Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-27 / 173. szám, szerda

1 Az UJ SW írta \ 45 éve Az építőmunkások üzemi kommunista pártszervezete elhatározta, hogy amint befejeződnek az aratási és cséplési munkálatok, s újra visszajönnek azok, akik erre a célra szabadságot kapnak, politikai előadásokat rendezünk. Az előadásokat a munka után tartjuk, és magyar, valamint szlovák nyelven folynak majd. A dolgozókkal ismertetni fogják, azokat a tudományokat, amelyeket a volt kapitalista társadalomban nem állt módunkban elsajátítani. Az előadások során a dolgozók meg fogják tudni, ,mit akarunk elérni az ötéves terv eredményes végrehajtásával és milyen nagy feladatok várnak reánk az építkezésben. Meg fogjuk tanulni, hogy mi a különbség a szocialista és a kapitalista állani között. Mi a különbség a népi demokrácia és a burzsoá demokrácia között. Megtanuljuk, hogyan kell eltávolítani az üzemékből és minden más hivatalból a még megmaradt élősködőket és reakciós elemekét,

f akik még mindig hátrafelé szeretnék forgatni a szocializmus kerekét. Ezekkel csak úgy tudunk leszámolni, ha többet tanulunk és tudásunkat olyan magasra emeljük, hogy könnyen leleplezhetjük a reakció mesterkedéseit. 30 éve Vállalataink, üzemeink életében mindig fontos esemény a fél évi eredmények összegzése. Az idén azonban kétszeresen az, hiszen, nemcsak az állami terv, hanem az aktív intézkedések terve is mérlegre keriil. A Központi Bizottság januári határozata alapján minden termelőegységben kidolgozták e terveket. Felmérték a még kihasználatlan tartalékokat, a tervezetten kívül lehetséges műszaki fejlesztést, önköltségcsökkentést, és intézkedéseket dolgoztak ki a termékek minőségének javítására. így történt ez Bratislava ipari üzemeiben is. S most a városi pártbizottságra érkező jelentésekből már megtudhatjuk a mozgaloní első fél évi eredményeit. 20 éve A vezetővel együtt nyolc asszonyból tevődik össze a kollektíva. Eredetileg ugyan tíz tagja volt, de időközben ketten megváltak tőlük. Az asszonyok általában már régebben dolgoznak a gyárban. A brigád tagjainak nagy részével mindtegy nyolc éve dolgozik azonos részlegen O. P., a tapasztalt brigádvezető. (...) O. P. egyben mester is. Mesteri tisztségét 1963-tól látja el. A gyárban munkásként kezdte, számos munkaszakaszon dolgozott már. A munkát tehát alaposan ismeri. Nem véletlen, hogy az asszonyok előtt nagy tekintélynek örvend. A munkásbrigád létrehozására így emlékezik: - Két éve versengünk a szocialista munkabrigád " bronz fokozatáért. A Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulója tiszteletére jelentkeztünk a versenybe. Az asszonyok akartak versenyezni, de valakinek kezdeményeznie kellett a brigád létrehozását. Ezért nem volt nehéz a feladatom - mondja szerényen O. P. brigádvezető. 5 éve A külföldi tömegtájékoztató eszközök szerint a hét egyik fő eseménye a lengyel Szolidaritás képviselőinek csehszlovákiai látogatása volt, melynek céljairól már tájékoztattuk olvasóinkat. Az előre elkészített programnak megfelelően a csoport tagjai tárgyaltak a „Charta" aláíróival, s találkoztak František Tomášek bíborossal, valamint Alexander Dubčekkel. Ezeken a találkozókon úgymond „elemezték" a csehszlovákiai helyzetet, tárgyaltak a csehszlovák „neosztálinista rendszer" ellen folytatott harc támogatásáról, sőt bizonyos közös akció előkészítéséről is, melyek célja nyomást gyakorolni politikai rendszerünkre. Magánlátogatásról volt szó, ezért nem szenteltünk neki különösebb figyelmet. A magánlátogatás azonban egyszeriben politikai eseménnyé nőtte ki magát. A tárgyalások résztvevői és nyugati védnökeik keresték a módját annak, hogyan tudnák közös erővel rákényszeríteni hazánkra a lengyel típusú reformokat, a gazdasági anarchiát, ami aztán könnyen lehetővé teszi az ellenzékiek végső céljainak elérését, a szocializmus megdöntését. 1994. JÚLIUS 27.. _ „ • RIPORT • ——— UJSZO

*

m> Szív és kereszt „Az életnek minden korban, az öregkorban is értéke van, tekintet nélkül arra, hogy az ember egészséges-e vagy beteg. Az élet ajándék, s védenünk kell nemcsak magunk, hanem mások számára is, Kötelességünk, hogy az idős embereket hasonló gondozásban részesítsük, mint az újszülötteket, A nyugdíjba vonuló ember még húsz évet is élhet, s ez az orvosok részéről nagy figyelmet igényel, az államnak pedig nem volna szabad sajnálnia az erre a célra fordítandó anyagi eszközöket, hogy minden járásban kiépülhessenek a társadalom huszonhárom százalékát kitevő idős korúakról való gondoskodás bázisai. Ne felejtsük el, hogy az idős nemzedéknek köszönhetjük azt a színvonalat, amelyben ma élünk. Ha nem tiszteljük az idős embert, nem kívánhatjuk meg, hogy gyermekeink tisztelettel tekintsenek majd ránk..." - így szól dr. Štefan Koval mottója, aki hosszú évekig egy elhanyagolt kassai házban, mostohán berendezett geriátriai rendelőben fogadta a panaszaikkal betérő nyugdíjas embereket. Egyre jobban megszerette a testileg, fizikailag legyengült pácienseit. Az ólublói származású szakorvos - diplomáját a brünni egyetemen szerezte - szegényes rendelőjében ábrándokat is szőtt: maga elé képzelt egy egészségügyi intézményt, ahol kollégáival gondoskodik az idősekről, s ugyanakkor kutatja az elöregedés tüneteit, figyelheti a korral járó és az életviszonyok hatására keletkező változásokat, foglalkozhat az öregkori betegségek, a kóros és korai öregedés megelőzésével és gyógyításával, az egészséges öregedés lassításával. Közelebb juttathatná őket ahhoz a célhoz, hogy az emberek ne betegség, hanem a biológiai öregség következtében haljanak meg... Ábrándból valóság A politikai rendszerváltásnak kellett eljönnie, hogy az orvos álmaiból valóság váljék. De nem volt könnyű terveit elfogadtatnia. Még az elhelyezésért is küzdenie kellett, hogy a városközpontban levő kerületi politikai iskola nagy épületében ne szállodát nyissanak, hanem idős emberekről gondoskodó kórházat. 1991 derekán a minisztérium jóváhagyta, hogy dr. Štefan Koval igazgató-főorvos vezetésével Kassán megnyíljon a geriátriai Dr. Veronika Dziaková, a nappali szanatórium vezető orvosa egyik páciensével központ. Egy év után megkapták az engedélyt, hogy az új intézményt Lukács evangélistáról nevezhessék el. Ekkor elkészült a jelképük, címerük is: a sárga és kék színű mezőben ott a felebaráti szeretetet, a segítő jóíelkűséget jelképező szív, a szívben G betű - geriatria -,sa szívből kinyúló kereszt azt példázza, hogy náluk keresztény erkölcs uralkodik. Vajon hogyan sikerült az évtizedek óta háttérbe szorított geriátriát Kassán olyan színvonalra emelni, hogy már a nyugati országokban is érdeklődnek iránta? - Mi természetesnek vesszük, hogy olyasmit építettünk ki, ami másutt nincs Szlovákiában. Már kezdetben arra törekedtem, hogy visszatérjenek azok az apácák, akiket 1958-ban hurcoltak el a kassai egyetemi klinikáról. Szükségünk van rájuk, jártasak a betegápolásban, nagy önfeláldozással gondozzák majd idős ápoltjainkat. .. Visszatértek a száműzött apácák Az igazgató-főorvos az irodájába hívatja a magyarul is beszélő Daniella nővért. Szeptemberben tölti be 70. életévét. Jólelkű, szerény, korát meghazudtoló eleven teremtés. Polgári neve Alžbeta Gondorová, a Kassa-vidéki járás déli csücskében levő határ menti községben, Nádasdon született. Már 14 éves korában az apácákhoz húzta a szíve, de jött a háború. Csak 22 évesen léphetett be az Isteni Megváltó Lányainak Kongregációjába. 1948-tól már a kassai kórházban ápolta a betegeket. S egy évtized után... - Csoportokban vittek el bennünket Kassáról. A mi népesebb csoportunk a morvaországi Velehraá kolostorába került, ahová az eltávolított jezsuiták helyére szellemileg elmaradott emberekét hoztak. Itt harminckét évig ápoltuk a több mint négyszáz beteget. Doktor Kovai igazgató úr ránk talált, és kérésére visszajöttünk Kassára. Ebben a kórházban főleg a magyarul beszélő pácienseket keresem fel, hogy anyanyelvükön beszélhessek velük... - Hasznos szolgálatot tesznek nekünk a nyugdíjas nővérek is - teszi hozzá az igazgató-főorvos. Nap nap után betegszobáikban vigasztalják, biztatják a pácienseket. Utána jobban is érzik magukat. ,4 lelki vigasz is jó orvosság, erőt ad... A geriátriai központba „költözött" 24 apáca közül tízen nyugdíjasok, a többiek polgári nevükön a kórház alkalmazottai: egészségügyi iskolát végzett ápolónőit, ketten raktárosok ban a nappali gyógykezelésre kiadottfejenkénti 100 koronát sem téríti meg a biztosító, de szó nélkül kifizetnék a kórházi kezelésért a személyenkénti 300 koronát. Hol ebben a logika? A kiadásokat tekintve mondom, hogy bár olcsó, de emberi oldaláról nézve, a bejáró öregek szempontjából a „száz koronás" gyógykezelés sokkal hatásosabb. Az életstílus iskolája A geriátriai központban a komplex, mindenre kiterjedő gyógykezelésen kívül más formában is törődnek az idős emberekkel. Még a kezdetkor a középiskolai végzettségű nyugdíjasok számára (55 évtől 90 évig) lehetővé tették, hogy három éven keresztül több mint százan tanulhassanak. zene- éS képzőművészet-történetet. Az elsők tavaly kapA kassai geriátriai központ (jobboldált a még befejezetlen épületrész) (azóta onnét egy szem bab sem tűnik el), s az igazgató titkárnője is a rend tagja. Hangyaszorgalommal, önfeláldozó irgalmassággal dolgoznak. Nyugdíjuk, keresetük a közös „kasszába" kerül, ebből tartják fenn" közösségüket, mert sem az államtól, sem az egyháztól nem kapnak támogatást. Havonta a kórháznak húszezer koronát fizetnek az elszállásolásért és étkeztetésért. Az épületben kápolnát is nyitottak, hogy a járni tudó betegekkel együtt imádkozhassanak. - Még fizetnek is azért, hogy jót tehessenek - állapítja meg nem kis meghatódottsággal dr. Kovai. -Azta jót, ami jelenlétük jelent számunkra, nem is tudnánk megfizetni... Késik a kórházbó'vítés Danielia nővér Kondás Zsuzsannával, a rehabilitációs részleg vezetőjével (A szerző felvételei) A geriátriai központ jelenleg 115 alkalmazottal működik: orvosok, ápolónők, ápolók, rehabilitációs dolgozók, technikusok. Az elmúlt esztendőben 1037 beteget kezeltek. A kórház orvosai a városi geriátriai rendelőkben és nyugdíjasotthonokban vállaljak ügyéletet. Kórházi részlegeikben 110 ágy van, állandóan foglaltak, két-három havonta cserélődnek a páciensek. Jelenleg 165en várnak felvételre. Szomszédságukban épül a geriatriai központ „társépülete", ahol 120 betegággyal bővülhetne a kapacitás, s ez már elegendő volna Kassa és környéke számára. Áprilisban kellett volna befejezni a belső munkálatokat, de anyagiak hiányában leálltak. Nem rajtuk múlik, hogy gondot okoz már az angol mintára megnyitott nappali szanatórium üzemeltetése is. Két esztendeje elsőként vezették be a nappali kórházi gyógykezelést, hogy segítsenek a járóbetegeken, hogy a cukorbajban, szklerózisban szenvedők bejáróként kaphassák meg az infúziós és rehabilitációs kezelést. - Sokkal emberibb a nappali kórházi gyógykezelés - mondja dr. Kovai.. Ha az öregeknek a kórházba kell befeküdniük, nem biztosak abban, hogy újra visszatérhetnek otthonukba. Mennyire más, ha reggel bebandukolnak hozzánk, nem a kórházba indulnak, hanem csak infúzióra jönnek, s utána mennek haza, LegújabDr. Štefan Koval, igazgató-főorvos ták meg a „diplomájukat". Az idei i,tanévben" Európa történelme következik. A folyamatos művelődés és eszmecsere minden napra programot jelent, ami fokozza az idős emberek cselekvőképességét, lassítja az öregedést. Beindították „Az életstílus iskoláját" is, amely összefogja a civilizációs, szklerotikus, mozgásés emésztőszervi betegségekkel bajlódók klubjait. A főorvosnak más tervei is vannak. A szociális hivatal és a város vezetősége minden elképzelésére rábólint ugyan, de végrehajtásukhoz már hiányzik a készség, vagyis az anyagi forrás. Önellátók lehetnének, állítja dr. Koval, ha a geriátriai központot privatizálnák. Színvonalon felüli gondoskodásban részesítenék azokat, akik náluk szeretnék leélni öreg napjaikat, és „csérébe" az intézetnek adományoznák vagyonukat, nyudíjaikat. Az így befolyó pénzből fedeznék a ráfizetéses részlegek kiadásait. „Szerényen élnek, szegényes a fizetésük, és mégis olyan nagy szívet adnak szinte semmiért!" - mondta egy nyugati szakember. A szív és a kereszt jegyében teszik ezt, hogy jó példát mulassanak, miként lehet megfelelő szakértelemmel gondozni az idős embereket. PETRŐCI BÁLINT