Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-11 / 186. szám, csütörtök

GAZDASÁG Ű7SZÖ1994. AUGUSZTUS 11. A férfiak magabiztosabb befektetők Hányan vennének részt a vagyonjegyes privatizáció második hullámában? A jelenlegi kormány nem sokat morfondírozott hivatalba lépésekor, és - elveivel összhangban - rövid időn belül meghirdette a vagyonjegyes privatizáció második hullámát. Pillanatnyilag még folyik a lázas „részvénygyűjtés", hiszen a beígért mintegy 80-100 milliárd koronányi, a vagyonjegyes magánosítás módszerével elosztandó vagyon „összeszedése" nem is olyan egyszerű, mint az az első pillantásra tűnt-tűi],ik. Különösen a jelenlegi helyzetben, amikor a vállalatok jelentős része a sok politikai huzavona és ellentmondásos kijelentés következtében mintha óvakodna a kuponos privatizácótól, és jóval kevesebbet kínál fel a második hullám számára, mint azt az elsőben részt vevők tették. Akkor nem volt ritkaság az a vállalat, amely vagyonának 97 százalékéval vett részt a „kuponosban", ma meg általában vagyonuk 30-40 százalékát kínálják fel a magánosítás e formájába, mondván, nekik szükségük van az esetleges közvetlen eladásból származó pénzre is... Mindenesetre nincs könnyű helyzetben a privatizációs tervezeteket felülbíráló bizottság, és nincs könnyű helyzetben a tervezeteket jóváhagyó kormány sem, így (ha egyáltalán sor kerül rá) valószínűleg most sem marad el az a „finis", amelyet annak idején a Čarnogurskýkormány is produkált azzal, hogy utolsó ülésén több mint 80 vállalat privatizációs tervezetét hagyta jóvá. Mint ismeretes, a jelenlegi kormány helyzetét rendkívül bonyolítja, hogy a sok huzavona következtében végül is lemondott a gázipari vállalatok, illetve a fegyvergyárak vagyonjegyes privatizációba történő bevonásáról, és amint azt Peter Magvaši gazdasági miniszter e heti sajtótájékoztatóján bejelentette, több olyan vállalat került most felszámolási eljárás, illetve csődeljárás alá, amelyet eredetileg a vagyonjegyes privatizáció második hullámába soroltak volna. Amint azonban hangsúlyozta, tárcájának elsősorban az a célja, hogy jó privatizációs tervezetek szülessenek, és szerinte nem kellene sürgetni a folyamat mielőbbi lezárását. Most azonban hagyjuk azoknak az okoknak a keresését, hogy miért is következett be a fentiekben vázolt helyzet, inkább térjünk rá annak a közvélemény-kutatásnak az ismertésére, amelynek keretében a felmérést végző AISA társaság arra kereste a választ, vajon a lakosság részéről milyen is az érdeklődés a vagyonjegyes privatizáció második hulláma iránt. A felmérés eredményeit a közelmúltban a Trend című gazdasági hetilap tette közzé, és mivel nem minden tanulság nélküli, az alábbiakban ismertetjük őket. A felmérést még májusban végezte a társaság, 539 tizennégy éven felüli lakost kérdezve meg a tárgykörben. Elemezték a lakosság viszonyulását a vagyonjegyes privatizáció előkészítésben levő második hullámához, illetve azt, hogy a megkérdezettek milyen érdeklődést tanúsítanak az egyes befektetési formák iránt. A kapott eredményeket, pontosabban válaszokat a megkérdezettek neme, kora, műveltségi szintje, illetve a települések nagysága szerint elemezték. A május végén adott válaszok alapján a vagyonjegyes privatizáció második hullámában a lakosságnak csaknem a fele kíván részt venni, A vagyonjegyes privatizáció második hullámában való részvételi forma - kor szerint .-.1 kombináltan 20-29 éves 30-39 éves 40-49 éves 50-59 éves 60 év felett 20% 40% 60% 110% 100% több mint egyharmada akkor elutasította ezt a lehetőséget, 'a megkérdezettek 16 százaléka azonban akkor még nem tudta a választ. Érdekes, hogy statisztikailag a nők kevésbé érdeklődnek a második privatizációs hullám iránt, mint a férfiak, miközben a felmérés idején még határozatlanok részaránya a nők és férfiak esetében szinte azonos volt. Nem született különösebb meglepetés a tekintetben, hogy a lakosság mely korosztályába tartozók tanúsítanak érdeklődést e vagyonszerzési lehetőség iránt, és melyek nem. A fiatalok és az idősek kevésbé érdeklődnek, míg a 20-60 éves korosztályba tartozók érdeklődése kiegyensúlyozott, 54-60 százalék. Az AISA elemzése szerint a fiatalok esetében az is okozza az alacsony „eredményt", hogý a megkérdezettek között olyanok is voltak, akik nem vehetnek részt a vagyonjegyes privatizációban. Érdekes eredményeket mutatott a válaszoknak a válaszadók műveltségi szintje szerinti elemzése. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a műveltségi szint emelkedésévél növekszik a vagyonjegyes privatizáció iránti érdeklődés, miközben a szakmunkásképzőt végzettek és az egyéb középiskolai végzettségűek érdeklődése között nincs különbség. A települések nagysága szerinti felmérés eredményei rámutattak, hogy a húszezernél nagyobb lélekszámú városokban egyértelműen többen szeretnének bekapcsolódni a vagyonjegyes privatizáció második hullámába, mint a kisebb településeken. Azokat a válaszadókat,, akik igennel válaszoltak a kuponos magánosítás második hullámában való részvételi szándékot érintő kérdésre, a továbbiakban arról is kérdezték, hogy ponjaikat milyen módon kívánják befektetni: kizárólag önállóan, kizárólag befektetési alapok révén, illetve mindkét formában. A megkérdezettek 42 százaiéka válaszolt úgy, hogy önmaga akar dönteni pontjainak felhasználásáról, 45 százalékuk venné igénybe alapok segítségét, 13 százalékuk pedig mindkét lehetőséggel élne. A befektetés egyik vagy másik formáját kihasználók nemi összetételét elemezve az AISA arra az eredményre jutott, hogy a férfiak jobban bíznak saját magukban, míg a nők a befektetési privatizációs alapokban.' A 30-50 évesek körében lényegesen többen bíznak saját befektetési képességeikben, míg a 30 év alattiak és az 50 év felettiek inkább a befektetési privatizációs alapokra bíznák pontjaik felhasználását. A részvétel kombinált formája nem túlságosan népszerű. Ján Šeffer, az AISA Piac- és Közvéleménykutató Ügynökség munkatársa szerint ugyancsak jelentős összefüggés mutatható ki a műveltségi szint és a befektetés egyéni formájának választása között. Minél magasabb szintű a képzettsége valakinek, annál magabiztosabb saját befektetési képességeit illetően. Az alapiskolát, illetve szakmunkásképzőt végzettek inkább a privatizációs befektetési alapokat helyezik előtérbe, míg a középiskolai, valamint az egyetemi-főiskolai végzettségűek az egyéni befektetést. Feldolgozta: pákozdi A vagyonjegyes privatizáció második hullámában való részvétel - a férfiak és a nők közötti különbség nem tudja/válasz nélkül nem tudja/válasz nélkül Takarékosság, állami támogatás, hitel Wolfgang Riemannal, a németországi Bausparkasse Schwäbisch Hall AG takarékpénztár bankigazgatójával a lakáspolitikáról és egyebekről Szlovákiában ritka a jó példa arra, hogy olyan törvény szülessen - ráadásul különösebb huzavona, késlekedés nélkül amely az egész társadalmat érintő, akár vállalkozásnak is beillő mozgalmat karol fel. Az építési takarékmozgalomról szóló törvény ilyen volt. Megjelenésére rugalmasan válaszolt a Szlovák Takarékpénztár Rt. a németországi Bausparkasse Schwäbisch Hall AG-vel és az osztrák Raiffeisen Bausparkasse évtizedes tapaszXalatú pénzintézménnyel közösen, s Közép-Kelet-Európában elsőként, 1992 novemberében létrehozta az első szlovákiai építési takarékpénztárat. A külföldi partnerek jártasságát a Szlovák Takarékpénztár Rt. egész országra kiterjedő hálózatával párosítva a Szlovákiában addig még ismeretlen banki szolgáltatással kirobbanó sikert arattak. A kezdetek dinamikáját ékesszólóan fejezi ki az adat: 1992-ben létezésük hat hete alatt 55 ezer ügyfelet nyertek meg az építési takarékmozgalom ügyének. Ezt az ütemet a későbbiekben fokozni tudták, és néhány hete ünnepélyes külsőségek között köszöntötték kétszázötvenezredik ügyfelüket. Az Első Építési Takarékpénztár Rt. nem mindennapi sikereire külföldön is felfigyeltek: a European Market Research Center nevű nemzetközi szervezet a Euromarket Award '94 elismerő díjat adományozta az intézménynek. A sikerek hátteréről, a takarékmozgalom további céljairól és lehetőségeiről beszélgettünk Wolfgang Riemannal, az Első Építési Takarékpénztár Igazgatótanácsának tagjával, bankigazgatóval, a németországi Bausparkasse Schwäbisch Hall AG képviselőjével. - A legfontosabb cél, amit feltétlenül el akarunk érni, az átgondolt, hosszú távra szóló lakáspolitika. A több mint negyedmillió ügyfél már garancia arra, hogy az építési takarékmozgalom mély gyökeret ereszt Szlovákiában. Ügyelni akarunk arra is, hogy az eddigi eredmény ne egyszeri legyen, hanem megszakítatlan, kilengések nélküli folyamattá érjen. Az építési takarékosságnak ideológiáktól függetlennek, politikamentesnek kell lennie, hiszen a társadalom széles rétegeit érinti. Ha az állam hat évig megszakítatlanul folyósítja a 40 százalékos támogatást, a futamidő' lejárta után már ötszörösen nagyobb értékben térül meg számára: Az állami prémium tehát elsősorban jó befektetés, ezért harcolunk folyamatos folyósításáért. • Zavartalanul érvényesíthető Szlovákiában az építési takarékmozgalom filozófiája? - Nincsenek áthidalhatatlan akadályok. Következtes, hozzáértő, jól szervezett tevékenységgel fokozatosan érvényesíthető. A takarékoskodással a polgár megteszi az első lépést, ezt követi a 40 százalékos állami prémium, majd az általunk folyósított, mindössze 6 százalékos kamattal terhelt hitel. Németországban, ahol 34 építési takarékpénztár működik, a takarékmozgalom a lakásépítés finanszírozásának olyan szerves részévé vált, hogy nélküle a lakásgondok megoldása elképzelhetetlen lenne. Ott fél évszázada létezik ez a mozgalom, Szlovákiában másfél éves „múltja" van. Csalódniuk kell azoknak, akik a takarékmozgalomtól csodákat várnak, a lakásgondok országos méretű megoldását remélik. Ez, sajnos, egyik napról a másikra nem megy. Rugalmasságunknak köszönhető, hogy - tekintettel kedvező eredményeinkre - az ígértnél korábban, már most folyósítani tudjuk az alapfeltételeket teljesítő ügyfeleinknek az úgynevezett köztes hitelt. • Ön minek tulajdonítja ezt a •posztkommunista államokban egyedülálló sikert? És miben látja a két külföldi partner legfontosabb szerepét? - Németországgal összevetve Szlovákiában erősebben van jelen az emberekben, hogy az én házam az én váram, vagyis hogy az otthonom személyi szabadságom elválaszthatatlan része. Ezért a szlovákiai polgárok fogékonyak mindarra az újra, amely otthonukkal, lakáskörülményeikkel kapcsolatos álmaik-terveik megvalósításával kecsegtet. Németországhoz viszonyítva Szlovákiában erősebb a tulajdonosi ösztön, hiszen a lakosság ház- és lakástulajdonosi aránya jóval nagyobb (50 százalék fölött van), mint nálunk. Mivel az építési takarékmozgalom valóban a lakásproblémák gyakorlati megoldását célozza, a szlovákiai lakosságnak több mint a fele saját érdekéből várt ilyen lehetőségre. A partnerek szerepéről szólva elsősorban a Szlovákiába hozott tőkét és az építési takarékmozgalommal kapcsolatos évtizedes tapasztalatok átadását hangsúlyoznám. Jómagam is hétfőtől péntekig ügyfeleink és munkatársaink rendelkezésére állok. Elképzelhetetlen ugyanis a pénzintézmény gördülékeny, eredményes működése a banki szférában és a marketing területén tapasztalt szakember irányítása nélkül. Ezen túlmenően a német és az osztrák cég folyamatos képzést nyújt a takarékpénztár vezető munkatársai számára, szakembereket küld egyegy konkrét szakmai probléma megoldására. A kiváló csapatmunkát is kiemelném. A hatékony munkamódszerek ismerete ugyanis önmagában kevésnek bizonyulna, ha azt a szlovákiai takarékpénztár munkatársi gárdája fokozatosan nem sajátítaná el, és mindennapi tevékenységében nem érvényesítené. Nagy előny, hogy a problémák megoldására tett javaslatokat összevetjük a német és osztrák viszonyokkal, és a szlovákiai feltételekhez igazodva alkalmazzuk a gyakorlatban. • Ismeretes, hogy az építési takarékmozgalom kezdeti szakaszában szembetűnően kevés ügyfelet szereztek Szlovákia déli járásaiból. Bár a probléma azóta megoldódott, a déli járások is felzárkóztak a szlovákiai átlaghoz, azért kíváncsi volnék, hogy ön szerint mi volt a kezdeti aránytalanság oka. - Elemzéseink alapján a probléma fő oka nem valamiféle nemzetiségi alapon történő elutasítás, hanem a hiányos tájékozottság volt. Ezt az Üj Szó napilappal kialakult együttműködésünknek köszönhetően is sikerült kiküszöbölnünk. Kiadtunk magyar nyelvű tájékoztatót is, hiszen nagyon fontosnak tartjuk, hogy a takarékmozgalom előnyeiről a lehető legérthetőbben győzzük meg ügyfeleinket. Nem tapasztaltam, hogy a magyar nyelvű szórólapok miatt bármilyen bírálat is ért volna bennünket. • Az Ön cége tőkét hozott Szlovákiába, és ennek is köszönhetően új munkahelyek teremtődtek. Nagy általánosságban azonban - finoman fogalmazva is - óvatos a külföldi tőke. - Nem szeretnék a mindentudó németországi tanácsadó szerepében tetszelegni, és azt is hangsúlyozni szeretném, hogy a gazdasági és politikai fejlődés teljes mértékben a szlovák állam belügye. Ha a külföldi tőke beáramlásának ütemével kapcsolatos véleményemet akarnám elmondani, akkor kiemelném: stabil, megbízható, hosszan tartó, nyugodt politikai és jogi feltételekre van szüksége Szlovákiának. Annak a külföldi cégnek, amely Szlovákiában szeretne befektetni, biztosnak kell lennie abban, hogy a belső feltételek évtizedek után sem változnak meg. A külföldi tőke érezhető távolmaradása arra figyelmeztet: ezek az általános feltételek még hiányoznak. Nem kell különösebben bizonygatnom, hogy a szlovákiai fejlődést mind Németországban, mind Ausztriában a két partnercég is figyelemmel kíséri. • Munkája önt már lassan két éve Szlovákiához köti. A németországi viszonyokkal összevetve mi az, ami itt meglépte önt? - Szlovákiában még magától értetődő jellemvonás a barátság, a segítőkészség, ami Németországban már sok esetben kiveszett az emberekből. A szlovákiai családok összetartó ereje is tiszteletet ébresztett bennem. És bár itteni feladatom takarékpénztárunk évtizedes tapasztalatainak átadása, el kell mondanom, nemcsak adtam. Sok-sok esetben kaptam is Szlovákiában, éspedig nem keveset: emberi értékeket. MÁZSÁR LÁSZLÓ