Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-07 / 156. szám, csütörtök

SZÜLŐFÖLD •ajsző 1 1994. JULIUS 7. — —imwi Polgár­mesterek a romakérdésről Találkozót tartottak azoknak a közsé­geknek a polgármesterei, amelyekben nagyszámú roma lakosság él. A Szlo­vákiai Városok és Falvak Társulása abból a célból szervezte" az összejöve­telt, hogy az önkormányzatok és az ál­lamigazatás képviselői közösen keres­senek megoldást a munkanélküliség­gel, a bűnözésSfel, az oktatással és a la­kással összefüggő problémákra. A megbeszélésen 38 község, valamint az igazságügyi, a kulturális, a szociális és munkaügyi, az oktatási, a környezet­védelmi, az egészségügyi és a belügyi tárca képviselői, a rendőri testület és néhány más intézmény vezetői vettek részt. A nyilvánosság és a sajtó kizárá­sával megtartott megbeszélés eredmé­nyeiről Oľga Gáfriková, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának sajtó­titkára tájékoztatta lapunkat. A résztvevők javasolták, a községi hivatalok felmérései alapján állapítsák meg a romák tényleges számát és de­mográfiai sajátosságait. Ügy vélték, meg kell gyorsítani a lakhelyről szóló törvény módosítását s egyszerűsíteni a közhasznú munkák feltételeit. A szo­ciális juttatásokat illetően javasolták, hogy amennyiben a községi hivatal kéri, hetenként folyósítsák azokat, s olyan rendszert kell bevezetni, amely­ben a segély összege a családtagok számával, illetve a segélyfolyósítás időtartamával fordított arányban csök­ken. A romák lakásproblémáit az álla­mi lakáspolitika keretén belül kell megoldani úgy, hogy a lakásokat és az azzal kapcsolatos szolgáltatásokat ne kapják ingyen.Olyan katonai alakula­tok létrehozását szorgalmazták, ame­lyekben az alacsony intelligencia­szintű fiatalemberek fegyver nélküli szolgálatot teljesíthetnének. De gon­doltak a lányanyákra, az örökbefoga­dásra, a járványok megelőzésére, a ro­ma katekizmus megjelentetésére, a községi rendőrök hatáskörének bőví­tésére is. Stanislav Konečnýtői, a társulás központi igazgatójától megtudtuk: ha­tározatukat .elküldték az érintett mi­nisztériumoknak, hogy azok képvi­selőivel egy következő, július elejére tervezett találkozón már érdemben tár­gyalhassanak arról, hogy a javaslatok közül melyik és milyen módon való­sítható meg. Azután a társulás az egy­házakat is felkéri, fejtsék ki, hogy ők milyen formában tudnának segíteni. Természetesen a roma szervezetek­kel is fel kívánják venni a kapcsolatot. A központi igazgató szerint a kérdés nagyon kényes, ezért nem akartak előre tájékoztatni a találkozóról. Nem szeretnék, ha a romák azt gondolnák, róluk nélkülük akar valaki dönteni. Csupán arról van szó, hogy előbb a le­hetőségeket kell tisztázni, amelyek is­meretében azután a roma szervezetek­kel közösen próbálják megoldani a problémákat.' (gaál) Vadászat a művészetben A vadászat ősi mestersége átalaku­lóban van. A vadász a vad elejtőjéből lassan természetvédővé válik. Ezt a folyamatot tükrözi az a Vadászat a művészetben című kiállítás is, ame­lyet a királyhelmeci Petőfi Sándor Művelődési Házban rendezett a Ticce alkotóklub - amely immáron csak­nem két évtizede igyekszik összefog­ni a bodrogközi művészeket. A kiállí­tott trófeák és festmények való­színűleg nemcsak a vadászok szívét dobogtatták meg. A képeken megele­venedett a bodrogközi természet, a nádasok, lombos erdők, tarka ligetek romantikus mesevilága. Bányácky Miklós, Erenhein Gábor, Kiss Egon Károly, Leco István, Rinkács Sándor és Szántó Kázmér képein nem a zsák­mányszerzés, az ösztönös ölési vágy beteljesedése áll a középpontban. Az alkotások a bodrogközi ember és a természet máig eleven kapcsolatáról tanúskodnak. T.F. Perse Séta Bácskái Béla falujában Önkormányzati gondok Karván Az 1912-ben kiadott Magyarország monográfiájában Perséről többek kö­zött az olvasható, hogy Perseháza né­ven 1439-ben említik az oklevelek. A nemrégiben végzett ásatások azonban arra engednek következtetni, hogy a településen már ősidők óta élnek em­berek. Az egy négyzetkilométernyi ásatási területen a kutatók a jégkor­szaktól kezdődően gyakorlatilag min­den kultúrát felleltek. Az ásatásokkal egy időben a Magyar Tudományos Akadémia a település elnevezésével foglalkozott, és arra a megállapításra jutott, hogy Perse az ókori népeknél a rabszolgák egyesítésére szolgáló kö­zösségetjelentette. Szerintük elképzel­hető, hogy Perse rabszolga falu volt. A legújabb kort már nem szükséges kutatni, minden megtalálható a falu vaskos krónikájában. Fazekas Károly mérnökkel, a falu polgármesterével la­pozgatva különös bejegyzésekkel ta­lálkoztunk. Számomra legérdekesebb­nek a Bozitával majdnem megkötött házasság tűnt, hiszen nem is régen Széplak, Ujszállás major és Bozita­puszta még Perse közigazgatása alá tartozott. Később a cseh kolonisták ál­tal lakott Bozitapuszta Bozita néven nagyobb fejlődési remények ígéreté­ben különvált, néhány évvel később, 1966-ban pedig már a Losonci járás vezetői arról tárgyaltak, hogy Persét Bozitához csatolják. Perse lakossága természetesen tiltakozott a határozat ellen. Az összevonás ugyan elmaradt, de az anyakönyvvezetést Perséről Bo­zitára helyezték. Bozitán ötszázra gya­rapodott a lélekszám, Persén három évtized alatt majdnem a felére csök­kent. Nem természetes úton, hanem úgy, hogy kicsit besegítettek Loson­con. Évek óta nem épülhetett semmi a faluban. Ma a lakosság zöme nyugdí­jas. Négy évvel ezelőtt még ennél is kritikusabb volt, a helyzet, mostanság egyre több fiatal pár tér vissza szülei portájára a városokból. Felújítják a ré­gi házakat, sőt évente egy-két új házat is felépítenek. A kilencvenes helyhatósági válasz­tásokon két jelölt indult a polgármeste­ri székért. Egyik, a korábbi hnb-el­nök,a másik Fazekas Károly mérnök a fiatalabb korosztályhoz tartozik, Vé­gül őt választották meg polgármester­nek. - Pozsonyban végeztem a Szlovák Műszaki Főiskola villamosmérnöki kar kibernetikai szakán - mondta be­mutatkozólag. -Afüleki Kovosmaltba kerültem, de ismertem a falu gondját­baját, hiszen aktívan dolgoztam a Cse­madokban és az akkori képviselő-tes­tületnek is tagja voltam. Tulajdonkép­pen egyfajta kényszerből adtam rá fe­jemet a polgármesterségre, mert a Kb­vosmaltban akkortájt veszélybe került mindenkinek a munkahelye. A polgár­mesterségemet természetesen a falu legnagyobb gondjának a megoldásá­val kezdtem. Tudniillik a községben csupán egy olyan kút található, amely­nek a vize úgy-ahogy iható. A korábbi vezetés 1963-tól tervezte megépíteni a központi vízvezetéket, ez a választáso­kig nem sikerült. Az elmúlt négy év alatt arra futotta a pénzünkből, hogy elkészítettünk egy tervezetet, amelynek alapján az elkövetkező hónapokban megépítjük a falusi vezetéket. Tavaly­előtt kaptunk 3 millió korona állami 1 támogatást, azon a pénzen elkészült a fővezeték a falu határáig. A polgármester elmondta, hogy örököltek egy épületet, amelyet anyagi nehézségek miatt lehetetlenség befe­jezni. A helyi ravatalozóról van szó, amelynek eredeti költségvetése - a ré­gi árak mellett - 2 millió korona körül mozgott. Bár rengeteg anyagot már megvettek hozzá, legkevesebb félmil­lió koronát még felemészt, mire befe­jezik. Persén járva az ember természete­sen nem hagyja ki, hogy ne tekintse meg Bácskái Béla festőművész sírját. A fiatalon meghalt művész kezenyo­mát sok minden őrzi a faluban. így ta­lálkozhatunk alkotásával a községháza falán, s festménye díszíti a kultúrházat is. Egykori lakóháza és műhelye csak kintről tekinthető meg. FARKAS OTTÓ Füstbe ment a víztisztító terve -Mire futja az éves költségve­tésből egy közel 800 lakosú köz­ségben?- kérdeztem Tóth Tibortól a Komáromi járásban, a Duna bal partján található Karva község polgármesterétől. - Az attól függ, hogy valójában mennyi pénz is fut be a községi hi­vatal számlájára. A valóság és az elmélet ugyanis egészen más, így a tizenkét tagú képviselő-testület a községi költségvetés kidolgozásá­nál már eleve csak azokkal a pénz­összegekkel számol, amelyeket nagy valószínűséggel meg is ka­punk. Hiába kellene vagy 2 millió koronának befutnia, ha abból még jó esetben is csak 1 milliót tudunk nem kis erőfeszítéssel összegyűjte­ni. - Tehát a kommunális beruhá­zások egyelőre csak a távlati ter­vekben szerepelnek? - Régebben nagyon intenzíven foglalkoztunk egy víztisztító meg­építésével, ugyanis a falu kataszte­rében található Párkány, Muzsla, Búcs és Karva ivóvízkészlete. Ép­pen ezért nagyon fontos lenne, hogy a faluban egyetlen helyen se legyen nyitott emésztőgödör, ha­nem minden háztartást rákapcsol­janak a kanalizációra, s a talajba, vagy a Dunába csak tisztított víz kerüljön. Ha megépült volna a nagymarosi erőmű, akkor nagy va­lószínűséggel felépült volna a víz­tisztító is. Ez azonban nem így tör­tént. Önerőből sajnos képtelenek vagyunk egy szennyvíztisztítót fi­nanszírozni. - Ha Karva határában valóban fontos ivóvízkészlet található, ak­kor nyilván a környező falvaknak és városoknak is érdeke, hogy tá­mogassák a víztisztító megépíté­sét. - Sajnos az a kevés pénz, amivel manapság az önkormányzatok ren­delkeznek, nem elegendő a tisztító felépítésére, illetve a községek a pénzt inkább másra fordítják. To­vábbi problémát jelentenek a kissé fura tulajdonviszonyok, ugyanis a községi vízvezeték-hálózatok a Nyugat-szlovákiai Vízművek és Csatornázási Vállalat tulajdonát képezik, míg a víztisztító a közsé­gi önkormányzatoké lenne. Ki vál­lalná ilyen körülmények között az üzemeltetést és karbantartást? - Mikorra tervezik a gáz beveze­tését? - Ahhoz, hogy a falu széléig el­vezessük a gázvezetéket és azt egy nyomáscsökkentővel szereljük fel, legalább 7-8 millió korona szükséges. Sajnos a Szlovák Gázművek számára egy ilyen kis­község, mint Karva, különösebb fogyasztásnövekedést nem jelent, így a vállalatnak nem érdeke, hogy támogassa a gázvezeték lefekteté­sét. Így nagyon nehéz lenne meg­jósolni, hogy mikortól fűthetnek majd gázzal Karva lakosai. - A villanyvezetékek felújítását még a tavaly sikerült megoldani­uk... - A község villanyvezeték-háló­zata az ötvenes években lett ki­építve, majd a faoszlopokat a hat­vanas években betontalpakkal erősítették meg. Azóta az új utca kivételével gyakorlatilag semmi­lyen felújítási munkálatokat sem végeztek a vezetéken. Így fordul­hatott elő, hogy az utóbbi évek­ben, főleg a fóliasátrak fűtésének időszakában szinte mindennapos volt az áramkiesés - a transzfor­mátor nem bírta a nagy megterhe­lést. Mivel a járási szervek nem nagyon értették meg az azonnali beavatkozás szükségességét, Po­zsonyból hívtunk ellenőrzést. A felsőbb szervek megállapították, hogy a villanyvezeték-hálózat azonnali cserére szorul. így sike­rült elérnünk azt, hogy tavaly az összes faoszlopot, a vezetékeket, valamint a transzformátort is ki­cserélték. Ezzel együtt felújítottuk a közvilágítást, valamint a községi hangosbeszélőt is. KOSÁR DEZSŐ Aranykelyhet ne adj kölcsön! Bodrogközi műemlékvédelem A bodrogközi falvakat járva lépten-nyomon becses műemlékek­be botlik az ember. Sajnos, sok becses épület romlik, düledezik, a falakról hámlik a vakolat, a lyukas tetőn becsorog az esővíz. Bol­dogabb országokban ezek a műemlékek turistacsalogató látvá­nyosságok lehetnének, mifelénk viszont egyre kevesebb telik műemlékvédelemre az önkormányzatok lyukas zsebéből. Király­helmecen 1991-től a körzeti hivatalban foglalkoznak a múlt érté­keinek megóvásával. Az eddig elért eredményekről és a nem túlsá­gosan rózsaszínű kilátásokról Szaniszló János, a hivatal vezetője nyújtott tájékoztatást: - Sikerült némi állami és ala­pítványi támogatást kapni, bár a szükséges huszonkétmillió he­lyett csupán hárommilliót. Ebből a legtöbbet a bolyi kastély tetőjé­nek megjavítására fordítottuk. Az épületben nyugdíjasotthont szerettünk volna létrehozni, de ez a tervünk a szűkös anyagiak mi­att nem valósulhatott meg. A bor­si kastély megóvására félmillió koronát fordítottunk, ennyi pénzből sajnos csak a tetőzet helyreállítására futotta. Sikerült viszont felújítani az egyik leg­szebb műemlékünket, a bári re­formátus templomot. A 11.-13. században épült templom nem kis mértékben a hívek áldozat­készségének köszönheti jelenlegi szép külsejét. Sürgős lenne a zempléni vármegyeháza megóvá­sa, mert nagyon rossz állapotban van. Kívülről egyszerű magtár­nak nézné az ember, de a belső terek kiképzése nagyon szép. Nemsokára remélhetőleg sikerül felújítani a Honismereti Múzeu­mot. Ez a nagyon szép épület a Tisza- és Bodrogszabályozó Tár­sulat igazgatósági székháza volt. - Jelenleg is folyamatosak a rekonstrukciós munkák? - Dolgoznak a szentesi temp­lomon, amelynek sajnos a falai is megsérültek. Emiatt statikai mé­résekre is szükség van. - Milyen más műemlékek talál­hatók a vidéken? - Értékes, öreg fák találhatóak a bélyi kastély parkjában és a perbenyíki kastély közelében. Nagyon szép és értékes a pólyáni görögkatolikus templom iko­nosztáza, de ez is restaurálásra szorul. - Régészeti leletek nem kerül­tek napvilágra? - Voltak ásatások Szögben, a régi, romos templom mellett, de különösebben értékes tárgyakat nem találtak. A bári templom mellett egy régi sírt fedeztek fel a régészek. Ezt felújították és je­lenleg is megtekinthető. Kincse­ket csak a zempléni dombon ta­láltak, ezek állítólag a nagymihá­lyi, a kassai és egy bécsi múzeum tulajdonába kerültek. Ezüst-, arany-, vas- és réztárgyakról volt szó. Idővel szeretnénk visszasze­rezni mindazt, ami erről a terü­letről elkerült. Már sikerült visszakapnunk a tárkányi refor­mátus lelkészi hivatal XVJ-XVII. századbeli kelyhét. Ez eredetileg egy kéthetes kiállításra került el Tárkányból, aztán valahogy elfe­lejtették visszahozni. Ugyancsak nagyon nehéz volt visszaszerezni azt a régi, értékes képet, amely eredetileg a battyányi kastélyból származik és amely jelenleg egy­házi tulajdonban van. Több, a le­leszi kolostorból származó műkincs még mindig a nagymi­hályi és a terebesi múzeumban található. Mint a fentiekből kitűnik, akadnak érdekességek errefelé is. Ha a szűkös anyagiak nem is te­szik lehetővé a gyors változáso­kat, az értékmentő munka folyik. Patinás műemlékeink egyszer ta­lán ismét régi fényükben csillog­hatnak. TÓTH FERENC StaiáĹ &'M -Ár'' : ifjffa Lelesz mellett található ez a szép híd

Next

/
Oldalképek
Tartalom