Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-22 / 169. szám, péntek

4 MOZAIK ÚJ SZÓ' 1994. J

uLIUS 21. TEGNAP OLVASTUK | A legutóbbi két közvélemény-kutatás'(a FOCUS-é és a statisztikai hivatalé) a legtöbb kérdést a •Demokratá Pártban és a Szlovákiai Vállalkozók Pártjában vethette fel - a FOCUS által előrejelzett 7,1 százalék, illetve a statisztikai hivatal által megállapított 3 százalék között ugyanis elég nagy a különbség. Természetesen a helyzet szeptember végéig még változhat, viszont tekintettel arra, hogy július végén le kell adni az egyes politikai szubjektumok jelölőlistáit, az önálló vagy a koalíciós variánsról szóló döntést napokon.belül meg kell hozni. A Demokrata Párt és a Szlovákiai Vállalkozók Pártja prioritásként a Demokratikus Unióval kötendő koalíciós szerződést határozta meg, bár mindkét pártelnök tisztában van e megoldás nehézségeivel. A DU elnöke kijelentette, hogy ilyen alternatíva elfogadásáról csak a párt országos tanácsa dönthet. Viszont naivitás a DU gyökeres szemléletváltásában bízni, s közben a DP és az SZVP közötti tárgyalások okozta időveszteség nem biztos, hogy kifizetődő. Nagy a valószínűsége, hogy a DU szombati kongresszusa után a DP és az SZVP vezetői a következő dilemma előtt fognak állni: öt vagy hét? Öt százalék az önálló indulás esetében vagy hét százalék a koalíció esetében - így szól az alapvető kérdés, amelyet Ivan Miklósnak és Vladimír Randának kell megválaszolnia. (...) Nemcsak matematikai szempontból érthetetlen, miért születik meg olyan nehezen az egyetlen jelölőlistáról szóló döntés, amelyet mindkét partner egyenrangúan állít össze; közös választási kampányt vezetnének, amelyben szimpatizánsaiknak megmagyaráznák, hogy a közös jelölőlista a könnyebb és valószínűbb siker érdekében született. Éppen ezért a DP és az SZVP koalíciója túl nagy kockázatot rejt magában ahhoz, hogy ezt egy pragmatikus politikus megtegye. Vagy másképpen mondva - az ötszázalékos határ túllépésével a parlamentbe kerülnének a jobboldali párt olyan képviselői is, akik a vállalkozók érdekeiről sem feledkeznének meg. (Róbert Kotiaii, Sme) A privatizáció beindításának kezdeteitől az összes politikus, aki csak felvillant a politika porondján, nyilatkozott formáiról, módjairól, és kereste az az optimális megoldást, amely személyes sikerét biztosította volna. Klaus „kuponos" módszerének brutális kritikájától Húska talonjain és a munkavállalói részvénytársaságok javaslatán keresztül, amelyet főleg a kommunisták többé-kevésbé nacionalista színezetű sírásói erőltetnek, eljutottunk addig a javaslatig, amely a vagyont a ledolgozott évek alapján tervezi szétosztani. Ezt az abszurd értelmetlenséget a Munkások Fóruma-Szlovákiai Munkások Pártja hirdeti. A mi harcos munkásságunk nem többet és nem kevesebbet javasol, mint hogy osszuk szét mindazt, aminek egyelőre nincs tulajdonosa, s ebből kapnának olyan lumpen elemek is, akik harminc évig hevertek a raktárak kartondobozai között. (...) Ügy látszik, Szlovákiában minden lehetséges. Másképpen az nem történhetne meg, hogy. egy további munkástribun javaslatát elfogadják a parlamentben, melyben a privatizációban felhasznált pénzforrások tisztaságának megvizsgálását szorgalmazza, mégpedig visszamenőleges hatállyal. Csak a viszonyainkat nem ismerő ember lepődhet meg azon, hogy a munkásszervezetek nem titkolják „legjobb" receptjeiket, amelyek segítségével Szlovákia gazdaságát a prosperitás felé vezetik. (...) A Szlovákjai Munkások Pártja programjának elolvasása után az embernek iúdbőrözik a háta. Minden „november utánit" bírálnák, ám egyetlen roSsz szó Sincs a saját vétkeikről. „Az európai árak mellé európai béreket követelünk" - hirdeti 14 pontos programjuk. Azonban egyetlen szót sem ejtének arról, hogy a jelenlegi, sokszor hanyag minőségű munkát is az európai szintűnek kell felváltania. (Roman Végh, Slovenský denník) PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI (Új Szó-tudósítások) A MAGYAR POLGÁRI PÁRT történelmi jelentőségűnek tartja a magyar pártok koalíciós megállapodását. Mint azt A. Nagy László elnök az MPP tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtette, pártjuk volt a koalíciós megbeszélések motorja. S bár rájuk nézve hátrányos feltételekkel lépnek koalícióra, mégis szükség van rá, ellenkező esetben a magyar szavazók egy (jelentős) része más (szlovák) pártokra adná szavazatát a kora őszi választásokon. A pártelnök meggyőződése szerint igent mond a koalícióra az MPP szombaton összeülő országos választmánya is. Nem zárja ki, :fiogy a tanácskozáson (heves) vita bontakozik ki majd, ám mint azl lapunk kérdésére elmondta, „a vita nem akörül lesz, hogy ki kerülhet fel a hármas koalíciójelöltlistájára, hanem az. MPPvel szemben támasztott feltételek elfogadhatóságáról". Petőcz Kálmán szóvivő kérdésünkkel kapcsolatban megjegyezte, hogy „a párt érdekeit a személyes érdekek fölé kell helyezni". Mint ismeretes, az MPP 9 százalékot, azaz 18 helyet kap a közös listán. Ezek ugyan nem a legjobb vagy másként fogalmazva biztos, befutó helyek, ennek ellenére a párt elnöke optimista - bízik a párt szimpatizánsaiban. Megtudtuk: a koalíciós szerződést illetően az MPP-nek főként az ellen volt kifogása, hogy a közös jelöltlista összeállításakor a pártok kölcsönösen káderezhetik a másik párt jelöltjeit. A Ján Čarnogurský vezette KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM már elkészítette és jóváhagyta a képviselőjelöltek listáját, s mint azt a tegnapi sajtótájékoztatón megtudtuk, a jövő hét folyamán terjesztik a szlovákiai választási bizottság elé. A Polgári Intézmény Állandó Konferenciájának jelöltjei is a listán vannak - minden kerületben kaptak egy-egy „befutó" helyet is. Čarnogurský kijelentette: mozgalma senki ellen nem folytat majd lejárait) kampýnyt. A választási kampány, illetve a kampányköltségek kapcsán pedig megjegyezte, továbbra is fontosnak tartja, hogy a parlament augusztusban megszavazza azt a törvényt, amely kimondja, hogy mennyit költhetnek a pártok a kampányra. Más témakörre vonatkozott az az újságírói kérdés, vajon miként lehetséges, hogy Lorenc tábornok, akit még Csehszlovákia fennállása idején az 1989-es tüntetőkkel szembeni durva fellépés miatt négyévi szabadságvesztésre ítéltek, ma szabadlábon van. Ivan Šimko miniszterelnök-helyettes válaszában megjegyezte, hogy „az. ország kettéosztása során ilyen esetekre senki sem gondolt". Ez is bizonyíték arra, hogy a köztársaság kettészakítása mennyire előkészítetlen volt. Megtudtuk: az igazságügyi tárca egyelőre nem foglalkozott az ilyen joghézagok kiküszöbölésével. Ám ez feltételezése szerint nem jelenti azt, hogy ma szabadlábon lehetnének az olyan súlyos bűncselekményt elkövetők, akik bűnösségét Csehszlovákia kettéválásának napjaiban mondta ki bíróság. (gágyor) A DEMOKRATIKUS UNIÓ Országos Tanácsa szombaton határoz a választásokkal kapcsolatos legfontosabb tennivalókról - tájékoztatott a DU tegnapi sajtóértekezletén Milan Kňažko, a párt alelnöke. A Léván tartandó tanácskozáson szó lesz a Demokrata Párt-Vállalkozók Pártjának legfrissebb javaslatáról, mely egyenrangú koalíción és a képviselőjelöltek 2:1:1 arányú elosztásán alapul. Kňažko ugyanakkor leszögezte, nem lát esélyt arra, hogy ezt az országos tanács elfogadja. „A Demokratikus Unió a politikai stabilitás megteremtése érdekében készen állt arra, hogy több politikai szubjektummal működjön.együtt, s továbbra is ugyanazokat a feltételeket ajánlja a Demokrata Pártnak és a Vállalkozók Pártjának, amelyeket a Nemzeti Demokrata Pártnak - jelentette ki. Kňažko e.gy kérdés kapcsán megerősítette azt is, hogy a Černák vezette NDP három vezető személyisége úgynevezett biztos befutó helyet kapott a választási listán. A végleges sorrendnek és a képviselőjelöltek személyének jóváhagyása ugyancsak szerepel a szombati lévai ülés programján. Ezen a tanácskozáson hagyják majd jóvá a DU és az NDP közti megegyezés szövegét is,. amely magában foglalja a két politikai szubjektum választások utáni egyesülésének menetét. (horváth) Kaša,a kassai utazó (TA SR-hír) Ján Kaša 67 éves kassai nyugdíjas eddig 26 járás közel 2900 települését - városát, faluját, tanyáját - kereste fel Babetta motorkerékpárján. A „nagy utazó" 1987 óta járja az országot a nyári hónapokban, azzal a céllal, hogy végül is elmondhassa: Szlovákiában nincs olyanhely, ahol nejárt volna. A mától Babeltájának pedálját a Nagytapolcsányi járás útjain „taposó" utazó a sajtóügynökség munkatársának elmondotta, augusztus folyamán a Galántai járást is szeretné „feltérképezni". Tenyésztett szegénység Szakmai körökben évek óta - a kormányban most - dúl a vita a mezőgazdasági támogatáspolitika alapelveiről. A nézetkülönbségek lényege, hogy amíg a dél-szlovákiai járások termelői azt állítják, az ország élelmiszer-ellátásának java részét biztosító mezőgazdasági területekre kéne folyósítani a támogatások nagyobbik részét, addig a másik fél - szociális és környezetvédelmi szempontokra hivatkozva - a jelenlegi gyakorlatot védi, amely szerint a kedvezőtlenebb termesztési feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági termelőknek gyakorlatilag feltételek nélkül, a megművelt hektárok után automatikusan jár az állami támogatás. A hegy vidéki és hegyaljai járások mezőgazdasági üzemeiben ezek az összegek nem minden esetben szolgáltak a termelés növelésére, az itteni gabonatermelési, illetve az állattenyésztési eredmények meg sem közelítették a déli körzetekét. De ne legyünk rosszmájúak, hiszen ott is adófizető polgárok élnek, viszont az már elgondolkodtató, hogy miközben lépten-nyomon a piacgazdaság alapelveihez való igazodást kérik számon a termelőktől és a vállalkozóktól, az állam az adófizetők pénzét még mindig úgy kezeli, mint egy adományt, ami - könnyen jött, könnyen megy. Szociálpolitikai megfontolásokból érthető, ha arra hivatkoznak, hogy a termelés felszámolásával tovább növekedne a munkanélküliség okozta feszültség, viszont az már kérdéses, hogy a támogatásokkal mesterségesen fenntartott szövetkezetek dolgozóival mennyire célszerű elhitetni: ebben az. üvegbúra alatt tenyésztett szegénységben jó nekik. Ne higgyük, hogy az árvái mezőgazdasági munkás többet keres, mint a csallóközi. A pénzeket ott is mások nyelik le. A különbség csak az, hogy a feltételeiben kedvezőtlen termesztési körzetekbe folyósított támogatásokkal csak a megélhetés szintjén tartják fenn a termelést, megfosztva attól a lehetőségtől az ott élőket, hogy az ottani feltételeknek jobban megfelelő dolgokat kipróbálva esetleg ők is meggazdagodjanak. Mint ahogy megfosztják a dél-szlovákiai parasztot is attól, hogy az itteni kedvező termelési lehetőségeket e támogatások segítségével hatékonyabban felhasználja, s abból gazdagodjon meg, amihez valóban ért. Hogy ne kelljen pótcselekvésekkel kiegészítenie a jövedelmét. Valaki egyszer azt mondta, az az ország gazdag, amelyiknek gazdag polgárai vannak. Jó volna egyszer s mindenkorra eldönteni, mit is értünk gazdagságon. Közvagyont herdáló miniszterek és képviselők rongyrázásait vagy a pénzéért keményen megdolgozó, de jólétben élő polgárok elégedettségét. Mert a kettő nem egy és ugyanaz. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ A főváros bűnügyi mérlege: Havonta gyilkosság, naponta tíz lopott autó (Új Szó-tudósítás) Pozsony továbbra is a bűnözés fellegvárának számít Szlovákiában. Az első hat hónapban 18 478 bűneset történt a fővárosban - tudtuk meg a tegnapi sajtótájékoztatón . Ján Jonis rendőrparancsnoktól. Noha a felderítettség a múlt évihez viszonyítva 1,5 százalékkal nőtt, még így is igen alacsony, mindössze 14,3 százalékos. Az említett időszakban hat gyilkosság (az áldozatok száma 11), 170 rablótámadás és 13, nemi erőszak történt. A gyilkosok közül már csak az az ukrán férfi van szabadlábon, aki honfitársát lőtte agyon. A rablások elkövetőinek több mint a fele rendőrkézre került, Mindössze egy ríemi erőszakot elkövető kilétét fedi homály. A 16 621 vagyon elleni bűncselekmény közül mindössze 1456-ra sikerült a nyomozóknak fényt deríteniük. Továbbra is dívik az autólopás. A napi átlag: tíz gépkocsi. Az első félévben „elkötött" 1841 jármű közül mindössze 59-et sikerült megtalálni és visszaadni eredeti tulajdonosának. A napokban viszont rács mögé került egy pozsonypüspöki autótolvaj-banda, melynek tagjaira 73 gépkocsilopást bizonyítottak rá. A városi rendőrparancsnok kihangsúlyozta, eltökélt szándéka, hogy a főváros központját megtisztítja a külföldiekre „vadászó" valutaüzérektől, roma zsebesektől és a különböző kétes elemektől, akik főleg a K-mart áruház környékén ütötték fel főhadiszállásukat. Az első lépés a vásárcsarnokban és környékén lezajlott nagyarányú razzia volt. (ov) MTI-ügyben Kié legyen az „Égi pásztor?" Sejteni lehet, hogy a magyarországi kormányváltás után megszaporodnak azok az esetek, melyek a kisebbségi magyarság éš a Határon Túli Magyarok Hivatala viselt dolgaival „szórakoztatnak" bennünket. Ízelítőt adott- ebből Szilvássy József írása is a minap (Rút magyar tragikomédia avagy: Urambátyám, hot a műhold?, 1994. július 19.). Hihetetlen az az oktondiság, ahogy egy regénybe illő jó szándékot (az MTI híranyagának műholdas továbbítását) buktatgattak azok, akik csak pártszínekben tudták a sajtó érdekeit elképzelni. Ennek köszönhető, hogy ez a rendszer Szlovákiában a mai napig nem működik, mert az érintettek szándékait rosszul egyeztették, nem tudtak dőlőre jutni abban, kit illet a hírátvétel joga a szlovákiai magyar médiumok közül. Beszédes példája ez annak, hogyan , lehet egy műszaki kérdést (melynek jelentősége az újságszerkesztés szempontjából rendkívül nagy) elpolitizálni, s ezzel egyben elbagatellizálni is. Nem az a felháborító, hogy a pártok és vezéreik ..pártszerűén" viselkedtek, hisz akkor azon is háborognunk kellene, hogy a farkas a fatkasösztöhök szerint él. Minden párt számára természetes, hogy saját érdekeit védje, s gátlástalan legyen olyan törekvésekkel szemben, melyekben érdekei veszélyeztetettségét látja, vagy amely - akár látszólag is - a másik felet hozhatja kedvezőbb helyzetbe. Igen ám. de ki a másik fél, s hogyan hozhatta magát az Új Sz.ó olyan helyzetbe, hogy pártatlanságát, semlegességét megkérdőjelezik?!!

r.S^ilvássý József tényfeltáró írása nem hagy kétségét afelől, hogy a „műhold-mentésben" szerepükjje-. hetett az „ügyeskedőknek", s eltérő elveket képviseltek a koalíció pártjai is. Ilyen körülmények között a személyi kapcsolatok beleszólhattak az jigy végleges vagý a végleges előtti megoldásába. Az elvszerű, talán tisztességesnek is mondható megoldást számomra az jelentené, ha az MTI híranyagát azok kapnák, akik a hírrel naponta dolgoznak, azokat az olvasókhoz vagy a rádióhallgatókhoz eljuttatják. Nincs nagy választék: az Új Szó és a Szlovák Rádió magyar adása jöhet ilyen vonatkozásban szóba. A sajátos szlovákiai helyzet az Üj Szót részesíti előnyben, mivel a rádió adása az esti órákban befejeződik. Az MTI szolgáltatását azonban - rajtuk kívül — joggal igényelnék a hetilapok és a folyóiratok is. hiszen (ismerve' az MTI sokrétű és rendkívül gazdag tevékenységét) sok olyan hírháttéranyaggal dolgoznak, melynek a hetilapok és a folyóiratok is a hasznát vennék. Ar-i ról van tehát szó, hogy a műholdas hírszolgáltatás áldásából mindazok részesüljenek, akiknek erre szükségük van. Ugyanis közhaszonról van szó. nem csoportérdekről. Ezt a szolgáltatást pártatlan és hozzáértő ügyintézéssel gond nélkül meg lehet oldani. Az események utalnak arra is, hogy egyesek túlságosan leegyszerűsítették a kérdést. Az ügyintézésben a címzetes ostobaságot az a fél követte el, mely szolgáltatásait felkínálta, de végül „párthűséggel" oldotta meg. A nagyvonalúsághoz ugyanis arra a józanságra is szükség lett volna, hogy a jelentkezők népes hada közül kiválasszák a legjobban „rászorulót". Ezek között a Csemadoknak vagy u Fábry Zoltán Alapítványnak, illetve a Madách-Posonium'"Kft.-nek lehettek vérmes reményei, az illetékesség kérdésében azonban, nem ők állnak a sor elején. Egyáltalán," nem értem a Csemadok vagy a Fábry Zoltán Alapítvány illetékességét ebben a kérdésben. Olyan ez, mintha őket is minden áron „hírbe" akarták volna hozni. A választások új helyzetet teremtettek Magyarországon. Hogy ez az ügy mikor mozdul, és egyáltalán mozdul-e, az nyilvánvalóan a politikacsinálók ügyességétől, sőt politikai érettségétől is függ. Annál is inkább, hisz a választások után beindult a „nagy menetelés", azaz a „házalások" és a „bemosakodások", hogy egyesek megnyerjék az ügyeletes politikai hatalom képviselőinek a kegyeit. Kérdés, hogy az érintetteknél a „kegyek" játsszák-e majd a főszerepet vagý a kisebbségi magyarság valós érdekei. Á helyzet ugyanis nem tragikomikus (még ha a magyárországi éghajlat néhány éven át „urambátyámos" volt is), a kialakult helyzetre inkább a kabaré műfaja illik. Legfeljebb nevetni nincs kedvünk rajta... Kérdés tehát, merre állnak majd az „antennák", s kit szolgál az „Égi pásztor", mely szolgálatait (jobb óráiban!) a kisebbségi magyarságnak ajánlotta fel. FÓNOD ZOLTÁN