Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-03 / 128. szám, péntek

MOZAIK Kényszerszünet a Komáromi Húsüzemben Pihenő'hentesbárdok ŰJSZO* 1994. JŰNIUS 3. Feltételek helyett - diktátum A komáromi húsüzem feldolgozó részlege a város történelmi magjában - karnyújtásnyira a főteret vigyázó Klapka tábornok szobrától - akár a letűnt rendszer emléke is lehetne. Szinte mintapéldája annak, hogy az 1948-49-ben állami tulajdonba került magánvállalatokat, rekonstrukció hiányában, hogyan züllesztették le. Mert a járási közegészségügyi szolgálat munkatársai csak a kötelességüket teljesítették, amikor a húsüzemben tett márciusi látogatásuk után, április 11-i hatállyal, a belvárosi feldolgozó részlegben a termelést betiltották, míg a városszélen található vágóhídon az észlelt hiányosságok eltávolításáig felfüggesztették. A közegészségügyi szolgálat visszavonhatatlan elöntése miatt, május, 1-jei dátummal a húsüzem 73 alkalmazottja kapta meg felmondólevelét, s az egykoron 200 húsipari munkást is foglalkoztató vállalatnál mindössze 23 dolgozó maradt. Ők is csupán az ingó vagyon őrzését, valamint a vállalat legszükségesebb ügyvitelét végzik. Közben az eladósodott állami vállalat ellen öt mezőgazdasági szövetkezet csődeljárást kezdeményezett. Így megalakult a hitelezők tanácsa, amely a törvényből eredően felügyeli az elnémult vállalat tevékenységét, és keresi a termelés újraindításának lehetőségeit. - A Komáromi Húsüzem — hasonlóan az ország többi ilyen vállalatához - elsősorban felsőbb nyomásra, 1990. július l-jén szakadt el az egykori Nyugat-szlovákiai Húsüzem állami vállalattól - mondja Visehradszky Vilmos igazgatóhelyettes a belvárosi feldolgozó meglehetősen kopott irodájában. - A vágóhíddal és a feldolgozóval együtt azt az új húsipari üzemet is megörököltük, amelynek építését mintegy 60 millió koronás beruházással még 1986-ban kezdték el, de sajnos, mind a mai napig nem fejezték be, annak ellenére, hogy az. átadásnak már 1988-ban meg kellett volna történnie. - Ki a felelős azért, hogy az építkezés nem fejeződött be a terveknek megfelelően? - Ismerve a letűnt rendszer központi irányítását, egy személyben nehéz lenne felelőst találni. Ami pedig a '89-es változások utáni időszakot illeti: mi a befejezetlen építkezést hitelekkel együtt kaptuk, tehát a folyamatos termelés mellett a banki 1 törlesztésekre is ügyelnünk kellett. Ez 1992 végéig sikerült is. Két évvel ezelőtt 16 millió koronás kölcsönt vettünk fel az építkezés befejezésére, de ez az összeg sem bizonyult elegendőnek. További hitelek folyósítását a bank megtagadta, sőt még a termelői hiteleket is csökkentette, annak ellenére, hogy a pénzintézet felé teljesítettük kötelezettségeinket. Mi a beszállítóink, tehát a szövetkezetek felé adósodtunk el. 1993 rossz gazdasági eredményeit látva, a vállalat Vezetése komolyabb elbocsájtások mellett döntött, így 1993. októberében csupán 96 személy maradt alkalmazásban. Riszdorfer László igazgató; 1989. februárjától dolgozom a komáromi vállalatnál. Elismerem, hogy már az öt évvel ezelőtti állapot is tarthatatlannak tűnt, hiszen a járás higiénikusaitól több ízben felszólítást kaptunk az észlelt hiányosságok eltávolítására. Persze az sem volt természetes, hogy gépeink a belváros kellős közepén hangoskodtak, füstölőink pedig állandóan szennyezték - a közeli lakosok nem kis bosszúságára — a levegőt. A járás higiénikusai ez idáig csak azért nem állíttatták le a feldolgozót, mert mindenki bízott abban, hogy a városszéli új üzem hamarosan elkészül. — Most azonban úgy tűnik, hogy a közegészségügyi szolgálat munkatársai megelégelték az ígérgetéseket. Mi volt az indítéka a visszavonhatatlan döntésnek? - A tavalyi kelet-szlovákiai sárgaságjárvány kapcsán kiderült, hogy a betegség okozója valamilyen húsipari termék volt. Ezért az azóta már leváltott egészségügyi miniszter asszony Szigorú ellenőrzést rendelt el, előbb az állami, majd a magánvállalatoknál. E rendelet alapján ellenőriztek nálunk a járás higiénikusai, akik április 11-ével leállíttatták a termelést mindkét üzemünkben. A hivatal döntése a belvárosi feldolgozóra nézve végleges, míg a vágóhídon a hiányosságok eltávolítása után folytatódhat a termelés. - Annak, hogy a dolgok idáig fajultak, a szüntelenül erősödő konkurencián és az emelkedő felvásárlási árakon túl, Véleményem szerint a jelenlegi állami vállalati forma is az oka. Milyen privatizációs törekvésekkel találkozott a Komáromi Húsüzem? Szándékában áll-e a jelenlegi vállalati vezetésnek a húsüzem megvásárlása? - A vagyonjegyes privatizáció első hullámába való bekerüléshez leadtuk a kért anyagokat, azonban az első hullámba nem lettünk besorolva. Később a Privatizációs Minisztérium a versenytárgyalás kiírása végett kért tőlünk anyagot, ami mind a mai napig nem került elbírálásra. Azóta már néhány érdeklődő megtekintette vállalatunkat, de komolyabb vásárlási szándékot én egyetlenegyszer sem tapasztaltam. Egyébként a jelenlegi vállalati vezetésnek nem áll szándékában a húsüzem megvásárlása. * * * Ma már minden húsipari szakember elismeri, hogy a letűnt rendszer rövidlátó közgazdái Szlovákia húsipari termelését a belföldi fogyasztás sokszorosára méretezték. Tették ezt azért, mert a feneketlen zsáknak tűnő keleti piac, minőségtől függetlenül, korlátlan mennyiségben szippantotta fel a húsipari mammutvállalatok termékeit. Az egykori Szovjetunió tagállamainak fizetésképtelensége következtében mára már több szlovákiai húsüzem került felszámolásra, s a meglévők is kapacitásuk alatt termelnek. Ilyen állapotok mellett nem csoda, hogy a korszerűtlen Komáromi Húsüzem eladósodott, alkalmazottainak többségét elbocsájtotta. Minél hosszabbra sikerül a húsgyári kényszerpihenő, annál nehezebb lesz majd az esetleges újraindításba régi piacok visszahódítása. Ma még nehéz megjósolni, hogy meddig fog tartani a konkurenciának nagyon is kedvező jelenlegi állapot. KOSÁR DEZSŐ Pisztoly 77 ezerért (TA SR-hír) 77 000 dollárért árverezték el San Franciscóban az.t a pisztolyt, amellyel állítólag John Wilkes Booth agyonlőtte Abraham Lincoln amerikai elnököt. A Henry Daringer típusú, egylövetű csappantyús pisztolyra rá van vésve J. Wilkes Booth neve. A fegyvert a Rypley társaság vette meg, amelynek huszonegy múzeuma van. Szakemberek úgy vélik, hogy 1865. április 14-én ezzel lőtték agyon, egy színházi előadáson Lincoln elnököt. Feltételezések szerint a gyilkosság után nem az a fegyver került a rendőrség kezébe, amellyel a gyilkos a halálos lövést leadta. A páholyba ugorva feltételezhetően leejtette pisztolyát, amelyet másnap egy bizonyos James Gifford talált meg, de nem szólt róla senkinek. A fegyvert aztán barátjának, George Godwinnak ajándékozta, aki azt a haláláig megőrizte- A pisztolyt pz ő özvegye ajándékozta tovább. Azóta több tulajdonosa volt, mígnem 1971-ben egy régiségkereskedőhözkerült. A napokban egy meg nem. nevezett pénzintézet pedig árverezés útján értékesítette - közölte a Reuter. Május 15. - Emléknap? Mély tisztelettel hajtom meg ősz fejemet gróf Esterházy János emberi nagysága előtt, 1942. május 15-i szavazása vitathatatlanul férfiúi tett volt. Helytállása példamutató, tiszta szívemből kívánom a rehabilitálását, s mostantól kezdVe minden május 15-én tisztelegni fogok az emléke előtt. Erről jut eszembe, hogy 1942ben egy másik szlovákiai magyar ember, Fábry Zoltánnak hívták az illetőt, kiszabadulva Haváról, megírta a Palackposta című munkáját. Ez is a helytállásnak egy formája. A későbbiek folyamán is voltak helytállóink, mint például Duray Miklós és a Kisebbségi Jogvédő ismerős ismeretlenek Voltak, akik élnek, és voltak, akik belehaltak. Voltak olyanok is, akik keményen helytálltak, például a szlovákiai magyarságért helytállók ellenében, s most helytálltak a díjadományozók között is. A helytállásnak ez is égy módja: mindig, mindenütt helytállni. Ezért tartom nagyon veszélyesnek egy személy nevéhez, tettéhez, magatartásához kötni egy nemzetrész emléknapját. Nincs szándékomban csökkenteni senki érdernét, mégis úgy vélem, hogy a szlovákiai magyarságot sokkal mélyebben érintette a trianoni döntés, vagy a kitelepítésről és a deportálásról szóló határozat, mint bármilyen más, személyhez kötődő ítélet. Ezért maradt a szlovákiai magyar nemzetrész körében visszhangtalan az Emléknaj} bejelentése. A visszhangtalanság másik oka - gyanítom - az Emléknap ajándékozásának diktatórikus formája: itt van, kedves népünk, adunk nektek egy emléknapot. Köszönjük. A szlovákiai magyar nemzetrésznek egyetlen emléknapja lehet, egy mindmáig még ismeretlen dátum. Az a nap, amelyen megszűnnének a Kas-' sai Kormányprogramnak a szlovákiai magyarságot emberségében megalázó cikkelyei. Akkortól írjuk majd az új történelmünket. A Helytállásért díjat adják ki minden évben a díjalapítók annak a személynek, akit arra érdemesnek találnak. Az Emléknap viszont nem lehet egy populista ízű, feltüpírozott bejelentés kérdése. A szlovákiai magyarság Emléknapjáról döntsenek a helyi referendumok. Ennyit megér mindannyiunknak, és ettől lesz hiteles. SOÓKY LÁSZLÓ Nem egyel, hanem" kettőt aludtam az Együttélés Országos Tanácsának losonci határozataira. Nekem negyvennyolc óra kellett ahhoz, hogy higgadtan kíséreljem meg elemezni a tényeket. Úgy látom ugyanis, hogy Losonc után csökkentek a hármas koalíció megkötésének az esélyei. A jóváhagyott dokumentum látszólag ugyan az egységes magyar politizálás fontosságáról, a korábban javasolt unió helyett a hármas koalíció létrehozásának lehetőségéről szól, ám a szavak mögött szerintem merőben más szándék húzódik meg. Feltételeket sorol föl a dokumentum, valójában azonban diktátumot tartalmaz a szöveg, amely mögött világos szándék húzódik meg: a Magyar Polgári Párt politikai értelemben vett kivégzése. Nem lehet másképpen értelmezni azt a feltételt, amely felsorolja, hogy kik nem jelölhetők a közös listán. Tegyük fel, hogy a Magyar Polgári Párt belemegy az alkuba. Ismeretlén személyeket kénytelen jelölni, akik legjobb esetben a jelölőlisták közepén vagy még hátrább kapnak helyet. Semmi esélyük a bejutásra, s mivel csak szűkebb pátriájukban ismertek, az úgynevezett karikázás révén halvány reményük sincs bejutni a parlamentbe. Marad hát a kettős koalíció, s talán az a javaslat, hogy két-három MPP-s képviselőnek személy szerint felajánlanak valamilyen helyet az MKDM-listán. Mindkét feltételezett megoldás az MPP számára egyenlő a politikai öngyilkossággal, hiszen a harmadik partnernek minimális szaya, súlya sem lenne. Kétségtelen, hogy a politikában jórészt az erősebb politikai erő akarata érvényesül. Az Együttélésnek és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak ma is összehasonlíthatatlanul nagyobb a támogatottsága, mint a Magyar Polgári Pártnak Politizálásuknak - nemzetiségi vonatkozásban jelentős eredményei vannak. Természetes, ha a potenciális választók viszonylag nagy táborának a bizalmát élvezve feltételeket szabnak a hármas koalíció megkötésére. Ám ezeket nem szabadna úgy kifundálni, hogy azok eleve elfogadhatatlanok legyenek. Akkor már tisztességesebb kijelenteni: az Együttélés vezetése semmi szín alatt sem akar valamiféle koalícióra lépni a hazai magyar liberálisokkal. Ez lenne az őszinte beszéd, hiszen az MPP vezetőinek is a tagság és a választmány adott felhatalmazást bizonyos politikai irányvonal képviseletére és valóra váltására. Következésképpen túl átlátszó manőver az úgynevezett csúcsvezetők félreállítását célzó próbálkozás. Nyilván a valódi szándék kinyilatkoztatása kockázatos lenne, hiszen közvéleményünk túlnyomó többsége az egýséges magyar politizálás híve. Csakhogy a ködösítésben sem kevés a kockázati tényező, hiszen šok választó elfordulhat a magyar pártoktól, ha újra kezdődik a politikai iszapbirkózás és az undorító sárdobálás. Azokkal az elemzőkkel értek egyet, akik szerint a megldás kulcsa Losonc után még inkább a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kezében van. Nekik ugyanis a.hármas koalíció megkötésére van felhatalmazásuk - megfelelő feltételek mellett. Az ő politikai és erkölcsi értékrendjükben - s ennek már többször tanújelét adták - nincs helye a revanspolitikának, amely azért ott kísért a losonci dokumentum feltételeinek hátterében. Ennek az elvi és kiszámítható politizálásának az eredménye az MKDM növekvő népszerűsége. " A következő napokban bennük lehet elsősorban bízni és talán abban, hogy az Együttélés vezetői közül is többen belátják, hogy az indulat és a visszavágás vágya vélt és valós sérelmekért, a politikában is nagyon rossz tanácsadó. Ennyi a remény arra, hogy nem ismétlődik meg a két évvel ezelőtti szomorú végjáték, és most nem fullad kudarcba a világos játékszabályokra és elvekre épülő, hármas koalíciót óhajtó minden őszinte akarat és erőfeszítés. SZILVÁSSY JÓZSEF TEGNAP OLVASTUK A baloldaltól is lehet tanulni Az őszi parlamenti választások eldöntik, Szlovákia melyik úton halad tovább, és valószínűleg meghatározzák a kormányzás módját, valamint formáját a Szlovák Köztársaságban. Arról, hogy lehet tárgyilagosan és tisztességesen is politizálni, a jelenlegi baloldali-jobboldali kormány győz meg. Ám ahhoz, hogy a politikai helyzet is kiegyensúlyozott legyen, a szlovákiai baloldal egyenértékű partnert igényel. Hiszen az embernek is mindkél kezére szüksége van, a jobbra is, meg a balra is. Amíg a baloldal korrekt és egyenrangú koalícióban egyezett meg, addig a szlovák politikai színpad jobb oldalán túlságosan ködös a kép. A kezdeményezéssel elsőként a Kereszténydemokrata Mozgalom rukkolt elő, amikor jelölőlistáját felajánlotta a Demokrata Pártnak, a Nemzeti Demokrata Pártnak, a Vállalkozók Pártjának és a Polgári Kezdeményezés Állandó Konferenciájának. A felsorolt politikai szubjektumoknak összesen 8 helyet biztosított. Ezzel egyidőben viszont már ismeretessé vált, hogy ebből 5 helyet a polgári kezdeményezésnek tartanak fenn. Ami azt jelenti, a további három pártnak a jelölőlistán három hely marad. Máskülönben a KDM felajánlotta, hogy a felsorolt pártok ne induljanak a választásokon, illetve teljesen tagadják meg identitásukat, létezésük értelmét. Ez már azért is paradoxon, mert a DP és a Vállalkozók Pártja önkormányzati szinten jól kiépített hálózattal rendelkezik, és sok esetben a jobboldal támogatása nélkül éppen a KDM polgármestereit nem választották volna meg. Olyan hangok is vannak, hogy a polgári kezdeményezés felvétele a jelölőlistára a polgári irányzatú választópolgárok megosztásának szándékával történt. A DP-Vállalkozők Pártja közös javasláta, amely a centrumtól jobbra álló pártok nagykoalícióját szorgalmazza, nemcsak azt eredményezné, hogy egyetlen szavazat sem veszne el, hanem éppen ellenkezőleg - a lehető legnagyobb nyereséggel járna. .Az egyes jelöltek közti sorrend megállapítása a pártpreferenciák alapján történne, amelyeket a legutolsó három hónap alapján állapítanának meg, hogy senki ne érezze magát megrövidítve. A választási blokkok győzelme Franciaországban és Olaszországban éppen azt támasztja alá, hogy ez az optimális forma. A FOCUS ügynökség legújabb közvéleménykutatása is azt mutatja, hogy a centrumtól jobbra álló választó is inkább a nagykoalíciót, mint a szétforgácsoltságqt választaná. (Pavol Hagyari, Pravda)