Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-29 / 175. szám, péntek

1994. JÚLIUS 1771. ÚJ SZÓ HÍREK - VÉLEMÉNYEK 3 BALOLDAL Polgármesterarckép Bitter Imre, Sárkány polgármestere Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy (a) Sárkány sorsa függ tőle. Bitter Imre a kivétel - már negyedik éve nála van a végső döntés joga Sárkány sorsát illetően. Ő gondoskodik arról, hogy Sárkány elégedett legyen, ő biztosítja számára az életfeltételeket. Nem mondhatni, hogy nagy Sárkányról van szó, hiszen még az autótérképeken sem található meg, s így, ügy tűnhet, hogy valahol az Isten háta mögött van. Pedig nem ez az igazság. Csak néhány kilométerre fekszik Köbölkúttól, ahol minden lakos szívesen útbaigazítja a „sárkánykeresőket". • Polgármester úr, idejövet megál. lapítottuk, hogy Sárkány tiszta falu, gondozottak a pa rkok, a polgárok segítőkészek és kedvesek, s működik a helyi hangosbeszélő. Mi azonban többet szeretnénk megtudni róla. Talán azzal kezdeném, hogy Sárkánynak, melynek része Gyiva is, 396 lakosa van, ebből 161 nyugdíjas. Az aktív lakosság többsége a helyi szövetkezetben dolgozik, néhányan bejárnak Párkányba a DélSzlovákiai Papírgyárba. Pillanatnyilag „csak" harmincan vannak munka nélkül, mivel a dohányszezon idejére a szövetkezet 8 személyt újra alkalmazott, s a község is felvett 5 sze'mélyt közmunkálatokra. A lakosság kb. 88 százaléka magyar, 12 százaléka szlovák nemzetiségű. Volt egy cseh állampolgárunk is, aki azonban Csehszlovákia szétválása után családjával együtt /Csehországba költözött, mivel itt nem tudtak munkához jutni. Négy élelmiszerüzletünk van, ebből kettő Gyiván. Postára Köbölkútra járunk be, s ott vannak a szolgáltatóüzemek is. Gyermekeink a köbölkúti szlovák vagy magyar iskolában tanulnak. Sajnos, nincs kultúrházunk, mivel az eddigi kultúrközpontunkat, amely a régi uradalmi cselédházból lett, annak idején átalakítva, néhány évvel ezelőtt életveszélyessé nyilvánították. Annyira tönkrement, hogy már nem érdemes felújítani. Ha lehetne is, a mai gazdasági helyzetben egyszerűen nem lenne rá pénzünk. • Egy ilyen kisfalu polgármestere vajon mivel dicsekedhet választási időszaka lejártával? A mai világban már az is nagy dolognak számít, ha sikerül biztosítani a közszolgáltatásokat. Nekünk a szemételhordáson, a falu rendbentartásán, a közhivatal és a hangosbeszélő működtetésén kívül sikerült felújítani a közvilágítást, kicserélni a villanyvezetékeket, oszlopokat és lámpatesteket. Elkészült a gyivai vízvezeték ki vitelezési terve, s megszereztük az építkezési engedélyt is hozzá. Sajnos, a munkálatok még nem kezdődhettek el, mivel háromszor utasították el kérelmünket az állami dotációra. Bár 1994-ben járási viszonylatban az első helyen szerepeltünk, különböző okok miatt a kért pénzösszeget nem kaptuk meg. Most is benyújtottam a kérvényt azzal, hogy egymillióval kevesebbet kértem, mivel a helyi szövetkezet - adóssága törlesztése fejében - elvégzi a földmunkákat. Itt szeretném megjegyezni, hogy a szemét kivitelét nagy kapacitású konténerekkel és a szemét el túrását szintén a szövetkezet végzi. Még egy nagy fába vágtam a fejszémet. Tizenöt további helységgel együtt létrehoztunk egy társulást, melynek célja a vezetékes gáz bevezetése. A komáromi gázgyár is érdekelt ebben, s amint megígérték, kölcsönt is folyósítanának. • Miből áll a sárkányi polgármester munkanapja? Azzal kezdem, hogy beosztom munkára az embereket. Utána jön a napi posta áttanulmányozása, ill. •előkészítése. Naponta végigjárom a falut a romos kultúrháztól a temetőig. Ha valami nincs rendben, intézkedek. Erre szükség van, mivel az utóbbi időben már kétszer törtek be a templomba. Elbeszélgetek az emberekkel, megvitatjuk a problémáikat, s ha tudok, segítek. Feladatom a különböző hivatalokkal való együttműködés, információ nyújtás, ill. -szerzés is. Elhiheti, nem szoktam unatkozni. • Polgármester úr, az utolsó szó jogán, miről szeretne még szólni? Ne csak rólam írjanak. Említsék meg azt a két kislányt is, akik önként lemondtak a szociális segélyről, és beálltak közmunkára. Nemcsak a falu szépítésében, a parkok, a temető karbantartásában jeleskednek, hanem a könyvtárat is működtetik. Ők és a többi három közmunkás megérdemlik köszönetünket. (pa) Varjú János parlamenti képviselő Az agrártermelésből származó jövedelem elsősorban a föld művelőjének nyújtson megélhetést! A rendszerváltás óta átalakulóban levő nemzetgazdaságunk legbonyolultabb ágazata talán a mezőgazdaság. Összehasonlítva a többi ágazattal, az agrárszektorban észlelhető a legnagyobb termelési visszaesés, s ennek folytán a legnagyobb mértékű a munkaerő-elvándorlás is. E visszaesésről és a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum jelenlegi állapotáról ad helyzetjelentést az a dokumentum, amelyet a Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma terjeszt a kormány, majd a parlament elé. A helyzetjelentés nagyon aprólékosan elemzi az 1993-as évben elért eredményeket, pontosabban mondva a termelés visszaesésének további fejleményeit az előző évekhez viszonyítva. Többek között rámutat arra, hogy amíg a mezőgazdaságban dolgozók száma Szlovákiában 1990-ben 302 766 személy volt, addig 1993-ban ez a szám 178 805-re csökkent. Ehhez hozzáadva az 1993-ban nyilvántartott 17 630 önállóan gazdálkodó földművelőt, látható, hogy a mezőgazdaság visszaesése nagyban hozzájárult a sajnálatosan magas munkanélküliség kialakulásához. Míg 1990-ben 100 hektár mezőgazdasági térületet szlovákiai átlagban számítva 12,36 dolgozó művelt meg, addig 1993ban csupán 7,31. A gazdasági váltás következtében bizonyos csökkenés várható is volt, és végeredményben logikusnak mondható. Hisz a fejlett piacgazdaságokban, ahol nem elhanyagolható állami támogatással működő agrárkonkurenciával találjuk magunkat szemben, a mezőgazdasági dolgozók részaránya még mindig kisebb, mint nálunk. Például az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a farmergazdaságok átlagterülete 350 hektár körül mozog, és nem ritka az ezer hektárt is meghaladó családi gazdaság, a munkaképes lakosságnak csupán 2 százaléka foglalkozik földműveléssel. Nyugat-Európa fejlett országaiban ez a szám 4-5 százalék körül mozog. Nálunk ez a mutató még mindig jóval magasabb, tehát a logika azt diktálja, hogy további csökkenés várható. A probléma azonban ott kezdődik, hogy az agrárágazatból felszabadult munkaerő felszívására Szlovákiában nem alakulnak új munkahelyek. Ha a munkaerőviszonyok eme alakulásánál figyelembe vesszük, hogy a létszámcsökkenés következtében tapasztalható némi munkatermelékenységnövekedés ellenére is az agrárszektorban a legalacsonyabbak az átlagbérek, nagyon is helyénvaló feltenni a kérdést, hogy vajon milyen létszámú munkaerőt bír el majd a szlovák mezőgazdaság? Vajon kinek nyújt majd megélhetést a föld műveléséből származó jövedelem? Mennyi jövedelmet várhat a maga átlagosan kéthektárnyi földterületével a Szlovákiában nyilvántartott hárommillió földtulajdonos? E feltett kérdések bizony összefüggenek a napjainkban aktuálissá váló ún. transzformációs törvény módosításával is. Arról van ugyanis szó, hogy rugalmasabbá kellene tenni a szövetkezeti vagyonrész kiadásának lehetőségét. Nem lenne gond a nagyobb tulajdonrészek kiadásánál, ahol ingatlanokkal, gazdasági épületekkel is lehetne törleszteni. A probléma akkor keletkezik, amikor a jogosult személyek abszolút többsége olyan kis résztulajdonnal rendelkezik, amit csak pénz formájában vagy ingóságok, azaz mozgatható termelőeszközök (pl. gépek, tenyészállatok) formájában lehetne kiadni. Pénze viszont az együttgazdálkodó résztulajdonosoknak nincs. Ha viszont szétosztják a traktorokat, tenyészállatokat, akkor maradnak az üres épületek, silósáncok, trágyatelepek stb. A nemzetgazdaság jelenlegi állapotában nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy további kihasználás biztosítéka nélkül legyenek szétosztva a termelőeszközök, hogy a tehenek a szövetkezet istállójából egyenest a vágóhídra jussanak, mindent összegezve: a jelenlegi állapotban felmerül a nagy kérdés, hogy hogyan működik majd tovább a mezőgazdasági termelés, mennyi embernek és kinek ad majd megélhetést a földművelői munká. A válasz szerintem egyértelmű elsősorban annak kellene nyújtania, aki a földet meg is műveli. Ez nem csak politikai kérdés, de a könyörtelen valóság diktálta törvényszerűség is. A Demokratikus Baloldal Pártjának képviselőjelöltjei Mint már közöltük kedves olvasóinkkal, a párt országos tanácsának legutóbbi ülése jóváhagyta a DBP jelöltjeit. Ók fognak szerepelni a Közös választás (Spoločná voľba) koalíció jelöltlistáján. POZSONY Milan Ftáčnik, mérnök, docens, a tudományok kandidátusa - 38 éves, egyetemi oktató, képviselő, a DBP alelnöke, Pozsony Jozef Košnár, mérnök, professzor, a tudományok doktora - 61 éves, egyetemi oktató, képviselő, Pozsony Katarína Kpcúrová, mérnök - 26 éves, újságíró, SZTV, Pozsony Dr. Július Homola - 51 éves, a Foglalkoztatási Alap igazgatóhelyettese, Pozsony Ľubomír Staňo, mérnök - 42 éves, állami alkalmazott, Pozsony Branislav Ondruš - 21 éves. diák, a Szlovákiai Ifjúsági Tanács elnöke, Pozsony Ján Novotný - 52 éves, Dévény polgármestere, Pozsony Viliam Janček - 52 éves, sütőipari munkás, Pozsony Zlatica Beňová - 37 éves, a Slovart Deutschland-Bratislava Kft. igazgatójának asszisztense, Pozsony Dr. Ján Krekáň, a tudományok kandidátusa - 44 éves, orvos, Pozsony Dr. Rostislav Matoušek, a tudományok kandidátusa - 38 éves, a Športka Rt. igazgatója, Pozsony Viliam Jasaň - 42 éves, a Danbar Szálloda osztályvezetője, Pozsony Dr. Miroslava Sekerková - 37 éves, a DBP parlamenti klubjának titkára, Pozsony Matej Vincenec - 22 éves, diák, Pozsony Ján Holko - 42 éves, sportszövetségi titkár, Pozsony NYUGAT-SZLOVÁKIA Dr. Ľubomír Fogaš, a tudományok kandidátusa - 43 éves, egyetemi oktató, képviselő, Pozsony Brigita Schmögnerová, mérnök, a tudományok kandidátusa - 46 éves, kormányelnök-helyettes, Pozsony Dr. Mária Durišinová - 34 éves, jogász, sportoló, képviselő, Pozsony Dr. Michal Benčík, a tudományok kandidátusa - 62 éves, jogász, képviselő, Léva Dr. Miroslav Chovanec - 46 éves, orvos, a Szlovák Vöröskereszt elnöke, Trencsén Boris Sopira, mérnök - 44 éves, közgazdász, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium munkatársa, Pozsony Vladimír Faič - 46 éves, járási pártelnök, Tapolcsány Borza Erzsébet, mérnök - 39 éves, közgazdász, egyetemi oktató, a DBP alelnöke, Pozsony Peter Bohunický - 42 éves, járási elnök, képviselő, Nagyszombat Ladislav Ballek - 53 éves, író, egyetemi oktató, képviselő, Pozsony Jozef Klemens, mérnök- 56 éves, vállalatigazgató, Trencsén Juraj Horváth, mérnök- 44 éves, járási elnök, képviselő, Nyitra Pavol Jakubík, mérnök - 49 éves, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, képviselő, Trencsén Jozef Marenčík, mérnök - 48 éves, szövetkezeti elnök, Senica Ivan Šimko, mérnök, a tudományok kandidátusa - 52 éves, kft.-ügyvivő, Vysoká pri Morave Helena Psotová - 44 éves, tanító, Vágsellye Paulický Péter - 46 éves, járási elnök, Dunaszerdahely Varjú János, mérnök - 47 éves, mezőgazdász, képviselő, Komárom Dr. Milan Štefanovič, professzor, a tudományok doktora - 67 éves, jogász, mezőgazdasági szakértő, Pozsony Dr. Ivan Borovský - 46 éves, iskolaigazgató-helyettes, Vŕbové Pavol Dorman - 43 éves, elöljáró-helyettes, Partizánske Ján Weis, mérnök, docens, a tudományok kandidátusa - 42 éves, egyetemi oktató, képviselő, Nyitra Ján Mravec - 50 éves, vállalatigazgató, Bazin Dr. Tibor Matuška, a tudományok kandidátusa - 41 éves, nőgyógyász, Érsekújvár Rudolf Tvaroška, mérnök - 66 éves, nyugdíjas, képviselő, Trencsén Bende István - 56 éves, a szociális osztály vezetője, Komárom Jozef Jendrušák - 47 éves, vállalatigazgató, Párkány Vontszemű Lídia - 34 éves, a Regionális Biztosító igazgatója, Dunaszerdahely Július Morávek - 56 éves, a Művelődési Intézet igazgatója, Vágsellye Vladimír Hudák - 44 éves, iskolaigazgató, Uhrovec (A közép- és kelet-szlovákiai jelöltlistát a következő számunkban közöljük.) A válságból való kiút keresése Peter Magvaši a Dunaszerdahelyi járásban A DBP járási bizottsága és a járási hivatal meghívására az elmúlt héten Peter Magvaši gazdasági miniszter a Dunaszerdahelyi járásba látogatott. A vendég a villámlátogatás során megbeszélést folytatott a járás vállalkozóival, banki képviselőivel, polgármestereivel, valamint az állami közigazgatás vezetőivel. Peter Magvaši ellátogatott a nagymegyeri motorkerékpárt gyártó üzembe és a felszámolásra ítélt dunaszerdahelyi Progresson (a volt Tesla) állami vállalatba. A látogatás tapasztalatai is igazolták, hogy a Dunaszerdahelyi járásban az elmúlt időszakban gyors ütemben romlott a gazdasági helyzet, s ez elkerülhetetlenül a munkanélküliség ugrásszerű növekedését váltotta ki. A járásban a munkanélküliség meghaladja a 20 százalékot, és nagyon sokan a létminimum körüli szintre vagy alá kerültek. A találkozók résztvevői figyelmeztették a minisztert, hogy a lakosság egyes rétegei között olyan differenciálódási folyamat megy végbe, amelyet nem a piacgazdaság okoz - a nagy jövedelmekhez sajnos sokan másokon élősködve, spekulációval és törvénytelen eszközökkel jutnak hozzá. Peter Magvaši gazdasági miniszter a súlyos helyzetre való.tekintettel (az ürességtől tátongó hatalmas üzemcsarnokok valóban szánalmas látványt nyújtottak) olyan konkrét és azonnali intézkedések meghozatalára tett ígéretet, melyek főleg a munkanélküliség riasztó mértékét mérsékelnék. (Paulický Péter, a JB elnöke)