Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-11 / 159. szám, hétfő

53. rész fogához veri a garast, kuporgat. ­Szerinte dr. Pesti ezt az utóbbi el­járást választotta. - Hallhattuk, hogy milyen büszkén említette, neki a magyar szállodában 50 szá­zalékos kedvezmény jár. Meg hogyha ő vásárolta volna a fűrészt, csakis nagykereskedőtől vette vol­na. Hogy veszekedett Frodllal, mert az a vízbe hajította a méreg drágán vásárolt pisztolyt. Hogy a pár másodperces telefonokat is felszámolta üzletfeleinek. Hogy ő, a kényelemhez és kulturáltsághoz szokott férfi Budapesten rendsze­resen egy csaknem üres, emberi tartózkodásra alig alkalmas lakás­ban aludt, csak azért, mert ingyen volt. - Vajon normálisnak minősít­hetők azok az emberek, akik ilyen bestiális bűntett végrehajtására ké­pesek? - Az ügyész határozott igennel válaszol. Túl könnyű meg­oldás szerinte ilyenkor a tettest el­mebetegnek nyilvánítani. - Elfe­ledkezünk arról, hogy az ember­ben a jó és az ördögi egyaránt ben­ne rejlik. - Másról tehát nem lehet szó, mint a lehető legsúlyosabb íté­letről. Ennél kevesebb elfogadha­tatlan lenne. Lehner ügyvéd a biztos vesztés tudatában beszél. Szörnyűnek ne­vezi a bűntényt, magát a tár­gyalást, s a várható ítéletet is. Sze­rinte ebben az ügyben csupán egy dolog biztos, az, hogy Fritz Kö­berlt megölték. A többit a vád kép­viselőjének nem sikerült meggyőzően bizonyítania. Indí­téknak kevés, hogy Helmut Frodl azért ölt, mert bosszút akart állni a munkaügyi minisztériumnál tett feljelentésért. Hiszen a tisztviselő megkenése nem tartozik a súlyos bűnök közé. Az pedig, hogy a vil­lája renoválásából támadt adóssá­gait kellett Köberl pénzéből enyhí­tenie, egyszerűen nevetséges érv. Hiszen minden harmadik osztrák­nak két lakása van, egy állandó otthona meg egy nyaralója, amit körülbelül azonosnak vehetünk Frodl villájával. - Ezen az alapon állltható-e, hogy minden harmadik osztrák gyilkol? Lehner többször, indulatosan sérelmezi, hogy Novakov, akinek a vallomása végül is az egyetlen bizonyíték védence ellen, megúsz­ta a tárgyalást. Orvosi igazolást küldött spanyolföldről, hogy árta­na az egészségének a tanúkihallga­tás. - De mi, osztrákok, jól tudjuk, hogy orvosi igazolást nem olyan nehéz szerezni, még akkor sem, ha az egészséggel nincs baj. Novakov egészségi állapotában Lehner szerint mindig akkor kö­vetkezik be romlás, amikor ve­szélyben érzi magát. Az ügyvéd elismeri, hogy a titokzatos harma­dik, Pjetkin létét nem sikerült bi­zonyítani. De hát nem a gyanúsí­tottnak kell az ártatlanságot bizo­nyítania, hanem az ügyésznek a bűn elkövetését. Elégedetlen az ügyvéd az or­vosszakértővel is. Szerinte nem bi­zonyították be hitelt érdemlően, hogy honnan hatolt a golyó Köberl koponyájába. A rendőrség az első perctől fogva beérte Frodl vallo­másával. Budapestre sem utazott szakértői küldöttség, az esküdtek sem kezdeményezték, hogy meg­vizsgálják a helyszínt. (Folytatjuk) 1994. JÚLIUS 11. JL M „JL MOZAIK ÚJ SZÓ' Hány Gombaszög van? rábizonyítottak. - Figyeltem Pesti Gábort a tárgyalás három hetén át. Az első napon megpróbálta eljátszani a koncentrálni képtelen, szellemileg rokkant embert. A második naptól kezdve azonban egyre élénkebb lett, jegyzetelt, közbeszólt, órákon át összpontosított. Ami pedig béna bal kezét illeti, minél gyengébb az egyik kéz, annál erősebbé válik a másik. Az ügyész ezek után Pesti zsu­goriságáról, mphó pénzéhségéről beszél. - A meggazdagodásnak több módszere van. A legkényelme­sebb, ha pénzt, vágyont örököl az ember, a legfáradságosabb, ha a felújításra. Persze, mint sok min­den másra, úgy erre sincs pénz, bármennyire is tetszetősek a Ma­kona cég tervei, amelyek között sajnos nem láttam a nézőtér kiala­kításának elképzelt módozatait. Márpedig Gombaszög életképes­sége a nézőn múlik, aki egyre ke­vésbé hajlandó a kollektív sámlin órák hosszat görnyedni. Azt azon­ban előre lehet tudni, hogy egy ilyen jellegű átépítés után luxus­nak tetszik az évente egyszeri használat. Megfontolandó, érde­mes-e és mennyit egy ilyen beru­házásra fordítani, ha marad min­den a régiben. DUSZA ISTVÁN mindig és mindent előad, addig példának okáért Varga és Homo­nyik a slágerré lett dalaikat ének­lik el. Rockbarátság ide, színpadi barátság oda, azért még ma is Vi­kidál a „stár". Sokan jogosan ve­tették fel a kérdést, hogy miért pénteken volt ez a rockkoncert a megszokott szombat délután he­lyett. Időpontegyeztetési kény­szerből, ami végeredményben megfontolandó eredményt hozott. Azt ugyanis a legoptimistább Cse­madok-szervezők sem hihetik, hogy szombaton annyian ültek volna a nézőtéren, mint a péntek esti rockkoncert és a folklórt az operettel párosító szombati műsor nézői együttvéve. Tévedés lenne, mert más-más ízlésvilágú réte­gekről van szó, amelyek között vannak ugyan átfedések, de ezek legtöbbször a választás lehetősé­gének hiányából fakadnak. Márpe­dig Gombaszög idén ennek ellen­kezőjével tüntette ki magát. Szombaton volt folklór és ope­rett, és a rossznyelvek szerint ve­rekedés a berzétei művelődési ház­ban rendezett táncház ideje alatt. (Megesik az ilyesmi, de ez nem a Csemadok ügye, hanem a rendőrségé.) Az utóbbi esetnél mégiscsak kulturáltabb szórako­zást jelentett a kissé hakniszerű operett, amit már csak a vasárnap koradélutáni kabaré múlt alul. A siker a cikkíró véleményétől füg­getlenül frenetikus volt, írhatnám azt is, hogy a látottakhoz és a hal­lottakhoz képest igencsak nagy. Ám, legyen! Gombaszög végül is éppen ettől sikeres vagy sikerte­len, feltéve, hogy a sikert tapsban és nem pénzben mérjük, A Csemadok országos kulturális ünnepélyére igencsak rá lehet fi­zetni, s az sem mindegy, hogy ez az összeg a nézőszámtól függően milyen magas. Ha ennek a ráfize­tésnek a tükrében nézegetjük a rendezvényt, akkor a piacgazdaság szempontjait követve két dolgot tehetünk: vagy megszüntetjük a ráfordítás deficitjét és teljesen kommersz alapokra helyezzük a dolgot, vagy elfelejtjük až egészet a maga négy évtizedével együtt. Gondolom ezt az utóbbit nyomban elvethetjük, hiszen az idén is be­bizonyosodott, hogy van kereslet az ilyen jellegű rendezvények iránt. Márpedig ebben az esetben meg kell találni az optimális le­hetőségeket a rendezvény legalább nullszaldós finanszírozására. Jegy­árakat egyelőre nem lenne ajánla­tos emelni, hiszen akkor a most még fizetőképes nézők nagyrészét elriasztanák. Marad a műsor összeállításában az idén tük­röződött szemlélet, aminek ered­ményeképpen feltehetőleg minden évben olyan műsor lesz látható, mint az idén. Azt ugyanis senki sem tagadhat­já, hogy a gombaszögi kulturális ünnepély olyan, amilyen a szlová­kiai magyarság tömegkultúrája. Márpedig abban nincs jelen sem Arany János költészete, sem Nagy Lászlóé, de még csak Petőfi is egy-egy irodalomban, kalandozó rockzenész műhelyében megzené­sített költeményig van jelen. Vi­szont ott a magyar nóta, az operett, a kabaré és a pop-rock kultúra. Eh­hez párosítható a színpadi látvá­nyosságként és valamennyi elemé­ben mélytudati hatásában is fontos folklór, ezen belül is a népdal és a néptánc. Ha mindezeket kényte­len-kelletlen egy rendezvény kere­tében prezentálják, nem kerülhető el a blokkosítás, ami többé kevés­bé idén is jól működött Gomba­szögön. A cikkíró tapasztalatai szerint legkevésbé a kamarajel­legű folklór számára felállított kis­színpad váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ha volt is közönsége, leginkább az érdekeltek, tehát a műsor szereplői ücsörögtek a fűben, mert ott legfeljebb álldo­gálni lehetett, ami még az edzet­tebbeknek is megterhelő a rekkenő melegben. Egyre fontosabb együtthatója lesz Gombaszögnek maga a sza­badtéri színpad, amely nemcsak formai szempontból, de a nézők kényelmére figyelve is megérett a - Vagy el tudják képzelni, hogy Frodl magával vitte volna a bűntény elkövetésére Pestit, ha at­tól kellett volna tartania, hogy tár­sa ellenkezik, lebuktatja?! Doktor Pestit ügyvédei ártatlan gyermekként igyekeztek beállíta­ni, aki képtelen megkülönböztetni a jót a rossztól. Pedig Kloyber sze­rint nagyon is tisztában volt az eseményekkel, előre pontos cse­lekvési listát dolgozott ki. Az ügyész figyelmezteti az es­küdteket, nem felel meg a valóság­nak, hogy Pesti minden vallomá­sában következetesen ugyanazt mondta. Szerepét folyamatosan ki­sebbítette, és mindig csak annyit volt hajlandó elismerni, amennyit Bárki rávághatná: többezer. Ahány nézője, vendége, szereplője van egy-egy esztendőben a Cse­madok országos kulturális ünne­pélyének. Nem világrengető meg­állapítás, viszont nemcsak így mu­tat érvényes igazságot, hanem másképpen is. Többféleképpen, mert ezek a matematikai halad­vány szerint osztódó vélemények csoportosíthatók. Van olyan, akit a rockkoncert vonzott idén Gombaszögbe, sze­rény becslésem szerint is legalább háromezren voltak. Igazhívők és megrögzött ortodoxok, meg olya­nok, akik közül az egyik a Vikidál Gyula, Varga Miklós és Homonyik Sándor trió koncertjének közepén elhagyva a nézőteret, imígyen fej­tette ki visszamenőleges politikai és rockrajongói álláspontját: „Mi­nek töri magát ez a vén rocker? Amikor nagy stár volt, a kommu­nisták nem engedték be az ország­ba." Természetesen azok voltak többen, akik szemében Vikidál most az igazi „stár", már-már fé­nyét vesztett és túlerőltetett hang­jával, de a rockoperák vitathatat­lan kvalitású előadójaként. Míg ő (Prikler László felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom