Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-17 / 191. szám, szerda

1994. AUGUSZTUS 17. m m •Of SZÓ•Ő7S2Ó- KALEIDOSZKÓP Mítoszok és a valóság Dél-Szlovákiában Az ember mítoszteremtő lény. Nem csupán azért, mert szereti ősei mesékkel keveredett emlékeit felidézni. A mítosz ugyanis nemcsak a régi események kiszínezett változata, hanem - sőt elsősorban - az ember gyakorlati eszköze a mindennapi aktuális események forgatagában való tájékozódásban. Ott, ahol a régi mítoszok ezeket a gyakorlati funkciójukat rosszul, vagy elégtelenül töltik be, az emberek helyettük újakat teremtenek. Amikor a valóság feltárásáról van szó, akkor ezek az új mítoszok vetekednek a régiekkel. A Szlovákia déli részén a szlovák-magyar kapcsolatok mítoszainak valóságért folyó harcát próbálta vizsgálni az a szociológiai felmérés, amelyet a Márai Sándor Alapítvány a Szlovák Statisztikai Hivatallal együttműködve folytatott ez év márciusában. A felmérés 634 magyar nemzetiségű, 582 Dél-Szlovákiában élő szlovák és 624 homogén szlovák területen élő szlovák nemzetiségű lakossal valósult meg. Ez a kutatás mind tartalmi irányultsága, mint pedig a három csoport képviselőinek garantált kiválasztása szempontjából egyedülálló volt. A nemzet kálváriájának mítosza A szlovákok és magyarok történelme mitológiai témákban nagyon gazdag. Jelenleg a legközkedveltebb a sérelem és szenvedés, amely főleg a szlovák oldalon a nemzet kálváriájának mítošzában kristályosodott ki. Ebben a szlovákok és magyarok együttélése az „ezeréves magyar uralom" formájában rajzolódik ki, amelynek során a szlovákoknak nemcsak lehetőségük volt nemzeti identitásuk kifejezésére, hanem a rabszolgák kínszenvedését is vállalniuk kellett, s még annyi sem jutott nekik, hogy emberszámba vegyék őket. Az „ezeréves szenvedés a magyar uralom alatt" tradíció elméletével teljesen vagy pedig részben ért egyet a nemzetiségileg kevert területeken élő szlovákok 78 százaléka és az e területen kívül élő szlovákok 80 százaléka. A szlovákiai magyarok nemzeti kálváriájának kezdete többnyire a trianoni szerződés következményeihez kötődik. A nemzeti kálvária mítosza szerint ettől kezdve egyik szerencsétlenség a másik után éri őket. Megfosztották őket hazájuktól, és nemzeti identitásuk sok tekintetben korlátozott volt. A magyar nemzeti kálvária mítosza a magyarok szétszóródásáról szól, az igazságtalanságokról, amelyet el kellett viselniük a magyarországi honfitársaiktól való elválasztásuk során, s azokról akik e sorscsapás után nem tudtak helyzetükkel megbékélni.. Magyarország I. világháború utáni feldarabolását jelenleg is teljesen vagy részben nagy szerencsétlenségnek tartja a szlovákiai magyarok 71 százaléka. Viszont ennek a nemzet sorsa feletti látszatra ártalmatlan siránkozásnak mind a magyar, mind a szlovák közegben van néhány kellemetlen velejárója. Jelentősebb mértékben találjuk meg azoknál az embereknél, akik a nemzeti érdekek keményebb megvalósítását támogatják, saját maguk a radikális módszerek hívei, és kevésbé toleránsak a másik nemzet képviselőivel szemben. (Holnap folytatjuk) A szlovákok ezer évig szenvedtek a magyar uralomtól ü szlovákok Dél-Szlovákia vegyes területein I szlovákok a tiszta szlovák területeken MÁRAI SÁNDOR ALAPÍTVÁNY Magyarország feldarabolása nagy szerencsétlenséget jelentett a Dél-Szlovákiában élő magyarok számára 39 35 • 3d.25 20 32 | ü Dél-Szlovákiában élit magyarok 15 10 • 1 1 10 L. ' • teljesen egyetértek Inkább inkább egyáltalán egyetértek nem étiek nem értek egyet egyet . . MÁRAI SÁNDOR ALAPÍTVÁNY Hullakeresólc Berek Sándor és kutyája a halottak nyomában A legelső bűnügyi nyomozás, amelynek során rendőrkutyát vettek igénybe, 1886-ban a magyar fővárosban volt. Az eb bevetése sikeresnek bizonyult: a szőrös „detektív"- Fickó - segítségével elfogták a gyilkost. Azóta világszerte a bűnüldözés legkülönbözőbb területein felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek a rendőrkutyák. Segítségükkel számtalan tolvajt, gyilkost, terroristát sikerült nyakon csípni. Az alábbiakban olyan ebekről írunk, melyek - gazdijuknak köszönhetően - a képzeletbeli kutyaranglétrák legfelső fokára kerültek. Amikor először találkoztunk, jóformán semmit sem tudtam róla. Szememben egyike volt azoknak a zsaruknak, akik tavaly a rejtélyesen eltűnt sikabonyi kisfiú, Szalai Péterke után nyomoztak. Hiába keresték katonák, hiába vetettek be helikoptert és búvárokat, nem bukkantak a gyermek nyomára. Berek Sándor szolgálati gépkocsijában egy hatalmas farkaskutya trónolt. Noha nyugodtan viselkedett, csak tisztes távolból mertem fotózni. Akkor még nem sejtettem, mekkora „sztárt" kaptam lencsevégre. Dan, az eb és gazdája nemcsak Szlovákiában, hanem egész Közép-Európában egyedülálló párost alkot. E kutya ugyanis hullakereső specialista, s ilyen négylábúval a környező országok egyetlen rendőrsége sem dicsekedhet! Dan aznap alaposan kivette részét a munkából,' bár sem a határban, sem a Kis-Dunában (mert a vízben is megérzi a hullaszagot) nem fogott nyomot. Ez csaknem teljes biztonsággal kizárta annak á lehetőségét, hogy az eltűnt fiúcska holtteste a közelben lett volna. Berek Sándor egyébként a kutyalélektan jeles ismerője. Jelenleg például egy módszertani publikáció összeállításán dolgozik. Kezdetben a határőrségnél szolgált, ahol annyira megszerette társát, hogy leszerelésekor elintézte a formaságokat, és hazavitte magával: - Akkoriban még a szüleimnél. Nyíren laktam. Nemigen örültek a jövevénynek. Kicsit tartottak tőle, ám később megszokták, megszerették. Azután a belügyminisztériumban dolgoztam, kinológiai szakemberként. Valószínűleg annak köszönhetően, hogy kutyaidomításban háromszoros szlovákiai bajnok vagyok, engem kértek fel a belügyminisztérium szakemberei, próbáljak halottkeresésre is betanítani egy kutyát. Ez amolyan kihívás volt számomra, hiszen ismeretes, hogy az ebek általában félnek a hulláktól. Mindenesetre kapcsolatba léptem a kórbonctani szakemberekkel. Ők is érdekesnek tartották az ötletet, és minden lehető segítséget megadtak. A tőlük kapott „szagmintával" röpke három hónap alatt meglepően szép eredményeket értem el. Előbb csak tíz, aztán már húsz, majd harminc és negyven centiméteres mélységből is megérezte á hullaszagot! A vízben kicsit bonyolultabbak voltak a leckék, de a végén ott is remekül helytállt. Persze én is rengeteget tanultam. Újszerű tapasztalataimról több bűnügyi konferencián tartottam előadást, Dannal mintegy két tucat, többnyire sikeres akción vettünk részt. - Ez azt jelenti, hogy megtalálták a keresett holttestet? - Az eredményesség alatt azt is értem, ha például teljes biztonsággal kizárható, hogy a megjelölt területen sem a földben, sem a vízben nincsenek jelen emberitestmaradványok. 1992-ben a Vágbesztercei járásban eltűnt egy négyéves fiúcska. Hetekig kerestem őt a kutyámmal. Hatalmas területet vizsgáltunk át, de nem találtunk semmit. Határozottan kijelenthettem hát, hogy az említett területen felesleges tovább kutatni. Ha később kiderül, hogy tévedtem, ez alapos kuáarc lett volna és sokat vesztettünk volna presztízsünkből. Szerencsére Dan eddig még nem tévedett, minden bevetésen helytállt. Csehországban - a prúhonicei parkban - két hónappál egy szörnyű gyilkosság felfedése után dolgozott. Csak emlékeztetőül: a bokrok között egy fiatal lány megcsonkított holttestére bukkantak, akinek belső szerveit valaki nagy szakértelemmel eltávolította. A kutya még ilyen hosszú idő után is, megjelölte, hogy hol feküdt a tetem, és hol történt a gyilkosság. Néhány méterrel arrébb - a Fotók: a szerző (2) és Branislav Kríž földből - egy gumikesztyűt kapart elő! Kiderült, a nyomozócsoport tagjai kaparták el ott, miután elvégezték a helyszínelést. Dan egy gútai gyilkosság felderítése során is jó munkát végzett. A rendőrök egy szalmakazalban egy eltűnt férfi gépkocsiját találták meg. A véres csomagtér alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a gyilkos valahol közelben áshatta el áldozatát. A környéken azonban csak az eltűnt szerpély félig megégett takaróját, óráját és bicskáját találták meg, magát a tetemet a Vágból emelték ki. Berek Sándor és kutyája akkor sem hiányozhatott a nyomozásnál, amikor Privigye közelében egy test nélküli fejre bukkantak, majd úgy negyven méterre az említett helytől újabb, már erősen bomló emberi szöveteket és néhány hajszálat is találtak. - Nem szívesen emlékszem azokra a napokra. A szóban forgó fej a nagy port félkavaró osztrák vonatrablás egyik tetteséé volt, akit saját cinkosai öltek meg. Egész idő alatt tudtam, érez.tem, hogy távolról valakik minden lépésünket figyelik. Ismerve a vonatrablás részleteit, ez nem volt valami megnyugtató érzés. Ezért amikor aludni tértem a szállodában, a párnám alá mindig odahelyeztem a pisztolyomat. Hozzátartozik még az igazsághoz - noha Berek Sándor erről nem szívesen beszél hogy azon kevesek közé tartozik, akik a munkájukból kifolyólag néha egy kis kincstári rumot is vételezhetnek. Csak így lehet megakadályozni, hogy olykor, a szörnyű látványtól, ne forduljon fel az ember gyomra... A bűnesetek sokasodnak, így sajnos - Berek Sándornak sem kell attól tartania, hogy munka nélkül marad. Sőt! Jelenleg egy újabb kutyát, a koromfekete Pallast tanítja hullakeresésre, és legalább olyan jó tanítványnak bizonyul, mint Dan. S hogy van-e különbség a két kutya között? Berek Sándor szerint Dan temperamentumosabb, gyorsabb és munkabíróbb volt; Pallas viszont nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. De ami a legfontosabb: ugyanolyan megbízható, mint idősebb társa. ORDÓDY VILMOS 11111 b \ ľ fÉ ti