Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-03 / 179. szám, szerda

SZÜLŐFÖLD •UÍSZOÚJ SZÓ' 1994. AUGUSZTUS 2. (Új Szó-tudósítás) Az EGYÜTTÉLÉS parlamenti képviselői megszavazzák a privatizációban felhasznált pénzek ellenőrzését célzó kormányelőterjesztést - jelentette ki a mozgalom tegnapi sajtótájékoztatóján Fehér Miklós. A képviselő hosszan elemezte a törvénytervezet előnyeit és hiányosságait, s negatívan értékelte, hogy csak most kerül a törvényhozás elé. Mint ismeretes, a törvényhozás a Demokratikus Baloldal Pártja képvir selőinek köszönhetően megszavazta azt a határozatot, hogy az államfő - lehetőleg a parlamenti választások idejére - írjon ki népszavazást arról, hogy akar-e a lakosság olyan jogszabályt, amely lehetővé tenné a privatizációban felhasználható pénzek eredetének kivizsgálását. A parlamenti igen az államfőre nézve kötelező, tehát Michal Kováénak augusztus tizedikéig kell(ene) kiírnia a népszavazást. Ám a kormánykoalíció a referendumot kidobott pénznek tartja, ezért a népszavazást megelőzendő, önálló törvénytervezettel rukkolt elő. Az Együttélés tegnapi sajtótájékoztatóján megtudtuk: a rendkívüli parlamenti ülés összehívásáról a kormánykoalíció mai tanácsán születik döntés. (gágyor) A ROMA POLGÁRI KEZDEMÉNYEZÉS (ROI) elnöke, Ján Kompul a négy roma pártot tömörítő Roma Tömb tegnapi sajtóértekezletén kijelentette: - Nem igaz, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom egymillió koronát és egy gépkocsit ajánlott volna a választásokra a romáknak, ellenben a kulisszák mögött azt beszélik, hogy elhangzott egy ajánlat 2,8 millió koronáról, három gépkocsiról és hitelkártyákról, de nem a DSZM-től, és hem a Roma Tömb számára. Az. ajánlatot állítólag a roma tömörülésből kivált, és a romák által el nem ismert Roma Kongresszus képviselője kapta. Arra a kérdésre, ki tette az ajánlatot, a ROI elnöke azt felelte, hogy a Demokratikus Unió ajánlott fel a romáknak helyet a választási listáján. Kompuš elmondta, a sajtóban megjelent hírekből mindössze annyi igaz, hogy a roma tömörülés ötvenezer korona kölcsönt kapott a DSZM-től az országos roma kongresszus megrendezésére, és igaz, hogy kaptak egy gépkocsit, de szintén csak kölcsön. A romák a DSZM-hez hasonlóan más pártokkal, például a Demokratikus Baloldal Pártjával, az Együttéléssel, az MKDM-mel, a Kereszténydemokrata Mozgalommal, a Szlovák Nemzeti Párttal és a Dolgozók Pártjával is tárgyaltak arról, hogy a romáknak helyet biztosítanának a listájukon, de a roma vezetők szerint mindenütt elutasító választ kaptak. -A legtisztességesebbek a DSZM képviselői voltak, akik kerek perec kijelentették, hogy nem adnak helyet a listájukon, viszont megkaptuk tőlük a már említett kölcsönt, amit a választások után természetesen Visszafizetünk. A ROI elnöke egyebek mellett azt is elmondta, hogy az Együttéléssel folytatott tárgyalásokon a roma tömb képviselői olyan feltételt szabtak, hogy mivel Szlovákiában 450 ezer roma és 550 ezer magyar él, az Együttélés választási listáján a második, a negyedik, a hatodik stb. helyet roma jelölt kapja. Azt is elmondták, felhívják a magyarul beszélő romákat is, hogy a roma jelöltekre szavazzanak, inert a magyar pártok a táblatörvénnyel és a nevek írásával foglalkoztak, ami nem a romák problémája. A Roma Tömbben tömörülő pártok a Roma Polgári Kezdeményezés, a Roma Integráció Pártja, a Roma Polgári Kezdeményezés Uniója, valamint a Romák Szociáldemokrata Pártja programjában a roma lakosság törvényes védelmét, a fajgyűlölő és fasiszta romaellenes bűntettek szigorú megbüntetését, a roma kultúra és oktatás állami támogatását, a romák munkanélküliségi arányának csökkenését tűzték ki célul. Programjukban szerepel az-is, hogy a roma települések önálló közigazgatási jogot szerezzenek és községi hivatallal rendelkezzenek. (gaál) Angliába kéne menni... A komáromi ifj. Oláh György főiskolás diákként, azzal a kéréssel kereste meg szerkesztőségünket, hogy lehetőségünkhez mérten segítsük külföldi továbbtanulását. Szlovákiából egyedül ő nyert felvételt- ez év őszétől- a világ egyik legismertebb közgazdaságtudományi egyetemére, a London Seool of Economics-ra, de a kötelező tandíjat, illetve az egyéves ott-tartózkodáshoz szükséges, összességében mintegy 850 ezer koronányi pénzösszeget önerőből képtelen előteremteni. Őszintén reméljük, hogy olvasóink között akadnak majd olyanok, akik anyagiakkal vagy értékes információkkal segítik elő a továbbtanulását. - A Komáromi Magyar Tan nyelvű Gimnáziumban érettségiztem, 1990ben. Mivel mindvégig tiszta egyes voltam, felvételi nélkül bekerültem a pozsonyi kereskedelmi főiskolára. Amikor Magyarország 30 szlovákiai diák számára továbbtanulási lehetőséget ajánlott fel, jelentkeztem ä Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre. Persze, csak a felvételik után derült ki, hogy bennünket még szigorúbb mércével mértek, mint a magyarországi jelentkezőket, ezért mindössze hat pont hiányzót - lemaradtam a pesti egyetemről. De Pozsonyban sem volt maradásom, mert nagyon ideges és feszült légkör uralkodott a főiskolán, diáktársaim állandóan sztrájkoltak, folytak az egyeztető tárgyalások. Jelentkeztem hát Brünnbe, a Masaryk Egyetem Közgazdasági és Közigazgatási Karára, ahová fel is vettek. Mivel a brünni egyetem a pozsonyitól eltérően nem a kereskedelemre összpontosított, hanem általános közgazdaságtudómányi képzést nyújt, brünni tanulmányaimat az első osztálytól kezdtem. Csehországban az idén fejeztem be a harmadik évfolyamot, és elnyertem a baccalaureátusi fokozatot. • Mi ösztönöz arra, hogy tanulmányaidat nevesebb egyetemen folytasd? - A brünni egyetemen több amerikai vendégtanár is tanít, illetve tanított - természetesen angolul. Számomra óriási élményt jelentett egy, a Yale Egyetemről érkezett tanár, aki közgazdaságtant, makro- és tnikroökonómiát adott elő. Az ő ösztönzésére pályáztam meg a London Scoöl of Economics azon programját, amely a már baccalaureátusi fokozattal rendelkezők számára egy év alatt olyan végzettséget biztosít, mintha tanulmányaikat az első évfolyamtól kezdve Londonban végezték volna. Ezután következnek majd a különféle szakosodások, illetve a doktori titulus megszerzése. • Úgy tudom, hogy a szigetországi továbbtanulást megelőzően más kiilflildi egyetemen is hallgattál közgazdaságtant, - Hollandiában, Enschede város egyetemén mindössze egy hónapig vendégeskedtem, de az ottani élmények a mai napig óriási nyomot hagytak bennem. Megdöbbentő volt számomra a tulajdonképpen vidéki iskola magas színvonala, ami nyugati mércével ugyan nem számít különösnek, viszont a kelet-európai egyetemektől sokkal nívósabb. Belekóstolhattam a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen folyó oktatásba is, hiszen a harmadikos évfolyammunkámat ott készítettem. • Mi ösztönöz arra, hogy egyre magasabbra törjél? • .-> Elsősorban magamnak szeretném bebizonyítani, hogy érek valamit: Londonban pedig azért szeretnék tanulni, mert ott lehetőség nyílik a fejlődő országok gazdaságának átfogó tanulmányozására. Engem ugyanis leginkább azoknak az országoknak a gazdasága érdekel, amelyek tíz évvel ezelőtt még sokkal rosszabbul álltak, mint Szlovákia, ma viszont már előttünk járnak. Ezenkívül még érdekelnek az önkormányzatok, a község- vagy városfejlesztéssel kapcsolatos problémák gazdasági hátterei. • Nem szóltunk még a legnagyobb gondról, a pénzről... - Az egyéves angliai továbbképzés költségei (a tandíj és az ott-tartózkodás együttesen) mintegy 850 ezer koronára rúgnak. Ebből 100 ezer koronát tudnak a családom tagjai és a barátaim fedezni, további 80 ezer korona támogatást pedig a Márai Sándor Alapítvány Kuratóriuma már megszavazott számomra. Más alapítványtól egyelőre nem kaptam ' visszajelzést. Ezért az Új Szó olvasóinak segítségét szeretném kérni. Külön örülnék azoknak a jószándékú információknak is, amelyek arról tájékoztatnának, hogy mely alapítványhoz vagy intézményhez fordulhatnék még segítségért. KOSÁR DEZSŐ Olvasóink felajánlásait, illetve információit az alábbi szerkesztőségi üzenetrögzítőre kérjük: 07/210-44-26 TEGNAP OLVASTUK A túléléstől az együttélésig i Semmi mást nem tartalmaz a programunk, mint azt, hogy harcoljunk értetek, szlovákokért - mondta Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke a hetedik nagysurányi találkozón. És bár e szavakat akár a találkozó résztvevőinek kedveskedve is mondhatta, vagy pedig a hely szellemének akart megfelelni, az SZNP eddigi tevékenysége azt jelzi, hogy elnökének kijelentése nem áll távol a valóságtól. Végsősoron, nincs új a nap alatt az előző hónapokban és években (persze 1989 riovembere után) az elnyomott szlovák nemzetért „harcoló" pártok szintén a kemény, erőteljes kijelentéseikkel tűntek ki, valamint a szlovák nemzet „ellenségeivel" szembeni harcias elszántságukkal. Vladimír Mečiar kormányának megbuktatása, valamint a két törvény (az ún. táblatörvény és az anyakönyvi törvény) elfogadása után éppen az SZNP, a Matica slovenská és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom érezte meg azt a lehetőséget, hogy ismét hatni lehet a szlovák közvélemény egy részének érzelmeire és ösztöneire. Az állandó veszélyérzet keltése Szlovákia területi egysége miatt, valamint a táblatörvény és az anyakönyvi törvény olyan magyarázata, hogy az ún. magyar nemzeti kisebbség hivatalos autonómiájának alapját képezik, végül is jóval egyszerűbb, mint programot kidolgozni a munkanélküliség csökkentésére, a kis- és középvállalkozások támogatására, a privatizáció meggyorsítására vagy új gazdasági programot nyújtani azon területeknek, ahol elkerülhetetlen a csődhullám beindulása. (Arról nem is beszélve, hogy az ellenségkép felvázolása után rendszerint az oltalmazó képének bemutatása következik, akit a nemzet élére kell állítani, akiben -határtalanul kell bízni, és akit meg kell választani.) Amikor azonban Duray Miklós a készülő szlovák-magyar alapszerződésről nyilatkozva kijelenti, hogy a magyar pártoknak részt kellene venniük az előkészítésében, hogy „a 600 ezres magyar kisebbség jóváhagyása nélkül nem lehet aláírni, és figyelembe kell venni a kisebbség önigazgatási és autonómiaigényeit is", és a szlovák kormány ezirányú elzárkózását élesen bírálja, és amikor a nagysurányi találkozó 4. memoranduma követeli, hogy ne engedjék meg „a kisebbségek pártjainak és mozgalmainak döntő beleszólását a Magyarország és Szlovákia közötti alapszerződés előkészületeibe", akkor ez egy újabb bizonyíték: 1. azon állítás igazáról, hogy a szlovák és a magyar szélsőségeseknek a túléléshez szükségük van egymásra (bár egyelőre nem annyira, hogy a Túlélésből Együttélést hozzanak létre), 2. arra a tényre, hogy a kormány egyik szélsőségnek sem enged. (Róbert Kotian, SME) A Pozsony Vajnory városrészében működő mezőgazdasági szövetkezet gyümölcsösében élénk munka folyik. Javában tart az alma és a korai őszibarack szedése. Az öt hektáron termesztett pompás, húsos őszibarack iránt nagy a kereslet. AHOGY ÉN LÁTOM i Fanyalgás az alapszerződés körül Ma már csak a vak nem látja, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská azért ellenzi a szlovák-magyar alapszerződés választások előtti megkötését, illetve helyezi kilátásba a szerződés választások utáni tető alá hozását, hogy a kétoldalú nemzetközi dokumentumot majd saját politikai ízlésének megfelelően próbálja megkötni a Hornkormánnyal. A nemzetiek házatáján nem fanyalgásról van szó, hanem egyértelmű magatartásról. Mind Mečiar, mind Slota, mind pedig Markuš szervezete egyértelműen a magyaréi lenességre és a populizmusra építi választási stratégiáját, így az ő esetükben érthető az alapszerződés ellenzése. , Az viszont már nehezen érthető, hogy Peter Weiss is meglehetősen tartózkodóan nyilatkozott a két ország között feszülő ellentétek feloldására alkalmas szerződés gyors megkötésének lehetőségeiről. Egy minapi nyilatkozata szerint nem reális' a megegyezés, mert már csak nem egészen két hónap van hátra a választásokig. A megfogalmazandó dokumentum minőségi követelményeit emiégeti. Ami önmagában dicséretes lenne, ha szavai mögül nem lógna ki a napi politikai szempontok lólába. Weis hatalmas Liiat tctr rneg a bblsevizmustól a szociáldemokrácia felé vezető úton. Néha azonban még ma is ott keringenek feje fölött a régi gondolkodásmódra emlékeztető ideológiai (és, persze, a pillanatnyi célszerűségi szempontok által táplált) dögkeselyűk. Nyilvánvaló, hogy abban reménykedik, az alapszerződés megkötése iránti tétova magatartásával majd azok szavazatait is megnyeri, akik már kiábrándultak a nemzeti szélsőségesekből, de még ött tartanak, hogy reálisnak tekintik a szlovákok elmagyarosításának veszélyét. Meglepő ez a magatartás, különösen ha Peter Weissnél tapasztaljuk, aki a hazai politikai elit legképzettebb és legmesszebblátó személyiségei közé tartozik. Nem vette volna még észre, hogy a szlovák választópolgárok voksolási magatartása csak alig változott az utóbbi két év alatt? így hiú reményeket táplál, ha abban reménykedik, jelentős számú szavazatot tud elvenni Mečiartól, illetve Slotától azzal, hogy igyekszik befagyásztani az alapszerződés kérdését. Netán attól tart, hogy szavazatokat veszít, ha vehemensén kiáll gyors megkötése mellett? Csak egy pillantást kell vetnie a közvélemény-kutatási eredményekre, és meggyőződhet róla, hogy az. „elcsábíthatatlan" szélsőséges nacionalisták, illetve a szélsőséges nacionalisták által „elcsábíthatatlanok" részaránya tartósan megegyezik egyrészt a Mečiar-, valamint Slota-párttal, másrészt a mérsékeltebb politikai erők rokonszenvezőinek részarányával. Mégiscsak bekövetkezett Szlovákiában egyfajta politikai stiuktüralódás. Ha másban nem, abban, hogy a szélsőséges nacionalistáktól különválaszthatók a nem szélsőséges nemzetiek, illetve a tudatosan a demokráciát igénylők. Furcsán tiéz ki, miközben a Demokratikus Baloldal'Pártjának kampányolói azzal agitáítiak a magyarlakta területen, hogy a DBP az egyetlen politikai erő, amely a szövetkezetek megszilárdításával rendbe tudja rakni a mezőgazdaságot, a párt elnöke a szlovák-magyar alapszerződés megkötésének későbbre halasztását helyezi kilátásba. Miközben Mečiar itt kísért a „kertek alatt". , Az viszont az előzmények logikájából, az ideológiai ízlésből és politikai vonzódásból következik, hogy Duray Miklós úgy viszonyul az alapszerződéshez, ahogy tapasztalhatjuk. A Sme c. napilap tegnapi száma interjút közölt az Együttélés elnökével, és az újságíró első kérdése annak megállapítását tartalmazta, hogy a politikus „ellenzi az alapszerződés megkötését". Duray nem cáfolta. Szakmai szempontokra, nemzetközi példákra hivatkozott a pártelnök. Magyarán: fanyalgott. Hasonlóképpen, ahogy annak idején némely budapesti politikusok is fanyalogtak a magyar-ukrán alapszerződés megszavazása előtt, illetve ahogy még ma is ugyanazt teszik, valahányszor szóba kerül a magyar-szlovák alapszerződés megkötésének a kérdése. Már Budapesten is elhangzott ugyanaz a mondat, amelyet nemrég Mečiarék közöltek Szlovákia lakosságával. Azzal a különbséggel, hogy amíg a szlovák nemzetiek a jelenlegi koalíció alapszerződés-megkötési jogát vonták kétségbe, addig a magukat jobb magyarnak tekintő budapestiek a Horn-kormány békülékenységi szándékának tisztességét kérdőjelezték meg. Suba a subához, guba a gubához, tartja a közmondás. Igen, csak az a kérdés, nem kell-e évekig várni, amíg a jelenlegihez hasonló kedvező helyzet lesz a két állam kapcsolatai rendezésének beindításához. TÓTH MIHÁLY