Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-27 / 173. szám, szerda

1 Az UJ SW írta \ 45 éve Az építőmunkások üzemi kommu­nista pártszervezete elhatározta, hogy amint befejeződnek az aratási és csép­lési munkálatok, s újra visszajönnek azok, akik erre a célra szabadságot kapnak, politikai előadásokat rende­zünk. Az előadásokat a munka után tartjuk, és magyar, valamint szlovák nyelven folynak majd. A dolgozókkal ismertetni fogják, azokat a tudomá­nyokat, amelyeket a volt kapitalista társadalomban nem állt módunkban elsajátítani. Az előadások során a dol­gozók meg fogják tudni, ,mit akarunk elérni az ötéves terv eredményes vég­rehajtásával és milyen nagy feladatok várnak reánk az építkezésben. Meg fogjuk tanulni, hogy mi a különbség a szocialista és a kapitalista állani kö­zött. Mi a különbség a népi demokrá­cia és a burzsoá demokrácia között. Megtanuljuk, hogyan kell eltávolítani az üzemékből és minden más hivatal­ból a még megmaradt élősködőket és reakciós elemekét, f akik még mindig hátrafelé szeretnék forgatni a szocia­lizmus kerekét. Ezekkel csak úgy tu­dunk leszámolni, ha többet tanulunk és tudásunkat olyan magasra emeljük, hogy könnyen leleplezhetjük a reak­ció mesterkedéseit. 30 éve Vállalataink, üzemeink életében mindig fontos esemény a fél évi ered­mények összegzése. Az idén azonban kétszeresen az, hiszen, nemcsak az ál­lami terv, hanem az aktív intézkedések terve is mérlegre keriil. A Központi Bizottság januári határozata alapján minden termelőegységben kidolgoz­ták e terveket. Felmérték a még ki­használatlan tartalékokat, a tervezetten kívül lehetséges műszaki fejlesztést, önköltségcsökkentést, és intézkedése­ket dolgoztak ki a termékek minőségé­nek javítására. így történt ez Bratisla­va ipari üzemeiben is. S most a városi pártbizottságra érkező jelentésekből már megtudhatjuk a mozgaloní első fél évi eredményeit. 20 éve A vezetővel együtt nyolc asszony­ból tevődik össze a kollektíva. Eredeti­leg ugyan tíz tagja volt, de időközben ketten megváltak tőlük. Az asszonyok általában már régebben dolgoznak a gyárban. A brigád tagjainak nagy ré­szével mindtegy nyolc éve dolgozik azonos részlegen O. P., a tapasztalt brigádvezető. (...) O. P. egyben mes­ter is. Mesteri tisztségét 1963-tól látja el. A gyárban munkásként kezdte, szá­mos munkaszakaszon dolgozott már. A munkát tehát alaposan ismeri. Nem véletlen, hogy az asszonyok előtt nagy tekintélynek örvend. A munkásbrigád létrehozására így emlékezik: - Két éve versengünk a szocialista munkabrigád " bronz fokozatáért. A Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulója tiszteletére je­lentkeztünk a versenybe. Az asszo­nyok akartak versenyezni, de valaki­nek kezdeményeznie kellett a brigád létrehozását. Ezért nem volt nehéz a feladatom - mondja szerényen O. P. brigádvezető. 5 éve A külföldi tömegtájékoztató eszkö­zök szerint a hét egyik fő eseménye a lengyel Szolidaritás képviselőinek csehszlovákiai látogatása volt, mely­nek céljairól már tájékoztattuk olvasó­inkat. Az előre elkészített programnak megfelelően a csoport tagjai tárgyaltak a „Charta" aláíróival, s találkoztak František Tomášek bíborossal, vala­mint Alexander Dubčekkel. Ezeken a találkozókon úgymond „elemezték" a csehszlovákiai helyzetet, tárgyaltak a csehszlovák „neosztálinista rendszer" ellen folytatott harc támogatásáról, sőt bizonyos közös akció előkészítéséről is, melyek célja nyomást gyakorolni politikai rendszerünkre. Magánlátoga­tásról volt szó, ezért nem szenteltünk neki különösebb figyelmet. A magán­látogatás azonban egyszeriben politi­kai eseménnyé nőtte ki magát. A tár­gyalások résztvevői és nyugati védnö­keik keresték a módját annak, hogyan tudnák közös erővel rákényszeríteni hazánkra a lengyel típusú reformokat, a gazdasági anarchiát, ami aztán könnyen lehetővé teszi az ellenzékiek végső céljainak elérését, a szocializ­mus megdöntését. 1994. JÚLIUS 27.. _ „ • RIPORT • ——— UJSZO * m> Szív és kereszt „Az életnek minden korban, az öregkorban is értéke van, tekintet nélkül arra, hogy az ember egészséges-e vagy beteg. Az élet ajándék, s vé­denünk kell nemcsak magunk, hanem mások számára is, Kötelességünk, hogy az idős embe­reket hasonló gondozásban részesítsük, mint az újszülötteket, A nyugdíjba vonuló ember még húsz évet is élhet, s ez az orvosok részéről nagy figyelmet igényel, az államnak pedig nem volna szabad sajnálnia az erre a célra fordítan­dó anyagi eszközöket, hogy minden járásban kiépülhessenek a társadalom huszonhárom százalékát kitevő idős korúakról való gondos­kodás bázisai. Ne felejtsük el, hogy az idős nemzedéknek köszönhetjük azt a színvonalat, amelyben ma élünk. Ha nem tiszteljük az idős embert, nem kívánhatjuk meg, hogy gyermeke­ink tisztelettel tekintsenek majd ránk..." - így szól dr. Štefan Koval mottója, aki hosszú éve­kig egy elhanyagolt kassai házban, mostohán berendezett geriátriai rendelőben fogadta a pa­naszaikkal betérő nyugdíjas embereket. Egyre jobban megszerette a testileg, fizikailag legyen­gült pácienseit. Az ólublói származású szakorvos - diplomáját a brünni egyetemen szerezte - szegényes rendelőjében ábrándokat is szőtt: maga elé képzelt egy egészségügyi intézményt, ahol kollégáival gondoskodik az idősekről, s ugyanakkor kutatja az elöregedés tüneteit, figyelheti a kor­ral járó és az életviszonyok hatására keletkező változásokat, foglalkozhat az öregkori betegségek, a kóros és korai öregedés megelőzésével és gyógyításával, az egészséges örege­dés lassításával. Közelebb juttathat­ná őket ahhoz a célhoz, hogy az em­berek ne betegség, hanem a biológi­ai öregség következtében haljanak meg... Ábrándból valóság A politikai rendszerváltásnak kel­lett eljönnie, hogy az orvos álmaiból valóság váljék. De nem volt könnyű terveit elfo­gadtatnia. Még az elhe­lyezésért is küzdenie kellett, hogy a városköz­pontban levő kerületi poli­tikai iskola nagy épületében ne szállodát nyissa­nak, hanem idős emberekről gondos­kodó kórházat. 1991 derekán a mi­nisztérium jóváhagyta, hogy dr. Šte­fan Koval igazgató-főorvos vezeté­sével Kassán megnyíljon a geriátriai Dr. Veronika Dziaková, a nappali szanatórium vezető orvosa egyik páciensével központ. Egy év után megkapták az engedélyt, hogy az új intézményt Lukács evangélistáról nevezhessék el. Ekkor elkészült a jelképük, címe­rük is: a sárga és kék színű mezőben ott a felebaráti szeretetet, a segítő jó­íelkűséget jelképező szív, a szívben G betű - geriatria -,sa szívből ki­nyúló kereszt azt példázza, hogy ná­luk keresztény erkölcs uralkodik. Vajon hogyan sikerült az évtize­dek óta háttérbe szorított geriátriát Kassán olyan színvonalra emelni, hogy már a nyugati országokban is érdeklődnek iránta? - Mi természetesnek vesszük, hogy olyasmit építettünk ki, ami másutt nincs Szlovákiában. Már kezdetben arra törekedtem, hogy visszatérje­nek azok az apácák, akiket 1958-ban hurcoltak el a kassai egyetemi klini­káról. Szükségünk van rájuk, járta­sak a betegápolásban, nagy önfelál­dozással gondozzák majd idős ápolt­jainkat. .. Visszatértek a száműzött apácák Az igazgató-főorvos az irodájába hívatja a magyarul is beszélő Dani­ella nővért. Szeptemberben tölti be 70. életévét. Jólelkű, szerény, korát meghazudtoló eleven teremtés. Pol­gári neve Alžbeta Gondorová, a Kas­sa-vidéki járás déli csücskében levő határ menti községben, Nádasdon született. Már 14 éves korában az apácákhoz húzta a szíve, de jött a há­ború. Csak 22 évesen léphetett be az Isteni Megváltó Lányainak Kongre­gációjába. 1948-tól már a kassai kór­házban ápolta a betegeket. S egy év­tized után... - Csoportokban vittek el bennün­ket Kassáról. A mi népesebb csopor­tunk a morvaországi Velehraá ko­lostorába került, ahová az eltávolí­tott jezsuiták helyére szellemileg el­maradott emberekét hoztak. Itt har­minckét évig ápoltuk a több mint négyszáz beteget. Doktor Kovai igazgató úr ránk talált, és kérésére visszajöttünk Kassára. Ebben a kór­házban főleg a magyarul beszélő pá­cienseket keresem fel, hogy anya­nyelvükön beszélhessek velük... - Hasznos szolgálatot tesznek nekünk a nyugdíjas nővérek is - te­szi hozzá az igazgató-főorvos. ­Nap nap után betegszobáikban vi­gasztalják, biztatják a pácienseket. Utána jobban is érzik magukat. ,4 lelki vigasz is jó orvosság, erőt ad... A geriátriai központba „költözött" 24 apáca közül tízen nyugdíjasok, a többiek polgári nevükön a kórház al­kalmazottai: egészségügyi iskolát végzett ápolónőit, ketten raktárosok ban a nappali gyógykezelésre kia­dottfejenkénti 100 koronát sem térí­ti meg a biztosító, de szó nélkül kifi­zetnék a kórházi kezelésért a szemé­lyenkénti 300 koronát. Hol ebben a logika? A kiadásokat tekintve mon­dom, hogy bár olcsó, de emberi olda­láról nézve, a bejáró öregek szem­pontjából a „száz koronás" gyógy­kezelés sokkal hatásosabb. Az életstílus iskolája A geriátriai központban a komp­lex, mindenre kiterjedő gyógykeze­lésen kívül más formában is törődnek az idős emberekkel. Még a kezdetkor a középiskolai végzett­ségű nyugdíjasok számára (55 évtől 90 évig) lehetővé tették, hogy három éven keresztül több mint százan ta­nulhassanak. zene- éS képzőművé­szet-történetet. Az elsők tavaly kap­A kassai geriátriai központ (jobboldált a még befejezetlen épületrész) (azóta onnét egy szem bab sem tűnik el), s az igazgató titkárnője is a rend tagja. Hangyaszorgalommal, önfelál­dozó irgalmassággal dolgoznak. Nyugdíjuk, keresetük a közös „kasszába" kerül, ebből tartják fenn" közösségüket, mert sem az államtól, sem az egyháztól nem kapnak támo­gatást. Havonta a kórháznak húszezer koronát fizetnek az elszállásolásért és étkeztetésért. Az épületben kápolnát is nyitottak, hogy a járni tudó bete­gekkel együtt imádkozhassanak. - Még fizetnek is azért, hogy jót tehessenek - állapítja meg nem kis meghatódottsággal dr. Kovai. -Azta jót, ami jelenlétük jelent számunkra, nem is tudnánk megfizetni... Késik a kórházbó'vítés Danielia nővér Kondás Zsuzsannával, a rehabilitációs részleg vezetőjével (A szerző felvételei) A geriátriai központ jelenleg 115 alkalmazottal működik: orvosok, ápolónők, ápolók, rehabilitációs dol­gozók, technikusok. Az elmúlt esz­tendőben 1037 beteget kezeltek. A kórház orvosai a városi geriátriai rendelőkben és nyugdíjasotthonok­ban vállaljak ügyéletet. Kórházi részlegeikben 110 ágy van, állandó­an foglaltak, két-három havonta cse­rélődnek a páciensek. Jelenleg 165­en várnak felvételre. Szomszédsá­gukban épül a geriatriai központ „társépülete", ahol 120 betegággyal bővülhetne a kapacitás, s ez már ele­gendő volna Kassa és környéke szá­mára. Áprilisban kellett volna befe­jezni a belső munkálatokat, de anya­giak hiányában leálltak. Nem rajtuk múlik, hogy gondot okoz már az an­gol mintára megnyitott nappali sza­natórium üzemeltetése is. Két esz­tendeje elsőként vezették be a nap­pali kórházi gyógykezelést, hogy se­gítsenek a járóbetegeken, hogy a cu­korbajban, szklerózisban szenvedők bejáróként kaphassák meg az infúzi­ós és rehabilitációs kezelést. - Sok­kal emberibb a nappali kórházi gyógykezelés - mondja dr. Kovai.. ­Ha az öregeknek a kórházba kell be­feküdniük, nem biztosak abban, hogy újra visszatérhetnek otthonukba. Mennyire más, ha reggel bebandu­kolnak hozzánk, nem a kórházba in­dulnak, hanem csak infúzióra jön­nek, s utána mennek haza, Legújab­Dr. Štefan Koval, igazgató-főorvos ták meg a „diplomájukat". Az idei i,tanévben" Európa történelme kö­vetkezik. A folyamatos művelődés és eszmecsere minden napra progra­mot jelent, ami fokozza az idős em­berek cselekvőképességét, lassítja az öregedést. Beindították „Az életstí­lus iskoláját" is, amely összefogja a civilizációs, szklerotikus, mozgás­és emésztőszervi betegségekkel baj­lódók klubjait. A főorvosnak más tervei is vannak. A szociális hivatal és a város vezetősége minden elkép­zelésére rábólint ugyan, de végrehaj­tásukhoz már hiányzik a készség, vagyis az anyagi forrás. Önellátók lehetnének, állítja dr. Koval, ha a geriátriai központot pri­vatizálnák. Színvonalon felüli gon­doskodásban részesítenék azokat, akik náluk szeretnék leélni öreg nap­jaikat, és „csérébe" az intézetnek adományoznák vagyonukat, nyudíja­ikat. Az így befolyó pénzből fedez­nék a ráfizetéses részlegek kiadásait. „Szerényen élnek, szegényes a fi­zetésük, és mégis olyan nagy szívet adnak szinte semmiért!" - mondta egy nyugati szakember. A szív és a kereszt jegyében teszik ezt, hogy jó példát mulassanak, miként lehet megfelelő szakértelemmel gondozni az idős embereket. PETRŐCI BÁLINT

Next

/
Oldalképek
Tartalom