Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-23 / 196. szám, kedd

Az Erdélyi Gyülekezet Megbékélés Közössége népfőiskolái a Reménység Szigetén 1994/1995-ben Általános rész ' Az Erdélyi Gyülekezet - kétéves hagyo­mányaihoz híven - az 1994/1995-ös tanév­ben tíz új népfőiskolai programot indít. Az oktatási program egy éven keresztül tart, oly módon, hogy a jelentkezők szülőföldjükön végzik a tíz tematikából szabadon választott egyik programra való felkészülést, s csupán öt teljes napot töltenek a budapesti Remény­ség Szigetén, ahol a zsűri tagjai, valamint a szakértők segítségével értékelik az elvégzett munkát és szaktanácsokat kapnak a jövőre nézve. Az írásbeli dokumentáció - amely egyúttal a jelentkezés is - beküldési határ­ideje: 1994. december 31. A szakzsűrik 1995. március 15-ig értékelik a programokat és döntenek arról, kiket hívnak meg az egy­hetes szakkollégium tanácskozására a Re­ménység Szigetén, 1995. június 1-je és au­gusztus 15-e között. Az egyhetes népfőisko­la végén adja át a zsűri a legjobb teljesít­ményt elért résztvevőknek a pénz- illetve tárgyi jutalmakat. Az Erdélyi Gyülekezet a pályázat kiírásakor 500 ezer forintot különít el a programok elismerő támogatására. Ez az összeg szponzorok révén jelentősen nö­vekedhet. A pályázat: Erdélyi Gyülekezet Népfőis­kola-Intézete, Budapest 1146, Thököly u. 44 sz- alá küldendő 1994. dec. 31-ig. A pályázat egy kivételével magyar nyelvű és részt vehetnek rajta a szomszédos orszá­gok állampolgárai, különös tekintettel a 18-40 év közti korosztályra. Az új típusú, intenzív munkát kívánó, cse­lekvésorientált oktatási forma legjobb ered­ményeit felkínáljuk a hazai és nemzetközi sajtónak, szakminisztériumoknak, a Magyar Tudományos Akadémia irattárának, kutató­intézeteknek. A program összefoglaló címe: Kötözzük be a nemzetek sebeit! (Healing The Nations) A dolgozatokat minimum 20 gépelt oldal (30 sor) és maximum 100 oldal (dokumentá­cióval, hitelesítő egyházi vagy önkormány­zati ajánlással, fotókkal ellátva) terjedelem­bén kérjük beküldeni. 1. Költőt, írót keresünk Kötetet még nem publikált költők, írók je­lentkezését várjuk minimum 25 verssel vagy 2 novellával. A művek magas esztétikai igénnyel tükrözzék a magyar vagy más ki­sebbségek sorskérdéseit, érvényesítsék az európai humanizmus szellemét, az emberi jogok és a népek közti megbékélés gondola­tát. Olyan szociálisan is érzékeny, a törté­nelmi kereszténység értékvilágát költői-írói eszközökkel is kifejező alkotások beküldé­sét várjuk, amelyek alkalmasak a fő prog­ram (Healing the nations) művészi hitelesí­tésére. A díjazott művek sajtóközlése esetén a szerzőt az adott média által ítélt honorárium illeti. A bírálóbizottság felkért elnöke: Pomo­gáts Béla író, esztéta. 2. Képzőművészeti pályázat. Pályázni lehet műfajónként (olajfest­mény, egyedi ill. sokszorosított grafika, érem, kisplasztika, fafaragás, szociofotó-so­rozat stb.) 3 olyan alkotással, amelyek egy­idejűleg tükrözik a népi-nemzeti, regionális hagyományokat, a Biblia és a történeti kereszténység szimbólumrendszerét, ugyan­akkor jelzik a régió ill. Kelet-Európa egy­egy , aktuális kulturális vagy társadalmi problematikáját - az emberi jogok és a né­pek közti megbékélés szellemében. A beküldött művek egyike a Reménység Szigete állandó képzőművészeti kiállításába kerül köztulajdonként. Két, művet ­amennyiben a művész ezt kéri - a szaktá­borral egyidejű nyilvános árverésen, teljes egészében a szerző javára felkínáljuk érté­kesítésre. A zsűri elnökei: Bér Rudolféi Szentgyör­gyi Kornél festőművészek. 3. Feltáratlan néprajzi területek Pályázni lehet a néprajz bármely terüle­tén, eddig nem publikált művekkel (szellemi vagy tárgyi gyűjtés), a Kárpát-medence te­rületéről. A magyar gyűjtők figyelmét felhívjuk, hogy a magyar területek feltárásán túl kö­szönettel vesszük a román, délszláv, szlo­vák, ruszin, cigány és zsidó néprajzi emlé­kek feltárását - a Duna menti népek „tejtst­vériségének" jegyében. A vallásos néprajzra vonatkozó minden anyag az Erdélyi Gyüle­kezet Martin Luther King Gyűjteményében kerül elhelyezésre. A szakmai zsűri felkért elnöke: dr. Kriza Ildikó. 4. Gazdasági felzárkózás Olyan, eredményesnek ítélt, kisebb vagy nagyobb volumenű, már működő gazdasági tevékenység szakszerű leírását várjuk a ré­gióban, amelyik modellértékű lehet a kelet­és nyugat-európai gazdasági kooperáció távlatai számára. A leírás elemezze az önerőből megvalósult tevékenységet épp­úgy, mint az esetleges kooperáció elemeit, egyúttal mutasson rá a jövőbeni fejlődés ér­dekében szükséges gazdasági-politikai vál­tozásokra is. A zsűri felkért elnöke: Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. 5. Szociális pályázat Olyan egy-egy alapítványi-egyesületi­egyházi, már működő szociális tevékenység leírását kérjük, amelyek révén helyi vagy regionális szinten bizonyos hátrányos hely­zetű csoportokon segítenek. Számoljanak be a tevékenység szervezé­si-anyagi hátteréről, valamint arról, hogy munkájukban milyen interkonfesszionális (ökumenikus) vagy interetnikus vonatkozá­sokat érvényesítettek. A zsűri felkért elnöke: Kató Béla illyefal­vi lelkipásztor. 6. Oktatási tevékenység Számoljanak be legalább egy éve működő alapítványi-egyesületi-egyházi hátterű népművelési-oktatási eseménysoro­zatról, amelyben hiánypótló módon elégíte­nek ki művelődési-szakoktatási igényeket. (Pl. nyelvoktatás, gazdasági tanfolyamok stb.) A zsűri felkért elnöke: Fülöp Dénes, Ma­rosvásárhely - Vártemplomi lelkipásztor 7. Egyházi-ökumenikus megbékélési program A pályázók számoljanak be olyan inter­konfesszionális és interetnikus szimbólum­értékű egyházi tevékenységről (konferenci­ák, rendezvények), amelyek az elmúlt két évben az adott térség etni­kai feszültségeinek csök­kentését, az emberi jogok érvényesülését, illetve előremozdítását szolgál­ták. írjanak a távlati fel­adatokról, a megbékélési munka egyházi lehetősé­geiről és teológiai alapjai­ról. A zsűri felkért elnökei: Tempfli József rk., Tőkés László, püspökök 8. Sajtó-média díj A pályázók olyan, álta­luk publikált 10 riporttal, esszével vagy rádió-tele­vízió műsorral (kazettán) pályázhatnak, amelyek összességükben egy­idejűleg szolgálják a ma­gyar kisebbségek érdek­védelmét, a szociálisan elesett rétegek javát, vala­mint a többségi népekkel való megbékélés ügyét. A zsűri felkért elnöke: Tabajdi Csaba államtit­kár. 9. Cigány­program Számoljanak be olyan, már megvalósult és folya­matban levő kezdeménye­zésről, amely a cigány la­kosság gazdasági-kulturá­lis-egyházi integrálódását szolgálja. Egyúttal közöljenek a régióra vonatkozó, megvalósítható esélyű tervezetet arról, hogy az egyházak milyen hathatós tevékenységet (cigánytemplom, gyülekezet, irodalom, munkahelyteremtés, egészségügy stb.) kez­deményezhetnének a cigány lakosság érde­kében. A zsűri elnökét később kérjük fel. 10. Nemzetközi jószolgálat Német vagy angol nyelven, kb. 20 olda­las tanulmányban számoljanak be, euró­pai-tengerentúli érdeklődésre számítva, a térség aktuális kisebbségi-emberjogi gond­jairól és arról, hogy a szerzők szerint a nemzetközi közösség mit tehet a térségben a demokrácia, az emberi jogok és a kisebb­ségek védelme, az etnikai feszültségek megoldása érdekében. A legjobb tanulmá­nyokat eljuttatjuk a tematikával foglalkozó európai és nemzetközi szervezetekhez. A zsűri felkéri elnöke: Németh Zsolt or­szággyűlési képviselő, a Külügyi Bizottság tagja. Csótó László: Illés (Molnár János fotoreprodukciója) Dzsinnek az iskolatáskában „A kiadvány a 19. század végének szellemében és tar­talmában íródott, mintegy a magyarosítás elleni védeke­zésül, ám a diákok a 21. században fognak élni. Az ellen­ségkép kialakítása a nemzeti összeférhetetlenséghez vezet. A könyv nem az igazság keresésére ösztönzi olvasóját, ha­nem a szlovák történelem egyik - nacionalista - áramlatát emeli ki, míg elhallgatja a többit. Olyan fekete-fehér ext­rém, amely egy bizonyos politikai csoportot szolgál. " A fenti idézet nem egy politikai kiadvány bírálatából, hanem egy iskolai történelemkönyvről írt recenzióból való (PhDr. Juraj Laššuth: Nem segít a történelem okta­tásában. Sme, augusztus 15.) A történelemkönyv, amely a. szlovák középiskolák tanulói számára készült (az M. Ferko, R. Marsin, L. Deák és I. Kružliak szerzői „mester-* négyes" munkája), méltán érdemelte ki a mértéktartó és igazságszerető szlovák értelmiség rosszallását. Már köz­vetlenül a könyv megjelenése után lehetett hallani az enyhén szólva elmarasztaló véleményeket róla, ám úgy éreztük, a szlovák értelmiség feladata, hogy a „mes­terműről" ítéletet mondjon és az őt megillető helyre te­gye. Egy történelemoktató megállapításai és aggályai ta­lán a legilletékesebb szájból hangzanak, s lesújtó véle­ményét csak alátámasztják a kötetből vett idézetek, mint például Andrej Ferkónak a bevezetőben irt, a história té­nyeit bearanyozó „történelmi igazságai": „Szlovákiában megpróbáltak horgonyt vetni a kelták, dákok, germánok, rómaiak, hunok, avarok, mongolok, ta­tárok. És hol vannak? Ám a szlovákok továbbra is megma­radtak, mivel a mi őseink mindig is a világgal tudták mér­ni magukat, mert semmiben nem maradtak el sem a kelták szakmai ügyessége, sem a rómaiak vállalkozó szelleme, sem az avarok és a germánok bátorsága mögött." Íze­lítőül, azt hiszem, ennyi elég is. A szlovák történelemta­nár szerint a kötet készítői saját álmaikat, vízióikat vagy inkább vágyaikat írják le a történelemoktatásra szánt könyvben, amelyben hemzsegnek a rádiójátékba való illu­zórikus történelmi jelenetek. A végkonklúzió: ez a „mű" aligha segíti hozzá a szlovák középiskolásokat a kritikus történelmi gondolkodás alapjainak megvetéséhez. stí*'}: Semmi új a nap alatt, mondhatnánk legyintve, ha nem tudnánk, hogy ilyen fércműveket még a pártállam gulyás­békéje idején sem engedtek volna az iskolákba. S ma, amikor lazulnak az eresztékek, úgy tűnik, mindent szabad. Azazhogy, néhány tény ismeretében valószínűleg felleb­benthető a fátyol arról a mechanizmusról, amely a fiatal Szlovák Köztársaságban engedi a történelmi tények bár­milyen színűre festését, a fiatal nemzedéknek a tárgyi tu­dás, a logikus gondolkodás és a kritikus analízis helyett az ábrándok hajszolását és - nem elég erős a kifejezés - bu­títását. Az inkriminált „tankönyvet" 145 000 példányban adták ki, s megjelenését a Szlovák Nemzeti Bank tette lehetővé szponzorként. Azaz, ő adta rá a pénzt. Végső soron az ál­lam pénzét, az adófizetők koronáit. Egyenesen adódik a kérdés: ki vagy kik döntenek a nemzeti bankban egy ilyen „tranzakcióról"? Melyik politikai csoport emberei uralják a bankot? Hogyan javasolhatta az oktatásügyi minisztéri­um és az oktatásügyi kutatóintézet a könyv használatát „mint ajánlott irodalomét" a középiskolákban? Mert egyelőre nincs jobb? Az állami tankönyvkiadás, tudjuk, ebek harmincadjára került, s a szlovák iskolákban egyelőre hiányzanak az új történelemkönyvek. Jobb híján tehát, logikusan, jó a szemét is? f Már csak abban reménykedhetünk, hogy az oktatási mi­nisztérium, amilyen nagyvonalúan megengedte a könyv terjesztését, oly méltányolnivalóan nem igyekszik szor­galmazni a magyarra fordítását, ne adj' isten a magyar kö­zépiskolákban való használatát. Mert ugye a szlovákiai magyar középiskolákban is hiánycikk a történelmi tan­könyv, s úgy tűnik, keveseket izgat ez a hiány (magányos lovasként említhető meg Sági Tóth Tibor nemrég megje­lent írása a témáról). „Jobb híján" el tudnánk képzelni, hogy végre íródnának tisztességes, a történelmi tényeket és igazságokat nem ki­forgató, magyar nyelvű történelemkönyvek is, amelyek a közös és oszthatatlan múlttal ismertetnék meg az ifjúsá­got, annak keserveivel és tanulságaival, ügyelve az ará­nyokra, melyek évtizedekig egy oldalra billentek, s oda vezettek, hogy generációk nőttek fel nemzeti történel­münk megismerése nélkül. Az arányokra azért tartom fontosnak felhívni a figyel­met, mert készülnek másféle történelemkönyvek is, ame­lyek legfeljebb annyiban különböznek a Ferko-Deák-féle munkától, hogy azokat mértéktartóbb szemléletű szerzők írják, ám azok is teli vannak finom csúsztatásokkal, el­hallgatásokkal, hiátusokkal. Talán ha végre megalakulna az oktatási minisztériumban a sokat emlegetett nemzetisé­gi főosztály vagy osztály, tehetne az ügyben valamit. Mert a kulturális-oktatásügyi autonómia egyelőre a jövő zené­je, a történelmet viszont már ma oktatni kell. - kövesdi -

Next

/
Oldalképek
Tartalom