Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-04 / 180. szám, csütörtök

1994. AUGUSZTUS 4. ÚJ SZÓ KALEIDOSZKÓP 5 Helikopterrel - Bős fölött Pozsonyba (Folytatás az 1. oldalról) hez.-Úgy gondoljuk, jogos az a szlovák igény, hogy Magyarország ebben a szerződésben újból ismerje el a határok sérthetetlenségét, ugyanilyen jogos az a mindkét országban tapasztalható törekvés, miszerint a határok minél átjárhatóbbak legyenek. Ugyanilyen fontos és jogos törekvés, hogy ebben a szerződésben a két oszág vállaljon kölcsönösen kötelezettséget az egymás országában élő nemzeti kisebbségek jogainak szavatolására, gyakorlati érvényesítésére különböző európai dokumentumok és normák szellemében. Ez nem magyar vagy szlovák ügy, ez a térség stabilitásának az ügye, túlmutat a két ország kapcsolatain. Kapcsolatainkat javíthatják azok a szerződések, amelyeket holnap Pozsonyban szeretnénk aláírni. Ez a vízummentes utazásról szóló megállapodás, amelyre azért van szükség, mert Szlovákia önálló állam lett. Szeretnénk továbbá aláírni a kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodást, a toloncegyezményt, jegyzékváltás formájában pedig három új határátkelő megnyitásáról szeretnénk megállapodni, éspedig Letkés és Szalka, Pácin és Nagykövesd, valamint Sátoraljaújhely és Slovenské Nové Mesto között. Szorgalmazzuk, hogy közös bank jöjjön létre, amely fellendítheti a kereskedelmi forgalmat, a kölcsönös üzletek finanszírozását. Ezenkívül nyilván más fontos kérdésekről is szó lesz Pozsonyban. Ezt követően a külügyminiszter a jelenlévők kérdéseire válaszolt. ÚJ SZÓ: - Külügyminiszter úr, miért tartja fontosnak, hogy a szlovákiai magyarok és a magyarországi szlovákok politikai képviselői is részt vegyenek az alapszerződés kimunkálásában? - Ez nemcsak fontos, de elengedhetetlen, ugyanis az alapszerződésben az egyik kulcsfontosságú kérdés a kisebbségek jogi helyzetéhek a rendezése. Van egy lengyel mondás: semmit, róluk, nélkülük. Ez érvényes erre a helyzetre is, hiszen a kisebbségek helyzetéről, jogainak elismeréséről, garantálásáról és gyakorlati érvényesítéséről úgy nem tud tárgyalni a két kormány, a két kormányfő, hogy ne ismernék a kisebbségek véleményét és azt nem veszik figyelembe. A magyar kormánynak tudnia kell, hogy a szlovákiai magyar pártok, szervezetek miként gondolkodnak helyzetükről, jogaikról és ugyanígy tudnunk kell: a magyarországi szlovákok hogyan gondolkodnak saját helyzetükről, jogaikról. Mindez szükséges a tárgyalási pozíciók kialakításához. Az olyan alapszerződésnek, amely nem veszi figyelembe a nemzeti kisebbségek helyzetét, igényeit, nincs semmi értelme. PRAVDA: - Némely szlovákiai magyar politikusnak az a véleménye, hogy már az alapszerződésben rögzítsék, hogy miként kell rendezni a nemzetiségi kérdést, autonómiával vagy más módon. Véleménye szerint mit tartalmazzon ez a kölcsönös kötelezettségvállalás? - Elvben kétféle megoldásra van lehetőség. Az egyik szerint hivatkozni lehet az ismert nemzetközi dokumentumokra. A másik lehetőség szerint a dokumentumok szellemében és ezek meghatározásával konkretizálni a kisebbségek jogát, az előrelépés módozatait. Én az utóbbi tűnik föl nekem, hogy az új magyar kormány a szlovák féllel való újabb tárgyalása során bizonyos mértékben sorrendet változtatott. Előtérbe került a bősi kérdés ideiglenes rendezése, viszont mintha az alapSzerződés ügye kissé hátrább került volna, vagyis az aláírással csak a szlovákiai választások után számolnak. Helytálló ez a véleményem, miniszter út? - Én úgy gondolom, hogy a bősi kérdés és az alapszerződés ügye nem hasonlítható össze. Bős ugyanis olyan konkrét kérdés, melynek műszaki, gazdasági, ökológiai, hajózási és más szempontjai vannak. Ezek megoldásában egyaránt szerepelnek sürgős és hosszabb távú elemek. A Szigetköz vízpótlása égető kérdés, mert minden nappal közelebb kerülünk az ökológiai katasztmegoldást látom jobbnak, mert a kisebbségek számára megnyugtató, ha az alapszerződés konkrét megoldási javaslatokat tartalmaz, amely ellenőrizhető és számonkérhető. A határok sérthetetlensége és a kisebbségek jogi helyzete egyformán kiemelkedő jelentőségű, ám ezeket nem lehet mechanikusan összekapcsolni. A határok sérthetetlenségének a kinyilvánítása egyszeri aktus, viszont a kisebbségek jogainak a biztosítása nem csupán egy deklaráció kérdése, ugyanis ezeknek a jogoknak az elismeréséről, alkotmányos garanciájáról és gyakorlati érvényesítéséről van szó, tehát számos olyan gyakorlati részletkérdést kell figyelembe vennünk, amelyre működőképes megoldást kell találnunk, különben az elvi nyilatkozatok semmit sem érnek. NÁRODNÁ OBRODA: - Úgy (

M é ry Gábor felvételei) rófához. Az alapszerződés más jellegű ügy. Ez olyan hosszú távú keretet nyújt, melyen belül a két ország közötti, más-más hangsúllyal jelentkező gondok, viták megoldását is elősegíti, és más bizalomerősítő 'lépésekre, megállapodásokra is lehetőséget teremt. Arra is, hogy a kisebbségi kérdés a jogi garanciák megteremtése után többet ne terhelje a két ország viszonyát, a térség stabilitását. Ezért nem lehet, sőt nem is szükséges Bőst és az alapszerződés ügyét fontossági sorrendbe állítani. Mindkettő a maga szintjén nagyon fontos. Ami pedig az alapszerződés aláírásának az időpontját illeti, azt egyedül a tárgyalások menete, a kölcsönös politikai akarat határozza meg. Akkor írjuk alá a szerződést, ha elkészül egy olyan megállapodás, amely mindkét fél számára elfogadható. SZLOVÁK TELEVÍZIÓ: Bőssel kapcsolatban mintha nem lenne egységes a magyar kormány. Másként nyilatkozott ön, 'miután találkozott a szigetközi polgármesterekkel, s más véleményen volt Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter a Duna Körrel és más környezetvédőkkel való találkozása után. - Ez így természetes. A Duna Valóban nemcsak a szigetközieké, de őket közvetlenül érinti a mai megoldatlan helyzet. A környezetvédők érthetően más szempontokat vetnek föl, ezeket is meg kell fontolnunk. A lényeg, hogy politikai okokból egyetlenegy lényeges véleményt sem nyomjanak el, miként a múltban többször. A csötörtöki kormányülésen egyeztetjük a pozsonyi tárgyalások előtti véleményünket, a döntő nyilvánvalóan a szigetközi ökológiai katasztrófa megakadályozása és olyan intézkedések megakadályozása, amely más területeken válthatna ki hasonló negatív hatásokat. SZLOVÁK RÁDiÓ: - Nem tart a magyar kormány Bőssel kapcsolatban ellenzéki tüntetésektől? - A kormány dolga, hogy az alapos szakértői elemzések és az érintettek véleményének a mélyreható elemzése után megnyugtató döntést hozzon, s ezt terjessze a parlament elé. Esetleg a szervezők kreálhatnak politikai ügyet Bősből. A zöld mozgalmak valóban őszintén féltik a Dunát, tehát nem feltétlenül azért vonulnak ki, hogy a jelenlegi kormánnyal szemben politikai demonstrációban vegyenek részt. Mindezek az esetleges utcai tüntetések sem tarthatják vissza a kormányt a legjobb meggyőződése szerinti helyes döntéstől. TA SR SZLOVÁK HÍRÜGYNÖKSÉG: - Elég sokat beszéltünk Bősről; az alapszerződésről, á kisebbségek jogairól, másról viszont kevesebbel. Az új magyar kormány milyen területen lát lehetőséget a szlovák-magyar kapcsolatok élénkítésében? - Leggyorsabban szerintünk gazdasági téren lehet előbbre lépni, ez kölcsönös érdekünk. Ma elfogadhatatlanul alacsony a két ország részesedése egymás külkereskedelmében, a magyar export Szlovákiába fele a szlovák kivitelnek Magyarországra. Segíthet a javulásban a négy visegrádi ország kereskedelmi megállapodása. Közös érdekünk a közlekedési és a telekommunikációs hálózat fejlesztése, az egyes régiók sokoldalú együttműködése. A népzene rögös ösvényei Nagyfödémesen Akár egy edzőtábor... Nagyfödémes immár harmadszor adott otthont az országos néptánc-, illetve népzenei tábornak. A tavalyihoz képest valamivel kevesebb sátor tarkállott a futballpálya melletti füves területen, és mintha az esti táncházak légköréből is hiányzott volna valami, de végül mégiscsak kialakult az a bizonyos utánozhatatlan „nagyfödémesi" hangulat. A táncoktatók - szokásukhoz híven - a lehető legtöbbet igyekeztek átadni tudásukból, s ez nem csekély fizikai megterhelést jelentett a résztvevőknek. A táborlakók homlokáról már az oktatás első néhány percében patakokban folyt a veríték, este ráadásul még táncház is várta őket. Mivel ez utóbbi többnyire jócskán belenyúlt a másnapba, nem csoda, hogy az egyik közép-szlovákiai résztvevő így vélekedett: „Az egész olyan, mint egy edzőbátorozás." Tény, hogy a nagyfödémesi tánctábor nem tartozik a nyaralás lezser formái közé. Össze sem lehet hasonlítani, mondjuk, egy egyhetes tengerparti lustálkodással a francia Riviérán. Sokan próbáltak rálépni a népzene rögös ösvényeire is, és ők sem könnyed cincogással, furulyázgatással múlatták napjaikat. Ennek köszönhetően a futballpálya mellett lakó nagyfödémesi polgárok beható ismereteket szerezhettek a népzene dallamvilágából. Mint a közeli presszó tulajdonosa fejcsóválva, de azért jóindulatúan megjegyezte: „Nem is értem, hogyan bírják ennyiszer elismételni ugyanazt a dallamot." A falu lakosai egyébként igazán dicséretet érdemelnek türelmükért és elnéző megértésükért, amellyel immár harmadik éve kezelik a csendesnek éppen nem mondható tábort. Az olyan kivételek, mint amikor egy idősebb hölgy kövekkel dobálta meg a tábortűz mellett lelkesen zenélőket, csak a szabályt erősítik. Különben sem voltak nagy kövek. Természetes dolog, hogy míg egyesek mulatnak, másoknak kora reggel munkába kell menniük, de a kavicsok helyett talán elég lett volna egy-két meleg emberi szó. Az apró incidenstől eltekintve semmi sem zavarta a polgárok és a táborozók felhőtlen viszonyát. Ez mind a magyar, mind a szlovák lakosokra érvényes. Sőt szlovák nemzetiségű honfitársaink egy víg csoportja egyik este a táncházba is betévedt. Először duhaj, nem magyar nótákkal próbálták mulattatni a nagyérdemű közönséget (sikertelenül), majd heves tapssal adóztak a kalotaszegi legényes előadóinak. Hasonló sikert arattak a gyimesi táncok is. Apropó, Gyimes. Az érdeklődőknek abban a kivételes szerencsében lehetett részük, hogy a gyimesi táncokat eredeti, máig élő formájukban láthatták. A Gyimesből érkezett táncosok völgyek közé zárt kicsiny falvaikban a mai napig megőrizték értékes tánckincsüket, s ezt őszinte örömmel és lelkesedéssel igyekeztek megosztani mind a haladó, mind a kezdő táncosokkal. Ugyancsak felejthetetlen perceket szerzett a hallgatóságnak Netti Sándor, a híres kalotaszegi prímás is. Pál István, a régi, nagy dudások egyik utolsó képviselője (képünkön) a hangszerkészítés titkaival, az ősi dudakultúra dalaival, regéivel, babonáival szórakoztatta a hallgatóságot. Pista bácsi és a tábor legfiatalabb résztvevője között jó hetven év volt a korkülönbség... Sokan beszélnek manapság a népzene és a néptánc válságáról. Igaz: egyik is, másik is már csak néhány helyen él ősi, tiszta formájában. Ha nem lennének a szó jó értelmében vett megszállott emberek, akik táncházakat, a nagyfödémesihez hasonló táborokat, találkozókat szerveznek, rövid időn belül feledésbe merülne az a csodálatos kincs, amelyet hosszú évszázadok csiszoltak mai formájára. Nem szabad, hogy ez a közös örökség, amelyben annyi nemzedék fájdalma, öröme csalódása, keserve, haragja tükröződik, végérvényesen feledésbe merüljön. Az emberi kultúra hatalmas palettáján ennek a kicsi foltnak is megvan a maga létjogosultsága. A táncházmozgalomnak köszönhetően már a legfiatalabb korosztályok körében is sok az érdeklődő, de az sem ritkaság, hogy sokan idősebb korban kezdenek botladozni a táncmotívumok rengetegében. Az érdeklődés, a táborok állhatatosan vissza-visszatérő vendégeinek száma azt mutatja, hogy mégsem a pesszimistáknak lesz igazuk, akik évről évre megkondítják a vészharangot a népi kultúra fölött. Válság? Van, mint rendesen. Hála Istennek, van néptánc is. Még. TÓTH FERENC Az UJ SZO írta \ 45 éve A magyar vasmunkásoknak nem kell magyarázni, sőt ők magyarázzák nekem, hogy ez itt egy esztergapad, ez meg egy gyalupad. Jobbra-balra nézegetnek, mintha otthon lennének. És valóban ismerős gépek és szerszámok között mozognak, a munka zaja, üteme, hangja ugyanaz, mint az otthoni gyárakban. Természetesen elismerik, hogy a mi iparunk fejlettebb. Itt-ott kérdeznek valamit egy munkástól, aki készségesen válaszol. így ismerkedik meg egymással a szlovák és a magyar munkás a munka forrásánál. Az üzem látogatása után a Vasasok énekkórusa fegyelmezett sorrendben egységgé fejlődik, és az énekkórus hangja újra felzeng a gyár udvarában. A csehszlovák repülő-indulóval kezdik, majd a szlovák munkások unszolására folytatják a dalsorozatot. És amíg a Vasasok énekelnek és a munkásdal a magasba száll, addig kiragadok egy szlovák munkást a sűrű sorokból és megkérdezem tőle, mit szól, mi a véleménye a magyar munkatársairól. 30 éve Kínában hosszabb ideig vendégszerepeltünk. Éppen Pekingben voltunk, szabadnapos voltam, így elmentem várost nézni. A régi riksa-kulikat itt ma már kerékpáros riksák helyettesítik. A forgalmas utcán megláttam egy ilyen szabad járművet. Megkérdeztem, mennyibe kerül egy fél órás út, aztán kifizettem a taksát, és a kínai legnagyobb meglepetésére - magam sem tudom, hogyan támadt ez az ötletem - felpattantam a kerékpár nyergébe, a pekingi jóembernek pedig intettem, üljön fel a „kuncsaft" számára elkészített ülésbe. Fél órás ilyen sétakocsizást tettem a kínai főváros utcáin. Abban a negyedben a riksások elképedve nézték a hallatlan esetet, mire visszatértem az eredeti helyre, néhány tucat kínai már ott várt - szinte ünnepelt. Különösen a riksázó „céh" képviselői körében szereztem nagy népszerűséget. 20 éve Sok további ténnyel szemléltethetnénk még életszínvonalunk kedvező fejlődését. Szocialista rendszerünknek a kapitalista rendszer feletti fölényét még szembetűnőbben kiemeli a tőkés világot érintő hosszan tartó válság, amelynek terhei elsősorban a dolgozókat sújtják. Elég figyelemmel kísérni a napi hírek pár soros mondatait ahhoz, hogy tudatosítsuk létbiztonságunk szilárdságának jelentőségét. Idézzünk néhány hírt utóbbi napszámaink napi krónikájából. A legutóbbi statiszikai adatok szerint Ausztriában júniusban tíz százalékkal volt magasabb a fogyasztói árak indexe, mint az előző év azonos időszakában. A japán gazdasági-tervezési hivatal közli, hogy az országban az árak a múlt évhez viszonyítva 22 százalékkal emelkedtek, s az utóbbi hónapokban minden negyedik család kénytelen volt adósságokból élni, mivel havi keresetéből nem tudta fedezni a legszükségesebb kiadásokat sem. 5 éve A párt ebben az évben a XVIII. kongresszus előkészítésének időszakába lépett. Most fejeződtek be a párttagokkal és tagjelöltekkel folytatott beszélgetések, amelyek részei a pártalapszervezetek évzáró taggyűlései előkészületeinek. Meggyőzően bizonyították, hogy mennyi minden függ most a kommunisták példamutatásán. Nekik semmilyen előjogaik nincsenek, egy kivételével: munkateljesítményükkel, a pozitív irányú változások iránti érzékükkel megadni a hangot a többieknek. A beszélgetéseken minden tagot megkérdeztek arról, milyen a viszonya a nyilatkozat gondolataihoz. Mivel akarja ezeket támogatni. A Nové Mésto nad Metují-i Stavostrojnál az állásfoglalások a termelési feladatokkal kapcsolatos egyéni szocialista kötelezettségvállalásokkal végződtek. A beszélgetések sok értékes észrevétellel járultak hozzá nemcsak a pártszervezetek, hanem a felsőbb pártszervek munkájához is.