugtató, ha az alapszerződés konkrét megoldási javaslatokat tartalmaz, amely el­lenőrizhető és számonkérhető. A határok sérthetetlensége és a kisebb­ségek jogi helyzete egyformán ki­emelkedő jelentőségű, ám ezeket nem lehet mechanikusan összekap­csolni. A határok sérthetetlenségé­nek a kinyilvánítása egyszeri aktus, viszont a kisebbségek jogainak a biztosítása nem csupán egy deklará­ció kérdése, ugyanis ezeknek a jo­goknak az elismeréséről, alkotmá­nyos garanciájáról és gyakorlati ér­vényesítéséről van szó, tehát számos olyan gyakorlati részletkérdést kell figyelembe vennünk, amelyre működőképes megoldást kell talál­nunk, különben az elvi nyilatkozatok semmit sem érnek. NÁRODNÁ OBRODA: - Úgy ( M é ry Gábor felvételei) rófához. Az alapszerződés más jel­legű ügy. Ez olyan hosszú távú kere­tet nyújt, melyen belül a két ország közötti, más-más hangsúllyal jelent­kező gondok, viták megoldását is elősegíti, és más bizalomerősítő 'lé­pésekre, megállapodásokra is le­hetőséget teremt. Arra is, hogy a ki­sebbségi kérdés a jogi garanciák megteremtése után többet ne terhelje a két ország viszonyát, a térség stabi­litását. Ezért nem lehet, sőt nem is szükséges Bőst és az alapszerződés ügyét fontossági sorrendbe állítani. Mindkettő a maga szintjén nagyon fontos. Ami pedig az alapszerződés aláírásának az időpontját illeti, azt egyedül a tárgyalások menete, a köl­csönös politikai akarat határozza meg. Akkor írjuk alá a szerződést, ha elkészül egy olyan megállapodás, amely mindkét fél számára elfogad­ható. SZLOVÁK TELEVÍZIÓ: ­Bőssel kapcsolatban mintha nem lenne egységes a magyar kormány. Másként nyilatkozott ön, 'miután találkozott a szigetközi polgármes­terekkel, s más véleményen volt Baja Ferenc környezetvédelmi mi­niszter a Duna Körrel és más kör­nyezetvédőkkel való találkozása után. - Ez így természetes. A Duna Va­lóban nemcsak a szigetközieké, de őket közvetlenül érinti a mai meg­oldatlan helyzet. A környezetvédők érthetően más szempontokat vet­nek föl, ezeket is meg kell fontol­nunk. A lényeg, hogy politikai okokból egyetlenegy lényeges vé­leményt sem nyomjanak el, miként a múltban többször. A csötörtöki kormányülésen egyeztetjük a po­zsonyi tárgyalások előtti vélemé­nyünket, a döntő nyilvánvalóan a szigetközi ökológiai katasztrófa megakadályozása és olyan intézke­dések megakadályozása, amely más területeken válthatna ki hason­ló negatív hatásokat. SZLOVÁK RÁDiÓ: - Nem tart a magyar kormány Bőssel kapcsolat­ban ellenzéki tüntetésektől? - A kormány dolga, hogy az ala­pos szakértői elemzések és az érin­tettek véleményének a mélyreható elemzése után megnyugtató döntést hozzon, s ezt terjessze a parlament elé. Esetleg a szervezők kreálhatnak politikai ügyet Bősből. A zöld moz­galmak valóban őszintén féltik a Du­nát, tehát nem feltétlenül azért vo­nulnak ki, hogy a jelenlegi kor­mánnyal szemben politikai demonst­rációban vegyenek részt. Mindezek az esetleges utcai tüntetések sem tarthatják vissza a kormányt a leg­jobb meggyőződése szerinti helyes döntéstől. TA SR SZLOVÁK HÍRÜGY­NÖKSÉG: - Elég sokat beszéltünk Bősről; az alapszerződésről, á ki­sebbségek jogairól, másról viszont kevesebbel. Az új magyar kormány milyen területen lát lehetőséget a szlovák-magyar kapcsolatok élénkí­tésében? - Leggyorsabban szerintünk gaz­dasági téren lehet előbbre lépni, ez kölcsönös érdekünk. Ma elfogadha­tatlanul alacsony a két ország része­sedése egymás külkereskedelmében, a magyar export Szlovákiába fele a szlovák kivitelnek Magyarországra. Segíthet a javulásban a négy visegrá­di ország kereskedelmi megállapo­dása. Közös érdekünk a közlekedési és a telekommunikációs hálózat fej­lesztése, az egyes régiók sokoldalú együttműködése. A népzene rögös ösvényei Nagyfödémesen Akár egy edzőtábor... Nagyfödémes immár harmadszor adott otthont az országos néptánc-, illetve népzenei tábornak. A tavalyihoz képest valamivel kevesebb sátor tarkál­lott a futballpálya melletti füves területen, és mint­ha az esti táncházak légköréből is hiányzott volna valami, de végül mégiscsak kialakult az a bizo­nyos utánozhatatlan „nagyfödémesi" hangulat. A táncoktatók - szokásukhoz híven - a lehető leg­többet igyekeztek átadni tudásukból, s ez nem cse­kély fizikai megterhelést jelentett a részt­vevőknek. A táborlakók homlokáról már az okta­tás első néhány percében patakokban folyt a verí­ték, este ráadásul még táncház is várta őket. Mivel ez utóbbi többnyire jócskán belenyúlt a másnapba, nem csoda, hogy az egyik közép-szlovákiai részt­vevő így vélekedett: „Az egész olyan, mint egy edzőbátorozás." Tény, hogy a nagyfödémesi tánctábor nem tarto­zik a nyaralás lezser formái közé. Össze sem lehet hasonlítani, mondjuk, egy egyhetes tengerparti lus­tálkodással a francia Riviérán. Sokan próbáltak rá­lépni a népzene rögös ösvényeire is, és ők sem könnyed cincogással, furulyázgatással múlatták napjaikat. Ennek köszönhetően a futballpálya mel­lett lakó nagyfödémesi polgárok beható ismerete­ket szerezhettek a népzene dallamvilágából. Mint a közeli presszó tulajdonosa fejcsóválva, de azért jó­indulatúan megjegyezte: „Nem is értem, hogyan bírják ennyiszer elismételni ugyanazt a dallamot." A falu lakosai egyébként igazán dicséretet érde­melnek türelmükért és elnéző megértésükért, amellyel immár harmadik éve kezelik a csendes­nek éppen nem mondható tábort. Az olyan kivéte­lek, mint amikor egy idősebb hölgy kövekkel do­bálta meg a tábortűz mellett lelkesen zenélőket, csak a szabályt erősítik. Különben sem voltak nagy kövek. Természetes dolog, hogy míg egye­sek mulatnak, másoknak kora reggel munkába kell menniük, de a kavicsok helyett talán elég lett volna egy-két meleg emberi szó. Az apró incidenstől eltekintve semmi sem za­varta a polgárok és a táborozók felhőtlen viszo­nyát. Ez mind a magyar, mind a szlovák lakosok­ra érvényes. Sőt szlovák nemzetiségű honfitársa­ink egy víg csoportja egyik este a táncházba is be­tévedt. Először duhaj, nem magyar nótákkal pró­bálták mulattatni a nagyérdemű közönséget (si­kertelenül), majd heves tapssal adóztak a kalota­szegi legényes előadóinak. Hasonló sikert arattak a gyimesi táncok is. Apropó, Gyimes. Az érdeklődőknek abban a ki­vételes szerencsében lehetett részük, hogy a gyime­si táncokat eredeti, máig élő formájukban láthatták. A Gyimesből érkezett táncosok völgyek közé zárt kicsiny falvaikban a mai napig megőrizték értékes tánckincsüket, s ezt őszinte örömmel és lelkesedés­sel igyekeztek megosztani mind a haladó, mind a kezdő táncosokkal. Ugyancsak felejthetetlen perce­ket szerzett a hallgatóságnak Netti Sándor, a híres kalotaszegi prímás is. Pál István, a régi, nagy dudá­sok egyik utolsó képviselője (képünkön) a hang­szerkészítés titkaival, az ősi dudakultúra dalaival, regéivel, babonáival szórakoztatta a hallgatóságot. Pista bácsi és a tábor legfiatalabb résztvevője között jó hetven év volt a korkülönbség... Sokan beszélnek manapság a népzene és a nép­tánc válságáról. Igaz: egyik is, másik is már csak néhány helyen él ősi, tiszta formájában. Ha nem lennének a szó jó értelmében vett megszállott em­berek, akik táncházakat, a nagyfödémesihez ha­sonló táborokat, találkozókat szerveznek, rövid időn belül feledésbe merülne az a csodálatos kincs, amelyet hosszú évszázadok csiszoltak mai formájára. Nem szabad, hogy ez a közös örökség, amelyben annyi nemzedék fájdalma, öröme csaló­dása, keserve, haragja tükröződik, végérvényesen feledésbe merüljön. Az emberi kultúra hatalmas palettáján ennek a kicsi foltnak is megvan a maga létjogosultsága. A táncházmozgalomnak köszönhetően már a legfiatalabb korosztályok körében is sok az ér­deklődő, de az sem ritkaság, hogy sokan idősebb korban kezdenek botladozni a táncmotívumok rengetegében. Az érdeklődés, a táborok állhatato­san vissza-visszatérő vendégeinek száma azt mu­tatja, hogy mégsem a pesszimistáknak lesz igazuk, akik évről évre megkondítják a vészharangot a né­pi kultúra fölött. Válság? Van, mint rendesen. Hála Istennek, van néptánc is. Még. TÓTH FERENC Az UJ SZO írta \ 45 éve A magyar vasmunkásoknak nem kell magyarázni, sőt ők magyarázzák nekem, hogy ez itt egy esztergapad, ez meg egy gyalupad. Jobbra-balra nézegetnek, mintha otthon lennének. És valóban ismerős gépek és szerszá­mok között mozognak, a munka zaja, üteme, hangja ugyanaz, mint az ott­honi gyárakban. Természetesen elis­merik, hogy a mi iparunk fejlettebb. Itt-ott kérdeznek valamit egy mun­kástól, aki készségesen válaszol. így ismerkedik meg egymással a szlovák és a magyar munkás a munka forrá­sánál. Az üzem látogatása után a Va­sasok énekkórusa fegyelmezett sor­rendben egységgé fejlődik, és az énekkórus hangja újra felzeng a gyár udvarában. A csehszlovák repülő-in­dulóval kezdik, majd a szlovák mun­kások unszolására folytatják a dalso­rozatot. És amíg a Vasasok énekel­nek és a munkásdal a magasba száll, addig kiragadok egy szlovák mun­kást a sűrű sorokból és megkérdezem tőle, mit szól, mi a véleménye a ma­gyar munkatársairól. 30 éve Kínában hosszabb ideig vendég­szerepeltünk. Éppen Pekingben vol­tunk, szabadnapos voltam, így elmen­tem várost nézni. A régi riksa-kulikat itt ma már kerékpáros riksák helyette­sítik. A forgalmas utcán megláttam egy ilyen szabad járművet. Megkér­deztem, mennyibe kerül egy fél órás út, aztán kifizettem a taksát, és a kínai legnagyobb meglepetésére - magam sem tudom, hogyan támadt ez az ötle­tem - felpattantam a kerékpár nyer­gébe, a pekingi jóembernek pedig in­tettem, üljön fel a „kuncsaft" számára elkészített ülésbe. Fél órás ilyen séta­kocsizást tettem a kínai főváros utcá­in. Abban a negyedben a riksások el­képedve nézték a hallatlan esetet, mi­re visszatértem az eredeti helyre, né­hány tucat kínai már ott várt - szinte ünnepelt. Különösen a riksázó „céh" képviselői körében szereztem nagy népszerűséget. 20 éve Sok további ténnyel szemléltethet­nénk még életszínvonalunk kedvező fejlődését. Szocialista rendszerünk­nek a kapitalista rendszer feletti fölé­nyét még szembetűnőbben kiemeli a tőkés világot érintő hosszan tartó vál­ság, amelynek terhei elsősorban a dol­gozókat sújtják. Elég figyelemmel kí­sérni a napi hírek pár soros mondatait ahhoz, hogy tudatosítsuk létbiztonsá­gunk szilárdságának jelentőségét. Idézzünk néhány hírt utóbbi napszá­maink napi krónikájából. A legutóbbi statiszikai adatok szerint Ausztriában júniusban tíz százalékkal volt maga­sabb a fogyasztói árak indexe, mint az előző év azonos időszakában. A japán gazdasági-tervezési hivatal közli, hogy az országban az árak a múlt év­hez viszonyítva 22 százalékkal emel­kedtek, s az utóbbi hónapokban min­den negyedik család kénytelen volt adósságokból élni, mivel havi kerese­téből nem tudta fedezni a legszüksé­gesebb kiadásokat sem. 5 éve A párt ebben az évben a XVIII. kongresszus előkészítésének idősza­kába lépett. Most fejeződtek be a párttagokkal és tagjelöltekkel folyta­tott beszélgetések, amelyek részei a pártalapszervezetek évzáró taggyűlé­sei előkészületeinek. Meggyőzően bizonyították, hogy mennyi minden függ most a kommunisták példamu­tatásán. Nekik semmilyen előjogaik nincsenek, egy kivételével: munka­teljesítményükkel, a pozitív irányú változások iránti érzékükkel megad­ni a hangot a többieknek. A beszélge­téseken minden tagot megkérdeztek arról, milyen a viszonya a nyilatkozat gondolataihoz. Mivel akarja ezeket támogatni. A Nové Mésto nad Metu­jí-i Stavostrojnál az állásfoglalások a termelési feladatokkal kapcsolatos egyéni szocialista kötelezettségválla­lásokkal végződtek. A beszélgetések sok értékes észrevétellel járultak hozzá nemcsak a pártszervezetek, hanem a felsőbb pártszervek munká­jához is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom