Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-31 / 202. szám, szerda

1994. AUGUSZTUS 31. ÚJ SZÓ POLITIKAI HIRDETÉS 7 BALOLDAL A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS 50. ÉVFORDULÓJA EDUARD BÁRÁNY KÉPVISELŐ FELSZÓLALÁSA A PARLAMENTI VITÁBAN A SZNF ÁLLAMÜNNEPPÉ VALÓ NYILVÁNÍTÁSA ALKALMÁBÓL Ä szlovák nemzeti felkelés azon időszakokhoz tartozik, amikor a szlovákok Szlovákia nemzeti, állami érdekeiért harcoltak és ugyanakkor részévé váltak a humanista és demokratikus Európának. A szlovák nemzeti felkeléssel, mint ez itt ma már nemegyszer elhangzott, Szlovákia bekapcsolódott a győztes szövetségesek táborába és lehetővé vált, hogy előnyösebb helyzetből lépjen a megújult Csehszlovákiába, mint ez München előtt volt. Ezzel a tettel magára irányította a világ figyelmét. 1944. augusztus 29-én a szlovák nemzet világos nemet mondott a fasiszta rendszernek és belépett a demokratikus Európába. Sok nemzet fiai vettek részt a harcokban - a fasizmus elleni harc Szlovákiában összekötötte a volt Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok polgárait. Nagy jeleritőséget tulajdonítok azon nemzetek rész. .vételének, amelyek kormányai megmaradtak Németország vazallusainak, valamint a németek részvételének. Ezek a felkelésben kétszeres hősiességről tettek tanúbizonyságot. Ugyanez elmondható a magyarokról is. Engedjék meg, hogy reagáljak az itt lezajlott vitára. Nem tartom helyénvalónak, hogy a szlovák állani „gazdasági sikereit" mint érvet hozzák fel a szlovák nemzeti felkelés ellen. Olyan rendszerről volt ugyanis szó, amely faji okokból több tízezer állampolgárát küldte a halálba. Engedtessék meg nekem, hogy emlékeztessem Önöket: ez a felkelés a háború után akkor volt államünnep, amikor Szlovákiában demokratizálódási folyamatok valósultak meg, azaz közvetlenül a háború után- és a hatvanas évek végén. Hagyatékát tehát összefogó kapocsként és nem megosztó erőként kell értékelni. A fasizmus elleni harc nem Szlovákia felosztásának alapja, hanem a humanizmusért való összefogásé. A szlovák nemzeti felkelés újkori történelmünk legjelentősebb szimbóluma. Ezért írtam alá azt a törvényjavaslatot, amely augusztus 29-ét a Szlovák Köztársaság államünnepévé nyilvánítja. A MEZOGAZDASAG AD KENYERET A SZLOVÁKIAI MAGYAROKNAK Már két éve érik bennem a gondolat leírni azokat az észrevételeket, tapasztalatokat, amelyekre a transzformáció során tettem szert. Mondanivalómat egy mondatban úgy foglalhatom össze, hogy rendkívül diszkriminatívnak tartom a szövetkezetek transzformációs törvényét. Ennek több oka van: 1. Helytelen volt az 50 százalékos, 30 százalékos és 20 százalékos elosztási elv alkalmazása. Gondolom nem szükséges erről bővebben írnom, hiszen majdnem mindenki ismeri a törvényt. Tény az, hogy ennek a rendelkezésnek következtében azok a tagok, akik egész életükön keresztül a szó szoros értelmében robotoltak a mezőgazdaságban - kezdetben éhbérért - az elosztandó vagyonból csak 20 százalékban részesülhetnek. Ezzel függ össze az az igazságtalanság is, hogy míg a föld és a leltár jogutódlása szinte természetes (a földtörvényből ered), addig a már elhalt dolgozó szövetkezeti tagok utódaira ez a jogutódlás (a 20 százalékra) nem vonatkozik. 2. Mivel hihetetlenül kevés időt adtak ä szövetkezeteknek a transzformációs tervezet kidolgozására, nem volt idő alaposan áttanulmányozni a régi iratokat, nem volt idő a szövetkezetek megalakulásakor bevitt leltári értékék kikeresésére. így a szövetkezetek zöme a hektárnormatívát választotta alapul, s így azok (és ezek vannak többségben) óriási előnyre tettek szert, akik soha nem dolgoztak a földjükön. Semmilyen állatuk vagy szerszámuk nem lévén, utódaik most jogtalan haszonhoz jutottak azokkal szemben, akik bérelt földön gazdálkodtak, egy tehénkével vágy más ál-, lattal rendelkeztek, de értékük nem haladta meg a most meghatározott határértéket (30 000). Ezeknek nincs kiszámított vagyonértékük, bár a szövetkezet megalakulásakor beadták mindenüket, amilyük csak volt, dolgoztak nyugdíjaztatásukig. Mivel a törvény által megszabott időben már nem éltek, utódaiknak nem jár semmi sem. 3. További igazságtalanságnak tartom az ún. výmeres (kiutalásos) földtulajdonosok vagyonértékének elismerését. Köztudott, hogy az áttelepültek zöme nem fizette meg a neki juttatott föld árát többek között azért, mert közben sor került a szövetkezetesítésre. Eltelt negyven év és az értékek változásával most - ha a Matica slovenská felhívására kifizették azt a nevetséges 20-25 000 koronát a 10 ha földért, bár ma egy hektár föld átlagos ára 100 000 Sk, és teljesítették a további feltételeket - megilleti őket a vagyonrész. Hát igazságos ez? Ezzel kapcsolatban a legnagyobb problémát az okozza mind a mai napig, hogy ki tudja milyen okból, de a legtöbb kiutalás (výmer) hibásan van kiállítva, és így gyakori, hogy egy-egy parcellának két tulajdonosa van. Sőt, olyati parcellák is szerepelnek bennük, amelyek nem léteznek. Vannak olyan kimutatások is, amit az akkori járási nemzeti bizottságok állítottak ki már jóval az 50-es évek után. Ezek szintén problémát okoznak. Pontatlanok, olyan földekhez jutatták az embereket, amelyeket nem konfiskáltak, s ki tudja, meg lettek-e fizetve. Úgy érzem, az lenne az igazságos, ha a ki nem fizetett „výmeres" földtulajdonosok tulajdonjoga csak akkor lenne elismerve, ha már kifizették a földet. Ha nem, akkor a transzformációba igazságtalanul vannak besorolva. 4. További gondot okoz a vagyonrészek kikérésének kérdése. Kiderült ugyanis, hogy - miután előkerestük a volt szövetkezet régi dokumentumait - a legtöbb esetben a tagoknak fokozatosan meg volt fizetve a bevitt leltár egészen a 70-es évekig minden évben egy bizonyos összeg. Ez azonban a polgárokat nem zavarta és kihasználva a törvény időbeli nyomását a szövetkezetekre kérték .állítólagos vagyonrészük kiadatását. Erre több esetben sor is került, mert a kifizetések tényét a szövetkezetek csak utólag fedezték fel. ' ' Ha ezt el is ismerjük, a törvény arról nem ír, hogy az így megmaradt vagyon hova kerül és mi lesz a szövetkezetekkel hét év (most riiár öt év) múlva és mi lesz az ott dolgozó emberekkel, ha mindenkinek ki kell adni a részét. 5. A törvény értelmében annak, aki a földje után járó vagyonrész kikérésére jogosult, magángazdálkodó földművesnek kell lennie. Ezt helyesnek tartom, de sajnos egyesek kijátsszák a törvényt, mivel hiányzik a kellő ellenőrzés. Ezek az emberek 150 koronáért kiváltják az enge-délyt, kikérik vagyonrészüket, de a földön nem gazdálkodnak, s esetleg két hónap elteltével az engedélyt visszaadják. A vagyonrészek kiadási kötelezettségének következtében a szövet-' kezetek lassan, de biztosan szétforgácsolódnak, szétesnek, s helyettük új gazdálkodók nem lépnek. Ez veszélyezteti Szlovákia élelmiszerellátását. 6. További óriási probléma a földtulajdon rendezése. A legtöbb jogosult személy a már elhalt szülők és nagyszülők földjét jelentette be a transzformációba. Nem tartom valószínűnek, hogy tulajdonviszonyaikat 1995-ig rendezni tudják. S ha ez így lesz, akkor pontosan ezek a kisemberek esnek ki a transzformációból. • Egyszóval, talán nincs is olyan területe a törvénynek, amelyet ne lehetne kifogásolni. Látszik, hogy cseh körülményekre szabták és egyértelműen a szövetkezetek tönkretétele, likvidálása volt a fő cél. Minden elismerésem a DBP képviselőié, akik annak idején nemmel szavaztak erre a törvényre. Mivel a szlovákiai ' magyarok többsége a mezőgazdaságban, a, szövetkezetekben dolgozik, egyértelművé válik, hogy a párt képviselői nemleges sza-vazatukkal a magyarok érdekeit is védték. (R.M.) Heti kérdésünk: A népszavazás ellenzői azt állítják, hogy már feleslegessé vált, mivel a Nemzeti Tanács elfogadta a privatizációban felhasznált pénzek eredetének a megállapításáról szóió törvényt. Igaz ez az állítás? Vajon elégséges-e ez a törvény arra, hogy gátat vessünk a piszkos pénzek mosásának? Ľubomír Fogaš, az SZK NT képviselője válaszok nek el ill. vesznek ki a bankokból, nagyobb összegekéit vásárolnak értékpapírokat, ingatlanokat vagy egyéb értékeket. Itt természetesen felmerül a kérdés, tiogy milyen összegen felül lesz szükség a személyek azonosítására. Ezt a kérdést viszont csak politikai megegyezés alapján lehet megoldani és figyelembe kell venni az Európa Tanács ajánlását is. Be kell vezetni továbbá a pénzpiac és tőkepiac intézményeinek azon kötelezettségét. hogy jelentsék a megfelelő szervnek,. ha a pénzmosás gyanúja merül fel. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ilyen esetekre ki kell alakítani a vizsgálati szervek rugalmas működésének és közbelépésének . téltételeit. , Ezek a problémák nagyon érzékenyen érinthetik a lakosságot, mivel a bankbetétek anonimitásának korlátozásával függnek össze. Mi azonban úgy látjuk, hogy ilyen törvényre, ill. törvényekre nagy szükség van, mivel ha gazdaságunk a piszkos pénzekre épiilne! és a gazdasági hatalom olyan emberek kezébe kerülne, akiknek pénzük, vagyonuk törvénytelen forrásból ered, akkor nem érezhetné magát biztonságban egyetlen becsületes állampolgár sem. Ezek az emberek ugyanis előbb-utóbb közvetve vagy közvetlenül megkaparintanák a politikai hatalmat is és saját társadalomellenes érdekeik szolgálatába állítanák. A DBP nem most kezdett foglalkozni ezžel a kérdéssel. Éppen ezért látjuk és tudjuk, hogy a megoldás nem olyan egyszerű, mint azt azok képzelik vagy szeretnék, akik a népszavazás ellen vannak. Ha a népszavazás eredménye pozitív lesz, akkor a kormány nem maradhat meg csak a részmegoldásoknál. Végre kötelezve lesz arra, hogy komplex mödon és teljes terjedelmében oldja meg ezt a problémát. Az elfogadott törvény csak azt irányozza elő, hogy a privatizációba bekapcsolódó személyek egy becsületbeli nyilatkozatban, amelyhez további dokumentumokat csatolnak, erősítsék meg, hogy pénzük tiszta forrásból ered. Fontos előrelépésről van szó, de ha megrekednénk ezen a szinten, akkor nem oldódnának meg azok a problémák, amelyek a piszkos pénzek mosásával függnek össze. Éppen ezért a népszavazás nem vált feleslegessé, mivel ez a törvény önmagában nem oldja meg á törvénytelenül szerzett pénzek legalizálásának problémáját. További törvényekre, ill. törvénymódosításokra van szükség. Többek között biztosítani kell a pénz- és tőkepiac ellenőrzését. azt, hogy követni lehessen a pénzek és értékpapírok mozgását. A piszkos pénzek mosására ugyanis nemcsak a privatizációban kerül sor, hanem általában a pénzpiacon és a tőkepiacon. Szükség van egy olyan törvényre is. amelyet már Magyarországon és más országokban is elfogadtak, s amely lehetővé teszi azon személyek azonosítását, akik nagyobb összegeket helyezPolgármesterarckép VRÁBEL VENDEL, IMELY POLGÁRMESTERE ímely a Komáromi járás körülbelül2300 lakosúfaluja. A lakosság 52 százaléka magyar; 47 százaléka, pedig szlovák nemzetiségű. A szerencsésebb községek közé tartozik, mivel szövetkezete nyereséggel zárta az 1993-as évet és, mint megtudtuk, sikerült elérnie - kevesebb dolgozó alkalmazása mellett - az 1989 évi termelési szintet. így teljesíthette kötelezettségeit a faluval szemben. A szövetkezet azon kevés vállalatok közétartozik, athely megfizette az adót. Vajon ez hogyan tükröződött a község, a polgármester tevékenységének eredményeiben ? - Bátran állíthatom, hogy mindazt, amit négy évvel ezelőtt beterveztünk, sikerült megvalósítani. Befejeztük a vízvezetéket, és bevezettük a vizet a temetőbe, is, felépítettük a halottasházat, kibővítettük és újjáépítettük a sportszervezet öltözőjét, megjavítottuk az óvoda tetejét.. Közösen a református egyházközséggel sikerült 160 méteren új kerítést építenünk a temető mellett és a református lelkész számára biztosítottunk két helyiséget. Szeptemberben kezdjük el az új halottásházunk építését. A falu büszkesége a kábeltelevízió., A múlt évben 396 családi házba vezettük be, s az idén további 33-ba kötjük be.. Már elkészült a helyi TV-stúdió is. s karácsonykor és húsvétkor megtartjuk a próbaadásokat. * Ennyi év tapasztalata után miben látja a község fő problémáit, mire lenne Ön szerint szüksége a lakosságnak? - A falunak van egészségügyi központja, ahol a fogorvos és a körzeti orvos naponta rendel, de nincs patikája. Ha .visszakapnánk az óvoda épületé:, akkor megoldhatnánk ezt ,a problémát is. Szükség van továbbá a villanyvezeték rekonstrukciójára, a villanyoszlopok cseréjére, valamint a katolikus temető kerítésének és az utaknak a felújítására. Ha sikerülne megépíteni a szennyvíztisztító-állomást, amihez már elkészült a kivitelezési terv, akkor ökológiai problémáink harminc százaléka megoldódna, Legnagyobb álmunk azonban az, hogy a Nyitra folyó újra élő legyen. Ehhez viszont amt van szükség, hogy több víz kerüljön a folyóba... * Mire büszke a leginkább? - Munkánk eredményei mellett elsősorban arra, hogy jó az együttműködés a polgármester és a helyi önkormányzat képviselői között. Magyar és szlovák közös erővel keresi a problémák megoldásának a kulcsát. Nem mondom, hogy nem szoktunk vitatkozni, de ez is hozzátartozik az optimális megoldások kereséséhez. Községünkben jól működik a CSEMADOK alapszervezete, melynek énekkara az egész környéken ismert. Tűzoltószervezetünk járási méretben az első helyen végzett. Megújult a Vöröskereszt alapszervezetének munkája is, jelenleg a községben 31 véradót tartunk számon, sportegyesületünk is ak-tív tevékenységet folytat, s a Vadászok Szövetsége sem marad le mögötte. A kinológiai kör tevékenységére is megteremtettük a feltételeket. Nyugdíjasaink minden évben megemlékeznek a hatvanévesekről és megtartják az ezüst- ill. aranylakodalmakat. Igazán megérdemlik, hogy az elkövetkezendő időszakban a visszakapott kocsma rekonstrukciója után berendezzünk nekik egy nyugdíjasklubot. Minden évben van valami nagyobb esemény a faluban. A múlt évben nálunk rendezték meg a tűzoltók járási versenyét, ez év nyarán pedig a környező falvák énekkarainak fesztiválját. * Polgármester úr. Ön szlovák nemzetiségű egy olyan községben, ahol többségben vannak a magyarok. Mivel magyarázza,. hogy éppen Önt választották polgármesterüknek? - Ezt tőlük kérdezze... A titok nyitja talán abban rejlik, hogy nem teszek különbségét ember és ember között, minden becsületes lakost egyformán tisztelek, minden ember egyformán fontos a számomra. Vrábel Vendel összejövetelén a hatvanévesek