Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-01 / 152. szám, péntek

6 OLVASÓINK OLDALA ÚJSZÓ 1994. JÚLIUS 1. Tisztelt szerkesztőség! ., .Nagykéren új szobrot állítottak Szent Orbán tiszteletére. A szobrot először Elek Lajos esperes urunk felszentelte, majd körmenetben a falu apraja-nagyja a pincesorra kísérte, ahol méltó helyen, egy kupolaszerű építmény alatt helyezték el. Ebből az alkalomból szabadtéri szentmise volt, először a faluban. Közreműködött az alapiskola énekkara és a Csemadok éneklőcsoportja. A szobor felállításában nagy érdeme van Bátora Béla polgármesternek. NOSZÁK OTÍLIA Nagykér .. .Városunk büszkesége a felújított Klapka tér. Itt fordul meg a legtöbb ember, mert ez a sétálóutca és itt vannak az üzletsorok is. Gyalogos zónává nyilvánították, csakhogy a kerékpározók továbbra is vígan száguldoznak a járókelők között. Igazán leszállhatnának ezen a szakaszon, és maguk mellett tolhatnák kerékpárjukat. HOSTINA IRÉN Komárom ... A virágok napján a Vöröskereszt érsekújvári területi választmánya találkozott azokkal, akik a legtöbbet teszik a véradás ügyében. A részvevők kifejtették véleményüket az egyre sokasodó humánus rendezvényekről és az egészséges életmód propagálásáról is. HAJTMAN KORNÉLIA Nána VISSZHANG | Gondolatok a zsidóság gondolatvilágáról Az Új Szóban 1994. június l-jén megjelent írásomra (Szót kérek - Esterházy-ügyben) nagy örömömre több olvasó reagált. Nem érzem magam illetékesnek részt venni a vita folytatásában - ez a szlovák, a magyar, illetve a szlovákiai magyar történészek dolga és feladata. Megtisztelőnek érzem, ha írásommal hozzájárultam/a vita elindításához. Nem szeretnék azonban napirendre térni az egyik írásban (Balassa Zoltán: Ne kiragadott idézetek alapján! - Új Szó, 1994. június 24.) kifejtett gondolat . fölött, amely valójában csak közvetve fiigg össze az Esterházy-üggyel. ,A magyarság és a szlovákság távol áll a zsidóság gondolatvilágától, ez csupán tény és semmi sértőt nem tudok felfedezni benne" - úja Balassa úr. Az állítást én sem sértőnek érzem - megkérdőjelezhetőnek azonban annál inkább. Balassa úr alapfeltevése, hogy van „a magyarság gondolatvilágának" nevezhető valami, amely „távol áll a zsidóság gondolatvilágától". Dehát mi is az a „gondolatvilág", amely - tegyük fel - Szálasi és Göncz Árpád, Jaross Andor és Bartók Béla, Horthy Miklós és Károlyi Mihály vagy Csurka István és Babits Mihály közös nevezőjét képezheti? És mi az a „zsidó gondolatvilág"? Mi fogja egybe - ismét csak példaképpen - Spinoza vagy Ben-Gurion gondolatvilágát Albert Einsteinével, Marx Károlyéval, David Ojstrachéval no meg Schwartz Mari néniével az Erzsébetvárosból. Ha pedig „a magyarságnak" mint olyannak van egy külön gondolatvilága, amely összeegyeztethetetlen „a zsidóság" gondolatvilágával, hogyan illeszkedik bele ebbe a képletbe - mondjuk - Kiss József, Radnóti Miklós, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc vagy akár Teller Edei Nincs itt semmi sértő. Az ilyen gondolatokat és eszméket egészen más jelző illeti meg. YEHUDA LAHAV a Tel Aviv-i Haaretz lap közép-európai tudósítója Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartáséval, rövidítve jelentetjük meg A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szer* kesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olásóink bizalmát, és várjuk so vábbi leveleiket A magyar pártok együttműködéséről A politika a kompromisszumok tudománya is. Aki nem hajlandó ésszerű kompromisszumokat kötni, az nem lehet jó politikus, tevékenységével többet árthat, mint használ. Elismerem Duray Miklósnak a szlovákiai magyarság érdekében kifejtett eddigi munkáját. Az elmúlt években többször szükség volt harcos, konfrontációkat kedvelő politizálására. Mára azonban a forradalmak ideje lejárt. Most nemcsak harcos, hanem kompromisszumokra is hajló politikusokra van szükségünk, akik a bennünket megillető jogok fokozatos kivívása mellett elősegítik az ország gazdasági fejlődését és a lakosság anyagi gondjainak fokozatos megoldását. Az emberek már belefáradtak az állandó politikai feszültségekbe. Nyugalomra volna szükségük, hogy energiájukat anyagi problémáik megoldására összpontosíthassák. Szlovákia új kormányának higgadt politizálása jó hatással van az általános politikai légkörre és az állampolgárok közérzetére. Ezért is helyeslem, hogy ezt a kormányt magyar politikusaink is támogatják. Remélem, hogy a következő kormány is hasonló beállítottságú lesz, és bővíteni fogja a demokratikus vívmányok körét. Mindebből kitűnik, hogy jogaink kiterjesztését csak egy valóban demokratikus kormánytól várhatjuk el, melynek tagjaiban megvan a tárgyalási és együttműködési készség. Újból hangsúlyozom, hogy valakivel sikeresen együttműködni vagy politizálni csak engedmények árán lehet. A rövidlátó, kompromisszumok nélküli politizálás iskolapéldájának tartom az Együttélés három képviselőjének a megnyilvánulását, akik a táblatörvényről szóló szavazásnál átálltak a magyargyűlölők táborába, ezzel tudatosan szembeszálltak választóik akaratával. Cselekedetükkel körülbelül négyszáz helységben akadályozták meg - remélem, csak ideiglenesen - a magyar nyelvű névtáblák elhelyezését. Hétfőn megkezdődtek a tárgyalások a hármas koalícióról. Néhai Antall 7dz.se/gyakran hangoztatta, hogy az igazi konzervatív pártban megtalálhatók a keresztény, a nemzeti és a liberális eszmék is, de közülük egyik sem lehet kizárólagos. Tehát bizonyos liberális értékeket a konzervatív pártok is elfogadnak, ezért sok helyen a konzervatív pártok együttműködnek a liberáliusokkal, például Németországban. Nálunk persze a konzervatív-liberális együttműködés szükségességét elsősorban nem ideológiai meggondolások indokolják, hanem az a tény, hogy a szlovák választási törvényben a hármas koalíció részére előírt hétszázalékos küszöb biztonságos eléréséhez szükség lesz a Magyar Polgári Pártra leadott szavazatokra is. Nem szabad megismétlődnie az 1992-es helyzetnek, amikor rettegve vártuk a választási eredményeket, és csak néhány tized százalékon múlott, hogy a szlovákiai magyarság nem maradt parlamenti képviselet nélkül. Két évvel ezelőtt is létrehozták a hármas koalíciót, de - sajnos - az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom nem a Magyar Polgári Párttal, hanem a szavazótáborral nem rendelkező (amit a választási eredmények is kimutattak) Magyar Néppárttal lépett koalícióra. Egy hasonló felelőtlen hazardírozás az idei választásokon a szlovákiai'magyarság számára tragikus volna. ÜRGE LAJOS Pozsony így látják a fiatalok Miért dolgoznak a nyugdíjasok? Felment a vérnyomásom, amikor a lap első oldalán arról olvastam, hogy ismét emelik a nyugdíjakat. Előtte egy riportot közöltek egy kisgyerekes fiatal házaspárról, mind a két szülő munkanélküli, és segélyből kell megélniük ebben a drága világban. Én óvodában dolgozom, szeptembertől munkanélküli leszek, már egy hónapja kezemben a felmondás. A férjem a helyi ipari vállalatnál dolgozik még, bizonytalan ideig. A cseh megrendelések elestek, nincsen munka, ő is várhatja a felmondást. Azért írok, mert úgy látom, hogy nagyon sok nyugdíjas dolgozik, miközben a fiatalok otthon ülnek. Nekünk is van két gyermekünk, a ruha, az iskolai étkezés, az óvoda nagyon drága. Tudom, hogy a 3-4000 korona nem nagy összeg, sőt azt is elismerem, hogy a nyugdíjasoknak is szükségük van a pénzre, de ha emelik a nyugdíjakat, akkor elsősorban a fiatalokat illetik meg a munkahelyek, és a nyugdíjasok csak akkor dolgozzanak, ha van szabad hely. Nem akarom bántani a nyugdíjasokat, tisztelem őket, de éljenek a megérdemelt pihenés lehetőségével, vagy vállaljanak közhasznú munkákat. Érdekes volna, ha több olvasó is elmondaná, mi a véleménye erről. Bizonyára eltérően ítélnék meg a kérdést. HABODÁSZ IDA Rimaszombat Janko Kráľ is Parkanról írt Június 29-én volt négyszáz éve, hogy befejeződött a sikertelen ostrom Párkány és Esztergom visszafoglalásáért a töröktől. Gyűjteményemben van egy rézkarc másolata az 1594. évi ostrom idejéből, amelyen a latin magyarázó szövegben PARKAN magyarul KAKAT awagi PARKAN-ként van megjelölve. Janko Kráľ neves szlovák költő egyik 120 éve írt verséből idézek két sort, szabadon, magyar fordításban is: „Dvíhaš sa a rastieš Parkan na Dunaji / Cez veky stáročia, v radostiach a žiali ".Tehát magyarul: „Emelkedsz és fejlődsz Párkány a Dunán / Évek, századok örömén s bánatán ". Városunkat a híres szlovák személyiségről, Ľudovít Štúrról nevezték el. Azt hiszem, igazán nem tisztelték őt meg ezzel. Egy olyan várost kereszteltek el róla, lakossága megkérdezése nélkül, amelyhez semmi köze sem volt. Történt ez a totalitárius rendszerben, a történelem ismeretének hiányában. A statisztikai adatok szerint Párkánynak 1880-ban 34, 1890-ben 31, 1900-ban 10, 1910ben 22, 1921-ben 254 szlovák nemzetiségű lakosa volt. Városunkban népszavazás is volt a régi név visszaadásáért. Hiába szavaztak mellette, a kormánybizottság elutasította a kérelmet. Most a táblatörvény körüli harc során bekerült a szerencsétlen 13 község közé, pedig nálunk a magyarok aránya 73,45 százalék, ami magasan túllépi a javasolt 20 százalékos küszöböt. PODLUPSZKY MIHÁLY Párkány rTF Elégedetlenkedők, egy lépést előre! (Karol Klimeš rajza) Teljes értékű' munkát (A honatya mellékjövedelme, Új Szó, 1994, VI. 11.) Eszembe jut egy ötvenes évek végén megtartott falugyűlés, amelyen az egyik részvevő, aki érdemként emlegette, hogy a vasúton végzett nyolcórás munka után még négy-öt órát a szövetkezetnek is dolgoznak, azzal fiűtötték le, hogy nem végeznek teljes értékű munkát az egyik helyen sem, mert tartalékolják erejüket, hogy itt is, ott is fel tudjanak valamit mutatni. Vajon nem mondható ez el honatyáinkról is? Nem ezért tökéletlenek a törvényeink? Nem ezért hiányos az a környezetvédelmi törvény is, amelyet majdhogynem remekműnek neveztek? Elmarasztaljuk a képviselőket mellékjövedelmükért, ugyanakkor elfeledkezünk a volt Szövetségi Gyűlés képviselőiről, akik munka nélkül már másfél éve mellékjövedelemként élvezik képviselői fizetésüket. És még hátra van a végkielégítés! De miért ne vennék át a pénzt, ha tehetik! KOVÁCS JÁNOS Serke Három a magyar _ igazság... ...tartja a közmondás. Ez érvényes a felvidéki magyar pártok koalíciójára is. Az őszi választásokon csak a hármas koalíció biztosíthatja képviseletünket a szlovák képviselőházban. Erre végre - hosszú téblábolás után - rájött az Együttélés vezérkara is, ana utal intéző bizottságának június 14-én közzétett nyilatkozata. Csak remélni lehet, hogy eláll a losonci diszkriminatív feltételektől is az MPP-vel szembe. Egy koalíciós tárgyalást nem lehet ultimátummal kezdeni, ha őszintén akarják a megegyezést. Nagy ugyanis a balratolódás veszélye nálunk is. A nagy munkanélküliség a magyarlakta járásokban, a DBP felfokozott választási propagandája (lásd az Új Szóban megjelenő fizetett hirdetéseket) nagyon sok potenciális magyar választót vonhat el a magyar pártok táborából. Ugyancsak sokan maradnának távol az urnáktól azok közül, akik csalódnának és kiábrándulnának, ha nem valósulna meg a hármas koalíció. Lengyelországban, de Magyarországon is a jobboldal győzelméről álmodoztak - már tudjuk, hogy nem ez történt. Furcsa és nagyon szomorú, magyarságunk tragédiája volna, ha a mostani kettes koalíció nem tudna megegyezni a harmadik magyar párttal, amikor meg tudott egyezni a mai heterogén kormánykoalíció támogatásában. A koalíciós tárgyalásokon most a közös választási, és választás utáni program kialakítása a fontos. A személyi összetételt döntsék majd el a választók. CSÚZI CS. FERENC Pozsony Áthelyezték... (Adakozás, Új Szó, 1994. VI. 18.) Nagyon tetszett, ahogy a gútai plébános a híveihez szólt. Sok ilyen és hasonló plébánosra volna szükség manapság. Sajnos, az ilyen papokat a kicsit kényelmesebb papok nemigen szeretik. Íme egy példa: Történt, hogy az idős beteg papot, akinek parókiájához három község tartozott, a szomszédos falvak papjai segítették. Miután meghalt, üres maradt a parókia. Egy fiatal, nagyon ügyes pap megpróbálta a híveket' egybefogni, sikerült is megnyernie őket. A hívek mindent megtettek azért, hogy a fiatal pap náluk maradjon plébánosnak, ám egyszercsak áthelyezték egy másik parókiára. Hiába mentek a hívők Nagyszombatba is, nem hallgatták meg őket. Mit várjon az egyszerű halandó a gyarló embertől, ha a papok így viselkednek egymással szemben? Remélem, vannak még a gútai plébánoshoz hasonló papok, akik nem törik ketté egy fiatal lelkes pap életpályáját. B. M. (Név és cím a szerkesztőségben) Megoldás: automaták Mindennapjaink tartozékává vált az óvszer, amit a tévé, rádió reklámoz, mert megvéd korunk gyorsan terjedő betegségétől, az AIDStől, no meg a nem kívánt terhességtől. Csak ne kellene megvenni! Mikor a kellő lelkierőt összegyűjtjük, bemegyünk az üzletbe, ahol rendszerint nincs sok vásárló, s mert a város elég nagy, az elárusítónők sem ismernek. Pár perces nézelődés után megállunk az óvszerek előtt, majd a kis csomag a kosárba kerül. A kassza előtt feszengünk, kínos az egész, de nemcsak számunkra, hanem az elárusítónőnek is. Kiérve az üzletből megnyugszunk, mert a kis doboz birtoklása is biztonságérzetet nyújt. S hogy miért nem veszünk egyszerre több csomagot? Két okból - az egyik: nem olyan olcsó, hogy egyszerre többet is megengedhetünk magunknak, a másik: két csomagtól duplán zavarba esnénk. Mennyivel kényelmesebb automatából vásárolni az óvszert, mint ahogyan azt az egyik áruház mellékhelyiségében láttam! Az automata csak elnyeli a pénzt és kidobja a csomagot. Kár, hogy ez az áruház messze esik lakhelyünktől, nem kellene átélnünk ezt a felesleges szégyenkezést. Tudom, az óvszer megvásárlásában nincsen semmi szégyellnivaló, de mi már csak ilyenek vagyunk. (Irigylem a kivételeket.) FINN NIKOLETTA Nagymegyer