Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-22 / 169. szám, péntek

ÖLVASOINK OLDALA UfSZO' 1994. JÜLIUS 22. Tisztelt szerkesztőség! ...A vágfarkasdi nyugdíjasok klubja sikeres kirándulást szervezett. Megtekintettük a Vöröskői várat, majd a Driny cseppkőbarlangot. Hazafelé még -megálltunk a Galánta melletti fürdőben, ahol nagyon jólesett a nagy melegben a lubickolás. Kicsit fáradtan, de elégedetten tértünk haza. BALOGH IRÉN Vágfarkasd " A Galántai járásba kellett utaznom. Este értünk Vízkeletre, ahol betértünk a Korzó borozóba. Nagyon -kellemesen meglepődtünk, hogy ott főztek is. A kiszolgálás gyors, kedves és a vacsora finom volt. Igen! Az ember így képzel el egy magánvendéglőben elfogyasztott vacsorát vagy ebédel. KOVÁCS MÁRIA Fülek Jól működik Rizner Mária és Borka Ferenc vezetésével a gútai nyugdíjasklub. Tagjai tették rendbe a hősök emlékművénél az emlékparkot, és az év folyamán több kirándulást is szerveznek, (gy jártak már Bősön, a környékbeli fürdőkben, de a legsikeresebb az egri kiruccanás volt. HOSTINA IRÉN Komárom Szégyenkeznünk kellett! Kislányomat sétáltatva lettem figyelmes egy kis plakátra: a Körös nevű magyarországi néptáncegyiittes fellépésére invitált. A megadott napon családommal az előadás meghirdetett időpontja előtt öt perccel érkeztünk a meghirdetett színhelyre. A táncosokon és a két rendezőn kívül senki sem volt a teremben. Később érkezett még néhány lány, így tízen várakoztunk fél nyolcig. Nagyon röstellkedtíink. Falunknak mintegy 850 lakosa van. és mindössze ennyien érdeklődtünk a csoport produkciója iránt. Később néhány csillogó szemű cigánygyerek jött a terembe, akik amikor megtudták, hogy ingyenes a belépés, elhívták szüleiket és ismerőseiket is. VégUI vagy ötvenen gyűltünk össze. Vajon mit érezhettek a lelkes gyulai fiatalok, amikor látták, milyen kicsi az érdeklődés irántuk? Hiszen a Körös Magyarország egyik legjobb néptáncegyüttese, több hazai és külföldi fesztivál győztese! Azt hiszem a bátkaiak nagyon sajnálhatják, hogy kimaradták egy olyan csodálatos élményből, mint amit a Körös nyújtott. Még valami nagyon zavart az előadáson. A teremben a nézők között két-három szlovák nemzetiségű lehetett, de ők is értenek magyarul. Ennek ellenére a bevezető szöveg csak szlovákul hangzott el. Nem értem, a faluban többséget alkotó magyarokat miért nem tisztelték meg azzal, hogy az ő nyelvükön is elmondják a szöveget. Talán azért, hogy a Körös tagjai lássák, valóban Szlovákiában vannak? BOHOLY ISTVÁNNÉ RADOS JÚLIA Bátka Kinek jó ez? Az érem harmadik oldala A Komáromi Középfokú Gépészeti Szaktanintézet igazgatósága bejelentette, hogy az 1994/95-ös iskolai évben a hároméves gépész és asztalos szakot végzett tanulók számára lehetővé teszi, hogy egyéves nappali tagozaton érettségit szerezhetnek. Jelentkezett is 147 tanulni vágyó. A szigorú feltételeknek megfelelt 96 tanuló. Ebből 60 asztalos és gépész nappali tagozaton tanulhat egy évig szlovák nyelven két osztályban, 34 tanuló pedig esti tagozaton két évig magyarul. Azoknak a tanulóknak, akik magyar iskolában kitüntetéssel végeztek, felvételi nélkül lehetővé tették, hogy a nappali szlovák osztályban tanulhassanak. De miért nem magyar osztályban? 42 felvételiző petíció formájában kérte, hogy magyarul tanulhasson a nappali tagozaton. Nem kapták meg ezt a lehetőséget. Nagyon nem jól van ez. A rossz döntést megindokolni lehetetlen, csak magyarázkodni lehet, különböző felsőbb érdekekre hivatkozva. Az iskola vezetése 1990 előtt, a pártvezetéssel összhangban hasonló intézkedéseket hozott. Az igazságtalanságok ellen lázadozókat pedig megfélemlítéssel próbálták elhallgattatni. Most mi lesz? Ne a szaktanintézet igazgatósága, ne valaki Pozsonyban döntsön a tanítási nyelvről Komáromban, ha az igények mások és azok kielégítéséhez adottak a feltételek! Több mint 10 évig, 1990-ig az iskola vezetése nem lette lehetővé, hogy a tanulók magyarul is kitanulhassák a villamossági szakmát. Csak hitegettek, ígérgettek. Most meg ne tanulhassanak magyarul az egyéves nappali tagozaton? Kinek és mire jő ez? Mi ez, ha nem diszkrimináció, alkotmányellenesség, propaganda a magyar nyelvű oktatás ellen? Dr. KOVÁCS JÁNOS Komárom Fáj a valóság (elforgatása (Szót kérek - Estertiázy-ügyben, Új Szó, 1994. 6.1.) Nagyon elszomorított, ahogy Lahav úr Esterházy Jánosról írt. A negyvenes években Pozsonyban mindenki tudta, hogy Esterházy zsidóbarát, ezért sokszor még zsidónak is csúfolták. Ő is ki volt téve az elhurcolás veszélyének, mégis segített, ahol tudott. Férjem, Rujder Ödön a Koscher Wurstfabrik tulajdonosa volt. Ismert zsidó családból származott, és én is zsidó vágyok. Férjem egy napon találkozott az utcán Esterházy Jánossal, akit nem is akart köszönteni, mert akkoriban már nem lehetett a nyilvánosság előtt zsidókkal mutatkozni. Esterházy átjött az utca másik oldaláról, megkérdezte a férjemet, miben segíthet. Nem sokkal később, egy magyar útlevelet adott a férjemnek a meneküléshez. Esterházy János nem érdemli meg a rágalmakat, azt, amit most írnak róla. Mi, akik akkoriban Szlovákiában éltünk, ismerjük a valóságot. Azért adták őt át a szovjeteknek, mert ha Pozsonyban állítják bíróság elé, minden zsidó mellette tanúskodott volna. Fájó az igazság ilyetén való kiforgatása. Esterházy tényleg megérdemli az igazak fáját Izraelben. Egy újságírónak, mielőtt leír valamit, alaposan utána kell néznie a tényeknek. Ebben az esetben nem lett volna nehéz Szlovákiában vagy Izraelben is információkat szerezni az öreg zsidók, sőt keresztények között, mert Esterházy Jánost mindenki ismerte.'Nem tudok még egy személyt megnevezni, aki annyit tett volna a zsidókért, mint ő. Egész családja ismert volt a segítőkészségéről. Není csak nekünk segített, tudom, hogy többeknek adott magyar útlevelet, hogy megmentse őket. RUJDER IRÉN Bécs (Strahovi capriccio, Új Szó, 1994. 7. 8.) Tudom, a demokrácia egyik alapeleme a nézőpontok sokszínűsége, de nem biztos, hogy az árnyakat ilyen szuggesztív módon kell hangsúlyozni, egyetlen fénypont megemlítése nélkül. Szinte gyűlöletet sugároztak a sorok. Lehetséges, hogy személyes sértődöttség következtében. Nincs jogom firtatni, nem is érdemes. Engedtessék meg nekem pár mondat erejéig, más megvilágításban (szintén elfogultan) szólni erről az ennyire megvetett tömegtornáról. Kezdeném azzal, hogy a részvét önkéntes volt (saját költségen). Igen mentünk, tornáztunk és boldogok voltunk. Nem a fejeseknek gazsuláltunk, nem a lelátóknak. A ritmus és a mozgás örömét osztottuk meg a negyvenezer nézővel. Hogy Kínában és Koreában is virágzik ez az „őrület", az igaz, de előfordul Németországban, Amerikában és Japánban is. Mindent sok szempontból lehet értékelni. A pofonok és az ízlések... Én talán jobban tiltakoznék a bikaviadalok ellen, vagy olyan sportok ellen, ahol gyakran vagy a babérkoszorú, vagy a koporsó vár a versenyzőre. Kérem próbáljuk a Sokol munkáját úgy felfogni, ahogy van. A megértés igyekezetével talán sikerül is. Tudjuk, hol vannak a gyerekeink, tudjuk mit csinálnak, és ma ez nem kevés. Én inkább elismeréssel beszélnék a névtelen edzők és tanítók munkájáról. De ilyen mondat ma frázisnak, közhelynek számít. Nem is tudom miért. Minden ami csak egy kicsit is pozitív, az nevetséges vagy csak nosztalgia... Lehet, de például azok a dunaszerdahelyi gyerekek, akik most voltak először a száz tornyú Prágában, felejthetetlen élményekkel tértek haza. Vagy az a pozsonyi kislány is, aki a járdán álló nézőktől egy 1948. évi Šokol-találkozó jelvényét kapta egy Milka csoki kíséretében. Tudom, semmitmondó, banális apróságok ezek. Vagy mégsem azok? • FÜRJES JÚLIA Pozsony Esa nyugalmunk...? Úgy tűnik, a lakosság nyugalma manapság már luxusnak számít. Vegyünk egy példát, azt ami Dunaszerdahelyen a Kistejed utcán és környékén történik napjainkban. Álmatlan éjszakáinkat már vagy másfél hete az ablakaink alatt járó traktorok okozzák. A Juhocukor raktárait ürítik ki a kezdődő kampány előtt. De vajon milyen áron? A házak leghátsó zugaiba húzódunk, ablakot nem nyithatunk, és közben számoljuk az ide-oda berregő átkos kocsikat. Elhiszem, hogy így elvégezni ezt a munkát könnyebb és olcsóbb. De a nyugalom ára ennyire devalválódott már? Nekünk nem marad más választásunk, mint tűrni. Reménykedni, hogy győz a józan ész, vagy hogy hamarosan kiürülnek a raktárak... LELKES GABRIELLA Dunaszerdahely Nálunk demokrácia vcm. A gyűléséken a politikusok azt mondhatják, amire kedvük szottyan! .Pavel Jakubec rajza Válasz a feltett kérdésekre (Gondolatok a zsidóság gondolatvilágáról, Új Szó, 1994. 7.1.) Yehuda Lahav azzal tisztelt meg, hogy kérdéseket intézett hozzám. Ez már önmagában is indokolja, hogy válaszoljak, mert az illem ezt megkívánja. De más okom is van erre. Állításomból olyan következtetést vont le, mely véleményemből nem olvasható ki, s tőlem teljesen idegen. Ugyanis abból, hogy szerintem létezik egy, különböző csoportokra jellemző eszmevilág, nem következik, hogy e gondolatvilágok összeegyeztethetetlenek lennének. Az emberiség ősidők óta csoportokra tagolódik vérségi, törzsi, vagy rítusbeli, netán nyelvi elkülönülés okán. E közösségek egymás iránti szolidaritása, kohéziója különböző okokra vezethető vissza, s ez adja az emberiség sokszínűségét, mely önmagában is érték. Égy-egy közösség sajátosságait etikai értékekkel is felruházza, s ahhoz egyes tagjai érzelmileg és szellemileg is kötődnek. Lojalitásuk egymás iránt erősebb, mint a kívülálló egyének és csoportok iránt. Tárgyunk szempontjából teljességgel mellékes, hogy vélhetőleg mindig is léteztek renegátok, vagy mondjuk így: öntörvényű egyéniségek, akik fittyet hánytak a közösség értékrendszerére. Itt csupán áz'a fontos, hogy az egyén bármiképpen is viszonyúi saját közösségének értékrendjéhez részben vagy egészében elutasítja azt, netán azonosul vele valamilyen módon állást foglal vele szemben. Azt nem kerülheti ííieg, minden esetben meg kell vele küzdenie. Ezt egyéniségének eszköztárával teszi, a korra jellemző módon. A fentiek fényében - paradox módon Lahav úr kérdéseiben benne rejlik a válasz is. Mi köze lehet Szálasinak Göncz Árpádhoz? Annyi, mint Bartók Bélának Jaross Andorhoz! Elsősorban azért, mert mindannyian magyarok voltak. Ugyanis, a magyarságot, mint csoportot, egyfajta sajátos viszonyrendszer jellemez, mely koronként változik. Hiszen magyarnak vagy zsidónak lenni mást jelent ma, mint mondjuk Spinoza korában. Az említett személyek felnőttként vállalták azt a gondolatvilágot, melyet magyarnak lehet mondani. A történelemről, kultúráról és művészetről felfogásuknak, műveltségüknek, érdeklődési körüknek, ízlésüknek és elfogultságaiknak megfelelően, kialakítottak egy egyéni képet, mely lehetett torz és embertelen, teljesen a valóságtól elrugaszkodott, vagy tényszerű, érzelmileg hűvös vagy túlfűtött, egyetemes értékeket hordozó és humánus, ateista vagy teista (hadd ne soroljam tovább). Egyéniségükkel összhangban kialakítottak egy képet, melyet a maguk területén érvényesíteni kívántak mindannyiunk kárára és szégyenére, vagy hasznára és büszkeségére. Ebben a koordinátarendszerben szó sincs arról, hogy az így kialakult gondolatvilág esetenként egynemű és elentmondásoktól mentes lenne, mégis van néhány olyan alapeleme, melyben a közösség túlnyomó többsége hallgatólagosan is egyetért. Az egyén ebből a tárházból válogat, véleményt formál személyiségjegyeinek megfelelően. Mindezt általánosságban a zsidóságra is érvényesnek érzem, amely több évezredes értékek hordozója. Egyik zsidó származású ismerősöm , is megerősített abban, hogy zsidó gondolatvilág létezik. Minden kultúra ugyanis sajátos gondolatok őrzője. Egy portugál másképpen viszonyul saját történelméhez és hagyományaihoz, valláserkölcsi követelményrendszeréhez, mint mondjuk egy angol, mégha számtalan közös jellemzőt is felfedezhetünk. Akármennyire is különbözik Kari Marxi értékrendszere Ben Gurionétől, egy ortodox zsidó életszemlélete az ateista zsidóétól - dr. Patai József szerint -, „a szívek mélyén rejtenek egy halkan hárfázó érzést, mely .zsidó rezdülésekre rezonál és nem hallgat el ak.kqr sem, ha á renegát ész külső vagy belső okokból széttépte az utolsó kapcsot is, amely. urát a zsidósághoz fűzi". ' '." . -í ••> Ha tehát Bibó István zsidó világképről it;,,vagy mások zsidó sajátságokról és erkölcsiségről, számomra nem világos, miért ne beszélhetnénk zsidó gondolatvilágról annak ellenére, hogy ezt esetleg sokat) kétségbe vonják. Minden jel szerint létezik egy-egy közösségre jellemző, sajátosságainál fogva értéket képviselő gondolatvilág, amit az egyént vagy csoportot rendszeresen foglalkoztató és irányító gondolatok összességének tartok, a Magyar értelmező kéziszótár nyomán. Áz elmondottakból semmi esetre sem következik az, hogy a különböző matériája gondolatvilágok összeegyeztethetetlenek lennének egymással, már csak azért sem, mert az egyes kultúrák mindig is átvettek szomszédaiktól különböző értékeket, melyeket öntörvényűén beépítettek saját eszmerendszerükbe és az átformált gondolatot sajátjuknak érezték. Azért lehetséges, hogy Kiss Józsefben vagy Teller Edében ezek az értékek termékenyen és szinte szétválaszthatatlanul összeölelkezzenek. Már csak azért is, mert az európai civilizáció egyik sarkalatos pillérét, a zsidó vallásból kinőtt keresztényséaet épp a zsidó származású Jézus Krisztus hívta életre.' " BALASSA ZOLTÁN (A szerkesztőség ezzel a zsidóság gondolatvilágáról folyó vitát lezártnak tekinti) Rosszindulat és gyűlölet (Táblatörvény az ő szemükkel, Új Szó, 1994. 7. 6.) Elgondolkodhatunk az emberi butaság, rosszindulat és a gyűlölet mélysége fölött. Nagyon frappánsan és diplomatikusan válaszoltak a képviselő uraknak azzal, hogy közölték Szalay János kitűnő karikatúráját. De kérdem, ennyi sületlenségre, mellébeszélésre, történelemhamisításra elegendő válasz egy karikatúra? Mi olvasók, de mindenki, aki csak kicsit is ismeri a történelmet, tudja, hogy hol van a kutya elásva. Mečiar úrék és a szlovák szélsőségesek tisztára szeretnék, mosni az ónálló Szlovákiát. Igazságunk tudatában joggal megmosolyoghatjuk Mečiart, Chamulát, Prokešt, Keltošovát és másokat, csak az a baj - és ez már nem nevetni való -, hogy míg ők kimondhatják legnagyobb ostobaságaikat, hazugságaikat, sértéseiket, addig mi csak ijedt bárányokként védekezhetünk, különben rögvest irredentizmussal és nacionalizmussal vádolnak bennünket. A közelmúltban megnéztem a pozsonyi tévében a Szerencsekerék című műsort. Az utolsó feladvány egy aforizma volt: Myšlienka tvorí veľkosť človeka. Nos, ennek alapján Mečiar úrék elgondolkodhatnának, hogy épeszű emberek előtt félművelt gondolataikkal mekkorára nőtt .emberi nagyságuk? SONKOLY TIBOR Szőgyén Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket.